Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
1958 aktóbcr 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 7 Félévi mérleg Érdekességek — furcsaságok Szerelem a madarak világában A madarak ismerik az igazi szerelmet. Fülig beleszeretnek egymásba és egyes madárfajtáknál sírig tartó szerelem kíséri a „házasságot.” A madárvilágban, az emberekhez hasonlóan, rendszerint a hím a kezdeményező fél. Kivételes esetekben azonban a nőstény közeledik a hímhez, míg egészen ritkán mind a hím, mind pedig a nőstény, kölcsönös udvarlással próbálja elnyerni egymás kegyét Gúnárok és libák gyakran első pillantásra egymásba szeretnek. Szerelmüket csak ritkán követi kiábrándulás, legtöbbnyire örökre hűségesek maradnak egymáshoz. Sok kisebb madár is egész életre köt „házasságot” A madarak között is vannak Don Jüanok. A turbékoló galamb például a vidám, csalfa szerelmesek példaképe lehetne, nem pedig a hűségé. Mihelyt a nősténygalamb viszonozta érzelmeit és engedett csábító turbé- kolásának, a hím tovaröppen és új szerelmet keres. A madaraknál is vannak mézeshetek. A hím és nőstény kócsag kapcsolata például „mézeshetekkel'' kezdődik. A mézesheteket oly mélységes boldogság és rendkívüli ragaszkodás jellemzi, hogy az első megfigyelések idején alig akarták általános jelenségként elfogadni. A gémek, fészekrakás előtt ugyancsak mézesheteket élveznek, ezek azonban viszonylag rcvidebb ideig tartanak. Viszont egész életükön át évente megismétlődik ez az időszak. Az ausztráliai kis papagályok ugyancsak mézeshetekkei kezdik közös életüket. A párocska egyik tagjának elpusztulása katasztrofálissá válhat a másik félre. A csókolózás sem az emberek monopóliuma. A szerelmi időszakban sok madár a szó szoros értelmében megöleli és megcsókolja egymást. A gólyák például úgy udvarolnak egymásnak, hogy szembenállva hangos kelepeléssel összecsattogtatják csőrüket. Lélegzetelállító a héják és sasok „udvarlása”. Gyakran láthatjuk hogy a héják, magasan a levegőben összekapcsolják karmaikat és pillanatokig — szinte mámorosán a szerelemtől — lebegnek a légben. Amikor a lovagias kolibri szerelmes, mint kiváló repülő mutatkozik be szerelmének tárgya előtt. Fel-le, előre-hátra repdes körülötte — másodpercenként 75 számycsapással. Gyakran függőlegesen, mintegy 50 láb magasságiban emelkedik, majd hirtelen „zuhanórepüléssel” szerelmese elé veti magát. Udvarlás közben meglehetősen cincogó hangú szerelmi dallal is próbál hódítani. A madarak szeretnek felvágni. A legtöbb esetben a hím tollazata díszesebb a nőstényénél. Erre a legjobb példa a páva. Mindannyian láttuk már, hogyan illegieti magát a hiú páva a nőstény előtt és hogyan áll előtte meghajtott fejjel, mint egy igazi kérő. Rendszerint azonban a nősténypáva — puszta szerénységből — közömbös arckifejezéssel elsétál előtte, mintha elutasítaná a közeledést. Ámorral azonban nem lehet ku- koricázni. Előbb, vagy utóbb a hímpáva lenyűgöző szépsége és odaadó udvarlása megértésre talál és jöhet a „házasság1’... Vannak madarak, amelyeknél vidám tánc kíséri a szerelem születését. A paradicsom madarak a legbű- bájcsabbak közé tartoznak, a hímállatokat rendkívül színpompás tollazat díszíti. A szerelmi időszakban rengeteg, nőstény és hím gyűlik össze az „udvarlási porondon”. A szerelmesek nagy kört alkotnak, a hímek egyenként előlépnek és szép tollazatukat illegetve táncba kezdenek. A tánc mindaddig tart, amíg az egyik nőstény elhagyja a csoportot és csatlakozik a táncoló hímhez. A halászka-madár az udvarlás rendkívül furcsa módját választotta. Fog egy kis halat, keresztben a csőrében tartja, majd ide-oda sétálgat a vízparton. A „házasság” úgy jön létre, hogy a nőstény halászka madár elfogadja tőle a halat és ezzel hajlandóságot mutat a frigyre. Iker-napok Nürnbergben Nürnberg város lakói a napokban fontos figyelmeztetést kaptak: ne ijedjenek meg október 11-én és 12-én, ha az utcákat járva hirtelen úgy érzik, hogy duplán látnak. Szó sincs róla — csak éppen az történik, hogy e két napon tartják a városban az ikrek kongresszusát. Az ikrek, hármas és négyes ikrek szövetsége rendezi a kongresszust, amelyet felvonulással, sport- és egyéb játékokkal tesznek emlékezetessé. A kongresszuson természetesen »komoly« problémák is szerepelnek. így például követelni akarják, hogy ikrek szülei adókedvezményben részesüljenek. Ezt a kívánságukat azzal indokolják, hogy költségesebb két egykorú gyermeket öltöztetni, mint olyanokat, ahol a gyermekek között egy-két év korkülönbség van. A szövetség szeretné elérni azt is, hogy nagyobb városokban, ahol elegendő iker van, külön ikeriskolákat létesítsenek. A többi felvetendő »probléma« tárgyköre még nem került nyilvánosságra. TAVIH AI ASZOK KOZOfT. — Legyen szíves nekem ezt a pontyot lemérni. — Tessék parancsolni asszonyom. Pontosan másfél kiló. A háziasszony pár órával ezután az asztalra tálalja a sült pontyszeleteket és a család jóízűen falatozik belőle. A hal »történetének« ez a része már egészen egyszerű, de legtöbb ember nem ismeri, hogy mi iá történik addig, amíg a hal eljut a fogyasztókig. Ezúttal a mesterségesen, halastavakban tenyészted halakról lesz szó és ezért ellátogattunk az Alsóleperdi Állami Gazdaság haltenyésztő üzemegységébe, amelynek vezetője dr. Csigó Ferenc. A felsőle- perdi tavakat és halásztanyát tekintettük meg. Ez a halásztanya kilométerekre van a legközelebbi falutól, egy kis völgyben, és még a puszták is távol esnek ide. Máris megvan az első következtetés: ahhoz, hogy mi itt a városban ilyen jóízű halat ehetünk, mindenekelőtt szükség van olyan szakemberekre, akik szeretik és megszokták a ma gányt. Mert téves hit az, hogy a halivadékot csak bele kell rakni a halastóba és egy év múlva kiszedik belőle a másfél-kétkilós halakat, Nap, mint nap etetni, gondozni kell őket és mindenekelőtt megóvni az egyik legveszélyesebb »ragadozótól«, az embertől. A halászmester, a halastavak főnöke itt Csősz Dezső. Már több, mint 20 éve ebben a halásztanyában él s itt tenyészti évről évre a pontyokat. Körülbelül 30 éve kezdte el ezt a különös és a városi ember szemében rendkívül unal más mesterséget. — Unalmas? Ne higyje. Aki megszerette ezt az életet, az nem ér rá unatkozni. Az talál magának munkát, mert van itt tennivaló. Képzelje el, mire minden nap 26—27 mázsa takarmányt behordunk az etetőkhöz és beszórjuk Mert bíz a halak csak ettől nőnek. Ezenkívül ott van az ablakban egy telepesrádió, pár éve kapta ajándékba és amint kiderül, újság is jár ide a tanyára. Mindenekelőtt egy szaklap, amelyet Csősz bácsi igen nagy becsben tart. Ezenkívül egyéb újságok s könyvek is eljutnak ide s így nem kerül sor unott semmitevésre. S, hogy meg lehet szeretni és szokni ezt a magányt, azt bizonyítja, hogy itt él két fiatalember is, ma, 1958-ban, amikor majdnem minden falusi fiatal a városokba, ipari központokba igyekszik. Az egyik Takács János, aki már 1951 óta halász, letette a szakvizsgát. Takács már letöltötte a katonaidejét is, de utána csak visszavágyott ide. A másik, a pelyhedző állú Szabó Jóska most készül katonának. Mind a ketten azt állítják, hogy már megszokták a magányt. Csakhogy őket mindjárt a szavukon fogtam. Ugyanis az ágy felett egész kiállítást rendeztek be a csinosabbnál csinosabb leányok fényképeiből. Ha csak egy keveset is »foglalkoznak« időközönként egyikkel- másikkal, már akkor sem nagyon gyötörheti őket a »magány«. Ráadásul kiderül, hogy ezek még nem is »komolyak« és hát többnek is udvarolgatnak. Szóval ezek a halászmesternö- vendékek nem is olyan haltermészetű legények, azaz remeték. Az öreg Csősz bácsi természetesen már nem töri ilyen dolgokon a fejét. — Én már öregszem — mondja. És a két legényt pedig mindig óva inti az udvarlástól. Félti őket. Azt mondja, hogy aki sokat foglalkozik a leányokkal, az kevesebb időt tud a halaknak szentelni, márpedig aki igazi halász akar lermi, annak választania kell, vagy a hal, vagy a leány. — Azért Csősz bácsi sem monCSAK ÜGY VÉLETLENÜL találkoztunk. Ha nincs ezen a napon ez a hirtelen jött záporeső, ki tudja a be- lecskai Szabadság Termelőszövetkezet földjeinek melyik részén beszélhettem volna Reizinger Henrik bácsival. így azonban lovait a szekérrel együtt beállította a fészer alá, s míg az eső elálltát várjuk, beszélgetünk egy kicsit... Mindössze féléve dolgozik a termelőszövetkezetben, de máris nagy megelégedéssel szól a tsz-ről. Nagyon jól érzem itt magam — mondja. Nem is gondolja milyen nagy megnyugvás az embernek közösen dolgozni: Köny nyebb, kevesebb a gond, több a kereset. A megbecsülés is megvan. Erről ő maga nem beszél, de én hallottam már előbb, hogyan beszélt róla a brigádvezető, amikor arról volt szó, hogy ki kell vinni az állomásra két mázsa karfiolt, melyet Dombóvárra szállítanak a kertészetükből. Leírni lehetetlen, csak azt a néhány szót: „Majd Reizinger bácsi kiviszi...” De az arckifejezésének, hangjának kedvessége, ahogy mindezt mondta, tiszteletet, szeretetet árasztott. S még egyet, mintha azt is hozzátette volna — erre az emberre mindig lehet számítani. — Úgy számítom — folytatja tovább —, hogy itt megkeresem, mindent pénzre átszámítva, a 2000 forintot havonta. A kilenc és fél hold föld, amit béreltem, nem adott ilyen biztonságot. EZ A HAVI KERESET azonban tovább nő, ha hozzávesszük, hogy a fia és a lánya is a termelőszövetkeOktóber 25-én kezdik a szakcsi kultúrház építését Szakcson az új iskola elkészülte után rövidesen hozzákezdenek a kultúrház építéséhez. Az emeletes kul- túrházat is, mint az iskolát, a Komlói Magasépítő Vállalat dolgozói építik. A kultúrház építése, amit teljesen majd csak a jövő évben fejeznek be, 1 200 000 forintba kerül. A községi tanácsnak jelenleg mintegy 600 000 forintja van az építkezésre, s szeretnék, ha a vállalat ezt az összeget még ebben az évben beépítené és az épület a tél beállta előtt tető alá kerülne. Az építkezést október 25-én kezdik meg. dott le a női nemről, mert hiszen megnősült. —I Na, persze, azért teljesen nem hát... Csősz bácsi hamiskásan hunyorít és végigfuttatja szemét a leányok képein, mintha csak a fiatalságára gondolna. — Nagyon csendes, nyugodt foglalkozás a halászmesterség, annyi bizonyos. Tempós, nyugodt természetű az öreg Csősz bácsi és láthatóan ilyenek lesznek a legények is. Nem sietnek, nem kapkodnak, hanem szép lassan, tempósan csinálják a dolgukat és mire kell, mindent elvégeznek. Ha idegesek, kapkodok volnának, nem lenne belőlük jó halász. Nem tudnának például az emberi »ragadozók« ellen sem küzdeni kellő eredménnyel. A halak megvédésének ugyanis az a titka, hogy a halásznak kü- lön-külön is kell ismernie minden bokrot, minden fűszálat. Ezen a sokholdnyi területen tudnia kell, hogy mikor és hogyan törött le agy ág, roskadt meg a fű egy bizonyos helyen stb. Ennyire pedig csak az tudja megismerni a környéket, aki állandóan nyugodtan figyel, nem siet, ráér megnézni külön minden bokrot, fát. Ez pedig nagyon fontos, mert ez zetben dolgozik. Ezt így magyarázza el. — Nálunk egy munkaegység 50 forintot ér. Az összes munkaegységünk a 70-et is eléri havonta. Ez akárhogy is számoljuk 3500 forintot hoz a családnak, havi fizetésben számoljuk a jövedelmet. — Nem számoltam még ki, hisz mostanában a sok munkától idő sem volt rá, de azt érzem, nem éltünk így míg egyéniek voltunk. S hogy m.ért nem? Ez már egyszerű folyománya a kisüzemben és nagyüzemben folytatott termelés közti óriási különbségnek. Reizinger bácsi is a 9 és fél hold bérletén tehenekkel dolgozott, de amint mondja, még lovakkal sem lehet olyan munkát végezni a földeken, mint itt a tsz-ben a gépekkel. Nem is adott a föld annyit, mint a tsz-ben. Megkönnyebbülten teszi hozzá — be van itt biztosítva a kenyér. ARRÓL IS megelégedéssel beszél- hogy a termelőszövetkezet vezetősége évközben is gondol a tagságra, legyen költőpénzük. Minden hónapban 30 forint előleget osztottak munkaegységenként. Nyugodtan megvagyunk tehát zárszámadásig, amikor majd egyszerre kapjuk a többit — mondja. A végső következtetést pedig így vonja le: — Nem is cserélném el a mostani helyzetemet az azelőttivel. Ebben a határozott vjéjldményben azonban nemcsak az eddigi tapasztalat van, hanem a jövő reménysége is. Ezt az elnökük szavaival fejezi ki: — Jövőre még jobb lesz, mert 60 forintot ér majd egy munkaegységünk. S ebben nem kételkedik, mert mindjárt elmond egy példát is rá, miképpen. — Az elnökünk a legutóbbi gyűlésen már ismertette, hogy jövőre nem négy, hanem 10 holdon termelünk paprikát, az majd hozza a pénzt. És valóban az öntözéses kertészet nagy nyeresége a tsz-nek, s a paprika különösen jól sikerült ebben az évben. Egy hold paprika eddig 45 ezer forint hasznot adott. A könyvelő szerint a paprika egyedül teljesíti a kertészet tervét. Eddig jutottunk, mire elállt az eső, kisütött a nap, s Reizinger bácsi indult, mert amint mondta: „A beszélgetésből nem lehet megélni, jöhet a munka." Igazat adtam neki, s jó egészséget kívánva elbúcsúztam. (Sz. E.) az alapja annak, hogy észrevegyék az orvhalászokat, a halak egyik legveszedelmesebb ellenségét. Az idén is így fogtak el egy társaságot, akik dézsmálták a halat. Észrevették a nyomokról, hogy többen a vízre járnak, de egyenlőre nem tudták, hogy kiki Annyi természetesen bizonyos volt, hogy nem a víz tükröződé sét akarta valaki megnézni, ha- nem halat próbált lopni. Egész éjszaka figyelték a környéket —* eredménytelenül. A harmadik éjszaka aztán a tó mellett kerékpárokat találtak. Tudták, mindjárt, hogy azon érkeztek a tolvajok, ezért óvatosan bevitték őket a halásztanyába. Ezután visszamentek, hogy megkeressék az embereket is. Meg is találták őket — halásztak merítőhálóval. Verekedésre került a sor, a legfiatalabb halász, a Szabó Jóska meg is sérült. Megtudták azonban, hogy kik a tolvajok és ott voltak a bűnjelek is, a kerékpárok. Már megkapták a halászok a tárgyalásra az idézést, mert másnap feljelentették a tolvajokat. Szóval ez a végtelen nyugodtunk látszó foglalkozás még veszéllyel is jár. És mindenekelőtt felelősséggel. Felelősséggel tartoznak ezért a nagy értékért, amit az állam reájuk bízott. Ezek a halászok minden esetben jól vizsgáztak... BŐD A FERENC
