Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-24 / 173. szám

1958 július 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

A koppányszántói pártszervezet életéből

Az ellenforradalom Koppány- szántón is súlyos károkat okozott politikai és gazdasági viszonylatban egyaránt. Utána azonban a párt- szervezet tagjai az addigiaknál ösz- szehasonlíthatatlanabb egységben léptek fel a munkás-paraszt hatalomért, s a dolgozó nép érdekében végzett önzetlen munkájukkal kivívták a falu becsületes dolgozóinak megbecsülését, tiszteletét.

Koppányszántón a dolgozó parasztság többsége helyesli és támogatja a párt és a kormány politikáját. Ezt bizonyítja, hogy nemcsak jobban művelik a földeket, az eddigieknél nagyobb mérvű beruházásokat eszközölnek gazdaságukban, hanem az is, hogy becsületesen eleget tesznek az állam iránti kötelezettségüknek is. Az elmúlt félévi adótervet például 107 százalékra teljesítették a községben. Mindez jó alapot nyújtott a pártmunka további javításához.

Azt is meg kell azonban állapítani, hogy az ellenforradalmi kártevés leküzdése után, az eredmények láttán bizonyosfokú megnyugvás és elbizakodottság kezdett eluralkodni a pártszervezetben egyidőre. Utána ismét a fellendülés jelei mutatkoztak a pártéletben.

A TOVÁBBI fejlődés

•döntő tényezői azonban most kezdenek kialakulni, amikor a Központi Bizottságnak a falusi pártpolitikai munka megjavításáról szóló határozatát megvitatva szabták meg a kommunisták feladatait, éppen a fent említett tanulságokból kiindulva.

Elsősorban is azt állapították meg, hogy a párt- és kormányhatározatok sikeres végrehajtásának elősegítésére

erős, szilárd falusi pártszervezetre van szükség. Ez megvan a faluban, csak a munkát kell jobban megszervezni és főként kollektívabbá tenni. Munkaterve volt a pártszervezetnek azelőtt is, de ez lényegében csak a titkár által egyedül lefektetett terv volt, nehéz is volt ennek megfelelően dolgozni és a végzett munkát ellenőrizni.

Most arról határoztak, hogy nemcsak a vezetőség, hanem néhány párttag is részt vesz a tervek összeállításában. S mindjárt felelősöket is jelölnek az egyes feladatok végrehajtásáért, annak segítéséért, ellenőrzéséért.

Volt olyan nézet is a pártszervezetben, hogy nem is olyan fontos a tömegszervezetekben a kommunisták munkája. A taggyűlés tisztázta, hogy a tömegszervezetekben végzett munka elengedhetetlen a tömegkapcsolatok elmélyítéséért folytatott harcban. Mindjárt ki is jelölték, hogy a KISZ-ben például Kaposi Zoltán és Keszthelyi Ferenc elvtársak felelősek a munkákért, míg a népfrontban végzendő pártmunkával Honfi János elvtársat bízták meg.

A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM

fejlődése érdekében végzett munka is most kapott újabb lendületet. A taggyűlésen elfogadott határozat szerint hívták össze például a pártszervezet és a tanács vezetői a volt termelőszövetkezeti tagokat egy kis beszélgetésre. Az itt tapasztaltak azt bizonyítják, hogy az ellenforradalom idején szétesett termelőszövetkezet azért mégis mélyen az emberek gondolatába fészkelte a szövetkezés gondolatát. Már talán újjá is alakították volna, ha a kommunisták

megfelelőbb felvilágosító, meggyőző munkát végeznek. Elmondták a meghívottak szépítgetés nélkül, mint Kovács István is, hogy mikor egyénileg gazdálkodott, nem tudott úgy boldogulni, mint tsz-tag korában és most, hogy újra egyéni, megismétlődik ez a helyzet. Azt is bátran elmondták Polecsák Károly, Bilec Péter és a többiek, hogy az ellenforradalom dühe sem tudott volna erőt venni rajtuk, ha a termelőszövetkezet élén megfelelőbb vezetők állnak akkor, s magatartásukkal is bátorítják őket.

Végül mindezek

TANULSÁGAKÉNT

tárgyalták meg a kommunisták másik fontos feladatát, a tanulást, saját képzésük elengedhetetlen szükségességét. A vezetőség részéről körültekintő vizsgálat előzte ezt meg. A taggyűlésen aztán beszédes számadatokkal is alátámasztották, miért fontos az oktatás. Többek között 130 rádió működik a községben, csak megrendelésre mintegy 120 különböző sajtótermék jár a falu lakóinak. Tehát tágul az alig több mint 300 házszámot számláló falu lakóinak látóköre, s ha a kommunisták igazán a tömegek vezetőivé akarnak válni, parancsolóan áll előttük az egyébként szervezeti szabályzatban lefektetett kötelességük teljesítése.

Csak néhány mozzanat a pártszervezet munkájából, de mutatja, menynyire jó hatással volt a Központi Bizottság határozata a koppányszántói kommunistákra. Ehhez még csak annyit tehetünk hozzá, hogy ha ilyen alapos körültekintéssel és fokozódó lelkesedéssel végzik munkájukat ezután is, a jó eredmény nem marad el.

Segíts magadon ...

Lápafő környéki panaszok orvoslása

Lápafő csendes falu Tolna megye legnyugatibb csücskében, közvetlen Somogy határánál. Egy kicsit semlegesnek érzik itt magukat az emberek, azt mondják, teljesen el vannak zárva a világtól. Bár ez a megállapításuk túlzás, azért van valami a dologban.

Elhagyatottságuk oka a falu kedvezőtlen földrajzi helyzete, az ebből származó hátrányokkal még nem tudtak teljesen megbirkózni. Mocsaras, lápos terület nincs már a határban, régen eltüntették Sobri Jóska búvóhelyét. Iskolát kaptak (most új épül), körzeti orvos rendel náluk és Dombóvár felé rendszeresen jár autóbusz. Egy rövid kövesút kellene még, de az nagyon. Nincs összeköttetésük Somoggyal, mert Somogyszil és a szakcs—lápafői »országút« között csak földes út tartja a kapcsolatot, ami igen gyengének mondható. Csupán négy kilométer hosszú, de kocsi kivételével semmiféle járművel nem barátkozik, esős időben még azzal sem. Kaposvárra nyolcvan kilométeres kerülővel mehetnek a környék lakosai, Dombóváron keresztül. Nemcsak a lápafőiekről van szó. Nak, Várong, Szakcs, sőt még Kocsola is megsínyli a régi vármegyék határkerítési módszereinek ezt a dühítően praktikus maradványát: A közigazgatást nem akadályozza, mert — a nagy távolság ellenére is — autóbusszal bárki eljuthat Szek- szárdra. Más a helyzet gazdasági és kulturális téren. Dombóvár ipari város ugyan, de van elég munkása, vidékieket nem tud foglalkoztatni. Kaposvár segíthetne ezen. Még fontosabb lenne a művelődési és szórakozási lehetőségek megszerzése. Ha az említett utat kiköveznék, busszal mehetnének a kaposvári mozikba (itt csak vándormozi működik), a Csiky Gergely Színházba, sőt a Balatonhoz is.

Természetesen kérték már, hogy segítsenek rajtuk. Legutóbb, körülbelül két héttel ezelőtt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz írt Kelemen Gyula lápafői és Fertály Lajos várongi tanácselnök. A válasz éppen a napokban érkezett meg: az útépítés »a most következő második ötéves terv tervjavaslataiban az első helyek között szerepel«. Ezzel az ígérettel nincsenek megelégedve a kérelmezők mert tudják, hogy második ötéves tervünk csak 1961-ben kezdődik.

Mit lehet ilyenkor tenni? Elégedetlenkedni nem érdemes, az nem segít. A Megyei Tanács tervosztálya nem adhat pénzt, mert a szó- banforgó út — külterületi lévén — nem tartozik felügyelete alá, hanem közvetlenül a minisztériumhoz: A minisztérium . nyilván azért nem ígért közelebbi időpontot, mert elég sok építenivalónk van, elsősorban lakóházépítésre fordítjuk az ország pénzét. De ha van elég áldozatkészség és ambíció a Lápafő környéki emberekben, előrehozhatják a minisztérium tervét, egy-két éven belül megcsinálhatják a várva várt utat: Főleg kézierőt, de pénzt is adhatnak. Kézierő bőven akad a négy-öt községben és a községfejlesztési keret is elég jelentős összeg együttesen. Valószínű, hogy hozzájárulásuk kisebb hányadát tenné az összes költségnek, de a minisztérium feltétlenül méltányolni fogja igyekezetüket és talán egyből megadja a többi pénzt. Próbálják meg!

A másik panasz is régi és ez sem csak a lápafőiek panasza, de abban

különbözik az előbbitől, hogy a forrás mégis csak közelebb van, továbbá nem a lábukon érzik, hanem a szájukban és a megoldás is egyszerűbb. Kenyérről van szó, rossz kenyeret kapnak a szakcsi pékektől. Szitálatlan, rosszul sült, savanyú, vagy dohos. Igaz, hetenként csak kétszer (szerdán és szombaton) visznek Nakra, Várongra és Lápafőre, mert a lakosság többsége önellátó, de akkor is nehéz megenni. Sokszor nem is lehet. A lápafői tanácshoz olyan kenyérvéget vittek be a falubeliek, amelyből zsákmadzag kandikált ki, de ez még hagyján. Várongon haraptak már olyan kenyérbe is, amelynek ízét nem tudták pontosan meghatározni.

Nagyon szomorú dolog ez és már régen változtatni kellett volna rajta, írhattak volna a Sütőipari Vállalat megyei központjának, vagy még egyszerűbben a dombóvári járási ellenőrző bizottsághoz, nyilván nem hiába. Persze, még most sem késő, de talán nincs is rá szükség. Ez a cikk remélhetőleg nem kerüli el az illetékesek figyelmét.

G. T.

Az Európába érkezett Paul Robeson nyilatkozata terveiről, munkájáról

A magyar lapok is beszámoltak arról, hogy Paul Robeson, a világhírű néger énekels Európába érkezett s jelenleg Londonban tartózkodik, ahonnan több európai fővárosba látogat el. Robesont londoni szállásán meglátogatta Georges Leon, az Humanité munkatársa, aki hosszan elbeszélgetett a világhírű művésszel. A rendkívül érdekes beszélgetés egyes részeit, amit G. Leon az Hu- manitéban közölt, az alábbiakban ismertetjük.

Az első kérdés, amivel az újságírók Robesont Európában fogadták: mennyiben tekinthető útja politikai jellegűnek?

— Művész vagyok, — válaszolta Robeson — és mint' művész utazom. P»rsze jogom van azt gondolni és tenni, amit akarok, ez a XX. században már nem is lehet kérdés.

— Találkozik-e politikusokkal is?

— Természetesem — válaszolta Robison és nevetve hozzátette:

— Amint leszálltam a repülőgépről, rögtön meghívtak a Lordok Házába ...

A tréfáról komolyra fordítva a beszélgetést, Robeson művészi pályafutásáról szólva elmondotta, hogy többször hívták nagyobb operasze- repekre, mint a MJsfiszfó, B.oris Godunov, Basilio. „Ez nem az én szerepem” — válaszolta, majd így: folytatta:

— Afrikai születésű néger vagyok és Musszorgszkij, Bartók, Monteverdi dalaiban ugyanazt a hangulatot találom, amit a mi népünk ősi dalaiban.

—Meddig tartózkodik Angliában? — kérdezték Robesontól.

— Egy hónapot, — felelte, — talán valamivel tovább. Számos meghívásom van, szerepelek a rádióban és a televízióban is.

De azt is elmondotta, hogy Londonból Prágába utazik, onnan a Szovjetunióba, majd Franciaországba, ahol szívesen enekelne Párizsban, szabadtéren a munkásoknak.

— Miért London az első állomása?

— Tizenkét évig éltem itt, —'válaszolta Robeson. — Itt ismertem meg a munkásosztályt és sok hasonlót Innern indultam Spanyolországba, Moszkvába is.

Robesont egész Európában szeretettel, művészetének és emberségének kijáró tisztelettel várják éS' fogadják. Mert Robeson nemcsak művésznek páratlan, hanem embernek is, aki mint. ügyvéd évtázejdie- ken át harcolt az elnyomott amerikai négerek jogaiért, mint művész pedig az igazi humánumért, a kizsákmányolás mentes szabad életért.:

(cs)

Tamási — kenyérgyár

Másutt talán egyszerűen „sütő- üzem”-nek hívnák, így és érdeklődtem a járókelőktől az utcán, merre van a Tamási Sütőipari Vállalat új üzeme. A kenyérgyárat keresi? — Az ott van Budán.

—• Csak nein Budáról szállítják! ide a kenyeret?

I— Hát nem is a budapesti Budáról. hanem a tamási Budáról, az alsóvárosból.

így jutottam el a tamási kenyérgyárba, ami tényleg gyárnak is beillik, különösen Tamási viszonylatban, ez a járás ugyanis a megye iparban legszegényebb járása.

A múlt év elején, közvetlenül az ellenforradalom után helyezték üzembe az egymilliókétszázezer forintos beruházással épült gyárat. Azóta látja el jóminőségű kenyérrel és süteménnyel nemcsak Tamásit és a környék pusztáit, hanem Parit is és néha kisegíti Pincehelyt, Nagykónyit, Szakályt is. Naponta 8—10 ezer darab különféle péksütemény és 25 mázsa kenyér készül a korszerű üzemben.

Ideje volt már megépíteni, mert itt Tamásiban különösen idült volt a sütőipar „betegsége”. Az első ötéves tervben jóformán alig történt több ebben az iparágban a kisebb- nagyobb pékségek összevonásánál, a fejlesztésre, korszerűsítésre nem sok jutott. így aztán a megnövekedett szükségleteket nagyon nehéz volt kielégíteni a volt „maszek” pékségben. Düledoző épületek, elavult kemencék, a gépesítés teljes

Legyen népművészeti bolt Ssekssárdon

Több ismerősömmel megtörtént márt hogy sárközi, vagy egyéb Tolna megyei népművészeti tárgy- gyal lepte meg valamelyik családtagját. Ez rendjén van, örvendetes, hogy a népművészeti tárgyak iránt megnőtt az érdeklődés, a dologban viszont az a furcsa, hogy ezeket a tárgyakat Budapesten, Pécsett, vagy valamelyik^ másik városban vásárolják, Tolna megyétől jó messzire.

Szekszárdon már régóta meg van az igény egy népművészeti bolt létrehozására. Egy idő óta sárközi szőtteseket már árusít az egyik szekszárdi népbolt, de ez még csak a kezdet kezdete. Miért ne lehetne hát égy népművészeti boltot nyitni a megyeszékhelyen?

Jónevű népművészei vannak Tolna rriéjgyének. A Sárköz központjában, Decsen háziipari nép- művészeti szövetkezet működik. A székely asszonyok között szövetkezet még nincs, de sokan szőriek ma is s nem kis gondot jet lent szőtteseik értékesítésé, A jó nevű fazekasok, fafaragók is szívesen vennék egy ilyén bolt megnyitását. Sőt, arról is lehetne szó, hogy ebben a boltban bemutassák és árusítsák a Tolna megyei képzőművészek alkotásait. A bolt egyszersmind kiállítás-jellegű is lehetne, amely dokumentálná megyénk gazdag' népművészetét. Minden amellett szól tehát, hogy ezt a létesítményt megvalósítsák. Ennek ellenére mind a mai népig csak terv maradt. Mi az oka?

A kérdésre először Vincze Jó- zsefné, a decsi háziipari népművészeti szövetkezet elnöke válaszolt Elmondta, hogy központjuk már többízben kérvényezte a megyei és városi tanácstól, de helyet nem biztosítottak a bolt számára. Az, hogy az árusítást a népbolton keresztül szervezzék meg, körülményes, helyesebb az, ha közvetlenül

a szövetkezet nyitja mg a népművészeti boltot.

Győri István a Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője, mint tájékoztatott bennünket, az elmúlt héten tárgyalt a bolt ügyében. Tudomása szerint Dombóváron már előrehaladottab stádiumban van a bolt ügye, de Szekszárdon is mód nyílik megnyitására, ha a városi tanács helyiséget biztosít erre a célra. Egyébként ő és a megyei kereskedelmi osztály támogatja a nép- művészeti szövetkezet kérését.

Akkor tehát már csak az marad hátra, hogy a városi tanács szorítson erre a célra valahol egy bolthelyiséget. Tudjuk, ez nem könnyű, de a szekszárdi tanács, amely már eddig is annyit tett a város szépítései rendezése érdekében, bizonyára megtalálja aj módját, hogy itt is segítsen, népművészek és vásárlók megelégedésére.

hiánya jellemezte Tamásiban is a sütőipar munkáját. Sokszor a higé- nia legelemibb követelményeit sem tudták betartani, amellett drágán termeltek a régi „üzemek”. Mint Rózsa Andor elvtárs, a vállalat igazgatója mondja, két évvel ezelőtt Tamásiban még 16 forint értékű tüzelőanyagot használtak fel egy mázsa kenyér sütéséhez — akkor fával kellett tüzelni —, ma ennek még a negyedét sem. 3,20—3,50 forint között mozog a mázsánkénti tüzelőfelhasználás. Az új üzemben, ahol egy dupla gőzkemence és egy dupla, széntüzelésű magyar-kemence működik, most dolgoznak a magyar kemencének — 40 ezer forintos önköltségcsökkentő beruházással — olajtüzelésre való átalakításán. Ekkor még alacsonyabb lesz a tüzelőanyagfelhasználás. Emellett tisztább Is a munka a salakmentes olajtüzeléssel.

Az új üzemben nemcsak a kemencék korszerűbbek. Gépek végzik a munkák nehezebbjét. Dagasztógép kíméli meg a pékeket a legnehezebb munkától, a dagasztástól, ami bizony gyakori okozója volt a legjellemzőbb „pék-betegség”-nek, a sérvnek. Igaz, a dagasztást meg kellett tanulni a fiatal, új szakmunkásoknak is — nyolc tanuló szabadult nemrég az üzemben —, de erre a tudományukra már csak akkor van szükség, ha esetleg áramszünet következtében nem megy a gép. Szita, kiflisodrógép, zsemlyeformáző, tésztafeladó tartozik az üzem felszereléséhez.

A vállalat központjában elmondják azt is, hogy az utóbbi években gyors ütemben számolják fel az egész járásban az üzemek elmaradottságát. Míg 1953-ban egyetlen üzemben sem volt dagasztógép, ma öt helyen végzi gép a dagasztást. Tíz üzemben van kiflisodrógép, öt évvel ezelőtt még nyolc helyen dolgoztak fatekinővel, ami — a fa szál- kásodása miatt — komoly baleseti veszélyt jelentett, ma már mindenütt vasteknőben dagasztanak. Tamásin kívül két üzemet, a simontor- nyait és az rregszemcseit alakítják! át olajtüzelésre.

A „gyár” dolgozói örülnek az új üzemnek. De örülneSt a község lakói is, akiknek minden nap jó minőségű kenyér kerül asztalára.

— Július 26-án mutatkozik be Szék szárldon az Állami Népi Együttes. A sportpályán építenek színpadot, s így szabadtéri előadásban kerül sor az együttes műsorára.