Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 június 29. YIL ATKOZ AT a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról.) opportunizmus, valamint a marxista —leninista elmélet mindenfajta elfer­dítése ellem harcot és a marxizmus —leninizmus eszmei tisztaságának megőrzését. A kommunista és mun­káspártok figyelmének középpontjá­ban áll a revizionizmus, amelynek nyilvánvaló hordozója ma a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének vezető csoportja. A két párt a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusán elfogadott revi­zionista programot a munkásmozga­lom eszmei megzavarására és meg­bontására irányuló káros törekvések kifejezésének tekinti, s a legerélye­sebben elítéli a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megbon­tását vagy lazítását célzó minden­fajta hasonló vagy egyéb jelensége­ket. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Bolgár Kommunista Párt, híven a marxizmus—leninizmus, a proletárintemacionalizmus elveihez, továbbra is tántoríthatatlanul foly­tatja a harcot az ellenség ama kí­sérletei ellen, amelyek a nacionaliz­mus szításával ellenségeskedést és gyűlöletet igyekeznek kelteni a né­pek között. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Bolgár Kommunista Párt újólag kifejezte azt a szilárd el­határozását, hogy proletárinterna­cionalizmus szellemében erősíti és mélyíti kapcsolatait egymás kö­zött és a többi testvérpárttal, min­denekelőtt a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával. A két párt egyetért abban, hogy az eddiginél jobban fel kell hasz­nálniuk egymás tapasztalatait a szocializmus építése érdekében. E célból megegyeztek abban, hogy küldöttségeket cserélnek a párt­munka különböző területeinek ta­nulmányozására, közös megbeszélé­seket szerveznek a szocialista épí­tés és a béke ügyét szolgáló poli­tikai tevékenység kérdéseiről, köl­csönösen meghívják egymást a marxizmus—leninizmus elméleti problémáival foglalkozó konferen­ciákon való részvételre. II. A két ország képviselői az idő­szerű nemzetközi kérdések kapcsán megállapították, hogy a szocialista tábor országai hatalmas sikereket és eredményeket értek el. A szocia­lista országok, miután lerázták a kapitalizmus igáját, amely a népi erőket bilincsekben tartotta, most gyors ütemben fejlesztik iparukat és mezőgazdaságukat és nagy ered­ményeket érnek el az élet minden területén. A népek, melyek saját kezükbe vették a hatalmat, kom­munista és munkáspártjaik vezeté­se alatt alkotó munkájuk kimerít­hetetlen lehetőségeivel, egymás kö­zötti baráti együttműködésben, fel­használva a Szovjetunió felbecsül­hetetlen és önzetlen segítségét, a szocialista társadalom építésében szerzett gazdag tapasztalatait, épí­tik boldog életüket. A szocialista országok szüntelen előrehaladása gazdasági, kulturális és műszaki te­kintetben mindjobban bizonyítja a szocialista rendnek a kapitalista rend feletti, a szocialista világrend­szemek a kapitalista világrendszer feletti magasabbrendűségét. A béke és háború kérdése ma a nemzetközi kapcsolatok központi kérdése, a mai politika alapvető kérdése. Ma a béke erői kétségte­lenül fölényben vannak a háború erői felett. A béke erőinek azonban szüntelen éberséget kell tanúsíta- niok, s nem szabad megfeledkezniök az imperialista erőknek a nemzet­közi légkör megrontására és a fe­szültség kiélezésére irányuló kísér­leteiről. Az Egyesült Államok imperialis­ta körei az egész világ agresszív imperialista köreinek élén a né­pek érdekeit és békevágyát semmi­be véve, új világháborúra készül­nek, hogy uralmukat az egész vi­lágra kiterjesszék. Ezt bizonyítja a féktelen fegyverkezési hajsza, a rakétatámaszpontok építése egy sor országban, Nyugatnémetország atom fegyverekkel ellátása, a nukleáris fegyverrel folytatott kísérletek meg­szüntetésének elutasítása. A háborús légkör szítását szol­gálják a világ különböző részein, különösen Indonéziában végrehaj­tott imperialista provokációk, a Libanon belügyeibe és az arab or­szágok viszonyaiba való beavatko­zást célzó előkészületek és kísérle­tek, az atombombákat hordozó ame­rikai repülőgépek veszélyes repülé­sei. Erről tanúskodik a Szovjetunió valamennyi konstruktív, a béke megvédését szolgáló javaslatainak elutasítása. A varsói szerződés a béke meg­őrzésének fontos tényezője, tekin­tettel az agresszív atlanti blokk országainak a békeszerető erők el­leni fokozódó háborús előkészüle­teire. A szerződésben résztvevő ál­lamok ez év május 24-én Moszkvá­ban aláírt nyilatkozata a békesze­rető erők új hozzájárulását jelenti a világbéke megőrzéséhez. A két kormány kijelenti, hogy minden erejével a nyilatkozatban foglalt javaslatok megvalósításán tevé­kenykedik. A felek határozottan támogatják a Szovjetuniónak a legmagasabb színtű értekezlet összehívására s az atom- és a hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésé­re irányuló javaslatait, valamint a varsói szerződésben résztvevő orszá­goknak azt a javaslatát, hogy a varsói szerződés és az északatlanti paktum országai kössenek megnem­támadási egyezményt. E javaslatok megvalósítása az államok közötti bizalom kialakulásához és a nem­zetközi feszültség enyhüléséhez fog vezetni. Az imperialista körök ama kísér­letei, hogy a tervezett legmagasabb szintű értekezlet napirendjére fel­vegyék a népi demokratikus orszá­gok viszonyainak kérdését, durva beavatkozást jelentenek ezen orszá­gok belügyeibe, ellentétben állnak az ENSZ alapokmányában kifej­tett elvekkel és az értekezlet ösz- szehívásának további megnehezíté­sére irányulnak. Szuverén orszá­gaink senkitől sem tűrik el, hogy beavatkozzanak belügyeikbe. Komoly aggodalomra ad okot a nyugatnémet szövetségi gyűlés ha­tározata a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felfegyver­zéséről és rakétatámaszpontok lé- j tesítéséről Nyugat-Németország te­rületén. Ez megteremti az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott háború reális veszélyét és nyíltan Németország békés úton való egye­sítése ellen irányul. Hasznos hoz­zájárulás a német kérdés reális megoldásához a Német Demokrati­kus Köztársaságnak a két német ál­lam kormányai közötti közvetlen kapcsolat létesítésére és a némeí államszövetség megteremtésére vo- naíkozó javaslata. Ezek megvalósí­tása az első jelentős lépés lenne Né­metország egységének helyreállítása, az egységes demokratikus békesze­rető német állam megteremtése felé. A két kormány támogatja a Len­gyel Népköztársaságnak a közép­európai atomfegyvermentes övezet létesítésére vonatkozó javaslatát. Ha a Német Szövetségi Köztársaság ma­gáévá teszi ezt a javaslatot, ame­lyet a Német Demokratikus Köztár­saság és a Csehszlovák Köztársaság már elfogadott, elhárul az atomhá­ború veszélye Európa egyik legsű­rűbben lakott területén. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság elítéli a gyarmatosítás minden formáját és támogatja a népeknek a szabad­ságért és függetlenségért vívott harcát. Ügy véli, hogy meg kell szüntetni az algériai háborút és le­hetővé kell tenni, hogy az algériai nép maga rendezze sorsát. Meg kell szüntetni az imperialista államok beavatkozását Libanon, Indonézia, valamint más ázsiai és afrikai or­szágok belügyeibe, meg kell terem­teni a népek szabad fejlődésének feltételeit, biztosítani kell nemzeti függetlenségük megszilárdítását. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségével való ideológiai nézetel­térések ellenére a Magyar Népköz- társaság és a Bolgár Népköztársa­ság a jövőben is erőfeszítéseket tesz a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­sasággal való jószomszédi viszony továbbfejlesztésére, a balkáni és az európai béke érdekében. A Magyar Népköztársaság kor­mánya üdvözli a Bolgár Népköz- társaság békepolitikáját, amely a Balkán félsziget többi országával való jószomszédi viszony és együtt­működés kialakítására irányul az egyenjogúság, a nemzeti és állami szuverénitás tiszteletbentartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján, a Balkán békeövezetté való alakítása érdeké­ben. A két fél támogatja Chivu Stoi- cának, a Román Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének azt a ja­vaslatát, hogy hívják össze a bal­káni országok vezetőinek értekez­letét. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság küldöttei kifejezik szilárd elhatározásukat, hogy külpolitikájukban a jövőben is a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvéből indulnak ki és a jóviszony fenntartására tö­rekednek valamennyi országgal az Egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyök elve alapján. III. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy eddigi politikai, gazda­sági és kulturális együttműködé­sük kedvező eredményekkel járt. Eb­ből a szempontból kiemelkedő je­lentőségűnek tartják a bolgár—ma­gyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését, amelynek tízéves év­fordulóját ez évben ünnepük meg. A két küldöttség megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság baráti kap­csolatai egyre erősödnek. Ezek a proletárintemacionalizmuson ala­puló kapcsolatok felbecsülhetetlen hozzájárulást jelentenek a szocia­lizmus építéséhez mindkét ország­ban, s további anyagi és kulturáüs felemelkedésünk fontos forrásai közé tartoznak. * i * * * 5 Az 1957 júniusában Budapesten lefolytatott tárgyalások jelentősen hozzájárultak a két ország kapcsola­tainak fejlődéséhez és megerősítésé­hez. Magyar parlamenti küldöttség látogatott el Bulgáriába, a Hazafias Arcvonal és a Hazafias Népfront ta­pasztalatcsere céljából küldöttsége­ket cserél. Hosszúlejáratú kereske­delmi egyezményt és állategészség­ügyi megállapodást írtak alá a két ország között A felek megegyeztek abban, hogy a jövőben tovább szélesítik együtt­működésüket a politikai, gazdasági és kulturáüs élet minden területén. Elhatározták, hogy a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa előírásainak szellemében folytatják a szocialista kooperáció és specializálás fejleszté­sét a gazdasági élet területén. E cél­ból a két küldöttség megállapodott magyar—bolgár gazdasági együttmű­ködési vegyesbizottság létrehozásá­ban. Tekintve, hogy a két ország ed­digi árucsereforgalma jelentősen elő­segítette mindkét országban a szo­cializmus építését, a két kormány a jövőben szélesíteni fogja a Magyar- ország és Bulgária közötti árucserét, figyelembe véve egymás szükségle­teit és termelő kapacitását. A felek megegyeztek, hogy az or­szágaik szocialista mezőgazdaságán nak építésében szerzett tapasztala­tok tanulmányozására mezőgazda- sági küldöttséget cserélnek. A két nép kulturális kapcsolatai­nak továbbfejlesztése érdekében a két küldöttség egyetért abban, hogy tudományos együttműködési megál­lapodást kötnek a két ország tudomá­nyos akadémiája között, szélesítik kulturális intézeteik tevékenységét Magyarországon és Bulgáriában. A jelen tárgyalások alkalmával konzuli egyezményt és a kettős ál­lampolgárságra vonatkozó megállaz podást írtak alá. Amint a bolgár párt- és kormány- küldöttségnek 1957 júniusában a Magyar Népköztársaságban tett lá­togatása, éppen úgy a magyar párt és kormányküldöttségnek a Bolgár Népköztársaságban tett látogatása is hozzájárult a két párt és a két or­szág testvéri kapcsolatainak erősö­déséhez. Ez a testvéri találkozás mé­lyíti a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak egységét, erősíti a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság dolgozóinak elhatá-, rozottságát, hogy továbbra is minden erejükkel harcolnak a szocializmus és a béke ügyének végleges győzelméért. Szófia, 1958 június 27. A magyar párt- és kormánykül­döttség nevében: KADAR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára, államminiszter. A bolgár- párt és kormányküldött­ség nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja,-a Központi Bizottság első titkára, a Nemzetgyűlés elnökségének tagja. 2 500 kombájnnal több dolgozik Romániában mint tavaly SZÍN: Egy határrészlet. A háttér­iben arany ló gabona tenger. Az elő­i térben lévő terebélyes akácfa hűsé­gben emberek ülnek. A kékoverálos ívidámkedélyű Horváth Jancsi, a fkombájnos viszi a szót. Kiss Feri, iKökény Juci és Kolonyi János bá- jesi termelőszövetkezeti tagok, akik •a kombájn mellett segítenek figyel­mesen hallgatják a beszélőt, j HORVÁTH JANCSI (nevetve): i Mikor aztán vége lett a tűzharcnak, laz összegyűjtött ellenforradalmárok Iközül az egyiket, amelyik a legve- iszélyesebb volt, odaültették mel- 'dém, a teherautó vezető fülkéjébe. >Nagy, kövér, sunyiképű ember volt. JA másik oldalon a parancsnokom íiilt mellette. Ahol lehetett, teljes jgázzal robogtam, de volt olyan sza­5 kasza is az útnak, ahol csak 5 km lsebességgel tudtam a törmelékektől ielőre jutni. Mikor feltűnt a Sza- \muelly laktanya előttünk, ahonnan tkiindultunk, a kövér ember úgy jelkezdett bőgni, mint egy gyermek, Igédig senki sem bántotta. — Miért j sír százados úr? — kérdezte tré­fálkozva a parancsnokom, aki Jszemmel láthatólag élvezte, a )Horthysta tiszti ruhába bújt kövér \ember zavarát. — Azért — hü- •pögte az a bajszát rágva —, mert ;Magyarországnak végképp leha- iny átlőtt a napja drága fiam. A pa- irancsnokom elkomolyodva mondta: •Az úri Magyarországnak végképp Uealkonyodott a napja az igaz, de a Imi napunk, a proletár Magyaror- Iszág napja az most már ragyogni •fog, ameddig világ a világ, azt pe­diglen nem szeretném meghallani, Ihogy egy magához hasonló úri j gengszter még egyszer fiának szá­llítson, mert... Nem történt semmi. ;Még csak egy pofon sem csattant el, I de a kövér ember úgy bömbölt •megint, mint egy fogfájós oroszlán, kacagtunk, mintha lakodalomban lettünk volna. (Kocsizörgés hallatszik). Egy fia­tal lány és egy úttörő fiú jelenik meg a színen, hatalmas lábast és tá­nyérokat cipelnek. AZ ÜTTÖRÖ FIÜ: Megjött az ebéd... JANOS BÁCSI: (Feláll, odamegy a lábashoz, megemeli a tetejét). Na lássuk csak mit főztek a mi szö­vetkezeti konyhánkon? ÜTTÖRÖ FIŰ: Birkagulyást. KISS FERI: (Csettint a nyelvé­vel.) Ez igen. Szinte sajnálom, hogy vége lesz az aratásnak. Bíz Isten, ha egész évben lenne konyhája a tsz-nek, elpártolnék a szülői háztól. KÖKÉNY JUCI: (Nevetve.) Ez csak azért van, mert a Komáromi Magdi a szakács. KOMAROMI MAGDI: (Mi közben meri a gulyást, elpirul.) Miért...? (Egy középkorú, vizesingű, izzadt arcú férfi jelenik meg a színen, a vállán kasza villog. Nyomában ná­lánál fiatalabb asszony jön, vizes- korsót és kosarat cipelve. Az újon­nan jött férfit Vegyéni Lajosnak hívják.) VEGYENI: Megengedik, hogy mi is letelepedhessünk? JANOS BÁCSI: (Kezében a szi- nültig telt porcelán pohárral.) örömmel látunk Lajos öcsém. Ül­jetek ide a fa tövébe. (Leülnek. Vegyéniné a kosárból szalonnát, hagymát és egy edényben száraz túrót rak ki a ruhaszalvétá­ra, amelyet előzőleg gondosan szét­teregetett. A tsz-hez tartozók el­szedik a telemert tányérokat a lá­bastól. Mindannyian enni kezdenek. A. szakácslány és az úttörő fiú fel­kerekedik.) KOMAROMI MAGDI: (Kolányi János bácsihoz fordulva.) Mi elme­A Semanatoarea munkásainak si­kerét nagyban elősegítették a cél­szerű műszaki-szervezési intézkedé­sek is. így például újraszervezték a gyártási és összeszerelési folyamatot és a szerelésnél széles körben al­kalmazták a kisgépesítést. A gyárban most készül az első száz román gyártmányú kukorica­arató kombájn is, amely már az idén megkönnyíti és meggyorsítja a termés betakarítását. Ebédszünet gyünk haza az ételes kocsival. Majd az ételek hazaszállítására legyen gondja János bátyám. JANOS BÁCSI: (Bólogatva.) Majd valahogy megbirkózunk ezzel a sok birkagulyással. Ti pedig csak men­jetek, ha dolgotok van. (A kombánjvezető, Horváth Jan­csi, Kiss Feri meg Kökény Juci kis­sé távolabb húzódva halkan tár­gyalnak valamit. Kiss Feri egy pál­cával vonalat húz a földre és úgy magyaráz.) VEGYÉNI: (János bácsihoz.) Mi­korra végeznek? JANOS BÁCSI: Két nap múlva. VEGYENI: (Bánatos arccal.) Ne­kem m,ég négy nap kell hozzá. JANOS BÁCSI: Nálunk gyorsan megy és ami a lényeg, még csak bele sem izzadunk. VEGYENI: Maguknak könnyű. JANOS BÁCSI: Könnyű?!? Ha közénk lépnél neked is könnyebb lenne. VEGYENI: Belépnék én... mert látom én is, amit látok ... csak tudja azt az egyet nem szeretem, ha nekem parancsolnak. JANOS BÁCSI: Nincs itt haj­csár, láthatod. Mi is dolgozunk, Te is dolgozol. Dolgozni neked is kell, nekünk is kell, mindenkinek dol­gozni kell, aki élni akar. Csak az a kérdés, hol könnyebb a munka és hol keres többet az ember? VEGYENI: Mennyi búzája lesz János bátyám? JANOS BÁCSI: (Ráncolja a homlokát, számolgat magában, az­tán kiböki.) Ha minden jót megy, tizenöt mázsát egyedül megkeresek. VEGYENI: Tizenöt mázsát? JÁNOS BÁCSI: Annyit. Nemrég még két óránként, aztán óránként, ma pedig minden 50 percben egy-egy gabonaarató kom­bájn hagyja el a bukaresti Sema- natoarea mezőgazdasági gépgyár kapuját. A gyár munkásai már ed­dig több mint 50 százalékra telje­sítették idei tervfeladataikat a kom­bájngyártás terén, ami igen szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy az idei terv szerint 2500 ga­bonakombájnnal készítenek töb­bet, mint tavaly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom