Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-12 / 215. szám

1958 szeptember 12. TOLNA MEGYEI NEPCJSAU Csáki szalmája-e a népvagyon ? Miért bontják ie a két évvel ezelőtt épített gazdasági épületeket? A napokban bejelentés érkezett a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz, hogy a Tolnaszigeti Ser­téstenyésztő Vállalat volt gazdasági épületeit megkezdték szétszedni. A bizottság megkezdte az ügy kivizs­gálását. Tolnán, a Holt-Duna által bezárt szigeti részen évekkel ezelőtt a Tol­naszigeti Sertéstenyésztő Vállalat működött. A vállalat működéséhez szüksé­ges gazdasági épületeket mintegy húszmillió farint költséggel fel­építették. A Sertéstenyésztő Vállalatot időköz­ben elköltöztették és helyét egy új vállalat foglalta el. A Kertimag és Gyógynövény Termeltető Vállalat rendezkedett be a gazdaságban. Töb- bé-kevésbé jól is működött a válla­lat, de a mostani ellenőrzések, me­lyeket a Tolna községi tanács és a Szekszárdi Járási Tanács és egyéb szervek végeztek, számtalan hiá­nyosságot állapítottak meg. Több száz mázsa műtrágyát tá­rolnak, régi istállókban, ahol a műtrágya tönkremegy. Ezenkívül elhanyagolt állapotban vannak a húszmillió forint értékű gazdasági épületek. A vállalat ért­hető okok miatt nem használja — más profilja van, mint a sertéste­nyésztőnek — a 15 vagonos kukori- cagórét, téli-nyári sertésszállásokat, istállókat és egyéb épületeket. A vál­lalat vezetői látva ezt. elhatározták, hogy lebontják a nemrég épített gazdasági épületeket. A bontási engedélyt csak akkor kérték, amikor már megkezdték a tizcnötvagonos kukorieagóré szétszedését. Sőt, amikor a bontási engedélyt kérő levelet elküldték, már több téli-nyá­ri szállást le is bontottak. A tolnai községi tanács elnökétől. Orosz György elvtárstól kapott ér­tesüléseink szerint, a tanács megtil­totta az épületek lebontását, sőt a járási tanács ipari-műszaki csoport­ja értesítette levélben a vállalatot, hogy nem járulnak hozzá a bontási engedély kiadásához. A levél kéz­hezvétele után is tovább bontották a vállalat munkásai a gazdasági épü­leteket. Az eddigi bontási »rekord ered­mény« a következő: több süldő­szállás, nafták, lóistálló, téli­nyári fiaztató és 15 vagonos, betonaljazatra épült kukorica- góré. A fentebb említett járási tanácsi levélben utasították a vállalatot, hogy szeptember 20-ig állítsák hely­re a lebontott épületeket. Azonban ez az eddigi jelek szerint nem való­színű, hogy megtörténik, ugyanis még jelenleg is folytatják az épüle-' tek bontását. A több millió forint ér­tékű gazdasági épületek lebontására semmiféle engedélyt az illetékes szervek nem adtak ki, csupán a vál­lalat telepvezetője a Kertimag- és Gyógynövény­termelő Igazgatóság igazgató­jának szóbeli utasítására kezdette meg az épületek szét­szedését. Felháborító és elítélendő a vállalat ezen cselekménye. A nép vagyoná­ból, a néhány évvel ezelőtt húszmil­lió forintos költséggel épített gazda­sági épületek szétszedése bűn, olyan cselekmény, mely után az illetékes hatóságok meg kell hogy tegyék a szükséges intézkedéseket, felelősség­re vonják a bontást elrendelő szemé­lyeket. Egy „Kiváló vállalat44 gazdag raktára 120 millió forint lesz oz ezévi forgalom a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál Befejezéshez közeledik az emele­tes raktár építése a Tolna megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat Keselyüsi úti telepén Jövő hónapban lesz kész a raktár, akkor ide költözhet a vasáru részleg is Bonyhádról. Könnyebb lesz a válla­lat munkája, egy helyen lesz min­den, de a „vevők”-nek is, a megye állami és íoldművesszövetkezeti boltjainak is jobb lesz, mert egy helyen szerezhetik be vas- és mű­szaki áruszükségletüket. Egyelőre ezt a raktárt építjük fel, kilencszázezer forintos költséggel, amit a vállalatfejlesztési alapból biztosított a minisztérium — mond­ja Váradi Lajos, a vállalat üzem- gazdasági vezetője. — De építünk — százezer forintból — egy sínrak- tárat és 90 ezer forint költséggel egy irodaépületet is. Ha ez elkészül, ak­kor ide ' költözünk a városból az iro­dákkal is. — Ha felépülnek a raktárak, ak­kor tető alá kerül ez a sok üstház, fajansz áru, aminek most csak a szabad ég alatt jut hely? — Ezek nem olyan kényesáruk, lehet így is raktározni őket. De ha készen leszünk az építkezéssel, jut hely ezeknek is a raktárakban. De csak egyelőre — teszi hozzá Váradi elvtárs. — Mert ha ilyen ütemben nő forgalmunk, mint eddig, akkoï bizony hamarosan ismét szűk lesz a hely. A vállalatnak ugyanis 1952 óta több, mint háromszorosára nőtt a forgalma. Míg 1952-ben 39 és fél­millió forint értékű vas- és műszaki árut adtak el a megyében, tavaly már meghaladta a százmilliót, ez évben pedig előreláthatólag eléri a 120 millió forintot a forgalom. Nő a termelés, de nőnek az igények is, egyre nagyobb a kereslet is ezekben a cikkekben. A változás különösen szembetűnő, ha a két árucsoport egymáshoz viszonyított arányát néz­zük. Hat esztendővel ezelőtt a vas­HÍREK Intézkedést várnak... „Kidőlt keresztfának nem kö­szön már senki...” mondja a dal, amit a szekszárdi gimnázium ka­puoszlopával kapcsolatban így le­hetne módosítani: kidöntött osz­lopra nem gondol már senki... Az eset augusztus 20-án kezdődött, amikor is a gimnázium udvarán a kiállítás és a vásár egy részlegét helyezték el. Mindez még nem lett volna baj, de az áruk elszállításá­nál a súlyos, vaskaput tartó oszlo­pot is odébbszállították néhány • — Tanácsülést tart ma a Bonyhád községi tanács. Megvitatják a legel­tetési bizottság beszámolója alapján az eddigi eredményeket és a továb­bi feladatokat, valamint a járási kultúrház vezetője tájékoztatja a tanácsot a Bonyhádon folyó kultu­rális munkáról. — Iskolai napközi otthon létesül Kölesden, amely a jövő héten kezdi meg működését. Egyelőre 25 gyerme­ket étkeztetnek itt. — Mintegy 10 000 forintot fordíta­nak Szekszárdon ebben az évben a városi sporttelep lelátóján a padok javítására. A munkálatokat még az ősz folyamán elvégzik. — Tízezer mázsa kendert szállítot­tak már be a termelőszövetkezetek méterrel, s mire a felesleges ter­het észrevették, addigra az fölbo­rult. Mind ennek lassan már egy hó­napja, azóta megkezdődött a taní­tás a gimnáziumban, az udvaron folynak a lányok tornaórái... S az illetékesek hiába kérték a me­gyei tanács kereskedelmi osztályát, hogy csináltassa meg a kaput, oz osztály mindeddig nem intézke­dett. Vajon mikor?... és az egyéni gazdák az idei termés­ből a Dunaföldvári Kendergyárba. Úgy számítják, hogy november kö­zepéig 63 000 mázsára nő a beszállí­tott kendermennyiség. A kender túl­nyomó többsége hajón és vasúton érkezik folyamatosan a gyár részére. — Előzetes letartóztatásba helyez­ték Debreceni Sándor dunaszent- györgyi lakost, mert az eddigi meg­állapítások szerint mintegy 50—60 lovat vásárolt és adott el jelentős ha­szonnal, viszonylag rövid idő alatt. — Tettenérte a rendőrjárőr Tóth György faddi lakost, amikor négy köbméter fát ellopott a dunaártéri erdőből. Ellene az eljárás folyamat­ban van. és műszaki cikkek közti arány 60:40 volt a vasáruk javára. Ma már meg­fordult a helyzet, az arány 38:62, az év végéig pedig körülbelül 35:65 lesz a műszaki cikkek javára. Egyre nagyobb a kereslet a mű­szaki cikkekben, egyre több fogy rádióból, mosógépből, motorkerék­párból, ebben jut kifejezésre a meg­növekedett életszínvonal, amikor a lakosság a többletjövedelmet ilyen, nem létfontosságú cikkekre költi. Az áruellátás javulásáról „beszél­nek” a vállalat raktárai. Az egyik­ben tűzhely-, kályha- és füstcső- „hegyeket” látunk. Pár évvel ez­előtt mindez hiánycikk volt, évekig nem fordult elő, hogy az év végi leltárban tűzhely is szerepelt volna. Ma mintegy ötezer darab a készlet. Lekerült a hiánycikk-listáról a mo­sógép is, amiből 1956-ban 600 dara­bot adtak el, az idén 2900 darabot hozott, illetve hoz forgalomba a vál­lalat. Nem hiánycikk már a 125-ös motorkerékpár sem. A megnövekedett feladatokkal eredményesen birkóznak meg a vál­lalat dolgozói, amit mutat az is, hogy a vállalat most kapta meg ne­gyedszer a „Kiváló vállalat” címet, elsősorban ,a tervek túlteljesítésé­ért, a forgalmi költségek csökkenté­séért, a nyereséges gazdálkodásért, a kifogástalan áruelosztásért. Aktív tanácstagok, demokrácia a tanácsoknál Beszélgetünk Bercsényi Vince elvtárssal, a Bonyhádi Járási Tanács elnökével a tanácsi szervnél meglévő demokráciáról, a tanácstagok jogai­ról, mennyire élnek azokkal, hogyan kötik össze a lakosságot a tanács­csal stb. Kérdés: Milyen mértékben vesz­nek részt a tanácstagok a tanács­üléseken és a határozatok megvaló­sításában? Válasz: A járási tanács tagjainak 70 százaléka részt vesz a tanácsülé­seken és a 41 választott tag közül rendszerint tízen-tizenöteu hozzá is szólnak a napirendhez. (Előzetesen írásban megkapják időben a beszá­molót.) Többször megtörtént, hogy helyes javaslataikkal ki is egészítet­ték a határozati javaslatot. Az inter- pellálás bevezetése is jelentős ered­mény. E szerint a napirendek meg­vitatása után joguk van a tanácsta­goknak akár a szakigazgatási szerv vezetőjéhez kérdéssel fordulni, akár javaslatot tenni bármely kérdés na­pirendre tűzésére. Ezzel a joggal rendszeresen élnek is. így került na­pirendre a Bonyhád községi vízmű felépítésének megvitatása, mely épít­kezés saját erőből történik és még az idén megkezdik. Nemcsak község­fejlesztési, hanem nevelési és egyéb, a köz ügyét szolgáló problémákkal is foglalkoznak, mely a választók és a tanács közös ügye. Többen vannak olyan tanácstagok, mint Szucsány János zombai járási tanácstag, ö nemcsak saját községében, hanem másutt is tevékenykedik, öntevéke­nyen elvégzi a rá háruló munkát. Tevelen Mészáros elvtárs — egyik leglelkesebb harcosa minden köz­ügynek. Dr. Hegedüsné elvtársnő, aki mielőtt járási tisztiorvos lett, mint orvos is járási tanácstag lévén, már akkor is a közegészségügy fá­radhatatlan, lelkes szervezője volt, azóta is részt vesz mindenben, úgy a határozathozatalban, mint azok megvalósításában. Különösen a vég­rehajtó bizottság tagjai fáradoznak sokat, kivétel nélkül mindnyájan részt vesznek a munkában. Kérdés: A lakosságot foglalkoztató problémák mennyiben kerülnek a tanácshoz (a tanácstagoktól) és mi történik azokkal azután? Válasz: Tanácstagjaink töreksze­nek a lakosság és a tanács közti kapcsolat megjavítására. Jó légkör alakult ki a tanácsüléseken, őszin­tén elmondják tapasztalataikat, ész­revételeiket, sőt intézkedéseinkről is többször mondanak véleményt. Van­nak olyanok — bár nem minden ta­nácstagra mondható ez még —, mint Ambrus Lukács elvtárs, aki minden j közügyre felfigyel, gyűjti és közli velünk tapasztalatait, valamint vá­lasztóinak egyéni sérelmeit, vélemé­nyét is. Sokszor 8—10 javaslata is van egy tanácsülésen. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden, a tanácsülésen elhangzott kérdésre, problémára válaszoljunk. Erről a legközelebbi tanácsülésen is beszámolunk, de az illető tanácstag külön is kap választ szóban, vagy írásban. (Legkésőbb 15 napon belül.) Ugyancsak így járunk el a fogadó­órákon elhangzott panaszokkal kap­csolatban is. Akár jogos, akár jog­talan a sérelem, mindenképpen vá­laszolunk. Rendszeresen ellenőrizzük ezt, hanyagság e téren, ilyen rekla­máció még nem volt. * A Bonyhád községi tanácsnál és a községben, a tanácstagoknál szerzett tapasztalataim is fentieket igazol­ják. Kovács József cipőgyári mun­kás — akinek régi mozgalmi múlt­ja van — az üléseken mindig aktí- i van részt vesz, kérdéseket tesz fel, hozzászól. így a nápokban, a 9-1 ■vb-ülésen a Ruházati Ktsz munká­jának megvitatásánál, mint szakem­ber is jelentős segítséget adott a vb-nek. Erb József nyugdíjas mun­kás az Újtelepet képviseli, nem res­tell külön is felmenni a tanácshoz, ha valami javaslata, észrevétele van. Az áruellátáson, a köztisztaságon mindig rajta a szeme, lelkes szó­szólója a vízmű építésének, gyűjti a hozzájárulást, az aláírásokat. Ifjú Jenei János élenjáró egyéni gazda, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke, köztiszteletnek örvendő ta­nácstag. Elmondja, hogy a tavasztól működik elnöklete alatt az állandó bizottság, éppen a napokban volt az ülésük, ahol a burgonyabogár továb­bi irtásával foglalkoztak és elbeszél­gettek arról is, közös területen kelle­ne a jövőben a gazdáknak burgonyát vetni és közösen irtani a bogarat. Választóival röpgyűléseken, gazda­gyűléseken többször is ismertették a tanács határozatait. Kisebb-na- gyobb panaszokat intézett el válasz­tóinak. Amint látom, szeretik is őt, jobbról-balról barátságosan köszön- gettek neki a járókelők, megálltak beszélgetni néhány szóra, mikor tá­vozásomban kikísért házából. Vannak ugyan még olyan Tanács­tagok, akik kisebb mértékben tevé ­kenykednek, de úgy választóik, mint a tanácsi vezetők segítik őket ab­ban, hogy jobban bekapcsolódjanak. (Azok panaszaikkal felkeresik, a ta­nácsnál meg igyekeznek feladatot adni nekik.) S. E. — Háromféle újíípusú gyermek- kocsikat hoznak forgalomba a töb­biek mellett a Tolna megyei üzle­tek az őszi és téli szezonban. Az új­típusú gyermekkocsikat a nagykeres­kedelem már be is mutatta a kiske­reskedelem szakembereinek. — A legutóbbi szakszervezeti ülé­sen a Középhídvégi Állami Gazda­ságban megtárgyalták többek között a szakszervezet vezetői, hogy kiket küldjenek jutalomképpen a gazda­ság költségén a ma megnyíló mező- gazdasági kiállításra. Ami nincs a borítékban özv. Fridrich Sándomé, a Kö- lesdi Sajtüzem egyik dolgozója. Éppen olyan ő, mint az a többi sok ezer munkásasszony, akit meg le­het találni Magyarországon, bár­melyik könnyűipari üzemben. Sze­rény, örül hogy dolgozhat, keres­het, a rábízott munkát igyekszik tudása legjavával elvégezni. Havi átlagkeresete 1200 forint. Ezt min­den fizetési napon leszámolják -ne-* ki. Meg is van elégedve, egy szó nem sok, de panaszképpen még ennyit sem mondott öt év alatt., mióta a sajtüzemben dolgozik. En­nek ellenére mégis megnéztük, hogy özv. Fridrich Sándomé mit kap közvetlen, vagy közvetett for­mában az üzemtől, illetve az ál­lamtól, ami nincs a borítékban. Ezt azért tettük, mert az emberek általában csak azt veszik figye­lembe, ami a borítékban van. Ami nincs a borítékban, pontosabban szólva, amit nem fizetésként kap­nak, arról hallgatnak, a világ leg­természetesebb dolgának veszik, hogy azt is megkapják. Szóval, özv. Fridrich Sándomé- nak 1200 forint a fizetése. Ezen­kívül mindennap — természetbeni juttatásként — egy liter tejet visz haza az üzemből. Ez állami kiske­reskedelmi áron számítva — havi 90 forint. Két gyermeke van, akik után 75 forint családi pótlékot kap minden hónapban. Ez már 165 forint minden hónapban, ami nincs a borítékban, de ezt rend­szerint és következetesen mindig megkapja. Ezenkívül munkaruhát kap az üzemből annyit, amennyi elszakad, még cipőt sem kell ven­nie, amiben az üzemben dolgozik. Ez szerényen számítva is, jelent havi 30 forintot. Ez már 205 forint minden hónapban. Fridrich Sán­domé szorgalmas, jól dolgozik, s ezért ebben az évben, szeptember 1-ig 500 forint pénzjutalmat ka­pott. Igaz, hogy ez nem rendsze­res, de eddig megkapta és ez is jelent havonta több mint 60 forin­tot. Ez már 265 forint. Kap min­den évben 14 nap fizetett szabad' ságot. ö maga mondta el, hogy ez­alatt az idő alatt megkeresi a csa­lád egész évi kenyerét, mert csép­lőgépnél dolgozik. Naponta 60 fil­lérért 20 liter savót visz az üzem­ből, ami biztosítja három disznó­jának a napi takarmány felét. S végül az egész család számára tel­jesen ingyen moshatja ki a ruhát az üzem mosógépén. Neki, mint mondotta — ez is nagy könnyebb­séget jelent. Egy szó mind száz: özv. Frid­rich Sándornénak 265 forintot je­lentett eddig minden hónapban az, ami nem volt a borítékban, amit a fizetésén felül kapott. S ezt ilyen vagy olyan formában minden munkás megkapja. S ez — bár nem sok, de mégis valami — s ezt nem szabad csak úgy egyszerűen, figyelmen kívül hagyni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom