Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-16 / 166. szám

A paksi járás könyvtárainak

tanácsosításáról

A községi könyvtárak tanácsosítá- sával kapcsolatos elő térj esztéseket a paksi jái"ás valamennyi községében és a községhez tartozó településeken befejezték. Sokféle terv és elgondolás alakult ki. Mindegyiknek a lényege: újjávarázsolt, szépen berendezett könyvtárhelyiségek megteremtése, megfelelő könyvanyaggal. Sorolhatnánk sorban a községeket, de ragadjunk ki néhányat. így például

Bikács község tanácsa külön könyv-, 'tárhelyTséget biztosít olvasói, lehetőséggel, amelyhez bútorzatról is gondoskodik. ' Ennek megvalósítására 25 600 foriptos tervet készített. Duna- földvár tanácsa 69 000 forintos tervből 40 000 forintért könyvet akar vásárolni a könyvanyag bővítésére. A. létesítendő olvasóterem részére pedig bútort és 11 féle újságot, folyói

VERSEK Csernyi László:

Ä clgánf sm@u

Az öreg Balog dalol, a szavak folynak ajkáról, mint a gyors patak, a vígabb után szomorúba fog, fújja, fújja a régi dallamot, ángya is mondja, kutka théle, hej, remegő hangon, lassan énekel és oldhatatlan fájdalom szava, amint visszhangzik az óballada a gyilkos leányról és a szerelem hatalmáról, mely örök s végtelen.

Száz éves ének, kutka théle, hej, és együtt mondja, együtt énekel a cigánysor és velük együtt én.

Vénasszony guggol a ház küszöbén, ével mélyét kutatja szeme, ó terni romnyi, jaj, a fekete legény, a hűtlen, még most is a szív szerelmesen csak őrzi titkait, mint az énekszó, amely századok múltán is élni s visszhangzani fog, mert elmúlik a szerelem s a lány, s a hűtlen legény már nemi él talán, de nem múlik el az örök titok, amely a dalban mindig élni fog, mert jönnek mások, új szerelmesek, hogy újra mondják majd az éneket, amelynek itt száll lassú dallama s csillagsugaras lesz az éjszaka.

Lapszéli jegyzet

Csak az volt a fontos, hogy soraim rendje velem harcoljon és ne ellenemre s az igazságnak szavát visszazengje.

Ezért nem bíztam soha véletlenre, nemcsak én mondtam, a vers is felelte — esküszöm nektek a földre s a mennyre.

Dunakömlődön a könyvtár eddig égy tanterem volt. A Szabadság Tsz saját helyiségében egy termet ajánlott fel a könyvtár számára, amit a tanács kisebb költséggel rendbehoz. Így a tanács a Szabadság Tsz-el -karöltve megoldja az új könyvtár elhelyezését. 17 000 forintos költségvetés} tervükből 6000 forinttal kívánják bő-, víteni könyvállományukat és 10 különféle újságot és folyóiratot járatnak majd. Dunaszentgyörgyön, Kajdacson is Madocsán a kultúrotthonban kap helyet a könyvtár. Ezekhez hasonlóan Gerjenben és Németkéren is megoldják majd a külön könyvtár- helyiséggel kapcsolatos problémákat. Ezekben a községekben is a tanácsok — a többiekhez hasonlóan — 15 000 —29 000 forintos tervet készítettek a könyvtárhelyiségek rendbehozására, felszerelésére, folyóiratok és könyvek aeszerzésére.

Sárszentlőrinc község tanácsa körei 40 000 forintos tervezetében ko-, molyán gondol Űzd és Felsőrácegres lakosságára is, hogy kielégíthessék í külterületi lakosság olvasási ' igényeit. A községfejlesztési járulékból nedig még külön 4000 forintot juttat íz 1959-es évben könyvtára gyarapí- ;ására. A többi községek is kisebb nagyobb összeget fordítanak majd íözségfejleszté-si járulékukból könyv-] :áruk fejlesztésére.

Községi tanácsaink vezetői nemcsak la könyvtárak fejlesztésére gondolnak, jnanem ezen túlmenően egyéb művelődési lehetőségeket is szeretnének >biztosítani, különösen a tanyai lakosság részére. így például Paks köziig elnökhelyettese a villannyal nem 'rendelkező tanyavilágban is szeretne ,íehetőséget találni a keskenyfilm vetítésére. Csak a dicséret hangján be-, iszélhetünk tanácsaink könyvtári [munkát segítő tevékenységéről. A fel (sorolt számok, tervek, a tanácsok [anyagi áldozatvállalásáról tanúskodjak. E tervek megvalósulása után a jkönyvtárak vezető helyet foglalnak [majd el a községek kulturális életéjben, amelynek eredménye: színvonalasabb könyvtári élet, a dolgozók kulturális igényeinek jobb kielégítése ;íesz.

Szederkényi Lászlóné

könyvtáros.

Svájci lap cikke egy új szovjet filmről

Az Állami Szovjet Filmgyár filmre vette Sosztakovics VII. szimfóniájának ősbemutatóját az ostromlott Leningrádban és ez a film a legnemesebb emberiesség megrázó dokumentuma lett.

A cselekmény röviden körülbeTül ennyi: repülőgép hozza Lenigrádba a szimfónia még jóformán nedves partitúráját, a zeneművet, amelyet a legnagyobb szovjet zeneszerző a hitleristák gyűrűjébe zárt városnak szentelt. Másfél év óta lövik a várost a németek; a film légköre any- nyira meggyőző, hogy az újonnan készülj felvételek alig különböztethetők meg a háborús évek filmhíradóiból kivágott részletektől. A 30 rokkantból és nőből álló leningrádi rádiózenekar túlságosan kislétszámú ehhez a partitúrához és további ötven zenészre van szükség. A párt és a hadseregfőparancsnokság nyújt segítséget; valamennyi frontszakaszról hivatásos zenészeket vezényelnek oda. Egyszerűen megkapó az a

megértés, amellyel a hosszú idő óta minden egyes emberrel számolni kénytelen alsóbb csapatparancsnokok a rendelkezést fogadják (és igaz az érzések kifejezése is! Ilyesmi a német Wemaachtnál nem történhetett volna meg!)

Minden feltűnést kerülve és éppen ezért hatásosan szövődik a filmbe a magánélet, szerelem és halál egészen a hangversenyteremig érez. teti hatását. És mindezt elejétől végéig Sosztakovics páratlanul álló muzsikája kíséri. Nagyszerű a maga nemében: nem holmi optimista,

„hazafiasikodó” zene, hanem súlyos és szenvedélyes, telve van a meg- kínzottak kiáltásával, valóságos, mint maga a kétségbeejtő helyzet Az ősbemutató jelentősége éppen ennek a helyzetnek a legyőzésében rejlik! A szellem diadalmaskodik és újból hiszünk az emberi jóságban.

(Megjelent a Die Weltwoche című svájci lapban.)

Nagy emberek nagy mondásai II.

rr

TŰZ VA

Percek alatt értünk a szérűskert- hez, ahol már megelőztek bennünket a tűzoltók, pedig mondhatom, hogy úgy siettünk, ahogy csak ifjú lábainktól tellett, mert valaki közénk dobta futásközben azt a hírt, hogy 6 korona jutalmat kap a tűzhöz elsőnek érkező fecskendő és mi igen igen szerettünk volna egy-egy futball-labdát megkeresni a csapatunk részére, mivel eddig csak rongylabdával rúgtuk a gólokat.

A látvány megdöbbentő volt. A cséplőgépből kipattant szikra, vagy könnyelmű cigarettázó, már nem emlékszem pontosan, hogy mi okozta az irdatlan tüzet, ami úgy perzselte a bőrünket, hogy közelébe sem mertünk menni. Legyökerezett a lábunk és riadtan néztünk egymásra.

A tűzoltók azonban örömmel fogadták a nem várt segítséget és percek alatt megszerveztek bennünket. Fecskendőnk szívócsövét a vizesárokba nyomták és a szivattyúhoz állítottak bennünket. Ettől kezdve ott álltam negyed magammal a kis fecskendő mellett és gépiesen emeltük, süllyesztettük a szivattú karját. Időnkint leváltottak bennünket és ilyenkor jobban körülnézhettem, a villával, ásóval szó nélkül dolgozó munkások, tűzoltók között. Egy köpcös fekete bajuszu egyenruhás tűzoltó dirigálta a társaságot.

Ni, ni... hisz ez Bajomi bácsi a suszterunk! Állapítottam meg hirtelen és ámulva észleltem, hogy mindenki szó nélkül engedelmeskedik neki. Egynéhányan létrát támasztottak a szomszéd kazalhoz és arra ponyvát húztak fel, mások árkoltak kegyetlenül. Bajomi bácsi éppen rám szólt Szaladj csak öcsém, oda a kocsihoz, hogy ne arra, hanem erre kanyarodjon azzal a lajttal. Már éppen rugaszkodóban voltam, ami- ■ kor velőtrázó sikoltás megállította elhatározó mozdulatomat.

— Jaj j a Vica... Vieuskám ... ott van a kazalban & ég.

Mindannyian megrémültünk, csak Bajomi bácsin nem látszott semmi.

—■ Melyikbe te? — kiáltott a té- bolyultan rohangászó fehémépre és máris elkapta a karját, ne hogy a lángokba rohanjon.

—• Az asszony jajveszékelt, és mi mindnyájan a lángokban álló kazalra néztünk.

— Az asszoy birkózni kezdett a tűzoltóval, de az vasmarokkal fogta.

— Beszélj értelmesen — ripako- dott ez rá!

— Ott aludt a kazalunkban —

zokogta az asszony.

Néhány bátor tűzoltó máris ott termett és nemtörődve azzal, hogy rájuk dőlhet a megbillent kazal, az asszony mutatta helyre irányítva a fecskendőt, rohantak a jelzett helyre.

— Ebben a pillanatban, egy édesen maszatos csöppség totyog elő a szomszéd kazal tövéből, rémült kétségbeeséssel ... Vicuska ...

VÍZSZINTES: 1. Archimedes világhírű vá vált mondása. 11. Híradástechnikai berendezés. 12. Építőanyag — fordítva. 13. Régi megszólítás. 14. Indulatszó. 16. Görög betű. 17. Lyuk a jégen. 19. Helyhatározó rag. 20. Vérpálya. 22. Hídláb belseje! 23. A függőleges 27. folytatása. 28. Nő a termés. 30. Esőn lenni. 32. . . . — mars! 33. Elhunyt neves klasszikus színművész. 35. Bánat. 36. Zsineg egyik vége! 38. L. F. N. 40. Riad magánhangzói. 41. Török méltóság. 43. Latin prepositió. 44. Magában bent nyög! 45. Sav teszi! 46. Időhatározó. 47. Mulatóhely. 48. Női név. 49. Latin pénz. 50. Taszít. 51. Kád keverve! 53. Állatok alusznak itt. 54. Mutatószó. 56. Becézett női név — ékezethiánnyal.

I

FÜGGŐLEGES: 1. Lent. 2. Jóra- való. 3. Igen — németül. 4. Férfinév. 5. Menni, angolul. 6. Híres amerikai költő. 7. Nagy Károly. 8. Szemüveget tartanak benne! 9. Ez minden rom vége! 10. Erdélyi városka. 14. A függ. 39. folytatása. 15. Nicsak virágok. 18. Kinek a tulajdonán. 19. Király franciául. 21. Rút keverve! 22. Nagyon szeret — ékezethiánnyal. 24. Birkafajta. 25. Ének. 26. Oxigéndús levegő. 27. A vízsz. 1. folytatása. 29. Nyári üdülés. 31. Morajlás. 34. Alarm. 37. Ókori királylány — táncáért vált ismeretessé! 39. A vízsz. 23. folytatása. 42. Argon vegyjele. 45. Személyes névmás. 50. Távolság. 52. Klasszikus üdvözlés. 54. Gáspár. 55. 'Felkiáltás. 57. 999 római számmal;

Az asszony hozzárohan, és zokogva szorítja magához. A kicsi pedig amikor kibontakozik a rászakadt csókzáporból, filozofikus nyugalommal rikkantja * szinte örvendezve a világba:

— Tyű, de ég!

— ördög bújjék az ijedős fajtádba, — szidja mosolyogva az asszonyt Gyuri bácsi az öreg tűzoltó. — A félbajuszomba került, te kerge, a tájékozatlanságod. — Azt se tudja, hogy két kazallal erébb fektette le a lányát.

Sötétedett már, pedig nyáron későn sötétedik, amikorra befejeződött a tűzoltás. Most már a fél falu kint van, csupa bámészkodó. A tűzoltók kötélkordont vonnak, a bíró Bajomi bácsi kezét szorongatja.

Eltelik vagy két hét és hivatnak bennünket a községházára. Mondhatom nem szívesen mentünk ... Diákok voltunk ugyan, de az ember soha sem tudhatja. Engedély nélküli pecázás, szalonnasütés az erdőben, dinnyeszerzés a tanulmányi kiránduláson,, egyszóval, igen vegyes érzelmek töltöttek el bennünket, amikor négyen befelé ballagtunk az akkori Király utca hepehupáján.

A községházán nagy meglepetés ért bennünket... No fiúk, mondta Bajomi bácsi, itt van egy futball- külső, a belsőt meg majd csak meg- szerzitek. Csillogó szemmel, nevetgélve vonultunk hazafelé.

Nincs már semmi baj! Egy hét múlva megalakul a csapat, aztán kihívjuk a falusiakat versenyre. Mert akkor még így tagolódott a bátaszéki, külön csapatba az állomási és külön csapatba a falusi.

Tódor

Nyár volt, tikkasztóan forró nyár, amilyen csak az ember gyermekkorában lehetett valamikor régen, nagyon régen.

A vasútállomástól a szérűsker- tekig, a mostani újtelep helyét akkor még aprószárú szőrfű foglalta el, helyenkint megszakítva szürkészöldes színfoltját zöldessárga kutyatejjel és rikoltozó pitypanggal, amit mi ázidőben szintén kutyatejnek neveztünk.

Az állomást szegélyező tamarisz- bokrok között nagyszerű búvóhely akadt, a szünidei lustálkodásra és olvasásra. Az Ezüsttó kincse harmadszori olvasásához fogtam éppen, amikor éktelen kiabálás rántott vissza a preirekről, a bátaszéki pityógyepre „tűűz van, tűűz... vaan ...”

Megelevenedett egyszeriben a környék. Négyen is előbújtak a jégverem környékét árnyékoló líceumok alól, hogy csattogó talpakkal szaladjanak az állomás egyetlen taligafecskendője felé, ami a raktárfeljáró lépcsőzete alatt tanyázott akkoriban. Két-három szolgá- latonkívüli vasutas a resti előtt húzódó zöldkerítéses peronról otthagyván fröccsüket és mi diákok vad nyargalással megindultunk tűzoltószerelékünkkel à feketeútnak nevezett salak járdán a szérűskertek felé, ahonnan sűrű füstfelhők szálltak a hirtelen feltámadt szélben, hogy szétterülve keserű szaggal, töltsék meg az egész közöttünk elterülő síkságot.

Vésztjóslóan kongott a községi harang és az emberek kiabálásába itt-ott félelmesen nyüszített a kézi- sziréna halkuló és erősödő üvöltése.