Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 164. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 július Î3. halász, meg a Duna Less-e szabadtéri színpad Gyünkön Az „öreg" r ■prdekes lesz talán, ha el- mondom az eset kezdeti nehézségeit !is. Úgy kezdődött, hogy a madocsai hajóállomástól át szerettünk volna jutni vala­hogy a Duna túlsó oldalán lévő halásztanyára, hogy ott riportot készítsünk az egyik egyik halász szál. A nehézségek ott kezdőd­tek, hogy sokáig nem akadt, aki iáttvitt volna bennünket, végre ■Keresztes bácsi fiával mutatott némi hajlandóságot a ladikázás­ra, és miután befogta evezőit a la- flikba, szerencsésen átjutottunk a túlsó oldalra, ami nem volt egészen a túlsó oldal, hanem egy sziget, mivel a Duna az ára­dás miatt körülölelte. Abban a hiszemben, hogy a halásztanyán ott találjuk a keresett halászo­kat, a ladikot visszaküldtük és elindultunk a halásztanya felé. Mindaddig nyugodtak, voltunk, amíg az ajtóra nem pillantottunk, mert amint ezt elkövettük, azon­nal meghűlt ereinkben a vér: a tanya ajtaja zárva volt, s lát­szott, hogy elég rég nyitották már meg ... Vártunk, hogy talán majd csak visszajönnek a halá­szok, de hiába vártuk, s később már azon gondolkoztunk, hogy hol alszunk az éjjel, vagy ha ne­tán hirtelen emelkedne a Duna vize, melyik fára másznánk fel. Sőt egy ids vitánk is kerekedett egymás között azon, hogy ha a víz a halásztanyáig hatolna, biz­tonságosabb lenne-e annak a tete­jére felmászni. Közben eltelt egy-két óra és egyszer motorcsónak zúgást hal­lottunk, majd pár, igen hosszú­nak tűnő másodperc után tő­lünk alig pár méterre kikötött egy csónak. 71 csónakkal azok közül jött egy ember, akiket keres­tünk és igen nagy lett a megle­petésünk, amikor elmondta, hogy csak véletlenül jött vissza a ta­nyához, csupán azért, hogy az ottlévő állatoknak, a kutyának, meg a macskának enni adjon. Pillanatképek Kisdorogról Bizony ilyen meleg időben jól esik az embernek egy kis hűsítő ital. De csak jól esne itt Kisdoro- gon. Azért jeltételes módban, mert nincs. (Esetleg jó hideg víz). A ven­déglőbe hiába megy az ember, nincs se sör, se málnaszörp. Fur­csa ... Télen van sör, nyáron nincs. Es málnaszörp? ... Azért nem kap­ható, mert nincs szódavíz, szóda­víz pedig azért nem, mert nincs üveg... * Két ember ballag az utcán haza­felé. Kissé fáradtak, mert aratásból jönnek. Jóska bácsi és Pista bácsi... Amikor az utca sarkához érnek, jó éjszakát kívánnak egymásnak, de nem válnak el. Közelebb érve hal­lom Jóska bácsi hangját: — Nem jön hozzánk rádiót hallgatni? — Mert nekem is van — vála­szol nevetve a másik. — Mikor vette? Nem is tudtam... — Most egy hete ... — Maholnap minden háznál rá­dió lesz. Hiába, fejlődünk. Kár, hogy megöregedtünk. — Igen, öregszünk, öregszünk, de addig azért nem akarok meghalni, amíg egy televíziót nem veszek. » Az asszonyok szeretnek pletykáz- ni. (ügy mondják). Általában a ka­puban bonyolítják le ilyen ügyeiket. Gondoltam, egyszer meghallgatom őket miről trécselnek ... Csalódtam. Azt vártam, hogy lányokról beszél­getnek, akik szombaton este tíz után még legényekkel sétáltak, de nem. Az óvodáról beszéltek, ami nemrég nyitotta meg kapuját a kisdorogi gyerekek előtt. — Megéri a gyereket azért a pár forintért elküldeni az óvodába, én úgy se érnék rá mindig mellette lenni — mondta az egyik. Julis néni nagyot bólint rá. — Csak az a baj, hogy télen nincs óvoda, jobb lenne egész évben... T—M Egyébként már vagy négy napja nincsenek a tanyán, mert egy holtágban vetették ki hálójukat és ott tartózkodnak most éjjel, nappal... Ha ő nerr\ jön, talán, mégj most is ott lennénk „hajótöröttként1’ a szi-. geten. . . * — Nagy a víz, nehéz halászni. A halak kint vannak az elöntött erdőkben — mondta már a csó­nakban, aminek mi az orrában húzódtunk meg és hallgattuk a motor duruzsolását Ifjú Feil Ferenc régóta halász már. Tizenhat éves kora óta is­mer; az örömöt, amit a gazdag fogás, és a pillanatnyi lehangolt- ságot, amit a sikertelen halászat okoz. Halász az apja, halász volt a nagyapja és ha utánanézne, ta­lán felkutathatná és megtudhat­ná, hogy a családfa legrégibb tagja is halász volt valahol itt a Duna mellett. Hogy mekkora volt a legna­gyobb hal, amit a család fogott, azt csak pár évtizede tartják szá­mon. Amikor ő még kis gyermek volt, az apja akkor egy 104 kilós harcsát fogott. Sokan megcsodál­ták azt a nagy halat, pedig akkor még lehetett ilyent többet is fogni; Ma már ekkora harcsát nagyon ritka eset, hogy el tudnak csípni a halászok. Harminc, negy­ven kilós harcsa az ma már nagy nak számít és az is ritka. csák itt-ott villan meg egy pilla­natra a hullámok taraján meg­törő napfény. — Úgy van ez, hogy meg kell szokni a halász életet is. Mert igaz, hogy nehéz munka, esőben, hóban húzni a hálót, mégis szí­vesen csináljuk. Víz nélkül már el sem tudnánk képzelni az életet. — Ritka ám, ahol ilyen jó kö-, zösségi szellem van, mint nálunk a szövetkezetben — jegyzi meg Feil Ferenc. — Mi akkor is kere­sünk, ha keveset fogunk és egy másik brigád többet fog. Persze fordítva is megesik, hogy nekünk van nagyobb szerencsénk, s ne­kik könnyű a hálójuk ... S ha valaki beteg közülünk, akkor a brigád tagjai fizetésük egy ré­szét neki adják... A nap már elbújt az erdő fái között, amikor a csónak­kal vissza indultunk a madocsai hajóállomás felé. Mi hárman most is a csónak orrában helyezked­tünk el az „öreg” halász pedig a csónak hátsó részén, a motor mel­lett állt. Szája sarkában ciga­retta lógott, s a parázs néha fel­izzott, amikor szippantott egyet. Kopott micisapkájának eleje ár­nyékot vetett az arcára, s úgy hatott, mint valami öreg hajós-; kapitány, amint a csónakot kor­mányozta az elöntött erdő fái, bokrai között. ; ; Buni Géza Több ízben hírt adtunk már aról hogy Gyönkön szabadtéri színpad építését tervezik. A sza­badtéri színpad megépítéséhez szükséges anyag (tégla, fa, föld) megszerzésének érdekében a kul- túrház igazgatója, Magyari Béla dicséretre méltó, lelkes munkát végzett. Legutóbb ott jártunk al­kalmával ismét szóbakerült a szabadtéri színpad ügye, annál is inkább, mert abban a remény­ben érdeklődtünk róla, hogy ta­lán a közeli avatásról írhatunk, hisz több mint egy éve „folyik már az építés”. Csalódnunk kel­lett, mert mint megtudtuk, ma is abban a stádiumban van a szabad­téri színpad építése, ahogy egy évvel ezelőtt. Az építéshez szük­séges anyag a helyszínen van, de nincs pénz arra, hogy megcsinál­ják. A tégla egy év óta halomba rakva várja a munkásokat, a föld egy év óta ázik, s az odahordás- nál beléfektetett társadalmi mun­ka rövidesen kárba veszik, ha to. vábbra is így marad. Magyari Béla, amilyen lelkesen beszélt egy évvel ezelőtt a terve­zett szabadtéri színpadról, most annyira lemondóan legyint, je­lezve, hogy szinte reménytelennek látja az ügyet. — Ezek szerint nem lesz szabad téri színpad? — kérdeztük. — Azon gondolkozom, hogy le­mondok róla. Szinte lehetetlen ilyen körülmények között egy lé­pést is tenni előre. — Miért? — Nincs pénz. A pénz, az nagy tényező min­den esetben, de egy évvel ezelőtt vajon nem gondolt Gyönkön sen­ki arra, hogy nem tudnak pénzt biztosítani a szabadtéri színpad építésére? A község a községfejlesztési alapból —I amiből leginkább meg­oldható lenne a probléma — nem ad pénzt, arra hivatkozva, hogy nem községi kultúrházról van szó, hanem járásiról. A járás köz­ségei pedig azért nem adnak pénzt, mert kell nekik is a pénz otthon, azt mondják, hogy Gyön­kön készül, csinálják meg a Gyön- kiek... Még nem tudni, hogy a vita milyen eredménnyel zárul, de jó lenne, ha már lezárulna és mun­kához látnának, mert így kárba- vész az a több ezer forint értékű társadalmi munka is, amit már eddig beleöltek a szabadtéri szín­pad építésébe ... (b) H csónak motorja Hartávai szemben a Duna innenső oldalán egy kiszögelő erdőrész mellett halkuló szuszogással le­áll, innét lapáttal segíti beljebb a csónakot az „öreg’’ halász a ná­das közötti keskeny járatokon, egészen egy kis ház előtti tisztá­sig. Itt parthoz ütődik a csónak és kiszállunk. — Megérkeztünk — mondja, s a következő szavakat már halász­társaihoz intézi, akik a kifeszí­tett háló körül vannak. — No?! Van valami? — Semmi — válaszol az egyik. — Csak annyi, amit vacsorára megfőztünk. Majd talán reggel­re... Apad a víz? — Apadást jelez a rádió végig. — Akkor talán ... Beljebb megyünk és a beszél­getést már a csőszház verandája alatt ülve folytatjuk, ahova az öreg Duna vizének csak a locso-, gása hallatszik el, s a fák között Ne hagyják ki a műsorból... felkutassa a Kaposvölgye népi ha­gyományait, viseletét, táncait, me­séit, játékait. A munkaközösség tagjai lelkes pedagógusok — Vér­cse Mihályné Szakályból, Mikódi József né Koppányszántóról, Borda József Miszláról, Varga Emilia Döb- röközről, Szigeti Árpád Értényből, Mátics József Regölyből, Gulyás László Kocsoláról, Sütő Sándor Lá- pafőről, Medve Zoltán Kurdról, és még többen mások — akik az is­kolai munkájukon kívül akarnak búvárkodni, kutatómunkát végezni a feledésbe merülő hagyományok után. Még egy megyén kívüli, be- degkéri pedagógus is jelentkezett, hogy részt kíván venni ebben a munkában. Meg kell azonban mondani, hogy ezek közül az emberek közül ke­vés rendelkezik olyan képzett­séggel — és főleg tapasztalattal — amelynek segítségével elmélyültebb Egy esztendeje zajlott le Ozorán az emlékezetes múzeumi nap, miután a tamási járási tanács az ozorai múzeumot járási múzeummá nyilvánította. ,A múzeumi napon összegyűlt múzeológüsok, néprajz- kutatók sok érdékes dologról be­széltek, így arról is, milyen szere­pet tölt majd be az ozorai mú­zeum. — Nem rendelkezik olyan felkészültséggel, hogy ásatásokat végezzen, vagy egyéb nagyobbsza- bású kutatásokat. A főfeladata az legyen, hogy tartsa fenn, őrizze meg az utókor számára a környék népi kultúráját, szokásait, ne hagy­ja feledésbe merülni a Kaposvöl­gye gazdag néphagyományait — ilyenformán hangzottak el a meg­állapítások a múzeum munkájára vonatkozóan. Ezután alakult meg a Néprajzi Munkaközösség, azzal a céllal, hogy VASÁRNAPI HUMOR HIGIÉNIA DIVATBEMUTATÓ A HOLDON 1. Hordóvonalú ruha. 2. Csőruha. 3. Trapézruha.­— Nem is olyan nagy tragédia, hogy elfelejtettünk gyu­fát hozni. munkát végezhetnének. A másik pedig hogy a munkaközösség tag­jai csak levélben érintkeznek egy­mással és ifj. Poór Ferenccel, a múzeum vezetőjével, nem tudják megfelelően kicserélni tapasztala­taikat, arról nem is beszélve, hogy nem jutnak hozzá megfelelő szak- irodalomhoz. Mégis, ilyen körülmények között is, a lehetőségekhez mérten foly­tatják a kutatómunkát. A kutatás most főleg a Kaposvölgye jellegze­tes viseletére, a ipilleviseletre irá­nyul — ebből akar a múzeum ké­sőbbi időben kiállítást rendezni. — Medve Zoltán Kurdról fényképfel­vételekkel, Vércse Mihályné külön­böző formájú pilléket küldött pél­dául a múzeum részére. Borda Jó­zsef Miszláról, dr. Pirényi Tibomé Nakról, Gulyás László Kocsoláról küldött be a néphiedelemmel, a néphittel kapcsolatos anyagot. A munkaközösség még többre is képes lenne, ha összejöhetnének és kicserélhetnék tapasztalataikat, mód szereiket. Nagyon megfelelő lenne, ha összejöhetnének például augusz­tus 20-án Dombóvárott, a kaposmen- ti napok alkalmából. (Ha már a kaposmenti napokról van szó, ebbe beletartozna az is, hogy a Kapos­völgye hagyományaival foglalkozó Néprajzi Munkaközösség találkozó­ja is.) Számítanak is erre a mun­kaközösség tagjai, a találkozóhoz vi­szont anyagi feltételek is szüksége­sek. Legalábbis annyiban, hogy az esetlegesen összegyűlt mintegy 20 embernek — a munkaközösség tag­jain kívül a megyei múzeum, a Néprajzi Múzeum meghívott képvi­selőinek — egy ebédet adhassanak, illetve az útiköltséget fedezzék. Nem kerülne sokba, és az összeg biztosan megtérülne, mert ezek az emberek segítséget kapnának mun­kájuk továbbfolytatásához. Egyre jobban háttérbeszorul már a Kapós- völgyi jellegzetes népviselet, fele­désbe merülnek a régi táncok, já­tékok, szokások, kezd kihalni a szel­lemi hagyaték. Ennek a néhány embernek, aki azzal foglalkozik, hogy mindezt megmentse az utókor számára, nem kell sok. Csupán annyi, hogy lássák, törődnek ve­lük, valamennyire is értékelik a munkájukat. Ezért hívjuk fel az illetékesek, a kaposmenti napok rendezőinek fi­gyelmét arra, hogy van egy Nép­rajzi Munkaközösség, amely éppen a Kaposvölgye néphagyományainak összegyűjtésén fáradozik. Teremtsék elő azt a költséget, amely lehetővé tenné, hogy a kaposmenti napok műsorában ott szerepeljen a mun­kaközösség találkozója is. B. I. VÁGYAKOZÁS!

Next

/
Oldalképek
Tartalom