Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

1958 június 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

T í :

Ha valaki a Dunán ereszkedik le egy személyszállító gőzösön, elhagyva Dunaföldvárt — fenséges panorámában gyönyörködhet a folyó bal partján. Tipikus dunai táj, sűrű nyárfa és fűzfaerdőkkel szegélyezve lank ás dombok, szőlőhegyek, gyümölcsösök teszik változatossá ezt a szakaszt. Szinte keresi az ember a költő után a kis lakot a nagy Duna mentében és dúdolja a rég tanult kis dalt a hajógépek monoton zakatolásának ütemével.

Vagy ha autóbuszon közelíti meg Budapestet, vagy Szekszárd felől, elnyúlt házsorok között ér a megállóhoz, kőrakásók halmaza, új parkosítás. remekbeszabott tanácsháza hívja fel a figyelmet a községre.

Nem különben, ha vonattal érkezik a község állomására, kétkilométe- res út után újonnan épült házak sorfala kíséri a központig az utazót, aki megérkezett Bölcske községbe.

Ez a mi községünk, melyet nagyon szeretünk mindnyájan, kicsik-na- gyok, öregek, fiatalok, munkások, parasztok, pedagógusok, úttörők, mindannyian. És ez a szeretet látszik meg a község minden középületén, iskoláin, tanácsházán, épülő életén, a községben szerte heverő tégla és kőrakásain, gyümölcsösein, stb.

És mi, a község pedagógusai, szám- szerint huszonhatan, akik közül csak igen kevesen szülöttei a községnek, nemcsak megszerettük Bölcskét szorgalmas, értelmes népével, hanem nagyon meg is becsüljük. Egyikőnk sem kívánkozik el innen, legyen szülőhelye Győr vagy Kőrösladány. Itthon vagyunk mindannyian, itt neveljük a dolgozó nép megbecsülésére tanítványainkat, a szülők iránti sze- retetre a gyermeket. Nem is nehéz feladat ebben a községben, mert az a gondoskodás, mellyel a községi tanács tagjai és mindenki szívén viseli a község sorsát, nem mindennapi eset a megyében, de még megyén kívül sem. ,

Éppen ez adta a tollat a kezembe ma, hogy megírjam és ország-világ tudja meg, mire használja fel Bölcske község felszabadult dolgozó népe a kezébe adott hatalmat? A Szakács és Hanzedli nagyságos urak cselédjei, a Teleki grófok summásai milyen hozzáértéssel, a feladatok felmérése közben milyen bölcsességgel érvelnek, vitáznak, hogy előbbre vigyék mindannyiunk közös ügyét! Nem szónokolnak sokat a szocializmus építéséről, de minden lépésükkel azt építik.

Ezt igazolja az a tény is, hogy fel- szabadulásunk óta három állatorvost, 9 mérnököt, 4 honvédtisztet, 5 pedagógust nevelt ki a község. Jelenleg heten tanulnak egyetemeken és főiskolákon, több mint húszán érettségiztek a község gyermekei. Az államosítás óta több mint háromszorosára nőtt a nevelők száma Bölcs! év utál

kén. Azelőtt három római katolikus és három református tanító működött a két felekezet iskolájában. Ma 24 tanár és tanító, két óvónő nevel, oktat és tanít. A tankötelesek száma 160 gyermekkel nőtt 10 év alatt, bár a község lélekszáma közel sem gyarapodott ilyen arányban. Kallódó tankötelesünk nincs. Messze vidékiek is elragadtatással beszélnek központi iskolánkról, a rózsaligetes iskolaudvarunkról, az államosított zárda iskoláról. A Szakács kastély parkjában is emelkedik már az újabb iskolánk, négy tanteremmel, két nevelői lakással, melyet a községi tanács a községfejlesztési hozzájárulásból építtet, közel négyszázezer forintos költséggel. De már a harmadik óvodai termünk - munkálata is ki van adva végrehajtásra. Szeptemberre készen lesz és egy szülő sem panaszkodik majd, hogy gyermeke nem jutott be az ovódába! A következő új tanévben a mi iskolánkba is bevezeti felsőbb hatóságunk az új tantervvel kapcsolatos gyakorlati dktatást, a tökéletesebb politechnikai képzést. Ennek érdekében a község iparosai társadalmi munkával alakítanak át egy mellékhelyiséget munkateremmé és szerelik fel gyalupadokkal, szerszámokkal. Közel egymilliós költséggel új, modern, normálfilmes mozit építünk, korszerű színpaddal ellátva. Szintén községfejlesztési hozzájárulásból.

És amikor ezekről tárgyal a tanács ülésünk, büszkeséggel és nemi kis meghatódottsággal hallgatjuk Ferde István dolgozó paraszt érvelését: kell a mozi, kell az iskola, mert évszázadokon át sem Szakács, sem Hanzedli urak nem építettek nekünk semmit sem, vállalnunk kell a 13 százalékos községfejlesztési adót, három évre vállaljuk is! Vagy Farkas István iparos okos hozzászólását: „Földesuraink a vaútat is kivitték a birtokukra, a községből 4 kilométerre, örömmel, mert a község elöljárósága maradi felfogással a pár holdnyi föld kisajátításától félt. Gyermekeink, fiaink a vasútat is ki vitték a birtokuk- ülésünk elhatározását, a községfejlesztés felemelését, mert iskolát, mozit építünk rajta, építjük a szocialista Magyarországot, melyben minden embernek jobb sorsa lesz."

Szilágyi János bácsi, a tanács nesztora így érvel: „Az állam mi vagyunk, az adófizető polgárság. Ha adunk, magunknak adunk. Nagyon sokat kaptunk már államunktól eddig is, mert tíz év alatt több mint két millió forintot építettünk be iskoláinkba, kultúrházunkba, ártézi kútjainkba, gépállomásunkba, útjainkba, járdáinkba. Hozzájárulok a községfejlesztési adó 13 százalékra való felemeléséhez három évre lekötve, mert csak akkor remélhetjük," hogy szocialista államunktól továbbra is kapni fogunk sok segítséget.”

A • • •

A további teendők ezek után adva vannak. Okos vezetéssel kiaknázni azt a mérhetetlen értéket, mely a felszabadult népben rejlik még és akkor csodát láthat a világ! Ez a vezetés meg is van. Bölcske község apraja, nagy ja egy emberként áll a

munkás-paraszt kormány mögött, a párt mögött, mert jól vezet, bölcsen vezet.

Mi, bölcskei pedagógusok pedig elsőrendű kötelességünknek tudjuk, hogy a tanácstagjaink bölcsességét, előrelátó népi kultúr- és gazdaság- politikáját plántáljuk továbbra is tanítványainkba. Neveljük tanítványainkat apáik tiszteletére, szüleik szeretetére, mert megérdemlik.

Épül a szocialista Magyarország: épül Bölcskén is, tele hittel, bizakodással. Nagy hozzáértéssel, bölcsen, a néppel, ki között 26 névtelen pedagógus is dolgozik, akik nagyon szeretik községüket: Bölcskét.

Módos István

ált. isk. igazgató.

HÍREK

— Sebestyén István országgyűlési képviselő június 14-én, szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig fogadónapot tart a Hazafias Népfront megyei irodáján.

— Tűzoltócsapat alakult a harci Petőfi Termelőszövetkezetben. Az avatást vasárnap tartják meg, s ebből az alkalomból a szövetkezet nagyszabású bált rendez a kultúrott- honban, vagy jó idő esetén a Sióparton, a ligetben. A bálra meghívják a község lakosságát, azonkívül a szomszédos községekből is hívnak meg vendégeket.

— A szekszárd—palánki mezőgazdasági technikum negyedik osztályos tanulói június 21-én, szombaton rendezik meg évzáró bankettjukat.

— A tíz év óta fennálló szekszárdi Cipész KTSZ az elmúlt évben 18 874 pár lábbelit készített. Egy fő termelési értéke 81 700 forint, a havi átlagkereset 1475 forint volt. A szövetkezet 1957. évi nyeresége 372 000 forint volt.

— A dombóvári Gőgös Ignác gimnáziumban az idei tanév végén 130 rendes tanuló és 9 levelező tanuló tesz érettségi vizsgát. A most érettségiző diákok közül 68-an jelentkeztek főiskolára, egyetemre, 18 tanuló jelentkezett pedagógiai főiskolára, kilencen orvosi egyetemre, hatan bölcsészkarra, hatan közgazdasági egyetemre, öten kertészeti—szőlészeti főiskolára kérték felvételüket a jelentkezők közül.

— Július elsején nyitják meg Mö- zsön az általános iskolai napközi otthont. A községi tanács 45 ezer forintos költséggel tataroztatta a napközi épületét.

Készüljünk fel a téli takarmányozásra

A rendkívüli időjárás az állattenyésztésben is érezteti hatását. Késői volt a kitavaszodás, átmenet alig volt a hideg és a meleg napok között, ezért a növények elmaradtak a fejlődésben, később pádig a szárazság beállta után szárbamentek, elvénültek. Hasonló volt a helyzet a legelőknél is. Viszont lényegesen növekedett |a termelőszövetkezetek közös állatállománya. Míg 1957. év tavaszán a közös szarvasmarhaállomány 2700 volt, ma 5000 körül van és mindig növekszik. A növekvő állatállománynak mindig több és jobb takarmány kell. Ha az állattenyésztés hozamát akarjuk gazdaságosan növelni, ahhoz szintén jó minőségű és olcsó takarmány szükséges.

Fehérje értékű szántóföldi takarmányok közül legértékesebb a lucerna. Ez a növény, az állattenyésztésben szinte nélkülözhetetlen. Az időjárás sajnos meglátszik a lucernák hozamán is. A betakarításuk általában jól sikerült, és legtöbb helyen jól elvégezték a kazalozást és raktározást. Most már a betaka- ríott szénát a leggazdaságosabban kell felhasználni, úgyhogy elsősorban növendékállatok, fejőstehenek takarmányozására és télen sertések részére is szükséges a lucernadara. A betakarított lucemaszéná- hoz a lehetőséghez mérten ne nyúljunk a tél beálltáig. Ha van lucerna, akkor az állattenyésztők munkája lényegesen könnyebb, hiszen kevés mennyiségű lucerna, viszonylag magas tápértékkel rendelkezik. A lucernával hasonló gazdaságos felhasználásban részesítsük a bal- tacimot és vörösherét is.

Pillangós takarmánynövényeink mellett a takarmányszükséglet lényeges részét a rétek adják. Az idén a rétek hozama is alacsony lesz, mert a szárazság miatt az aljfüvek növekedése elmaradt. Ezért arra törekedjünk, hogy minél előbb kezdjük meg a rétek kaszálását és a szénát jól raktározzuk el, hogy teljes értékű takarmány legyen. Növendékállat nevelése jó tápértékben gazdag rétiszéna nélkül szinte elképzelhetetlen, különösen a választás utáni időszakban kell jó takarmány a fejlődő fiatal szervezetnek és ebben az időszakban van ma is sok helyen visszaesés, mert nem adnak a fiatal borjaknak jó minőségű gyenge rétiszénát. Egyéni és nagyüzemi állattenyésztésünk növendékállat nevelését igen nagyban segítené elő, ha a választási korban jól és megfelelően takarmá- nyoznánk a növendékeket.

Ez évben különös gondot kell fordítani az utak, árokpartok, erdei tisztások füveinek betakarítására. A fűfélék virágzása beindult és itt a legfőbb ideje annak, hogy ezt a munkát is a leggyorsabban meg kell kezdeni, mert a megyében ezekről a területekről lényeges szénatermést lehet betakarítani.

Legelőink fűállománya általában kielégítő. A gazdaságosság, a szak- szerűség, főleg pedig az időjárás legjobban most követeli meg azt, hogy legelőkön a kijelölt szakaszhatárokat be kell tartani. A száraz idő különösen kedvez a gyomnövényeknek. Ezért legelőkön még a virágzás és maghullás beállta előtt el kell végezni a gyomirtást. Jelentős mértékben segíti ezt a munkát a vegyszeres gyomirtás.

A zöldsilózásnak is most van az ideje. Ahol van silózásra váró anyag, őszi takarmánykeverék, zsenge nád, vagy bármilyen silózásra alkalmas anyag, azt le kell silózni.

Az őszi keverékek helyére vessünk silótakarmányt. A korán lekerülő kalászosok helyét a legrövidebb időn belül vessük el másodvetésként csalamádé, köles vagy mo- harral, de úgy, hogy őrizzünk meg minden nedvességet, ami a földben van, úgyhogy legyen zöldtakarmányunk.

Sok munka van most a mező- gazdaságban, aminek fontosságát nehéz volna egymás elé állítani. Azonban a mostani napok munkájának eredménye alapja lesz annak, hogy mennyi takarmányt takarítunk be a télre.

Állattenyésztésünk mennyiségileg és minőségileg is fejlődik. Termelő- szövetkezeteink törzskönyvi ellenőrzés alatt lévő tehénállománya elérte a 12,5 kg-os átlagos napi tejtermelést, ami igen szép eredmény, ahhoz, hogy még tovább emeljük az állattenyésztés színvonalát, takarmány kell elsősorban, most van az ideje, hogy kihasználjunk minden lehetőséget, készüljünk fel arra, hogy az állatállomány részére a télen is legyen bőséges, jó minőségű takarmány.

MOHAR LÁSZLÓ megyei főállattenyésztő

— Nem újkeletű a takarékosság a paksi Cipész KTSZ-nél, a hulladékfelhasználását évek óta alkalmazzák, í 957-ben a Martfűi Cipőgyártól beszerzett krupon-hulladékkal 300 kg krupon-anyagot takarítottak meg. Ez- év első negyedében már 160 kg kru- pon megtakarítást értek el.

— Tánciskola indul június 21-én Szekszárdon, június 17-én Tolnán.

— Teljesen gépesítették a mosást a paksi szülőotthonban. Villanymeghajtású mosógép, facsarógép, azonkívül mángorló- és vasalógép könnyíti meg a mosónő munkáját.

Pillanatfelvétel a fülkéből

— Akkor minek érettségiztünk?... Munkás, középiskola nélkül is le••

Összehasonlítás

Változatok a váraljai élethez

A vasúti fülkében öten utaztunk: Két érettségiző diák, egy munkás, a batyútcipelő néni és jómagam. A két diák beszélgetett:

— Te öregem, már mindent meg- póbáltam, sehol semmi... Mindenütt csak odabökik: a létszám betelt — így az egyik.

— Én már nem is izgatom magam, elmegyek ácstanulónak, ez a szakma mindig biztosít megélhetést ... — Vetette oda a másik, nem valami nagy lelkesedéssel.

— Látod ez nem tetszik nekem... Az ember négy évig gürizik, tanul, mint egy hülye és lehet belőle egy jól szituált munkás, akit nem hívnak senkinek. Mondtam is a srácoknak, hogy mind marha, aki gimnáziumba megy. — Nyilatkoztatta ki az előbbi diák, és már vette is elő a történelem könyvet, hogy tanuljon, de ekkor megszólalt a munkás:

— Engedelmet kérek, hogy beleszólok a beszédbe, de már csak megkérdezem: honnan veszi a fiatal úr, hogy a munkást nem hívják senkinek. Ez hazugság. Nekem elhiheti, én munkás vagyok, láthatja most jövök az üzemből. Megkeresem, mint vasesztergályos a havi 2500 forintot a gépjavító vállalatnál és nincs semmire gondom. A műszak után kiöltözöm, senkisem mondja meg, hogy nem úriember vagyok.

hét bárki. Szólt közbe az ácsnak készülő diák.

— Hogy miért tanultak?... Mert megvolt erre a módjuk. De különben is nem másnak tanultak, maguknak, amit jól megtanultak azt el nem veszi maguktól ebbe az életbe senki. Bár nekem lett volna módom, hogy ilyen idős koromban tanuljak, nem kellene most güriznöm — válaszolt a munkás.

— Az előbb azt mondta, hogy olyan munkásnak rflint maga nincs gondja, él mint Marci hevesen — folytatta a vitát a munkást lebecsülő diák.

— Most is azt mondom, hogy nincs különösebb gondom, semmivel sem érzem magam alábbvalónak, mint egy mérnök, vagy egy orvos. Pedig „csak” munkás vagyok. De sajnos még csak most érettségizek. Negyven éves fejjel bújom a történelem könyvet... Lássák, pedig én nem akarok egyetemre járni, munkás vagyok és az is akarok maradni. De tanult munkás akarok lenni, mert ilyenekre van most szükség.

A két fiatal összenézett, s elbigy- gyesztett arccal kisompolyogtak a fülkéből.

MOLNÁR LÁSZLÓNÊ

Nyugdíjas. Jól megérdemelt pihenését tölti Váralján Papp Lajos elvtárs, bányász. Ez a pihenés azonban nem olyan tétlen semmittevésben telik el, mert a munkás^ mozgalmi évek hosszú gyakorlata nem engedi a tétlenséget. Mint a pártszervezet titkára segít a falu életének irányításában, formálásában.

És ha az eredményeket nézzük, megállapíthatjuk, hogy az ilyen és hasonló emberek vezetésével, segítségével, a párt tanításai nyomán használhattuk ki a Szovjetunió adta szabadságot. így érhettünk el oly sok sikert népünk felemelkedésében, még az előforduló hibák ellenére is.

Csak néhány példát erre a fejlődésre, Papp elvtárs életén keresztül. Milyen volt a helyzet például 1921—1923-ig? — ekkor ugyanis itt élt Papp elvtárs. — A földből magából nagyon nehezen lehetett megélni — mondja, — s ezért mentek el az emberek bányásznak. De ott sem volt jobb a helyzet, mert még a tősgyökeres bányászok is elmentek a mezőgazdaságba dolgozni.

— Ha pedig a bér miatt szólni mertünk, jobb volt mindjárt szökni valamerre, mert nem lehetett maradása az embernek. Ezt sú- lyosbbította, szinte elviselhetetlenné tette még az infláció. A milliók nem értek semmit...

A következő emlékezés az 1930— 1931-es évekből való. ha lehet még rosszabbodott ott a szegény em= bér számára a helyzet. Ki törődött az emberekkel? — Aknász voltam — teszi hozzá — s mégis csak mint csillést alkalmaztak. Utána sztrájk miatt elbocsájtottak.

Sok volna elsorolni azokat is, akik a nyomor, a munkanélküliség elől idegenbe vándoroltak. De visz- szakerültek lassan, hisz ott sem volt különb az élet.

A felszabadulás után alapvetően megváltozott minden, s 1957—1958- ra már feledésbe merült az a régi élet. — Nem volt ám akkoriban olyan kedvezménye a bányásznak, mint most — mondja Papp elvtárs- — Egy időben Pécsett dolgoztam a bányában. Nem járt értünk rendszeresen autóbuszjárat. Még ide a szomszédba, Mázára is gépkocsival jérnak a bányászok, pedig a hegyen keresztül mindössze 3—3 és fél kilométer a távolság.

— Amikor én Pécsre jártam — folytatja tovább — hetenként kétszer háromszor gyalog tettem meg a közel 50 kilométeres utat. Kénytelenek voltunk többen is, ha azt akartuk, hogy a családtól se szakadjunk el, de vasútra se költ- sük el keresetünk jórészét.

— Ma azzal a régi kifejezéssel élve — úri emberek a bányászok. Komlóra naponta háromszor is busszal szállítják a bányászokat munkahelyükre. De egyénileg is jobb az élet most, nem is lehet csak úgy egyszerűen összehasonlítani. A sok rádió, elegánsan bútorozott lakások, új házak mellett több mint negyven motorkerékpár szolgálja a bányászokat, hogy még a faluban se kelljen gyalog jámiok.

A helyi pártszervezet agitátorai ilyen és hasonló érveket sorakoztatnak fel felvilágosító, nevelő munkájuk során, hogy valóban az egész falu dolgozó népét felsorakoztassák maguk mögé, a párt és a kormány határozatainak sikeres végrehajtása érdekében.

Nem árt ezeket a dolgokat ösz- szehasonlítanunk, mert mondjuk meg őszintén, hajlamosak vagyunk a régi rosszat elfelejteni s közben az új megváltozott helyzetben is nem a jót, a fejlődést nézni elsősorban, hanem a kétségtelenül még meglévő hiányosságokat, amelyek pedig, — mint az világosan látható — összehasonlíthatatlanul máskép vetődnek fel, mint a régi nyomorúság, kilátástalanság idő«' szakában.

(i—e)