Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-30 / 178. szám

Liszt Ferenc magyarsága

Miért maradt abba az Ipafai lakodalom

előadássorozata ?

Nem könnyű tisztán látni abban a rendkívül bonyolult ügyben, amely a Szekszárdi Városi Művelődési Ház előadássorozatának, az Ipafai lakodalom-nak leállításával és a körülötte gomolygó eseményeknek és véleményeknek eredményeképpen keletkezett. Nem vállalkozunk arra, hogy teljes tiszta képét adjuk az eseményeknek, néhány általános tanulságot azonban máris le lehet vonni és ezt az objektivitás legtisztább szándékával tesszük.

A Szekszárdi Művelődéi Ház. mint az újságcikkekből, plakátokról kiderült, Latabár Kálmán vendégszereplésével bemutatta az Ipafai lakodalom című bohózat. Az előadásból egyébként hatvanas turnét kívántak szervezni. Az első bemutatók után az Országos Műsorigazgatóság nem járult hozzá a további előadások megtartásához, majd a Művelődésügyi Minisztérium az egész sorozatot leállította. leállítás mellett kétségtelenül számos érv szól, ugyanakkor azonban néhány ellene, s ha a teljes igazsághoz ragaszkodni akarunk, ezt is, azt is el kell mondani.

Miben követett cl hibát a

Művelődési Ház?

1. Nem helyeselhető, hogy műkedvelő színjátszókkal hatvan elő adásból álló turnét szerveztek és készítettek elő. Ez túlságosan nagy megterhelést jeient műkedvelők számára. S az is kétségtelen, hogy egy művelődési háznak nem feladata „színházat csinálni’’.

2. Fellépti díjat ugyan nem ígértek és főleg nem adtak a szereplőknek, azt azonban megígérték, hogy fáradozásukat valamilyen módon honorálják. A maga módján a művelődési háznak is igaza van, amikor a szereplőket a megfeszített munka után a „köszönöm szépen”-en kívül mással is jutalmazni akarja. Ez azonban rossz példát nyújthatott volna a többi műkedvelőknek.

3. Ekkora megterhelés néhány szereplőt gátolta abban, hogy

Máté Pistát ismerem már vagy húsz esztendeje. Nem volt irígy- lésreméltó ifjú, 14 esztendős fejjel már más lába kapcája volt, Gaál Ferencnél, a faiu leggazdagabb kulákjánál cselédeskedett. Nem hívták senkinek. Pedig, de szereteti volna ő is valaki lenni, tanult művelt ember. De akkor nem tehetett semmit, mert hiszen hiába is fon- dorlatoskodott volna, a világot egye düi megváltoztatni úgy sem tudja. Belenyugodott tehát abba, hogy édesapjának segítsen a nyolctagú család eltartásában. Mert ő volt hét testvére közül a legidősebb, ezért állt be 14 éves korában cselédnek.

Jó magam semmi gondot nem for dítottam az utóbbi tíz évben arra. hogy Máté Pistának, hogyan alakult a sorsa. A világ legtermészetesebb dolgának vettem, hogy ő, az egykori toprongyos zsellér gyerek, megtalálja helyét társadalmunkban, dolgozik és emberhez méltóan él. Az utóbbit illetően nem is csalódtam. De magában, Máté Pistában igen.

A minap ellátogattam az egyik állami gazdaságba. A borjúnevelő- höz érve, Máté Pista szónoklatát volt szerencsém hallani.

— Azt hiszik maguk, hogy a parasztot be tudják agitálni a tsz-be? Nem olyan a magyar paraszt, hogy minden süket dumának bedőljön — magyarázta, egy „gyűlés" közepén, ügyet serp vetve semmire. Nem úgy lesz az kérem.

munkahelyéin 'taljesértékű mun-t kát tudjon végezni. Ha ezen a téren ma még nem is voitak kirívó, nagy esetek, feltétlenül bekövetkeztek volna. (Ennyi feltételezést megengedünk magunknak.)

4. Nem volt helyes, hogy az előadások szervezését nem a művelődési ház dolgozói végezték, hanem hivatásos szervezővel végeztették.

5. Anélkül, hogy megvárták volna Latabár Kálmán kiközvetí- tését a műsorigazgatóság részéről, megkezdték az előadásokat.

Miben van igaza a művelődési háznak?

1. A nyár az úgynevezett könnyű darabok időszaka. Ez érthető is, hiszen a szabadtéri színpadnak egészen más a jellege, mint a kő- színháznalÍ! Erre az időszakra a művelődési ház vezetői egy bohózatot állítottak be, s hogy annak még nagyobb legyen a sikere, felkérték vendégszereplésre Latabár Kálmánt. Anyagi szempontok játszottak mindenekelőtt közre. A művelődési ház anyagi helyzete nem éppen rózsás, ez a turné viszont kiválóan alkalmas lett volna arra, hogy későbbi komoly művek kiadásait is előlegezze. A művelődési ház mellett szól az is, hogy eddigi színműveikkel igazán nem vallottak szégyent, nem a könnyű műfaj pártolása jellemzi munkájukat, ahhoz viszont még hosszadaimas nevelő munkára lesz szükség, hogy a komoly alkotások anyagi hasznot is hozzanak.

2. Latabár Kálmánnal együtt próbálni, együtt! szerepelni, feltétlenül hasznos minden műkedvelő számára, hiszen rengeteget tanulhat tőle, alakítókészsége fejlődik, így olyan gárda kovácsoló- dik ki, amelyre a jövőben is lehet támaszkodni.

Mi bonyolítja a helyzetet?

Kétségtelenül egy sereg dolog van, ami akadályozza a tisztánlátást. A műsorigazgatóságnak joga van megtagadni egy előadás bemutatási engedélyét, a Művelődési Minisztériumnak még inahogy elképzelték az „okosok.’’ Nem lesz itt nagyüzemi gazdálkodás soha az életben. Ezt én garantálom. Figyeljék csak meg, hogy egy szép napon az áliami gazdaságok tábláit is parcellázzák, majd az egyéniek felvirágoztatják a magyar mezőgazdaságot, de nem ám a nagyüzem urai.

— Nem jól beszél szaktárs! Hiszen mi látjuk, hogy a nagyüzem jó, hiszen itt az állami gazdaságban mégegyszer annyit termelünk, mint az egyéniek a nadragszij parcellán — próbált vitába szállni Máté Pistával az egyik állatgondozó, aki a villanyélre támaszkodva hallgatta a szónoklatot.

De a további vitából nem lett semmi, mert az üzemegység vezető eiszólította Máté Pistát a borjú nevelőből. Mikor észrevett, úgy istenigazából elcsodálkozott és kér dezte:

— Te, hogy kerülsz ide?

Rövid beszélgetés után kiderült, hogy Máté Pista növénytermesztési brigádvezető. Elmondta, hogy í 951-ben mint termelőszövetkezeti tag jelentkezett mezőgazdasági szakiskolára. Sikeresen elvégezte, és nem ment vissza a term előszó’ - • kezetbe, hanem brigádvezető lett az állami gazdaságban.

— Mennyi a fizetésed — kérdeztem.

— Nem sok, 1800 forint havonta, ha mindent felszámolok, Hidd el.

kább, több jel azonban arra mutat, hogy ez a letiltás kizárólag Latabár Kálmán személye miatt van. Az ellen ugyanis egyik szervnek sincs kifogása, hogy a jövőben is fusson a darab, de ne La- tabárral a főszerepben. A műsorigazgatóság szerint még áprilisban, vagy májusban leállították az Ipafai lakodalom című bohózatot. A letiltást azonban semmi nem dokumentálja, " állítólag csak „elvben’’ történt. Ha megtörtént már akkor tudomására kellett volna hozni a művelődési házaknak. S sok minden tisztázására helyes lett volna, ha Varga Edit minisztériumi főosztályvezető fogadja a Szekszárdi Művelődési Ház igazgatóját, s meggyőzi arról, helytelen tovább folytatni az előadásokat. Az egész ügynek nem lett voina ilyen adminisztratív jellege.

Summa summárum: Ebből az

ügyből le kell vonnia a tanulságot a Szekszárdi Művelődési Háznak, a megyei művelődési csoportnak, de a műsorigazgatóságnak is. Jobban összehangolt munkával, az ellentétek kiélezése helyett, el lehet kerülni a hasonló bajokat. Nem lesz könnyű a műkedvelő életet ismét megteremteni Szekszárdon. Ebben elsősorban a művelődési ház dolgozóinak keil jó munkát kifejteniök, de a jövőben adjon nagyobb támogatást a megyei népművelési csoport is. Segítségben is és ellenőrzésben is.

A különböző vélemények összevetéséből olyan kép alakul ki, hogy a hiba létrejöttében egy sereg szerencsétlen körülmény is közrejátszott. Ha az elkövetkező darabok előkészítésében és szervezésében annyi lelkesedést tanúsít a művelődési ház vezetősége (az őszi tervben az Optimista tragédia bemutatása szerepel), mint az Ipafai lakodalom színrehozata- lában, akkor fejlődés következik be a szekszárdi művészeti életben. De ez a fejlődés most már jó úton fog haladni.

L. Gy.

nem lehet belőle meggazdagodni, — mondta elbiggyesztett szájjal.

— Amint az imént hallottam, nem nagyon szimpatizálsz a rend' szerrel.

— Bizony nem — mondta szűkszavúan, foghegyről, szemrebbenés nélkül.

— Aztán miért?

— Elégedetlen vagyok és kész. Ennyi az egész.

— Dehát miért?

—• Ezt ném tudom megmondani, de ne is kérdezd, mert hiába, megmagyarázni úgysem tudom. Érted? ... Nem tudom!

Ezzel otthagyott.

A csodálkozástól egy rövid ideig nem tudtam szóhoz jutni, hiába gondolkodom, teszem fel magamnak annyiszor a kérdést: „Mi baja lehet rendszerünkkel Máté Pistának’’ — nem kapok rá választ. De úgy vélem nincs is rá elfogadható magyarázat. Hiszen Máté Pistából a mi rendszerünk csinált szakembert, ingyen tanulhatott. Jó fizetése van, összkomfortos lakást kapott az állami gazdaságban. Munkáját is megbecsülik. S mégis elégedetlen, a rendszert támadja. Minek lehet őt nevezni? ... Elfogultnak, hálátlannak. Nagyon hamar elfelejtette, hogy honnan jött, mit kapott a népi demokráciától. Pedig jó lenne, ha időnként egy kicsit magábaszállna, elgondolkodna, egész biztos rájönne ő maga is, hogy hálátlan. Mert — képletesen — szólva — kővel dobja azt, aki neki kenyeret adott.

PILISI ERZSÉBET

Július hó 31-én lesz Liszt Ferenc halálának 82. évfordulója. Ez a körülmény ad aktualitást a nagy magyar zeneköltő magyarságával foglalkozó cikkünknek.

Külföldön az elmúlt évszázad alatt több írás jelent meg Liszt német származásáról. Az kétségtelen tény, hogy magyarul nem tudott. Anyja német származású volt, otthon gyermekkorában is a német szó járta. Korán is elkerült magyar földről a nagyvilági forgatagba, Bécsbe és Párizsba. De bensőjében magyar szív dobogott és ezt élete folyamán számtalanszor bebizonyította leveleiben, érzelmeiben, cselekedeteivel és zeneműveivel is.

Az sem vitatható, hogy Liszt magyarságának a bizonyítását nehezíti az a körülmény, hogy életében magyar kortársai is megrágalmazták. Hazafiatlannak tartották és azt állították róla, hogy csak merő számításból viselte a díszmentét. E kortársai eme véleményének a kialakulására igen döntő hatással volt Lisztnek »A cigányokról és a cigányzenéről Magyar- országon« című könyve, amelyben Liszt a magyar zenét a cigány muzsikából származtatja. Ugyan nem rosszindulatból és nem hazafiat- lanságból, hanem látszólag döntő argumentumok alapján, de nyilvánvalóan tévedésből. Hogy menynyire nyilvánvalóan tévedésből, ezt kései kortársai látják a legjobban, amikor a magyar népzene Kodályban és Bartókban már kiterebélyesedett.

Hogy Liszt mennyire lelkes hazafi volt és milyen lángoló szeretettel csüngött hazáján, ez a tény leginkább levelezéséből állapítható meg. Pl. a francia Massardnak így lr: »Eszembe jut Magyarország, amely annyi nemes, bátor embert ajándékozott a világnak és hazafias lelkesedéssel vallom, hogy én is ennek a fajnak vagyok a szülötte. Óh, én drága távoli hazám, ismeretlen barátaim, nagy, szent családom! Fájdalmad vészkiáltása szívem gyökeréig hatott és megszégyenülve hajtom le fejemet, hogy ilyen sokáig nem gondoltam veled.« Majd a pesti árvízről írva így folytatja: »Egy súlyos esemény híre olyan érzelmeket ébresztett bennem, mely mindeddig csak szunnyadott. Reggel egy velencei lapban részletes tudósítást olvastam a pesti szerencsétlenségről. Ez a vészhír valósággal megrázó hatással volt reám. Valami rendkívüli részvét, egy ellenállhatatlan belső szükség arra kényszerített, hogy a sok szerencsétlen emberen segítsek. Ezek a lelki folyamatok a haza fogalmát értették meg velem. Szívemben a gyermekkori emlékek tiszta, érintetlen kincseire bukkantam. Magam is ehhez az erőteljes néphez tartozom!«

De gyönyörű példája hazaszeretetének az a levél is, amelyet 1838Artur Rodzinski, a lengyel származású hírneves karmester nemrég Rómában vezényelte Karol Szymanowski „Stabat Mater’’ című művét. A hangversenyen a torinói rádió zenekarán és a Szent Cecilia kóruson kívül Adriana Marino, Anna Maria Rosa és Renato Capetti is közreműködött, akik az oratórium szóiéit énekelték.

ban a Revue et gazette musicale de Paris-ban közölt és amelyben édes magyar hazájának első újrameglá- tását ecseteli. Festetich grófnak írott levelében is azért lelkendezik, mert ismét megláthatja hazáját: „Mily boldogság reám nézve, hogy ismét megláthatom hazámat. Gyönyörű, lovagias hazám iránti száretetem mindig lelkemben él, bármily ritkán léphetem is át határát s ha nem is bizonyíthatom be, hogy mily határtalanul szeretem, tisztelem és becsülöm is szülőföldemét.”

Magyarságát sugározzák azok a levelei is, amelyeket Br. Augusz Antalhoz intézett. E levelek zöme, amelyeket a 100 éves születési évfordulóra Csapó Vilmos adott ki, az Esztergomi Koronázási mise és a Zeneakadémia megteremtése az uralkodó hang. Amikor a magyar kormány a párizsi világkiállítás zsűrijébe Lisztet kéri fel (Magyar- ország képviseletére, így felel: „Sohasem űztem a hazafias fecsegés kultuszát, de mindig szolgálatra készen állok, ha azt szeretett hazám kívánja.”

Izzó hazaszeretetét sugározzák cselekedetei is. A pesti árvíz hírére nemcsak levélben elmélkedik arról, hogy a magyar népnek most mennyire szüksége van a segítségre, hanem sürgősen Bécsbe utazik és ott hangversenyt hangverseny után ad. Hangversenyei jövedelmének háromnegyödrészét az árvízkárosultak megsegélyezésére adományozza. Adománya egyike volt a legnagyobbaknak.

A Zeneakadémia megteremtése érdekében kifejtett munkássága, anyagi támogatása s végül az a tény, hogy elvállalja az akadémia tanárságát és éveken keresztül neveli a magyar művésznemzedéket, mind olyan megnyilvánulások, amelyek mögött a hazafi áll. Alapítványok örökítik meg nevét és amikor ötvenéves művészi jubileumát ünnepli, legbecsesebb emlékeit a Nemzeti Múzeumnak adományozza. Mint ezzel kapcsolatos levelében írja, azzal a céllal, hogy a magyar művészeket hazaszeretetre nevelje és a hazai művészet szolgálatára buzdítsa.

Magyar rapszódiái példátlan népszerűségre tettek szert és igen hozzájárultak ahhoz, hogy a világ megismerte a magyar népet. Ezek közül is legismertebb a II. Magyar Rapszódia és a Rákóczi induló Liszt átirata. De a Magyar Fantázia, a Hungária szimfonikus köl- tetmény, a Szent Erzsébet legendája, a Szép Ilka fantázia, a (Magyar Történeti Képek stb. is mind magyarságáról tanúskodnak.

Befejezésül csak annyit, hogy bennünket,,kései unokákat örömnek és lelkesedésnek kell eltölteni annak hallatára, hogy Liszt Ferenc személyében olyan kiemelkedő egyéniséggel gazdagíthattuk az emberiség egyetemes kultúrkincsét.

Tucsni László

Vaclav Smetacek cseh karmester Reykjavikban Witold Lutoslawski „Kis szvit”~jét vezényelte. Ugyanezt a művet nemrég Hartfordban (USA) is előadta a városi szimfonikus zenekar, Fritz Mahler vezényletével.

Margareta Carstensen és Helga Brachmann Mannheimben és Kölnben előadta Grazyna Bacewiczówna „Koncertino hegedűre és zongorára’’ című művét.

HáUTLA

A lengyel zeneművészet

nyugati sikerei