Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-26 / 227. szám
1958 szeptember ZS. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Tapasztalataim a lakásfrontról Fondorlatok a lakáscseréknél — Adásvétel Mindenki beszéli, mindenki tud róla, nyílt titok, ha valaki cserélni akar s felajánlja, hogy lakását „le- lépési díjért”, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, a lényeg: ellenszolgáltatás fejében hajlandó elcserélni. Elnézést kérek, amiért nemi írok neveket, de amikor a törvényes szervek előtti bizonyításra kerülne a sor az eladó is hallgat, a vevő is letagadja a vételt, szóval senki nfcm akar kellemetlen helyzetbe kerülni. De mivel tudunk róla, beszélünk róla. nem is titok sokszor, nem hallgathatjuk el az újság hasábjain sem. Éppen a Városi Tanács lakáshivatalában jártam, amikor bejött L. K. albérlője és bejelentette igényét arra a lakásra, amelyben most albérlőként lakik. Az albérlet története a következő: L. K. elköltözött Szekszárdról Budapestre. Az elköltözés időpontjára albérlőt fogadott lakásába. Az albérlő be is költözött saját bútorával, szabályos főbérleti körülmények között. L. K. soha nem tudott volna albérlőt fogadni, hiszen az egy szoba, konyhás lakásra neki is szüksége volt Kilóg tehát a lóláb. S igazán nem tudom elhinni — ismerve őt —. hogy L. K. ,,emberbaráti szeretet”-ből adta át lakását mostani úgynevezett albérlőjének. F. F. megvett egy házat és abba most szeretne beköltözni. A házban ifjúsági napok a paksi JÁRÁSBAN 1953 szeptember hó 26—28-ig — a paksi járás minden községében ifjúsági napokat szerveznek. Ennek keretében ifjúsági gyűléseket tartanak, ahol nemcsak a KISZ-tagok vesznek részt, hanem oda meghívják a szervezeten kívül álló fiatalokat is. Az előadók a KISZ-titkárok lesznek, akik tájékoztatják a fiatalságot az országban és a községben az elmúlt 13 év alatt elért eredményekről, az ipar és mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről, a hároméves terv célkitűzéseiről, különös figyelemmel a fiatalság problémáira. azonban két család is lakik. Az egyik családdal ugyan el tudná cserélni mostani lakását, de a csere őt nem elégíti ki, mert így csak két szobát kapna, viszont szeretne a ház mind a négy szobájához hozzájutni az egyéb helyiségek mellett. Ezért kieszelte a következő cserekomplexumot: Jelenlegi lakását elcseréli H. J.-val, akit munkaviszonyából kifolyólag már amúgy is Pécsre helyeztek, s oda is akar költözni. F. F. azonban nem H. J. lakásába költözik, hanem odaköltözteti a most megvásárolt ház egyik lakóját, H. J. pedig beköltözik a lakó helyére. F. F. a másik lakóval cserél és akkor már bent lesz a házban. H. J. pedig szépen elköltözik Pécsre, hiszen oda helyezték. F. F. viszont, mint tulajdonos elfoglalja az egész házat, négy szobájával és összes egyéb helyiségeivel együtt. A terv fondorlatos, a kivitelezés azonban a tanácsi szervek jóvoltából nem sikerült. A Lakáshivatal igyekszik meggátolni a cseréket, mert a cserék túlnyomó többsége mögött kereskedelmi manőver húzódik meg. Ezért a minimálisra is csökkentették a lakás cseréket. így akadályoztak meg, egy cserét a Tinódi utcában, ahol mindenki tudta, hogy az új lakó tízezer forintot kínált fel a régi lakónak, az üzletből azonban nem lehetett semmi. Sorolni tovább nem is érdemes, az olvasó minden bizonnyal a felsoroltakon kívül is sok példával tud szolgálni. Egy gondolatot azonban ez az egész cserebonyodalom felvet. A jelenlegi rendeletek és rendelkezések, amelyek a csereügyekre vonatkoznak, nem jók. Ha nem jók. változtatni kell rajtuk. A szekszárdi lakáshivatali szervek tettek is már javaslatot. A javaslatot — bár néhány módosításra szükség lenne — alapjában helyeselni lehet. Eszerint megengednék a lakások adás-vételét. Természetesen csak olyan esetben, ha a lakásból kiköltözőt más városba helyezték és ott neki lakást kell vásárolnia és csak olyan esetben, amikor az elköltöző főbérlő az új helyen csak pénzért tud új lakást szerezni. Az olyan eseteket tehát meg kell akadályozni, hogy valaki az egyik helyen eladja lakását, a másik helyen pedig „nemzeti ajándékként új lakást utalnak ki részére. A lakások adás-vétele sajnos még megvan, minden olyan szándék ellenére, amely megszüntetni igyekszik a lakásuzsorát. Jelenleg folyik g harc. a végleges megoldást azonban azt hiszem az fogja megoldani, ha megszűnik a lakáshiány. A törvényes rendelkezéseket azon ban addig is be kell tartani és ahol csak lehet, megakadályozni az üzletelést. A későbbiekben sor kerül a többi lakáskérdésekre is. Legközelebb az albérleti uzsoráról számolok be. Letenyei György Jól szerepeltek Tolna megye tűzoltói az országos versenyen RVÁNHAGYOU ÖREGEK.. Nem olyanokról akarunk írni, akiknek nincs senkijük öregségükre és ezáltal váltak árvákká. Ilyenek manapság nincsenek. A szociális otthonok társas együttíéte, kellemes életkörülményei eltüntették a valódi árvaságot. Ma már csak árvánhagyott öregekről beszélhetünk, olyanokról, akiknek vannak hozzátartozóik és mégis árvaságra jutottak életük alkonyán. Akiket saját édes gyermekük hagyott el. NEM HALHATOK ÉHEN V. Anti bácsi 84 éves, félig vak ember. Öt év óta őrzi és takarítja a község központjában lévő illemhelyet Bonyhádon. Napszámos emberként élte le élete nagy részét. Két fia meghalt a második világháború alatt. A harmadik fia él. Jól kereső. önálló iparos ember Bonyhádon. De két év óta egyetlen fillért sem juttatott S4 éves apjának és 74 éves anyjának. V. Anti bácsi saját erejéből tartja el magát. Havi keresete átlagosan 300 forint. Nyomorúságos körülmények között él feleségével. A fia, ahogy beszélik, van olyan időszak, amikor naponként megkeresi a 200—300 forintot. Amikor beszéltem vele, télikabátban ült az illemhely árnyékában egy kis széken és sírvafakadt, miközben az életkörülményei felől érdeklődtem. — Ha a két fiam élne, akkor nem így lennék —• mondta és a szeméből hullottak a könnyek — a harmadik fiam házat vett, arra gyűjtötte a pénzt és két évig nem adott semmit. Csak a napokban, amikor azt a törvényt kiadták, ami kötelezi a gyermekeket az elaggott szülők eltartására, akkor küldött a menyemtől 100 forintot... Dolgoznom kell 84 éves fejjel... nem halhatok éhen. AZ „IDEGENEK” FOGADTAK BE Özvegy V. J.-nét a fia saját házából kidobta. Hatvanhat éves. Három felnőtt gyermeke van, de egyik sem hajlandó magához venni. Özvegy V. J.-nével a bonyhádi pártbizottság titkáránál találkoztam. — Mit csináljak titkár elvtárs .. . Mit csináljak, mit tehetek, ha ilyen gonosz gyermekekkel vert meg az isten? Eltűrik, hogy az anyjukat idegenek fogadják be. Hát el lehet egy 66 éves, tehetetlen asszonyt zavarni .saját házából? — Mit is lehet ilyenkor csinálni? Ha a gyermekek nem hajlandók eltartani édesanyjukat (jól kereső szakmunkásokról van szó), a törvény erejével kell közbelépni — mondja Blénesi elvtárs, a párt- ’ titkár — miközben jegyezget magának a noteszébe •— minden esetre megpróbálok előbb majd a lelkűkre beszélni — fűzi még hozzá, hogy megnyugtassa özvegy V. J.-nét. „ADJÁTOK VISSZA ”A FIAMAT’,’ I így kiáltott fel kétségbeesésében az a grábóci édesanya is, akit egyetlen támasza, a fia elhagyott. A fiú 22 éves, jól kereső bányász. Vadházasságban él Bonyhádon egy ötven év körüli elvált asz- szonnyal. Pénzt nem ad haza. Beteges édesanyja családfenntartó nélkül él, két iskolás gyermekkel. MEGVERTE A LÁNYA A 70 éves V. János bácsit a lánya megverte és leköpdöste, aztán magára hagyta. Egy darabig egyedül élt, de később kénytelen volt egy fiatal házaspárt magához hívni a házba, ahol lakik, hogy főzzenek, mossanak rá. A fiatal házaspárral magy megértésben él V. János bácsi. De ahogyan mondja, nagy-nagy gyógyíthatatlan sebet ejtett a szívén a lánya magatartása. A FELTÁMADT LELKII3MLRET Az Oblat-közben egy jól kereső kisiparos felesége édesanyját évekig szociális otthonban tartotta. A környéken lakó bonyhádiak, akik látták, hogy a család jólétben él, rosszalóan vették tudomásul a fiatalasszony eljárását. Az emberek szörnyülködése még fokozódott, amikor gyönyörű villát építtetett az idős asszony ,,eltartására képtelen” család. Végülis az emberek nyíltan a szemére vetették a könnyelmű fiatalasszonynak édesanyja sorsát, aki vágyakozott a családi otthon melege után. A fiatalasszonyban úgy látszik, feltámadt a lelkiismeret és visszahívta édesanyját. Azóta együtt van a család. A nagymama sokat segít a házi munkában és a gyermekek nevelésében. AKIKRŐL NEM BESZÉLTÜNK Szándékosan nem esett szó azokról a nyugodt, békés családi életet élő öreg szülőkről — s ez a többség —, akik gyermekeik körében élik le életük visszalévő éveit. Ma már nem anyagi gondot jelent az idős szülők eltartása. Ezt a felsorolt példákból is láthatjuk. Csupán lelkiismeret kérdése az egész. Ha találunk elesett, árvánhagyott, idős szülőket a gyermekek lelkiismeretlenségében, önzésében kell keresnünk az elesettség okát. Beszélnünk kell ezekről az elárvult emberekről és segíteni kell őket, ha szükséges a törvény erejével is küzdeni kell a bűnös nemtörődömség ellen. (Haypál) Javaslataink a diósberényi tsz létérdekében A gyönki járási tanács és a járási pártbizottság két felelős munkatársa azt mondotta a minap; a diósberényi Vörös Október Tsz egyedül több gondot okoz a járási vezetőknek, mint a többi húsz tsz együttvéve. Ebben lehet egy kis túlzás. De az vitathatatlan, hogy a diósberényi tsz- ben csakugyan sok a gond, a baj, amit orvosolni kell, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. Ezt a járási vezetők nemrégiben úgy akarták megtenni, hogy a szövetkezet megszüntetését .javasolták a felsőbb szerveknek. Ezt érthető módon elutasították. A termelő- szövetkezet ugyanis — a meglévő hibák ellenére — életképes lehet. Gazdasági adottságai jók, s a benílévő szövetkezeti parasztok körömszakadtáig ragaszkodnak a közös gazdasághoz, hallani sem akarnak arról, hogy szövetkezetüket feloszlassák. Ez önmaga biztosíték lehet arra, hogy belátható időn belül rend legyen a szövetkezetben, rentábilis legyen maga a gazdaság. Ehhez mi a magunk részéről néhány javaslattal szeretnénk hozzájárulni. Első javaslatunk a tsz tagoknak szól. Miután fenntartás nélHál ragaszkodnak szövetkezetükhöz, tólük telhetőén mindent tegyenek meg a gazdaság megjavítása érdekében. Elsősorban is dolgozzanak. Lássák be, hogy a mai állapot tűrhetetlen. A 17 tsz-tagból általában 5—6 ember nem vesz részt a termelésben. Ez így volt a nyáron, így van napjainkban is. S ez óhatatlanul odavezetett, hogy a földek keveset teremtek, cserbe hagyták gazdáikat. Javasoljuk, hogy minden tag lelkiismeretesen dolgozzon, ne húzza ki magát a munka alól. A másik javaslatunk az, hogy ne markoljanak nagyot. A tavasszal például a járási tanács megkerülésével a községi tartalékból több mint száz holdat vállaltak fel, holott, amire terveztek, már az is sok volt. Nem tudták megmunkálni.- Okuljanak saját hibájukon. Csakis olyan vállalkozásba kezdjenek bele, amit biztosan és eredményesen meg tudnak csinálni. Végül, de nem utolsó sorban azt javasoljuk a tsz-belieknek, mindenek előtt a kommunistáknak és a vezetőknek, hogy változtassanak a munka szervezésen. Indokolatlan például, hogy tizenhat taghoz függetlenített elnök, függetlenített könyvelő legyen. Az egyik minden további nélkül, rendszeresen résztvehetne a termelésben. Ne tartsanak például az 500 baromfihoz két alkalmazottat, mert ezek munkateljesítménye nincs kihasználva. Igaz, most miután csak 200 tojótyúkot hagytak, az egyik baromfigondozót más munkakörbe próbálják küldeni. De még így sem gazdaságos az, hogy egy embert teljesen leköt a 200 törzsbaromfi. Ezeket legfeljebb naponta háromszor kell csak megetetni, más munka nincs velük. Emellett a baromfigon- dozóra nyugodtan rábízhatnák még a kismalacok gondozását is, tekintve, hogy a'két ól közvetlen egymás mellett van. Szóval azt akarjuk mondani, hogy minden ember munkája és tehetsége legjavát adja a gazdaság fellendítése érdekében. Ez elengedhetetlen. Szeretnék szólni a járási vezetőkhöz is, de nem árt, ha a maguk számára a következtetéseket a megye A nagykövet F. Braun professzor, amerikai szociológus az amerikai tudósküldöttséggel Frunze városában járván súlyosan megbetegedett. Sürgős orvosi beavatkozásra volt szükség. Kaszim Szalahitgyihovics Nyigmatullin, a Kirgiz SZSZK érdemes orvosa azonnal műtétet hajtott végre és megmentette az amerikai tudós életét. A napokban Nyigmatullin doktor levelet kapott Thcmpsontól, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetétől: „Igen tiszrtelt doktor úr!” Ma este Moszkvából visszarepüit hazájába Braun professzor, az amerikai tudósküldöttség tagja. Alig hinné az ember, hogy a súlyos műtét óta mindössze három hét telt el. Kollégája, Abdurahmanov moszilletékes vezetői is levonják belőle; A Vörös Október Tsz elnöke és a párttitkára egybehangzóan azt mondja, hogy a járási vezietők elkerülik a szövetkezet háza táját, mert tudják, hogy itt bajok vannak. Az igaz, hogy csakugyan nem szívesen mennek ide az elvtársak, de azért, egyszer, s másszor mégis elmennek és segítenek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez kevés, amit a járási mezőgazdasági vezetők el is ismertek. Nos, akkor menjenek többször, mégi akkor is, ha emiatt kevesebb gyakorlati segítséget tudnak adni jobb termelőszövetkezeteknek. Tudniillik, ebben a tsz-ben napjainkban nagyon kritikus a helyzet. Az elnök, Kovács Ferenc elvtárs, bár becsületes ember, de sajnos nem szü letett vele az az adottság, hogy egyediül elirányítson egy nagyüzemet. Segíteni kell neki. Probléma napjainkban például, hogy nem tudják elhelyezni a szarvas jószágokat, mert nincs férőhely. Ugyanakkor párszáz forintos költséggel ót lehetne alakítani egy épületet istállónak. Ezt mikor kint jártunk, megi is mondtuk a tsz vezetőinek. De ettől függetlenül is javasoljuk a járási elvtársaknak, hogy a termelőszövetkezetben nézzenek körül és ha szükséges, készítsenek egy tervet az átalakításra vonatkozólag, s akkor rövidebb-hosszabb időre megoldott lesz a szarvasjószágok elhelyezése. A termelőszövetkezetben nincs aa irányításhoz jól értő ember. Nincs a tsz-ben, de még a községben sem, sőt a szomszéd községben sem agronómus, aki segítene a szakirányításban. Tudjuk, hogy mezőgazda- sági szakembert nem lehet csak úgy a szögről leakasztani; Béralaphiány és más egyéb ok is közrejátszik, hogy nincs a községben gazdasági felügyelő. De ha azt valljuk; a mező- gazdasági termelés alapfeltétele, hogy hozzáértő emberek ’rányítsák a munkát, akkor az illetékesek valamilyen formában találjanak módot arra, hogy Diósberényben is legyen ilyen szakember* ak/i gyakran látogat a tsz-be. Azt például senki sémi róhat- ja fel a tsz-belieknek, hogy nem tudnak elkészíteni egy vetésforgót. Nem tudnak és szakemberek hiányá ban úgyszólván csak ötletszerűen gazdálkodnak. Napjainkban például még mindig azon problémáznak, hogy milyen munkaeszközzel készítsék elő a talajt az ősziárpa vetéshez, holott ezt már el kellett volna vetni. Száz szónak is egy a vége: a diósberényi Vörös Október Tsz-ben csakugyan sok, megoldásra váró feladat van. De nem lehetetlen, hogy itt is rendet teremtsenek. Erre van is garancia. Az, hogy a gyönki járási mezőgazdasági vezetők az elmúlt években sokszor és sok nehéz, bonyolult feladatot oldottak meg a tsz-ekben, vagyis segítséget adtak a megoldáshoz. Erre Diósberényben is van mód. Persze ne olyan alapgondolattal menjenek az elvtársak Diósberénybe, hogy ott a tsz-t csak úgy lehet rendbehozni, hogy feloszlatják, hanem azzal, hogy minden körülmények között segítenek neki. Mi biztosak vagyunk abban: ha a tsz-tagok összefognak és jól dolgoznak, a járási vezetők pedig a tőlük telhető segítséget megadják, az eredmény nem marad el. köszöneté kvai tartózkodását szeretném felhasználni arra, hogy általa kifejezésre juttassam mélységes elismerésemet honfitársunk életének! megmentéséért. Nagy aggodalommal kísértük Braun professzor betegségét, s szavakkal nehéz kifejezni, mennyire meghatott bennlünket az a nagy figyelem és gondoskodás, amelyben Ön és Abdurahmanov doktor, valamint klinikájuk egész személyzete a beteget részesítette. Kérem fogadja mind a magam, mind pedig az amerikai tudósküldöttség nevében hálás köszö netünket nemes cselekedetéért. Őszinte tisztelettel: L. Thompson, az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövete.” Az országos tűzoltóversenyen, szeptember 21-én Budapesten megyénkből hat önkéntes tűzoltócsapat vett részt, akik az országrészi tűzoltóversenyen első helyezést értekei. Odaadó, szorgalmas felkészüléssel indultak az országos versenyre, ahol három csapat első helyezést (Báta és Kurd férfi csapata, Tengelic- szőlőhegy női csapata), egy csapat második helyezést (Tamási férfi csapata) és két csapat harmadik helyezést (Tolnai női és Tengelic ifjúsági csapata) ért el. Ügyességüket, versenjyképességü- ket bizonyítja az is hogy országos viszonylatban a legjobb eredményi érték el és így tovább öregbítették megyénk önkéntes tűzoltóságainak hírnevét.
