Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-30 / 204. szám
1958 augusztus 30. IULNA MKdlM ,NÉ.l’lJ»Au Ä folyóparton fekszik Paks s kis akarattal a Duna egyik gyöngyszeme lehetne Nem túlzók, ha azt mondom, hogy tékozlóalc vagyunk nem egyszer természeti kincseinkkel. Vagyis csak azt ragadjuk meg, ami azonnal és kézzelfoghatóan hasznot hoz, de amelyik közvetett hasznot hozna, amellett hajlamosak vagyunk szó nélkül elmenni. Két Duna-kanyar közt, festői környezetben fekszik Tolna megye egyik legnagyobb községe, Paks. Az első, ami után érdeklődni illik, mekkora az idegenforgalom, .fürdőhely-e ez a község, szívesen keresik-e fel nemcsak a környékbeliek, hanem messze vidékek lakói? A válasz egyszerű: nem. Hogy miért nem? Egy napon át kerestem rá a választ, s találtam annyit, hogy fele is elég lenne, de nem volt nehéz arra sem rátalálnom, hogyan lehetne fürdővárossá ez a járási székhely. Mindenek előtt nézzük meg, mennyiben biztosítottak az előfeltételek? A Duna adva van. Igaz, csak a túlsó parton lehet fürödni, de így is jó. A többi feltétel aztán már csak részben, vagy egyáltalán nincs biztosítva. A túlsó partot nagyon sokan felkeresik, de mégannyian lennének a nyári kánikulában, ha a Rév Vállalat alig harminc ember befogadására alkalmas motoros ladikja bírná a fuvarozást. Tehát egy nagyobb ladik, vagy ha úgy tetÜZENETÜNK Mennyi táppénz jár? H. S. szekszárdi olvasónk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, adjunk választ arra, hogy kórházi ápolás esetén a táppénz hány százalékát kapja a beteg. Az SZTK Megyei Alközpontjától a kérdésre a következő választ kaptuk: „Ha a dolgozónak 2 éves munkaviszonya van, amelyet igazolni tud és ez|t az időt megszakítás nélkül töltötte le, akkor a táppénz a munkabér 75 százaléka. Ha a munka megszakítása akár egy napos is, akkor táppénzként a munkabér 65 százalékára jogosult a beteg. Kórházi ápolás esetén az előbbiek figyelembevételével a táppénz 50, vagy 80 százaléka jár aszerint, hogy a dolgozónak eltartásra jogosult családtagja van-e, vagy nincs. H. S. esetében kórházi ápolás idejére a táppénz 50 százalékára jogosult. szik, kisebb hajó kellene. A túlsó oldalon — milyen jó üzlet lenne — fel kellene állítani egy halász- csárdát. Igazán nem sok pénz kellene hozzá. A paksi oldalon valaha volt egy úgynevezett úszóház. Ez annyit jelentett, hogy a Dunából deszkával elkerítettek egy területet, s benne vígan fiirödhetett bárki. Jó üzlet volt ez a tulajdonosnak, ma sem lenne rosszabb, ha valamelyik állami szerv vállalkoznék rá. Aztán kellene egy szálloda. Ne tessék azt mondani, hogy van, mert én a leghatározottabban állítom, hogy nincs. Azt ugyanis, amit a paksiak annak hisznek, még a legjobb akarattal sem lehet szállodának nevezni. Az épület műemlék. Ezt nemcsak szép építészeti formái tanúsítják, hanem ütött-kopott, viharvert állapota is (ugyan, miért kell, hogy ez jellemezze a műemlékeket?). Egy szinte példátlanul mocskos lépcsőházon lehet a szállodába feljutni. De még ha az egész emelet azt a célt szolgálná, hogy a vendégek rendelkezésére álljon .. . Nem, ugyanis itt székel a földművesszövetkezet irodája, a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ paksi járási kirendeltsége, sőt az ügyvédi munka- közösség is. A vendéglő sem a leg- kielégítőbb. Sokkal több gondot fordíthatna rá a vendéglátó vállalat. A rendbehozáson kívül természetesen a kerthelyiség bővítése is szükséges lenne. Hely van hozzá elég, terjeszkedni lehet, s különben is, semmi sem indokolja, hogy egy motorjavító műhely éppen a szálloda udvarán legyen. A szállodát illetően még egyet: itt található a Dunántúl legmocskosabb WC-je. Egy kiskocsmának az üzletvezetője arra a kérdésre, hogy mi az oka a nagy forgalomnak, egyszer ezt válaszolta: »Kérem az úgy van, hogy én nem spórolom meg az ebéden azt az ötven fillért, amit meg tudnék, bennehagyom és akkor a forgalomban meg a borravalókban a háromszorosát hagyja itt a vendég." így gondolkodik és beszél egy okos üzletember. Hogyan lehet ezt a paksi viszonyokra vonatkoztatni? Hát így: Nem szabad túlságosan mohónak lenni. Befektetés nélkül nincs üzlet. És az is törvényszerű, hogy az elhanyagolt vendéglőbe csak egyszer megy be a vendég, másodszor már aligha. Paksra csak egy napra megy üdülni valaki, másnap már menekül. Hej, pedig de szívesen maradna, ha kultúrált környezettel, bő szórakozási lehetőséggel marasztalnák. A dunakömlődi halászcsárda immáron országos hírűvé válik, de nem ritka a külföldi vendég sem. A magyarázat: kiváló minőségű áru, elsőrendű kiszolgálás, illúziót keltő környezet. Miért ne lehetne mindezt Pakson is megcsinálni? A halászcsárda jó hely, de kicsi, az igények már túlnőttek rajta. A Béke Szálló meg .. . azt már az előbb mondtam. Csak néhány gondolatot szándékoztam felröppenteni. Talán nem volt hiába. Mert Paksot forgalmas kiránduló- és üdülőhellyé tenni érdemes, erkölcsi szempontból is és a vendéglátó szervek részére anyagi okokból ís nem kevésbé. Minden ráköltött fillér hatosikreket szülne példátlanul rövid idő alatt. Letenyei György 6300 forintos fizetés Savanyú János a neve, pedig olyan vidámképű, mintha kizáró- lag nevetésre volnának berendezkedve az arcizmai. Negyven éves, de nem látszik többnek harminckettőnél. Szerelő, mégis kombájnt vezet az aratás idején. Az ellentétek közül csak az első véletlen, a másik kettő nem. Azokat munkaszeretetének köszönheti.' Szenvedélye a munka, pontosabban a gépek, — 12 éves kora óta traktoros. Báró Kornfeld iregszemcsei birtokán kezdte a bátyja mellett. Haragudott rá az édesapja, mert az bognár volt és legalább egy fiának szerette volna átadni a mesterséget. Nem fogadtak szót, mind az öten gépész szakmát tanultak ki. Szóval traktoros dinasztia alakult a 30-as évek elején Tolna megyében. Jánost a bátyjd tanította, de nem tudott belőle „mestert” faragni. Nem ő volt a hibás, más sem tanított volna jobban és tanítvány sem lehetett jobb, ügyesebb és szorgalmasabb Jánosnál. A báró nem minősített senkit. Napszámosként kezelte őket, 7 pengő 20 fillért adott egy hétre. Meg is unta János a bárót, és 19 éves korában otthagyta. Átment Medgyes-pusztára. Persze ott sem volt jobb, de tovább már nem vándorolhatott. Igaz, a felszabadulás után is cserélte egyszer a munkahelyét, de akkor más okból. Nem a keresettel volt baj, sőt: házat vett Tamásiban, azért helyezték át Iregszemcséből, (Ott 1949. június 12-én állt munkába, az avatáskor.) A tamási gépállomáson mutatkozott meg igazán a szaktudása. Körzeti szerelővé nevez, ték ki. Lassan már veteránnak számít, hiszen 40 évéből 23-at traktoroknak adott. És persze, családjának. Két fia van. Az idősebb 16 éves, egy éve ipari tanuld. ö tanítja. A nyáron egy hónapig segédvezetője volt a kombájnon, együtt arattak. Szerelő ugyan Savanyú János, de mivel ő ért legjobban a kombájnhoz is, aratott egy hónapig. Második lett a megyében. 6300 forintot keresett és ezt még megtol- dották 800-zal augusztus 20-án. Kisebbik fia most végezte az általános iskolát. Egy évig pihen, erősödik, aztán megkezdi ő is. Apja mellé kerül. (G. T.) ,, Mikor engem besoroztak .. Mikor engem besoroztak, virágzott az erdő. Sírt a babám, hullt a könnye, mint a záporeső, Sírt a babám, sírva mondta az édesanyjának: Jaj, istenem, besorozták a babám katonának. E zt énekelték valaha, amikor sor alá vitték a legényeket. A nóta megmaradt, hiszen a népdalok hosszú életűek, de a sorozás erősen megváltozott. Mert, hogyan is volt az valaha, a felszabadulás előtt? Be- toloncolták a legényeket a községházára, s ha valami nem tetszett a katonaköteles fizimiskáján a sorozó tiszteknek és altiszteknek, mindjárt ott helyben megkeadték a „szoktatást” a katonaélethez. Aztán meg bekerült a laktanyába s olyan keserves esztendők vártak rá, hogy nemcsak a babájának, hanem a katonának is volt oka sírni. Néhány napra zászlódíszbe öltö- 3ött a szekszárdi városi művelődési náz. Nap, mint nap víg,kedélyű legények jönnek, folyik a sorozás. Kedden feldíszített kocsikon, vidám nótaszóval népes csoport hajtott végig a Keselyüsi úton, daluktól hangzott az út egész a művelődési házig. A legényekbe sárközi népviseletes lányok karoltak, a zenekar meg húzta, úgyhogy valóságos ünnepség kerekedett a sorozásra jött őcsényi legények érkezésekor. Molnár Albert községi vb. elnökhelyettes vezetésével 23 őcsényi mány formájában. S ezek az akciók természetesen „fokozták” Makray plébános tekintélyét a szegények előtt, mert bizony akinek korog a gyomra és kopog szeme az éhségtől, annak szemében az a rendes ember, aki az első mentő-falatokat adja. Dr. Éry Márton képviselő is látta mindezt, ezért aztán próbálta vigasztalni választóit. Dombóváron egy gyűlésen — 1931 jaguárjában — bejelentette, hogy a kormány teljes erejéből a közmunkák megindításán fáradozik és remélhető, hogy tavaszra már jelentős munkaalkalmak adódnak. Egy ígérettel ismét több ... Ismét felszínre kerül a Nagyatádiféle földreform ügye. De most már nem arról van szó, hogy az nem elégítette ki a lakosság igényeit és többet kellene juttatni számukra — ebben az évben már nagy „túlzást” jelentett volna az ilyen kívánság. Azokat az egy-, esetleg kétholdas „biHokokht”, amelyeket Nagyatádi Szabóék juttattak, törleszteni kellett. Igen ám, csakhogy nem volt miből. A gabonaárak leestek, világ- gazdasági válság tombolt — más jövedelmi forrással pedig nem rendelkeztek a „törpebirtokosok”. így aztán elérkezett az az idő, amikor esedékessé vált legtöbb földhözjut- tatottól a föld visszavétele, mivel nem tudott törleszteni. A falusi lakosság egy része most tehát ez miatt került válságos helyzetbe. Honatyáink mindezt látván — ezt a panaszt is „magukévá tették”: szónokolni kezdtek a földhöz- juttatottak nehéz helyzetéről. Ennek az lett a foganatja, hogy a kormány juttatott morzsákat — azaz próbált port hinteni az emberek szemébe: az előző évre esedékes kifizetetlen törlesztési rész egyhar- madát elengedte. Természetesen nem mindenkinek, hanem „az arra érdemeseknek". De még „az arra érdemeseknek” sem valami nagy örömet jelentett ez, mert az elengedést olyan fizetési feltételekhez kötötték, hogy végül alig maradt, akin „segített” a kedvezmény. De nemcsak a földhözjuttatottak- nak volt ilyen sorsuk: az egész parasztság válságos helyzetbe került. A megyei újság akkor háromnaponként jelent meg, de minden szám tele volt árverési hirdetésekkel. S minden szám hírt adott egy-két ön- gyilkosságról is. Legtöbbnél ez volt a befejező sor: „Tettének oka ismeretlen”. Néha azonban akarva-akaratlanul is sokat árultak el a valóságból. íme egy ilyen hír: „A pénztelenség miatt a halálba menekült. Papp Ádám 53 éves cikói gazdálkodónál az utóbbi időben többször megjelent a végrehajtó, de a gazda nem tudott fizetni. Most pedig az utolsó hosszú határidő is lejárván, reggel kiment az istállóba és egy tehén kötöfékét véve magához, eltávozott. Midőn egész nap nem tért haza, este keresni kezdték, de a legszorgalmasabb kutatás is eredménytelen maradt, az eltűnt gazdálkodót nem találták meg sehol. Midőn azonban az erdőkerülők a berekaljai erdőben a szokásos ellenőrzést végezték, egy sűrű bozót fái között akasztott embert találtak. Azonmal értesítették a hatóságokat, akik a hullában felismerték a napokkal ezelőtt eltűnt Papp Ádámot. A család tagjai előadták, hogy Papp az utóbbi időben többször emlegette az élet nehéz küzdelmeit, amelyek miatt öngyilkos lesz.” Uraink mindezt látják, elismerik, sőt „siránkoznak” is miatta, de csak azért, hogy a népet legalább is pillanatnyilag hallgatásra bírják. Babits Mihállyal, a szekszárdi származású, akkor már egyre inkább világhírűvé váló költővel, regényíróval és műfordítóval is sokat foglalkoznak uraink. Babits akkor már a'Nyugat főszerkesztője volt és ura'imk büszkélkednek nevével. Sőt, mi több, még ezeket a sorokat is idézgetik tőle: „Nem magamért sírok én: testvérem [van. millió, és a legtöbb oly szegény, oly [szegény: még álmából sem ismeri, ami jó.” Idézték tőle e sorokat. Csak éppen a cselekvésről feledkeztek meg. (Folytatjuk.) Boda Ferenc fiatal sorozására került kedden ser. Elkísérték a legényeket a kuitúr- csoport tagjai is s egész délelőtt kultúrműsort is adtak szórakoztatásukra. De ezen kívül is akadt műsor, szórakozás. Előadásokat hallanak ilyenkor a fiatalok, ismerkednek a fegyverekkel, filmeket vetítenek s közben a különböző bizottságok vizsgálják, aíkalmas-e a legény katonai szolgálatra. Ha valakinek! panasza van, természetesen meghallgatják és orvosolják. A tisztek higgadt, segítő szóval, de ugyanakkor katonás keménységgel igazítanak el mindenkit ügyes-bajos dolgában. művelődési háa nagytermében, ahol a fiatalok kerek asztalok mellett olvasnak, beszélgetnek felirat hirdeti: „A haza védelme az ország minden polgárának szent kötelessége.” Valamennyien átérzik ezt a kötelességet a fiatalok. Háromházi Ferenc, a szekszárdi gépjavító vállalat KISZ titkára, de Őcsényben lakik, ezért került őcsényi fiatalokkal sor alá. — Munkásőr is vagyok és a KISZ-ben is arra neveljük a fiatalokat, hogy ha kell, megvédjük szocialista hazánkat — mondja. —Ezért megyek most szívesen én is, Szeretnék olyan alakulathoz kerülni, ahol szakmámaü hasznosítaná tudnám, hisze itt tudnék a legeredményesebb munkát végezni. Hogy Háromházi Ferenc megfe- lel-e és milyen alakulathoz kerül, azt majd a sorozóbizottság dönti el, de hogy ott is éppúgy megállja a helyét, mint az ifjúsági szervezet élén és a munkásőrségben, eddigi munkája rá a biztosíték. Deák Károlyra került a sor az orvosi vizsgálatnál. Arányos testű, jó< alakú fiú, büszkén mondja, hogy sem mi baja nincs, s amikor aízt vizsgálja az orvos, jól lát-e, minden igyekezetét összeszedi, hogy elolvassa a tábla apró betűit. Mert ő sem szeretné, ha valami testi fogyatékosság miatt „kiszuperálnák”. Páder tiszt elvtárs hosszasan beszélget minden fiatallal, apai hangon tudakolja ügyes-bajos dolgaikat, s segít ahol arra szükség van. Szabó tiszt elvtárs egész nap a fiatalokkal van. Az a közvetlenség, ahogy beszélgetnek vele a legények, a bizalom, amellyel hozzáfordulnak, s a természetes segíteniakarás és segítség, amely tőle tapasztalható, ez is jellemzi a mi Néphadseregünkben a honvéd és a feljebbvaló viszonyát. A fogadtatás baráti, kedves, mintha otthon lennének az ifjak, a díszes terem, a szórakoztató, de ugyanakkor tanulságos műsor, amely nem fukarkodik abban sem, hogy ízelítőt adjon a katonaéletből, mit eredményez? Sok fiatal szerint azt, hogy akinek eddigi semmi kedve sem volt, most kedvet kap a katonaélethez. * A nótát még éneklik a lányok, ha sorozatra mennek a legények. Megmaradt a régi forma. De a tartalom már megváltozott. Csak a nótában sírnak, a valóságban éppoly vidám mindenki, mint otthon. Hiszen \^ég- eredményben otthon is van. L. Gy. ÍREK — Egy hónappal ezelőtt nyílott meg a Népbolt rendezésében a műanyagáru kiállítás és vásár. Az érdeklődés igen nagy az ízléses, olcsó műanyagáruk — különböző tálcák, likőrös, kompótos készletek, csipkék — iránt. Bizonyítja ezt a forgalom is. Több mint 40 000 forintos forgalmat bonyolított le az üzlet az egy hónap alatt. — A hét elején Tamásiban is megkezdődött az idei sorkötelesek sorozása. A sorozó bizottság már az első három napon húsznál több sorkötelesnek adott halasztást, olyanoknak, akiknek családi, szociális körülményei olyanok, hogy indokolttá teszik a katonai szolgálat elhalasztását. — Felsőnyéken az elmúlt napokban megindult a nagyszabású útépítés, amelyet hosszú évek óta várt a község lakossága. Mintegy két kilométer hosszúságban épül kövesút több utcában, amelyekben esős időben a nagy sár, a kátyúk miatt alig- alig lehetett kocsival közlekedni. — A közeljövőben megkezdődik a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet 120 férőhelyes tehénistállójának építése. Az istálló építése mintegy 2,5 millió forintba kerül. Az istállóban elhelyezett tehénállomány viszont évente mintegy másfél millió hasznot hoz majd a szövetkezetnek: — Tevelen körülbelül egy hónappal ezelőtt vezették be a tehenek mesterséges megtermékenyítését és azt ezideig mintegy 20 esetben alkalmazták. A mesterséges megtermékenyítésnél foganatosított egészség- ügyi rendszabályok jó néhány teveli gazda idegenkedését oszlatták el már. — Értényben Kurucz István egyéni gazda két holdon termelt búzát. Nemesített vetőmagot használt, átlagtermése így nyolc mázsa lett. Balassa Lőrinc saját vetőmagot vetett ugyancsak két holdon, az eredmény hat mázsás átlagtermés. Az Összefogás Termelőszövetkezet búzája ugyanakkor 10,5 mázsás átlaggal fizetett.
