Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-03 / 103. szám

TOLNA MEC’ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA A dolgozó nép a szovjet emberek segítségével kivívta szabadságát Raped Gyula elvtárs beszéde Pakson Bátassek Annyi sok hűvös, borús nap után a tizennegyedik szabad május 1-ét, szerte a megyében napsütéses, meleg időben ünnepelték. Végeláthatat­lan sorokban vonultak fel a dolgozók, s tettek hitet a párt és kormány politikája, a Szovjetunió, a béke, a népek közötti örök barátság nagy eszméje mellett. Szinte minden eddiginél elementárisabb erővel nyilvá­nult meg a transzparenseken, a fel-felzúgó tapsokon, a vidám nevetős arcokon a szebb, boldogabb életért küzdeni akarók egységes elhatározá­sa: „Nekünk béke kell”, „Le a háborús uszítókkal, békét a világnak”, „Tiltsák be az atom- és hidrogénbombák gyártását, a velük való kísér­leteket”, „Kövessék a Szovjetunió példáját.” Egyetlen hatalmas folyamba egyesültek idén is megyénk dolgozói­nak tíz és tízezrei, hogy komoly fogadalmak, határtalan lelkes ünnepsé­gek közepette mutassák ki örömüket, örömüket afelett, hogy a nemzet­közi összefogás jegyében, a szocialista tábor nagy erejét magunk mellett érezve, szabadon ünnepelhetjük az idei május elsejét is. SZEKSZÁRDON Már a kora reggeli órákban népes csoportokkal teltek meg a város ut­cái, s mire a? óramutató fél tízet mu­tatott, ezrek és ezrek indultak el a Garay-térre futó három utcából a nagygyűlés színhelyére, s Sztálin- térre. A téren felállított tribünön a me­gye, a város vezetői, élenjáró dol­gozói, 1919-es veteránok fogadták és üdvözölték a felvonulók harcos tüntetését. A több mint másfél óráig tartó, közel tízezer főnyi ünneplő színpompás menetét szinte lehetetlen leírni. Nehéz volna eldönteni, me­lyik csoport ötlete volt szebb, meg- hatóbb, kedvesebb, hogy vidámabbá, meghittebbé tegyék a nagy ünnepet. A terepet betöltő hatalmas ünnep­lősereg ezután hallgatta meg Prant- ner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága első titkárának ünnepi beszédét. Elöljáróban a május elsejék jelen­tőségéről, kiharcolásuk nagy küz­delmeiről szólt, majd a diadalmas szabad május elsejékről emlékezett meg, amelyelmek kezdetét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyi­totta meg. — Korunkban — mondotta többek között — a proletárnemzetköziség az, amelyen a népet szerető, igaz haza­fiak járhatnak. Egyre növekszik mindenütt azoknak a száma, akik e nagy eszmét támogatják. Ezután arról beszélt, hogy növeke­dőben van a világ munkásainak ere­je, s ennek biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista tábor. — Fontos ezt látni — mondotta —, mert a szocialista tábor az emberi haladás lelkiismeretét képezi: Nincs olyan csodaszer, amely a szocialista világ győzelmét feltar­tóztathassa. Nagy taps közepette mondotta be­fejezésül: „Fogadjuk meg, hogy erőn­ket nem kímélve harcolunk a béké­ért, a népek közötti barátság elmé­lyítéséért. Résztvett és felszólalt a nagygyű­lésen Tömpe István elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja, a földművelés­ügyi miniszter első helyettese is. — Hogy ilyen ünnepséget tarthatunk — mondotta többek között — bizonyí­téka annak, hogy nemcsak a köny­vekben, de a gyakorlatban is élő valóság a proletárinternacionalizmus. Ez 1956 egyik nagy tanulsága. Ezután arról beszélt, milyen ered­ményeket értünk el azóta, majd ar­ról szólt, hogy a párt mindig a leg­jobb tanácsot adta a parasztságnak még a hibák ellenére is. 1945-ben a földreform végrehajtá­sát tűzte ki célul. Ezt megfogad­ták és helyeselték, jónak találták. Most a párt a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztését java­solja. Ez a gazdálkodás magasabb formája, s így tud a parasztság is jobban élni. Az eddigi eredmé­nyek már mutatják, hogy a párt­nak ebben is igaza van. Befejezésül a Központi Bizottság üdvözletét tolmácsolta a megye és a város dolgozóinak és jó egészséget, sok sikert kívánt a szocializmust építő munkájukhoz. A vasútállomáson, a község ut­cáin, hangszórók közvetítik a buda­pesti rádió műsorát. Lassan gyüle­keznek a hivatalok intézmények, szövetkezetek dolgozói. Az ablakok­ba kitett rádiók, vidám műsort su­gároznak. Ünnepelnek a bátaszékiek. A házakat zászlódíszbe öltöztették, s alig múlik el kilenc óra, a Búza­kalász Szövetkezet székházából fi­cánkoló lovakon a KISZ tagjai vág­tatnak ki az utcára, nyomukban jönnek a szövetkezet tagjai. Minden­ki a bajai utcához vonul. Az iskolá­sok, dobszó kísérettel lépegetnek, egymásután jönnek a gyülekező helyre a KTSZ-ek tagjai, a vasút dolgozói. Fél tíz után néhány perc­cel a több mint kétezer főt számláló felvonuló sereg zászlókkal, transzpa­rensekkel elindul a sportpálya felé. A bátaszéki dolgozók ünnepi fel­vonulását az úttörők fúvószenekara vezeti. Utánuk lépnek a község ve­zetői, az iskolák tanulói. Majd a vas­utasok egyenruhás menete követke­zik. Lobogtatja a szél a vasutasok kezében tartott hatalmas vörös és nemzetiszínű zászlókat. A vasutas csoportok után a földművesszövetke­zet és a termelőszövetkezetek, majd a KTSZ-ek tagjai vonulnak. A me­netet a Leperd-pusztai Állami Gaz­daság gépeinek felvonulása követi. A sportpályán, a dísztribünön el­foglalja helyét az elnökség: Báta­szék község vezetői, élenjáró dolgo­zói, akik tapssal köszöntik a tribün előtt elvonuló sokaságot. A bátaszéki községi dalárda ének­számával kezdődik az ünnepi műsor, majd Báli Zoltán, a Búzakalász Ter­melőszövetkezet elnöke lép a mikro­fonhoz, hogy köszöntse Bátaszék község dolgozóit a nagy ünnep al­kalmából. Az ünnepi beszéd után, a délelőt­ti órákat, a felvonult sokaság a Laci­konyhák környékén, a sörös-sátrak mellett töltötte el, délután pedig sportjátékok, vidám kultúrműsorok szórakoztatták a község lakóit, a fe­lejthetetlen május 1-i ünnepen. Vidáman ünnepeltek as állami gazdaságok dolgozói Május 1-én az állami gazdaságok dolgozói újabb munkasikereket ün­nepeltek. Mivel a tavasz késett, má­jus 1-ig szinte minden ünnepnapot és vasárnapot munkával töltöttek, dolgoztak a földeken. Ennek eredmé­nye. hogy május 1-re kivétel nélkül minden állami gazdaságban befejez­ték a koratavaszi növények vetését, sőt több helyen hozzáfogtak már a kukoricavetéshez is. Május 1-én az állami gazdaságokban mindenütt megvendégelték a dolgozókat, több helyen osztottak ki jutalmat és ki­tüntetést. A Kajmádi Állami Gazda­ságban például öten kapták meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és a hozzá­járó félhavi fizetést. A Nagytormási Állami Gazdaságban a fogatosok vé­geztek legjobb munkát, ők győztek a versenyben, ők kaptak elismerést. Ezenkívül közös ebéden vettek részt az Alsópéli Állami Gazdaság dolgo­zói és több más állami gazdaság dol­gozói is. A szekszárdi május 1-i ünnepség ein öksége a dísztribünön. megakadályozni, hogy a munkás- osztály lerázza a tőkések igáját. Ahogy törvényszerű, hogy májussal minden évben beköszönt a tavasz, úgy törvényszerű, hogy a munkások mindenütt a világon, előbb, vagy utóbb, leszámoljanak a kizsákmányo­lással. Ezután ismertette Rapai elvtárs a kapitalista országok munlcásainak életét, rámutatott a munkanélküli­ség egyre fenyegetőbb rémének pusztító jelenlétére. Foglalkozott az­zal, hogyan változott meg a paksiak élete a felszabadulás óta eltelt esz­tendőkben. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséről szólva hangsúlyozta: — Nem fogjuk erőszakolni a szö­vetkezeti mozgalmat. Okos, meggyő­ző szóval harcolunk a mezőgazdaság átszervezéséért. Be fogjuk bizonyítani a dolgozó parasztoknak, hogy a termelőszö­vetkezet jobb, és akkor majd saját meggyőződésük, józan belá­tásuk lesz a kényszer, amely elvezeti őket a közös gazdálko­dáshoz. Beszéde végén május 1-e, a prole­tárnemzetköziség nagy eszméjének jelentőségét méltatta, majd sikeres munkát kívánt a paksi munká­soknak, dolgozó parasztoknak és értelmiségi dolgozóknak. Rapai elvtárs nagy tapssal foga­dott beszéde után a paksi munkásőr- század 23 új tagja letette az esküt. Délután ünnepi, kulturális és sport­műsorra került sor. Zenés ébresztő köszöntötte a nagy nap hajnalán Paks minden lakóját. Az üzemek, szövetkezetek, hivata­lok és vállalatok dolgozói, az iskolá­sok a sporttelep mellett gyülekez­tek, s innen vonult a mintegy ötezer főnyi tömeg a Duna-parton felállított díszemelvényhez, élén a paksi mun- kásőrszázaddal, hogy meghallgassa az ünnepi nagygyűlés szónokát, Rapai Gyula elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agit. prop. osztályának helyettes vezetőjét. Az ünnepséget megnyitó Inter- nacionálé hangjaira 207 fehér galamb röppent magasba, hir­detve Paks dolgos népének béke­akaratát. Üdvözlő szavakat Baller Ferenc, a községi népfront bizottság elnöke mondott, majd Rapai Gyula elvtárs emelkedett szólásra. Beszéde elején arról szólt, hogy a kapitalista országokban rendőrter­rorral, elnyomással igyekeznek meg­gátolni a kormányok, a burzsoázia, hegy a munkások megünnepeljék május elsejét. így volt ez a felszaba­dulás előtt a mi országunkban is. — Ma, mi egészen más körülmé­nyek között ünnepelünk, hiszen a dolgozó nép összefogása olyan erő, amelyet a burzsoázia soha többé nem tud megdönteni. Nálunk a dolgozó nép. a szov­jet emberek segítségével kivívta szabadságát, ugyanúgy a kapita­lista országokban sem tudják Tízezer főnyi ünneplő színpompás felvonulása Szekszárdon Lelkes ünnepségek a 14. szabad május elsején megyeszerte 1 III. évfolyam, 103. szám. ARA: 50 FILLÉR. Szombat. 1958 május 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom