Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-16 / 166. szám
>958 Julius 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Jegyzetek a ssputnyikról ^ Os GtúJlC&ú De — elvtársaim! — ez az a , [munkásság, mely osztályharcban vasba [öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: [lássák! Es búvunk\ érte, mint az üldözött. (József Attila) MOZGALMAS IFJÜSÄG Kicsiny, erdőkoszorúzta falucska Kisszékely. A felszabadulás után kapott villanyt, autóbuszjáratot. Régen, a felszabadulás előtt úgy beszéltek a községről, mint eldugott, istenhátamögötti helyről, amely teljesen el volt zárva a külvilágtól. — Az igaz, hogy el voltunk zárva sok mindentől — emlékszik vissza a régi időkre Vadas Péter bácsi, a 19-es veterán, de annyira mégsem voltunk elszakadva a külvilágtól, hogy szervezkedni ne tudtunk volna. Én magam is 1905-től tagja voltam a Magyarországi Építő Munkások Országos Szövetsége kisszékelyi csoportjának, amelynek abban az időben 60 tagja volt. A kisszékelyi kőművesek és ácsok olyan formán éltek és dolgoztak, mint a bátaszéki, vagy a tolnai kőművesek és ácsok: bejárták a világot, oda mentek, ahol munkát kaptak. Vadas bácsi is fiatal korában megjárta a félvilágot. 1907-ben a munkanélküliség elől Amerikába hajózott, az óhiói államban élt egy évig, ahol tagja volt a munkáspártnak. Amerikából egy év eltelte után hazajött és mint fiatalember 1914- ben elvitték katonának. — 1915. június 20-án estem fogságba — idézi emlékeit és mint hadifogoly több helyen dolgoztam. Szibériában és az Uraiban. Az Uraiban egy gépgyárban dolgoztam és 1918. májusában itt beiratkoztam a külföldi munkások és parasztok kommunista pártjába, majd beálltam a Vörös Hadseregbe és harcoltam a szovjet hatalomért, mint vöröskatona. ÚJRA ITTHON Kisszékelybe, a szülőfalujába 1919. február 20-án került vissza és A hónap végén, pontosan 27-én nagyszabású megmozdulásra kerül sor Szedresen; a KISZ-szervezet ifjúsági napot rendez, amelyen találkozót adnak a szomszédos községbeli fiataloknak is. A szedresiek egy évvel ezelőtt rendeztek hasonló ifjúsági napot. Az egyúttal vizsgája volt, bemutatkozása a nem sokkal előtte alakult KISZ-szervezetnek. A vizsga — az ifjúsági nap megrendezése, lebonyolítása — jól sikerült és ebből született meg az elhatározás, hogy minden évben megrendezik az ifjúsági napot, találkozót a szomszédos községek fiataljaival. A tavalyi tapasztalatok felhasználásával az idén még szebbé, tartalmasabbá akarják tenni ezt a napot. Az előkészületek már korábban megkezdődtek. Két héttel ezelőtt KISZ-gyűlésen tárgyalták meg, hogyan bonyolítják le a találkozót, milyen programot állítanak össze. A gyűlésen szép számmal voltak olyan fiatalok is, akik nem tagjai ugyan a szervezetnek, de valamilyen formában részt akarnak venni a rendezésben. Minden KISZ-tag kapott valamilyen feladatot és külön a vezetőség tagjai számára is meghatározták a tennivalókat. Tóth István, a szervezet titkára, Varga János vb-elnök és Körösi István párttitkár közreműködésével az ifjúsági nap megrendezésének fő irányítója, Bartos László a gazdasági ügyéket intézi és a sportműsort állítja össze, biztosít, ja, Miklós József és Molnár József a vendéglátás, jobban mondva a vendégellátás fő szervezői. Minden más községből érkező KlSZ-szerve- zet mellé jelöltek ki egy fiatalt, neki kell az elhelyezésükről gondoskodni, állandóan rendelkezésükre állni. így minden KISZ-szervezetnek lesz helybeli „gazdája”, azt akarják, hogy a környék fiataljai jól érezzék részt vett az új élet kialakításában. Egyike volt a 12 tagú direktóriumnak Kisszékelyben. — Abban az időben élelmezési biztos voltam, s nekünk, falusi kommunistáknak sokszor az volt a feladatunk, hogy a városi munkásság számára biztosítsuk az élelmet. A cséplés idején, mint cséplő ellenőr sokat dolgozott Vadas elvtárs. A családok kenyérszükségletén felüli részt az állam nevében ugyanis lefoglalták. Természetes gabona árát a gazdáknak kifizették. Később, mint tapasztalt harcos a direktóriumi elnöki teendőivel bízták meg. A SZAMADÄS IDEJE Szörnyű idők voltak 1919. augusztus 3-a után. Valóságos hajtóvadászat indult a kommunisták ellen. — A statárium ideje alatt három hónapig a környező erdőkben bujdostam Mittelholcz György elvtárssal együtt, aki szintén tagja volt a direktóriumnak és akit szintén halálra kerestek a csendőrök. Bujdosá- sunk idején a falubeliek, a jóbarátok láttak el bennünket élelemmel, majd amikor már az erdő nem nyújtott elég menedéket, Pécsre, Szék- szárdra és Budapestre vándoroltunk. A három hónap alatt sokat szenvedett a család, amely állandóan zaklatásnak volt kitéve. Erről a következőket mondja Vadas bácsi: — Szegény feleségemet is elverték, mert nem mondta meg, hogy hol vagyok. Megjelentek a nap különböző szakában, éjszaka, vagy hajnalban. 1920. elején el is fogtak. Simontomyára, majd Szekszárdra hurcoltak bennünket. A három hónap alatt több verést kaptunk, mint élelmet. Amikor pedig a 90 nap után kiszábadultam, 17 500 korona rabtartás megfizetésére köteleztek. A FELSZABADULÁS UTÁN megszűnt a kötelező jelentkezés, s megszűnt megbélyegzett embernek lenni Vadas Péter, a szervezett munkás, aki még fiatalon a mozgalom magukat, úgy töltsék el ezt a napot, hogy mindenkor szívesen emlékezzenek rá vissza. A találkozó műsora már kialakulóban van. Eszerint a találkozó délután három órakor kezdődik ifjúsági nagygyűléssel, amely csak a megjelent fiatalok számát tekintve lenne nagygyűlés, magát az ünnepi beszédet csupán 20—25 percesre tervezik. A vendégek között számítanak majd a megyében tartózkodó bolgár ifjúsági küldöttek részvételére is. Ezután a találkozó műsora kultúr- és sportműsorral folytatódik. A sportműsorban röplabda körmérkőzést rendeznek Szedres, Sióagárd, Decs, a szekszárdi szovjet helyőrség és esetleg más községek csapatai között. A röplabdát labdarúgó-mérkőzés követi, amelyre ellenfelül a Budapesti Honvéd tartalékcsapatát, vagy valamelyik NB III-as csapatot hívják meg. A kultúrműsorban pedig a szomszédos községek fiataljainak kultúrcsoportjai szerepelnek, a tavalyi ifjúsági naptól eltérően, amikoris csak a szedresi fiatalok adtak műsort. Az elmúlt évben a nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet tagjaj tervszerűen, szorgalmasan dolgoztak. Jövedelmük nőtt, s egyre jobban élnek. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a termelőszövetkezet tagjai közül ebben az évben eddig már hatan vettek házat. Közöttük van például Kelemen Sándor, aki annak ellenére, hogy 1957 elején szerelt le a honvédségtől, s csak azóta dolgozik feleségével a szövetkezetben, már házat tudott magának venni. élére állt. 1945 után is megtalálta a helyét. — Újra ott voltunk az elsők között, amikor tenni kellett a pártért — mondotta. — Földet osztottunk, felszámoltuk a Hangyát és megalakítottuk a földművesszövetkezetet. Segítettük az iskolák államosítását, s amikor ez megtörtént, rendbehoztuk az elhanyagolt iskolát, mert éreztük a felelősséget. Nem sajnáltuk az erőt, a fáradtságot, az erkölcsi és az anyagi támogatást. Azonkívül, hogy mi kőművesek és ácsok munkát vállaltunk, megindítottuk 3 gyűjtést is az iskola javára. Vadas bácsi 289 forintról készült elismervényt rejteget a dossziéban, amelyben mozgalmi életének írásos dokumentumait őrizgeti. MÉG TUDNÉK DOLGOZNI s tenni egyet mást a pártért, pedig már idős törődött ember vagyok. Lehet, hogy az ellenforradalom után ezért is nem kérdeztek meg, hogy akarok-e a pártnak tagja lenni. Az igaz, hogy a nyolcvan évemmel nem állhatok oda, ahova a fiatalok a fizikai munka szempontjából, de mint tapasztalt veterán tudnék egy-két jó tanácsot adni. Sajnos az ellenforradalom után nehezen indult be a pártmunka Kisszékelyben. Van 29 párttag, de hiányzik a községben az agitáció, amelynek igen nagy szerepe van az emberek meggyőzésében, pedig milyen jó lenne újból felhasználni a régi jól bevált módszereket, a kisgyűlések tartását, az emberekkel történő baráti beszélgetést. Falunk lakosságának hangulata jó, hisz egyetlen nap alatt, amikor sertésátvétel volt 190 000 forint folyt be. Van autóbuszunk, villanyunk, de továbbtanuló iskolásaink és ipari tanulóink is vannak. Sok mindenről lehetne beszélni, mert bőven vannak agitációs érveink, nemcsak országos, hanem községi viszonylatban is, csak ezeket állandóan felszínen kellene tartani, és úgy gondolom az elvetett mag nem esne terméketlen talajra. P-né Kétnapos Anna-bál Harkányban Mint minden esztendőben, ez évben is megrendezik Harkányfürdőn a hagyomáyos Anna-bált. A kétnapos, nagyszabású bál megrendezésére július 26-án és 27-én kerül sor. A vendégek szórakoztatására igen gazdag és színvonalas műsort állítottak össze. E két napon Harkányban sze. repel a közkedvelt pécsi Gongegyüttes, Gyapay Ivette, Rab József, Várner József, Mátrai Mária, a pécsi Nemzeti Színház művészei, Zom- bori Ilona előadóművésznő és a népszerű 16 tagú „Pécs tánczenekara”A hangulatos műsor egyik főszáma lesz a 27-én délelőtt — a strandon —, amikoris bemutatják a fürdőruha-divat fejlődését a múlt század végétől napjainkig. Délután pedig ugyancsak a strandon megrendezik „Az 1958. évi Anna nap legszebbje” választását. A kétnapos Anna-bált a harkányfürdői parkban színpompás tűzijáték fejezi be. De sorolhatnánk Papp Ferencet, Papp Istvánt és a többieket, akik szintén a termelőszövetkezetből származó jövedelem növekedése folytán jutattak el a házvételhez. Napjainkban is, ha lehet, még nagyobb lendülettel dolgoznak a tsz tagjai a közös vagyon és saját jövedelmük növelése érdekében. Közülük többen már terveznek is, a zárszámadás után újabb öt-hat termelőszövetkezeti tag szándékozik házat venni. Talán másfél percig tartott az egész; este háromnegyed kilenc felé a déli égbolton jelent meg s északkelet felé tűnt el. Megille- tődve álltunk az erkélyen s csak akkor tudtunk szólni, amikor már elügetett szemünk elől a műhold, a szovjet szputnyik. Majdnem fenségesnek lehetett nevezni ezt az égi-földi tüneményt s a jelenséghez méltót kellett volna mondanunk, de az ünnepi és bölcs megjegyzések helyett csak közhelyeket mondtunk és semmivel sem viselkedtünk értelmesebben, mint egy iskolásgyerek. Az értelmet, az emberi haladást, a XX. század technikáját kellet^ volna ünnepelnünk, ehelyett elkoptatott jelzőket mondtunk csak, ilyesmit, hogy nagyszerű, vagy csodálatos, a hölgy pedig, aki a társaságunkban volt, megjegyezté, hogy nem is hitte volna. Nem firtattuk, hogy ez a látvány nagyszerűségének szólt-e, vagy egyszerűen a szputnyik létezésének, úgy könyveltük el, mint hódolatot, annál is inkább, mert a nők végeredményben mindent el tudnak képzelni. Később valaki azt mondta, hogy egy vers azért nagyobb csoda. A műholdnak anyaga van: alumínium, salétromsav, toluidin, elektronikus berendezések kellenek hozzá. A vers, a költemény nem a meglévőből alakul, mert a létező csak. megjelenési formája, a szó mintha üzenetet közvetítene s ennek a vers mögötti titkos értelemnek megértése majdnem egy- értékű megalkotásával. A megjegyzést hevesen lehurrogtuk: a humanista iskola mindig hajlamos volt arra, hogy a technikában csak leleményt és kézügyességet lásson. A kocsikerék vagy a csavarmenet feltalálása bizonyára ugyanolyan jelentős volt annak idején, mint a szputnyik, de a „feltalálás”, a törvény és törvényszerűség felismerése és alkalmazása mindig alkotás is, a szónak mindenféle értelmében. A Törvény az anyagban rejlik, immanens része, csak meg kell fejteni titkát. Valójában nem a rendkívüli a csoda, a szokásoktól eltérő, hanem a Rend, a bolygók zárt törvénye, a világegyetem félreérthetetlen anyagi egysége. A szputnyik is csoda, mert benne él és mozog ebben a végtelen törvényben, s épp azért csoda, mert részesévé tudott lenni ennek a kozmikus rendnek. — Igen, — beszélt valaki, —1 csoda s éppen ezért olyan, mint egy költemény. A vers a lélék mélyéről üzen, ez a világűrből. Még mindig az erkélyen álltunk. Egyikőnk így felelt: — Igaz, de visz is üzenetet az embertől. Az értelem üzen ezzel a csodálatos égitesttel, amelyben épp úgy ott él az emberi értelem, mint egy költeményben. CS. L. Fél év alatt hat nagyszokolyi tsz-tag vett házat Kemencemunkások A reggeles -műszakban dolgozó munkások korán kelnek. Hat órakor már a kemencébe rakják a téglát. A tíélutánosok pedig kettőkor váltják le társaikat. A téglagyári ke- mencemunkásoK közül mutatunk be négyet. Négy olyan embert, akik nem tesznek valami különöset, nem hajtanak végre nagy hőstetteket: ők a ma emberei, munkával, becsületes munkával keresik kenyerüket, családjuk eltartásához szükséges pénzt. Nehéz munkát végeznek. Az egyik legnehezebb fizikai munka a téglásaké. Bár igaz, hogy mind több helyen gépesítik a legnehezebb munkát, de a kemencék gépesítésénél még csak addig értek el, hogy em. bér helyett ló vontatja a nyers téglát a kemencéhez, ez meggyorsítja a munkát, de már nem könnyíti meg a be- és kirakást. Egy műszak alatt 10—15 ezer darab téglát rak be két ember. Nyolc órát a 35—40 fokos meleg kemencében töltenek el. A legfiatalabb kemencemunkás Ági Ferenc. A ke. mencéhez csak annyi köze van, hogy a nyerstéglát a szárítófészerekből, vagy a kazalozó helyről lóval felhúzatja, azután az üres csillét újból visszaviszi. Alig végezte el Ági Feri az iskolát, már jött a gyárba, egyelőre még csak lovat hajt, de amikor sok csillét felvontat, akkor már nézegeti, hogyan is kell berakni a téglát, hogy abból, jól égetve, házat lehessen majd építeni. A munkások, kik már több éve a gyárban, a kemencében dolgoznak, szívesen tanítják a gyereket. ^ Nagygyörgy Sándor, a brigádvezető. Ö felel a tégla berakásá- í ért. Nagyon sokat zsörtölődik. Különösen akkor, amikor rossz az idő, nem szárad a nyers tégla és kemencébe behordani. Nagygyörgy is fiatalon kezdte a téglás szakmát, ma megbecsült, elismert szakember, a társai jó munkaerőnek tartják, a gyár vezetői is hasonlóképpen vélekednek róla. Amikor befejezik az égetést, akkor a kemencejavításnál segédkezik, télen egy hónapot állt csak a kemence, ekkor pihennek a kemencemunkások. Szűcs József szintén berakó. Csendes, halk szavú ember, szavát csak akkor lehet hallani, amikor valami ok miatt nem tudnak dolgozni, s fél attól, hogy nem tudnak annyit keresni, hogy elég legyen a fizetés mindarra, amit hónap elején tervez családjával. Terveznek a téglások már, motort, házat, ruhát és egyéb értékes „beruházásokat” végeznek, hogy könnyebbé tegyék a család életét. Szűcs munkaidő után kis kertjében pihen. — Ez a legjobb üdülés, egy kis kerti munka — mondja —, meg néha egy kártyaparti. Varró István, szénhordó. Az ő feladata az, hogy a kemencére any- nyi szenet szállítson fel, hogy az égetés ne álljon le egy percre sem. Nem is panaszkodnak Var- .. ,'ï róra, amikor kezdte a téglás szakmát, még ő is úgy tolta fel a 120—160 kiló szénnel a talicskát a kemencére, most könnyebb a munkája, liftet szereltettek a szénfelhordás megkönnyítésére. Éjjel is gyakran dolgoznia kell, különösen esős időben, amikor nappal nem tudja a szükséges szénmennyiséget felhordani a kemencére. A szedresi fiatalok készülődnek az ifjúsági napra
