Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-18 / 168. szám
1958 július 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Rauch Jancsi „bűne” „Hivatkozva a Tolna megyei Népújság 1958. május 8-i számának egyik cikkére, írom az alábbi sorokat... Telepes községben lakom, ahol az őslakos családok száma elenyészően kevés és a továbbtanulásra jelentkezettek közül is magam vagyok sváb gyerek. A gyönki gimnáziumba nem vettek fel. Ezt méltánytalannak tartom, mert az általános iskola mind a nyolc osztályát kitűnő eredménynyel végeztem el és magatartásom ellen nevelőimnek soha nem volt kifogásuk. Szüleim állam- polgári kötelességüknek gondosan eleget tesznek, s az 1956-os októberi események alatt ellenforradalmi tevékenységet nem fejtettek ki... Most, hogy általános iskolai tanulmányaimat befejeztem, minden vágyam, hogy továbbtanulhassak és hazánk építésében, mint tanult ember vehessek részt. Ezek után kérem a tisztelt szerkesztőséget, lépjen érintkezésbe az illetékes oktatási szervekkel, hogy nekem is adjanak módot gimnáziumi továbbtanulásra. Keszöhidegkút, 1958. július 12. Tisztelettel: RAUCH JANOS VIII. o. tanuló” * Ezt a levelet hozta a posta szerkesztőségünkhöz, s kötelességünknek tartottuk, hogy a levél alapján utána nézzünk, mi a bűne a 14 esztendős Rauch Jánosnak, miért nem tanulhat tovább? Amit megtudtunk, azt egy mondatban nem lehet összefoglalni, mert a probléma ennél sokkal bonyolultabb. Rauch János apját, Rauch Illést és az idén érettségizett ifjabb Rauch Illést ellenfor- radalmámak bélyegezték. Sőt ezzel kapcsolatban mondotta el Hor- nyák László községi tanácstitkár, hogy nem értenek egyet a kesző- hidegkuti vezetők közül többen pártunk agrárpolitikai téziseinek azzal az iránymutatásával, amely a kulákok leszármazottaival kapcsolatos. S mert nem értenek egyet a párt politikai útmutatásával, nem is dolgoznak ennek szellemében. Álljon itt ennek bizonyítására a Rauch család esete. Idősebb Rauch Illés agrárproletár, saját földje nem volt soha, nincs ma sem. Nyolc hold bérelt földön gazdálkodik, ebből élnek. Ellenben apósa, Schmirmund János 22 hold földdel rendelkező ku- lák volt. Rauch Illés édesapja pedig Futura bizományos volt, s a keszőhidegkuti vezetők szerint ő is a kizsákmányolok közé tartozott. Ez lenne a tizennégy esztendős Rauch János egyik „bűne”. A főbűne pedig az, hogy (ezt a keszőhidegkuti vezetők egybehangzóan állítják) apja és testvérbátyja 1956-ban az ellenforradalom idején a rendszer megdöntése ellen szervezkedett, a helybeli vezetők kivégzésére listát készítettek. Nos, ha ez igaz lenne, akkor ifjabb és idősebb Rauch Illés megérdemelten ülne ma börtönben. De mivel erre az ég-világon semmi bizonyíték nincs (ezt is egybehangzóan állítják a községi vezetők) Rauch Illésék annak rendje, módja szerint élik a maguk életét... Máskülönben fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az ellenforradalommal kapcsolatos ténykedései Rauch Illésnek „csak” 1958-ban kerültek felszínre, abban a pil- lanaioan, amikor javasolni kellett az általános iskolában kitűnő eredménnyel végzett legifjabb Raucht a gyönki gimnáziumba. Az általános iskola igazgatója el is küldte a javaslatot és a kisfiú jelentkezett is a gimnáziumban, de ekkor a község vezetői a gyönki gimnáziumból minden iratot visz- szakértek és közölték a gimnázium igazgatójával, hogy Rauch Jánost a fent említett okok miatt nem javasolják továbbtanulásra. Egy pillanatra érdemes elidőzni ennél a tettnél, annál is inkább, mert a tanács vezetői feltételezhető, hogy előbb is gondoltak már a gyermek továbbtanulásának lehetőségére. Hisz mint a községi tanács titkár Homyák László mondta, (idézzük szavait szó szerint) „Ünnepélyeken szaval- tattuk, dolgoztattuk a gyereket és jól is tanult végig az általános iskolában ...” Ezek szerint tehát mindaddig jó és használható volt Rauch János, amíg középiskolába nem akart menni, addig nem marasztalták el, mert a nagyapja ku- lák volt, mert az apja és testvérbátyja „ellenforradalmár” volt? Meg kell mondani, hogy Rauch Illés nem volt ellenforradalmár. Bennünket igazol a járási párt- bizottság titkára — Gyuricza József is, aki bár közvetett úton ismeri Rauch Illéséket — kijelentette, a községi vezetők állítása nem felel meg a valóságnak. Ez az állítása szerintünk megcáfolhatatlan annál inkább is, mert közvetlenül az ellenforradalmi események után a keszőhidegkuti párt- és tanácsvezetőknek is feladata volt az ellenforradalmárok felkutatása és nyilvántartása. Rauch Illés neve akkor még csak szóba sem jött sehol (ezt bizonyítják az akkori írások is.) Savanyú János — aki 1957 márciusáig volt tanácstitkár Kesző- hidegkuton (az ellenforradalom alatt is) és aki most Nagyszékelyben is tanácstitkár, állítása szerint Rauch Illés azokban a napokban nem a rendszer ellen, de még a légy ellen sem vétett. Ifjabb Rauch Illés — állítólagos ellenforradalmi tevékenységének is utána néztünk. Akkor a gyönki gimnáziumba járt. Tanárai és az iskola igazgatója a legjobbakat mondják róla. Az ő állításukat igazolja Bársony Róbertné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának egyik munkatársa is, aki elmondta, hogy — bár a gyönki gimnáziumból néhány diákot el kellett távolítani az ellen- forradalmi tevékenység miatt — Rauch Illés neve még csak szóba sem került. S hogy az idén érettségizett fiatalember nem ellensége a rendszerünknek, azt az is bizonyítja: önként jelentkezett társadalmi munkára, a Hanság leesa- polásához, ahol jelenleg is dolgozik. S hogy ezt nem kiszámított helyezkedésből teszi, arra elég csupán megemlíteni, hogy nem szándékozik egyetemen, vagy főiskolán továbbtanulni, hanem szakmunkás akar lenni. Rauch Illés miután tisztában van azzal, hogy a rendszer ellen soha nem vétett, elkezdte keresni a maga igazát, A fia felvétele ügyében felkereste Berta Kálmán elvtársat, a megyei tanács tervosztályának vezetőjét, akivel korábban együtt dolgozott, s ő tanácsolta neki, hogy fellebbezzen. Fellebbezett is. S a megyei tanács művelődésügyi osztálya miután mindent mérlegelt, megváltoztatta a községi vezetők döntését... Rauch János felvételt nyert a gyönki gimnáziumba. Ezzel az ügy talán le is zárult volna, mert tovább nem keresi igazát Rauch Illés, s amikor megkérdeztük tőle, véleménye szerint mi a bűne, lemondóan legyintett és azt mondta: „ ... mert sváb vagyok...” Ám a községi vezetők vérig vannak sértve, mert az ő döntésüket felül merték bírálni. Sértődöttségüknek van is némi alapja, hiszen már jóval ezelőtt történt a megyei tanács döntése, amiről ők csak tőlünk értesültek. Helyes lett volna, ha illetékes megyei, vagy járási szervek alaposan megindokolva megmagyarázzák a községi párt- és tanácsvezetőknek, hogy a párt politikája ellen vétettek, mert koholt ügyekkel megpróbálták megakadályozni egy tehetséges sváb gyerek érvényesülését. Nézeteik helytelenségéről meg kellett volna őket győzni. Es ha eddig ezt elmulasztották is az illetékesek, sürgősen tegyék jóvá. Üljenek le járási, vagy akár megyei szervek tárgyalni a keszőhidegkuti párt és állami vezetőkkel, értessék meg velük, hogy a párt falusi politikája helyes, hogy nálunk nincs helye nemzetiségi gyűlöletnek, hogy nem szabad elhamarkodottan, alapos indok nélkül senkit sem megrágalmazni, elítélni. Ez csak jót tenne az ügynek, hiszen nagyon sok példa van Keszőhideg- kuton arra, hogy a helyi vezetők mai politikánkból sok mindent tévesen értelmeznek. Molnár Lászlóné Buni Géza Nyári reggel a dunaparton Szürkülni kezdett a nyári hajnak A csillagok már behunyták szemüket és kelet felől szürkés-lilán bújt elő a világosság, előhírnökéül az utána jövő, mindent éltető nagy fényességnek. Az erdei gyalogösvény — amelyen haladtam — puha volt, mint a szőnyeg. Az élénkzöld fűvön ezüstösen csillogott a harmat. Egy korán ébredő rigó hangos kiáltással rikkantotta el a reggelt és erre a jeladásra néhány perc múlva madárdaltól volt hangos az erdő. Amire az erdő szélére értem, már világos volt. Távolabb, a szántóföldeken a learatott búza hosszú sorban, keresztekben pihent. Előttem egy nagyobb répatábla zöldellt. A répatábla fölött alacsonyan, alig egy-két méternyire a földtől, egy szürkevarjú keringett, furcsa cikk- cakkban. Amint azonban a föld felé közeledett, öreg nyúl ugrott ki a répa levelei közül és olyan mozdulatot tett, mintha rá akarna ugrani a leszállni készülő varjúra. Az pedig kanyargóit hol erre, hol arra. A nyúl meg követte furcsa bakugrásaival. No, még ilyent sem láttam! Nézzük meg közelebbről! Az erdő szélső bokrainak leple alatt közelebb óvakodtam a küzdőkhöz. A varjú most lassan távolodott, a nyúl meg utána. Vagy száz lépésre távolodtak el így korábbi küzdőhelyüktől, amikor a varjú hirtelen visszaperdült, s alig néhány lépésre tőlem bevágott a répalevelek közé. Ekkor láttam, hogy a levelek között három kis nyuszi lapul — azokból egyet felkapott és elrepült vele. — Milyen kár — gondoltam —, hogy a horgászbot nem sül el. Lelőhettem volna a rablót! Rabló? ... Talán csak éhes!. ; ; Talán fiai vannak és ez' lesz a reggelijük. Igen!... Megszűnt egy élet, hogy egy másik megmaradhasson! Elhagytam az erdőt és már mélyen a legelőn járok, amelynek közepén egy magányos tölgyfa áll. Az évszázados tölgy büszkén nyomja homlokát a magasba, dacolva szelekkel és viharokkal. Nagy, erős lombsátorában otthont adván a fészkelő madarak sok-sok családjának. Magam is megpihenek alatta egykét percig. A dunaparti fűzfák közül rekedt rikácsolással felröppen egy szarka és erre tart. Körülrepüli a nagy tölgyet. Csörgésére, mint riadóra, bújnak elő a fa ágai alól az ott lakók. Gerlék és rigók, cinkék és gőbicsek hangos, csivitelő jajveszékeléssel kerülgetik a fát és a szarkát. A szemtelen szarka mintha csak erre várt volna, előkelőén belebillen az egyik fészekbe, kiemel onnan egy gerlefiókát és visszarepül vele a fűzfák közé. — Hát ennek is megvan a reggelije! A holtágat a belső szigettel terméskövekből rakott harántgát köti össze. Ezen van az én mára tervezett horgászhelyem. A gátra érve lerakom felszerelésemet és először is cigarettára gyújtok. Amíg a köveken ülve szívom a cigarettámat, elgyönyörködöm körülöttem a táj szépségében, a víz sima tükrében, a kövek között csörgedező víz halk muzsikájában. Beck András (Folytatjuk.) Döbröközi szájhagyományok a régi választásokról A félbeszakadt borotválkozás — Ez csak Lubik igazsága — Amikor a gyorsvonat is megállt — Heir.rickfi sárga kocsija — A nagyétkű ember bosszúja — Gróf Pallavicini véleménye — A pávák beleszólnak Annyi emberrel beszélgettünk Döb- röközön, hogy a nevek felsorolása rendkívül sok helyet foglalna el. Ezeket a történeteket mindenki ismeri a faluban. A szem- és a fültanúk élnek még, azokból a régi „időkből’’, s az idősebb emberek ha meg akarják nevettetni a társaságukban lévő idegent, gyakran mesélnek egy-két adomába illő történetet, választási emlékeikből. A félbeszakadt borotválkozás Heinrickfi sárga kocsija Heinrickfi a nagybérlő, aki a kormány legfőbb kiszolgálója volt, az ellenzék gúnyának és záptojásainak állandó céltáblája lett. A kocsiját sárga kocsinak nevezték. Az igaz. hogy eredetileg barnaszínű volt a kocsi, de valahányszor áthaladt Döbröközön, mindig megváltozott a színe, mintha csak átfestették volna. Ugyanis a döbrököziek záptojásai festették sárgára. Az egyik döbröközi kocsmáros, aki Heinrickfi Pál nagybérlőnek, a kormánypárt képviselő jelöltjének a főkortese volt, a borbélyt a lakására szokta hívni, ha borotválkozni óhajtott. A választás előtti napokban, ami kor a borbély, akit egyébként nagyon kedvelt, félig már megborotválta a kocsmáros megkérdezte. — János, te kire szavazol? A borbély egyenes jellemű, akaratos ember volt és kertelés nélkül rávágta: — Az ellenzékre! — Az ellenzékre ! ! — bődült el a megsértett kormánypárti főkortes. — Ha te az ellenzékre szavazol, akkor engem ne borotválj. A borbély kényelmesen összerakta a szerszámait és faképnél hagyta a félig borotváit, hüledező kocsmárost, aki, mivel nevetségessé lett a falu előtt, nagyon kevés szavazatot tudott csak Heinrickfi Pál részére gyűjteni. Ez csak Lubik igazsága. mondogatják még ma is gyakran, ha kétszínű emberről van szó Döbröközön. Ugyanis egy Lubik nevezetű ember huzamosabb ideig korteskedett a községben. Gyakran nyilvános gyűléseken is fellépett, s az egyik gyűlésen a tömegből valaki azt kiáltotta: — Meg kell fékezni a kisiparosokat, mert sok pénzt kérnek a munkájukért! Lubik mutatóújjával a közbe kiáltó felé bökött és azt mondta: — Igaza van. Meg kell fékezni őket! Igen ám, de a kisiparosok sem hagyták magukat, s közülük is közbe kiáltott valaki. — Nem mi dolgozunk drágán, hanem a búza a drága. Lejjebb kell vinni a búza árát. — Neki is igaza van — mutatott Lubik a kisiparos felé. A kétszínűség nem tetszett az egybegyűlteknek, mert kisiparosok és parasztok közös erővel hurrogták le a szónokot. Amikor a gyorsvonat is megállt A gyorsvonat „örök időktől’* kezdve elszáguldott a döbröközi állomás mellett anélkül, hogy megállt volna. Fgyszer azonban a kormánypárt egyik képviselője, aki a közlekedés országos „nagy főnöke’’ volt, megígérte a röbröközieknek, hogy a gyorsvonat, ha rászavaznak, meg fog állni minien alkalommal a falu állomásán. A választási időszak alatt meg is állt a gyorsvonat, de amikor a döbrököziek leadták szavazataikat, akkor ismét visszatértek a régi állapotok. A gyorsvonat, ahogy mondják, azóta sem áll meg Döbröközön. A nagyétkű ember bosszúja A döbrököziek gyakran jártak be gyalogosan a dombóvári „kortes” vacsorákra. Egyszer az egyik atyafinak, aki a kormánypárt vacsoráján vett részt, miközben éjfél után hazafelé ballagott, Tüske puszta környékén eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen még tudna enni, ha egy kissé megerőltetné magát és visszafordult, hogy folytassa a dáridót. De legnagyobb bosszúságára póruljárt. A kormánypárt „kortes” vacsorájából már csak a csontok maradtak, minden ehető étel elfogyott. Barátunk azonban nem jött zavarba. Átballagott az ellenzék mulatóhelyére, s mivel még ott meg tudták kínálni egy jókora tál pörkölttel, másnap az ellenzékre adta szavazatát. Gróf Pallavicini véleménye Egyszer az egyik bizalmas kortesének Pallavicini gróf elárulta a véleményét, amely így hangzott: —• Futólónak abrak, igás lónak ostor, úrnak politika, parasztnak munka kell. A kortes, amikor átpártolt Pallavicini gróf ellenjelöltjéhez, aki többet fizetett, elárulta a döbrököziek- nek a gróf véleményét. Egyesek ezzel magyarázzák Pallavicini gróf nagyfokú népszerűtlenségét Döbröközön. A pávák beleszólnak A 30-as években Kállay Miklós, a hírhedt szabolcsi földbirtokos is Döbröközön próbált szerencsét. Tudta, hogy a döbrököziek között nagy számmal akad ló-, marha- és sertéskereskedő, vagyis egyszerűbben kifejezve „kupec” s ezért, hogy megnyerje e széles réteget magába ölelő népség tetszését, azt mondta: — Én nemcsak ígérem, hanem máris keresztül vittem, hogy Döbröközön nem kettő, hanem három vásár lesz évente. Óriási taps fogadta a kijelentést. Amikor elcsitult a tapsorkán kísérteties rikácsoló hangok szólaltak meg. Kállay félbeszakította a beszédét, s riadtan tekintett a főjegyzőre. — Ne tessék félni semmit, kegyelmes uram — mondta a főjegyző és a községház tetejére mutatott — csak a pávák rikoltoznak, mivel megijedtek a tapsolástól. Kállayból képviselő lett, de Döbröközön továbbra is csak két vásárt tartottak évente. A döbrököziek mon dogatták is gyakran: — A páváknak volt a legtöbb eszük, amikor lehurrogták azt a szélhámos Kállayt. Tudhattuk volna mi is, hogy egy igazi úriember, csak ígér, de nem ad semmit. (Haypál) KÖNYVISMERTETÉS FÜST MILÁN ÖSSZES VERSEI Füst Milán a XX. századi magyar költészet legjelesebbjei közé tartozik. Mindenkitől különböző hangot, alkotói magatartást hozott irodalmunkba. Szinte nincs mai költőnk, akinek művein ne érződnék Füst Milán hatása, egy meghökkentő jelző, filozófiai mélységeket megvillantó hasonlat, messzezengő ritmus — mindig Füst Milánt idézi. Az alig száz vers, mely a kötetében található, ha számra kevés is, de a teljességet foglalja magában. Földeák János: KÜLVÁROSI KIÁLTÁS Közel negyven verset tartalmaz Földeák legújabb verseskötete. Olyan költő ő, akinek minden szava a máról és a mához szól. A versolvasót elgondolkoztatja e versek mondanivalójának meggyőző logikája, a költeményekből a kommunista ember felelős szava csendül ki. Föl. deák költészetében a szocialista líra nemes és értékes művészi hagyományai élnek. A külvárosok, a gyárnegyedek világát idézi, a város peremén élők mindennapjairól vall?
