Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-26 / 175. szám

MS* július 26. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 3 Hogyan nem szabad takarékoskodni ? A javítás többe kerül, mint az új gép ! Több mint tíz kiló akta — Egy tucat reklamáció — Kétszeri átadás — Es a gőzgépet még mindig javítják Net» lehet a végtelenségig hasz­nálni egy gépet, hogy az ne szorul­jon javításra. így jártak a Simon- tcrnyai Bőrgyárban is a lendkereke» gőzgenerátorral. Több éves folyto­nos üzemeltetés után le kellett állí­tani. Annak rendje és módja sze­rint a bőrgyár illetékesei a munka elvégzésére szakvállalatot keres­tek. Az első levél — bár lehet, hogy ezt megelőzte más — a gépja­vítás ügyében még 1956 július 5-én íródott, a gyáriak ebben kérték: „Kérjük a Tervező Irodát a munka gyors kivitelezése érdekében a padlószint alatti méretek mielőbbi megadására és az erőgép részére a tervek szolgáltatására.“ Tehát megkezdődött a történet, a gőzgép javítása, a bürokrácia, a döntőbizottsági tárgyalások és egye­bek. A sorrend pedig a következő volt: 1956 október 13-án — szerencsét­len nap — levélben értesítik a bőr­gyár beruházási osztályát, hogy ^megkezdték’*? d gőzgép leszerelé­sét. Azután értesítették a gyárat, hogy a Ganz Villamossági Gyár a lendkerék-generátor javítását 1957. március 7-í határidővel elfogadta. Meg is kezdték a gép leszerelését Hét hónapon keresztül annyi munkás-szerelő dolgozott a gőz­gépen, hogy a gyáriak becslése szerint a napi munkabér ezer fo rintot tett ki. Hiába serénykedtek az Erőgépjavító Vállalat, a Ganz Villamossági Gyár munkásai, de a gőzgép csal; nem akart elkészülni. Ezért a gyárból le­velet intéztek a vállalatokhoz, 1957 szept. 18-án, kérték, hogy gyorsabb ütemben javítsák a munkát, mert nagy szükség van a villamosener­giára, a külső hálózatból kapott energia kevés és félő, hogy az egy év óta éjjel-nappal üzemben lévő tartalék generátor meghibásodik és akkor a legnagyobb bajok lehetnek, le kell állítani a gyár egy üzemré­szét. Közben, hogy a bürokrácia se aludjon, a vállalatok egymásnak küldözgették a leveleket, melyek­ben azt állapítgatták meg, hogy a javítás folyik. „T. Cím ezt meg azt -elküldte stb... stb...” Végre a határidőn túl értesítik a gyárat, hogy készüljenek fel az át­A kisdorogi »főutcán« találkoztunk Vágó Ilonával, aki két hétig a Né­met Demokratikus Köztársaságban üdült. A fiatal tanítónő, aki a na­pokban érkezett meg a baráti or­szágból, sok szép emléket őriz. Él­ményeiből nekünk is elmondott egy­néhányat. A pedagógusoktatás új módszere Lipcsében meglátogatták a Peda­gógiai Főiskolát. A főiskolai hall­gatók oktatása érdekes módon tör­ténik. Ugyanis a tanárnövendékeket egy üvegfal választja el az oktató­teremtől. Az üvegfal úgy van elhe­lyezve, hogy az oktatóterem diákjai nem látják a főiskolásokat, ellen­ben a főiskolások mindent jól lát­nak és hallanak, ami az oktató­teremben történik, s így aztán a ti­tokzatos üvegfalon keresztül »elles­hetik« az oktatás legjobb módsze­reit. Marx Károly város Az ifjúság városát Marx Károly­ról, a nemzetközi munkásmozgalom és a német nép nagy fiáról nevez­ték el. Ahogy Vágó Ilonka mondja, a város teljesen új, lakói pedig mind fiatalok. A Német Demokratikus If­júsági Szövetség, az FDJ tagjai szí­vesen hordják az ifjúsági szervezet adásra-átvételre. Az atadasj napot kitűzték, megjelentek a bizottság tagjai. Figyelték a gép munkáját, alaposan áttekintették a gép min­den kijavított alkatrészét és. . . és ekkor megtagadták a gyáriak a gép átvételét, indokaikat jegyzőkönyvbe vették fel. Tehát rosszul javították ki a gőzgépet, természetszerűen a gyár nem vette át. Megkezdődtek a lsjözponti döntőbi­zottsági (KDB) tárgyalások. 1958 május 26-án a gyárba a KDB leve­let küld. A levélben amolyan fél­igazságot állapítanak meg. Közben per indult néhány, a javítási mun­kában részvevő vállalat ellen. Ekkor a KDB ismét értesíti a gyárat az 1958 május 27-én délelőtt 9 órakor felvett jegyzőkönyvben. Részlet a levélből: »Ezért a KDB úgy rendel­kezett, hogy az összes felek ellen együttesen folyik le az eljárás.« (Ez a levél már a takarékossági szel­lemben íródott?) S közben értesítik az illetékeseket: Könnyűipari Terve­ző Irodát, az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatot, az Erő­gépjavító Vállalatot. S küldözgeti mindegyik vállalat a leveleket, gyű­lik az akta, a gép javítása meg las­san és drágán történik. Néhány tár­gyalást időközben el kellett napolni, erről értesíti a Vállalatot a Bőripa­ri Vállalatok Jogi Osztálya 1958 má­jus 14-én. Bizottságok tekintik meg a rosz­szul javított gépet, szakértők vizsgálják át az alkatrészeket... és közben folyik a pénz. Az Erőgépjavító Vállalat június 13- án értesíti a vállalatot: »Reméljük, hogy a hat napos bejáratás után kellőképpen meg lesznek győződve a gőzgép üzemképességéről és szóbeli ígéretükhöz híven nem zárkóznak el a gőzgép átvételétől.« De igen, ismét elzárkóztak. Megállapították, hogy a generátor tengely csapágyát puha fémből készítették és folyik az olaj, megrepedt a csapágy-ház. Újabb jegyzőkönyv, melyben javasolják, hogy a rossz géppel mi a további teendő. Vagy új alkatrészt szereltet­nek be, vagy a rosszat kijavíttatják? Ezután újabb szakértő jött le — 1805 forint. — És június 26-án, a egyenruháját. Hétköznap is gyakran látni rajtuk a kék inget, piros nyak­kendőt és a szürke nadrágot, vagy szoknyát. A város leggyönyörűbb épülete az ifjúság háza, amelyben minden megtalálható, ami az ifjúság neve­lését, szórakoztatását szolgálja. Barátságok szövődtek A látogatás nem volt eredményte­len. A két baráti nép fiai közelebb kerültek egymáshoz. A német fia­talok magyar, a magyar fiatalok pe­dig német szavakat tanultak. A né­metek nagyon nehezen tanulták a magyar szavakat, s gyakran meg­történt,hogy üdvözléskor »jó étvá­gyat« kívántak, étkezés előtt pedig »jó napot«. Ilyenkor aztán a vendé­gek mindig élvezhették a szócseréből adódó komikus pillanatokat. Néha persze, ha ők próbáltak németül be­szélni, ugyancsak felvidították láto­gatóikat. Még meg sem érkezett Kisdorog- ra Vágó Ilona, amikor már várta lipcsei barátjának, Johan Becher- nek a levele. Természetesen a levél nem maradt válasz nélkül, s a leve­lek, amelyek ezután váltogatni fog­ják egymást, a közös ügyért élő ifjú­ság nagy barátságáról tanúskodnak.­próbaüzemeltetéskor észlelt hibák jegyzőkönyvét megküldték. A Si- montornyára kiszállt bizottság meg­állapítja, hogy a gőzgép rossz, nem lehet vele üzemelni. Újból a KDB veszi kezébe az ügyet, hogy igazsá­got tegyen. Nehéz igazságot tenni, mindegyik vállalat a maga igazát hajtogatja, közben a gép áll, min­den pillanatban felmondhatja a szolgálatot az, amelyik még üzemel most már másfél éve egyfolytában. Több mint tíz kiló akta gyűlt már össze az E—248-as gőzgép- rőL A vállalat a közelmúltban küldte el azt a levelet, melyben rosszallásukat fejezik ki amiatt, hogy a javító vál­lalat miért nem közölte a javítási Összeget, mert most már egymillió nyolcvanhétezer forintot elköltenek es a gép még mindig rossz. Tehát »egy gőzgépet javítanak« Simontornyán. Javítják, de soha nem készülnek el vele. Igaz, most november 15-re ígértek egy újabb átadási kísérletet, de már jelezték, hogy határidő lazítást kérnek. Vi­szont a vállalattól elküldték azt a levelet július 21-én, melyben pontot kívánnak tenni a gőzgép ügyére. A levélben sajnálkozásukat fejezték ki, hogy miért nem vettek egy új 500 HP-s turbinát, az 800 ezer fo­rintba került volna, lazának tartják a kivitelezési határidőt és a javítás után teljes üzembiztonságot köve­telnek, ha már a rengeteg pénzt a javító vállalatok elviszik. Majd így fejeződik be a levél: »Szeretnénk el­kerülni a további vitát, minőségi kifogásokat, célunk az ügy miefőbbi elintézése úgy, hogy mindkét válla­lat részére teljes megelégedésre szol­gáljon. Vállalatunk részéről a mun­ka elvégzéséhez minden segítséget megadunk.« Ehhez még csak annyit teszünk hozzá: Ideje volna, ha az illetékesek felfigyelnének a simontornyai eset­re és megvizsgálnák, kit terhel a rossz munkáért a felelősség, ki hibá­jából költ a népgazdaság egymillió forintot javításra. Úgy hisszük, a minisztérium a simontornyaiak meg­elégedésére utasítani fogja majd az illetékeseket: végezzék el mielőbb a munkát, szüntessék be a pereket, szemléket, bizottsági üléseket, me­lyek még csak növelik a gép javítási költségeit. P. J. Af@K a II. Az asszony dohogott egy dara­big. A késedelmet részben úgy hoz­ták be, hogy ebéd után elmaradt a mosogatás és némi késéssel érkez­tek meg a Táncosékkal a megbe­szélt találkozóra. Horgász a szokottnál is figyelme­sebb volt feleségéhez és így az asz- szonyka kis duzzogás után megbo- csájtott. Hanem azok a huncut pontyok nem hagyták abba a játékot! Hor­gász uram a második, sőt a harma­dik vasárnapon is későbben ért haza a megparancsolt és megígért időnél. Az asszonyka tiltakozott, panasz­kodott, sírt, veszekedett. De a pon­tyok sem hagyták magukat! A negyedik vasárnapon Horgász — bár két szép ponttyal, de másfél­órai késéssel érkezett haza. Az asszony a konyhaajtóban vár­ta. Megragadta a szákot, benne a két pontyot és az egészet az udvar­ra dobta. — Egész héten dolgozni járok, egy szabad vasárnap délutánom van — kiáltotta sírva — és ezért a két rongyos halért kellett az én vasár­napi szórakozásomat elrontani? Németországi emlékek HÍREK — A SZAKCSI Uj Élet Termelő- szövetkezet Anna nevű tehene há­rom ikerborjút ellett. Egy borjú életképtelennek bizonyult és nem sok kai világraj ötté után elpusztult, a másik kettő viszont egészséges, élet­képesnek bizonyul. — JUHTENYÉSZTÖ TÁRSULÁS van alakulóban Grábócon. A társu­lást Kovács János, Bakos János, Korpos Alajos, György Albert, Si­mon Lajos és több más gazda szer­vezi. Ezek a gazdák jelenleg is ren­delkeznek több-kevesebb birkával, de már rendeltek is százhúsz da­rabot az állami juhvásárlási akció igénybevételével. A szakcsoportnak előreláthatóan mintegy 300 darabos juhállománya lesz. — ZÁVODON — a megyében el­sőnek — befejeződött a cséplés. Csütörtökön jelentették a községből a járási tanácsnak, hogy a cséplés befejeződött, a község gabonatermé­se, már a kamrákban, padlásokon van, — ALSÓNYÉKEN a kedvezőtlen időjárás ellenére is akadnak jónak mondható terméseredmények. Lacza Józsefnek — I. típusú termelőcso­porttag — tizenöt mázsán felüli át­lagtermést adott a búzája, árpája 16 mázsás terméssel fizetett. Ifj. Tóth Jánosnak ezer ölön 10,25 mázsa ár­pája termett, ami ugyancsak 16 má­zsás átlagnak felel meg. — ELŐRELÁTHATÓAN mintegy 20 KISZ vezető és öt ifjúsági vezető vesz részt kéthetes tanfolyamon a bonyhási járásból. A tanfolyam Fadd-Domboriban sátortáborozás keretében kerül megrendezésre. — NÉGY TANTERMES ISKOLA építését tervezik Izményben. A községi tanács erre a célra 130 000 forintot tartalékol, azonkívül nagy- mennyiségű építőanyagot, amely ugyancsak helyi forrásokból szár­mazik. — AZ ÜTTÖRÖ SZÖVETSÉG Megyei Elnöksége szervezésében 97 úttörő kéthetes táborozás alatt ré­szesül őrsvezetői kiképzésben a bonyhádi úttörőházban. A kéthetes tanfolyan programjában sok kirán­dulás, azonfelül üzemlátogatás is szerepel. — JÚLIUS 24-ÉN ülést tartott a szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége. Az ülésen Schrottner Ká­roly, az SZMT elnöke tartott elő­adást „A mezőgazdaság szocialista átszervezéséből adódó szakszerveze­ti feladatok” címmel. Az előadást élénk vita követte. — A BONYHÁDI JÁRÁSI műve­lődési ház táncszakköre most, a nyár idején sem pihen. Minden héten rend szeresen megtartják a próbákat, készülődnek az őszi, téli idényre, $ — A SIMONTORNYAI BŐR-' GYÁR kultúrcsoportja a községben háromszor adta elő a „Sybill” című operettet, de közkívánatra negyed­szer is meg kellett ismételni az elő­adást. Kisszékelyben és Nagyszékely- beín is sikerrel mutatkoztak be és a kultúrcsoportnak most olyan tervei vannak, hogy más községekbe is el­látogatnak vendégszereplésre. — A CIKOl KISZ-SZERVEZET vasárnap taggyűlést tart. Elégedettek a gépállomás munkájával Amióta önállóak a gépállomások, nagyobb gondot fordítanak a mun­kaszervezésre és nem utolsó sorban arra, hogy az elvégzett munka való­ban kifogástalan legyen. Különösen sok jót lehet mondani ebben az évben a Bonyhádi Gép­állomás munkájáról, amelynek a tit­ka abban rejlik, hogy jól dolgozik a 'pártszervezet, valamennyi párttag megkapja feladatát és mindannyian megértik, hogy a termelőszövetkeze­tekben végzett jó munkának milyen nagy a jelentősége. — Nap mint nap kapunk leveleket — írja szerkesztőségünknek Brück­ner Ferenc elvtárs, a gépállomás igazgatója —, amelyekben elismerő­en nyilatkoznak az elvégzett munká­ról, a traktorosok lelkiismeretessé­géről. Ezekre a dicsérő levelekre joggal büszkék traktorosaink, mert több év jó munkája kellett ahhoz, míg ezt az eredményt el tudták ér­ni. Az igazgató levelével egy másik levelet is mellékeltek, amelynek feladói az aparhanti Március 15 Ter­melőszövetkezet tagjai voltak, a le­vélben a következők állnak: »Nagy megelégedéssel és örömmel értesíthetjük a gépállomás vezető­ségét, a traktorosok termelőszövet­kezetünkben végzett jó munkájáról; Szövetkezetünk nagy léptekkel halad a belterjes gazdálkodás, a termelé­kenység fokozása és a jólét útján, amelyek megvalósításában nagy se­gítséget kaptunk a gépállomástól. Az idei gazdasági évben különösen jól oldották meg a munkát az ara­tás idején. Ez a munka kellő időben, kifogástalan minőségben történt meg, amelyért részünkről elismerő dicséret illeti Sebestyén Tibor fele­lős vezetőt és Riegel Ádám segéd­vezetőt, akik aratógépükkel jó mun­kát végeztek. Lelkiismeretes munká­jáért megdicsérjük Jakab György traktorost, aki közvetlenül az aratás után a tarlóhántást végezte el kifo­gástalan minőségben.« A levél bizonyítja, hogy a termelő- szövetkezet és a gépállomás között jó a kapcsolat, amely egyik legfon­tosabb láncszeme a további munká­nak. FRÁNYA PONTYOK... Hanem azért egy kis kölcsönös durcáskodás után mégis eljutottak Táncosékhoz. Táncosék, hogy a házaspárt ösz- szebékítsék, no meg azért is, mert úgy látszik, hogy Horgásznak a ha­zaérkezésére tett ígéretei nem meg­bízhatóak, indítványozták, hogy a következő héten ne vasárnap, ha­nem szombaton este menjenek tán­colni az egyik nyári vendéglőbe. így is történt! Szombaton este a nyári vendéglőben igen jó volt a zene, táncoltak a párok és a hangu­lat igen magas volt. Ennek dacára úgy tizenegy óra tájban Horgász kiadta az indulásra a jelszót: — Menjünk haza! Táncos már egy kicsit „spicces” volt és így hallani sem akart a ha­zamenésről, de Horgász hajthatat­lan: — Én reggel pecázni akarok, gye­rünk ! És már indult is. Az asszony szipogva követte. Táncosék marad­tak. Horgász másnap reggel egészen korán kelt fel. Felesége még aludt. A férj behordta a konyhába az az­napi főzéshez szükséges vizet, fát vágott, azután gyorsan összekap­kodta horgászfelszerelését és sietett a vízpartra, öt órakor már közöt­tünk ült, azzal az eltökélt szándék­kal, hogy ma nagyon pontos lesz a hazamenésben. De jöttek a pontyok! Azaz, hogy mindenkinek jöttek, csak éppen Horgásznak nem! — Féltizenkettő, indulni kell! — mondta. Ma nagyon pontos akarok lenni! De... megbillen az úszó... ponty kapás! Aztán még egy, máso­dik, harmadik, negyedik... de csak kapás, fogás nincs. Az óra mutatója már az egyesre ér... már a tizedik kapás... •— Na most akadt! — Kiáltja. Hárman is sietünk segíteni, mert tudjuk, hogy neki már „késő” van. Bizony mégis félkettő lett, amire a háromkilós ponty kifáradt és szákba került. Magam is haza készültem, felsze­relésem, zsákmányom már „csomagol va” volt. Sietve segítettem hát Hor­gásznak a szerelésben, csomagolás­ban, hogy minél előbb indulhassunk. Jó hosszú lépésekkel mértük ha­zafelé az utat, mégis két óra leitt, amire hazaértünk. BECK ANDRÁS (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom