Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-29 / 203. szám
1958 augusztus 29. TOLNA MEGÏE1 NÉPÚJSÁG 3 A regölyi futóhomokon Csak akkor induljon valaki felkeresni a regölyi kendertermelő szakcsoport 29 holdas tábláját, ha olyan kísérője akad, aki alaposan ismeri a község határát. Ez az óvatosság indokolt is, mert a regölyi ember kerüli ezt a területet, a madár is ritkán jár erre — talán csak akkor, ha eltéved. Kerülik a regölyiek ezt a területet, mert sivár, terméketlen futóhomok, amely csak arra jó, hogy fogat és traktor megsüllyedjen abban. A nyári perzselő nap, amelynek sugarait megsokszorozva veri vissza a homok, minden kultúrnövényt elpusztít itt. Ez volt a községben a vélemény, s ezt támasztotta alá a három évvel ezelőtti kísérlet is, amikor kendert vetettek, de úgyszólván semmit sem arattak. Érthető volt tehát a község lakóinak az érdeklődése, amikor mégis tíz család — minden előítéletet leküzdve — kendertermelő szakcsoportot alakított, s ezen a táblán kezdte meg a termelést. A szakcsoport összetartó, munkaszerető és egymást becsülő emberekből áll. Bármit tesznek, előbb alaposan megvitatják, s a közös vélemény kialakítása után hozott határozatot közösen meg is valósítják. Ilyen határozat volt, hogy minden munkát közösen végeznek, minden családnak legalább egy tagja mindig ott lesz minden munkánál. S a községben számtalanszor láthatták, amint a 10 család közösen ment ki a »táblára«. Ami nem sikerült három évvel ezelőtt és évtizedekkel korábban, az az idén eredménnyel járt: termőre bírták a futóhomokot. Erős szálú, szép kender termett a közös erőfeszítések nyomán. A kender átlagSíArat a négyes fogat. magassága eléri a 170—190 centimétert, de büszkén újságolják, hogy a »terméketlen« homokon volt három méter magas kender is. Negyven fokon jóval felül mutatta a hőmérő higanyszála a forróságot, ami ember és állat állóképességét alaposan próbára tette. A nyáron mintegy 6000 forintért vásárolt és átalakított fűkaszálógépet is két pár fogat húzta, mert az számtalanszor csaknem tengelyig süllyedt. Húsét adó fák hiányában is — háttal a napnak — jól esik a fárasztó munka után az ebéd, a pihenés. Amikor néhány percre megállnak, vagy leülnek ebédelni, mindig terveznek. Sokszor szóba kerül a várható termés. Amint mondják, 900—1000 mázsa kender is »lejön a tábláról« a kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére is. Ez pedig azt jelenti, hogy — leszámítva az eddigi kiadásokat és az öt százalékot, amit közös alap fejlesztésére fordítanak — családonkint mintegy 5000 forint üti a markot. Megérdemlik — ezt mondják a faluban. Népszerű lett a sikeres kezdeményezés nyomán a termelési szakcsoport a községben — a dolgozó parasztok közül többen új társas gazdaságot kívánnak létrehozni. A kendertermelő szakcsoportban vidáman folyt a munka — az összefogás sikere tette vidámmá az idei aratást. A termelőszövetkezet és az egyéni parasztok kölcsönös megegyezése után ismét nagytábiákban van a tamási Új Élet Tsz minden földje A tamási Uj Élet Termelőszövetkezetben másfél év óta majdnem minden közgyűlésen vettek fel földdel rendelkező új tagokat. Ez elkerülhetetlenül növelte a kisparcellák számát a szövetkezeten belül. Márpedig a termelőszövetkezetben nagyüzemi gazdálkodás van, ami a kisparcellán nem lehetséges. De a nagytáblák kialakítását napjainkban a termelőszövetkezet vezetőinek és tagjainak kell megoldani. Tagosí- tani ugyanis csak abban az esetben lehet, ha a termelőszövetkezet és a tagosításban érintett egyéni parasztok megegyeznek. A kormánynak ez a határozata általános helyeslést talált a dolgozó parasztok között és ugyanígy a tsz-tagok között is. Mert azért ennek ellenére gyarapodnak a nagytáblák a szövetkezetben, mégpedig a dolgozó parasztok egyetértésével, hozzájárulásával. Jó példa erre a tsz és több egyéni paraszt esete. Nemrégiben történt, hogy Varga Jánost, Árvái Istvánt, Szarka Istvánt és még néhány parasztot többszöri beszélgetésre invitált meg Péti József, a termelőszövetkezet elnöke. Önkéntes földcserét javasolt a parasztoknak. Az egyéniek gondolkozás nélkül örömmel mentek bele az »üzletbe«. Tudniillik anyagi károsodás senkit nem ért. A termelőszövetkezet mindenkinek olyan értékű földet adott cserébe, mint amilyent az egyéniektől átvett. Sőt a termelőszövetkezet még a földre kihordott trágya ellenértékét is kiegyenlítette. Árvái István a kihordott trágya ellenében rétet kapott, Szarka István földjére pedig 100 mázsa trágyát hordanak ki a szövetkezetbeliek. Az önkéntes földcsere tehát lebonyolódott és tegnapelőtt a szövetkezet 1100 hold szántóföldje nagytáblában volt. »De nagyon valószínű, hogy mire az újságcikk megjelenik, megint lesz kisparcella, mert nap mint nap lépnek be földdel rendelkező egyéni parasztok« — jegyezte meg Péti József, a szövetkezet elnöke. Érdemes még megemlíteni, hogy hasonló földcserét a közeljövőben a pincehelyi gazdákkal is bonyolítanak le. Közel 100 egyéni paraszt adja le a Tamásihoz tartozó Martinca- pusztán lévő földjét, ami Pincehelytől hét kilométerre van és helyette Pincehely község határában kap ugyanolyan értékűt. Ha ez a csere lebonyolódik, ismét 200 hold földdel gyarapodik a tamási Uj Élet Tsz gazdasága. Nyoma veszett a Babifs-szobornakl? A szekszárdi 20 tantermes iskola a tervek szerint képzőművészeti alkotásokkal is gyarapszik majd. Eredetileg Babits Mihály mellszobrának és két freskónak kellett volna ellkészülniei. A Babits-szobor- nak a kivitelezésére annak idején Csorba Géza szobrászművész kapott megbízatást, aki el is készítette a szekszárdi születésű költő mellszobrát. Abban a szerencsés helyzetben volt a művész, hogy városunk szülötte még életében modellt ült neki és így az egymáshoz fűződő barátságon kívül rendelkezett egy nyers, kidolgozatlan fejalakkal is, amelyet a modell elkészítésekor figyelembe vehetett. A gipszmodell elkészülte után a bíráló bizottság elfogadta azt és ezután került az a kőszobrászathoz, ahol a Képzőművészeti Alap szobrásza másfélszeres .nagyságban kőbe véste a művész elgondolását. A megyei tanács művelődésügyi osztályának kiküldötte két évvel ennek előtte látta is Budapesten a Képzőművészeti Alapnál a szobrot, amelyet a művész magához kért annak érdekében, hogy apróbb javításokat végezhessen el rajta. Azóta nyoma veszett a szobornak. A szobrot a művelődésügyi osztály kérésének megfelelően a szekszárdi múzeumba kellett volna leszállítani. Oda azonban a szobor nem érkezett meg, A Képzőművészeti Alap viszont a megyei tanács tervosztálya kiküldöttének azt állította, hogy a szobor leszállítása megtörtént. Egyelőre tehát nyomozzák, hova sikkadt a már két évnek ennek előtte elkészült Babits-szobor, és ez azt jelenti, hogy a hétfői ünnepélyes felavatáson az iskola előcsarnokában még üres lesz a Babits-szobor helye. HÍREK Nem lehetett volna előbb ? Már mindenütt befejeződik az iskolák tatarozása, csinosan, rendben várják az új tanév megnyitását. A Szekszárd József-pusztai iskolában viszont csak az elmúlt napokban fogott hozzá egyszál kőműves a munkálatokhoz. S ha az osztályterem úgy ahogy el is készül azt évnyitóra, de a pedagógus-lakást semmi esetre sem tudják addigra befejezni. Pedig a József-pusztai nevelő is szeretné rendbehozott lakásban elkezdeni munkáját, ugye számadó igazgató elvtárs? — A szakcsi iskola építését az idén kezdték meg. Az építési munkálatok már befejeződtek, csak a falfestés van hátra. Az építők azonban a festéssel is igyekeznek, hogy szeptember 1-én átadhassák rendeltetésének az iskolát. — Kostyán Gézáné 37 éves ireg- szemcsei lakos ellen az ügyészség erős felindulásból elkövetett, szándékos emberölés bűntette miatt emelt vádat. A vádlott férje, Kostyán Géza munkakerülő, italozó, mulatozó ember volt. Mulatozásaiból hazatérve családját is bántalmazta, úgyhogy sok esetben a szomszédba kellett menekülniük, vagy a rendőrőrstől kellett segítséget kérniük. Az idei év július 23-án délelőtt is ittas állapotban rátámadt a vádlott szüleire, akikkel együtt laktak és apósát verekedés közben az ágyra nyomta. Amikor ezt a vádlott látta, a közeli kamrába szaladt, ott magához vett egy kisbaltát és azzal visz- szatért a szobába, ahol férje fejére több ütést mért. Az ütésektől férje összeesett és rövid idő múlva meghalt. Ezt követően az éjszaka folyamán a vádlott és hozzátartozói a meghalt férjet a szőlőben titokban elásták és néhány nap múlva az asz- szony feljelentést tett a rendőrőrsön férje »eltűnése« miatt. A nyomozás során azonban napfényre került a bűncselekmény. A bíróság még nem tűzte ki a tárgyalás napját. — Tengelicen a múlt ősszel rozs vetőmagcsere volt, akik kicserélték vetőmagjukat, jóminőségű magot tettek a földbe, 8 métermázsás átlagtermést értek el és akik pedig saját vetőmagjukból vetettek, csak 6 és fél mázsás átlagot értek el. — Góman Mihály dombóvári lakos az idei év júniusában vadházastár- sával a dombóvári vasútállomás felé haladva veszekedett és drasztikus szavakat használt. Az arra haladó, szolgálatot teljesítő rendőr felszólította, hogy viselkedjen rendesen és ilyen szavakat ne használjon az utcán. Ezután igazolásra szólította fel; Góman azonban igazolás helyett zsebéből kést vett elő és azzal a rendőrre támadt. Sikerült azonban Gómant többek segítségével ártalmatlanná tenni. Góman előzetes letartóztatásban van és ügyét rövidesen tárgyalja a szekszárdi megyei bíróság. — Negyedszer avatták élüzemmé szombaton este a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatot. Ez alkalommal két dolgozót tüntettek ki »Kiváló dolgozó« oklevéllel és több mint 3000 forint jutalmat osztottak ki. — Felsőnyéken több gazda próba- szüretelést végzett a korai érésű szőlején. Az az általános tapasztalat, hogy az idei borok igen jóminőségű- ek lesznek és emellett bőséges termés ígérkezik. Kortesvilág Tolna megyében 1919-1945 XVI. „Abból az immár elkeseredetté váló harcból, amelyet a bortermelők vívnak életbenmaradásukért, a szekszárdi kerület képviselője mindenkor hatalmas munkával vette ki részét. Bizottságokban, ankétokon küzdött a bortermelők érdekeiért, legutóbb pedig feltűnést keltő határozottsággal kérte, követelte igen hatásos beszédben a pénzügyminisztertől, hogy eme fontos termelési ág és sok százezer munkás érdekében a leggyorsabban cselekedjen a kormány, mert tovább ezt a kérdést halogatni, a kérdést ide-odahárítani nem lehet.” Az 1926. június 5-én megjelent Tolnamegyei Újságból idéztem e sorokat, amely számban teljes egészében közölték örffy beszédét is. Itt már kénytelen volt beismerni, hogy vajmi kevés kilátás van az export fokozására és biztosra vehető, hogy a termésnek csak egy kis részét tudjuk külföldnek eladni. Ezért elmesélte Olaszország példáját, ahol teljes egészében felszívja a termést. — Nekünk is mindent el kell követnünk abban a tekintetben, hogy a belföldi fogyasztás emelkedjék. Tehát már továbbra is csak egy megoldás mutatkozik: ha az emberek több bort isznak ... így akarta megoldnai ezt a nagy gondot, amelyről maga is azt mondta: — ... ennek a nemzeti termelési ágnak nem bajairól, hanem katasztrófájáról, valóságos temetéséről beszélhetünk. S miután felsorolta a panaszokat, követeléseket, bocsánatkérően hozzátette: Jól tudja, a pénzügyminiszter részéről megvan a jószándék s a kormányzat is sokat tett a szőlősgazdák érdekében. Ez nem is csoda: elvégre is nem szabad mégsem olyan színben lefesteni a dolgokat, ami kompromittálná a kormányzatot, ha arra mindjárt meg is van minden ok. S hogy mi történt ezután? Semmi. Azaz, bocsánat — ismét összehívták a gazdákat egy tiltakozó gyűlésre, ahol nyíltan elmondhatta mindenki a búját-bánatát. Azt nagyon jól tudták, hogy megoldani úgy sem tudják ezt a válságos helyzetet, s a nép haragját valahogyan csillapítani kell, márpedig egy ilyen gyűlés után kissé minden alkalommal csillapultak az indulatok, mert a szőlősgazdák vártak, reméltek, hogy talán majd most eredménnyel jár a tiltakozás: eladhatják boraikat,-lesz miből megélniük, fizethetik a szőlő- munkásokat. Elérkezett az újév napja, 1927. január elseje, de a helyzet változatlan maradt: a borok még mindig ott voltak a pincében — eladatlanul. S elérkezett az 1927-es szüret ideje is. Addigra végre az állam is „tett” valamit az export ügyében, mert megjelentek az első külföldi borkereskedők. Igen ám, de más téren meg olyan korlátozásokat, intézkedéseket vezetett be az állam, hogy az mindjárt el is vette a külföldi kereskedők kedvét. Az országba beérkező hordók után, amelyekbe itt szándékoztak bort vásárolni, akkora vámot kellett fizetni s olyan feltételekkel, hogy bizony csak elvétve akadt kereskedő, aki belement ebbe a kalandor-üzletbe. i Ugyanebben az évben késői fagy és aszály is volt, ami miatt a termés is kisebb volt, de még annak a „kevésnek” az értékesítésére sem nyílott lehetőség. A megye urai, hogy — ismét egy kis szelet foghassanak vitorláikba — levelet írtak a vármegye képviselőinek, amelyben kérték őket, hogy képviseljék a szőlősgazdák érdekeit a kormánynál, mert bizony problémájuk még mindig nem oldódott meg. örffy ismét „magáévá tette” — ki tudja már hányadszor — a szőlősgazdák panaszát, és eljárt ügyükben a különböző minisztériumokban, ahol pedig bíztatást kapott arra, hogy „a panaszokat sürgős megfontolás tárgyává teszik és a lehetőségekhez mérten intézkednek”. S utána ismét maradt minden a régiben. Azaz, bocsánat... szüret után, amikor ismét nem lehetett tűrni a szőlősgazdák felháborodását, már nem a vármegyénél, hanem Budapesten tartottak „tiltakozó gyűlést?’. Itt a megye szőlősgazdái képviseletében Schneider János, a Tolnamegyei Újság szerkesztője jelent meg. A fő célzat, ahogyan azt meghirdették, már nem annyira a boradó és az export volt, mert nagyon jól tudták, hogy ezt nem tudják megoldani, hanem igyekeztek másra terelni a figyelmet: történetesen arra a már régebben felvetett gondolatra, hogy a hazai fogyasztást kell növelni. Ennek érdekében aztán az volt a fő cél, hogy követeljék annak a rendeletnek a hatálytalanítását, amely megtiltja a 18 éven aluliak kiszolgálását nyilvános helyeken. Lám, micsoda találékonyak voltak honatyáink: még a gyerekek számára is lehetővé kell tenni a „szabad borivást”, hogy fogyjon ez a nagy terhet, gondot jelentő és verejtékezve megtermelt ital. A parlamentben pedig dr. Klein Antal Biritó-pusztai földbirtokos, tolnai képviselő szónokolt e fantasztikusan esztelen törvényjavaslat mellett. (Folytatjuk.) Boda Ferenc
