Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

1958. július 27 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vádaskodás helyett : türelmes nevelő munkát Több mint másfél évvel ezelőtt a tamási járás egyik termelőszö­vetkezetének irodájában találkoz­tam vele. Akkoriban választották meg a termelőszövetkezet elnö­kévé, bízták rá a közös gazdaság irányítását. Mindenki bízott ben­ne, ismerte régóta mindenki. Er­re a bizalomra építve, szinte álom­nak tetsző terveket szőtt, amelye­ket bár jelentős erőfeszítések szükségesek hozzá — egy, de leg­feljebb két év alatt közösen, egy­mást segítve megvalósítanak. A szövetkezet kommunistái is sze­rették és ők maguk is javasolták termelőszövetkezeti elnöknek, s egy későbbi időpontban, amikor kérte tagfelvételét, valamennyien egyetértve mellette szavaztak. A napokban egy községi párt­aktíva ülésén vettem részt. A pártaktíva részvevői több alkalom­mal említették nevét, s ahányszor szóbakerült, mindig valamilyen hibáról, hiányosságról, emberi gyengeségről esett szó. Egyetlen­egy elismerő szót nem szóltak mellette. Elmondották, hogy kis- királyoskodik, s nem veszi figye­lembe a tsz tagok véleményét, a szövetkezeti demokráciát nem tartja be, s ha valaki néha-néha elejt egy-egy bíráló szót munká­jával, vagy magatartásával kap­csolatban, azonnal át akarja adni a helyét mondván: „Ha te jobban tudod, csináld te”. És lehetne so­rolni tovább az elhangzottakat, nagy „csokrot” gyűjtöttek össze az elvtársak. Mindössze másfél év telt el, s ez idő alatt alapvetően megváltozott az elnökről a tagok véleménye. Ma már — a bírálatokból ez de­rült ki — nem övezi az a bizalom, ami egykor az elnöki megbízatás­ban nyilvánult meg. Itt-ott ma már arról is lehet hallani, hogy le kellene váltani a megtisztelő munkakörből. Minden bizonnyal hiba van, ha a kommunisták erről elítélő han­gon nyilatkoznak. A hibákat itt is fel kell számolni valamennyiük érdekében. Tudott dolog, hogy nincsen ember hiba nélkül, de közismert az is, hogy az időben al­kalmazott bírálattal, segíteni aka­rással sokat lehet javítani a hely­zeten, esetleg teljesen meg lehet szüntetni a kifogás alá eső tette­ket, jellembeli fogyatékosságokat. Erről azonban elfeledkeztek a ter­melőszövetkezetben dolgozó kom­munisták. Sem taggyűlésen, sem szövetkezeti közgyűlésen hosszú időn keresztül nem vették rend­szeres bírálat alá az elnök tevé­kenységét. A bírálat általában nem esik jól senkinek, de ahogyan fogadják az különböző. Vannak, akik szó nélkül hagyják, de tetteikkel igye­keznek bizonyítani, hogy a hibá­kat felismerték, kijavítják. Mások önkritikusan, szóban is bírálat a’á veszik a feltárt fogyatékosságokat és igyekeznek javítani. Olyanok­kal is lehet találkozni, akik igye­keznek visszavágni, s esetleg meg is sértődnek. S a pártszervezet tag­jai, ne hogy megsértődjön az el­nök, lemondtak a bírálat fegyveré­ről. Többnyire csak a háta mö­gött mondanak el olyanokat, ami­ket bizony a szemébe kellene megmondani okulás végett. Nem kommunista munkastílus az, ha valakinek nem a szemébe mond­ják hibáit. Türelmetlenek az elv­társak, egyetlen bírálat után arra számítottak, hogy minden meg­változik. Pedig ez a legritkább eset. Az emberekkel való foglal­kozás, az emberek nevelése hosz- szú türelmes munkát kíván. A kommunisták másfél évvel ezelőtt is tudták, ismerték az elnök eré­nyeit és gyengéit. Bíztak abban, hogy megváltozik, de a bizakodá­son túl úgyszólván semmit sem EGY HANG A SOK KÖZÜL: Nem lesz háború, nem akarjuk, hogy legyen Ahogy az ember a rádiót hallgat­ja, olvassa az újságokat, tapasztalja, hogy a világvárosok zajától egész a le gelhagy atottabb magános települé­sek csendes nyugalmáig, mindenün­nen egy hang tör fel elementáris erővel: Békét a világnak! Különö­sen most erősödik ez a hang, hogy az imperialisták a nyílt agresszió útjára léptek a Közép-Keleten. Ez a hang uralkodik itt az „isten­háta mögött” is, jó messze Kis- és A agy mórágy tói Demeter Gyula há­zában. Közel és távol a szomszédos vasúti őrházon kívül sehol egy ház, s csak a békés természet, kétfelől a dombok úgy ölelik körül a kis há­zat és lakóit, mintha örökös őrség vigyázna rájuk. Ebben a forró déli csendben az igazi vigyázó, a házőr­ző kutya csaholása ver harci riadót, amint a kapun belépünk. Védi a ház nyugalmát, s csak akkor csendese­dik el, mikor látja, hogy a gazda milyen szívesen fogad bennünket egy kis beszélgetésre, az árpacsép- lésre készülődés közben, az ebédidő alatt. Aránylag rövid idő alatt is meny­nyi probléma vetődik fel. Szeretnek itt kint lakni, csak azt fájlalják, hogy hivatalos ügyekben mindig megtalálják a községből « távoli portát, de máskülönben és más ügyekben soha feléjük sem néz sen­ki, nem értesítk őket, ha valami őket is érintő dolog van a község­ben. — Itt van látja — szól közbe Demeterné — majdnem egy mázsás hízónk, be kellett volna oltatni, de hiába maradtam itthon amikorra az oltást hirdették, nem jött senki. Elgondolkoztató ez, s mindjárt eszünkbe ötlik, vajon mit tudhat­nak a világról eme eldugott helyen? A kimondott kérdésre megélénkül a gazda, s míg nagy sietve a másik szobába indul megadja a választ is: azért nem vagyunk mi úgy eldugva, tudunk mi mindenről ami a világ­ban történik. — Már a nyitva ha­gyott ajtón keresztül hallatszik —> mindjárt hozom a Népszabadságot, jár nekünk — s visszajőve lobogtat­ja is mint egy zászlót. Mert zászló ez itt, iránymutató zászló. — Nem nyughatnak ezek a nyu­gatiak — mondja dühösen. — Pró­bálkoznak — teszi hozzá —, mert ott a gyarmatokon is kinyílt az emberek szeme, látják a Szovjetunió, Kína példáját, meg Egyiptomét is, tud­ják, hogy lehet imperalisták nélkül is élni, sőt csak így lehet igazán. — Az igaz, hogy nagyon veszélyes a helyzet, de nekem az a vélemé-1 nyem, hogy nem lesz háború. Nem lehet, mert nagy erők vannak ellene és felvilágosodott a munkásság min­denütt. Mindjárt tréfásan megjegyzi, mi­től világosodhattak fel nálunk is az emberek. — Az én apámnak nem volt 70 holdja, csak nyolc gyere­ke meg a nagy szegénység. Ezért kell megbecsülni a mai életet, a bé­két, — föld, ház, jószág Demeterék- nek is csak a felszabadulás után jut­hatott. Hosszú volna leírni egy mun­kásélet akkori sok nyomorúságát, különösen a háború alattit. — Bizony a háborút azt nem kí­vánja se testünk, se lelkünk — szól közbe o felesége. — Elegünk van belőle ... És míg az ebédidő tart, tovább hányjuk-vetjük a világ sorát, a le­hetőséget s a Demeteréktől vett bú­csú után is sokáig fülünkbe cseng a magabiztos megállapítás: „Nem lesz háború, nem akarjuk, hogy legyen, ezért dolgozunk...” S amint a kapun kilépünk az őriző hegyek mintha eltörpültek volna, mert egy hatalmasabb erő körvona­lai rajzolódtak ki lelki szemeink előtt: a népek nagy-nagy békeaka­rata, amely íme itt az eldugott kis házban is hallatja szavát, bizakodik, mert jó kezekben látja a béke meg­őrzésének ügyét. SZALAI ENDRE tettek a kívánt eredmény eléré­séért. S most, amikor egyesek a bírálat ürügyén szinte vádbeszé­det tartanak és az elnök leváltá­sa mellett kardoskodnak, elfelej­tik saját hibájukat, mulasztásukat, s nem veszik tekintetbe azt sem, hogy gazdasági sikereikben jelen­tős szerepe van az elnöknek is. A másfél év alatt — a hosszúle­járatú hitelek kivételével — csak­nem teljesein rendezték az adós­ságaikat, de eredményesen tevé­kenykednek a 3004-es rendelet adta lehetőségek felhasználása terén is. Nem kívánunk beleszólni abba, hogy a szövetkezeti közgyűlés napirendre tűzi-e az elnök levál­tásának ügyét. A szövetkezeti de­mokrácia biztosítja azt a jogot, hogy olyat bízzanak meg az el­nöki teendő ellátásával, akiben a legjobban bíznak. Véleményű: szerint azonban nem a levált az egyetlen út, még csak nem helyes út ebben az esetben, türelmes, tervszerű pártmunka, rendszeres bírálat, az elvtársi í gítés a hibák, hiányosságok fi számolásában több, gyorsabb jobb eredményre vezet. A községi pártaktíva tapaszt lataiból, az elhangzott bírálaté ból, és a pártszervezet eddigi gy korlátából a termelőszövetkezí ben dolgozó kommunistáknak eredményes pártmunka érdekéb le kell vonniuk a tanulságokat, talán mindenek előtt azt, ho ezentúl több segítséget adnak termelőszövetkezet elnökén« mert elvtársi segítség nélkül r héz megszabadulni a hibáktól, emberi gyengeségtől. Amit edc elmulasztottak, most pótolni: kell. K. BALOG JÁNOS Vasárnapi levél A PANASZOS A szekszárdi városi pártbizotts íg- ra bekopogtatott egy ember. Kék | overálja gyűrött és olajfoltos, sütés ! sapkája nem kevésbé és kezén is lát- I szik, hogy egy órával, vagy tán pár I perccel ezelőtt még dolgozott. Amint I bemutatkozott megmondta, hogy : gépkocsivezető egy vállalatnál és 1 most panaszt akar tenni igazgatójá- 1 ra, mert őt negyedórával ezelőtt el- 1 bocsátotta állásából, s még a két- 1 heti felmondási időre sem tart I igényt munkájára. , — Kérem, én munkás vagyok. És I ma nem lehet így bánni egy mun- I kással. 1 Ezt később még sokszor elmondta, hivatkozott demokráciára és egyen- 1 löségre, s váltig hajtogatta, hogy j felháborító, amit vállalatvezetője az ! igazság ellen el akar követni. , A pártbizottságon csak az ügyele- ] tes pártbizottsági tag tartózkodott, s I az ügy teljesen ismeretlen lévén I előtte intézkedni nem akart, így hát < későbbi időpontra ígérte a pártbizott­ságnak az ügyről alkotott vélemé­nyét. Alaposan utána akart nézni a dolognak, mindig gyanús ugyanis, ha valaki csak a jogokról beszél, de átmenetileg megsüketül, ha a kö­telességeket is emlegeti valaki a jelenlétében. Az ügy azóta lezárult, nem ezért tehát, hanem okulásképpen egyéb hasonló esetekre mondom el a tör- ( ténetet és annak tanulságait: A férfi, akinek 25 éves létére ez) már nyolcadik munkahelye, másfél év óta dolgozott ennél a vállalatnál. Ezalatt a másfél év alatt az igazgató ötször adta át neki a felmondóleve­let, de ö mind az öt esetben vissza­könyörögte magát, hivatkozva há­rom gyermekére, s ígérve, hogy a jövőben jobban dolgozik majd. Ezt az ígéretét egyszer sem váltotta be, s most ötödszörre az igazgató hajt­hatatlan maradt, nem esett meg szíve a könyörgésekre. A vállalatnál a következőket tud­tam meg az ügyről. A.z igazgató el­mondta, dg megerősítette négy mun­kás, s ötödiknek a másik gépkocsi­vezető, hogy történetünk hőse telje­sen megbízhatatlan ember. Ha ko­csijával elküldték egy másfélórás útra, három óra múlva sem ért vissza onnan. Ha a vállalat vezetői közül valaki szólni mert emiatt, visszautasította a figyelmeztetést, s ingerült hangon méltatlankodott, amiért kifogásolták fegyelmezetlen­ségét. Nem érdektelen elmondani, hogy ennek az embernek a másfél év alatt havi átlagkeresete 2400 forint. Jóval magasabb tehát, mint a mun­kások átlagjövedelme, arról nem is szólva, hogy a múltban bármelyik gépkocsivezető, sőt bármelyik tiszt­viselő boldog lett volna, ha fizetése csak megközelítőleg olyan vásárló erőt képvisel, mint ezé az emberé. Fizetését természetesen minden hó­nap elején nyugodt lelkiismerettel felvette, de amikor ennek ellenérté­keképpen becsületes munkát köve­teltek tőle, azt nem végezte el. Min­dig bízott abban, hogy három gyermekére, a demokráciára, külön­böző jogokra és egyenlőségekre hi­vatkozva úgyis megmaradhat állásá­ban. A demokráciára lehet hivatkoz­ni, sőt kell is, a jogokra nem ke­vésbé, de azért azt is illik tudomá­sul vennie minden embernek, hogy kötelességek is vannak a világon, s jogokat bárki bármivel szemben csak akkor támaszthat, ha előbb a köte­lessége teljesítésével megfizette ezeknek a jogoknak az ellenértékét. es Párt- — .rí tömegszervezeti ^ ET A dombóvári MÁV forgalomnál a járási pártbizottság a dolgozók ké­résére pártnapot tartott. Virág István elvtárs, a járási pártbizottság mező­gazdasági osztályának vezetője a me­zőgazdaság szocialista átszelrvezésé- vel kapcsolatban tartott előadást a megjelent 150 főnyi hallgatóságnak. Ezután a megjelentek javaslatára táviratban tiltakoztak az angol, ame­rikai imperialisták agressziós közép­keleti politikája ellen. * Az elmúlt hét folyamán a dombó­vári' MÁV forgalomnál társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos elő­adást tartottak. Az előadás után sok hozzászólás történt, amelynek kere­tében számos javaslat hangzott el, miként 1 lehetne eredményesebben küzdeni a társadalmi tulajdon her- dálóival szemben. * A Sárszentlőrinchez tartozó Rác- egres-pusztán legutóbb a sárszentlő- rinci pártszervezet a Központi Bi­zottságnak a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló határozata alapján tájé­koztató kisgyúlést tartott. A kisgyű- lés jó hangulatban folyt le, s utána a részvevők közül előkészítő bizott­ság alakult egy termelőszövetkezet megszervezésére. * A paksi járási KISZ végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén az 1958— 1959-es oktatási év előkészítésének problémáját tárgyalták meg. A já­rás községeiben eddig hét helyen tették meg az előkészületeket a fia­talok jövő évi politikai oktatásának megszervezésére. Az elmúlt héten Pakson jólsikerült magyar—csehszlo­vák baráti estet rendeztek. A kultúr- liázban megjelent több mint 300 részvevő előtt Schrottner Károly elv­társ, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöke mondott ünnepi be­szédet. * Tamási községben a helyi Haza­fias Népfront-bizottság szervezése nyomán 16 tagú operatív bizottság alakult a község fejlesztése, szépíté­se érdekében. Ebben a bizottságban a párt- és állami vezetők mellett részt vesznek a község értelmiségi dolgozói is, orvosok, igazgatók, stb. Az operatív bizottság tagjai öttagú vezetőséget választottak maguk kö­zül, amely megoldandó feladatként a következőket jelölte meg: A köz­ségben szétszórtan, elhanyagoltan lévő szobrok és emlékművek rend­behozása és megfelelő helyre áthe­lyezése. Szerepel a tervben a köz­ség belterületének parkosítása, fásí­tása, a piactér alkalmasabb helyre áthelyezése, valamint a rossz álla­potban lévő járdák társadalmi mun­kával való rendbehozása. Távolabbi perspektívaként áll a bizottság előtt a törpevízmű vízellá­tásának további szélesítése. A kezdeményezés a községben nagy visszhangot keltett, s várako­zással tekintenek munkájuk elé. * Pariban 'legutóbb jólsikerült bé­kegyűlést tartottak, amelyen Péti János elvtárs, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke beszélt a békeharc fon­tosságáról, valamint beszámolt a Szovjetunióban szerzett tapasztala­tairól. A részvevők közül többen kérdéseket tettek fel Péti elvtársnak és általában igen nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót, valamint a válaszokat is. * A Szekszárdi Járási Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága az elmúlt hé­ten Harcon tartotta meg a végre­hajtó bizottsági ülést, amelyen a termelőszövetkezet munkáját vitat­ták meg. A végrehajtó bizottság tagjai nap­pal a termelőszövetkezet tagjaival együtt részt vettek a munkákban, s este vitatták meg a tapasztalatokat. Az ozorai Nőtanács tagjai dicséret­re méltó munkát végeznek. Hiszen a sok & sürgős nyári munka elle­nére is folyik a nőmozgalmi tevé­kenység a faluban. Példát vehetné­nek munkájukról többek között Pincehelyen is. * Dunaszentgyörgyön is jól mun­kálkodik a helyi Nőtanács. Most azon dolgoznak, hogy a Gyermekvá­ros megsegítésére gyűjtött teli- mennyiséghez huzatot is tudjanak előállítani társadalmi összefogással. Július 23-án a Megyei Nőtanács végrehajtó bizottsága ülést tartott: Ezen vitatták meg a második féléves munkatervüket. Hasznos volt a vita azért is, mert megmutatta, hogy a végrehajtó bizottság tagjai lelkesen,- minden erejükkel és tudásukkal azon dolgoznak, -hogy megfelelő se­gítséget adjanak és maguk is közre­működjenek a megyében a nőmozgal­mi munka sikeréért. Ezenkívül sok jó javaslat is hang­zott el a végrehajtó bizottság tagjai részéről, s az ezzel kibővített mun­katerv alapján kezdenek munkához a második félévben a Megyei Nőta­nács tagjai. • Tanácstagi beszámolót tartott leg­utóbb Fürgédén Takács Mihályné megyei tanácstag. A részvevők sok jó javaslatot mondtak el, miként le­hetne változtatni a község életén. Többek között elmondották, hogy az illetékes szervek, ha többet foglal­koznának kint helyben az emberek­kel, a termelőszövetkezeti mozgalom is előre léphetne. Elhangzott panaszként az is, hogy a faluban lévő több mint 200 rádió­hoz nem kapnak telepet, s bárhova fordulnak, csak azt kapják, hogy ve­gyenek új rádiót. Szóbakerült a he­lyi sportszövetség munkája, problé­mája is. Elmondották azt is, hogy a szakcsoport munkáját mennyire hát­ráltatja, hogy a szerződéses 80 hold kenderük aratásához a kért kom­bájnt nem kapták meg időben. Javaslatként hangzott el a föld­művesszövetkezettel kapcsolatban« hogy válasszák le a fürgedi földmű- vesszövetkezetet a felsőnyéki kör­zeti földművesszövetkezettől. Hátrá­nyosnak tartják számukra, hogy a 240 tagot számláló fürgediek bár a visszatérítésből 2500 forintot arra a célra visszahagytak, hogy kugli­pályát építsenek Fürgédén, még nem történt ebben az ügyben semmi. A boltot is korszerűsíteni, nagyobbí- tani kellene. Takács Mihályné a helyben meg­adható kérésekre, panaszokra a vá­laszt megadta, míg a többieket visz- szatérve a községből, azonnal továb­bította a felsőbb szervek felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom