Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

1958 június 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Hz ismeretterjesztés néhány tapasztalata az év első negyedében A nyár a népművelési tevé- , kenységek között az isme­retterjesztő munkában is holt­szezon. Ilyenkor lecsökken az elő­adások száma, s természetesen nem lehet azt sem várni, hogy az egyes előadásokon a hallgatók száma gyarapodjék. A nyár azonban egyrészt az elmúlt téli és tavaszi hónapok munkája felmérésének és az őszre való felkészülésnek az időszaka. Anélkül, hogy teljes ké­pet akarnánk rajzolni a Tolna me­gyei ismeretterjesztő munka hely­zetéről, eredményeiről, nem árt néhány általános problémáról szólni, amelyek csak részét alkot­ják a nagy egésznek, de az ezek­ben való javítás nélkülözhetetle­nül szükséges ahhoz, hogy a fej­lődés továbbra is egyenesvonalú és felfelé ívelő legyen. Az idei első negyedévben közel 900 ismeretterjesztő előadást tar­tottak a megyében. (Ez csak a hi­vatalosan kimutatható szám, a valóságos jóval több, mert a kü­lönböző társadalmi és tömegszer­vezetek is tartottak ismeretterjesz­tő előadásokat a TTIT-n és nép­művelési szerveken kívül.) A mun LEVELEZŐK ÍRJÁK Egy fél kiló borjúhús története A kis bolthelyiség megtelt embe­rekkel. Nők, férfiak szorongtak ke­zükben kis kosárkával, hálóval akta­táskával. A termet betöltötte a fe­hérköpenyes hentes kimért, erőteljes bárdütésének hangja. Megszokott gesztussal dobta mér­legre a 30 deka borjúhúst. Mér, fi­zetnek, tovább mér. Egy idős, fe­hérhajú „nagysága” minduntalan a pult felé tolakszik és néha kissé sá- pitozva kérdi: — Tessék mondani, marad még? Az ember olyan ritkán fér hozzá, pedig úgy szeretjük a bor- jusültet — magyarázta a szomszéd­jának. A mellette álló emberek is talán épp egy szelet borjusültre, vagy tán csak egy jó marhapörköltre gondoltak. A hentes fennhangon kérdi : — Ki a következő, kérem? — Jaj, én már olyan rég jöttem. Egy fél kilo borjut kérnék — szó­lalt meg a néni. A pultnál sovány fekete férfi állt, s kissé ingerülten jelentette ki: — Ha a néni előbb jött volna, akkor itt állná elől. Mi jöttünk korábban. Egy kilo marhát kérek. A nagysága nagyot nyelt, visszadugta pénztárcá­ját a szatyorba és valamit dörmö- gött még. Már a pultnál álltunk. A hentes udvariasan kérdezte: — Fél borjut tetszik? — Igen — mondta sértődötten a néni. Az idős hentes igyekezett a leg­szebbet kiválasztani, hogy megbé­kítse. Fizetett és lassan tört utat magá­nak kifelé. Kinn, egy fához kötve pórázon ápolt, szürke farkaskutya ült. — Gyere Néró, lesz mit enned! — duruzsolta 'a néni, miközben elol­dotta kötelékét. Aztán jól megfogta, szinte huzattá magát az állattal, s így beszélt hozzá. — Csak nem hagyom, mikor úgy szereted kutyuskám! Nem hagyom ezt a fél kiló borjut.... Tálosi Teréz. Ahol a szovjet hősök sírján virágok nyílónak A Nagydorog községben felállított szovjet hősi emlékmű tövében, a kö­zös sírban hazánk függetlenségéért, dolgozó népünk szabadságáért ví­vott harcban elesett 123 hős szov­jet katona teteme porlad. Ezt az emlékművet 1956. október 27-én ha­lottak emlékét meggyalázó kezek ledöntötték. Azóta az emlékművet helyreállították, sőt a Nagydorogi Dohánybeváltó KISZ-fiataíjai gon­doskodtak arról is, hogy az emlék­mű környékén virágok nyíljanak. Bátai Károly elvtárs, a Nagydo­rogi Dohánybeváltó KlSZ-szerve- zetének titkára kezdeményezésére húsz fiatal vett részt ebben a szép munkában!!« A nagydorogi [szovjet hősi emlékmű körül nyiló virágok a KISZ-fiatalok háláját és szerete­dét hirdti. id. Sántha József ka zömét a TTIT szakosztályai végezték. S azt is meg kell álla­pítani, hogy jól. Nagy a fejlődés az elmúlt évekhez viszonyítva. A pedagógiai és egészségügyi elő­adássorozatok nagy sikere élén­ken példázza a jó munkát. Na­gyon sok hangversenyre, zenei előadásra is sor került a negyedév folyamán a zeneiskola és a TTIT művészeti szakosztályának közös rendezésében. Bár azt hisszük, nem ártana még több, elsősorban is­meretterjesztő jellegű előadást tar­tani a hangversenyek mellett, mert a dolgozók zenei képzése terén még igen sok a tennivaló. Ez egyébként tudomásunk szerint terve is a művészeti szakosztály­nak. Végeredményben valameny- nyi szakosztály munkája sokat ja­vult, színesedett, de a sorból mégis ki kell emelni a műszaki szak­osztály előadássorozatát, amely nagyon helyesen az általános prob­lémák mellett helyi vonatkozású témákkal és a mindennapi élet­ben alkalmazható problémákkal is foglalkozott. ■ mikor megállapítjuk, hogy ™ nagy a fejlődés, szépek az eredmények, nem szabad elhall­gatni azt, hogy a világnézeti ne­velés kérdésében még sok a kí­vánnivaló. A biológiai, történelmi, földrajzi —■ de végeredményben valamennyi — előadások kiválóan alkalmasak arra, hogy necsak ada­tokat soroljanak fel, ne csak ese­ményekkel ismertessék meg a hallgatókat, hanem materialista szemléletre is neveljék őket. És ezen a téren a leggyengébbek az előadások. Természetesen, hogy ebben számottevő javulás legyen, elsősorban az előadókat úgy kell megválogatni, hogy maguk is a helyes világnézettel legyenek fel­vértezve és azt plántálják át hall­gatóikba. Vagy ha egyelőre még nem minden előadó ilyen, akkor ilyenné kell nevelni őket. A TTIT megyei titkárságára vár a fel­adat, hogy kidolgozza az előadók­kal való még jobb, még alaposabb foglalkozás módozatait. fl másik probléma, amely az ismeretterjesztő munkában jelentős, a koordinálás kérdése. Maholnap már megérjük, hogy az ismeretterjesztő előadásoknak se szeri — se száma. Ez bizonyos fo­kig jó, de hibák forrásait is ma­gában hordja. Meg kell szervezni az egészséges irányítást, a helyes koordinálást, s erre megint csak a TTIT és a megyei művelődésügyi osztály hivatott. A különböző tár­sadalmi és tömegszervezetek is­meretterjesztő tevékenységét is a Társulat fogja össze és a megyei tanács művelődésügyi osztálya irá­nyítsa. A még fellelhető hiányosságok kijavítása, a feladatok megoldása természetesen nem megy máról holnapra, de a nyári felkészülés időszaka kiválóan alkalmas arra, hogy az őszi, majd téli munkát már úgy készítsük elő, hogy a fel­sorolt hibák egyre kevesebb eset­ben forduljanak elő. Csökkentik a mozikban a nyári hőséget A Tolna megyei Moziüzemi Vál­lalat korszerűsítéseket hajt végre a Tolna megyei filmszínházakban. A nyári idényben a mozik legtöbb­jében nagy a hőség és emiatt bi­zony sokszor kellemesnek egyálta­lán nem mondható a mozik nyúj­totta szórakozás. Ezen azzal kíván­nak javítani, hogy a filmszínházak­ban légkeverő ventillátorokat sze­relnek be. A szekszárdi moziba hár­mat és ezenkívül az idén még hat­van másik moziba egy-egy, ahol szükséges, kettő ventillátort szerel­nek fel és ezzel elérik, hogy csök­ken a zárt termekben a hőség. A jövő évben sor kerül valamennyi ki­sebb mozira is. Két színdarabot is bemutat a nyár folyamán a bonyhádi együttes A művelődési otthonok együttesei és az egyéb műkedvelő színjátszó csoportok legnagyobb része a nyár folyamán szünetet tart, mondván, a nyár folyamán összetorlódó mező- gazdasági munkák falun nem ked­veznek a műkedvelő művészeti tévé» kenységnek. Ez az álláspont, ha né­mi igazságot tartalmaz is, egészében nem elfogadható, s a bonyhádi járá­si művelődési ház együttese most ép­pen azt akarja bebizonyítani, hogy a nyár folyamán ugyanolyan jó mun­kát lehet kifejteni, mint ősszel, vagy télen. Jelenleg két színmű próbái foly­nak. Az egyik csoport Schubert- Berté: Három a kislány című ope­rettjének, a másik csoport pedig Kodolányi János: Földindulás című darabjának bemutatójára készül. Mindkét darab bemutatására a nyár közepén kerül sor. Ezen kívül fel­újítják az Iglói diákok című vígjá­tékot is. Mindhárom darabot nem­csak Bonyhádon mutatják be, hanem előadják a járás és a megye több községében is. Lotto-nyereménytárgysorsolás : Fácánkertbe került az oldalkocsis motorkerékpár Az áprilisi lottó-nyereménytárgy- sorsoláson az oldalkocsis motorke* rékpárt Orbán József fácánkerti VIII. általános iskolai tanuló nyer­te a 2333.020-as számú szelvényével. Mint mondotta, ismerősei hívták fel a figyelmét arra, hogy nézze meg a szelvényeit, mert valahol itt a kör­nyéken kell lennie a nyertesnek. Május 30-án édesapjával át is vet­ték a motorkerékpárt és hazaszállí­tották. Orbán Jóska most készül a motorvezetői vizsga letételére, hogy vezethesse a motort. Egy kísérlet eredményeit beszélik meg' Alsóleperden Az Állami Gazdaságok Megye Igazgatóságának a főállattenyésztő­je közölte, hogy június 4-én és 5-én Alsóleperden tanácskozást tartottak megyei és országos állattenyésztési szakemberek. A tanácskozás lényege az, hogy az Alsóleperdi Állami Gaz­daságban tavaly ősszel kezdődött kí­sérlet eredményeit megvitassák. Az említett kísérlet azt célozza, hogy szervezési változtatásokkal, a gépe­sítés fokozottabb alkalmazásával ol­csóbbá tegyék az állattenyésztést, elsősorban a szarvasmarhatenyész­tést, az állattenyésztés hozamának emelését. Hz utolsó EPOSZ-szervezet is csatlakozott a KlSZ-hez Nagyszokolyban a termelőszövet­kezet ifjúsága már régen megalakí­totta a KISZ-szervezetet. Igen aktí­van, tervszerűen dolgoztak és lénye­gében az egész falu ifjúsága életének irányítójává lettek. Közösen dolgoz­tak a község EPOSZ-szervezetével is, számos közös rendezvényük volt az elmúlt egy év alatt. A falusi EPOSZ-szervezet fiataljai a napokban úgy határoztak, hogy ők is követik a termelőszövetkezeti fia­talokat, KISZ-szervezetet hoznak létre. Tizenhét lány és huszonhat fiú alakította meg a Kommunista Ifjú­sági Szövetség helyi alapszervezetét.' Ezzel az utolsó EPOSZ-szervezet is csatlakozott a megyében a KISZ- hez. A tamási járásban Gyánt-pusztán is több mint húsz taggal KlSZ-szer- vezet alakult. Elintézték a volt murgai tsz tagok panaszát Lapunk május 31-i számában „Egy volt termelőszövetkezeti tag pana­sza és a mögötte lévő igazságtalan­ságok” címmel cikk jelent meg. A cikk lényege az volt, hogy 1957. ta­vaszán a kevés ideig volt tsz tagok­nak az 1956 őszén feloszlott murgai tsz fedezetlen hiteléből aránytalanul és igazságtalanul sokat vetettek ki. A cikkben szereplő 13 parasztcsa­láddal Szabó Dezső, a járási tanács termelőszövetkezeti csoportjának fő­könyvelője hosszasan tárgyalt. Kö­zösen állapodtak meg abban, hogy az 1957 tavaszán jogtalanul kive­tett 10 000 forint tartozásból a já­rási tanács 9000 forintot töröl. így azoknak a tsz tagoknak, akik csak 5 hónapig voltak a közösben és jog­talanul nem. vittek el onnét sem­mit, csak ezer forintot kell fizetni. Ezt igazságosnak tartották a szó- banforó volt termelőszövetkezeti ta­gok is. Ehhez tartozik még, hogy ki­vetették a tartozást Villányi Pál volt tsz elnökre is. Még egyszer a regölyi „kishaszonbérleti” szerződésekről Még ez év március 16-án „Kisha­szonbérleti szerződés — kapitalista módon” címmel cikk jelent meg lapunkban, Regöly községben szer­zett tapasztalatainkról, az ott ész­lelt visszaélésekről. Megírtuk, hogy Regölyben, miután kedvező a föld a kendertermelésre és évről-évre igen jelentős jövedelmet jelent a dolgozó parasztoknak a szerződéses kendertermesztés, többen olyanok is ,akik Regölytől 40—50 kilométer távolságra laknak, elmennek a köz­ségbe „kishaszonbérleti’^ szerződést kötni a dolgozó parasztokkal. Bérbe vesznek földeket a dolgozó parasz­toktól és kulákoktól ,s ezutájj már csak annyit tesznek, hogy az év vé­gén felveszik a pénzt az általuk „termelt” kenderért. Februári történet az erdőről — Álljon meg! — mondta Vaszari József, a Högyészi Erdé­szet vezetője a homokfutó kocsi­sának és miután a kocsi hirtelen zökkenéssel megállt, lelépett róla. A hóban, amely délelőtt esett friss nyomokat vett észre. Három ember nyomát. — Talán orvvadászok! — gon­dolta hirtelen Vaszari József, s miután visszaült a helyére, a ko­csis fülébe kiáltotta. — Hajtson arra, amerre a nyo­mok vezetnek. Alig mentek 100 métert, amikor a Kalaznó irányába vezető út szé­lén a nyomok váratlanul három­felé ágaztak. Megint megállt a homokfutó. Az erdészet vezető fürkésző tekinte­te végigtapogatta a tájat. A meredek emelkedő derekán, az úttól mintegy 6 méternyire em­bert pillantott meg a kőris bokor mögé húzódva. A fehér havon hasaló, sötétruhás ember kezében vadászfegyver volt. Vaszari József leemelte a vál­láról ötlövetű, távcsöves, ismétlő puskáját, s rákiáltott a fekvő em­berre. — Dobja el a puskát! Adja meg magát! Az ismeretlen felugrott és fut­ni kezdett. Az erdészet vezető meg­ismételte a felszólítást, aztán a le­vegőbe lőtt. Az orvvadász kétségbeesett or­dítást hallatott, mintha etltalál- ták volna, a földre vetette magát, majd amikor meghallotta az er­dészet vezető nehéz csizmáinak a dobogását, ismét felugrott és futni kezdett. A kettőjük közötti távolság ahelyett, hogy fogyott volna, egy­re növekedett. Az orvvadász hir­telen eggy évszázados cserfa mögé ugrott. Vaszari József is megtorpant, s megismételte a felszólítást. — Dobja el a fegyvert! Adja meg magát! Az orvvadász kilépett a fa mö­gül gúnyosan nevetett. Vaszari József emlékezetébe élesen beraj­zolódott a durva, borotválatlan arc. —1 ügy sem mer meglőni! Hagy­ja abba! Mit strapálja magát, ilyen nehéz csizmákban nem ér utói soha — kiáltotta nevetve és is­mét futásnak eredt. Az erdészet vezető egy trapban vágtatott be a futókocsiján Hő- gyészre a falufelelös rendőrért. Amikor a rendőrrel együtt meg­érkeztek a „malomhegyi” terü­letre, ahol az esemény lejátszó­dott, már csendes volt a táj, csak a nyomok árulkodtak. A nyomok Murga községbe ve­zettek. Vaszari Józsefnek óriási szerencséje volt, ugyanis a tej- csarnok előtt összetalálkozott a békés emberré átvedlett orvva­dásszal. A többi már úgy ment, mint a karikacsapás, összehasonlította,k a nyomokat, s az orvvadász, mivel minden egyezett, kénytelen volt beismerő vallomást tenni, s el­árulta másik két társát is. Azóta négy hónap telt el. A 4200 hektáros högyészi erdő csend­jét most nem zavarja az orozva ejtett lövések zaja, s az értékes őzek, szarvasok és vaddisznók, amelyek számottevő valutát je­lentenek államunknak, ma szaba­don legelnek a „Malomhegy” ol­dalában mindaddig, amíg a kül­földi német ,francia, svájci va­dászok meg nem érkeznek. H. T, Az említett cikkben feltételeztük, hogy a távollakók nem képesek meg­művelni az általuk bérbevett terüle­tet, általában 2—5 holdat, tehát kénytelenek a gépállomással és nap­számosokkal megműveltetni, amit ilyen körülmények között teljes mér­tékben elítélünk. Amit márciusban feltételeztünk — bekövetkezett: A kishaszonbérlők bérmunkásokkal műveltetik a bérelt területet. A „kishaszonbérleti” szerződések között volt olyan is, amelyik 19 és fél hold föld bérbeadásáról szólt. A szerződés jogilag Kiss Pál szekszár­di lakos kezelésébe adja 3 évre a földterületet. Ekkora birtokot a legnagyobb jóindulattal sem mond­hat senki, hogy Szekszárdon élő és dolgozó személy Regölyben meg tud­ja művelni. Érthető az előbbiekből, hogy a bérbevevők nem munkalehetőséget, hanem pénzszerzési lehetőséget kértek. Nem saját munkával, de má­sok erejének és földjének igénybe­vételével akartak hasznot szerezni. Az ő munkájuk egy-két utazásból és egy aláírásból állt. Erkölcstelennek tartjuk az ilyen jövedelemszerzést. Amikor az egész társadalom megveti a kizsákmányolást, gyűlöli a kizsák- mányolókat — előttünk érthetetlen okoknál fogva — egyetlen illetékes szerv sem tett egy lépést sem en­nek megakadályozására. Hallgatólag tudomásul vették és szentesítették a törvények által is tiltott kizsákmá­nyolási formát. Mielőtt lapunk fel­fedte az egész regölyi „kishaszon­bérleti” szerződés ügyét, tudott ró­la a tamási járási ügyészség és bíró­ság, tudtak róla a megyei szervek is ... A megyei tanács mezőgazda- sági osztályán csak vállvonogatás volt a felelet, s csupán annyit je­gyeztek meg: „a 19 és fél hold az már tényleg egy kicsit sok.” Nem tudni, hogy az illetékes járási szervek mikor lépnek fel a törvényes rendelkezést sértő szerződések ügyé­ben — talán 3 év múlva, amikor a szerződés hatályát veszti? Szeret­nénk hinni, hogy most már igen rö­vid idő alatt végre intézkednek. Ol­vasóinkat —- reméljük, hogy az ille­tékesek levele alapján — tájékoztat­juk a szerződések további sorsáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom