Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-14 / 139. szám

1958 június 14.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Bízni kell az emberekben és az eredmény nem marad el

Az egész megyében elismerően nyilatkoznak a szakemberek a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet tagjainak munkájáról. Egyesek úgy vélik, könnyű nekik, jó elnökük van, rendet tud teremteni és az elmaradhatatlan, hogy jól állnak. Ez mind igaz. Bár ők is úgy kezdték, mint a többiek, semmi nélkül és évék hosszú sora alatt határtalan szorgalmukkal sikerült felküzdeniök magukat, s ma ott tartanak, hogy a Búzakalász Tsz a megye egyik legjobb szövetkezete.

iNem volt könnyű

■ezt a nagyszerű eredményt elérni, és elsősorban a sikert abban keresték, hogy a szövetkezet gazdáival érttették meg, hogy ha becsületesen dolgoznak, saját jobblétük alapját teremtik meg. Nem véletlen, hogy a szövetkezet valamennyi tagja arról beszél, hogy még ebben az évben egy 120 férőhelyes új istállót építenek, ahol valamennyi munka gépesítve lesz és csak tejből 1 millió forint bevételre számíthatnak. Mindjobban hatalmasodik el a szövetkezet tagjai körében az az igazság, hogy gazdaságuk akkor lesz valóban jövedelmező, ha nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. Másik szavukban már a hároméves tervükben megvalósításra kerülő 100 hold gyümölcsös és 100 hold szőlő telepítéséről beszélnek. Ezek a tervek, gondolatok foglalkoztatják a tagokat és éppen ezért bíznak abban, hogy szövetkeze^ tűk pár év múlva még szebb eredményeket tud felmutatni.

Ennek a 170 tagnak, akik ma a szövetkezet gazdái, gondolkodásmódját megváltoztatni rövid idő alatt nem lehetett, de alapos munkával és nem kis türelemmel sikerült elérni, hogy a tagság ma úgy beszél a termelőszövetkezetről ; — a miénk ...

Az eredmények elérésében nagy szerepe van a szövetkezet pártszervezetének, a kommunistáknak. Minden munkacsapatban van párttag, akik a brigád-értekezleteken bátran

elmondják, hogy egyes területeken nem megfelelő a munka minősége, változtatni kell ezen. És másnap és a következő napokon már nem fordul elő olyan hiba. Hogy a szövetkezet tagsága mennyire

magáénak érzi a szövetkezete!

jó példa a következő megtörtént eset: A tehenészet egyik dolgozója vasárnap szabadnapot kért, hivatkozva elfoglaltságára. A tsz elnöke abban az esetben engedte el, ha maga helyett állít valakit. Megtörtént és még az nap meglepődve tapasztalta az elnök, hogy az a tag, akinek akkor a tehenészetben kellett volna lenni, nem volt ott. Amikor megkérdezte tőle, hogy miért nincs a munka helyén, úgy nyilatkozott, hogy nem mondta biztosra, hogy elmegy. Az elnök beszélgetni kezdett szép csendesen, és megmagyarázta, hogy felelőtlenségével nagy kárt okozott szövetkezetének. Nem kapták meg az állatok a megfelelő gondozást, takarmányozást, amelynek eredménye a kevesebb tej lesz. A beszélgetést a szövetkezet tagjai közül többen végig hallgatták és egyszerre csak két ember kivált a csoportból, elmentek, befogtak, kimentek a tehénistállóhoz és anélkül, hogy mondta volna valaki nekik, elvégezték a munkát.

Nagyszerű eredmény ez,

amely bizonyítja, hogy a szövetkezeti paraszt valóban magáénak érzi közösségét.

A fegyelem kialakításában nagy jelentősége van annak is, hogy az elnök egy személyben nem rendelkezik a szövetkezetben. Ha valamelyik tag kéréssel fordul hozzá, azt válaszolja, hogy a vezetőségi ülésen megbeszéli és döntenek kérése felől. Ha valamelyik tag fogatot kér, a brigádvezetőhöz utasítja, annak a hatáskörébe tartozik a fogatok elosztása. Mindezt

Beszélgetés

egy tanulmányi verseny győztesével

D. Horváth Istvánnal a Palánki Mezőgazdasági Technikum negyedik osztályos tanulójával beszélgettem a napokban, aki a mezőgazda- sági technikumok országos gyakorlati versenyén első helyezést ért el...

Az iskolai KISZ-szervezet már az országos verseny meghirdetése előtt, februárban gyakorlati háziversenyt hirdetett meg, s az erre való felkészülés nagy segítséget nyújtott D. Horváth Istvánnak az országos versenyhez is. Az iskolai versenyen első helyezést ért el, s a második helyezettel együtt vettek részt a körzeti versenyen, amelyet Székesfehérvárott rendeztek. A körzeti versenyen ott voltak többek között a jóhírű váci és nagykanizsai mezőgazdasági technikum tanulói, akik mögött jó eredménynek számító harmadik helyezésre számítottak a palánki diákok. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a körzeti verseny eredményhirdetésekor megtudták, hogy a két első díjat a palánki mezőgazdasági technikum versenyzői érték el.

Az országos versenyt Debrecenben rendezték.

— Amikor megérkeztünk a debreceni állomásra, úgy körülfogtak, hogy észre sem vettük, amikor a kísérő tanároktól elválasztottak. Ettől a pillanattól kezdve nem beszélhettünk tanárainkkal és versenyen kívüli diákokkal sem — mondja D. Horváth István.

... A verseny korán reggel, 5 órakor kezdődött, s az első tétel olyan volt, amit a palánki iskolában nem tudtak gyakorlatban tanulni — az árvíz miatt. — Szerencsémre — mosolyodik el a diák, — kaptam egy jutalomkönyvet az iskolától, amely a szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozik. Ebben a könyvben olvastam olyan dolgokat, aminek ennél a tételnél nagy hasznát vettem, s így sikerült helyesen megoldanom.

A többi feladat is ment simán. Silókukoricát kellett ekézni, muna tagság örömmel látja és bízik vezetőiben. Ezek után már könnyen meg lehet érteni, hogy miért megy minden munka olyan jól a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben és hogy miért kérte ebben az évben is 56 új tag felvételét.

Közel 1500 holdon gazdálkodnak már és a tagság szorgalmas munkája nyomán mindig szebb eredmények születnek. Most is építenek egy 60 férőhelyes sertés fiaztatót, amelyekben csak fehér hússertést tenyésztenek. Növelik a szarvasmarha állományt, a tej jelenleg havonta 50—60 ezer forintot jelent, amelyből havonként 20 forint munkaegység előleget tudnak biztosítani.

Nagyon sokat lehetne még beszélni mindarról, ami alapjában változtatta meg a szövetkezet tagságának gondolkodásmódját és amelyeknek köszönhető, hogy ma az elmondottakról beszélhetnek.

Nem ördöngösség tehát a megye legjobb szövetkezetének lenni, csak foglalkozni kell a szövetkezet gazdáival és megértik, hogy ő értük van minden.

Pálkovács Róza

Búcsúztató helyett. . •

Még néhány hét — esetleg hónap — és végképp eltűnik Szek- szárd központjának egyik szégyenfoltja, a Mártírok-tere és az Arany János utca sarkán lévő földszintes épület. Lebontják, hogy helyét többemeletes modern irodaház foglalja el s ezután már végérvényesen csak az idősebb szekszárdiak emlékezetében éljen, keserű szájízt hagyva maga után.

Búcsúztatni illenék, hiszen régi épület volt, s hosszú ideig sajnos éppúgy hozzátartozott a városképhez, mint mondjuk a Megyeháza, vagy a szobor a Garay- téren. S mégsem búcsúztatja senki, ellenkezőleg örül mindenki megszűntének, mert a rosszra csak emlékezni jó, azért — mert elmúlt.

Ebben az épületben éveken, vagy talán évtizedeken át volt egy kocsma. Nevére nem emlékezem, talán nem is volt neki. Egyetlen szobája falát egy hatalmas nyitott bugylibicska díszítette, mintegy jelképéül az itt zajló „szórakozás” mikéntjének. Itt gyülekezett estéről-estére a szekszárdi alvilág, az akkori idők huligánjai, zsebmetszők, útonál- lók, kupecek és hamiskártyások. Itt készítették elő a gyanútlan áldozatok kifosztásának tervét, a

kártyások itt „kopasztották meg” a vásárról hazaigyekvő, s a kocs- máros borától félrészeg, vagy egészen bódult klienseiket. Nem múlt el este verekedés nélkül, a vitákat nem egyszer a zsebből előrántott bicska zárta le. Hiszen a falon ott függött a jelkép ...

A kocsma már régebben megszűnt. Az új időkben kemény kézzel igyekeztek rendet teremteni, s nem is kevés sikerrel, a bűnbarlangok felszámolásában; az akkori idők huligánjai is elszéled- tek, egyikből tálán rendes ember vált — hiszen történtek már csodák — a másik mögött becsapódott a börtönajtó, s biztosan van olyan is, aki mostanában valamely más ország rendőrségét boldogítja.

Bontják a házat. Eltűnik ezzel egy épület, amely kocsmárostól elválaszthatatlanul hozzó,tartozott a múlt rendszerhez, a bűnözés világához, amelyben a filléres tolvajra esetleg börtön várt, aki milliókat lopott óhatatlanul tagja lett valamelyik részvénytársaságnak. Lassan elfelejtjük az emlékét is. És ez így van jól. A bűntanyák helyén új, szép házak épülnek, a rendszeren, amely kitermelte magából ezeket a bűnbarlangokat, tiszta élet.

(—ei)

BESZÉLŐ SZÁMOK...

kalapot kiállítani, rendsodrózni, kocsit megrakni szénával...

Mire a versenyen résztvevő diákok beértek a városba a verseny színhelyéről, a bírálóbizottság már döntött is.

A gyerekek az úton befelé mondogatták: — Horváth, te bent leszel az első három között.

— Ugyan, miből gondoljátok.

— Biztos, hogy bent leszel.

— Nem hiszem.

Es valóban, még akkor sem akart hinni a fülének, amikor a bírálóbi- zottsá.g elnöke kihirdette a verseny eredményét és első helyen az ő nevét említette. Csak akkor hitte el igazán, amikor kezében volt az 1000 forint...

Azonnal táviratot adtak fel Palánkra, hogy az itthoniakkal közöljék az örömhírt, s amikor másnap az esti vonat begördült a palánki állomásra, az iskola, szinte valamennyi diákja ott szorongott a vasúti sínek mellett. Amikor az iskola- igazgató, a kísérő tanár, meg a tanulmányi verseny győztes diákja leléptek a szerelvényről, az iskolai KISZ-szervezet titkára üdvözölte őket... Az üdvözlő beszédre D. Horváth István is válaszolni akart, de nem tudott mit mondani, meg nem is volt rá ideje, mert a diákok felkapták a vállukra és úgy vitték be az iskolába. Az esetnek szegény Varga Laci itta meg a levét, mert az ő fejére esett a bőrönd, amikor az ünnepeltet vállukra vették. Persze ő sem haragudott meg érte, eny- nyit magára vállalt a győzelem öröméből.

Mik a tervei D. Horváth Istvánnak?

Tovább szeretne tanulni gazdasági akadémián... Szülei eleinte ellenezték továbbtanulását, mert apja beteg és az otthoni 10 hold földnek a megművelése rá várna, de most már ők is beleegyeztek, hogy tovább tanuljon ... Reméljük, ott is hasonló sikerrel...

Buni

Az elmúlt napokban egy fiatal dunakömlődi értelmiségivel beszéltem ...

— Itt semmisem változik. Minden mozdulatlan. A kultúra terén ugyan azok az állapotok uralkodnak, mint 20 évvel ezelőtt — mondta kissé elkeseredve.

Ha Dunakömlődön jár az ember a külső jelekből nem igen következtethet pezsgő kulturális életre s a minőségi fejlődést is, ami a falu életében végbement az elmúlt évtized során, csak úgy tudja felmérni, ha egy kis összehasonlítást tesz a múlt és a jelen között.

A számok, amelyek az összehasonlítás során elénk tárulnak, rácáfolnak fiatal barátunk állítására.

A számok a falu fokozatos és állandó kulturális fejlődéséről beszélnek.

Ugyanis Dunakömlődön ebben az 1700 lakosú községben 1948-ban mindössze 48 rádió szórakoztatta csak a boldog tulajdonosokat, ma viszont a rádiótulajdonosok száma

már elérte a 196-ot. Könyvtár azelőtt nem volt a községben, s a faluban legfeljebb egy-két filléres ponyvaregényt lehetett találni. Most viszont jól működő hatalmas népkönyvtár áll a parasztság rendelkezésére s a könyvtár olvasottságát legjobban bizonyítja, hogy 1957 utolsó negyedében több mint kétezren kölcsönöztek könyvet Dunakömlődön.

Hogy miért ekkora az olvasottság? Ezt többek között azzal is lehet magyarázni, hogy a faluban több a „kiművelt” tanult ember. A falu parasztfiataljai közül 1948- tól 1958-ig 28-an végezték el a középiskolát. Ugyanakkor a régi rendszerben a középiskolát 15 év alatt 1930-tól 1945-ig mindössze 8-an végezték el.

A műveltség emelését szolgálja az általános iskola is a község kulturális fejlődésében.

1940-ben hárman végezték el az általános iskolai műveltséggel egyenlő műveltséget adó polgári iskolát, most viszont évenként 18—20 —25—28 általános iskolát végzett fiatal hagyja el az iskola kapuit.

15 évvel ezelőtt mozit csak akkor láthatott a dunakömlődi ember, ha a szomszédos Paksra utazott, ilyen utazáshoz viszont a parasztembernek sem kedve, sem ideje nem volt. Ma évente 6—8 ezer látogatója van a község mozijának;

Újságot azelőtt csak a falu néhány értelmiségi dolgozója olvasott, ma 282 újság jár Dunaköm- lődre.

Dunakömlődön tehát, ahogy láthatjuk, nemcsak járdákat építenek, nemcsak a falut csinosítják, nemcsak gazdasági változások mennek végbe, ^anem kulturális változások is.

A kulturális fejlődés terén levő mozdulatlanság elmélete hamis. S hogy ne essünk a felületes megítélésből keletkező tévedések áldozatául, nem árt, ha a számokat hívjuk segítségül, a számok minden szónál ékesebben beszélnek.

(- H -)

Andris bűntette...

az öt százas. Az ajtó azonban nyitva maradt.

... Vargáné hazaérkezve a nyitott ajtót feledékenysége számlájára írta.

. .. Gyorsan ágyba gyerekek! Andris, Irmus, Pityu!! Andris mozgolódott, de nehezen bújt ágyba. Felkelt, zsebébe nyúlt, mondván, hogy zsebkendőjét vette ki (pedig csak a pénzt nézte meg).

Az apa szigorú tekintete észrevette Andris nyugtalanságát, és így szólt az anyához:

— Mi baja, Andrisnak, olyan furcsa volt?

— Semmi sem történt vele, itthon játszott — hangzott a válasz.

E* lcsendesült a szoba, csak a gye- ■*—1 rekek egészséges szuszogása hallatszott. Alig szunnyadt el az anya, mikor az ágyacskák felől Andris sírása felébresztette.

— Anyu, anyu, a kabátom zsebében van...

Az anya riadtan ült fel, és odasietett az ágyhoz. Andris arca duzzadt volt a sírástól, haja csapzottan hullott bele.

— Anyu, vidd vissza Varga néninek .. :

Az anya felemelte a kis kabátot és zsebébe nyúlt. Belőle öt szépen ösz- szehajtogatott százast vett ki, kissé meggyűrve. T.

kor a gyermek megköszönte ajándékát és elsietett a gangon.

— Milyen édes ez a kisfiú ! Bárcsak az enyém lenne — gondolta magában.

T etörölte könnyeit, és dolgozott, tett, vett, s közben eszébe jutott, hogy 7 órára mozijegye van. Felöltözött egyszerű, de csinos, barna ruhájába és elsietett a körúton

... Andrist egész délután foglalkoztatta a kis úttörő vasút, melyet akkor látott az egyik játéküzlet ablakában, mikor vásárolni járt. „500 Ft!” jelezte a címke.

Hárman voltak testvérek, és tudta, hogy ajándéknak kissé drága lenne apja 1500 forintjához mérten. Mondta ezt már anya is.

Gondolataiban azonban ott keringett a kis vasút a szoba közepén, és a kis öccse a csodálkozástól tátott szájjal figyelte. Anyuka és apuka is örült neki. És Irmus a nővérkéje! — mindig ő indította el.

Hirtelen egy olyan gondolat villant át agyán, hogy Varga néninek nincs gyermeke, és pénze is van. A kulcsot mindig a félig behajtott ablak mögé szokta tenni — látta már.

... Szürkület volt. Halkan csikor- dult a kulcs a zárban, majd az üveges ajtó lassan becsukódott. Andris a konyha félhomályában, gyorsan odahúzta a kis széket a szekrény elé, és kettő percen belül zsebében volt

V

argáné kedves asszony. Szeretik a szomszédok. Sohasem veszekszik senkivel, mindenkinek jót akar. Bármilyen üggyel mehetnék hozzá okosan, meggondoltan segít. Olyan „tudós’’ asszony, pedig csak 35 éves. Két éve özvegy. Férje a viharos októberi napokban, az őrjöngő tömeg áldozata lett. Azóta csak él, dolgozik, és segít mindenkinek. Munkahelyén szinte csodálják kartársai erős hitét, bátorságát, szívós akaratát. Egyedül él, gyermeke sem maradt, aki halott férjére emlékeztetné. Magányát gyakran egy csokor virággal, vagy egy vidám (kacagással) köszönéssel, a szomszéd kis Andris szépíti meg. ő szereti a gyermeket, s boldog, ha néha megtölti lakását csilingelő kacagása.

Andriskám, szaladj el a Közértbe, hozz egy kiló cukrot — szólt ki az erkélyen ugrándozó kisfiúnak.

— A gyermek szolgálatkészen sietett be, és az ajtóba állt. Vargáné a konyhaszekrény felsőajtaját kinyitva, kivette pénztárcáját, és az összerakott százasok közül egy 20 forintost vett ki.

— Vegyél egy jó csokit is magadnak — mondta, miközben egy hálót nyomott Andris kezébe... Vígan fü- työrészve jött haza Andris, lóbálta a hálót. A csokoládét is hazahozta, hogy megmutassa Vargánénak. Vargáné szemébe könnyek szöktek, mi-