Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
1958 július 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Á Tavasz utcaiak igazsága Az egyik reggel különös panasz- szal kopogtattak be a városi ta-, nács elnökéhez, Kalmár elvtárshoz. A tanácselnöki irodában persze nem ritka a panaszos ügy fél, előfordul, hogy az előszobában tízen—tizenöten is várnak, hogy sorrakerüljenek és bejussanak a tanácselnökhöz. És a kutyaharapás „orvoslásától” az -összevesző házastársak kibékí- téséig minden elképzelhető ügyben kell intézkednie, tanácsot adnia az elnöknek. Ilyen panaszos azonban, amilyen a mostani volt, még nem járt a tanácselnöki irodában. Az asszony nem akart kifogyni a szóból, panaszkodott — egy egész utcára. Hogy a férjét csúfolják az utcabeli gyerekek, hogy őtet kinézik az utcából, le- lökdösik a járdáról és hogy rájuk az utcában mindenki haragszik. — Ennek bizony végére kell járni — gondolta Kalmár elvtárs és ahogy egy pillanatra kifogyott a szusz a panaszosból, megkérdezte: — Hogyan lehet jóasszony, hogy maguk az utcában minden kivel haragban vannak. Mert mi eddig a Tavasz utcáról csak jót hallottunk. Azt, hogy az ottani emberek igen is, nagyon szépen megértik egymást, az egész városban ott a legnagyobb az összefogás. Tudja mit? Az egyik este kimegyünk, összehív-, juk az egész utcát, legyenek ott maguk is, ott majd tisztázzuk a dolgokat, békességet csinálunk. Ilyen előzmények után jöttek össze szép számmal ,a Tavasz utca, meg a Városmajor utca lakói (ez tulajdonképpen egy utca, csak az egyik fele — a jóég tudja mj okból — a Tavasz, a másik fele a Városmajor nevet kapta a „ ke rész t e lés kor ’ j Orbánék udvarán. Pairjaszt bácsik* .munkás- emberek, asszonyok, gyerekek, vagy ötvenen, ami talán meg is haladja a „kliagyülést’ kereteit. Mert ha nagy dologidő is van, azért az embereket érdekli, miért jön el hozzájuk a tanácselnök. A panaszosokat azolnban — akik az ügyben „felperesek” — Schleisz Józsefet és feleségét — hiába várjuk, azt üzenték, hogy nem érdekli őket az egész. Bár — mint az egyik asszony mondja —■ Schleisz József már ügyvédnél is kereste igazát, perpze, egyenlőre eredménytelenül. Ha már ennyi ember összejött, meg kell beszélni a dolgokat füg getlenül attól, hogy a kezdeményezők eljönnek-e vagy sem. Hamarosan kibontakozik a kép. Az utca lakóinak régi fájdalma, hogy az utcában — esőzések idején — feneketlen a sár. Ha jön az ősz, elmerülnek a cipők és bizony nem egyszer könnyebben jön ki a láb a cipőből, mint a cipő a ragadós sárból. Járda ké-, ne az utcába kérték a tanácstól. — Segítünk, de maguk is segítsenek — volt a válasz. Az utcabeliek örömmel vállalkoztak arra, hogyha a tanács ingyen rendelkezésükre bocsátja a jádala-, pokat, ők megépítik a járdát. így épült a járda a múlt év nyarán az utcában. A munkában résztvett az utca apra-nagyja. A férfiakon, asszonyokon kívül dolgoztak a földegyengetésnél, Sulykolásnál,1 járdalapok lerakásánál az iskolásgyerekek, de még a hetven éven felüli Pajor bácsi is. A járda elkészült — mindenki örömére. Azaz mégsem örült mindenki a járdának. Mert' volt egy család, aki nemcsak a közös munkában nem vett részt, hanem még akadályozták is azt. Schleisz József ledobálta a járda lapokat, amiket odahordtak, gú-| nyosan nézte az utcabeliek mun káját. Ők azonban megcsinálták Schleiszék háza előtt is a járdát, mert hogy néz ki az olyan utca, ahol a nyílegyenes új járda egy helyeit megszakad. A szomszédok adták össze Schleiszék fuvar-részét, 16 forintot, ők öntözték a kapu előtti beton kocsmájáról Talán kommunisták az utca lakói? — Az ember egyik kezének ujjain megszámolhatná az dtt1 lakó párttagokat, De tettük, az összefogás a közös munkában egyike volt a kommunista magatartás legszebb megnyilvánulásainak. Elkészült a járda, egészséggel (használják az utcabeliek. Használják Schleiszék is, persze ez .nem tetszik mindenkinek. Az még kevésbé, hogy nem csak gyaíogjárásra használják, hanem Schleisz József vígan robog végig motorkerékpárjával az új jár-j dán. — Ha nem térek ki előle, elütött volna a motorjával — így az egyik fiatalasszony. —t Megfenyegetett bennünket, hogy panaszt tesz ránk az iskolában, mert szemtelenek vagyunk — mondják a gyerekek. Pedig ez a „szemtelenség” abból állt, hogy nem tértek ki előle, amikor a járdán motorral jött. És ömlik, gátlástalanul a panasz az „utca réméré’, ahogy az egyik öregasszony jellemzi Sdhleisk Józsefet. Gombos felv-i társ, aki 20 éve lakik az utcában megjegyzi, hogy ő legjobban Szemtől-szembe szeretné megmondani neki az igazat, úgy látszik azért nem jött el, mert érezte, mit kapna itten az utca lakóitól. És szinte kórusban hangzik el nem egyszer az „úgy van”, amikor arról beszélnek a felszólalók, hogy Schleisz József mindenkivel haragban van, az egyik szomszédját piszkos svábnak, a másikat rothadt cigány-i nak nevezi és jelentget. Följelentget szakadatlanul — és persze alaptalanul — mindenkit, ügy vélekedik, hogy egy-két embert úgyis kinyír az utcában. — Utcajárdánk már van, de békességünk nincs — fakad ki az egyik asszony. Mert ezen a gyűlésen az asszonyok viszik a slzót. Egyikük elmondja, hogy Schleisz dicsekedett, hogy házat vesz százezer forintért, elmegy, hadd pukkadjanak az utcabeliek. — Inkább örülünk neki, még hurcolkodni is segítünk — mond ják többen. — Meg aztán tepsit is verünk. Azt beszélik ugyanis, hogy amikor Újvárosból ideköltöztek, az utolsó fordulónál az ottani szomszédok tepsizenével búcsúztatták őket. (Helyt kellett volna adni a gyűlésen — és itt is a „felperes’’ véleményének. Rajta 1 múlott, hogy nem jött el. Az azonban biztos — mint Kalmár elvtárs megállapította — ha valaki egy egész utcával haragban van, akkor őbenne a hiba. Hogy helyreálljon a békesség, nem az utcabelieknek kell megváltozni, akik szép példáját adták az összefogásnak az első szék iszárdi Hlyen társadalmi munká-] ban. Talán, ha az ősszel, amikor megépítik az utca másik oldalán is a járdát és ebben úgy vennének részt Schleiszék, hogy mindenkin túltesznek a munkában, megszűnne a harag. Mert az utca lajkiői haragszanak rájuk, kik érdemtelenül használják a járdát. Igaz, erre írott törvény nincs, de az igazságot nem rögzítik minden téren törvények. Az utcabelieknek pedig igazuk van. J. J. FELHÍVÁS a burgonyatermelőkhöz, a burgonyabogár elleni országos méretű egyszeri általános vegyszeres védekezés végrehajtására A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1024/1958 számú határozata értelmében a folyó évben eddig még nem tapasztalt mértékben, országosan fellépett burgonyabogár fertőzés lehetőleg nagyobb mérvű csökkentése és a további fokozott védekezés biztosítása érdekében a megye területén elrendelem az összes burgonyaterületen az egyszeri általános, vegyszeres védekezés végrehajtását július hó 14-től 15-ig terjedő időpontban. A vegyszeres védekezésnek az elrendelt időpontban való végrehajtása érdekében az alábbiakra hívom fel a burgonyatermelők figyelmét. 1. A vegyszeres védekezést minden termelő saját maga köteles elvégezni és saját költségén köteles megvásárolni a védekezőszert is, mely a földművesszövetkezetek üzleteiben rendelkezésre áll. A védekezéshez porozó szerből holdanként 15 kg 10 százalékos, vagy 30 kg 5 százalékos, vagy 8 kg 20 százalékos DDT porozó használható fel. Permetezés esetén kh-] ként 6 kg DDT olajos emulziót, vagyis Holló 10-et, vagy 1—1.2 kg 50 %-os DDT permetezőszert, vagy 1.50—1.70 kg DDT pasztát (Pernitet) kell az előírt 3—400 liter mennyi-] ségű vízhez keverve, háti gépekkel kipermetezni. HCH-val, vagyis Agri- toxxal és Darsinnal porozni, illetőleg permetezni szigorúan tilos! 2. A vegyszeres védekezést minden burgonyaterületen el kell végezni, függetlenül attól, hogy a burgonyaterület a kártevővel fertőzött, vagy sem és hogy a terület ezideig már részesült vegyszeres kezelésben, vagy sem. 3. Árvakelésű burgonyáját minden termelő köteles legkésőbb a védekezés fenti időtartama alatt kiirtani „Érezd ót leányom a szövőddel...* — Amióta hazajöttem a felvételi vizsgáról, nem tudom jókedvemben mit csináljak. Folyton nevetek, dalolok, nem tudom összefogni a számat — meséli Dávid Ágnes. És vele együtt örül a népes család apraja- nagyja, édesapja, édesanyja, testvérei, a rokonok és jóismerősök. — Bizony nagy öröm érte a mi házunkat, végre beteljesült leánykám régi vágya, felvették a Színház és Filmművészeti Akadémiára. Százhetven jelentkező közül 24-et választottak ki, ezek között van az én Ágim is — mondja Dávid néni. Ágnes, mint kultúrmunkás kezdte, s az iskolában ünnepségek alkalmával ő volt az első szavaló.; Bardócz László iskolaigazgató már régen mondta „tehetséges ez a gye-; rek, érdemes lenne taníttatni”. Ágnes elvégezte a Közgazdasági Technikumot, leérettségizett, tagja; volt a szekszárdi kultúrház Köz-: ponti Művész Együttesének és több-: szőr szerepelt. Visszakerülve Hő- gyészre a kultúrmunka szervezésének a lelke volt. ösztönösen, nagy szorgalommal képezte magát, sza-: valóversenyeken vett szét, ahonnét: többször elhozta az első díjat. — Tervszerűen készültem a művészeti pályára, mindig az volt előttem, hogy előbb utóbb beteljesedik gyermekkorom óta dédelgetett vágyam! — mondotta. — Tetszik tudni az úgy kezdődött, hogy először a Magyar Rádiónak írtam levelet, amelyben kértem, tegyék lehetővé, hogy továbbtanulhassak, vagy segítsenek ahhoz, hogy a rádióban egyetlen egyszer szerepelhessek egy költemény elszavalásával. Levelem Olthy Magda igazgatónő kezébe került, aki néhány kedves sorban válaszolt levelemre: készüljek egyéniségemnek megfelelő költemények tanulásával. Ezután kezdetét vette a lázas készülődés, bizakodás és kétségek között készültem anyám útmutatásával — és mély szeretettel néz édes szülőjére, az egyszerű, parasztruhás asszonyra, aki székely népballadákra tanította lányát nagy türelemmel. A két szűrővizsgán szerencsésen átjutott Ágnes és elkövetkezett a nagy nap, amikor a Színház és Filmművészeti Akadémia 30 tagú zsűrije előtt vizsgázott. Kifeküdnék az út közepire Hogy cseppenjen egy a kötényem szélire. A zsűri énekhangomat is megfelelőnek találta, úgy döntött, hogy énekórákon képezi hangomat. Ezután kívánságra Petőfi: Faluvégén kurta kocsma és Szimonov: Várj reám című költeményét adtam elő. A székely balladákat éa dalokat úgy mondtam el, ahogy anyámtól tanultam, s aki útravalóul azt a tanácsot adta. „Érezd át leányom a szüveddel, úgy ahogy anyádtól tanultad, ne félj akkor sikerülni fog.” És eddig még sikerült is, a továbbiakat pedig a négy év tanulmányi eredménye dönti el. És újra átéli a felvételi vizsga izgalmait, s mély átérzéssel idéz a Kőmíves Kelemen című székely balladából: Tizenkét kőmíves esze tanakodik Magos Déva várát, hogy felépítenék Hogy felépítenék fél véka ezüstér Fél véka ezüstér, fél véka aranyér. ügy éreztem, még soha nem szavaltam el úgy, mint akkor, belé adtam a szívemet. Énekhangom kipróbálására pedig a Vén lány nótáját énekeltem el. Bár az isten olyan csudát tenne Hogy egy hétig legén eső esne további fertőzés megakadályozása érdekében. 4. A vegyszeres védekezéssel egyidejűleg minden termelő köteles a paprika, paradicsom |és tojásgyümölcs területén az erőművi védekezést, vagyis a kártevő összeszedését és megsemmisítését végrehajtani. Ezeken a területeken permetezni, vagy porozni nem szabad. 5. Felhívom a termelők figyelmét, hogy a védekezőszer szükségletüket már most vásárolják meg, hogy az a fenti védekezési időpontra rendelke-, zésükre álljon. 6. A védekezés végrehajtásához igénybe kell venni a növényvédő állomásnak a községekben lévő háti permetező és porozó gépeit, a községi mezőgazdasági felügyelőktől, napi 10 forint használati díj ellenében. Ezen kívül a községben a saját tulajdonban lévő háti permetező és porozógépeket is adják kölcsön egy-? másnak a gazdák. Aki a községben lévő háti permetező és porozógépeket azok kevés száma miatt igénybe venni nem tudja, köteles vegyszeres védekezést a saját maga által választott más módon elvégezni a fenti időpontban. 7. A burgonyaterületeken a vegy-j szeres védekezés végrehajtását, az árvaburgonyatövek maradéktalan kiirtásának megtörténtét, valamint a paradicsom, paprika és to j ásgyümölcs területeken az erőművi védekezés végrehajtását, a járási, községi valamint a határrés^ és dűlőf elelősök, a fenti napokon folyamatosan, július hó 16-án pedig véglegesen leellenőr-, zik és amennyiben mulasztást tapasztalnak, úgy a mulasztók ellen a községi tanács végrehajtó bizottsága a fennálló érvényben lévő rendelke* zések értelmében, a szabálysértési eljárást megindítja. Ez nagyobb ősz-] szegű pénzbüntetést von maga után,' ezen túlmenően pedig elrendeli a közérdekű védekezést, mely szerint a mu lasztó gazda terhére a községi tanács elfogja végeztetni a védekezési munkákat és annak költségeit közadók módjára fogják behajtani. Elvárom, hogy a jelen felhívásban foglaltak maradéktalan végrehajtásával minden burgonyatermelő gazda hozzájárul ahhoz, hogy a szabálysér-] tési eljárások megindítására és a köz érdekű védekezés elrendelésére nem kerül sor. A burgonyabogár elleni lelkiismeretes védekezés végrehajtásával pedig nemcsak az idei, hanem a jövő évi magasabb burgonyatermés elérését is biztosítja minden gazda. Tolna megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya ÖREGEK PARADICSOMA Látogatás a dunaföldvári szociális otthonban A hatos műút mellett áll a község legszebb épülete. Csendőrlaktanya volt a felszabadulás előtt. Bent az épületben mintha a mesevilág elevenedett volna meg, olyan furcsa, de nagyszerű minden. Csupa töpörödött öreg üldögél, vagy járkál a folyosókon és az udvar körtefája alatt, a szobákban csak néhány beteg tartózkodik. Szépek a szobák (kicsit zsúfoltak —• ez sajnos még országos probléma). Egyformák a szőnyegek, az ágyterítök, a függönyök (külön-külön), de az egyformaság nem kelt rideg hatást, sőt megnyugtató. Az otthonosságról gondoskodik néhány családi fénykép is az ágyak fölött. Közeleg az ebédidő, finom ételről árulkodnak az illatok. Van miből főzni. Egy földbirtokosnak lehetett ilyen pompás éléskamrája. Nem is éléskamra ez, inkább raktár. A nagy terem egyik felében füstölt hústól roskadoznak a hosszú gerendák, mellette zsákok, amott pedig töméntelen befőtt a polcokon és még sok más. Kertész Ferencné, az otthon vezetője megmagyarázza, honnan származik a „muníció”. Csák kis részét (cukor, fűszer) vették az állami támogatásból, a többi saját termésük. Gazdálkodnak. Különös, de így van, s ezért párját ritkítja ez a szociális otthon az egész országban, rajta kívül csak három ilyen minta-otthon van. Teljesen önállóan gazdálkodnak. Pontosabban két asszony gazdálkodik: Kertésznél és Körmöczi Ist- vánné, a könyvelő. Sok paraszt- ember tanulhatna tőlük. Mert elég nagy a gazdaságuk és még nagyobb a jövedelem. Évente körülbelül 65—70 ezer forint tiszta hasznot nyernek a következő „vagyonból: harminckét hold föld, 2500 négyszögöl szőlő, 1200 négyszög- öles kert (gyönyörű kert — öntözik.) Állattenyésztésük még ragyogóbb. Nyolc tehén jár a legelőre, aZ, udvaron (gazdasági udvar) viszont három szerződéses hízómarha fekszik a karámban. Nagy a hátsó udvar, mégis zsúfolt. Nyüzsög a baromfi, az istálló mellett nyulak mocorognak meglehetősen nagy ketrecekben. Legnagyobb hangjuk a sertéseknek van, pedig nem ordítanak. Hangerejük oka a vitathatatlan létszámfölény: 65 hízó, jópár anyakoca és rengeteg malac tartozik ide. A hízók közül sokat már most vágni lehetne. Fajtiszta állatok, ezért örömmel megveszik a dunaföldvári gazdák a felesleges malacokat. Két ló egészíti ki az állományt. Ezt a szép gazdaságot maguk az öregek látják el, ők dolgoznak csupán, napszámosra nincs szűk* ség. Talán nem is tudnának meg- lenni tétlenül. A munka, amely öregebbé, megfáradttá tette őket, most szórakozást, pihenést jelent számukra, mert vígan győzik eny- nyien. Harangszó hallatszik: terítve van az ebédlőben. Megindul befelé nyolcvan öregember. A házi- rend az étkezés pontosságában testesül meg — más kötöttség nincs (a munkát persze tervszerűen végzik). Aki még tud olvasni, olvas, mások beszélgetnek. Nagyon sok mondanivalójuk van: az égész életük. Azazhogy nem is az egészi Néhány év mindenki előtt áll még, bó.rmilyen megtört. Gondos ápolásban részesülnek a betegek. Sokan talán nem is az elmúlt idők súlyát érzik annyira, mint a jelen könnyűségét, jóságát. He- tényi Feri bácsi így nyilatkozik er* ről: — Javakorbeli vagyok én még fiam, szóval pontosan 85 éves. Kedvesen mosolyog, félrecsapott micisapkája és mokány erdészbajusza alatt. Sokáig mosolyogjon még! — Ezt kívánom neki és a nagy család minden tagjának. GEMENC1 TAMÁS
