Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

1958. augusztus 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A TÖMEGEK KOZOTT Az agitációs munka szekszárdi tapasztalataiból Az elmúlt években, de különösen az ellenforradalom után igen nagy­mértékben erősödtek tömegkapcso­lataink. E jó kapcsolatok kialakításá­hoz a párt és a kormány szilárd, következetes politikájával megterem­tette a feltételeket. A mi munkánk­nak ebből az adott feltételből kell ki­indulni. Ha tudjuk is, és nap mint nap érezzük, hogy a dolgozók bizalma megnőtt, helyeslik a párt, a kormány intézkedéseit, hiba lenne, ha a jelen helyzetet úgy értékelnénk, hogy már minden rendben van, és nekünk itt már nincs is tennivalónk. Ez hiba len­ne, mert nekünk ma az a feladatunk, hogy fokozzuk tovább, és erősítsük tömegkapcsolatainkat. A tömegkapcsolatok erősítésében nagy szerepe van a pártszervezetek agitációs munkájának. Itt a legfon­tosabb feladat az, hogy minden párt­taggal megértessük: a pártmunka lényege és éltetője a politikai tömeg­munka. Az elmúlt évben városunk­ban komoly előrelépés történt az agi­tációs munka területén. Sikerült el­érni azt, hogy alapszervezeteink nagy része ha még nem is rendszere­sen, de kijárt a területére, és kap­csolatot teremtett a területén élő dolgozókkal. Örömmel kell megállapítani, hogy a dolgozók szinte kivétel nélkül örömmel fogadták népnevelőinket, és sokhelyütt szinte vendégként kezelték őket. Nagy eredmény ez, és mennyire kifejezi a dolgozók bizalmát! Ez a szívélyes baráti fogadtatás növelte népnevelőink önbizalmát és szívesen, örömmel végzik munkájukat. Több alapszervezetben felkészítet­ték az elvtársakat a népnevelői mun­kára. Esetenként megtárgyalták a párt agrártéziseit, hogy a paraszti területen segítsen munkájukban. Ugyanígy tájékoztatták egy-egy al­kalommal a termelőszövetkezeti nyug díjrendeletről, a városfejlesztési terv­ről, valamint a népnevelőmunka mód­szereiről is a népnevelőket. A kórház pártszervezete pl. a városi tanács el­nökét kérte meg, a városfejlesztési terv és a tsz nyugdíjrendelet, népne­velők előtt való ismertetésére. Ezek­nek a témáknak a megtárgyalása igen hasznosnak bizonyult, és nagy­ban hozzájárult az agitációs munka megjavításához. Ebből következően a a a feladat, hogy továbbfejlesszük és szélesítsük a párttagság agitációs felkészítését. Ezt célozta az is, hogy a népnevelők több Társadalmi Szem­lét, Belpolitikai Szemlét, Pártéletet, Nemzetközi Szemlét rendeltek meg, hogy felkészülésük minél teljesebb legyen. Az agitációs munkánk további javulását károsan befolyá­solja az a tény, hogy alapszervezeti és gazdasági vezetők nagy elfoglalt­ságukra és sok munkájukra hivatkoz­va kevés időt töltenek a területükön. Ez rossz hatással van a párttagolt­ra, de nem egy esetben a pártonkívüli népnevelőkre is. Pedig tekintélyüknél fogva talán az ő munkájuk lenne a legeredményesebb. A városi pártbizottság időnként ér­tékeli az alapszervezetek agitációs munkáját, és a jó tapasztalatok fel­használását a többi pártszervezetek felé is szorgalmazza. Az eddigi tapasztalatok szerint a legjobb szervező és irányító munkát a kórház és a DÉDÁSZ pártszerve­zete végzik. A munka további javí­tása csak akkor lehetséges, ha a leg- nagyobbfokú szervezettséget biztosít­juk és a tapasztalatokat, jó módszereket minél szélesebb körben megvalósít­juk. Ezért a pártbizottság a népnevelő­felelősök részére tapasztalatcserés értekezletet tervez, ahol a népnevelő­felelősök elmondják agitációs mód­szereiket, és ezeket megvitatva, — a jókat terjesztve, a rosszakat pedig el­vetve — kialakulnak általánosan a város egyes rétegei között végzett pártpolitikai munka legjobb módsze­rei Városunkban az agitációs feladata­ink közül a legnagyobb jelentőséget a területi agitációs, népnevelőmunká­nak tulajdonítunk. Nálunk a város viszonyainak megfelelően azt láttuk „4« őssssakállú ember“ AZ »ESEMÉNY« után egy héttel később érkezett meg a megyeszék­helyre a híre annak, hogy Budapest környékén hatalmas fényesség ke­letkezett, s benne egy őszszakállú ru- házatlan ember volt látható, »aki« hajlandó volt az emberekkel is be­szélni. A hír után nemoskára elterjedt az is, hogy Szekszárdon is hasonló mó­don — egyesek szerint a Mátyás ki­rály utcában, mások szerint viszont a Sió partján — jelent meg nagy fé­nyesség közepette az őszszakállú em­ber. Hogy egy kis erotika is legyen a dologban, ezúttal is ruházatlanul. energiát, amely óriási távlatokat nyit meg — és lehetne sorolni tovább. De ma még a felsorolt csoda közé tartozik az is, hogy vannak, akik a túlvilági őszszakállú »ember« hábo­rús küldetését ma még mindig elhi­szik, mert ez a küldetés nem más, mint rémhír, rémmese, ami csak ar­ra jó, hogy az emberek egy részét, aki hisz benne, háborús félelemben tartsa. helyesnek, ha az alapszervezetek mindegyikére az alapszervezet taglét­számának figyelembevételével egy- egy meghatározott utca agitációs munkáját bízzuk. E munka megkez­désének első lépése a város utcák szerinti térképezése, és az alapszer­vezetek közötti felosztása volt. Ez­után következő lépésként azt jelöltük ki feladatúi, hogy az alapszervezetek népnevelői a már meghatározott te­rületen végezzenek környezettanul­mányt, s ismerjék meg a területükön élő lakosság összetételét. Ezt igen fon tosnak tartottuk, mert a népnevelő munkáját, illetve munkájának célját csak akkor tudja elérni, ha ismeri azt a személyt, családot, akit meg akar látogatni Ezt a területi beosztást állandóvá kívánjuk tenni, mert csak így bizto­sítható, hogy népnevelőink szemé­lyekkel és családokkal meghitt köz­vetlen, baráti kapcsolatot teremtse­nek. Ennek az őszinte baráti kapcso­latnak a hiányában nem lehet ered­ményes a népnevelő munkája, meri ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy a dolgozók őszintén elmondják véle­ményüket. Az eddigi tapasztalatok szerint helyes kezdeményezés volt a rendszeres pártnapok tartása, mint tömegagitációs módszer. A párt­napokat előkészítettük, tájékozódtunk az illető üzem, vállalat vagy intéz­mény problémáiról, és választ kaptak kérdéseikre is. Ilyen jólsikerült párt­napokat tartottunk pl. a pedagógu­soknak, a postásoknak, a kórház és az AKÖV dolgozóinak. A pártbizottság nemcsak a maga agitációs munkáját irányítja, hanem segítséget ad más szervek agitációs munkájához is. Pl. tanács, földszöv stb. Az utóbbi hetekben Szekszárd utcáin megjelent tsz-ek és egyéni gazdaságok eredményeit összehason­lító tábla, és a kultúrház fotoszakkcre által készített, a város új építkezé­seit bemutató fényképek is, mind a város agitációs munkájának szerves részét képezik. Véleményünk szerint a megyei saj­tó nyújtotta lehetőségek sincsennek megfelelően kihasználva. Helyesnek tartanánk, ha a város vezetői a ta­nács, a tsz, a földszöv., a sajtón ke­resztül sűrűbben tájékoztatnák a közvéleményt az általuk elért ered­ményekről. Azt hiszem, nem vagyunk túlzottan optimisták, ha megállapítjuk, hogy Szekszárd város agitációs munkája jó úton halad. De az eddigi eredmé­nyek csak kezdetiek és további szer­vezettséggel új utak, módszerek ke­resésével és több energia ráfordításá­val kell végezni továbbra is agitációs munkánkat., Tancz József Az augusztus 20-1 haepségek szénokai Nagydorog: Prantner József, a Me­gyei Párt V. B. első titkára. Gyönk: Báli Zoltán, a Megyei Ta­nács V. B. elnökhelyettese. Ozora: Szigeti János PTO-vezető, a Megyei Pártbizottság tagja. Paks: Siklósi Imre, a Megyei KISZ Bizottság első titkára, a Megyei Pártbizottság tagja. Tamási: Palkovics István megyei munkásőr-parancsnok, a Megyei Pártbizottság tagja. Dunaföldvár: Kovács György, a MÉSZÖV elnöke, a Megyei Pártbi­zottság tagja. Győré: Petrits Ferenc, a Tolna me­gyei Népújság felelős szerkesztője, a Megyei Pártbizottság tagja. Máza: Takács Mihályné, a Nőta­nács megyei elnöke, a Megyei Párt- bizottság tagja. Hőgyész: Vigh Dezső, a Megyei Tanács V. B. elnökhelyettese. Pincehely: Gyugyi János, a Megyei Tanács V. B. elnökhelyettese. Bátaszék: Tuska Pál, a Megyei Ta­nács V. B. elnöke, a Megyei Pártbi­zottság tagja. Nagymányok: Bárd Flórián, a Me­gyei Tanács művelődésügyi osztályá­nak helyettes vezetője. Megkezdődött az 1919-es Tanácsköztársaság megyei emlékművére a gyűjtés Szekszárdon — mint arról már hírt adtunk — emlékművet leplez­nek le a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján. Az emlékművön a szekszárdiakon kívül azoknak a nevei is szerepelnek, akik a tanácshatalom védelmében életü­ket áldozták a proletár államért a megyében. Az emlékmű bizottság az emlék­mű költségeit részben társadalmi hozzájárulásból akarja fedezni. A megyében a gyűjtés megkezdődött. A Tolna megyei Népújság ezután időszakonként közli az adományozó nevét, s az általa felajánlott össze­get. Tolna megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Szek­szárd 200, Tolna megyei Tejipari Vállalat Szekszárd 500, 25. sz. Autó- közlekedési Vállalat Szekszárd 500, Vegyes Kisipari Szövetkezet Nagydo- rog 100, Juhé-pusztai Állami Gazda­ság 300, Fadd és Vidéke Földműves- szövetkezet Fadd 100, Körzeti Föld­művesszövetkezet Dombóvár 200, Paksi Építőipari KTSZ Paks 200, Tolnai Ruházati Szolgáltató Kisipari Termelőszövetkezet 200, Iregszemcse és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet 300, Kajmádi Állami Gazdaság Kajmád 1000, Tolna megyei Állat­forgalmi Vállalat Szekszárd 500, Állami Mezőgazdasági Gépállomás Várdomb 100, Simontornya és Vi­déke Körzeti Földművesszövetkezet Simontornya 100, Építőipari Szövet­kezet Szekszárd 200, Kisdorog és Vi­déke Földművesszövetkezet 300, Ál­lami Mezőgazdasági Gépállomás Var­sád 200, Simontornyai Bőrgyár 1000, OTP befizetése 100, Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat 500 forint. INNEN —ONNAN Regölyben a községi pártalapszer- vezet taggyűlést tartott, amelyen a kommunisták közül többen bejelen- teték, hogy az alakulófélben lévő termelőszövetkezetbe kérik felvéte­lüket. * A mórágyi és a bátaapáti egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok egy csoportja, ma felkeresi a szál­kái termelőszövetkezetet. A bony­hádi Petőfi Tsz-be a majosiak, a bonyhádvarasdiak és a bonyhádi dolgozó parasztok lesznek vendégek. Megtekintik a szövetkezetek gazdasá gát, elmondják észrevételeiket és a szerzett tapasztalataikat. * A tamási járási pártbizottság ki­bővített ülésen foglalkozott a járás mezőgazdaságának helyzetével, s ezen belül a termelőszövetkezeti mozgalom kérdéseivel. Iregszemcsén az új termelőszövet­kezetben az utóbbi napokban újabb 10 családdal emelkedett a tagok létszáma. * Bonyhádon 17-én a munkásőrség ismerkedési estet rendez. * Felsőnyéken Ady Endre névvel új termelőszövetkezet alakult. A szö­vetkezetnek 11 tagja van. A bonyhádi járásban a pártokta­tás előkészületei során megállapítot­ták az egyes pártoktatási formák sze­rinti tanfolyamok számát. A jelenté­sek szerint az 1958—59-es oktatási évben 26 időszerű kérdések tanfo­lyam, 5 marxizmus—leninizmus tan­folyam, 1 magyar párttörténeti és 2 politikai gazdaságtan kérdéseivel foglalkozó konferencia lesz. A termelés pártellenőrzéséről S mint ilyenkor lenni szokott, a hír gyorsan bővült ezúttal is. Hama­rosan akadtak olyanok, akik azt re­besgették, hogy valaki ezekben a napokban a városban kenyeret szelt meg, s a kés a kenyértől véres lett, a két »jelenség« bármilyen hihetetle nül is hangzik — szorosan összetar­tozik. Ugyanis az őszszakállú em­ber jóslása szerint ez azt jelenti; hogy a száraz tavasz és az esős nyár után véres ősz fog bekövetkezni. Nem tudni, hogy ki volt, aki lát­ta a csodát. Ilyen nem volt, mert a »csoda«-időszakában elég borús volt az égbolt, s ezért a szokásosnál ke­vesebb napsugár érte a várost. Nem észleltek a csillagászok sem különös fényességet. Az éjszakák az elmúlt napokban világosabbak voltak a szo­kottnál, mert zivatarok voltak. A csoda-látó »személy«-t misztikus ho­mály fedi. VANNAK CSODÁK korunkban, olyan csodák ezek, amelyekről az emberiség évtizedek során álmodott: nemcsak magasabbra repülünk mint az ég madarai, hanem eljuttattuk kö­vetünket arra a területre is, ahol már nincs levegő, ahonnan már teljes gömbnek látszik a Föld. Felszabadí­totta a XX. század embere az atom­Nem új dolog, hogy a kommu­nisták tanácskozásain sokszor gaz­dasági kérdések- szerepelnek napi­renden. Egy-egy taggyűlésen, ve­zetőségi ülésen beszámoltatják a gazdasági vezetőket, vagy éppen a saját maguk által, vagy mások ál­tal észrevételezett kérdésként ke­rül megvitatásra. Megbeszélik az elért eerdményeket és meghatá­rozzák a legfontosabb tennivaló­kat, azokat a legfőbb irányelve­ket, amelyek figyelembevételével kell a következő időszakban dol­gozniuk. Ha a szükség úgy kíván­ja élesen bírálják a mulasztást el­követőket, de számtalanszor hang­zik el dicséret is egy-egy jól vég­zett munka után. A párt rendszeresen foglalkozik a gazdasági helyzettel, mert neki, mint a munkásosztály élcsapatá­nak, a dolgozó nép pártjának nem mindegy, hogy a társadalmi tulaj­donba vett termelőeszközök ho­gyan biztosítják a közellátást, a tervek maradéktalan teljesítését, hogyan biztosítják a bővített újra­termelést, a meg-megújuló élet ál­landó forrását. A termeléssel va­ló foglalkozás ezért éppen olyan politikai kérdés — mint például a külpolitika. A termeléssel való foglalkozás jelentőségét mutatja a szervezeti szabályzat idevonatko­zó kitétele is, amely kötelezővé teszi a kommunistáknak a terme­léssel való rendszeres foglalko­zást: „A termelő üzemek, vasutak, az állami gazdaságok, a gépállo­mások, a termelőszövetkezetek pártszervezetei, valamint a fo­gyasztókat közvetlenül ellátó bel­kereskedelmi vállalatok és áru- dák! pártszervezetei jogosultak az üzemi, a gazdasági, illetve a vál­lalati igazgató, vezetőség tevé­kenységének ellenőrzésére”. Sok-sok segítséget adtak már a kommunisták tanácskozásai a gaz­dasági vezetőknek a tervek telje­sítéséhez. Sok gyakorlati javas­lat hangzott el, számos kezdemé­nyezés tőlük indult el, vagy pe­dig segítették annak kibontakozá­sát. S hogy milyen eredményei voltak ezeknek, annak megmond­hatói a Bonyhádi Zománcgyár, a Dombóvári Fűtőház, a Tolnai Tex­tilgyár, a Tamási Tejüzem veze­tői. A jó példák sokaságát lehetne tovább sorolni. Nemcsak az ipari üzemeikben, hanem a mezőgazdaságban is sok példa mutatja: a kommunisták termelés ellenőrző munkája min­dig nagy segítséget jelent a veze­tésnek. Csak néhány alapszerve­zetet említünk meg: az Alsóle­perdi Állami Gazdaság, a gyulaji Uj Barázda Termelőszövetkezet, a Bátaszéki Búzakalász Tsz párt- szervezete, stb. Éppen azért, mert számos jó példa bizonyítja, a termelés párt­ellenőrzésének szükségességét, ért­hetetlen az a magatartás, ami a Biritói Állami Gazdaságban ta­pasztalható. A gazdaság vezetői nem igénylik a párt és a szakszer­vezet segítését, nem törődnek a dolgozók véleményével. S ha aka­ratuk ellenére elhangzik egy-egy bíráló szó, azt figyelmen kívül hagyják. (Megtörtént az a furcsa eset is, hogy amikor taggyűlésen a gazdaság munkájáról tárgyaltak és néhány megjegyzést tettek a végzett munkáról, akkor azt a gazdasági vezetők azzal utasítot­ták vissza, hogy „a taggyűlés nem termelési értekezlet, itt politikai és nem gazdasági kérdésekkel kell foglalkozni.” Ezen a véleményen voltak még a kommunista szak­emberek is. Pedig ebben a gazda­ságban ugyancsak lenne mit meg- fogadniok a szakembereknek, hogy csökkenthessék az önköltséget és megjavítsák a munkafegyelmet. A taggyűlésen csak a legfontosabb és a legsürgősebb tennivalókról beszéltek a kommunisták, ame­lyeknek megoldása nem tűr ha­lasztást. Az a nézet, hogy a termelés nem politikai kérdés — téves. Anélkül, hogy a politikai gazda­ságtan tételeire hivatkoznánk, csak az ellenforradalom utáni időszak­ra hivatkozunk, amikor sztrájkkal akarták megbénítani az országot, s amikor kiürültek a raktárak, és az üzletek. Nagyon is politikai kérdés a termelés és nemcsak nép gazdasági szinten, vagy megyei méretekben, de egy-egy üzemben, állami gazdaságban is az. A kommunisták helyesen teszik, ha a termelés pártellenőrzése elé akadályt gördítőkkel szemben megfelelő módon fellépnek. A kommunistáknak nemcsak joguk a termelés rendszeres ellenőrzése és a személyes példamutatás a munkában, hanem egyúttal köte­lességük is. A kötelességek telje­sítését pedig a párt vasfegyelme megköveteli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom