Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-12 / 163. szám

TOLNA MF/1 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA Ili. évfolyam, 163. szám. ARA: 50 FILLÉR Szombat, 1958 július 12. Befejezték az árpacséplést — a búzán a sor A Dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat szarvasdi üzemegységében pénteken befejezték az árpa csép- lését. Jó termést takarítottak be az idén árpából az üzemegységben, kü­lönösen az egyik 30 holdas tábla fizetett jól, ahol a holdankénti át­lagtermés 17,60 mázsa volt. Az árpa cséplésének befejeztével azonnal hozzákezdtek a búza csép- léséhez. Végeztek az aratással a dombóvá­ri Rákóczi Tsz-ben. A dombóvári Rákóczi Tsz 26 hold őszi árpa után befejezték a hetvenhat hold búza aratását is. A 26 holdas őszi árpa táblát már fel is szántották, sőt ti­zenöt holdon másodvetésként mu­hart és édescirkot vetettek. Az ara­tással egyidőben az eső után elvé­gezték a kapások gyomtalanítását is, a tizenöt holdas ricinus különösen nagyon szép, a becslések szerint másfél vagon ricinusuk lesz, ami 130 ezer forint jövedelmet hoz a tsz-nek. Tizennyolcezer rántanivaló csirke Valóban érdemes gondolkodni azon, hogy a baromfitenyésztés ki­fizetődő-e termelőszövetkezeteknél és állami gazdaságokban. A Juhé- pusztai Állami Gazdaság baromfite­lepének eddigi eredményei azt iga­zolják, hogy érdemes az állatte­nyésztésnek ezt az ágát is bővíteni, fejleszteni. A hatalmas telepen sár­ga-magyar és Rodhe-islandi fajtákat tenyésztenek és eddig a telep több­ezer forint jövedelmet biztosított a gazdaságnak. Nem megvetendő, a naposcsibe ér­tékesítés mellett az eladott rántani­való csirkék mennyisége. Hónapok­kal ezelőtt szállították már Buda­pestre a rántanivaló csirkéket és a szezon alatt összesen 18 000 darab, átlag 65 dekán felüli rántanivaló csirkét adtak el. Á cséplés megszervezéséről tárgyal július 18-án a kismányoki tanácsülés Július 8-án ülést tartott a kismá­nyoki tanács végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottsági ülésen a kö­vetkező tanácsülés előkészítését be­szélték meg a végrehajtó bizottság tagjai. A július 18-án sorra kerülő tanácsülésen a csépléssel kapcsola­tos munkákat, feladatokat beszé­lik majd meg. A tanácsülésen be­szélnek a cséplés ideje alatti tarló­hántás megszervezéséről. Úgy ter­vezik ugyanis, hogy a gép, amelyik nappal csépel, éjszaka tarlóhántást végez az arra igényt tartó gazdák földjén. A szakszervezeti tagok javaslatára: bővítik a KPVDSZ könyvtárát Több mint ezer szakszervezeti tag, kereskedelmi és vendéglátóipari alkalmazott kérésének tesz eleget a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszervezeté­nek Területi Bizottsága. Szekszár- don a néhány száz kötetes szakszer­vezeti könyvtárat még az idén több ezer kötetesre akarják fejleszteni. Az elmúlt héten döntött arról a te­rületi bizottság, hogy háromezer, majd később pedig több ezer fo­rintot fordít könyvvásárlásra. A szakszervezeti könyvtár kibőví­tésével a szekszárdi szakszervezeti tagok régi kívánsága teljesül. Le­hetővé válik a könyvkölcsönzés kj­200—400 forinttal emelkedett a munkások fizetése Az elmúlt évben rendezték a tég­lagyárak munkásainak fizetését. A fizetésrendezés bevált, s a munkások megelégedését váltotta ki. A fize­tés és emellett a termelés is emel­kedett a dombóvári kettes téglagyár­ban. Az elmúlt évben a téglapréssel alig tudták elérni a 24—25 ezer da­rabos napi átlagtermést, az idén — néhány új gépet állítottak üzembe — a harmincezer darabos átlagterme­léssel dolgoznak a gyár munkásai. A termelés növekedése a munkások keresetén is felmérhető. Az elmúlt évben 600—700 forintot keresett ha­vonta átlagosan egy kocsitoló, az idén pedig ezer forinton felül. A présgépnél az elszedők a múlt év­ben 800—900 forintot, az idén pedig 1300—1400 forintot keresnek ha­vonta átlagosan. A téglagyárban a munkások átlagkeresete közel há­romszáz forinttal emelkedett az el­múlt évihez viszonyítva. szélesítése, a dolgozók több könyvet kölcsönözhetnek a szakszervezet könyvtárából. A szakszervezet tervezi azt is, hogy a későbbiek folyamán, a na­gyobb községekben, járási székhe­lyeken a szakszervezeti tagok, ha kérik, vándorkönyvtárat is szervez­nek a könyvállományból. A szak- szervezet ezen intézkedése a tagság helyeslésével és támogatásával ta­lálkozott. MÁSODSZOR VIRÁGZIK AZ AKÁC Kedves látvány fogadta a minap a megyei bíróság épülete előtt a já­rókelőket. Újra kivirágzott az egyik akác. Igaz, csak egy fürt virágot hozott, az is elég vérszegényke, de mégiscsak virág, másodvirágzása a fának ebben az esztendőben. A ta­vaszi virágpompa után néhány hó­nappal újra nekirugaszkodott az öreg fa s az erőfeszítés eredménye íme: egy fürt virág. Azt tartják az öregek, hogy az akác másodvirágzása hosszú őszt je­lent. Ami azt illeti, az idén való­ban bevált a közhit, hiszen az idei ősz —‘ fittyet hányva a naptárak hi­vatalos dátumainak — már eddig is elég hosszú volt, hiszen megkezdő­dött még június végén s azóta tart, ki tudja meddig. A kis akácvirág kellemes látvány, egy kicsit megin­dító is, hiszen minden másodvirág­zás az, de még sokkal kellemesebb lenne a hosszú ősz után egy kis nyár. Ha már eddig felborult a nap­tár, boruljon fel végképp és a zord őszi esőzéseket váltsa fel végre nap­sütéses, harmincfokos, szőlőérlelő s a lányokat gusztusosra barnító nyár. Hátha az idén ezt is jelenti a ked­ves akác másodvirágzása ... (I) Bővül az OTP hálózat Megyénk járási székhelyei után a nagyobb községekben is, azokban, ahol korábban takarék-, illetve hi­telszövetkezetek működtek, OTP fiókokat létesítenek. Az eddig jól működő hét fiók mellé, most újabb három községben, Simontomyán, Hőgyészen és Nagydorogon létesí­tenek újabb fiókokat. Szekszárd után legnagyobb a lottózó és totó- zók száma Dombóváron, ahol az igényeknek megfelelően totó és lottó kirendeltséget nyitnak, amely előre­láthatólag a jövő hónapban kerül átadásra. Az új pénzintézeti létesítmények­kel megyénkben az OTP fiókok szá­ma tízre emelkedik, a dombóvári lottózó és totózó pedig második lesz a megyében. Kisipari szövetkezet •— amely minden munkát elvégez Hőgyész községnek nincs olyan utcája, ahol egy-egy műhely hom­lokzatán ne hirdetné a cégtábla, hogy itt a Vegyesipari KTSZ vala­melyik részlegének tagjai szorgos- kodnak. Már elihúlt öt éve annak, amikor a hőgyészi kisiparosok szö­vetkezetei alakítottak. A több mint félévtizedes eredményes munkát mi­sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a taglétszám egyre szaporo­dik, s szinte minden munkát el tud­nak végezni, ami egy községben előfordul. A hőgyészi iparosok alakulásuk­kor azt tűzték a szövetkezet elé célul, hogy lehetőleg minden szak­mából egy részleget fejlesztenek. A szolgáltató szakma és a termelő szakma tagjai ma már a hőgyésziek megelégedésére végzi munkáját. Tizenöt részleg tagjai, villanysze­relők, cipészek, gumisok, szabók, la­katosok, rézművesek, fodrászok, ko­vácsok, ácsok, bognárok, kötelesek, festők és műszerészek elégítik ki a lakosság szükségleteit. — A lakosság elégedett velünk — mondja Lösch Ferenc szövetkezeti elnök —, de azt akarjuk, hogy a szö­vetkezeti ipar jó hírnevét továbbra is megtartsuk, és az a célunk, hogy minden munkát elvégezzünk, a leg­jobb minőségben. Nagyon sok ilyen szövetkezetre volna szükség falvainkban. Kielégítő a lakosság kulturális ellátottsága Dunaföldváron Dunaföldvár sok szempontból a megye legszerencsésebb községe. Közel van Sztálinváros, ez mintegy 1500 embernek jelent munkaalkalmat s ezzel együtt jó kereseti lehetőséget, ugyanakkor azonban a község kultu­rális ellátottságát is befolyásolja szocialista városunk közelsége. Csorna Lajos, a dunaföldvári kultúrotthon helyettes vezetője elmondja, hogy ha Sztálinvárosban jelentősebb színházi előadás van, azt a dunaföldváriak kö­zül is 200—300-an látogatják. Ilyenre pedig igen gyakran kerül sor, havonta átlag kétszer. Ugyanakkor helyben is rendszeresen szerepelnek a Falu- színház együttesei, sőt más színházak is látogatják a községet. Most éppen a Szegedi Nemzeti Színház plakátjai hirdetik Erkel: „Hunyadi László’’ c. operájának bemutatását a színház operaegyüttesének vendégszereplésé­vel. De jár ide a Kecskeméti Katona József Színház is. Havonta átlag két színházi előadásra kerül sor a duna­földvári kultúrotthonban. Természe­tesen ezt lehet úgy irányítani, hogy a dunaföldvári előadásokra ne ugyan­azon a héten kerüljön sor, mint a sztálinvárosíakra. Ezzel elérik, hogy a földváriak havonta négyszer me­hetnek színházba. Ennél a megye­székhely, Szekszárd ellátottsága sem jobb. A földmüvesszövetkezet és a kul­túrotthon közös szervezésében mű­kedvelő színjátszó együttes is műkö­dik a községben. Már több sikeres előadást tartottak, legutóbb Jacobi: „Leányvásár” című operettjét mutat­ták be sikerrel. Ezzel szerepeltek volna a megyei műkedvelő színjátszó héten, ha a színjátszó hét a rossz szervezés miatt nem maradt volna el. Azóta is panaszolják ezt a duna­földvári műkedvelők. Jelenleg csak összejöveteleket tartanak havonta egyszer, hiszen a csoport tagjainak többsége parasztfiatal, akik a nyár foiyamán el vannak foglalva a mező- gazdasági munkával. A legközelebbi összejövetelen azonban már elhatá­rozzák, milyen színdarabbal készül­nek az őszre és a mezőgazdasági munkák csökkenésével hozzákezde­nek a próbákhoz is. Ezen kívül természetesen egyéb terveik is vannak a község kulturális élete irányítóinak, a színielőadásokon kívül más feladatokat is végrehajta­nak a dunaföldvári népművelés mun­kásai, de ebből is látható, hogy ki­elégítő a község lakosságának kultu­rális ellátottsága. Ha a feliigyelöbizottság jél dolgozik, fokozódik a tagság bizalma Az őcsényi földművesszövetkezet­nél a tavaszi vezetőségválasztó köz­gyűlésen a felügyelőbizottságot is újjáválasztották. A újonnan válasz­tott felügyelőbizottság azóta igyek­szik úgy dolgozni, hogy munkája megfeleljen egyrészt az alapszabá­lyok adta követelményeknek, más­részt annak a bizalomnak, amit meg­Döbröközi széljegyzetek IP gy forma gyerekek. Ne tes­sék gondolni, hogy az ar­cuk egyforma. A hajuk is külön­böző színű. Ahány gyermek any- nyiféle változat. A hatvan nap­közis gyermek csak abban egy­forma itt a döbröközi napközi otthonban, hogy mindegyiken szép tiszta ruha van, hajacskájuk jól fésült, s a legnagyobb gyer­mekismereti gyakorlattal rendel­kező ember sem tudná megálla­pítani, hogy melyik közülük a vasúti munkás, a paraszt, vagy az értelmiségi szülők gyermeke. A napközi otthon szobájáéban lévő apró kis táblához hat év körüli lánykát szólít az óvónéni, Hideg Anna. — írd le a nevedet Marika! — mondja biztató mosollyal, s a kis­lány, aki még csak az ősszel lép be majd először az iskola kapu­ján, a krétát teljes erejével a táblához nyomva írni kezdi: Virág Marika. A nagyobbacska lányok és fiúk nemsokára a késsel, villával az evés szabályait is megtanulják. Az étkezés előtti kézmosásra pedig, ahogy beszélik, úgy rászoktak itt a napköziben, hogy a csöppségek otthon a szüleiktől is követelik az étkezés előtti kézmosást. * JJolló Sándorral, az általános iskola egyik tanárával, aki a „vakációját” tölti, járjuk a döb­röközi utcákat. Az egyik útkeresz­teződésnél tizenhét év körüli fiú jön velünk szembe. A fiú az út­test közepén halad, s lábával a kocsiút bokáig érő porát rugdossa. — Látod — mutat a fiúra, a so­kat tapasztalt tanár. — Ez a fiú a régebbi nevelés áldozata. „Csen­des fiú”, nagyon is csendes. S en­nek az az oka, hogy kisgyermek korában nagyon sok noha bort itattak vele. — Miért? — Hogy mire volt jó a noha bor? Ezt is megmagyarázom ba­rátom, — fűzte tovább a szót az idős tanár. — Ha beitatták a két- három éves gyermeket borral, ak­kor mélyen és „édesdeden” aludt egész nap, s a szülei nyugodtan mehettek dolgozni. Hogy aztán egy kissé „nehézfejű” lett a gye­rek, az nem sokat számított, ka­pálni, kaszálni éppúgy tudott, mintha borotvaéles esze lett vol­na. z apró kis dohányosbolt helyiségében cigarettásdo­bozok százainak „társaságában” találtuk Felber Ferenc bácsit. Az idős, sok vihart megért tra- fikos, aki óriási gyakorlatra tett szert élete során a kereskedelem­ben, beszélgetés közben a háború­ra panaszkodott. — Ha nem kellett volna az urak kedvéért hónapokig a nedves, hi­deg lövészárokban laknom, ak­kor most nem lennék itt. Az ál­lami vagy szövetkezeti kereske­delem nagy hasznát venné gya­korlati tudásomnak. De alig tu­dtok mozdulni. Nézze csak, a lá­baim bénák, két lépést is nehe­zen teszek meg velük, a kezeim­mel pedig nem tudok fogni, még a ceruza is kihull az ujjaim kö­zül, ha írni akarok. Miért volt ez? Volt annak értelme, hogy az egészségemet feláldozzam néhány pénzeszsák gyarapodásáért? H. T. választásakor a szövetkezeti tagság belé helyezett. A felügyelőbizottság rendszeresen végzi az ellenőrzéssel kapcsolatos teendőit, szoros kapcso­latot tart a szövetkezet ellenőrével és a szövetkezeti tagsággal is. Külö­nösen ki kell emelni Horváth Jó- zsefné a felügyelőbizottság elnö­kének munkáját, aki a körzeti el­lenőr figyelmét felhívja az ellen­őrzés során észlelt rendellenessé­gekre, szabálytalanságokra. A fel­ügyelőbizottság munkáját látva a szövetkezeti tagság közül már ed­dig is jó néhányan felhívták a fel­ügyelőbizottság figyelmét az álta­luk észlelt hiányosságok megvizsgá­lására és sok hasznos javaslattal is segítik a felügyelőbizottság munká­ját. Ilyen javaslatok voltak pl. he­lyes lenne, ha a felügyelőbizottság javaslata alapján az igazgatóság megvizsgálná egy cukrászda létesí­tésének lehetőségeit, vagy a vasúti italbolt boltos-kocsmai jelleggé tör­ténő átalakítását. Az ilyen irányú javaslatok is mu­tatják, hogy a szövetkezeti tagság kész segíteni annak a felügyelőbi­zottságnak, amelyik szívén viseli a tagság bizalmát. — Az esős idő ellenére is jól ha­ladtak az aratási munkálatok a györ- könyi Szabadság Termelőszövetkezet­ben. A tsz tagjai az árpa, a rozs és a búza aratását befejezték. Az aratás­sal párhuzamosan végzik a tarlóhán­tást és a másodnövények vetését is. A felszántott tarlóba silókukoricát és kölest vetnek. Az idejében elvetett másodnövények megfelelő takar­mánybázist biztosítanak a tsz állat- állománya részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom