Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-11 / 162. szám

1958 július 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Szekszárdi : Búzakalász Termelőszövetkezet Mikor legyen a munkaelosztás ? — Munkaterv a vezetőség részére ! — Klubszoba kellene! — Víziszárnyas telep és halastó. — Kétféle búza egymás mellett. — Több segítség. A TANÁCSOK MUNKÁM — Több szem többet lát — ez a közmondás már nagyon régi keletű de még most is érvényes. Az elmúlt napokban a Szekszárd városi pártbi­zottság, a városi tanács és a várdombi gépállomás munkatársaival együtt a szekszárdi Búzakalász Tsz-be látogat­tunk el. A látogatás nem volt hiába­való. A látottak, hallottak alapján a közös megbeszélésen, amelyen a tsz vezetői is resztvettek, számos olyan ja­vaslat hangzott el a látogatók részé­ről, amely segít a fejlődésben lévő fiatal termelőszövetkezet tagságának. Mikor legyen a munkaelosztás? Sokat vitatott dolog ez a termelő- szövetkezeteinkben. A szekszárdi Búzakalász Tsz-ben reggel tartanak munkaelosztást. Ahogy mondják, ez általában reggel hat órakor kezdő­dik és fél hét, vagy hét óráig húzó­dik el. A szövetkezet 30 tagja na­ponta ha ..félórácskát’* veszít a munkaelosztás miatt munkaidejéből, akkor is ez napi 15 és havi 450 órát jelent, ha pedig az órákat napokra számítjuk át, akkor 10 órás munka­nap mellett 45 munkanapot. A szövet kezet vezetői látják, hogy a másnapi munka este történő kiosztása hasz­nosabb lenne, csak hogy ehhez más is szükséges, mégpedig: Munkaterv a vezetőség részéire A vezetőség összehívása rendkívül nagy problémát okoz a szövetkezet­ben. Munkaterv nincs, pedig egyes munkák elvégzésével kapcsolatban rendkívül fontos, hogy számításokat végezzenek. Megállapítani, mennyi munkanapra, mennyi munkásra van szükség az adott munka elvégzésére. Ha az elnök és a munkacsapat­vezető időnként összeülnének és meg­beszélnék a soronkövetkező legfonto­sabb munkákat, ha kiszámítanák, hogy mikor, hová, mennyi emberre van szükség, melyik munkára kell leginkább összpontosítani a szövet­kezeti munkaerőt, akkor gördüléke­nyebb lenne a munka. A kollektív irányításra annál in­kább is szükség van, mivel a Búza­kalász Tsz elnöke, Szőke elvtárs — kicsiny tsz-ről lévén szó — fizikai munkát is végez és ez leköti idejének jelentős részét. Két-három naponként, este ha ösz- szeülnének az elnök és a munkacsa-j pat vezető, legalább egy órára, ösz- szeállíthatnák egy-két napra előre a munkatervet. A murtkacsapatvezetők­Hétfőn. Bonvhádon volt vásár, melyre igen sokan jöttek el a nagy munkák ellenére is a környező és távolabbi községekből is. Néhány ér­dekes epizódot lestünk el a vásár forgatagában ... Először talán azt a megállapításunkat mondanánk el, hogy a vásárban jóval nagyobb volt a kínálat minden téren, mint a keres-, let. * Az állatvásárban három férfi dugta össze a fejét és az egyik arró; panaszkodott, hogy nem talál olyan üszőt, amilyent ő szeretne venni. — Milyen kellene? — kérdezte a mellette álló. — Ügy, éves körüli. — Hát olyat nem tudok, de nyolc, kilenc éveset tudok. Merem ajánlani, mert nagyon jó tejelő. Nézzük meg — és már fogta is kollégája kabát­ját és húzta az egyik állat felé. Hogy sikerült-e meggyőznie a vásá­rolni szándékozót arról, hogy az a 7—8 év diferencia nem számít, azt nem tudjuk, mert ekkor már egy idős bácsi kötötte le a figyelmünket, aki a lovak körül forgolódott és az egyik csikót nagy érdeklődéssel kerülgette. Megnézte élűiről, aztán mögéje ment, nagy szakértelemmel vizsgálta az ál­tól aztán a tagok is megtudnák ez esetben, legalább egy nappal előbb, hogy ki, mit fog dolgozni. Klubszoba kellene A szekszárdi szőlőhegyen leégett a kultúrház. Nincs egyetlen szoba sem, ahol termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák találkozhatnának, be­szélgethetnének, vagy újságot olvas­hatnának. Gazdakörre lenne szükség. S ha ez már megvan, akkc-r székkel, aszta­lokkal, s egy-két újsággal ellátott kis szobácskára, ahol az emberek el-, beszélgetnének. Több mint 300 család lakja a szőlőhegyet, s az embereket itt minden érdekli. A Búzákalász tag­jai említették beszélgetés közben, hogy a KISZ gyűléseket egyénileg gazdálkodó parasztbácsik is látogat­ják ..kíváncsiságból’’ s a tsz közgyűlé­seken is megjelenik néha 2—3 kö­zépparaszt. A télen megtartott elő­adásokon pedig, amelyeket az idő­szerű politikai kérdésekről tartottak, átlagosan 30—40 egyénileg gazdál­kodó parasztember vett részt a tsz tagokon kívül, s rendszeresen hozzá is szóltak az előadásokhoz. A pártszervezet fontos feladatának tartja, hogv az egyéni gazdák és a tsz tagok közös éd állandó „találkozó- helyét“. amely egy jól berendezett gazdaköri klubszoba lenne, létre­hozza. A lehetőségek megvannak rá. ahogy a párttitkár elvtárs mondja, csak egy kis utánjárás és főleg segíti ség kell hozzá. Víziszárnyastelep és halastó. A „rejtett tartalékok’’ felkutatása előbbre lendíti a termelőszövetkeze­tet. Ez a tartalék, amelyet említünk, nincs is tulajdonképpen elrejtve, ha­nem ott csörgedezik a termelőszövet­kezet földjein, s nem más, mint a „Vinca“ patak. Négyszázhuszonnégy kacsája van a termelőszövetkezetnek, ezt a létszá­mot azonban tovább akarják gyara­pítani, s a „Vinca’’ patak egyik sza- kaszán, ahol egy tóhoz hasonlóan kii szélesedik, víziszámyas telepet léte­sítenek. Távolabbi tervként szerepel a halastó létesítése. A halastó és a víziszárnyas telep egyaránt „gyorsan forgó tőkét“ jelent majd a termelő- szövetkezet számára. Kétféle búza egymás mellett A kétféle búzát, amelyet megnéz­tünk, kétféleképpen aratták. A job­lat lábának állását, s amikor végzett a vizsgálódással, megkérdezte a gazdát, hogy az autótól fél-e? — Nem fél ez a gépektől — hang­zott megnyugtatásul a válasz. — Mi­felénk sok jár, megszokta őket. Aztán megkezdték a végnélküli al­kut. Először százasokat alkudtak le, aztán ötvenet, húszat... s talán még mindig alkudoznak. Választási malacok párja 550—600 forintért cserélt gazdát. Hat—nyolc hónapos süldők párja 1800 forintig kelt el, s ugyanennyiért cserélt gaz­dát egy körülbelül mázsás hízónak-, való is. A vásárokban, mint ismeretes, nagy zaj van, de a bazárosok körül lehetetlen volt szót érteni. Az egyik asztalnál egy borostásállú férfi bo­rotva-penge élesítő találmányát kí­nálta boldog-boldogtalannak. — Ez magának egész életében barátja lesz. Megfogja a rozsdás pengét, (tetszik íátni, hogy rozsdás?) megnedves|(1ti egy kicsit az üveget és dörzsöli. Teti szik látni? És ime, csodák csodája, már fényes is a penge éle, lehet vele borotválkozni. Nem csalás, nem ámí­tás. Ahogy mondom, barátja lesz egész életében és megemlegeti azt a pillanatot, amikor megvette. (De, hogy bikát, amely a Béke Tsz tulajdona, aratógép vágta. A szomszédját, a gyengébbet pedig kézzel vágta az egyik szekszárdi gazda földjén Fink János bácsi. Az idős kaszás becslése szerint a tsz földjén két—három mái zsával több terem, mint az általa vá­gott 2000 négyszögölnyi táblán. Több segítség A szekszárdi Béke Termelőszövet­kezet, amelyet az egyik tag találóan „mostoha gyermeknek’’ nevezett, a jövőben több támogatást kap majd a város vezetőitől. Hogy ez nem ígé­ret marad csak, azt bizonyítja az a sok értékes tanács is, amit a leg­utóbbi látogatás alkalmával kapott a termelőszövetkezet. A kezdeti nehéz­ségeken átestek már a szövetkezet tagjai, s ha a munkaszervezéssel kapcsolatban sikerül a meglévő hiá­nyosságokat kiküszöbölniük és gazda­sági téren lehetővé válik az állatte­nyésztés és főleg a víziszárnyas te­nyésztés gyors fellendítése, akkor a gazdasági eredmények láttán a széki szárdi szőlőhegy egyénileg gazdál­kodó parasztjai is, akik közül az el­múlt hónapban hárman kérték fel­vételüket, tömegesen lépnek majd be a termelőszövetkezetbe. — Mégegyszer nem fordul elő az, ami volt 1956. októberében, a hibák sem, de az sem, hogy a nép ellensé­gei felülkerekedjenek — így kezdő­dött bszélgetésünk Pincehelyen Ma­gyar Márton elvtárssal, aki mun­kásőr. — Ezért dolgozunk, s ezért van fegyver a kezünkben — teszi hozzá. — Ugyanazt akarták, mint 1919-ben, amikor vérrel terrorral fojtották el a dolgozó nép dicsősé­ges megmozdulását. Hosszú, több mint félszáz eszten­dő tapasztalata vezette erre az út­ra, s ahogy beszélgetünk, megeleve­nedik a múlt... 1916. Az alig 16 éves Magyar Már. ton, hogy ne kelljen idegen érde­kekért a bőrét vásárra vinni, vasutas lesz. Természetesen nem vé­letlen ez az elhatározása, de jó ta­nítómester áll mellette: apja, a szo­hogyan emlegeti meg, azt már nem mondta.) * Pár méterrel cdább, azt hittük, hogy egy valódi kardnyelőt lesz sze­rencsénk látni, de csalódtunk, mert egy kaszakő-árus produkálta magát cirkuszi mutatvánnyal. Tompára verte a kasza élét és a nyakán húzogatta, majd a nyelvét igyekezett vele el (nem) vágni. Aztán egy kaszakövet vett elő és köszörülni kezdte vele szerszámát, míg csak éles nem lett ismét. A körülötte állók, akik előbb ször- nyülködve nézték, amint a nyelvén húzogatta a kasza élét, most feszült várakozással figyelték az eredményt. — íme, kérem szépen — tette le a követ előkelő mozdulattal az árus. Éles a kasza, szeretném látni azt a borbélyt, akinek élesebb a borotvája, mint ez. Vágja a papírt, mint a vajat. Nem cement, kérem, hanem igazi kő. Hogy görbe egy kicsit? Az az égetés­től származik. Ö csapta a legnagyobb lármát egyébként az egész vásárban, de, hogy a kaszakő valóban jó volt-e, azt majd azok mondják meg, akik vásároltak tőle. * — -Itt a törhetetlen nylon fésű. Három forintért adom darabját — kiabálta a Az ifjúság helyzetével, nevelésük segítésének problémáival foglalko­zott legutóbb a Bonyhád községi tanács végrehajtó bizottsága, kibő­vített ülésén. A községi párt és ál­lami vezetőkön kívül jelen voltak a tömegszervezetek képviselői, az üzemek vezetői, pedagógusok, a kul­túrotthon vezetője. Kétségtelenül nagyon időszerű kérdést vetett fel a tanács, amikor napirendre tűzte ezt a fontos kér­dést. Csak Bonyhádon például kö­zel 2000 iskolás, többszáz mun­kás, paraszt, értelmiségi fiatal él. Megállapították, hogy az ifjúság nevelésének egyik legfontosabb bá­zisa, a KISZ-szervezetek megerő­södtek, befolyásuk nőtt. A további előrehaladásuk érdekében azonban még többet kell tenni a községben. A tanács tagjai, mint Kovács Jó­zsef, Schuler Sándor, Tóth Bálint, elvtársak a fiatalok gyűlésein rend­szeresen megjelennek, hogy taná­csaikkal segítsék őket. A közeljö­vőben oldja meg a tanács a fiata­lok helyiség problémáját, sőt egy másik helyén a községnek a gaz­dakör mellett is kapnak egy helyi­séget a fiatalok. Felhívással fordult a végrehajtó bizottság a megjelentekhez, hogy a lehetőségekhez képest az eddigiek­nél nagyobb anyagi és erkölcsi tá­mogatást nyújtsanak a KlSZ-szerve- zetek, a fiatalok munkájához. * Ha jók az utak egy község hatá­rában, most különösen a nagy mun­módi földmunkások szervezetének elnöke. Nyomorúságból, lélekmér­gező, lealázó bánásmódból itt sincs hiány: Erről így beszél: „A pálya­munkás 16 filléres órabére talán nem is volt olyan rossz, mint az a külön kihangsúlyozott elbánás velünk szemben, hogy az ember csak az aranycsillaggal kezdődik.” A Tanácsköztársaságért az apja és két bátyja harcolt fegyverrel a kezében. A fehérterror idején őket is. mint annyi sok ezret közülük, in­ternáltak. Keservesen fizettek, mert a nép boldogságáért harcoltak. Fi­zettek, de nem változtak meg, s az ifjú Magyarban is csak erősödött a remény, lesz még egyszer idő a visz- szafizetésre... 1929. Addig is, ahol lehetett szó­ban és tettekben a tanítómesterek bejárathoz közel egy jól megtermett férfi. S valóban úgy csavarta, hajto­gatta a fésűket, mint a gumit. Figyel­tük egy ideig, s azt hitte vásárolni akarunk és unszolni kezdte áruját. — Tegyen egy fésűt az asztal alá a hűvösre a napról és azt hajtogassa így — mondjuk neki. Körülnézett óvatosan, aztán oda­súgta: — akkor eltörik — és máris tovább kiabált. — Itt a törhetetlen nylon fésű, három forintért adom darabját. * Láttunk egy becsületes és egy nem becsületes embert is egymás mellett. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy majdnem összeért az orruk, ügy tör-i tént, hogy az egyik falusi idős néni sietett a sokaságban és közben a pénztárcája tartalmát vizsgálta. Nem vette észre, amikor egy csomó pénzt kiborított belőle. Egy fiatalember odasietett és rálépett a pénzre, gon­dolva, hogy fölveszi majd, ha a néni távolabb lesz. Egy másik férfi viszont a néni után ment és megfogta a kar­ját. Visszavezette és így szólt a pén­zen álló fiatalemberhez: — Emelje fel barátom a lábát. Ott van a pénze néni, szedje össze. Buni Géza kák idején, nagyban meggyorsíthat­ja például a behordást. Ezt vette fi­gyelembe a mórágyi tanács is, ami­kor mozgalmat indított a dűlőutak megjavítására társadalmi munkával. A nagyállomás és az 55-ös őrház felé vezető utak különösen rossz ál­lapotban voltak. Ezeket a helyeket, az itt fekvő földeket már az utóbbi időben jóformán csak nagy kerülő­vel lehetett megközelíteni. A he- gyes-völgyes terepen a sok eső le- zúdulása volt az oka az utak ilyen nagymérvű megromlásának. A tanácstagok, mint Szabó Fe­renc, Méri László példája a mun­kálatokban ösztönzőleg hatott töb­bekre is. Ott dolgoztak vállvetve a tanácstagokkal Novotni József, Csé- falvi Gáspár, Weisz Lőrinc, Glöck­ner Henrik, hogy csak néhányat em­lítsünk a lelkes társadalmi mun­kások közül. Anyagiakban is sokat jelent ez a községnek, hiszen csak ez az egy megmozdulás körülbelül 5000 forin­tos megtakarítást jelent. Azt jelen­ti ez, hogy ennyivel több jut a köz­ségfejlesztési alapból más maradan­dóbb létesítmények, járdák, stb. megvalósítására. Egyben tanulság is a jövőre néz­ve. Kezdeményezzen bátran a ta­nács, s a felvilágosítás nyomán bi­zonyára még többen követik a köz­ségben. A fenti példa azt is bizo­nyítja, hogy megéri a fáradtságot az ilyen munka, a község fejlesztése, szépítése haladhat ezáltal gyorsab­ban. nyomdokain halad. Ebben az évben éppen választások voltak. — El­menni, elmentem a választásra, ezt nem lehetett elbliccelni — a kenye­rével játszott az ember —, de nem szavaztam. Volt is sírás-rívás ott­hon a családban — akkor már nős voltam — mit csináltál te szeren­csétlen, mondta a feleségem. Sze­rencsére nem történt nagyobb baj, mint jól lehordták a munkahelye­men, s még a lépteimet is figyelték ezután. ­1945. Amiért annyian meghaltak, oly sokat szenvedtek százezrek, a szabadság megvalósult a Szovjetunió segítségével. Ott találjuk Magyar elvársat az élcsapatban, a kommu­nisták között, az új, boldogabb életért vívott harcban. S hol van már az az idő, amikor például a földművesszövetkezet böl­csőjénél Magyar elvtársék 11 fo­rinttal kezdték a közösség kialakítá­sát Pincehelyen. — De ez is csak papíron volt — mondja —, mert készpénzben csak 5 forint maradt belőle. — Ekkor a részjegyek befi­zetésének szorgalmazása volt a leg­fontosabb. Meg is oldották. 1948-ra már 3000 forintos tökével megin­dult a bolt, s a termelési szerződések kötése is folyt. — Soha nem felejtem el az első napot — mereng el az emlékezés hatására —1 amikor 70 forintot árul­tunk. —S hol van már ez az idő is... Az egy bolt helyett most hat szövetkezeti üzlet és három ital­mérés működik a faluban többmil­lió forintos árukészlettel. 1956. Most újra visszakerítjük a szót az ellenforradalom napjaira. Az első időben, mint máshol is, itt is bizonytalankodás volt. — Csak akkor nyílt fel a szemünk — sorol­ja Magyar elvtárs —, amikor hallot­tuk, hogy a község törvényes veze­tői helyett másikat választva az el­lenforradalmárok nyomására kulá- kok és más népnyúzók kerültek be. Még hozzá ilyen szólamokkal je­lölték őket például: „a sokat szen­vedett kuláknak, Bognár Lajosnak is ott a helye.” — Elég volt a néhány nap is be­lőlük. örök leckét kaptunk. Ezért szorítjuk a fegyvert erősen, vi­gyázunk, őrködünk — mondja bú­csúzóul. (i—e) Pillanatképek a bonyhádi vásárból (Haypál) Ezért szorítjuk a fegyvert... — Beszélgetés egy munkásőrrel —

Next

/
Oldalképek
Tartalom