Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-10 / 213. szám
1958 szeptember 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG D fél dolgozó „kültagok" a hátai Vörös Zászló Tsz-ben JÖ HÍREKET hallottunk a hátai Vörös Zászló Tsz fiataljairól. Nem is hiába, a hírek igazak. Szorgalmasak, nem restellik a munkát, a mórágyi határban a gabonaaratás, vagy az árpahordás nagyrészt az ő szorgos munkájukat dicséri. Fekete István bácsi azt mondja: — Úgy dolgoztak ezek a gyerekek az idén, hogy bizony a régi tagoknak is jó példát adtak munkaszeretetből és szívósságból. — Huszonhét fiatal, mind olyan, akinek szülei is a tsz-ben vannak. Kérdezgetem őket, mi vitte őket be? Körösi Klára, ifjú Csékó József elmondják, hogy ők ott megtalálják a számításukat, feltalálják magukat, meg is vannak elégedve. A 20 éves Csékó József alig titkolt büszkeséggel mondja, hogy nyolc rend ruhája van és előző napon sorozás után, a „görbe estén” többszáz forintot költött el, ami neki — így mondja — nem hiányzik, mert arra szánta. Később meglepődve hallom, hogy az elégedettség ellenére a 27-ből mindössze heten vannak, akik tagjai is a tsz-nek, a többiek szüleik munkakönyvére dolgoznak, azok munkaegységét szaporítják. KUTATOM, érdeklődöm a fiataloktól, miért nem léptek be a tagok soraiba? Az egyik azt mondja, úgy látja, így jár jobban, mert akkor nagyobb a kötöttség, területet adnak neki, stb. Vannak lányok, akiket meg az tart vissza, hogy mi lesz, ha majd férjhezmennek esetleg egy egyéni paraszt fiúhoz. Többen megállapítják, hogy ha elevenebb KISZ mozgalom lenne a faluban, vagy esetleg megalakítanának egy szervezetet a tsz-ben is, több eredménye lenne. (Legtöbben a falusi KISZ- szervezet tagjai.) Amíg a megyében több helyen egyéni parasztok gyerekei is léptek be a tsz-be, itt az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a tsz-tagok gyerekei bent dolgoznak ugyan, de közülük többen nem tagok. Látszatra egyszerű helyzet van: a szülők tsz-tagok, a gyerekek már bent is dolgoznak, zömük KISZ-tag, stb. Az tény, hogy ez megkönnyíti a meggyőző munkát, de önmaguktól nem oldódnak meg a problémák. ARRÖL IS szó van, meg tudjuk-e győzni őket arról, hogy nekik biztos alapot, megélhetést ad a termelőszövetkezet, hogy jövőjük itt van a legjobban biztosítva. Mondhatná valaki, megéri-e a fáradságot, fontos-e ez? (A lényeg, hogy bent dolgoznak és nem is akárhogyan.) Érdemes velük foglalkozni, úgy a termelőszövetkezet, mint a fiatalok érdeke ezt kívánja meg. Ha ők is tagjai a tsz- nek, biztosabban lehet rájuk számítani a tervezésnél és a munkában, felfrissül a fiatalokkal a tagság és ez jelentős a közügyek intézésében is. De a fiataloknak is előnyösebb, ha tagként dolgoznak bent. (SZTK liztosítás, nyugdíj-évekhez beszámítás, közügyekben való részvételi joguk, stb.) Fel is ismerték ezt többen közülük, hiszen négy fiút és három lányt már fel is vettek ez évben a tsz-tagok közé. Harka Franciska és Körösi Klára azt mondják, nekik jobb így, mint régebben, amikor még ők is csak „bedolgozók” voltak. De meg látszik magatartásukban is a változás, mert fiatal koruk ellenére talpraesetten, önállóan véleményt alakítanak és mondanak is a tsz belső életének több kérdéséről. HELYES LENNE, ha a helyi vezetők közül nemcsak néhányan foglalkoznának ezekkel a fiatalokkal, hanem rendszeresen, szervezetten, erre felkészülve beszélgetnének velük. Az tetszik a fiataloknak, hogy a közgyűlésen és a tanácsházán kifüggesztett cédulán megdicsérik őket; de személyesen, egyenként is beszélgessenek el velük, — többször is, ha szükséges —, hogy mindegyik választ kapjon problémájára. Különösen fon tos az, hogy mindegyikük lássa, mennyivel előnyösebb neki, ha belép a tsz-tagok sorába. Ehhez tudnak és biztosan fognak is segíteni az idén belépett fiúk és lányok. Ne bízzák ezt most már az elvtársak a véletlenre. Teremtsenek az eddiginél több lehetőséget a művelődésre, szórakozásra a termelőszövetkezetben, hogy ez is közelebb vigye őket. Nem tagadható, értek el eredményeket is, de van lemaradás, mert ha az elmúlt években is így, vagy ennél jobban foglalkoztak volna velük, nem lenne olyan fiatal, aki már 6 éve bent dolgozik anélkül, hogy tsz-tag lenne. Minden bizonnyal erősödni fog a termelőszövetkezet azzal, ha ezek a lelkes, szorgalmas fiatalok, mint tsz- tagok teljes szívvel, még nagyobb lendülettel fognak dolgozni. S. B-né Hegunták a putrit nagydorogi cigányok |/esernyés füstszag csap meg, amint felkapaszkodók a dombra. A dombon főz egy asszony, ágasfára akasztott kormos bogjrács- ban kavargat valamit. Ez a domb Nagydorog egyik utcája volna, hogyha házak lennének itt, de csak putrik lapulnak a földben. Cigánytanya. .Az asszony gyanakodva fogad, de amikor megmondom, hogy Baloghé- kat keresem, kihívja a fiát, majd ő kalauzol. A fiúban alig van valami cigányos vonás, s ami még meglepőbb: nagyon értelmes. — Baloghék vályogot vetnek a Füvesben. Menjünk oda, mert csak este jönnek haza. Megyünk a füvesbe. A fiúnak is Balogh a neve, de ezt anyjától kapta; rendes körülmények között Csonka Janinak hívnák. De hát náluk még csak most kezdenek kialakulni a „rendes körülmények.” — Dolgozol valahol? — Igen, az Állami Gazdaságba jártam egész nyáron. Most krumplit szedünk. Az én keresetemből élünk, mert a bátyám Pesten dolgozik (kőműves), kell neki a pénz, apám keresetét meg takarékba tesz- szük. Házat akarunk építeni. Ezt úgy mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy azt a borzalmas putrit, azt a tyúkól féle tákolmányt emberhez méltó lakással akarják kicserélni. — Sokat keres édesapád? — Sokat. Teknőt csinál a Benedeken, ott van sok jegenyefa. Naponta megkeres 250 forintot is. Már 17 000- et tettünk takarékba. Az új pártoktatási évre készülnek az MSZMP szervezetei A pártszervezetek országszerte felkészülnek a most következő politikai oktatási évre. A. propagandisták kijelölését befejezték, s a felsőbb pártszervek irányításával megkezdődött a különböző politikai tanfolyamon, szemináriumok vezetőinek felkészítése. Az MSZMP Központi Bizottsága és Budapesti Pártbizottsága a megyei és a kerületi vezető propagandisták számára négynapos előkészítő tanfolyamot — nyolc témából álló előadás-sorozatot rendezett, ahol az időszerű elméleti és politikai kérdéseket, valamint a pártoktatási év feladatait tárgyalták meg. A továbbiakban hasonló tanfolyamokat tartanak majd a budapesti kerületekben, a járásokban és a városokban. A propagandisták képzésével egyidejűleg megkezdődött a hallgatók jelentkezése a különböző politikai tanfolyamokra. Sikeresen működik a gyönki fúvószenekar — rövidesen megkezdi próbáit az énekkar — tervbevették az úttörőzenekar megalakítását Az alapos előkészítő munka eredményeképpen az ősz és a tél folyamán jelentős kulturális tevékenységre van kilátás a megye legkisebb járási székhelyén, Gyünkön is. Talán valamennyi járási székhely közül itt a legnehezebb a népművelési munkások helyzete. S éppen ezért túlzás lenne országra- szóló sikereket várni. Sikerekről azonban be lehet számolni, az alapos, lelkes munka eredményeképpen. Augusztus 20-án az ünnepségsorozat magas színvonalához nem kis mértékben hozzájárult a művelődési ház zenekara is. Reggel zenés ébresztőt tartottak a község különböző pontjain, délelőtt térzenét rendeztek, részt vettek az ünnepség műsorában, délután pedig a sporttelepen szórakoztatták a megjelenteket, majd este a táncmulatságon fújták a talp alá valót. Fúvószenekarról van ugyanis szó. A zenekar márciusban alakult, s eredményesen hasznosították a felkészülés időszakát Martin Ferenc karmester vezetésével. A tíztagú zenekar zömmel fiatalokból áll, az átlagos életkor 23 év. Az első próbát kiállta a zenekar, s most már azon gondolkoznak, hogy amennyiben erre mód nyílik, vonósokkal tovább bővítik a zenekar létszámát. Működik az énekkar is, amely a nyár folyamán ugyan szüneteltette munkáját, de rövidesen ismét megkezdődnek a próbák. A negyventagú vegyeskart és a zenekart úgy készítik fel, Prágai képek Prága szívében, a Vencel téren zsibong a színes embertömeg, s én is sodródom az áradattal, kavarognak a gondolataim. Hirtelen megtorpanok, valaki rámköszön magyar szóval. Alig pár napja vagyok még Prágában, s keresek-kutatok újkeletű ismerőseim között. Ó, igen, megvan... A szállodánk liftese. Meglepetésemben csak pár másodperccel később köszönök vissza. Tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódik, s aztán még egy széles mosolyt küld felém a figyelmes liftes. Hamar elnyeli az emberáradat, s én azon tűnődöm, hogy vajon a szálló soknyelvű vendégeinek mindig így előre köszön? • Egy csendes mellékutcán ballagok. Egyszerre vidám szlovák népdal foszlányai ütik meg a fülemet, valami lágy női kezek kísérik a zongorán. Megnyújtom lépésemet a hang irányába, de mire az ablak alá érék, már vége a darabnak. Már csalódottan indultam tovább, amikor egy édes Verdi-dallam szállt fel a húrokból. Egyszerre felejtem, hogy külföldön járok. Külföldön, de nem idegenek között. Barátoknál, akiknél Verdi neve nem puszta szót jelent. A nap utolsó sugarai is leáldoztak a Hradzsin mögött. Prágára ráterül a nyáresti szürkület jellegzetes varázsa. Egy parkban sétálok, ahol ilyenkor sok száz prágai ember pihen, ülnek a pádon és élvezik a dolce far niente (édes semmittevés) múló perceit. Az egyik pádon húsz év körüli leány és fiú ül. Szerelmesek. A leány most éppen beletúr a fiú rakoncátlan hajfürtjeibe. Idős nénike megy el előttük, rájuk pillant és arcáról szétfutnak a ráncok. Ahogy így elnézem — biztosan tudom, hogy az ifjúságot idézi, színes napok, drága percek elevenednek fel emlékezetében. * Egy kedves cseh egyetemista leánnyal beszélgetek a Nemzeti Galéria egyik kiállítási termében. A társalgás orosz nyelven folyik. Az egyik Rubens-kép alatt több percet is időzünk, itt egy ötven év körüli férfi is csatlakozik hozzánk. Felhívja a figyelmünket, hogy ez a legszebb barokk kép, amit eddig láttunk a termekben. Most már hármasban megyünk tovább, nézzük a képeket, beszélgetünk, természetesen továbbra is oroszul. Kifele jövet a képtárból, személyi dolgokról beszélgetünk. Egymás életéről, munkájáról érdeklődünk. Nagy a meglepetésünk, amikor megtudjuk, hogy újkeletű barátunk a kazanyi egyetem professzora. Mellünkre tűz egy-egy szép Lenin-jelvényt, néhány fény- képfelvételt is készít rólunk. Együtt járjuk Prága utcáit, a kedves egyetemista lány oroszra fordítja a tudnivalókat Prága nevezetességeiről. Későre jár az idő, címeket cserélünk, s aztán hosszú percekig tartó búcsúzás következik. * Kint járok a perifériákon, messze a központtól, ismerkedem a külváros életével. Meglepően sok itt Prágában a szemétgyűjtő, de még meglepőbb, hogy az emberek valóban bele is rakják az elhasznált villamos jegyeket, papírdarabkákat. Órámra pillantok, éjfél van, éppen ideje lesz visszatérnem. A legközelebbi villamosra felszállók. Az utasoktól érdeklődöm, hogy hogyan juthatok el leghamarabb a Vencel térre. Oroszul kérdeztem, de nem érhették, kicsit csodálkoztam is, mert eddig mindenütt boldogultam az orosz szóval. Néhány német szó is jut az eszembe, de azzal sem érek semmit. Kicsit bosszús is vagyok, s így morfondírozok magamban: Kár volt így elcsavarognom. A kalauznő éppen hozzám ért, megcsillantak a szemei: — Maga magyarul is tud? Miért nem ezzel kezdte mindjárt... Hamar Imre hogy remélhetőleg roviu&avn kuzus műsorok előadására is képesek lesznek. Az énekkar, vagy annak egy része már eddig is minden ünnepség műsorában szerepelt, önálló hangversenyre azonban ez ideig még nem került sor. Talán egy év múlva, vagy még előbb, már abban is gyönyörködhet a gyönki közönség. Kirobbanó sikerek még nem kísérik a gyönki ének és zenekar útját, annál inkább lelkes, állandóan fejlődő munka. S ez az alapos, állandó felkészülés végül is kimagasló eredményeket fog hozni. A két felnőtt együttes munkájának megszilárdulása után most már újabb tervek megvalósításához lát hozzá a művelődési ház vezetősége. Tervbevették egy úttörőzenekar létrehozását. Már eddig mintegy huszonöt jelentkező van. Ha a szülők áldozatkészsége és a népművelési munkások lelkesedése a felsőbb szervek támogatásával párosul, bizonyosan rövid időn belül a gyönki úttörő zenekar sikereiről is beszámolha— Hány évig jártál iskolába? — A hetedikből maradtam ki, mert már idős vagyok, 17 éves. — Szakmát azért tanulhatnál. — Szeretnék is; majd megpróbálok a bátyám mellett kőműves vizsgát tenni. Itt vagyunk a Füvesnél. Nem rét, fűnek úgyszólván nyoma sincs. Nagy, sáros gödör, mellette kirakott vályog minden felé. „Oázis” a homokon. Négy-öt csalód gyúrja a sarat, még a legkisebbek is azzal nyühö- lődnek. 1/örülállnak és elmondják pana- szaikat. Balogh János (akit kerestem): — Kétezer cserepem és épületfám van már, csak léc, ablak és ajtó kellene. Meg egy kis pénz a felépítéshez. Eladtam hat hízót (kettő szerződéses volt) és két tehenet, egy hold bérletes és egy hold feles kukoricaföldet munkálunk a vályogvetés mellett, de még kellene az idén 10 000 forint. Nem ad a bank, mert nincs állandó munkánk. Ignácz János: — Én már építettem, az idén fejeztem be. Júniusban azt a parancsot kaptam a paksi járási tanácstól, hogy bontsam le a házamat. Szóljon hozzá, egy új házat lebontani! Igaz, nem adtak engedélyt, hogy azon a helyen építsek, mert kicsi a telek, de én mégis építettem, mert azelőtt tizenhármán laktunk egy szobában az apósomék- nál és külônbep is, építettek már oda egy egész utcasort azelőtt, ugyanolyan kicsi telkekre. Nekünk nem kell udvar csak ház legyen, hogy végre rendesen tudjunk lakni. Orsós István: — Az én házhelyemet visszavonták. Azt mondják, hogy kültelek, ott nem szabad építeni. Tudom, hogy kültelek, de azért vettem, mert olcsóbb, mint a házhely. Csak 1000 forintba került, a házhelyeknél meg 5000—6000 forintért kaptam volna. Nekem nincs arra pénzem. Segítsenek rajtam. Ne költöztessenek bennünket egyik faluvégről a másikra, hanem engedjék meg, hogy házat építsünk, akkor majd nem kell szégyenkezni miattunk. Dolgozunk mi rendesen, nem vagyunk csavargók. Igen, segíteni kell nekik. Elsősorban a községi és a járási tanács tegye lehetővé, hogy mielőbb emberhez méltóan éljenek. Gemenci Tamás tunk. — Ifjúsági termelő szakcsoport alakítását határozták el a Szekszárd felsővárosi KISZ szervezet fiataljai. Egyúttal kéréssel fordulnak a városi tanácshoz, hogy részükre megfelelő földterületet biztosítson, ahol megkezdhetik a munkát. — Éves tervének 80 százalékát teljesítette már eddig a Tolnanémedi Kendergyár áztatós brigádja. Már ez a mennyiség biztosítja a gyárnak a jövő évi termeléshez szükséges nyersanyagot. — A Nagytormási Állami Gazdaságban 200 mázsa szalma ismeretlen körülmények között meggyulladt és elégjett. Az ügyben a nyomozás folyik. Még most sem intézkedtek a generátor ügyében! Két hónappal ezelőtt a Népújsá gban hosszabb terjedelmű írás jelent meg, amelyben megkérdeztük az illetékeseket, mikor fejezik be a Simontomyai Bőrgyárban! a gőzgenei rátör javítását, meddig levelezget- nek, ahelyett hogy gyorsan, határidőre átadnák a gépet. Az újságcikk megjelenése után semmi változás nem történt ez ügyben. Még egy árva levél sem jött Simontomyára, melyben ígéretet tettek volna arra, hogy a határidőre elkészítik a gépet. Ehelyett azt tették a javító vállalatok, hogy minden szerelőt elvittek, s most már csak egy (!) ember javítja a lendkerekes gőzgenerátort. Ez a javítás persze csak olyan mondvacsinált dolog, segítség nélkül nem lehet a tekercseléseket és egyéb alkatrészeket javítani. Segítséget kértek a bőrgyár vezetői. Levelek, tucatját küldték már el, hogy mielőbb elkészüljön a gép, emellett segédmunkásokat is adtak a szerelők mellé, s a javító vállalat mégis húzza-halassza az ügyet. A javítás sokba kerül, a javítási összegen egy új generátort tudtak volna vásárolni a simontornyaiak, de most úgy látszik, hogy sem új, sem javított gépük nem lesz. A bőrgyár vezetői és mi is azt kérdezzük: Mikor javítják meg a gyár gépét, mikor vetnek véget a le velezgetésnek, a felelősség áthárításának? Mikor intézkednek az Általános Gépipari Igazgatóság, a Ganz Villamossági Gyár, az Erőgépjavító Vállalat és a többi szervek vezetői?
