Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-06 / 184. szám
A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG HANGJA Kiadja az MSZBT Tolna megyei Elnöksége Egységben az erő Ukrajnában a dorodokszi terület Leszorod falujában van az „Ukrajna” kolhoz, amely az egyik leghíresebb — nevezetesebb közös gazdasága annak a vidéknek. Az ottani kolhoz tagok jómódúak és kulturált körülmények között élnek. A háború vihara az Ukrajna kolhozt is vadul megtépázta> óriási károkat okozott. A fasiszták lerombolták a gazdasági épületeket, elrabolták a jószágállományt. Ma már persze nyoma sincs a háború okozta pusztításnak, az anyagi károkat rendbehozták a kolhoz tagjai. Az „Ukrajna” valóságos mezőgazdasági kombináttá fejlődött, s a nagy erőpróba után következő években már ontja a gabonát, a tejet, a húst és a többi mezőgazdasági termékeket. Hatalmas változások történtek a kolhozban a háború óta. Gazdagon berendezett új, tágas, modernül felszerelt orvosi rendelőt, iskolát, bölcsődét, tanácsházát, gyönyörű klubhelyiséget építettek a kolhoztagok. Amiről a múltban álmodni sem mert a szegény paraszt a cári Oroszországban, az a szovjet hatalom ideje alatt valósággá vált, az állandó nyomor helyett a jólét és bőség honol a kolhozparasztok portáján. Egy példa: Az „Ukrajna’’ egyik tagja Mihajil Nyikitorovics Nyiscsiny 1957-ben családjával együtt munkaegységre 200 púd kenyérgabonát (egy púd 16.38 kilogrammnak felel meg) 15 000 rubel készpénzt, több mint 30 mázsa takarmányt és különféle élelmiszert és egyéb juttatást kapott. Ezenkívül megvan a háztáji gazdasága is, tart egy fejőstehenet, sok szárnyast, sertést hizlal, de vannak süldők és anyakocák is a háztáji gazdaságban. Hogy mindez milyen hasznot hoz Nyiscsiny konyhájára, ahhoz nem kell külön kommentárt fűzni. A fenti eset nem áll egyedül, bőségben él a kolhoz minden tagja. A két Kovcsenko lány: Anna és Marija fejőnőként dolgozik a kolhoz tehenészetében. Ök az elmúlt évben teljesített munkaegységükre 170 púd gabonát, ugyanennyi takarmányt és 14 324 rubel készpénzt kaptak. Fomi Helik kolhoztag családja ösz- szesen zárszámadáskor 200 púd kenyérgabonát és 18 014 rubelt kapott. Az egész kolhoz területén a háEgy egész „birodalom” a szekszárdi Béke Ts4 szőlője, s mily gyönyörű. Tavaly sem úolt megvetni való, de az idén, ha lehet még szebb. Tavaly is hordó-gondok, s a végén még munkaerőhiány is mutatkozott. A hordóhiányt még csak leküzdötték, de a szüretelés az nem ment olyan gyorsan, mint kellett volna, pedig a tsz tagok azelőtt soha nem látott szorgalommal láttak hozzá. De ami sok az sok... És ekkor mutatkozott meg, hogy a hazánkban tartózkodó szovjet emberek milyen mély barátságot tartanak népünkkel. Kis Antal elvtárs a tagok javaslatára hozzájuk fordult, s csak egy szóba került, másnap már a katonák, gépírónők, tisztek és legénység és a feleségek egy csoportja ott szorgoskodott a tsz tagokkal együtt az Előhegyen. Szerénységükre jellemző, hogy nem akartak elfogadni segítségükért semmit, pedig mintegy 60 napi időt dolgoztak a tsz-nek. Csak látni és hallani kellett volna a vitatkozást — természetesen kevés orosz tudással a tsz tagok, szintén kevés magyar tudással a szovjet emberek részéről — amint ebédhez invitálták a tsz tagok őket, vagy este munka után, mikor szőlővel ajánború után csak két jelentéktelen állattenyésztő épület maradt épen. A tagság egész munkája tönkrement. Mindent elölről kellett kezdeni. És az urkajnabeliek újra kezdték. A háború utáni években allami támogatással, anyagi segítséggel felépítettek négy tehénistállót, négy sertésólat, egy juhakolt, emeletes baromfiólat. Létesítettek egy 170 kilowatt kapacitású villanytelepet, gépkocsigarázst, különböző műhelyeket, raktárát, cserépgyártó üzemet. Építettek még a kolhoz tagjai ezen kívül műtrágya raktárt, fészert a gazdasági eszközök megóvására, gabonatárolót és silóvermeket; amelyek összbe- fogóképessége 5000 tonna. Létesítettek egy takarmányelőkészítőt is. Ugyancsak a II. világháború óta eltelt idő alatt az Ukrajna Kolhoz vásárolt 16 teher- és személy gépkocsit. Tagjai egyemeletes 70 személyes kórház és egy új iskola építését kezdték el és fejezik be az idén. Építenek egy szociális otthont is az aggok elhelyezésére. Ezekbe az épületekbe bevezetik a vízvezetéket és a központi fűtést. Terve bették egy üdülő létesítését is az „Ukrajna” tagjai számára. Hogy milyen nagy utat tett meg a kolhoz tagsága 1945 óta, szemléletesen bizonyítja az alábbi két példa, két érdekes dokumentum. Az első — amely a kolhozisták 1945. évre vonatkozó zárszámadása volt — felsorolja, hogy 1946-ban szektoronként 6.4 mázsa gabonát, 57 mázsa cukorrépát és 18 mázsa burgonyát takarítottak be a kolhoz földterületeiről. Az „Ukrajnának" mindössze egyetlen egy tehene és 20 sertése volt, a kolhoz összjövedelme pedig csupán 104 000 rubelt tett ki. Ilyen formán a munkaegység szerinti juttatás is elenyészően csekély: 0.25 kiló gabona és 15 kopek volt. Az 1956-os gazdasági év eredmény összesítése alapján a kolhoz tagok két évvel ezelőtt hektáronként 25 mázsa gabonát, 33 mázsa kukoricát, 365 mázsa(!) cukorrépát és 214 mázsa burgonyát takarítottak be. A kolhoz farmjain összesen 240 fejőstehén és 2080 juh van. Mindegyik fejőstehén megadja évente az átlag 4000 kiló tejet. Egyre jobdékozták meg őket. Nem akarták elfogadni, mondván, hogy ők segítenek, de ellenszolgáltatás nélkül. Végül azonban mégis közös nevezőre jutottak, együtt jobb ízű is volt a falat... A szüretkor szokásos nótázást a tsz tagok kezdték el. De közben emlékeztek arra is, hogy a Barátsági Hónap egyik ünnepségén, ahol részt vettek, ők is hallották az egyik szovjet katonát magyar nótákat énekelni. Valami nagy nehezen megértették a szovjet asszonyok mi a kívánságuk a tsz tagoknak. Hangzott is a kiáltás: „Vologya, Vologya, merre vagy, énekelj!” Egy kis ideig kérette magát, de amikor ráolvasták, hogy mit szégyenkezik, mit kéreti magát, felcsendült ajkán a Daru madár útnak indul és más magyar nóták dallama. S utána mint egy szabadtéri színpad közönsége, nagy taps. hangzott fel a szőlők közt. Vologya pedig az ünneplés után újra vállára vette a puttonyt, s hordta a szőlőt a kádhoz. Szép emlék ez a két nép fiainak baráti együttműködéséről, s lehet, hogy az idén is megismétlődik. (irr-e) ban gyarapodik az „Ukrajna’, 1956- ban bevétele elérte a 722 000 rubelt! Egy munkaegységre 3.4 kg gabona, 14 rubel és 75 kopek készpénz és még sok egyéb termék jutott. A kolhoz-tagoknak típus tervrajzok alapján új házakat építenek, amelyekben van két tágas, világos ablaki! szoba, konyha, előszoba, éléstár. Az „Ukrajna”-beliek nemcsak arról híresek, hogy saját házat építenek, hanem arról is, hogy közülük egyre többen vásárolnak új bútort. Megnőtt a kolhoz-tagok igénye Leszorod faluban — ahol a kolhoz van — egyre nagyobb a kereslet a szoba-, konyhabútor, hálók, drága szövetek és selymek iránt. A kolhozisták másfélszer annyi drága selyemanyagot vásárolnak, mint két évvel ezelőtt. Bútorból, mosógépből és hangszerből a két év előttinek a háromszorosát, kerékpárból és motorkerékpárból pedig a négyszeresét vásárolták a falu lakói. A kolhoztagok több mint 700 újságot és 140 folyóiratot járatnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a faluban csak a pap és a földesúr kapott újságot. Két újság az egész falunak! Persze, hogy ennek akkor így kellett lennie! Hogy is lehetett volna másképp?! Akkoriban a falu iskolájában harminc gyerek tanult. Ma közel 700 iskolás van a faluban. Sok leszorodi fiatal — az „Ukrajna“’ tagjainak gyermekei — folytatják tanulmányaikat az ország különböző középiskoláin, főiskoláin, egyetemein. Szintén sok azok száma, akik már elvégezték a közép-, illetve felsőfokú iskolát. Majdnem minden családból tovább tanul egy, vagy két családtag, agronómusnak, állattenyésztési szakembernek, vagy orvosnak. Jelenleg 32 tanítója van a falunak. (Azelőtt diákja összesen sem volt ennyi!) Ami szintén örvendetes dolog: a tanítók többsége leszorodban nevelkedett, itt járták ki a tíz osztályt, majd magasabb helyen végzett tanulmányaik után ismét visszajöttek ide. (Tanulhatnak tőlük a mi pedagógusaink közül jónéhányan!) A faluban megnyitották a dolgozók esti iskoláját is, ahol a felnőttek tovább gyarapíthatják tudásukat. A faluban — a XX. kongresszus utáni — években elért eredmények nagyok. Ám, a leszorodi kolhozisták a többi szovjet emberekhez hasonlóan, soha nem elégszenek meg az elért sikerekkel, tovább törnek előre, egyre feljebb. A kolhoz eredményesen teljesíti saját ötéves tervét és sok jel arra mutat, hogy már elérte az 1960-ra tervezett termelési szintet. Az elmúlt 1957- es évben egy hektárról 33 mázsa gabonát, 452 mázsa cukorrépát és 240 mázsa burgonyát takarítottak be az „Ukrajna” tagjai. A kolhoz összes bevétele meghaladta a tíz miihó rubelt. A gazdaság fejlesztésében elért sikereiért, a kimagasló terméseredményekért a kolhoz elnökének, Grigorij Tkacsnak, Grigorij Zsiscsinszkijnek és Marija Kozeknak, a „Szocialista Munka Hőse” címet adományozták. A kolhoz tagjai közül sokat különböző érdeméremmel tüntettek ,ki. Az „Ukrajna“’ tagságának sikerei ragyogóan bizonyítják a kolhozrendszer életrevalóságát és legyőzhetetlenségét. Hiába jött a vad vihar: a kolhoztagok csodákat műveltek. Mert egységben az erő. És ez az erő valóban csodákra képes. Naszvetter Lajos Szovjet vendégek a Bonyhádi Cipőgyárban A bonyhádi üzemek — mint ahogy arról már tájékoztattuk olvasóinkat — szovjet katonákat láttak vendégül. — Képünk a cipőgyár látogatása alkalmával készült. A szovjet kato nák zenével és dallal köszöntik a dolgo zókat. Új pont a térképen A Pecsora Velju nevezetű mellékfolyójának partján nemrégiben messziről jött telepesek verték fel sátraikat. Hamarosan két lakóház épült fel, majd a garázs, az ebédlő, az élelmiszer-raktár és a klub következett. Az új lakótelepnek még neve sincs és létezését a szakemberek térképein csupán egy kis fekete pont jelzi. Vajon mi hajtotta ezeket az embereket a távoli országrészbe? Mindezt a legiiletékesebbektől, az új telepesektől kérdeztük meg. — Amikor megtudtuk, hogy a Veljuba öböl Tebuk folyócska mellett geológusaink gáz- és olajlelőhelyeket fedeztek fel, elhatároztuk, hogy bármilyen nehéz körülmények között is, de megkezdjük e lelőhely kiaknázását — mondotta Lev Umanszkij, a szeizmikus mérőbrigád vezetője. A lakóteleptől nem messze, már magasba emelkedett az első fúrótorony is. Tervezett mélysége 3000 méter lesz. A fúróbrigád, a megadott grafikon szerint dolgozik és az elmúlt hónapban 800 méterrel mélyítette az olajkutat. Hamarosan üzembehelyezik a második mélyfúrót is. A következő évben négy újabb kutat fúrnak majd. Később előreláthatólag újabb 700 lakos érkezik az új telepre. H Szovjet Tudományos flkadímia botanikus kertje A Szovjet Tudományos Akadémia hatalmas botanikus kertjét Moszkva egyik peremvárosában találjuk. Ez a kert a prágainál százszor, az edinbourghinál tízszer és a bécsinél pedig ötször nagyobb. Körülbelül három és félszerese a New York-inak. Moszkva tudományos növénylaboratóriuma mintegy 3 600 000 négyzetméternyi területet foglal el. Évszázados tölgyfák koronája áthatolhatatlan zöld kupolát borít a kertre. Ahogy tovább megyünk, karcsú nyírfákkal, majd alacsonynövésű cserjékkel s bokrokkal találkozunk. A kert belsejében egy napsütötte helyen dúsan zöldell a tropikus és szubtrópikus növényzet. Moszkva ege alatt nőnek itt az indiai és ceyloni pálmafák, a tövises mexikói agavok, s kissé távolabb a japán szigeteken ismert aranylevelű cserjék. Mintha bronzból metszették volna, úgy csillog a napon az olasz és afrikai nemes babér levele. Nagyon érdekes a régi tűlevelű fák kollekciója, ahol megtalálhatjuk a már kihalt araucariát (szobafenyőt), amely több millió évvel ezelőtt a Devon-kor egyik fenyőfajtája volt. Valamikor óriási területet borítottak ezek a fák, de ma már csak egy-két példány maradt belőlük Brazíliában és Chilében. Itt említhetjük meg az ausztrálfát is, mint ritkaságot, továbbá az úgynevezett vasfát, melynek tömörsége és szilárdsága a vashoz hasonló. Moszkvai emlékművek Jelenleg Moszkvában több mint 200 emlékművet találhatunk, amelyek kiváló államférfiak, tudósok, művészek emlékét őrzik. Az elmúlt évek során sok új emlékművel gazdagodott Moszkva. A Szovjet téren Sz. Orlov szobrászművész Jurij Dolgorukij-t Moszkva megalapítóját mintázta meg. A Bje- lorussz Állomás terén A. M. Gorkij szobra emelkedik a magasba. A moszkvai Zenekonzervatórium előtt pedig P. I. Csajkovszkij szobrát láthatjuk, amelyet V. Muhina készített. A Majakovszkij téren helyezik el V. V. Majakovszkij szobrát. Ukrajnából már megérkezett a szobor talapzatát képező 140 tonnányi gránit. Ezen áll majd a költő hat méteres bronzszobra. Az egész emlékmű 12 méter magas lesz. A terveket A. Kibaljnyikov moszkvai szobrász- művész készítette el. I. E. Rjepin festőművész alakját M. G. Manizer szobrászművész öntötte bronzba. A Dzerzsinszkij téren állítják fel J. Vucsetics és G. Zaharov F. E. Dzerzsinszkijt ábrázoló szobrát. RÖVIDEN 1958. júliusának utolsó napjaiban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a gorkiji »Vorobjev« Gépgyár. Történelme nemcsak a kiváló termelési eredményeket, hanem munkásainak forradalmi tetteit is megörökítette. A gyár kollektívája tevékenyen részt vett a szovjet hatalomért vívott harcokban, majd pedig az elsők között látott hozzá a szovjet gépgyártás megteremtéséhez. Ma már a műhelyekben automata gépek dolgoznak és korszerű-1 sítették a gyártási eljárásokat is. Ez év első öt hónapjában például minden egyes dolgozó terven felül, átlag 776 rubel értékű árut termelt. Szüreti emlék...
