Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

1958. szeptember 23. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Mi újság a Nagytormási Állami Gazdaságban? a tíz gazdaság közül A LEGJOBB Az Élüzem címmel kitüntetett Nagytormási Állami Gazdaság ebben a gazdasági évben jó eredményeket ért el. Ennek bizonyítéka, hogy a Tolna megyében levő tíz állami gazdaság közül a tavaszi és nyári munkák alapján a nagytormási gaz­daság lett az első. Ezért a közelmúlt­ban az állami gazdaság vezetői, ne­vezetesen az igazgató, a főagronó- mus, a főkönyvelő> a főgépész és az üzemegységvezetők összesen, 3 000 forint jutalmat kaptak a megyei központtól. Ezen túlmenően a gaz­daság dolgozói eddig 24 000 forint prémiumot vettek fel és november 7-én ismét 15 000 forintot osztanak ki a gazdaság legjobb dolgozói kö­zött. BEFEJEZTÉK AZ ŐSZI TAKARMÁNYOK VETÉSÉT Az állami gazdaságok igazgatója, Kiss József elvtárs arról tájékozta­tott bennünket, hogy ebben az év­ben időben hozzákezdhettek az őszi kalászosok és takarmányféleségek vetéséhez. Ez idő szerint a búza ki­vételével a gazdaságban minden őszi növényféleség vetőmagját a földbe tették: elvetettek 340 hold ősei árpát, 40 hold repcét, 80 hold őszi keveréket és 45 hold lucernát. Az őszi búza vetését október első napjaiban kezdik meg, ennek a ta­lajelőkészítése részben már befeje­ződött. ÖTVEN DOLGOZÓT KÜLDTEK A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSRA Az állami gazdaság vezetősége és a szakszervezeti bizottság úgy dön­tött, hogy a gazdaság legjobb dolgo­zóit társas személygépkocsin ingyen viszik fel a 62. Országos Mezőgazda- sági Kiállításra és Vásárra. Az el­múlt héten huszonötén, szombaton ismét huszonötén voltak fenn a Nagy tormási Állami Gazdaságból Budapesten a kiállításon és a vásá­ron. MESTERSÉGESEN KÉSZÍTETTEK iställOträgyAt Az állami gazdaság 4000 hold szántóföldjéhez viszonyítva kevés az állatállomány, s emiatt gondot okoz a talajerő-utánpótlás. Ezért a gazdaság szakemberei az idén elő­ször mesterségesen készítettek is­tállótrágyát' Az alomszalmát fosz­fáttal megszórták, majd vízzel lo- csolgatták és így kielégítő minőségű istállótrágyát kaptak. Az így készí­tett trágyával hatvan holdra juttat­tak nitrogént. Eddig egyébként 702 holdra hordtak ki istállótrágyát, amit már le is szántottak. SZEDIK A KUKORICÁT Nagytormáson tavaly kiváló ku­koricatermés volt. Nagyüzemi átlag­ban ugyanis — átszámítva — közel 20 mázsa májusi morzsolt kukorica termett egy holdon. A tavasszal úgy kezdtek munkához a gazdaságban, hogy ezt az eredményt az idén is el­érik. A jel'ek szerint a tervük meg­valósul. Néhány nappal ezelőtt ugyanis megkezdték a kukoricatörést — amit ezután folyamatosan végez­nek —, s a szakemberek szerint 20— 22 mázsa májusi morzsolt kukorica lesz azi idén a gazdaság holdankénti termésátlaga. HARMINCKÉTEZER MÄZSA SILÓ takarmányt készítettek eddig a gaz­daságban. Ez az állatok részére biz­tosítja a takarmány egy részét. A terv az volt, hogy 25 ezer mázsát si­lóznak, de azt 7000 mázsával túltel­jesítették. Ugyancsak tartalékoltak az állatok számára 115 vagon szálas­takarmányt. Ez is több a tervezett­nél, mert 100 vagon volt az elő­irányzat. Ezzel és a várható kukori­caterméssel biztosítva van a gazda­ság állatállománya részére aa évi takarmányellátás. Tapasztalataim a lakásfrontról Nemcsak követelni kell a lakást, hanem megbecsülni is HÍREK ÜLÉST TARTOTT tegnap a Tol­na megyei képviselő csoport. Ezen értékelték a kétéves munka eddigi tapasztalatait, s az egyes bizottsá­gok munkájának ered idényét. Egy­úttal megbeszélték a további felada­tokat is. I — Orosz nyelvtant adtak ki Indiá­ban. Delhiben hindu nyelvű orosz nyelvtankönyvet adtak ki. A tan­könyv írója V. R. Risi, a delhi egye­tem tanára, aki tavaly orosz—hindu szótárt szerkesztett. — Uj vezetőséget választottak vasárnap Uzdon a helyi Vöröske­resztes bizottság tagjai. Egyúttal küldöttet is választottak a járási ér­tekezletre, mely az Országos Vörös­keresztes Kongresszus előkészítésé­nek jegyében zajlik majd le. — A szekszárdi járási nőtanács elnöksége bevonva a községi titká­rokat, értekezletet tart szeptember 24-én, szerdán, Szekszárdon. A nő­tanács munkájának elvi és gyakor­lati munkáját, problémáit, valamint aa ebből adódó feladataikat vitatják meg. Hasonló értekezletekre kerül sor a többi járások központjaiban is. — Nagyteljesítményű elektronikus mikroszkóp. A Brnói „Tesla” gyár­ban rövidesen elkészül a világ egyik legjobb elektronikus mikroszkópja, amely százezerszeresre nagyít. Ilyen nagyításban a mákszem átmérője száz méter. A mikroszkóp meg tudja majd különböztetni az egymástól kétmilliómod milliméter távolságra fekvő pontokat. Az elektronikus mikroszkóp hat mágneses lencséből és bonyolult elektronikus berende­zésből áll. — A MÉK szakszervezeti bizott­sága a dolgozókat hozzásegítette, hogy társasgépkocsi igénybevételé­vel feljussanak Budapestre és meg­tekinthessék a 62. Országos Mező- gazdasági Kiállítást és Vásárt. — Havi ezer dollárból nem tud megélni. Lauren Bacall filmszínész­nő, Humprev Bogart elvált felesége keresetet adott be a hollywoodi tör­vényszékhez. Ebben követeli, hogy emeljék fel havi ezerdolláros tartás­díját, mert ebből az összegből ő és két gyermeke nem tud megélni. Férjétől 2500 dollár havi tartásdíjat követel. — A paksi és a dunaföldvári szö­vetkezeti bizottságok kultúrcsoport- jai, a bonyhádi szövetkezeti bizottság kultúrcsoportjának szavalója, Tóth István és a Sárközi Háziipari Szö­vetkezeti Bizottság tánccsoportja továbbjutott a szövetkezeti mozga­lom tízéves évfordulójára indított kultúrverseny megyei döntőjén. Most a Budapesti Országos döntőre ké­szülnek. — Kétéves kisfiú közlekedési ki­hágása. Az olasz rendőrség súlyos pénzbüntetésre ítélte Maurizio Pesce kétéves kisfiút, aki apja kocsijában kipróbálta az összes gombokat és rá­akadt a villanydudára is, amely annyira tetszett neki, hogy öt per­cig nem engedte el. Igen sok szó esik manapság a la­káskérdésről, nem túlzók, ha azt mondom, hogy az egyik leggyakoribb beszédtéma. Hallatlanul sok a pa­nasz, az indokolt mellett az indo­kolatlan is, ez adta az ötletet, hogy egy kis felderítő utat tegyek a la­kásfronton, s elmondjam mit ta­pasztaltam. Először talán azokról beszéljünk, akiknek van lakásuk, mégpedig állami házban. Hogyan becsülik meg azt egyesek? Valaki — tegyük föl — kap egy lakást a tanácstól, állami házban. Beköltözik, s utána ez lesz az ott­hona. Az emberek többsége aztán úgy is bánik az épülettel, mint ott­honával, vigyáz rá, gondját viseli, igyekszik lakályossá tenni, s kerüli a rongálásokat. Ez a többség. De van egy kisebbség is, amelyről min dennek az ellenkezőjét lehet elmon­dani. De beszéljenek helyettem in­kább a tények. A Városgazdálkodási Vállalatnak sok rossz tapasztalata van a lakók magatartását illetően. De bárki ma­ga is szerezhet ilyen tapasztalato­kat. Ha nekem nem hisz, járjon utá­na. Pontos címekkel szolgálok. Szekszárdon a Bocskay utca 15- ben lakott hoszú ideig Sz. Mária. A Városgazdálkodási Vállalat egy­szer 1600 forintos költséggel új aj­tót szerelt fel lakására. Sz. Mária már az első napokban beletörte a zárba a kulcsot, úgyhogy azt nem tudta kinyitni. Mit tett erre? Nem azt, amit minden jóérzésű ember megtett volna, hogy lakatost hív, hanem vette a baltát és az ajtót felfeszítette. Nesze neked 1600 fo­rint... A Garay-tér 12. számú házat nem régen nagy költséggel tatarozták, örült a vállalat, örültek a lakók, de még azok is, akik nem itt lak­nak hiszen egy szép, rendezett há­zat látni öröm. A rend azonban nem sokáig tartott. R.-né kitört egy ablakot, s semmi szándékot nem mutatott arra, hogy az ablakot meg­csináltassa. Egy másik lakó, F. »lá­tójával a vakolatot verte le. Ugyan­csak semmi szándékot nem muta­tott, hogy az okozott kárt kijavít­tassa. Egy másik ház: Mártírok tere 16. Az egyik lakó macskákat tart. Leg­alább egy tucatot. Ezt igazán nem lehet kifogásolni, mindenkinek jo­ga van macskákat nevelni, de az­zal nem lehet egyetérteni, hogy a macskák... hogy is mondjam... szó­val, dolgukat a fal mellett, a szo­bában végzik el. Ezen az sem segít, hogy gazdájuk tepsiket készített oda részükre. Emiatt aztán olyannyira felázott a fal, hogy alá kellett fa­lazni. Menjünk tovább. Garay-tér 14. A Bezerédj u. 4. és 6. számú ház gye­rekeinek legkedvesebb szórakozása a Garay-tér 14. számú ház tetején mászkálni. A vállalat nem győzi az összetört cserepeket kicserélni. De van még egy épület, amelyet a gye­rekek előszeretettel látogatnak. Ez a FÜSZÉRT Vállalat Széchenyi u. 29—33. számú raktára. Ugyancsak a tető szolgál játszótérül a szomszédos iskola tanulói számára. Még sze­rencse, hogy a gyerekek csak a tető cserepeit rugdossák le és közülük még egy sem zuhant le a tetőről és törte össze magát. Igazán könnyű volna folytatni a sort, hiszen számos ház szolgál ha­sonló példával, de említsünk né­hány eléggé általános esetet is. Hány*, állami házban megtörténik, hogy( egész éjjel ég a lépcsőházi villany. A lépcsőházi ablakokat nem győzik javíttatni. Mennyi baj van a víz-l lefolyókkal, vízöblítéses WC-kkel Pedig ha mindegyiket csak a ren-. deltetésére használnák, századrész annyi lenne csak javítanivaló. i A havonta befolyó lakbérnek kö-j zel fele vízdíjra megy el. Nyilván-, való a vízpazarlás, amely méress»1*1 azért is elítélendő, mert Szekszárdi vízellátása — mi tagadás, — nem a] legeszményibb. A befolyt lakbér 70 százalékát a vállalat a lakások rendbentartására fordítja. Természetesen ezenkívül minden évben jelentős az állami hozzájárulás. A számadatok azt mu­tatják, hogy havonta rendszeresen 90 ezer forint lakbérnek kell befoly­nia. Ez 1 millió 80 ezer forintot tesz ki ebben az esztendőben. Ezzel szemben az idén a házak rendben­tartására fordított összeg 1 millió 600 ezer forint volt. A felsoroltak persze nem azt je­lentik, hogy mindenki hanyag, min­denki rombol, aki állami házban la­kik. Nem mindenki, sőt nem is túl­ságosan sokan, de vannak ilyenek, s velük szemben a iegerélyesebben fel kell lépni. Mert mi sem egysze­rűbb, mint lakást követelni, s azt, mint egy állami ajándékot elfogad­ni. Meg is kell azonban becsülni a kapott lakást. Hogy teljes képünk legyen a la­káshelyzetről, erről a legtöbbet em­legetett problémáról, ezeket is el kellett mondani. Hogy még van más is, amiről szólni kell? Néhány nap múlva arról is beszámolok. Letenyei György ,A jövőbe láttam a kiállításon1 A tombai tanácsház folyosóján emberek ülnek a padokon és vár­ják, hogy sorra kerüljenek. Esős idő van, s ilyenkor szokatlanul sok az »ügyfél« a tanácsházán. Ás egyik embercsoport középpontjábd Pálfi István egy középmagas, szé­lesarcú ember magyaráz nagy len­dülettel a köréje gyülteknek. — Olyan élmény volt nekem az a kiállítás, hogy még élek soha nem felejtem el. Képzeljétek csak. n szovjet pavilonban még a szput- nyikot is láttam... Na, persze nem a valóságosat, hanem csak a mását. — Aztán mi tetszett a legjobban? — kérdi Szabó Jenő, aki eddig né­mán hallgatta a beszédet. — Mi tetszett? Hát először is a gépek tetszettek — válaszolja Pál­fi István. — Nagyon sok gép volt... De milyen gépek?! El sem tudja képzelni, aki nem látott még olyat. Volt ott burgonyaültető és bur go-' nyaszedő gép is, silókombájn és kendervágó... Meg láttam egy cseh kisgépet is, amelyikkel tízféle mun kát lehet végezni. — Hát a Lippa Ambrusné tehe­nét láttad-e? — Ezt Pál Lőrinc kér­dezte. — Láttam — vágja rá Pálfi Ist­ván bácsi. — És őszintén szólva egy kissé büszke is voltam rá, hogy zombai asszony tehene második dí­jat nyert a kiállításon. Megint a gé­peket hozta szóba az egyik kíváncsi, aki a beszélgetést hallgatta. — Mif ér nekem az a sokféle gép, ha egyszer nem az enyém? A váratlan közbevetésre Pálfi István bácsi összevonta a szemöl­dökét, s a hangjából egy kis harag érződött, ahogy válaszolt: — Én csak I. típusú tszcs tag va­gyok még, de azért mégis érzem, hogy a gép sokat segít a munkám­ban. S nem kell sok idő neki és azok a gépek, amiket ott a kiállítá­son láttam a mi földjeinken fognak dolgozni, a mieink lesznek, nem az enyémek, nem is a tiéd, hanem a miénk lesz minden gép. És akkor majd nem nyomorodik meg idő előtt az ember a munkában... Én úgy gondolom, a jövőt is láttam ott, azon a mezőgazdasági kiállítá­son. A% első fényeseit bútor... Ennyit a rongálásokról. Van azon-j ban még egy dolog, ami miatt sok. és jogos a panasz az állami házak lakóira. A Városgazdálkodási Vál-i lalat többmillió forintot költ a la-j kások rendbentartására. Ennek el-, lenére az 1200 szekszárdi bérlő kö­zül havonta átlag háromszázat le-i vélben, vagy ügyvéd útján kell felszólítani, hogy fizesse lakbérét. ! Szüreti mulatságot rendeztek a Felsővárosiján i i A Szekszárd felsővárosi KISZ- szervezet fiataljai nagyszabású szü­reti mulatságot rendeztek vasárnap a gazdakör helyiségében. A népviseletbe öltözött fiatalok délután végigjárták a várost. Útju­kon kíváncsi tömeg kísérte őket. A Garay-téren, a pártbizottság előtt ém a szovjet katonai egység laktanyái-! ■ nál a fiatalok népitáncokat mutat-i ! tak be. Este bállal folytatódott a szüre-J ti mulatság. A bálon a hagyományos)! bíróné szöktetésen és ►►szőlőlopá­son.« kívül kisorsolták a szőlőbőlj készített hatalmas harangot is. Egy júliusi délutánon, a mun­kaidő végén egy kis küldöttséo állított be a szövetkezet irodájá­ba, Márkus Vilmos elnökhöz. Ba­lázs Mihály, Szeleczki János, Du- kai János, Jákhalmi Károly és Sörös László, a hálószoba bútor­készítő brigád tagjai. — Vili bácsi, — kezdte a mon­danivalójukat Balázs Mihály — mi már napok óta beszélgetünk arról, hogy jó lenne, ha gyárta­nánk fényezett bútort is. Mert mégis csak szégyen, hogy itt van a mi szövetkezetünk, jönnek hoz­zánk rendeléssel még a környező községekből is, sőt a Duna túlol­daláról is, de ha valaki fényezett bútort akar csináltatni, kénytelen Pestre menni. Vannak köztünk, akik már dolgoztak ilyen munkán, nem ártana nekik sem felfrissíte­ni a tudásukat. Méginkább szük­ségük volna azoknak ezt megta­nulni, akik még nem készítettek fényezett bútort. — Jó, jó... nagyon szép az el­gondolás — mondta Márkus Vil­mos. De ezt előbb meg kell be­szélni a vezetőséggel. Mert tud­játok jól, decemberig el vagyunk látva rendeléssel, mi lesz, ha ti most elkezdtek kísérletezni. A festett bútor már jól megy ná­lunk és bizony odalesz a szövet­kezet jó híre, ha egymás után kell majd azt mondani a megren­delőknek, hogy várjanak egy-két hónapot még, nem lett kész a bútoruk, amikorra vállaltuk. — Nem is így gondoltuk mi ezt — vette át a szót Szeleczki János brigádtag, aki egyben a szövetke­zet műszaki vezetője. — Az első garnitúra fényezett hálót úgy csi­náljuk meg, hogy a többi munka se maradjon el. Ezt mi terven fe­lül vállaljuk. Még pedig úgy, hogy munkaidőn túl dolgozunk rajta. Ha aztán elkészül és megfelel a vezetőség, no meg a vevők ízlé­sének, akkor már nem kell el­küldeni azt, aki fényezett bútort akar rendelni. Ilyen pedig most már mindig több lesz. És amíg ez el nem készül, fizetség se kell a külön munkáért. Majd ha elad­juk, kapja meg ki-ki, ami jár ne­ki. Ez már más — enyhült meg az elnök. — Ebben azt hiszem, az egész szövetkezet benne van. Hát akkor nézzük, mi kell hozzá? A múltkor tévedésből kaptunk egy kis sellakot, jó, hogy nem küldtük vissza. Holnap KISZÖV értekez­let lesz Szekszárdon, megpróbá­lok ott is egy kis anyagot szerez­ni. Július közepétől a brigád napon ta ledolgozza a -felajánlott műsza­kot« délutánonként. Az egyik a dél utáni horgászásról, a másik a mo­torozásról mondott le. Készül a fényezett háló. A szekszárdi érte­kezleten kiderült, hogy az egyik szövetkezet tud adni a földvá­riaknak egyharmad köbméter szín furnírt, így az anyag biztosítva van. Különleges gonddal készí­tik, állítják össze a háló minden egyes darabját, figyelemmel kísé­ri, segíti a brigád munkáját az egész szövetkezet. Ma már otí tartanak, hogy csak az összeállítás van hátra és kész a bútor. Sőt, már vevő is van rá. A következő rendelőt, aki fényezett hálót akart, Sörös Istvánt, a Cipész KTSZ dolgozóját már nem kellett visszautasítani, csak azt kötötték ki, hogy ha elkészült a bútor, nem viheti azonnal el, mert be akarják mutatni a felsőbb szer­veknek és a közönségnek is. A további tervek pedig: Áttér­ni a fényezett bútorgyártásra, gé­pesíteni az üzemet, kielégíteni egyre jobban a lakosság igé­nyeit, ami most már abban mu­tatkozik meg, hogy egyre többen keresik az értékesebb, szebb fé­nyezett bútort. J. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom