Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-28 / 151. szám

195S június 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 ló úton halad a pártszervezet és az értelmiség kapcsolata Böicskén 4p83 ar mu m rr Szépülő Szekszárdnnhért Az ellenforradalmi vihar Bölcs­kén is súlyos károkat okozott. Az egyiki ilyen látható következmé­nye volt, hogy a pártszervezet és az értelmiség, főleg a pedagógusok között, megrontotta az annyira szükséges jó összhangot. Az volt ugyanis a helyzet akkor, hogy egyes pedagógusok tevékeny részeséi voltak a forradalmi ta- tiáícsnak, a nemzeti bizottságnak. Munkájuk elsősorban a pártszer­vezet, a kommunisták ellen irá­nyult. Voltak azután olyanok is, akik zavarodottságukban akarva- akaratlanul e fő hangadókat segí­tették. A konszolidáció első idejében a kommunisták CSAK A SÉRELMEKET LÁTTÁK, s nagy hibaként e kevesekkel azo­nosították az egész nevelői kart. Nem egy a párttagok közül, ha a pedagógusokról volt szó, csak le­gyintett. Azóta kiderült, hogy a fő­kolomposok árnyéka nagyrészt Igazságtalanul vetődött a többiek­re. És akkor kezdett a bizalmatlan, ság eloszlani, amikor a kedélyek íehiggadása után a pártvezetőség A rendszeres, érvekkel alátá­masztott felvilágosító, emberibb szó A PÁRTONKIVÜLI PEDAGÓGUSOKAT is közelebb hozta a párthoz. Módos elvtárs, a pártvezetőség tagja erről így beszél: „Inotai Árpád például akkoriban, mint fúró-faragó em­ber, Kossuth-címereket gyártott. Csak később értette meg, hogy ez és akkori véleménye akaratlanul is mennyire segítette az ellenforra­dalmárokat. De megértette, „át lá­tott a szitán”, mint ahogyan maga is mondta.” S ma erről az emberről még egy vélemény Vörösváczki elvtárs, a pártszervezet .titkárának szájából: „A pártvezetőség azt szeretné, ha még többen is példát vennének Inotai Árpádról és feleségéről, akik a társadalmi munkában is dicsé­retre méltóan kiveszik részüket.” Inotai Árpád jól foglalkozik példá­ul az úttörőkkel, ezért küldték ki a Német Demokratikus Köztársa­ságba. De ugyanilyen jó véle­ményt hallattunk Varga Márta, Krekó Imre és még több nevelőről is. Természetesen hiba volna meg­állapítani — és ezt nem is teszik az elvtársak —, hogy most már minden rendben van. Az ideológiai munka fokozásán túlmenően to­vábbra is szükség van a felvilágo­sításra, a meggyőzésre, a megnyug­tatásra. Különösen ez utóbbi fon­tos, mert VAN MÉG FÉLELEM IS EGYESEKNÉL, nem jön-e újabb felelősségrevonás, de ez már nem jellemző. A párt- szervezet azon az állásponton van, hogy a megtévedt embereknek, akik a hibájukat belátták és jól dolgoznak, a hajuk szála sem gör­bülhet meg. Az eddigi tapasztalat már bebizonyította, építhetnek a nevelők bátran e megállapításra. A pedagógusok jórésze pedig azt bizonyította be, nemcsak szóval, de tettekben is, hogy a pártszervezet is bizton számíthat rájuk. Bebizonyosodott végül az is, hogy ez az egyedüli helyes út; amelyen haladva tovább erősödhet a kölcsönös bizalom, a megértés, a kapcsolatok elmélyítése. Városunk életében minden évben, mióta városfejlesztési tervet készí­tünk, jelentős eseményt jelent e terv összeállítása. A terv megvaló­sításának anyagi alapjait az adó­fizető lakosság városfejlesztési hoz­zájárulása az állami és szövetkezeti szervek által befizetett hozzájárulás biztosítja. Ezek az anyagi alapfor­rások korlátozottak és így igen ne­héz munka kiszűrni azokat a fel­adatokat, melyeket elsősorban vég­re kell hajtani városunk fejlesztése és szépítése érdekében. Ezt az anya­gi hiányt igyekszünk pótolni azzal, hogy az egyes létesítmények meg­valósítására az érdekelt lakosság társadalmi munkával való hozzájá­rulását kérjük. Éppen a fent leírtakból kifolyó­lag jól eső érzés volt olvasni az el­múlt napokban azokat a cikkeket, melyeket Miszlai István, a Megyei Könyvtár dolgozójának június 15-én a fenti cím alatt megjelent felhívá­sára városunk dolgozói írtak és csat lakoztak azon javaslatához, hogy a bérből s fizetésből élők is járulja­nak hozzá anyagilag is városunk fejlesztéséhez, szépítéséhez. A városunk adófizetői a tanács­ülés határozata értelmében a jöve­delmi és házadó 20 százalékát fize­tik községfejlesztési hozzájárulás címén, melyet a tanácsülés 4 évre előre határozott meg. A városi tanács végrehajtó bizott­sága kéri a város területén lévő hi­vatal, vállalat és szakszervezeti ve­zetőket, hogy az említett felhívást a vezetésük alatt álló hivatal, vál­lalat dolgozóival beszéljék meg és csatlakozzanak a véleményünk sze­rint igen helyes kezdeményezéshez. A hozzájárulás összegét a dolgo­zók határozzák meg és kérjük a hivatal, vállalat vezetőket, hogy az összegyűjtött összegeket az „1016— 924 városi tanács községfejlesztési hozzájárulási számla, Szekszárd” el­nevezésű OTP számlára fizessék be. A városi tanács v. b. bízik abban, hogy az alulról jövő kezdeménye­zés a városunk területén lévő bér­ből és fizetésből élők hozzájárulá­sával jelentősen bővülni fog és a városi Tanácsülés rövidesen hatá­rozatot hozhat arra vonatkozóan, hogy a befizetett összegekből vá­rosunk területén milyen létesít­ményt hozzunk létre vagy éppen javítsunk meg. Az összeg felhasz­nálására vonatkozóan javaslatot kí­vánunk majd kérni azoktól a dol­gozóktól, akik anyagilag is hozzá­járulnak városunk szépítéséhez. Szekszárd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A teljhatalmú igazgató megfogadva a Központi Bizottság tanításait, elfogulatlanul hozzákez­dett a helyzet tisztázásához. Elő­ször is a pártvezetőség tagjai rend­szeresen tartottak vitákat a neve­lők között, tisztázták az októberi események ellenforradalmi jelle­gét. Ez kapcsolódva a személyes meggyőzéssel, hozta az eredménye­ket. Míg azelőtt két párttag volt a tantestületen belül, ma négyen vannak, s a rendszeres megbeszé­lések továbbsegítik! a kapcsolatok elmélyítését. Legutóbb például értékelték az évi munkát, s nemcsak az eredmé­nyeket könyvelték el, hanem a fel­adatokról is határoztak. Megállapí­tották, hogy a tantestület munká­jának általános erősödésével még nincs arányban a nevelők világné­zeti fejlődése. Az ideológiai mun­ka további fejlesztése, erősítése te­hát a soronlévő feladat, hiszen a nevelőmunka eredményesebbé té­telének is ez a kulcskérdése. (Történik napjainkban) A TELJHATALMÚ IGAZGA­TÓ: Miben lehetek szolgálatára, Asszonyom? Csak nincs valami komoly baj? A „BEOSZTOTT” FELESEGE: Igazgató kartárs ne gondolja ró­lam, hogy én.., No igen... Hogy én egy féltékeny asszony vagyok. De itt van a két nagy gyerek, első­sorban miattuk féltem családi éle­tünket. A férjem jó ember, a csa­ládjának élő ember, de ő is csak egy férfi, aki húsból és vérből van. Micike pedig ... Hiszen tud­ja, a Gyaluskáék is miatta váltak el és most ott van az a szegény asszony a három gyerekkel. A TELJHATALMÚ IGAZGA­TÓ: Na, ne mondja. Csak nem félti azt a halvérű urát? Ámbár ami igaz az igaz, Micike elvált asszony, igen elegáns, csinos, ked­ves és ápolt. Beszélnek is róla a rossz nyelvek, de hát istenkém, nem lehet az ember fából. (Es diadalittasan néz az asszonyra, előre-hátra hintáztatja magát, tes­tének súlyát egyik lábáról a má­sikra helyezi.) A „BEOSZTOTT” FELESEGE: Nem gondoltam, hogy így fogja fel a dolgot. Különben is most már nagyon megbántam, hogy az igazgató kartárshoz jöttem kéré­semmel. Es azt is megmondha­tom, eddig nyugodt és békesspges volt a családi életünk, de ha a jö­vőben felborulna, az igazgató kar­társ lelkiismeretét terheli. A TELJHATALMÚ IGAZGA­TÓ: Részemről nem érdekes az ügy. Azaz, hogy mégis. Majd gon­dolkodom és kitalálok valamit, mert ugyebár a családvédelem sem utolsó szempont. (Másnap reggel a teljhatalmú igazgató szobájában). A TELJHATALMÚ IGAZGA­TÓ: Tegnap a felesége nálam járt s képzelje el, arra kért, hogy távolitsam el a maga környezeté­ből, Micikét, mert félti családi éle­tüket. A „BEOSZTOTT”: Igen, igen. Beszéltünk arról, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha Micike olyan helyen dolgozna, ahol füg­getlen, fiatalemberekkel van együtt. Mert hiába, a feleségem is csak egy asszony. Ö is bizal­matlan. Es hát... hm ... hogy is mondjam? Micike nemcsak ked­ves, hanem veszedelmesen csi­nos is. A TELJHATALMÚ IGAZGA­TÓ: Igen, igen. Nekem is ez a véleményem, és alapos megfonto­lás után úgy döntöttem: Micike marad, Magának pedig barátom fel van mondva, ha nem hajlan­dó vele együtt dolgozni, keressen magának másik munkahelyet, mert ugyebár a családvédelem nálam sem utolsó szempont. P. I.-né 11 hónap alatt 85 ezer forint A Bonyhádi Cipőgyárban tizen­egy hónappal ezelőtt 120 taggal üzemi Kölcsönös Segítő Takarék- Ipénztár alakult. Nagy Piroska^ a ÍKST ügyintézőjének | tájékoztatása szerint a 11 hónap alatt 106 tag vett fel kölcsönt 94 ezer forint ősz- szegben. Kölcsönt különösen a téli hónapokban ve(ttek igénybe a ta­gok, ’hízóvásárlásra ruházkodásra és házépítésre. Az üzemi KST-t 11 hónapos mű­ködése után felszámolják, a tagok­nak visszaadják a betétet, kamato­kat. A jelenlegi KST megszűnése után, a jövő hónapban ismét újjá­alakítják a cipőgyár dolgozói ta­karékszövetkezetüket. Ezideig 150 fő jelentkezett tagságra, az előze­tes bejelentések szerint az új ta­karékpénztárba a tagok havonta 12 500 forintot tesznek majd be. >coooojocxoooocooocoocooooocxxxx30000ooco< Törökországi emlékek... A kávéházak „Sok urunk nem volt rest se kába birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk" így kiált fel a nagy proletárköltő, József Attila a nemzet széthullását látva. Az utak azonban nemcsak Amerikába vezettek. A hazai nyomor élői a világ minden országába me­nekültek honfitársaink. De vajon megtalálták-e az „ígéret” földjét a külföldön, amely a távolból csillogó­an szépnek, ígéretesnek mutatkozott? A kérdésre legutóbb két bátaszéki munkás adott választ. Egyikőjük Bauer Antal bácsi 11 évet, a másik Radecki Jenő pedig 10 évet töltött Törökországba n. Kapcsolat a III. Intemacioná- léval Bauer Anti bácsi a kirchálei acél és rézhengergyár építésén dolgozott huzamosabb ideig. Az egyik napon váratlan, régnem- látott vendég látogatta meg. Az éj­szaka érkező titokzatos vendég Kasz- ner János volt az unokanővérének a férje. Kaszner János egy éjszakán keresz­tül beszélt részletesen Anti bácsi­nak egy új, hatalmas mozgalomról, amely a „Világ proletárjai egyesül­jetek’’ jelszót őszintén hirdeti és valóra akarja váltani. Ezt a mozgal­mat III. Internacionálénak nevezték. Bauer Antal a régi szociáldemo­krata, azon az éjszakán határozott. Belépett a Kommunisták Török- országi Pártjába. A Törökországban végbemenő ha­talmas építkezéseken sok külföldi dől gozott az 1920-as években. A Kirchá­lei Kommunista szervezet tagsága ennélfogva német, olasz, magyar, bol-, gár és török nemzetiségű munkások­ból tevődött össze. Az egyetértés mégis tökéletes volt, ahogy Anti bácsi mondja, mivei minden mun­kást a tőkések elleni engesztelhetet­len gyűlölet fűzött össze. — Tudja mi volt a legérdekesebb? — kérdi Anti bácsi, miközben a rég­múlt időkről beszélgettünk. — Az, hogy amikor Kirchálében illegális szemináriumra jártunk, fizettünk is, amiért tanulhattunk. Ugyanis a pro­pagandistáink hivatásos forradalmá­rok voltak... s nekik is meg kellett élni valamiből. Lakodalom Kis-Ázsiában Sokáig tanított Anti bácsi egy fia­tal törököt a kőműves munkára. Ami­kor az ifjú mester lett, az eiső dolga a nősülés volt. Lakodalmára hi va ta­ies volt tanító mestere, Bauer Anti bácsi is. A „lakzi" hölgyvendégei a meny- asszonyos háznál, a férfi vendégek pedig a vőlegény szülőházánál mulat­tak, ugyanis a török szokások tiltják hogy férfiak és nők együtt vigadhas­sanak. : Amikor éjfél lett, a férfi vendégek a vőlegényt, a hölgyvendégek pedig a menyasszonyt tetőtől talpig megfür­dették s a kollektív fürdés után egy szobába zárták az ifjú házaspárt. Radecki Jenő, a bátaszéki szálloda vezetője, csaknem az egész Törökor­szágot bejárta. Sztambul, Ankara, Eszkisehir, Adana városok voltak törökországi vándorlásának főbb ál­lomáshelyei. Ahogy mondja, a fő italuk a kávé a törököknek. Ha például valaki egy áruházba megy bevásárolni, vagy pedig a borbélyhoz tér be borotvál­kozásra, mindenhol megkérdik tőle: „Egy csésze kávéval szolgálha­tunk-e?’’ Egyébként a kávézóknak, amelyek a „kocsmákat" helyettesítik, csupán csak férfi látogatóik vannak. A pen- getős hangszereken játszó zenekar is ameiy emelvényre elhelyezett pámá-i kon ül „törökülésben”, kimondottan csak férfiakból áll. A nők otthon tartózkodnak s a ma­gasan elhelyezett szűk, kis rácsos ab­lakok mögül, lesik a külvilágot. Radecki Jenőnek egyik török ba­rátja, bizonyos Mechmed Ogen Ha­szán nevezetű építőmunkás egyszer megmutatta az egykori „nőpiacot’’ s az ő elbeszélése nyomán tudta meg, hogy a „piacon" is lefátyolozva árulták a nőket és a vevőnek csupán csak a kezét volt szabad vizsgál- gatni a lefátyolozott és eladásra szánt hölgynek. Képzelhetjük, hogy ezáltal egypá- ran alaposan bevásárolhattak! Kemál Atatürk néhány szava Amikor a köztársasági palotát épí­tették, Radecki Jenőnek alkalma nyílt arra, hogy néha láthassa az első török köztársasági elnököt, Kemál Atatürköt és családját Amint mondja, Kemál Atatürknek volt egy rendkívül csinos, európai divatot viselő fogadott leánya, Sza­bina Gögcsen, aki az első pilótanő volt Törökországban. Kemál Atatürk egyszer, miközben a köztársasági palota építését szem­lélte, odalépett Radecki Jenőhöz és megkérdezte tőle, hogy milyen nem­zetiségű. Amikor megmondta, hogy magyar, kissé elgondolkodott és ün­nepélyes hangon mondta: — Ismertem egy magyar katonát, Kemény Lászlónak hívták (Zalka Máté fedőneve volt a török hadse­regben) nagyszerű, bátor, csupaszív ember volt, s úgy harcolt a köztársa­sági Törökországért, mint egy oroszlán. A vándorok hazát találtak A kapitalista Magyarországon nem volt maradásuk s a kapitalista Tö­rökországból is kiábrándultak. Az édes hazát, csak a proletárdik^ tatúra Magyarországában találták meg. Erről beszél Bauer Anti bácsi, a munkásmozgalom veterán harcosa s hasonló véleményen van Radecki Jenő is, aki azt mondja: — Ezt a hazát talán mi tudjuk leg­jobban megbecsülni, mi, akik a hazai és külföldi kapitalizmus keserű ke­nyerét egyaránt megízleltük. (Haypál) I d Magyar Honvédelmi Spart Szövetség Tolnai megyei Intéző Bizottsága június 26-án a szövetség székházá­ban megyei elnökségi ülést tartott. Az elnökség tagjai előtt Bacsa Jó­zsef megyei elnök beszámolt a me­gyei küldöttértekezlet óta eltelt idő munkájáról. Ezután a megyei in­téző bizottság 1958. évi munkatér-, vét vitatták meg az elnökség tagjai. A munkaterv a megye adottsá­gainak megfelelően foglalkozik az MHS-szervezetek politikai nevelő­munkájával, a szervezeti megerősí­tés (tagszervezés) és a különböző kiképzési ágak (sport) és gazdasá­gi feladatokkal. A politikai munka keretében a tsz.övetség feldolgozza és kiadja (Szekszárd, Tamási és Ozora 1919- es hagyományait, harcait ötezer példányban a Magyar Tanácsköz­társaság 40. évfordulójára. A terv szervezési feladatai az MHS szer­kezeti megerősítését határozzák meg, mely szerint a megyében 24 alapszervezetet hoznak létre a köz­ségekben!, üzemekben és egyéb munkahelyeken. A kiképzési és sporttevékenység területén motor­kerékpár- és gépkocsivezetői, re­pülő és ejtőernyős, rádiós, ijjász, lövész stb. körök szervezését ha­tározta meg a terv, de jelentősé­gének megfelelően előadássoroza­tokat is tartanak „A honvédelem alapismeretei” címmel. Az elnökség tagjai közül többen részt vettek a vitában és javasla­tokat tettek a terv kiegészítésére;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom