Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

1958 szeptember 11. TOLNA MEGÏEI NÉPÚJSÁG A funkcióhalmozás helyett pártmunkát milden kommunistának! Belterjesen gazdálkodnak, így a iöldnélküliek is megtalálják számításukat a Sáoánkerti Vörös Hajnal Tsz-ben Tolna megyében jó közös gazda­ság hírében áll a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz. Ezt több tényező bizo­nyítja. Először is az, hogy az elmúlt évben a termelőszövetkezeti tagok évi jövedelme elérte egy közép­paraszt évi jövedelmét. Másrészt pedig az, hogy a megye tsz-einek versenyében tavaly a Vörös Hajnal lett az első, amiért két héttel ezelőtt 10 000 forint jutalmat kapott. Mind­ezt együttvéve az tette lehetővé, hogy a gazdaság jó, megvannak itt a belterjes nagyüzemi gazdálkodás feltételei. A tagság sajátjának érzi a közöst, mindenki és mindenkor ké­szen áll arra, hogy munkája és tudá­sa legjavával dolgozzon a közös gaz­daság felvirágoztatásáért. Ezért a fá­cánkerti Vörös Hajnal Tsz vonzza a a földműveléssel foglalkozó embere­ket a közös gazdaságba. Ebben az évben a termelőszövet­kezet vezetőit mégis nehéz helyzet elé állítja a fejlődés. Az történik ugyanis, hogy a ta­vasz óta tucatszámmal jelent­keznek új tagok, akiknek nincs földjük, vagy kevés a földjük. A baj ott van, hogy a termelőszövet­kezetben is kevés a föld. A tavasz- szal hatvanketten voltak és 420 hold szántó volt a közösben. Ez így körülbelül reális volt; nem egészen B hold jutott egy termelőszövetkezeti tagra, amiből — ha jól gazdálkodnak — szépen meg lehet élni. De jöttek a jelentkezők; Horváth István, Révai Lajos, Pamer János, összesen 22-en voltak, valamennyien becsületes em­berek, de földjük nincs. S mert jól ismerik őket, annak ellenére, hogy kevés volt a föld a közösben, felvet­ték valamennyit tagnak. S ma már 84-en vannak a 441 hold földhöz. Érdemes megnézni, hogyan bizto­sítja a szövetkezet vezetősége, hogy a négy és fél hold földből körülbe­lül ennyi jut jelenleg egy tagra) min­den termelőszövetkezeti tag becsü­letesen megéljen. A magyarázat erre az, hogy bel­terjesen gazdálkodnak. Sok álla­tot tartanak és munkaigényes nö­vényeket termelnek. Jelenleg ugyanis 104 számosállat van a szövetkezetben, ami a megyé­ben legjobb. De az a szövetkezet terve, hogy néhány nap múlva 100 kiselejtezett szarvasmarhát állítanak be hízóba. Ez< a tsz-nek kifizetődő, mert szemes- és szálastakarmány a közösben van bőven, s közvetlen a szarvasmarhaistálló mellett van a szeszgyár ahonnét egy csövön mind-, járt a jászolba folyik a szeszmoslék, amit olcsó pénzért kap a szövetkezet a szeszgyártól. A szarvasmarha tenyésztés es hizlalás mellett a sertéstenyész­tés, a disznóhizlalás a főüzemág Fácánkerten. Ezt olyan mentegetődzés félének szánta, de azért a „hazafias” szel­lem benne is erősebb volt minden józan gondolkodásnál és ugyaneb­ben a beszédében határozottan ki­jelentette: — Nem kétlem, hogy így kellett dönteni és ha elhangzott szövetsége­sünk (Hitler — a szerk.) hívó szava, azt követni kellett. De az én felada­tom és szent kötelességem, hogy az elveszett helyett új hadsereget te­remtsek az országnak. Természetesen továbbra is tapsol­nak vármegyénk urai. Dr. örffy Imre, aki ebben az időben a várme­gye felsőházi tagja volt — régebben hosszú időn keresztül országgyűlési képviselő — nagy beszédet mond az ország nyilvánossága előtt. Akkor már nemcsak a hozzátartozóikat siratok, hanem még a tőkések, föld- birtokosok józanabbul gondolkodó része is kénytelen volt beismerni, hogy ez a háború nem egyéb reánk nézve szégyenletes kalandor hadjá­ratnál. örffy még ekkor is azt bi­zonygatta, hogy a kormány politi­kája, amelyet jelenleg folytat (1943 végéről van szó) helyes, azaz helyes a háború továbbfolytatása... A Tolnamegyei Hírlap pedig, ame­lyiknek ezekben az időkben Tolnay­A közelmúltban adtak el az állam­nak 110 kövérdisznót, átlagban 170 kiló volt egy-egy. Ezért pénzösszeg­ben több mint 360 000 forintot kapott a szövetkezet, amiből 32 ezer forint nagyüzemi felár volt. S mihelyt a 110 kövérdisznót elszállították, azon- nyomban hízóba fogtak 72 süldőt, amit a jövő év első felében adnak le. Egyszóval a gazdaság belterjes. Do­hánytermeléssel, szőlőtermeléssel és konyhakertészettel is foglalkoznak a szövetkezetben. Munka mindenkinek jut bőven és a jövedelemmel is elé­gedettek a tagok. Loboda István, a szövetkezet elnöke mondotta el, hogy az egy munkaegység értéke eb­ben az évben is eléri az 50 forintot, ami jónak mondható. Nem lenne teljes a kép. ha szó nél­kül hagynánk hogy a tagnak jelent­kezők közül néhányat nem vettek fel a szövetkezetbe. így például Török Sándor hentes és mészárost sem. Neki ugyanis olyan kikötése volt, hogy csak a szakmájában dolgozik és emellett fenntartja a magánheptes üzletét is, ahol szombat és vasárna­ponként húst árusít. Ilyen kikötésbe a szövetkezeti tagiok — nagyon he­lyesen — nem mentek bele, nem vet­ték fel tagnak Török Sándort. Ugyancsak elutasították Singer Jó- zsefné tagfelvételi kérelmét is, aki csali azért lépett volna a közösbe, hogy a szövetkezettől lakást kapjon. „A dicséret lankaszt és restségre ösztönöz’’',i.. Mennyire igaza volt Andre Gide francia írónak, amikor e szavakat leírta. Ugyanezt írhatnám most a kisdorogi KISZ-szervezetről is. A szervezet munkájával két íz­ben is foglalkozott a megyei újság — valószínű, hogy a fiataloknak fe­jükbe szállt a dicsőség, mert a di­cséretek után úgy látszott, megpihen­tek babérjaikon. De ami most tör­tént az utóbbi napokban, az figye­lemreméltó ... Vasárnap este a kultúrház előtt több fiatal jött össze és a KlSZ-szer- vezetben folyó munkáról beszélgették. Elhatározták, hegy fellendítik a szer­vezet munkáját. A beszélgetés veze­tője Jakab István volt, s ő javasol­ta, hogy kedd estére hívjanak össze KISZ-gyűlést. ahol megbeszélnék a szervezet további munkáját. A körül- ailók helyeselték az indítványt, s kedden este 8 órakor már mintegy 30 fiatal volt a kultúrházban, köz­tük olyanok is, akik eddig nem vol­tak tagjai a KISZ-szervezetnek. A gyűlésen részt vett Király Ernő, a járási KISZ bizottság tagja és Vágó Károly, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, aki mindig Knefély Ödön volt a felelős szer­kesztője — így lelkesítette olvasóit: „Ne idegeskedjünk, mert ideges­ségre nincs ok.” Vagyis az még ne „idegesítsen” senkit, hogy a kezdeti „nagy sike­rek” után fejvesztetten rohannak visszafelé Hitler és Horthy csapatai, mert az még nem jelenti azt, hogy vesztett félként kell elhagynunk a csatateret. Így történhetett meg, hogy a me­gye urai nemcsak Horthy, Hitler szálláscsinálói voltak, aktívan tá­mogatták a „békés revíziót”, aminek elkerülhetetlen következménye lett a háborúba sodródás, hanem arra buzdították az embereket, a nemze­tet, hogy: „Kitartani a végsőkig!” És az államhatalom birtokosai ezt meg is tették, s így váltak ezek az idők történelmünkben a magyar burzsoázia legsötétebb fejezetévé. 1945-ben, amikor a front már vé­gigszántotta az országot és egy bol­dog jövő hajnala kezdett derengeni országunk felett, mindenekelőtt megkezdődött a háborús bűnösök összegyűjtése: az elfogottak között volt dr. Rajniss Ferenc, a dombóvá­riak hírhedt nyilas képviselője is. És elérkezett a leszámolás órája. Csakhogy nem olyan formában tőr­ilyen dísz tagra ,— mondják a tsz- beliek — nincs szükség. Ezen kívül jelentkeztek még jónéhányan olyanok is, akik más termelőszövetkezetből léptek volna ki. Ezeket sem vették fel, mondván, maradjanak ott, ahol vannak, ne vándoroljanak ide-oda. Több termelőszövetkezeti tagtól megkérdeztük hogy a napjainkban jelentkező becsületes, földdel ren­delkező egyéni parasztokat és föld­nélküli agrárproletárokat felveszik-e a termelőszövetkezetbe. Azt a választ kaptuk, hogy aki nem számított helyezkedés­ből, nem hátsó gondolattal lép be a szövetkezetbe, azt minden to­vábbi nélkül felveszik, szívesen látják. Remény van ugyanis arra, hogy a közeljövőben a Dunaföldvári SERNEVÁL-tól 107 hold földet kap nagytáblában a szövetkezet, s akkor többé-kevésbé megoldódik a föld­probléma is. A gazdaságot még bel­terjesebbé tudják tenni, még több állatot tudnak tartani, ami növeli a szövetkezeti tagok jövedelmét. * A fentebb elmondott fácánkerti termelőszövetkezet gazdálkodását, intézkedéseit helyesnek, követésre méltónak tartjuk. szívesen tartózkodik az ifjúság kö­rében. Király Ernő mondott rövid beszé­det, utána pedig új vezetőséget vá­lasztott a tagság. A szervezet titkára Jakab István lett. Vezetőségi tagnak Miklós Lajos, Virág Magdolna, Már­ton Árpád fiatalokat választották. Ezután Vágó Károly, a községi ta­nács vb. elnöke szólt a fiatalokhoz, s beszédében a legmesszebbmenő tá­mogatásról biztosította a szervezetet. Ugyanakkor kérte is a fiatalokat, hogy KISZ tagokhoz méltóan dolgoz­zanak. Ezután Király Ernő ismer­tette a KISZ szervezeten belül meg­induló „Világkörüli kör" előadásso­rozat tematikáját. Az előadássorozat igen érdekesnek ígérkezik; a falusi fiatalok megismerkedhetnek a világ- politikai eseményekkel, a távoli né­pek életével. Az előadássorozat ve­zetője Szoboszlay Imre pedagógus. Ezután a KISZ fiatalok szólaltak fel és javasolták többek között, hogy a szervezeten belül alakítsanak zene­kart, a közeljövőben rendezzenek szüreti mulatságot és kezdje meg munkáját a színjátszó"együttes is... (t—m) tént az, mint amilyen formában azt honatyáink a revíziós szónoklataik­ban hangoztatták: mindenekelőtt a háborús bűnösökkel számoltak le, akik romhalmazzá, vérfürdővé vál­toztatták az országot. És elkezdődött a leszámolás az egész régi rendszer­rel, hogy helyébe egy olyan tár­sadalom léphessen, amelyben az egyszerű embereknek, a munkások­nak, parasztoknak is van szavuk s csak nekik van szavuk az ország dolgát illetően. Nagy munka volt ez — egy kor­tesvilágnak kellett még a gyökereit is kiirtani. Mindazt meg kellett va­lósítani, amitől honatyáink féltek, irtóztak, mert nem egyezett érdeke­ikkel. A földet nem adták oda a népnek — csak ígérték. A néphata­lom első tettei között osztotta fel a földbirtokokat és hihetetlenül rövid idő alatt végrehajtották ezt ® nagy munkát. És ami pedig a legfonto­sabb, nem a „kettős érdekek” alap­ján, azaz nem a „földbirtokosok ér­dekeinek messzemenő figyelembe­vételével”, mint ahogyan ezt állan­dóan hangoztatták honatyáink, ha­nem egy érdek alapján: a nép ér­deke alapján. (Vége.) Boda Ferenc Az ellenforradalom óta eltelt idő alatt óriási léptekkel haladtunk előre gazdasági, politikai téren egy­aránt. Azok az eredmények, ame­lyek egész népünk körében ismer­tek, nagyrészt annak köszönhetők, hogy a párt és a nép egyetértett, hogy a párt politikája helyeslésre talált a széles néprétegekben, azok magukévá tették és készek voltak érte harcolni. Nagy munkát vállal­tak és végeztek a kommunisták, akiknek tömegfelvilágosító munká­juk mellett olyan fontos feladatot kellett megoldaniuk, mint saját so­raiknak rendezését. A nagy munka megkövetelte a nagyszerű helyt­állást a kommunistáktól, az kellett, hogy minden erejükkel dolgozza­nak a konszolidáció, a belső rend helyreállítása érdekében. Érthető volt, hogy egy-egy kommunista sokszor hét-nyolc funkciót is vál­lalt, s ha kellett, éjjel és nappal talpon volt, végezte a pártmegbíza­tást. Ami akkor érthető és a körülmé­nyeket figyelembe véve bizonyos mértékig helyeselhető is volt, az ma már helytelen és inkább árt a moz­galomnak, mint használ. Számos elvtárs mindmáig megtartotta az előzőleg vállalt funkciókat. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy az ilyen funkció-halmozás nem vezet kellő eredményre, hiszen a leg­nagyobb jóindulattal és odaadással sem lehet teljes értékű munkát végezni, hiszen az ilyen elvtársak saját erejüket forgácsolják széjjel. Elképzelhető-e, hogy a legna­gyobb akarattal is eredményesen tudott dolgozni Pozsonyi Mihály elvtárs Fácánkerten, aki amellett, hogy a termelőszövetkezetben bri­gádvezető volt, ellátta az üzemi pártszervezet titkári teendőit, tag­ja volt a községi tanácsnak és a községi pártvezetőségnek is ő volt a titkára. Emellett még olyan meg­bízatásokat is teljesített, mint kul- túrfelelős, népfront-bizottság tag­ja stb. Dombóváron Topa József elvtárs, aki régi harcosa pártunk­nak, ugyancsak számos funkció­ban igyekezett előbbre segíteni a párt politikájának megvalósítását. Tolnán a szövetkezeti ügyvezető egyben a szövetkezeti tanács elnö­ke, pártvezetőségi tag, a munkásőr­ség szakaszparancsnoka stb. Pakson, Gyönkön és a megye csaknem minden községében elő­forduló jelenséggel van dolgunk. Szükség van-e erre? Nincs. Külö­nösen akkor válaszolhatunk igen határozottan erre a kérdésre, ha azt is tudjuk, hogy a pártalapszerveze- tek vezetőségei nem adnak vala­mennyi kommunistának még ma sem konkrét pártmegbízatást. Vol­A 62. Mezőgazdasági Kiállításon a SZÖVOSZ önálló pavilonnal vesz részt. A külső képében és belső meg­oldásában egyaránt modern pavilon alapterülete 650 négyzetméter, a ki­állítás egyik gócpontján találjuk majd. A kiállításon ötven kisebb pavi­lonban kapott helyet a földműves­szövetkezeti kereskedelem. ízelítőül csak annyit, hogy ide érkeznek majd Pest megyéből a különböző jól mű­ködő földművesszövetkezetek áru­sító sátrai. A pavilonban helyet ka­pott a legújabb szövetkezeti forma, a falusi takarékszövetkezet is. Tevé­kenységük ismertetésére brosúrát osztanak maid, amely részletesen na tehát kinek átadni ezekből a funkciókból. Miért nem adnak át ezekből néhányat másnak? Egyik ilyen ok az, hogy nem bízik kellő­en a pártvezetőség a kommunis­tákban. Ezeket a következő »indo­kokkal« támasztják alá: »Ha én el­végzem, nem kell beszámoltatni senkit és tudom, hogy jól el van végezve.« Van egy erősebb kifejezés is, amelyben a bizalmatlanság és az előítélet elég könnyen felfedez­hető. Ezt mondják: »Ha én megcsi- jríálomi, akkor biztosan meglesz.« Helytelen és alaptalan is a legtöbb esetben az ilyen vélekedés. Egyet­len pártvezetőség sem képes sike­resen megoldani feladatát, ha nem támaszkodik a legközvetlenebb harcostársaira, a pártszervezet tag­jaira. Vannak, akik már lemondtak volna a korábban vállalt megbíza­tásaik egy részéről, de attól félnek, hogy az elvtársak ezt meghátrálás­nak tartják. És lehetne sorolni to­vább az »indokokat«. De hiába a legalaposabb érvelés, nem lehet el­fogadni egyiket sem, mert minden reális alapot nélkülöz. Káros a funkció-halmozás mind a pártnak, mind pedig az egyének­nek. Káros a mozgalom számára, mert nem lehet hét-nyolc területen eredményes munkát végezni; a ve­zetés csak néhány elvtárs kezében összpontosul, nem képes a pártve­zetőség működési területét kellően átfogni, nem ismeri meg az embe­rek igazi véleményét; sok esetben nem jut kellő időben a párt szava a tömegek közé. De a funkció-hal­mozás gátolja azt is, hogy a párt tagjai a mindennap gyakorlatában edződjenek, nevelődjenek, elsajá­títsák a vezetés tudományát, s ké­pessé legyenek majd egykor eset­leg a mai vezetés helyére lépni. Az egyén szempontjából is káros a funkció-halmozás, mert minden szabad idejét lefoglal a vállalt kö­telezettség teljesítéséért végzett munka, s nem jut idő a művelő­désre, tanulásra, szórakozásra, s nem tud kellően saját családjával sem foglalkozni. Legyen az elv: vállaljunk keve­sebbet, de ezt a kevesebbet az ed­digieknél alaposabban végezzük el. A pártvezetőségek arányosab­ban osszák el a konkrét megbíza­tásokat az elvtársak között, ezál­tal több kommunista számára nyí­lik alkalom konkrét pártmunka végzésére. Csak így lehet igazán alapos a pártmunka. Ha megoszlik a munka — könnyebben megvaló­síthatók a tervek, gyorsabban érünk a célhoz. Érvényesítsék a pártvezetőségek a már ismert jel­szót: Pártmunkát minden kommu­nistának! foglalkozik feladataikkal, két év alatt elért eredményeikkel. A földművesszövetkezeti vendég­látóipar külön képviselteti magát a pavilonban. A cukrászda-eszpresszó­ban a legjobb szövetkezeti cukrászok díjnyertes, finom süteményein kívül feketével állnak a vendégek rendel­kezésére. Zamatos borokat is mér­nek, amelyek a legjobb szakcsopor­tok pincéiből kerültek ki; A kiállítás területén működik majd egy földművesszövetkezeti csárda is, amelynek gazdája ebben az évben a konyhájáról híres törökszentmiklósi földművesszövetkezet. Itt a leghíre­sebb szakácsok tájjellegű ételei kö­zül lehet választani, ők adnak ízelí­tőt tudásukból. Fellendül a KISZ-szervezet munkája Kisdorogon F öldművesszö vetkezetek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom