Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-23 / 172. szám
1958 július 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG b Tanulságos történet a trafóról, meg a hullaszállító kocsiról Nagyon mérges emberrel találkoztam a dombóvári tanácsház folyosóján. Aktatáskával hadonászott, mérgelődött s mint ez ilyenkor szokás, mindenkinek, így nekem is elmondta keservét, bánatát. A történet a következő. A községben több mint kilenc nagyüzem fogyasztja a villamosenergiát. A közel húszezer lakosú községbén az utóbbi években megnőtt a villamosáram fogyasztás, átépítésre szorultak a régi Vezetékek, új transzformátor állomásokat kellene építeni. A határozatot az új trafó állomás felépítéséről és a villamosvezeték átépítéséről az illetékes szervek jóváhagyták, utasították az építővállalatokat, az alvállalkozókat, hogy vonuljanak fel, kezdjék meg a munkát. A baj ekkor kezdődött ... A Bárányé megyei Mélyépítő Vállalat építésvezetője felkereste a helyi és járási tanácsot, kérte őket, juttassanak valami úton-módon egy felvonulási épülethez alkalmas he- lyiségét részükre, hogy a harminc embert és az egymillió forint értékű árut biztonságos helyre tudják elhelyezni. A tanácsnál ígéretet tettek erfa), tudták, hogy egy új felvonulási épület felépítése közel százezer forintba kerülne és miért ne takarékoskodnának ott, ahol lehet. Kijelölték a volt mentőállomási garázst felvonulási épületül. Az építésvezető megtekintette a helyiséget. Az megfelelt volna a célnak, azonban több mint egy és félkilométerre volt a munkahelytől. Közben a munkahely környékén körülnéztek és alkalmasnak találták a hullaszállító kocsik garázsát felvonulási épületnekc, és javasolták a tanácsnak, hogy ez utóbbit utalják ki részükre, a két hullaszállítókocsit pedig vigyék be a városba, a volt mentőállomásra. A kérés és javaslat indokolt, észszerű volt. El is fogadták a tanácsnál. Utasították az illetékeseket, hogy vontassák be a kocsikat a városba. Két pár ló és két ember indult ,e munkát elvégezni, mely a későbbi bonyodalmakat hozta. A lovakat a hullaszállítókocsik elé fogták és a gyászos menet elindult a város felé. Az utca lakói — az Erzsébet utca közel egy kilométer hosszú —I kíváncsian tódultak a kapukhoz, kit temetnek, milyen szerencsétlenség történt Dombóvárott, hogy az egész temetkezési vállalatot mozgósítani kell. Amikor látták, hogy a hullaszállítókocsik nem jönnek ki a mentőállomás udvarából, megnyugodtak. A kocsisok lelakatolták a garázsajtót, .nyugodtan hazatértek. A ház lakóinak küldöttsége pedig elvrient a tanácshoz, hogy kieszközölje a hullaszállítókocsik visz- szaszállítását, mert a lakók félnek a végítélettől, attól, hogy ily közvetlen közelségben garagirozzák a hullaszállítókocsikat. A tanácsnál meg', hallgatták a kérést, igazat adtak a küldöttségünk. Másnap a hullaszál. lítókocsikat visszavontatták a temetőbe. A vállalat építésvezetője pe.< dig újból ment a tanácshoz, hogy érveit előadhassa, meggyőzve a község Vezetőit igazáról. Ismételten az a döntés született, hogy a hullaszállítókocsikat vigyék a mentőállomásra. Újból elindult két pár ló két emberrel. Vontatták a kocsikat végig az Erzsébet utcán. Ekkor azonban nem tudták már bevinni a garázsba a kocsikat. Nyolc-tíz asszony állta el a kapubejáratot, s azt mondták, csak a testükön át mehet a hullaszállítókocsi. Mit tehettek a derék kocsisok, megfordították a kocsi rúdját és indultak vissza a temetőben lévő garázshoz. A vállalat építőmestere ismételtem elindult igazát bizonyítani. Közben eltelt három hét, a kocsit még egyszer levitték a volt mentőállomás garázsához, de qkkor már minden lakó tett az ajtóra és a kapura egy-egy lakatot — biztos ami biztos — és át- kozódások, szidalmazások közepette térítették vissza a hullaszállítókocsi legénységét, a két kocsist meg az építésvezetőt. Az ügy ezVel le is záródott volna. Azonban az építővállalat, akiknek az lett volna a feladata, hogy 1200 méter betonutat készítsen és felépítse a transzformátorházat: a három hét alatt egymillió forint értékű építési anyagot, szerszámot fuvaroztatott Komlóról és más helyekről Dombóvárra, most összeszedték csomagjaikat, vagonba rakták az építőanyagokat, szerszámokat és elköltöztek. Az építésből nem lesz semmi — legalábbis egyelőre nem — majd csak akkor, ha a Magasépítő Vállalat öthat hét múlva a felvonulási épületet elkészíti. A történetnek tehát még nincs vége. Tanulságul érdemes elgondolkodni ezen a történeten: hogyan tud két hullaszállítókocsi egy város fejlődésében akadály lenni és milliókat „elszállítani”. PÁLKOVÁCSJENŐ Gazdász élet szép élet Hajnalodik. Az eső csendesen verdesi az iskola ablakait. Az iskola folyosói csendesek, néha hallatszik egy-egy halk, léptekhez hasonló koppanás. S ha belép az ember a második évfolyam tantermébe, könyvek fölé hajolva találja a fiúkat. Készülnek a képesítőre, készülnek a vizsgákra. Ök rövidesen búcsút mondanak az iskolapadoknak, várja őket a mezőgazdaság. És a vizsgák előtt átnézik még egyszer az eddig tanultakat. A leghátulsó padban ül Bíró Imre, aki éppen az állattenyésztési könyvet nézegeti, s kezében ceruzával nagyban számolgat. Takarmányt ír elő hízósertések számára. — öt, tizenhárom, így na, most kiszámítom az emészthető fehérjét, majd a keményítő értéket... Úgy el van merülve a tanulásba, hogy nem veszi észre, hogy mellette vagyok. Bíró egyike az osztály legjobbjainak, kitűnő tanuló. Egyszerű, csendes, példás szorgalmú fiatal. Ujjaival hajába szántva kezdte elmondani teljes őszinteséggel véleményét az iskolánkról. — Mikor először léptem át az iskola küszöbét, egyedül éreztem magam. Minden idegen volt számomra, a fiúk, az iskola, a község. Sokszor elmondtam magamban: Vajon érdemes lesz-e? ... És lassan összeszoktunk, barátaim lettek az ismeretlen fiúk, tanultam, érdekeltek a tankönyvek, a délutáni gyakorlatok és fokozatosan láttam meg, nem volt hiábavaló a tanulás. Sok kérdésre kaptam választ. Aki szereti a mezőgazdaságot, annak érdemes eljönni. Hamar eltelt az első év, utána a második. A közös munka, tanulás, szórakozás összeforrasztott bennünket. Én is azt mondom, amit a nóta mond: »Gazdász élet szép élet.« Sok parasztfiú választotta az ipart életpályájának és elhidegült a mezőgazdaságtól. Szeretném, ha az újságon keresztül hallhatnák szavamat azok, akik ingadoznak még: Parasztfiatalok! Gyertek a mezőgazdasági iskolánkba tanulni, nem bánjátok meg! — Van-e szebb élet a gazdász életnél? — kérdezzük szinte egyszerre. — Nincs! — mondja Bíró elgondolkodva. És én is ezt mondom: — Nincs! Kosa János Lengyel Hívatlan vendég (?) A vendég gyanútlanul leül az egyik üres asztalhoz. Kér egy pohár sört, vagy bort, esetleg fagylaltot, ha éppen éhes, valami ételneműt, vagy amire éppen gusztusa van, s miután megkapta, hozzálát elfogyasztásához. S ekkor egy pillanatra torkán akad a falat, vagy korty, mert meglátja az egyik hivatlan vendéget. Kimért léptekkel közeledik az asztalhoz, időnként filozofikus komolysággal a fogyasztó vendégre emeli szemét, aztán felcsipegeti a leszórt kenyérmorzsákat. Ez egy kakas. Élete párja, a jérce a vendégünk melletti széken üldögél. Ül, csipeget ő is, meg... de ne részletezzük. Szokás, hogy vendéglőkben különböző medencékben halakat tartanak, melyek közül a vendég választhat magának ebédre, vagy vacsorára valót. A szekszárdi Sörkert vendéglő továbbfejlesztette ezt a szokást és a halak mellé néhány csirkét is rendszeresített a vendégek osztatlan elégedetlenségére. Véleményünk: A szekszárdi Sörkert példája egyáltalán nem követendő. Két özvegy egy háznál Anna néni — özvegy Csikós Istvánná — miközben az ebédet készítette, életéről beszélt nekünk. Minden szava élő vádiratként hatott azok ellen a háborús őrültek ellen, akik özvegyek, árvák, bénák és rokkantak millióiért felelősek. Dalolva ment el, betegen jött haza Az első világháború előtt két évvel volt a Csikós házaspár menyegzője. A háború váratlanul köszöntött be. A férfiakat elvitték a faluból katonának. Csikós István is közöttük volt. — Nagy lakoma, evés-ivás volt akkor. A virágokkal feldíszített bevonulok daloltak. Úgy dalolt szegény férjem is, mintha lakodalomba ment volna... Akkor még nem tudtuk, mi is az a háború — mondja Csikós néni és egy könnycseppet töröl ki a szeméből. — Aztán bezzeg megtudtuk később — fűzi tovább a szót —, halálos betegen jött haza szegény uram... Halálos betegen és amikor néhány évi szenvedés után meghalt, rám várt a családfenntartás férfinak is komoly megpróbá '.tatást jelentő nehéz feladata. A tragédia megismétlődött özvegy Csikós Istvánná a magukra maradt, nincstelen parasztasszonyok keserves életét élte. Kora hajnaltól késő estig robotolt az uradalmak és a nagygazdák földjein. Keresete éppen hogy csak kenyérre futotta. Minden reménye a fiában volt. — Te már nem leszel napszámos, iparost nevelek belőled — mondogatta gyakran a kicsiny kisfiú borzas fejecskéjét simogatva. Csikósné szívós, akaratos asszony volt. Nehéz küzdelmek árán keresztülvitte tervét. Borbélyt nevelt a fiából. Ifj. Csikós István, amikor megnyitotta apró kis borbélyüzletét, megházasodott. Nem sokáig élvezhette a boldognak induló családi életet. Ismét eldördültek az ágyúk, s hogy egyesek pénzeszsákjai számára minél több arany gyűljön, ifj. Csikós Istvánnak is hadba kellett vonulnia. A halálhír váratlanul érkezett. Akkornap hangos volt a döbröközi öreg utca a két özvegy keserves sírásától. Gyakran sírtak akkor Döb- röközön. A második világháború huszonöt özvegyet és harminckét árvát hagyott maga után. Ifj. Csikós István után két árva fiúcska maradt. A kisebbik nem is ismerte az édesapját. »Legyenek átkozottak, akik megint ’akarják« Az idős, reszkető kezű, íekete- kendős Csikós néni remegő szívvel figyeli nap mint nap a rádiót, a háborútól fél. Félti két szép unokáját. A nagyobbik Budapesten dolgozik a Kerékpárgyárban, a kisebbik pedig asztalossegéd. Az idősebbik unoka nősülés előtt áll. A hetvenhat éves özvegy Csikós Istvánná öklével nyugat felé fenyegetve mondja: — Legyenek átkozottak, akik megint a háborút akarják. A hangjában a háborúk által agyonkínzott anyák és özvegyek feledhetetlenül csengő elkeseredettsége izzott. H. T. fi föl dm íi vessző vetkezeti nőbizottságok tevékenysége jelentős a falu életében A MÉSZÖV Nőbizottságának Elnöksége a MÉSZÖV vezetőségével egyetértésben úgy határozott, hogy még az őszi feladatok megbeszélése előtt tanácskozni kell a földművesszövetkezeti nőbizottságok elnökeivel. E határozat értelmében tartottuk meg valamennyi járási székhelyen a nőbizottsági elnökök értekezletét. Ennek nemcsak az volt a célja, hogy számszerűleg minél több asz- szonyt mozgósítsunk (ugyanis ebben a nagy munkaidőben 250 asz- szonyt tudtunk mozgósítani), hanem az, hogy a nőbizottságok! elnökéivel megbeszéljük a munkájukban eddig elért eredményeket, hiányosságokat és a feladatokra irányítsuk a fő figyelmet. Annak ellenére, hogy a földművesszövetkezeti nőbizottságok megalakulásuk óta ilyen járási értekezleteken nem adtak számot tevékenységükről és mindössze 8 hónapos múltra tekinthetnek vissza, — megállapítható, hogy a munkájukban még meglévő kezdetlegességek, hiányosságok ellenére is helyes volt életre hívni ezeket. Ezt a tényt bizonyítja az MSZMP Politikai Bizottságának határozata is, melyben megállapítja, hogy a földművesszövetkezetekben létrehozott nőbizottságok a falu olyan parasztasszo- nyait is be tudják vonni a mozgalmi munkába valamilyen módon, akik még egyáltalán nem vettek részt mozgalmi tevékenységben. A járási értekezleteken résztvet- tek a nőtanácsok elnökei is, és ezt azért tartottuk szükségesnek, hogy jobban elmélyítsük a nőtanácsok és a földművesszövetkezeti nőbizottságok együttműködését. Általában levonhatunk olyan következtetést — ez a felszólalásokból is kitűnt —, hogy a nőmozgalom kiszélesítésében sokat segítettek a földművesszövetkezeti nőbizottságok. Még ma is fennáll ugyan, hogy az egyik községben a földművesszövetkezeti nő- bizottság, a másikban a nőtanács fejt ki nagyobb tevékenységet a nőmunka érdekében, azonban a legtöbb helyen közösen teVékenykednek az asszonyok nevelésében, munkájuk megkönnyítésében, közösen mozgósítottak olyan nagyjelentőségű rendezvények sikere érdekében, mint a Nemzetközi Nőnap, Gyermek Nap, stb. közösen vállalták a téglajegyek eladását a Gyermekváros javára. Azonban a földművesszövetkezeti nőbizottságok létrehozása e közös feladatokat jelentő nőmunkán túl azzal a céllal történt, hogy mint a falu legnagyobb, legjelentősebb paraszti tömegeket átfogó tömegszervezetében, a földművesszövetkezetekben működő nőbizottságok bekapcsolódjanak a szövetkezetek sokrétű, bonyolult tevékenységének segítésébe, munkájuk jobbátételébe. A nőbizottságok egyik és állandó főfeladata csak úgy, mint az egész szövetkezeti tagságé, a szövetkezeti vagyon védelme. A MÉSZÖV május 15-i megyei választmányának határozata is ezt tűzi fő feladatul a szövetkezeti tagság és szövetkezeti dolgozók elé. Ez a határozat felkéri a nőbizottságokat, hogy segítsenek olyan közszellem kialakításában, amely nem tűri a pazarlást, a közvagyon gondatlan kezelését, s leplezzék le a szövetkezeti vagyon megkárosítóit. A nőbizottságok nagy többsége lelkesen tevékenykedik a szövetkezeti vagyon védelme érdekében, azonban vannak esetek, amikor egyes fmsz-i alkalmazottak hely télén magatartásukkal, retorzió alkalmazásával igyekeznek ettől elvenni a kedvüket. Ilyen eset fordult elő pl. Tolnanémediben, ahol Dré- szer László boltvezető, Kistormáson, — ahol Szabó József boltvezető az ellenőrzést végző nőbizottsági tagokkal meg nem engedhető hangnem- bs(n beszélt. A gyönki járási közipont vezetői személy szerint Szo- boszlai elvtárs megfelelően értékeli a nőbizottságok jelentőségét a szövetkezeti munkában és ezeknek a dolgozóknak felelősségrevonására megtette a szükséges intézkedéseket a MÉSZÖV választmány határozatának szellemébén. Adott esetben minden szövetkezeti vezetőnek így kell eljárnia. A termelési tevékenység segítése terén is egyre inkább bekapcsolódnak a szövetkeizeti munkába a nőbizottságok. A tamási járási értekezleten pl. az iregszemcsei nőbizottság egyik tagja felszólalásában elhangzott, hogy eddig is bekapcsolódott a nőbizottság a termelés segítésébe. A múlt évben a cukorrépa termelő szakcsoport szervezésében tevékeny részt vállalt és a jövőre vonatkozóan vannak terveik; a tsz szervezés, fmsz-i tagszervezés és részjegynövelés terén. A községben épülő kultúrház- hoz anyagi támogatást fognak nyújtani azáltal, hogy a nőtanáccsal közösen egy színdarabot tanulnak be, melynek bevételével a kultúrház építéséhez hozzájárulnak. Baloghné elvtársnő a nagykónyi fmsz nőbizottságának elnöke elmondotta, hogy a boltokban hat esetben tartott ellenőrzést a nőbizottság, próbavásárlást végeztek, az áruk kezelését ellenőrizték, resztvettek az asszonyok a félévi leltározásban. A kultúrmunkába is lelkesen bekapcsolódnak, jelenleg egy nagy operettet tanulnak be, melyben szerepet vállalt az ügyvezető elvtárs is. A bevételből egy televíziós készüléket akarnak vásárolni, hogy a község kultúrszínvonalát ezzel is emeljék. Lelkes szervezői voltak az fmsz-i nőbizottságok a megye több községében a magyar—szovjet baráti találkozóknak, a magyar—szovjet asz- szonyok találkozójának, melyeket önállóan is és a nőtanácsokkal közösen is szerveztek, a magyar és szovjet barátság elmélyítése céljából. Ozoráról Szondi Sándomé elmondotta, hogy ezért sikerült olyan jól náluk a találkozó, mert az asz- szonyok szívüket, lelkűket a szovjet nép iránti szeretetüket adták a szervezésbe. Sok volna,elsorolni azokat az értékes javaslatokat, tanulságokat, ame lyek a járási értekezleteken elhangzottak. Minden esetre olyan következtetést le kell vonnunk, hogy a jövőben méginkább szükséges a nőbizottságokkal az élő, eleven kapcsolat megteremtése, az, hogy még jobban törődjenek járási és községi fmsz-i vezető szerveink a nőbizottságokkal, segítsék, bátorítsák őket munkájukban, karolják fel kezdeményezéseiket, tartsanak részükre az eddigieknél több szakmai ismertetőt, mint teszik ezt a gyönki járásban, melynek eredményei máris megmutatkoznak. A hozzászólások általában tükrözték a földművesszövetkezeti ügyvezetők tevékenységét a nőbizottságokkal kapcsolatban, mert ahol feladatokat adnak az asszonyoknak, ott sokkal lelkesebben dolgoznak és szép erédményekről tudnak számot adni. Ilyen vonatkozásban a gyönki és a tamási járás szövetkezeti vezetői dolgoznak a legjobban. Kétségtelen, hogy az ügyvezetők munkájától, irányításától és felelősség- érzetétől nagymértékben függ falun a nőmozgalom további kiszélesítése. RANGA JÖZSEFNÉ Szövetkezetpolitikai Osztály nőfelelőse Gazdakör alakult Szedresen A szedresi földművesszövetkezet vezetősége eleget tett a szövetkezeti tagság kívánságának és 42 taggal gazdakört alakítottak a gazdák nagy megelégedésére. A gazdakör a földművesszövetkezet keretében fog működni az e célból elkészített alapszabály alapján. Az alapszabályban megjelölték a gazdakör célját, a tagok jogait, kötelességeit, valamint a gazdakör irányításával kapcsolatos teendőket & e téren a választott vezetőség feladatait. A gazdakör céljául a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását a szabadságharcok, s a nép kultúrha- gyományainak ápolását, ismeretközlő előadások és tanfolyamok tartását, s népünk békevágyának elmélyítését, valamint a földművesszövetkezet, s az egész szövetkezeti mozgalom szerepének, jelentőségének tudatosítását jelölte meg.
