Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-08 / 237. szám
4 TOLNA MEGYEI NÊPÜJSÂG 1958. október 8. Érdekességek — furcsaságok (2) Hánykolódott az ágyban, s olyan' forrónak érezte a takarót, mintha égetett volna. Lerúgta magáról, mert úgy érezte, hogyha továbbra is a testéhez ér, akkor megég tőle. így pedig fázott, meg borzongott, vacogni kezdett a foga... Az éjjeliszekrény felé nyúlt, ahol altató volt egy dobozban, de félúton megállt a keze. Nem lehet többet... Ma estére már elég volt... Valahol messze fegyver dörrent... Vajon kit?! — tette fel magának a kérdést... Délután három embert végeztek ki, úgy akasztották őket. A kis szőke had nagy fölött elszakadt a kötél... Hogy örült az életnek, örömmel kiáltotta: Szabad vagyok, életben maradok, a törvény kimondja, hogy mégegyszer nem akaszthatnak fel... Ujjongott örömében, megfeledkezve arról is, hogy társai holttestét már ott himbálja a szél, mellette a fa ágain... S akkor az egyik fehértiszt szuronyával beledöfött a kis szőke mellébe... Borzasztó volt. Az emberek, akiket kirendeltek a kivégzés színhelyére, hallották a reccse- nést, ahogy a szurony beszakította a bordát, aztán a kis szőke hátán megjelent a szurony hegye, odaszegezve a vonagló testet háttal egy fához... Hogy meglepődött szegény kis szőke, talán maga sem akarta elhinni, ami vele történt. Az örömöt meglepetés váltotta fel az arcán és csak aztán torzultak kínossá a vonásai; Hallotta a puskalövéseket is, és ettől felragyogott az arca.;; Nem, ez nem kivégzés. Talán harc, talán a vörösök támadtak.;. Lehet... Felkapcsolta a villanyt és az ablakhoz sántikált... Falába halkan kopogott a puha szőnyegeken. Egy idő múlva ^elcsendesedett minden és hiába figyelt az ablakhoz szorítva fülét, nem hallott több lövést. Talán egy óra is elmúlott és még mindig az ablaknál állt, amikor az utcai ablakot erélyesen megkopogtatta valaki. — Ki az? — kérdezte meglepetten. — Sebesültet hoztunk — hallatszott egy idegen hang. Az ajtóhoz sietett és kinyitotta, de a meglepetéstől visszatántoro- dott. Idegen katonák álltak előtte, s egy sietve összetákolt hordágyon egy1 tisztet hoztak. Beléptek az előszobába, onnét a rendelőbe és a gumival letakart asztalra tették a sebesültet. — Mi történt? — verekedés? — kérdezte nyugodtan, mintha közönséges megfázás okát tudakolná. — Átkozott kommunisták... Nagy árat fizetnek ezért, — válaszolt az egyik katona... — Mit lehet tenni? Az orvos nem felelt. Kezet mosott, aztán a sebesülthöz lépett, lassan lefejtette a jobb válláról a ruhát, s ezalatt az magához tért és jajgatni kezdett a fájdalomtól. Egy korty vízért könyörgött, aztán meg ordítani kezdett: — Pálinkát, pálinkát! — Élmehetnek — mondta az orvos a várakozó katonák felé, csak egy pillanatra emelve fel tekintetét. — Reggelig ittmarad, akkor már a saját lábán is el tud menni. — Hozzálátott a sebbe ragadt vér és ruhafoszlányok kimosásához. A katonák egy ideig figyelték még a kíntól kivörösödött arcú sebesültet, a föléje hajoló orvost, de mit sem értettek abból, amit az orvos mormolt az orra alatt és amit a sebesült tiszt nyöszörgött. Nem szerették hallgatni. Csupa jaj és kétségbeesett sóhaj volt az egész ember, örültek is egy kicsit annak, hogy a tiszt megsebesült, mert szigorú és kegyetlen ember volt. Topogtak egyik lábukról a másikra állva, aztán a pörgebajuszu őrmester kimondta valamennyiök gondolatát: — Hát akkor elmegyünk. — Jó, menjenek — válaszolt az orvos anélkül, hogy egy pillanatig is megszakította volna elkezdett munkáját, fel sem nézett, csak azt hallotta, hogy becsukták az ajtót és egy kevéssel később az ablak alatt elkopognak a sietős léptek. — Isznak tovább a nyomorultak — sziszegte összeszorított fogai között a tiszt, — én meg dögöljek meg... Na, megálljatok! Csirkefogók!.;. Megdögölhetek miattatok... — Nem kell félnie tőle — vigasztalta az orvos. ATÁDl GÉZA (Folytatása következik.) Logika Az írek híresek különös logikájukról. Amikor Robin Flower ír néprajztudós megkérdezett egy parasztasszonyt, valóban hisz-e 'a szellemekben, — az úgynevezett »Fae- lies«-ben, amelyek a kelta néphagyományban olyan nagy szerepet ját szanak — az asszony felháborodva tiltakozott: »Persze, hogy nem hiszek bennük. — De azért léteznek!" A fiú viselkedéséből a favágók arra következtetnek; hogy már csecsemő korában rabolták el.; 88 éves asszony megmászta Jugoszlávia legmagasabb hegycsúcsát A jugoszláv sajtó híradása szerint egy 88 éves skót származású asszony megmászta Jugoszlávia legmagasabb hegycsúcsát, a 2860 méter magas Triglav-csúcsot. FIA TALOK ÖREGEK Nem nagyon népes a templom környéke ilyenkor szüret táján, vasárnap sem, pedig az istentiszteletnek már vége van. Szórványosan öregek jövögetnek kifelé, a fiatalok közül pedig csak itt-ott tűnik fel egy-egy; Rozi néni nincs megelégedve, s mérgelődve dohog magában, szidja a mai „istentelen” fiatalokat. Szemeit öregesen összehúzva hunyorogva pislog; s nézeget körül valami beszélgető társ után, azonban hiábavaló a szemlélődése, magához valót a közel-távolban nem lát, s így jobb híjján a harmadik szomszédban lakó fiatalasszonyhoz csatlakozik, igaz, hogy fiatalabb is, meg „téeszcsés” is, de ettől most eltekint, mert igen ki akarja adni magából azt, ami nyomja a begyét. — Kevesen voltunk ma, a tiszte- letes úr is szóvátette — kezdi a beszélgetést. — Igen, megjátszik, hogy most nagy dologidő van, helyesel a fiatal asszony. Mi is eddig jóformán minden vasárnap dolgoztunk. — Ti is? Hát a tsz-ben nem a gép dolgozik? — néz oldalról kissé ka- jánkodva Rozi néni. — Az igaz> hogy a gépek sok nehéz munkától megkímélnek bennünket a tsz-ben, de azért vasárnap is mindig akad dolog a házkörül. A múlt vasárnap lekvárt főztem, azelőtti vasárnapon meg, diót vertünk, azelőtt meg nem is tudom, hogy mit dolgoztíink. •— Ja, persze .. ; a befőzés... Most már nagyon divatos a falun is.;. Azelőtt a főjegyzőné, a pati- kusné, a tiszteletesnéi doktomé, a tanítónéni főztek be gyümölcsöt, meg még néhány magamfajta tehetősebb parasztasszony. — Persze, a mai gyerekeknek már nem jó a babos kenyér, azelőtt- jó volt, ha az is jutott a koszosoknak ; : : Most már a lekvár, meg a befőtt kell. Jaj. jaj, de nagyot is változott a világ . ;. A fiatalasszony találva is érzi magát, de mégis úgy tesz, mintha észre sem venné az idős, hajdani nagygazdár.é tüzkölődését. Aki látja, hogy elszólta magát, s oldalról sunyin a fiatalasszonyra les. Sietni kell a mondókával, mert még csak néhány perc és szétválnak útjaik. Azt pedig, amit mondani akar nem tűr halasztást. — Látod azt az istentelen Marit, azelőtt sohasem járt a templomba, de bár most is inkább maradna otthon. Figyeltem. Az egész istentisztelet alatt a Sz. Gyurka gyerekkel bámulták egymást, pedig úgy hallottam titokban találkoznak azóta, amióta a Gyurka anyja „szétcsapott” közöttük. De igaza'is van Sz.-nének. Mit akar az a tsz-lány, az a Mari a Gyurkával. Foglalkozzon magához valóval, „téeszcsés- sel", van ott legény nekivaló, ezt te is tudod, hisz ott vagy közöttük. Hagyja a Gyurkát, talál az is majd magához valót, olyan szépet is, meg olyan tisztességeset is. mint a Mari, — tüzesedik neki egyre jobban. — Hallja, Rozi néni! Ne beszéljen ám így a Marikáról! Miért bántják? Nem elég, hogy folyton azon köszörüli a falu valamennyi vénasz- szonya a nyelvét, most még a becsületébe is bele akarnak gázolni? Az igaz, hogy szegény lány..., de mit is beszélek? Szegény? Nem szegény az, any- nyi vagyona van neki is, mint nekem, pedig mink 10 hold földdel léptünk be a tsz-be. de mivel ott közösben vagyunk, éppúgy az övé is a tsz földje, jószága, mint az enyém. Ha számítást csinálnánk neki is van annyi vagyona, mint a Gyurkának. Nem is tudom, hogy miért bántják, űzik, hajszolják ezt a két fiatalt. Szeretik egymást, miért nem hagyják, hogy boldoguljanak? Éppen a múltkor panaszkodott szegény fiú. Ha a Marika reá hallgatna, végetvetne az egésznek, mert elmennének a városba és ott összekerülnének. Olyan nagyra van az anyja, meg az apja azzal a 14 hold földdel, meg azzal a házzal. Mi haszna, ha Gyurkának, aki egyes gyerek, látástól vakulásig kell dolgozni, a vasárnapi 10—20 forintos zsebpénzért pedig már a hét elejével meg kell kezdeni a kunyerálást, a könyörgést. — Ne beszélj ám. ilyent forgat a Gyurka a fejében, el akarnak menni? Hát a Mari mit szól ehhez — kapkod levegő után a szenzáció ra éhes pletykahordozó. — Hogy mit? Hát ezt is megmondhatom. Azt mondta, hogy ő bizony nem megy, mert itt van az özvegy édesanyja és különben is jól érzi magát a tsz-ben és nem is tudná egykönnyen itthagyni. —s Nem-e? — csodálkozik Rozi néni. — De nem ám! És igaza is van. Valamennyien szeretjük, mert dolgos, szorgalmas kislány. Emlékszem még. copfos iskoláslány volt, amikor aa iskolai szünetben vizet hordott az aratóknak. Egy évvel később már kötelet teregetett. A következő évben pedig az édesanyja helyett markot szedett. Nemcsak dolgos, szorgalmas kislány, hanem szép is. — Szép, dolgos, van más is ilyen a faluban a lányok közül. Én nem tudom, hogy miért vagytok olyan nagyra vele, miért magasztaljátok fel annyira. — Miért, mert megérdemli. Akár tetszik, akár nem, elülhetnek a jóakarók, a pletykázók. Úgy hallottam mégiscsak úgy lesz, ahogy a fiatalok akarják. Hiába gáncsos- kodnak az öregek, a Gyuri ugyan nem hagyja el a Marikát, hanem ő is belép a tsz-be. Ahogy én ismerem őket, hamarosan megszerzik maguknak azt, amire szükségük lesz. A tsz-tagok közül többen építettek az idén házat, mert összefogtak és segítették egymást. Én tudom, ha a Marikáékhoz férfi kerül, nekik is hamarosan lesz olyan szép pirostetős házuk, mint a Gyuriéké. P-né Homérosz Iliásza plágium? A lahorei Dara professzor, ismert indiai szanszkrit kutató annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy Homérosz Iliásza nem más, mint utánköltése egy háromnégy évszázaddal régibb indus őskölteménynek. Ebben a Dara professzor által felfedezett eposzban a harc egy Sita nevű indiai »Helénáért-« folyik, akit mind India legszebb asszonyát a Róma király feleségét az egyik istennő a Lanka városban lakó Rauananak,: Ceylon uralkodójának, játszik a kezére. Ebből rettenetes és hosszadalmas háború keletkezik, amelybe, akárcsak Homérosznál, az istenek is beavatkoznak. Lanka várost is az Iliászból ismert hadicsellel, egy nagy fából készült ló segítségével foglalják el. Dara professzor megállapítása szerint az Iliász többi mellékalakjai is teljesen egyeznek az indus eposzéval. Miért veszélyesek a francia nők? Egy amerikai tábornok, aki hivatalos megbízásból hosszabb ideig Franciaországban tartózkodott, feleségétől levelet kapott, amelyben utóbbi komoly aggodalmának adott kifejezést az Európában tartózkodó amerikai katonák, s így férje házastársi hűsegét illetően. A tábornokné a következő kérdést szegezte férjének: »Igaz, hogy a francia nők egészen mások, mint az amerikaiak?- A tábornok hosszas fejtörés után a következő választ táviratozta haza: »Nem — de itt vannak!« A tizennegyedik Egy chicagói szálloda alkalmazottai között »Louis« fontos szerepet tolt be; akkor jelenik meg, amikor valamilyen 13 tagból álló babonás társaság nem hajlandó asztalhoz ülni, csak egy tizennegyedik vendéggel együtt. Nagyon szórakoztató társalgást nem szabad persze Louistó! várni: ugyanis életnagyságú baba csupán, amit mindig kifogástalanul és az alkalomnak megfelelően öltöztetnek fel, úgy hozzák a szobába, ültetik az asztalhoz, és éppúgy kiszolgálják, mint a többi vendéget. Nem található Kaunitz herceg, osztrák államférfi egész életében annyira félt az elmúlástól, hogy jelenlétében beszélni sem volt szabad a halálról. Amikor egyszer egy hozzá közelálló személy meghalt, a következőképpen hozták tudomására: »Binder bárót már sehol sem lehet megtalálni«. Aki ismeri a nőket Marcel Achard, az ismert francia drámaíró, aki a legutóbbi cannes-i filmfesztiválon a zsűri elnöke volt, a következőket állapította meg: »A nők sokkal gyorsabban öltöznének fel, ha csak egyetlen férfinek akar» nának tetszeni«. S... Toscanini és a cipőpucoló Amikor Arturo Toscanini első ízben járt Amerikában, az utcán megállította egy cipőpucoló-gyérek: »Fényesre pucoljuk, uram?« A művész jobban szemügyre vette a fiút, akinek az arca csupa piszok volt, és így szólt: »Nem, édes fiam, de ha megmosod az arcod, kapsz tőlem egy dollárt«. — Oké, kiáltotta a fiú* eltűnt és néhány perc múlva tisztára mosott arccal tért vissza. A nagy karmester feléje nyújtotta a pénzt. Az ifjú azonban kutató szemmel mérte végig az adományozót és így szólt: »Nagypn köszönöm, uram, de inkább tartsd meg magának és vágassa le a haját!« Költészet és valóság Amikor Hemingway első ízben Párizsba jött, természetesen megkér dezték tőle, hogy tetszik neki a francia főváros? »Közepesen« — sóhajtott Hemingway. »Én ezt a várost egész másképpen írtam meg!« Tarzan a valóságban Malájföldi favágók beszámolnak arról, hogy a Sik-i dzsungelben igazi Tarzan-gyermeket láttak, akit egy anyamajom ápolgatott. A favágók szerint a mintegy hatéves bennszülött fiút a majmok a semangi törzstől rabolták el. A favágók kétszer találkoztak a gyermekkel, az egyik esetben a majom nevelőanya banánnal etette, a másik alkalommal egy fa tetején ugyancsak, a majom »pótanyával« látták. Ez utóbbi rendkívül barátságosnak mutatkozott és minden jel arra vallott, hogy örömmel lát emberi lényeket. A fiú félénken »anyjához« húzódott, de csak majmokhoz hasonló hangokat hallatott. Szórakozott professzor Egy olasz professzor a római pályaudvaron beült a vonatba és várta az indulást. Egyszerre csak bemondják, hogy a pályaudvar rendőrsége várja őt hivatali helyiségében. Kiderült, hogy közben a professzor pénztárcáját ellopták: a rendőrség elfogta a tettest, — sa károsult minderről semmit sem tu» dott. Jó tanács Az egyik amerikai lap azt tanácsolta olvasóinak: »Soha ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát! Kövessünk el másikat!« ötszáz kilós bomba a sínek alatt A Velence melletti Mestre vasútállomáson a minap 500 kilós élesített bombára bukantak négy méterre a sínek alatt, amelyeken naponta több tucat vonat dübörög át. Az állomáson légiriadót fújtak és leállították a közlekedést, míg katonai tűzszerészek ártalmatlanná tették a bombát. Itt a szagos film A Rhodia Társaság, egy francia vegyipari konszern fióktársasága közölte, hogy eljárást dolgozott ki szagot árasztó filmek készítésére. Az első ilyen film gyártását jövő év márciusában kezdik meg, közösen a Weiss Engineering Co. amerikai társasággal. A gyártási költség egymillió dollár. A filmet 1959 végén fogják bemutatni öt amerikai nagyvárosban. A mozihelyiségek célszerű átalakításához és az illatterjesztő pótkészülékek beszerzéséhez további kétmillió dollár szükséges. Érdemes vajon? Tizennyolcadik gyermekét várja Az észak-franciaországi Groffliers községben Danielle Rochoy most várja tizennyolcadik gyermekét. Tizenhét gyermeke mind él és jó egészségnek örvend. Az eddigi legkisebbnek René Coty, Francia- ország államelnöke volt a keresztapja. Tetoválás — válóok Evelyn Destoss, detroiti ifjú asz- szony, egy nappal házasságkötése után beadta a válókeresetet. Indokolás: csak a nászéjszakán jött rá, hogy férje teste tele van tetoválással, mégpedig oly ízléstelen rajzokkal, hogy számára lehetetlen ezzel a férfivel házassági közösségben élni. A bíró maga győződött meg a panaszról, majd kimondotta a válást, mégpedig a férj hibájából. Miből lesz a tejecske? A New Yorki-i állatkert igazgató-, sága elhatározta, hogy közönséges tehenet helyez el az állatkertben, mert véleményük szerint »itt az ideje, hogy a gyerekek végre megismerjék azt az állatot, amelytől a tej származik«. Az igazgatóság ugyanis közvélemény-kutatást végzett a gyerekek körében, s kiderült, hogy a legtöbb nagyvárosi gyermek azt hiszi, hogy a tejet a tejcsarnokban »gyártják«. 14 975 évi börtönbüntetés A világ leghosszabb börtönbüntetését Nyugat-Németországban mondották ki. 1927-ben- a mainzi bíróság adócsalásért 82 millió márka büntetésre ítélte Nolding serfőzőt. A bíróság ítéletében megjegyezte, hogy a pénzbüntetést börtönbüntetéssel meg lehet váltani, mégpedig olyképpen, hogy 15 márka egy napnak felel meg. A serfőzőnek ilyen alapon 14 975 évig kellett volna ülnie — ha nem fizeti ki a büntetést.
