Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-24 / 225. szám

1958 szeptember 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

A kétkezi munka megbecsüléséért

Keveset, még mindig; nagyon keveset foglalkozunk azzal, hogy a munka nem szégyen és hogy a mi társadalmunkban különösen nem az! A napokban két fiatal leánnyal találkoztam az egyik községben, az üzem irodája előtt, amint felvételre vártak. Mindketten érettségizettek,

— mint mondják — szeretnének hivatalban dolgozni és keresni, hogy szüleiknek is könnyebb legyen, no meg nekik is több jusson ruhára, cipőre. — Irodai munkára ugyan most nincs felvétel — mondta nekik az igazgató elvtárs —, de szívesen alkalmazzuk önöket a gyárban fizikai munkára. Jó a kereset, 1300 forint körül van a fizetés havonta, míg az irodában ennél sokkai kevesebb.

— Pironkodva hallgattam méltatlankodásukat, sőt felháborodásukat, így többek között azt a kijelentést is, hogy „mit képzelnek,

NEM AZÉRT TANULTAM,

hogy fizikai munkát végezzek, nem is nézetem le magamat azzal.” Sajnos, nem is egyedüli az ilyen vélemény. Nem annyira a húzodozás — bár azt is szóvá íehet tenni —, mint inkább a kétkezi munka ilyen súlyos lebecsülése késztetett az írásra. (Az érettségizettek elhelyezési problémáival most itt nem foglalkozunk, habár ma már a fizikai munkák jó része is magasabb iskolai végzettséget kíván.)

Hányszor, de hányszor halljuk azt, hogy „én ugyan nem veszem a kapát a kezembe, mindent megteszek, hogy irodára jussak.” Nemcsak egyes érettségizett fiataloknál, hanem falusi ifjúságunk egy részénél is tapasztalható ez, nem segítenek szüleiknek földjükön, nem mennek a tsz- be, mert máshová vágynak elmenni, várják a jó szerencsét. Persze vannak — nem is kevesen — olyanok is, akik nem restellik a munkát. Példaként állhat a fiataiok előtt ifj. Csékó József, aki a bátai Vörös Zászló Tsz-ben az idén eddig 298

munkaegységet teljesített, soha nem maradt ki a munkából. De ilyen például Udvariban az öreg Szabó bácsi lánya, aki korosabb apját kímélve, nem egy férfit „lepipálva” dolgozik, nem válogat, nem keresi a munka könnyebbik végét. Természetesen a szorgalmas munkának meg is van az eredménye.

MIÉRT VAN HAT

AZ IDEGENKEDÉS

egyik-másik fiatalnál? Ennek több oka is van. Az egyik — és talán a legfőbb ok —, hogy a kapitalizmusban belenevelik az emberekbe azt, hogy a fizikai munkás alsóbbrendű ember. Ezt tették nálunk is a Hort- hy-rendszer 25 éve alatt és ezt nem is olyan könnyű elfelejtetni! A másik ok, hogy az íróasztal melletti munka könnyebb, tisztább, „előkelőbb” — vallják sokan. Igen sók állástalan- sági panasz mögött is az van, hogy íróasztalhoz, „könnyebb munkához’ akarnak jutni a panaszosok. De hát szégyen fizikai munkát végezni? Hiszen a termelő munka az, amelyben az ember létrehozza az anyagi javakat! Hát nem lehetetlen helyzet az, hogy amikor mi beszélünk a dolgozók megbecsüléséről, ugyanakkor sokan restellik a fizikai munkát? Ezt ne hallgassuk el, erről nyíltan kell beszélnünk. Ez olyan ellentmondás, amit fel kell oldanunk. Igen sok jól dolgozó fiatal mondja azt, nem cserélne mással, mert jó érzés olyan munkát végezni, aminek megvan a „látszatja”, a konkrét eredménye, jó tudnia, hogy az ő erejével is épül a ház, készül a fonal, a szövet, a cipő, vagy egyéb termék.

a mi Államunk

MEGBECSÜLI

a kétkezi dolgozókat. Ismerek nem egy olyan jó szakmunkást, aki 2— 3000 forintot is megkeres havonta. De a segédmunkások bérezése is jobb a kistisztviselői fizetésnél. Az építőiparban havi 1200 forinton alul nem

Kétszeresére növekedett a földterület és a tagak száma a slmontornyai Kossuth Termelőszövetkezetben

Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, hogy mi vonzza a napszámból élő és kevés földdel rendelkező simontomyaiakat a termelőszövetkezetbe. Az, hogy a Kossuth Tsz jó gazdaság, a szövetkezet annyi jövedelmet biztosít a tagoknak, hogy abból gond nélkül meg lehet élni. Tavaly például több mint 50 forint volt az egy munkaegység pénzértéke. S amint Kockás Pál, a szövetkezet elnöke mondotta, az idén eléri a 60 forintot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy-egy átlagképességű fizikai munkás napi 90 forintot, illetve ennek megfelelő terményt és pénzt kap a termelőszövetkezettől.

Simontomyán, a gyönki járásnak ebben a legnagyobb községében annyi kizárólag földművelésből élő egyéni paraszt van csupán, hogy az egyik kezén bárki összeszámlálhatja őket. Ezzel szemben szép számmal találhatók olyan emberek, akik napszámból élnek, egy-két hold földjük van. Ezek az emberek a tsz-ben látták és látják boldogulásukat. Ezért jelentkeztek ebben az évben tucatszámmal a Kossuth Tsz- be. Eddig nem vették fel őket, mert kevés volt a föld.

A helyzet képe a közelmúltban megváltozott. A simontomyai Kossuth Tsz-nek ma már módja van a számszerű fejlesztésre, az egész gazdaság fejlesztésére. Hosszabb levelezés után ugyanis a Mezőszilasi* Állami Gazdaság (Fejér megye)', adott a tsz-nek 300 hold szántóföldet, amely közvetlen a termelő-i szövetkezet szomszédságában van.i A gazdasági év befejezése után, te-^ hát novemberben

HŰSZ ÜJ TAGOT VESZNEK* [

akik már beadták kérelmüket. Velük együtt több mint hatvan tag és több mint 600 hold föld lesz a simontomyai Kossuth Tsz-ben* dup-i Iája annak, ami' 1958. elején volt. ,1

A földterület és a tagok számának gyarapodásával egyidejűleg hozzákezdenek a gazdaság belterjes I* sé tételéhez is. Még ebben az év-? ben megkezdik egy 100 holdas halastó létesítését, ami a tavaszra elkészül, s akkor összesen 162 hold halastava lesz a termelőszövetkezetnek. S mivel az új belépők állatokat nem visznek a közösbe, arról)» is gondoskodott a vezetőség, hogy a 11 földterülethez viszonyítva az álla- < * tok száma is szaporodjon. . Ezért? tervbevették, hogy még ebben az évben

27 FEJŐSTEHENET

ÁLLÍTANAK BE <[

a gazdaságba, így összesen hatvani* lesz. Az anyakocák számát pedig <* tizenkettővel növelik. , f

űzetnek a segédmunkásoknak, de a nagymányoki bányaépítkezésnél pl még 1800 forintot is megkerestek. Kormányunk a legjobb fizikai dolgozókat kitüntetésben is részesíti, prémiumokat, nyereség-részesedést oszt a termelő munkában résztvevőknek, érdemeik szerint. Mégis mindezek ellenére több üzemnél, vállalatnál panaszkodnak, hogy nem kapnak munkást. Mi hát a tennivaló, hol van a legfőbb probléma* S * 7 A társadalmi előítéletek leküzdése a legfontosabb, ez az alapvető. Légi mulasztást kell pótolni, hogy ifjúságunk, de egész népünk és bizonyos fokig az egész társadalom felfogásában változás következzék be. Csak helyeselni lehet azt, hogy idén — a kormány intézkedése eredményeként — az egyetemekre sok fizikai munkás fiatalt vettek fel. Olyan közfelfogást kell kialakítanunk, hogy senki részéről se illethesse és illesse lenézés, sőt megbecsülést kapjon a kétkezi munkás! Ennek sokféle módja lehetne és van. Előrebocsájtom, nem is egy külön feladat ez, hanem az egyéb munkák mellett minden társadalmi szervnek van tennivalója e téren is. Ne történjen meg sehol- sem, hogy hivatalos szerveinknél megkülönböztetésben részesítsenek embereket aszerint, hogy „nadrágos ember”, vagy kétkezi dolgozó.

A KÖZÉLETBEN

az eddiginél jobban számítsunk az üzemi munkásokra, a tsz-tagokra, egyéni parasztokra. Harcoljunk az ítt-ott e téren tapasztalható lebecsülő nézetek és helytelen gyakorlat ellen felvilágosító szóval, következetesen. A KISZ-szervezetekre különösen nagy feladat vár, ők legyenek a fiatalok közt — de nemcsak ott — az élesztői, a mozgatói ennek. A Szülői Munkaközösségekben is sokat tehetnek azért, hogy a szülők fokozottabban munkára neveljék gyermekeiket. Az iskolától is sok függ, hogy ott neveli-e és mennyiben a nagy tekintéllyel biró pedagógus a gyerekeket a kétkezi munka szere- tetére. Minden területen lehet és kell is tenni valamit ennek érdekében. Félreértés ne essék, nem vagyunk tisztviselő-eilenesek, annak sem vagyunk ellene, hogy érettségizett fiatalok hivatalba menjenek dől gozni. Fiatalságunk, egész társadalmunk érdeke azonban megköveteli, hogy nagyobb megbecsülést szerezzünk a fizikai munkának, hogy előrelépjünk e téren is.

Somi Benjaminné

DALMANDI HÍREK

— Megjelent a Szülők Könyvtára sorozat első két kötete, amelyet a Magyar Nők Országps Tanácsa ad a szülők kezébe. A sorozat öt kötetből fog állni, s amely az egyes gyermek- koroszitályok nevelésének legjellegzetesebb problémáit tárgyalja, s végigkíséri a gyermekek felnövekedését. Ezekből tartanak előadásokat nevelőink a szülők iskolája keretében.

Szemléltető agitáció a tsz- mozgalom és a gépi munka érdekében

A dalmandi földművesszövetkezet kirakatában jól sikerült fényképeket és grafikonokat láthatunk. Tablón elhelyezve hat fényképen bemutatják, hogy az egyéni parasztoknak mennyivel nehezebb a kenderaratásuk, mint a tsz-nek. Az egyik képen az egyéni gazda hajladozik, másikon verejtékes homlokát törül- geti a kézi aratás közben. Az alul elhelyezett képeken a tsz-nek géppel végzett kender-aratását ábrázolják, láthatjuk, hogy csak egy ember kezeli a nagyteljesítményű gépet. Az alatta elhelyezett szöveg ismerteti, hogy géparatásnál kevesebb munkaerővel olcsóbban, többet lehet betakarítani, mint a kéziaratásnál. „Dal- mand község mezőgazdasága szocialista fejlődése” című felirattal ellátott táblán grafikonokon keresztül mutatják be, hogy az ellenforradaiom milyen károkat okozott, a földterület 70 %-t magában foglaló tsz. szétverésével. Szemléltetik a jelenlegi Béke Tsz indulását és helyzetét, bemutatva az alakulástól megtett utat, mely szenn' úgy a tagok száma, mint az állatállomány és a földterület azóta kétszeresére nőtt. A termelőszövetkezet és egyéni parasztok

’kőét» térmésátlagbeli i különbség több mint egy mázsa, amit ugyancsak szemléltetnek, hirdetve a nagyüzemi mezőgazdaság fölényét.

Megjavult a munkafegyelem a gépállomáson

A dalmandi gépállomás teljesítette a tavaszi—nyári összevont tervét Különösebb jelentősége fennek abban van, hogy ezt megelőzően több éven keresztül lemaradtak ennek teljesítésével. Megjavították a munkafegyelmet, a munkaszervezést, de különösen a politikai és gazdasági irányítás javulása következtében érték el ezeket az eredményeket.

Uj családi otthonok — megváltozott életkörülmények

A községben a hajdani cselédek és azok gyermekei köziül mintegy 150 család új házat épített. (Ezen kívül még az állami gazdasági dolgozók számára épültek nagyszámban lakások, a falutól kissé távolabb.) Hét új utcában elrendezve engedélyezték a különálló szépkivitelezésű kis családi házak építését. Az utcákba vízvezetéket szereltek be, miáltal biztosították a vízellátást és lehetőséget adtak a lakástulajdonosoknak, hogy házukhoz is bevezettethessék a vizet.

Szakemberek tanácskozása Fornádon

A mezőgazdaság fejlődésének *gen fontos feltétele, hogy ismerjük az eddigi eredményeinket, a jövő feladatait. Ismerjük meg hol, milyen módszerekkel értek el kiváló eredményt. Ezeknek megvitatására lőttek össze a Fomádi Állami Gazdaságban kétnapos értekezletre az állami gazdaság megyei igazgatói, fő- agronómusai, főmérnökei es a Földművelésügyi Minisztérium több

munkatársa. Ezen az értekezleten

megvitatták a jelenlévők

A NÖVÉNYTERMELÉS,

állattenyésztés eddigi eredményeit, hibáit.

Az ezévi rendkívüli időjárás befolyással volt, méghozzá negatív arányban az állami gazdaságok munkájára, termésátlagaira. Az állami gazdaságok országos átlaga búzából 10.2 mázsa, ezzel az átlaggal is messze túlhaladták az egyéni parasztok termésátlagát. A főigazgató helyettes a felszólalásában elmondta, hogy a 10.2 mázsa búza átlagtermés nem jelent visszaesést a tavalyi 12 mázsával szemben. Normális időjárás esetén az idén túllépték volna a 12 mázsát. Az állami gazdaságok közül legkiemelkedőbb terméseredményt a Mezőhegyesi Állami Gazdasági ért el. Átlagtermése

3000 kataszteri holdon 16 mázsa termett búzából, és 20.4 mázsa őszi árpából. Pedig ez évben Mezőhegyes és környéke sem volt mentes az aszálytól. Ezzel a * S

termésátlaggal Mezőhegyes európai viszonylatában egyedülálló.

az Állattenyésztés

eredményei sem rosszabbak az állami gazdaságokban, de azért néhány területen igen nagy a lemaradás. A sertéstenyésztésen belül sokkal nagyobb mértékben meg kell változtatni az arányt a fehér hússertés javára. Zsírt egyáitalán nem lehet eladni külföld felé és a mangalica sertés sem élve, sem feldolgozva nem hagyhatja el az országot. Az értekezleten elmondták a külföldön járt szakemberek, hogy baromfiból korlátlan mennyiséget tudnának exportálni. A baromfitenyésztés és tartási lehetőségeink egyáltalán nincsenek kihasználva. A közeljövőben az állami gazdaságok vegyék számba az üres, ki nem használt épületeket és ahol mód van rá, baromfitelepeket keli létrehozni.

A GÉPESÍTÉSNÉL

legnagyobb lemaradás az állattenyésztés és az istálló gépesítésénél mutatkozik. A fejés gépesítésében milyen módszer fog beválni, ezt még ma nem tudjuk, de rövid időn bel;ül meg kell oldani. Hiszen már jóné- hány országban teljesen megoldódott. Az értekezlet végén értékelték a Fornádi Állami Gazdaság egész munkáját és a résztvevők megdicsérték az állami gazdaság vezetőit és dolgozóit a példás rendért és jó munkáért.

Vacsora ultin Sebestyéneknél...

A két kis kutya csaholva fogad. Az udvar sötét, világosság nem szűrődik! ki egy lakásból sem. Amíg a kutyákkal viaskodom, kigyúl az udvari villany, fiatal leány jön ki a konyhaÜol.

— Sebestyénéket keresem, akik a cipőgyárban dolgoznak.

— Mi vagyunk azok, tessék befáradni...

A konyhában a házigazdát és a feleségét üdvözlöm, majd egy nagyobbacska lány feláll a székről, hellyel kínál.

Jövetelem célját sem igen tudom elmondani, olyan hirtelen bonyolódunk a családi ügyek hánytorgatásába, amikor meg már megmondom, akkor mint régi ismerőst kezelnek, kínálnak, is vacsorával, egyek még jut a vendégnek is, ott ahol hét szájra főznek.

Heten vannak Sebestyénék. Még az asztalon ott a nagy lábos, melyben a káposztáskocka készült, a négy kisebb gyerek még javában eszik az egyik asztalnál, de az icTősebbek, a kenyérkeresők: apa, anya és a nagyobbik leány Ildikó, már befejezte a vacsorázást. Beszélgetünk

az életről, a munkásember sorsáról.

— Tizennégyéves voltam, amikor árván maradtam, öten voltunk testvérek, a legkisebb gyerek három éves volt, mit tudják ezek mi volt akkor, és gyerekei felé int, nem jutott nekünk fagylaltra, meg mozira — mondja a feleség.

— Az régen volt anyuka, most más világot élünk — szól közbe Mária, aki az idén végezte a nyolc általános iskolát.

— Én elhiszem, mi volt akkor, de most már más minden, másként is kell lenni az életnek — mondja véleményét Ildikó, aki szakmunkás a cipőgyárban.

S a szülők mesélnek, mondják úgy életüket, hogy mindegyik gyerekre jut egy példa: — Amikor akkora voltam, mint az Ildikó, akkor szabadultam — így az apa — Olga nem bírná még az én gyerekkori munkámat elvégeznis sütni, főzni, mosni — toldja meg az asszony.

— Dehogynem, anyukám, bírná az csak akarná — szól közbe Mária.

— Te csak ne szólj semmit,

mert te mindig sótlanul főzöl.

S mondják a gyerekek, hogy egyszer bablevest főzött só nélkül, máskor meg tésztát sütött só nélkül. Amíg ezen nevetgél a népes család, mi már az új életről, a gyerekek jövőjéről beszélgetünk. Nekik más sorsuk van, más lesz a jövőjük is. Ildikó szak\ munkás, de esténként a gimnáziumba jár. A legkisebb gyerek, meg zongorázni tanul, a második gyerek Mária? Hát még nem tudni mi lesz belőle. A család úgy határozott, hogy a gyárba megy szakmát tanulni. Menne is, csak nem veszik fel, pedig hej, de kellene a pénz. S amikor a pénzre kerül a sor — amiből soha nincs elég — akkor a szerencsejátékra terelődik a szó. Minden héten tíz forintért lottózik a család.

— Majd ha nyerünk gyerekek, berendezzük úgy magunkat, hogy még én is itthonmaradok egy hétre pihenni.

— Pihentünk mi a nyáron, az egész család üdült — jegyzi meg az apa. — A férj és feleség a három gyerekkel Balatonszárszón, SZOT családi üdülőben, a negyedik leány önállóan Alsóörsön.

— Nem mentem volná én soha üdülni, csak ezek miatt, ezekkel nem lehet bírni, nekik Balatonra kell menni — zsörtölődik az anya.

— Megyünk majd jövőre is — dicsekszik Ibolyka, ő a család legjobb tanulója.

Vége hossza nincs a gyerekek csevegésének, ami a szülők tetszését, vagy bosszúságát okozza, később azután mosakodni kezdenek. Amikor a rádióban felhangzik a jóestét gyerekek, a három kicsi már ágyban van. Később újból visszajönnek leülnek a kis- székekre, hálóingben figyelik, ki miről beszél, azután anyai parancsszóra eltűnnek a szobában és elcsendesedik a gyerekszoba.

Búcsúzom is Sebestyénéktől, reggel korán kell kelniök, hárman 6 órára mennek dolgozni, s pihenni is kell.

Ballagok a bonyhádi központ felé, friss élményem hatása alatt: milyen szép is az ilyen család, minden gondjával, bajával, örömével... S talán ha gond meg öröm nem lenne, nem is volna ilyen szép az élet...

PALKOVÁCS JENŐ