Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

2 TOLNA MEGYEI NSPÜJ8ÁG 1958. október 7. n történelem eldöntötte, hegy a kommunisták állásponttá volt a helyes Kádár János elvtárs felszólalása a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén Bevezetőben a népfront-mozgalom megalakulásának történetével fog­lalkozott. Az illegalitásban dolgozó kommunista párt vezetői már 1941- ben megállapodtak a szociáldemok­rata párt baloldali vezetőivel abban, hogy létre kell hozni a magyar mun­kásság egységét. Ez a megállapodás volt a később kiszélesedett Magyar Front alapja. A frontban részt vevő erők között akkor is volt egyetértés és volt vita is. Egyetértés volt a harci célokban, amelyeket akkor ügy jelöltünk meg — mondotta , hogy a nemzeti "függetlenség vissza­szerzése és a demokratikus haladás biztosítása. Egyetértettünk már ak­kor abban is, hogy nemzeti függet­lenség nélkül nincs társadalmi hala­dás. Vita volt közöttünk abban, hogy Hitler-ellenes frontunk első­sorban milyen osztályerőkre támasz­kodjék és véleményeltérések voltak közöttünk a harci módszereket, ille­tően is. Mi kommunisták akkor is azon az állásponton voltunk, hogy a nemzeti függetlenségért folyó har­cot a munkásosztálynak kell vezet­nie az egész parasztsággal és a hala­dó polgársággal együtt és a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért folyó harcban minden eszközt, a fegyve­res harcot is igénybe kell vennünk. Másoknak az volt a véleményük, hogy a hitlerizmus elleni harc leg­fontosabb társadalmi bázisa a pol­gárság, és a harcot, amennyire ez lehetséges, csak legális eszközökkel folytassuk. Az a tény, hogy az akkori nép­front-mozgalom vezető köreiben jó­idéig nézeteltérés volt ezekben a fontos kérdésekben, sajnálatos mó­don nagyon sok többletszenvedést hárított a nemzetre. A történelem eldöntötte, hogy a kommunisták álláspontja volt a helyes. Gondoljunk csak azokra az orszá­gokra, amelyeknek ellenállási moz­galma elsősorban a munkásosztályra és a parasztságra támaszkodott, ma­ga után tudta vonni a polgárságot, s így képes volt harcba vezetni a nemzet többségét a hitleri fasizrrius ellen. így megfelelő időpontban ki­léphettek a háborúból, megrövidít­hették ezzel népeik szenvedését. Egyetértés esetén mi is teremthet­tünk volna olyan helyzetet, hogy ne maradjunk jogilag Hitler utolsó csatlósa, megmentsük Budapest híd­jait, az országot a súlyos anyagi pusztulástól. Ma a népfront-mozgalom célja : a szocializmus felépítése Nem érdektelen ez a történelmi visszapillantás, mert a népfront­mozgalomban ma is sok kérdésben van egyetértés és vannak vélemény­eltérések is. Ezeket vitassuk meg nyíltan, őszintén feltárva kételyein­ket — gondolatainkat. A fontos az, hogy jussunk egyetértésre minden­ben, amiben egyet kell értenünk, s ne okozzunk felesleges vívódást a népnek és tempóveszteséget a fejlő­désben. — Ma folytatta Kádár János elv­társ — a népfront-mozgalom célja a szocialista társadalom felépíté­se. A szocializmus egyet jelent nemzeti függetlenségünk meg­őrzésével, a béke megóvásával. Ezek a célok megkövetelik a népi hatalom további erősítését. Ezekről a célokról nekünk a Hazafias Nép­frontban sokat kell beszélgetnünk, vitáznunk, hogy egyetértésre jus­sunk valamennyien: Ez az egyetér­tés feltétele annak, hogy céljainkhoz mihamarabb közeledjünk. Kádár János ezután arról beszélt, hogy milyen erőkre támaszkodik ma a munkásosztály. Nem támaszkodik a polgárságra, hiszen a polgárságot, mint osztályt felszámolták. De tá­maszkodik a parasztságra, az értel­miségre és kispolgárságra. — A parasztság — mondotta —, amint az 1956 október-novemberé­ben bebizonyosodott — szocializ­must és nem kapitalizmust akar. Velük a tempó kérdésében vannak vitáink. Szerintem a gyorsabb előre­haladáshoz a faluban az kell, hogy a dolgozó parasztság bizalma to­vább erősödjék a Hazafias Népfront és a párt politikája iránt. Ha az el­nyert bizalom tovább erősödik, ak­kor ugrásszerűen fejlődik majd ter­melőszövetkezeti mozgalmunk is. A városi kispolgárság támogatja a szo­cializmus építését addig, amíg az neki bizonyos anyagi bázist ad, és amíg kétséget kizáróan megmutatja számára saját biztató jövőjét, mint magánembernek és állampolgárnak. Ezt nekünk figyelembe kell venni, és világosan meg kell mondanunk, hogy a városi kispolgárságnak van perspektívája Magyarországon. Sok évig kell az, amit a kispolgárság — mondjuk a kisipar — ad. Mi nem kell nekünk? Nekünk nem kell az üzérkedő kispolgár. A törvényt betartó, a tisztessé­ges haszonnal megelégedő kis­polgárra azonban szüksége van a társadalomnak és a népfront­mozgalomnak is. — Közelednek a választások — folytatta. — Mi emelt fővel állunk oda választónk elé. Mire fognak az emberek gondolni a választásokkor? Azokra az eredményekre, amelyeket mi két év alatt elértünk. Elbírálják majd politikánkat és a szavazással feleletet adnak arra is, támogat­ják-e ezt a politikát. S ha népünk e politika mellett szavazott, akkor ez bennünket formailag is, hogy úgy mondjam, az esküvel egyenértékűen kötelez: ezt a politikát vigyük to­vább. Ha nem így tennénk, becsap­nánk a népet! Mindig azt kell ten­nünk, amit a nép érdeke paran­csol, még akkor is, ha a nép igazi ér­dekeit időlegesen kevesen ismerik fel. A nép ezért becsülni fog min­ket. Tudom, sokan vannak olyanok, akik tavaly tavasszal azt gondolták, hogy általában helyes, amit csiná­lunk, de azért a népszerűtlen fel­adatokat oldjuk csak mi meg, s az­után jönnek ők a jótéteményekkel. Büszke vagyok arra, hogy az úgy­nevezett népszerűtlen feladatokai becsülettel vállaltuk, s hogy pártom állt ennek a munkának az élén. (Hosszan tartó, nagy taps.) A kommunisták és a pártonkívü- liek kapcsolatáról a többi között a következőket mondotta. ■— Olyan vezetési stílust szeretnénk kifejlesz­teni — és állítom, hogy már előre­haladtunk ezen az úton —, hogy ne parancsszóval vezessük a pártonkí- vülieket. Meggyőző szóval szeretnénk ve­zetni a pártonkívülieket, mert ők nemcsak egyszerűen vezetet­tek, hanem segíteniük is kell a vezetést. Mindenkit türelemmel kell meg­hallgatni. A kommunisták nem tudnak más­képp vezetni, csak ha ismerik a nép gondolatait és számolnak velük. Minden kérdést együttesen kell tisz­táznunk és így kell egyetértésre jut­nunk. Ettől függ előrehaladásunk tempója is. Amikor aztán a dolgokat megvitattuk és egyetértettünk, ak­kor a Hazafias Népfront pártonkívü- li tagja is képviselje azt, amiben megegyeztünk. Ez a garancia arra, hogy egészséges legyen a népfron­ton belül a helyzet és a népfront azt nyújthassa, amit a nép joggal vár tőle, hiszen a szocialista társa­dalom csak a nép műveként szület- hetik meg. Nem képzelhető el, hogy akár egy párt tagsága vagy akár egy osztály is felépítse a szocialista tár­sadalmat. A munkásságnak, a pa­rasztságnak, az értelmiségnek és hozzáteszem, a városi kispolgárság­nak a munkája is kell ehhez. A választásoknak népszavazás jellege is van Most, a választások során a veze­tés a néptől nemcsak szavazatot kér. Szavazatra is szükség van és fontos, hogy a nép a választások napja után is kövesse, támogassa a párt poli­tikáját. A választásoknak nálunk nép- szavazási jellege is van, nemcsak a jelöltekre, hanem első­sorban politikánkra szavaznak. De ennek a politikának a megvalósítá­sához szükség van az összes haza­fias alkotó erők összefogására, szük­ség van a Hazafias Népfrontra. Ez egyben válasz arra is, hogy vajon a Hazafias Népfront pusztán választá­si szervezet-e, vagy pedig az összest alkotó, haladó hazafias erőik mara-( j dandó népi mozgalma — mondottaj ) nagy tapssal fogadott beszédében’ j Kádár János. ^ Z. Nagy Ferenc hangsúlyozta: sze­mélyes tapasztalata, hogy az ország különböző részein, Göcsejben épp­úgy, mint a Tiszántúlon, vagy Sza­bolcsban és Borsodban a jómódú középparasztok is mind nagyobb ér­deklődéssel fordulnak a termelő- szövetkezetek felé. Kádár Róbertné, a budapesti IX. kerületi népfront­bizottság elnöke is arról a tapaszta­latáról számolt be, hogy észrevehe­tően növekszik az érdeklődés a Ha­zafias Népfront munkája iránt. Hu­nyadi Károly, a Tolna megyei nép­front-bizottság képviselője az ala­pos, türelmes meggyőző munkára hívta fel a figyelmet. A vitábarí elhangzottakra Ortutay Gyula válaszolt, majd a tanácsko­zást Szabó Pál zárta be. Hruscsov a TASZSZ tudósítójának A TASZSZ tudósítója Eisenhower elnöknek október elsejei sajtóértekez létén tett kijelentéseivel kapcsolat­ban kérdést intézett N. Sz. Hruscsov- hoz, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökéhez. Eisenhower elnök ugyanis a sajtó- értekezleten kijelentette, nem lehet polgárháborúnak tekinteni a Kínai Népköztársaságnak azt a tevékeny­ségé^ amellyel a tajvani szoros kör­zetében fekvő ősi kínai területeket fel akarja szabadítani, hiszen Hrus­csov kijelentette: Oroszország kész részt venni ebben a háborúban. Hruscsov válaszában ferdítésnek nevezte Eisenhower állítását, majd hangoztatta: A szovjet kormány egyenesen és félreérthetetlenül kijelentette, ha az Egyesült Államok háborút robbant ki a Kínai Népköztársaság ellen, ak­kor a Szovjetunió teljesíti a Kínai Népköztársasággal kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény alapján rá hárüló kötelezettségét. De abba- a polgárháborúba, amelyet a kínai nép vív a csangkajsekista klikk ellen, nem avatkozunk be és nem is aka­runk beavatkozni. A kínai nép belügye az, hogy visz- sza akarja szerezni Kirnoj és Macu szigetét és fel akarja szabadítani Tajvant és a Pescadores szigeteket; Mint ismeretes, ezek a területek Kí- náhoa tartoztak már jóval azelőtt, hogy Kolumbusz felfedezte Ameri­kát. Az Egyesült Államoknak az a kísérlete, hogy megakadályozza a kí­nai népet ősi kínai területek felsza­badításában, beavatkozás a kínai pol­gárháborúba. Ezért a beavatkozásért az Egyesült Államok kormányának rendkívül nagy felelősséget kell ma­gára vállalnia. Marcel Servin a francia népszavazás eredményéről Párizs (MTI). A Francia Kommu­nista Párt a múlt hét végén a Párizs melletti Ivryben ülést tartott. Ezen az ülésen Marcel Servin, a párt poli­tikai irodájának tagja és Központi Bi zottságnak titkára elemezte a nép­szavazás eredményét és azi új alkot­mány elfogadásával előállt új hely­zetet s ebben a párt új harci felada­tait. Rámutatott, hogy a nagytőke új támadásáról van szó, majd hangsú­lyozta, hogy megtévesztett baloldali emberek is szavaztak igennel szep­tember 28-ánf hatottak a de Gaulle szmélyével kapcsolatos illúziók is és végül latba esett a franciaországi po­litika megváltoztatásának ígérete is. A továbbiakban kiemelte, hogy a népszavazás eredményével a nagy politikai kérdések egyáltalán nem ol­dódtak meg. A pártnak segítenie kell a tömegeket, hogy ők maguk jöjje­nek rá saját tapasztalataik nyomán tévedésükről. A Központi Bizottság ülése nagy- jelentőségű határozatot hozott. A népszavazás eredményének elemzése után a határozat megállapítja, hogy az alkotmány elfogadása Franciaor­szág életében új szakaszt nyitott. Az antidemokratikus rendszer életbe lé­pése súlyos napok eljövetelét jelzi. A Francia Kommunista Párt demokra­tikus módon azl új helyzetben is foly­tatja harcát a szabadságjogok meg­védéséért, a demokráciához való visszatérésért: A határozat a továbbiakba^ rámu­tat, oly különféle okok vezették a vá­lasztókat az igennel szavazásra, hogy de Gaulle tábornok politikája nem felelhet meg a belé helyezett ellent­mondó reményeknek. A kormány döntései fokozatosan nyilvánosságra hozzák majd az ellentmondásokat és a köztársaságnak egy pillanatra meg­tévesztett hívei napról napra mind többen és többen el fognak fordulni attól, aminek a kalandjellege egyre inkább megmutatkozik majd. A nagytőke a francia diktatórikus rend szerben keres kiutat arra, hogy köny nyebben erőszakolhassa rá a népi tömegekre az önző osztályérdekei ál­tal diktált politikai következményeit. A tekintélyuralmi rendszer nem teszi lehetővé Franciaország létfontosságú problémáinak megoldását. Ennek bizonyítására a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának határozata felhozza, hogy Al­gériában tovább folyik a végelátha­tatlan és hiábavaló háború. A Francia Kommunista Párt ha­tározata ezután a de Gaulle-kormány külpolitikájával foglalkozik, s hang­súlyozza, hogy ez az atlanti egyez­ményen és a nemzetközi feszültség növekedésén alapszik. A párthatározat befejező részében megállapítja, hogy 4 600 000 francia állt ellen a propagandaözönnek, a hivatalos nyomásnak és szavazott nemmel. Ez hatalmas kiindulási alap a köztársaság híveinek elengedhetet­lenül szükséges tömörítésére. Az egység problémáit csak a népi töme­gek közvetlen beavatkozásával lehet megoldani. A népre tartozik, hogy le­győzze az előítéleteket és hogy le- küzdje a kommunistaellenességet. A kommunisták szenvedélyesen fognak munkálkodni a töme­gek mozgalmának megszervezésén, egységén. E feladat megköveteli a párt megerősítését, egységét, sorai­nak összetartását. A SÁNTA ORVGS... Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata Moszkva: (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa határozatot hozott a közigazgatási sport és egyéb célokat szolgáló középületek építéséhez szükséges pénzösszegek és anyagi erőforrások felhasználá­sáról. A határozat kifejti, hogy a párt és a kormány -az utóbbi időben több fontos határozatot hozott a la­kásépítés gyökeres megjavítására és feladatul tűzte ki a lakáshiány megszüntetését a legközelebbi évek­ben, " «— Az eredmények még jelentő­sebbek lennének — folytatja a ha­tározat. —, ha a pénzeszközöket és | az anyagi erőforrásokat nem von- I nák el jelenleg kevésbé égető ] szükségletekre. Sok városban nagy . befektetéssel drága közigazgatási J épületeket, sportpalotákat, kultúr- ( palotákat és más olyan épületeket j létesítenek, amelyek jelenleg nem, elsőrendűen szükségesek. (1) Esett, esett, mintha soha nem akarna elállni. A felhőn nem volt egy tenyérnyi rés, világos folt, amiről arra gondolhatott volna valaki, hogy rövidesen kitisztul. A mezőn tócsában állt a víz és a parasztok attól féltek, hogy kint rothad a kukorica a földön. A pa­takok megduzzadtak és ahogy a Mecsek síkságba vesző dombjai­ról sík mezőre értek, kiloccsan­tak medrükből, a sárga víz kö­rülölelte a dombokat, nyaldosta a domboldalba kapaszkodó szőlőtő­kéket... A négy lovas lassan kocogott le a domboldalon. Nem beszélgettek, elfogyott már a szavuk, s vala­mennyien arra gondoltak; hogy milyen jó lesz estére lepihenni egy kicsit; Itt a városszéli kocs­mában talán kapnak helyet: ágyat, zizegő szalmával töltött szalmazsákot, puha párnát a fe­jük alá és takarót, tollal bélelt takarót, ami úgy simul az ember testéhez, mint az asszony és me­legít... Három napja úton voltak már. Végigjárták az apró hegyi községeket és beszélgettek az em­berekkel. Kértek és kegyetlenül büntették azokat, akikről meg­tudták, hogy a szegény nép ellen, a régi rend visszaállítására tet­tek valamit... A lovasok egymás mögött haladtak, vigyázva, mert minduntalan megcsúszott vala­melyik ló a sáros, síkos, rég járt ösvényen. Ide látszottak már a vá­ros apró fényei,, a függönyként szürkülő esőn át... A menet vé­gén haladó lovas megszólalt és azt ajánlotta, hogy jó lenne va­lakinek előre menni és megnézni, hogy tiszta-e a levegő, mert le­het, hogy már erre vannak a fe­hérek. Három nap óta ki tudja mi történt? Olyan furcsa híreket hallottak a hegyi községekben, hogy a járási direktórium tagjait letartóztatták, egy másik hír meg arról beszélt, hogy megszökött volna a direktórium elnöke és magával vitt minden pénzt... Fá­rasztó volt a lovaglás azért is, mert a fegyvereket állandóan kéz­nél kellett tartani, nem tudhat­tak, hogy melyik fa mögött les valaki rájuk. Megszokták már a halál közelében való tartózko­dást, de mégis... Az első lovas csettintett a nyel­vével és megrántotta a lova kantárját, mire a mögötte haladók is megállították lovaikat. A csend ben most a leveleken halkan ko­pogó esőcseppek mellett nótaszó is hallatszott; mintha a városszéli kocsma irányából hozta volna a szél. — Jó lenne körülnézni egy ki­csit — ajánlotta az első lovas, de a többiek nem válaszoltak, és rö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom