Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-13 / 111. szám

1958 május 13.

TOLNA MEGXEI NÉPÚJSÁG

3

Követendő példa...

A tolnai szövetkezetek kezdeményezése

Az idei május elsején új színfolttal gazdagodott a tolnai ' dolgozók ünnepi felvonulása. Mintegy félezer szövetkezeti dolgozó vonult fel együtt, a községi szövetkezeti tanács zászlaja alatt. Ott volt a község négy kisipari szövetkezete, az Alkotmány Tsz, a Béke Halászat; SzövetKezet és a Földművesszövetkezet. Impozáns látvány volt, mutatta, hogy az állami szocialista ipar mellett már egyre komolyabb erőt képviselnek a falu szocialista szektorai is. A közös felvonulás egyben jelképezte a tolnai szövetkezetek összefogását.

A kezdeményezés — amiből közvetlenül május elseje előtt megtörtént hivatalos formában is a községi szövetkezeti tanács megalakítása — a kisipari szövetkezetektől elsősorban a KTSZ-ek kommunistáitól indult ki még a múlt esztendőben. A kisipari szövetkezetektől, ahol szép számmal dolgoznak régi szervezett munkások, ahol az 1956-os ellenforradalom sem tudott megingást, bomlást előidézni. Először a négy kisipari szövetkezet, a Ruházati, az Épületkarbantartó, a Fém- tömegcikk és az Asztalos KTSZ vezetői jöttek össze megbeszélésre, ahová meghívták a községi tanács és a községi pártszervezet vezetőit is. Arról tanácskoztak, hogyan tudják egymást az eddiginél jobban segíteni, hogyan tudnának a szövetkezetek segíteni a községi tanácsnak és a pártszervezetnek a községpolitikai munkában. Elhatározták, hogy havonta rendszeresen megtartják ezeket a megbeszéléseket. mindig más KTSZ lesz a „házigazda”.

A későbbi megbeszéléseken mái szóba került a kapcsolat kiépítése a községben működő többi szövetkezettel, a földművesszövetkezettel, a halászati szövetkezettel, de elsősorban az Alkotmány Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel. A gyümölcsöző együttműködésnek már mutatkoznak az eredményei. Mint Joósz elvtárs, a Ruházati KTSZ elnöke elmondta, a KISZÖV szekszárdi küldöttértekezletén, „már nemcsak köszönőviszonyban vagyunk a tanácselnökkel”. Orosz elvtárs, a Községi tanács elnöke pedig arról tájékoztatott bennünket, hogy míg a KTSZ-eket azelőtt semmiféle társadalmi munkába nem lehetett bevonni, ma minden segítséget megadnak a tanácsnak.

A szövetkezetek összefogása tette lehetővé egy olyan kiállítás megrendezését, amilyen még nem volt a községben. Itt a KTSZ-ek mutatták be legszebb termékeiket. Mind a négy KTSZ segíti anyagiakkal is az Alkotmány Tsz-t. Az Épületkarbantartó KTSZ az istállóajtókat javította meg nemrég, ezenkívül teljesen díjmentesen elkészítette a kétszázezer forintos költséggel bővítendő istálló tervezési és költség- vetési munkáit. A Fémtömegcikk KTSZ a termelőszövetkezet szerszámait javítja meg, a Ruházati KTSZ pedig a lószerszámokat. Az Asztalos KTSZ az Alkotmány Tsz tejboltjának berendezésénél segített legutóbb.

— Segítünk mi egymásnak is, amikor szükség van rá — mondotta Prajda István elvtárs, az Épületkarbantartó KTSZ elnöke, aki egyben elnöke a községi szövetkezeti

Dolgos emberek

A község, Magyarkeszi egyik távoli községe a tamási járásnak, és a hallottak alapján szorgalmas, dolgos emberek laknak itt. Bélecki János elvtárs, a vb-elnök sok érdekességet mondott el a falu lakóinak életéről, munkájáról;

Kezdjük talán azzal, hogy a gazdák igyekeznek állam iránti kötelezettségük teljesítésével. A múlt évben például 100 százalék felett teljesítették az adófizetést. Az idei évben is túlteljesítették I.- negyedévi adóbefizetést. Szerződést kötöttek az állammal 470 darab vágó» marha és 1600 darab hízottsertés leszállítására. Túlteljesítették a szerződéses növények termelési tervét. 64 holdon termelnek cukorrépát, 80 holdon lencsét, 150 holdon napraforgót és 105 holdon bükkönyt. De okosan határoztak akkor is, amikor 10 mázsa zab, 20 mázsa Óvári 5-ös

kuko§s 5 mázsa amerikai hibrid rica vetőmagot cseréltek.

Tavaly búzából 10 mázsa 50 kilót, kukoricából pedig 16 mázsás átlagtermést értek el. (A kukorica májusi morzsoltban van számítva.)

Ebben az évben megoldódik a község teljes villamosítása. A villamosítás évtizedes probléma már és megoldásával 320 lakásban fog kigyulladni a fény. A villamosítást jórészt a községfejlesztési alapból tudják megoldani, de jelentős a lakosság hozzájárulása is.

A népes községnek közel 3 és félezer lakosa van, és mint mondják, szükségük lenne egy húsboltra. Jogos a kérés és úgy gondoljuk, hogy a helyi földművesszövetkezeten keresztül lehetne megoldást találni erre a problémára.

tanácsnak is. — Mindegyik szövetkezet építkezik. Szakmai tanácsokat adunk, hogyan a leggazdaságosabb az építkezés, elkészítjük a terveket, segítünk az anyagbeszerzésnél. Persze e segítség nem egyoldalú, mert Joósz elvtárs és Biber elvtárs jára- tosabbak a különböző rendeletekben a vezetési módszerekben és ők is segítenek nékem, ha szükségem van rá.

A további tervek? — Jobban megismerni, segíteni egymást, közös rendezvényeket tartani, biztosítani egy klubhelyiséget a szövetkezetek dolgozói számára, amit a szövetkezeti tanács rendez majd be. Már készülnek a Nemzetközi Szövetkezeti Napra, ahol valamennyi tolnai szövetkezeti dolgozó együtt ünnepli maid a szövetkezeti mozgalom nemzetközi ünnepét.

A tolnaiak kezdeményezése — követendő példa. Másutt is megvalósítható.

J. J.

HÍREK

— Varsádon két termelőszövetke. zet alakult márciusban. Pénzjövedelmet ebben az évben főleg szerződéses termelésen keresztül akarnak biztosítani. A Kossuth Tsz. 42 holdon termel kukoricát, borsót, burgonyát, napraforgót, ricinust, a Petőfi Tsz. 30 holdon kukoricát és napraforgót. Az előbbi szövetkezetnek 14, az utóbbinak 12 tagja van.

— A bonyhádi járásban a tanácsok jelentős összegű anyagi támogatást adnak a községi KlSZ-szerve- zeteknek. A járás 15 községében ösz- szesen több mint 33 ezer forint támogatást szavaztak meg a tanácsüléseken. Á KISZ-szervezetek ebből az összegből főleg különböző felszerelési tárgyakat vásárolnak, a helyiségek berendezéseit gyarapítják. ,

— A leningrádi kézbesítők naponta 830 000 darab újságot és körülbelül 50 000 folyóiratot hordanak szét a város lakosainak. A Leningrádba érkező és innen továbbításra kerülő egynapi postaküldemény súlya átlag-f 150 tonna.

— Az UNESCO statisztikája szerint hetenként 240 millió ember jár 130 ezer filmszínházba. Az egész világon évente 2000 film készül.

— Máza község kültelki fiataljai

nagy sikerrel játszották a „Szépasszony madara“ című vígjátékot. A szereplők főleg az erőmű, a vasút és a téglagyár dolgozói, fiataljai közül kerültek ki, de szerepelt a közép- iskolás Zalezsák Irénke és az általános iskolás Máté Zoltán is. A sikerhez hozzájárult az üzemek vezetőinek anyagi és erkölcsi támogatása. Az előadás bevételét részben a további kultúrmunka céljaira használják fel, egy részét pedig arra fordítják, hogy Pécsett megtekintsék a Nemzeti

Színház előadását.

— A grábóci KISZ-szervezet fiataljai segítőbrigádot alakítottak,

amely az aratásban segít majd egyedülálló, idősebb embereknek. A brigádban fiatalok is vannak, akik még nem KISZ-tagok ugyan, de rend szeresen rész tvesznek a szervezet

munkájában, például szerepelnek a kultúrcsonori ban.

' ’ — Májuson a községi tanács több évre szóló tervet dolgozott ki a községfejlesztésre vonatkozóan. A tervben szerepel például az, hogy négy év alatt minden utcában betonjárdát építenek. <

Medgyessy Ferenc kiállításáról

\7 árosunk abban a szerencsében részesült, hogy alkalmunk nyílik egy olyan művész munkáinak megtekintésére, akinek érdemeit nemcsak hazájában, hanem az egész világon elismerik.

Medgyessy Ferenc szobrászművész munkáit láthatjuk: terrakottákat és rajzokat. Beleláthatunk egy művész lelkivilágába, egy olyan embert ismerhetünk meg, aki egész életében mindig magányos utait járta.

Orvosnak tanult először s csak diplomával a kezében, egy jőve delmező foglalkozás hajnalán ébredt rá, hogy ifjúkorának rajzolásszomjúsága olthatatlan és hivatásszerű alkotásvággyá fokozódott benne. Ott is hagyja menten a kecsegtető jövőt és Párizsba megy festészetet tanulni.

A festés nehezen megy. Nehéz ennek a debreceni ifjúnak, ennek a tömörbeszédű, de mindig rendkívül kifejező mondatokat formáló tiszántúli magyarnak megtanulni 1907-ben a párizsi piktu- ra nyelvét. Ez a piktura már túl volt az impresszionizmus tűzijátékán. Cézanne és Van Gogh egy- ni útkereséseit már lassan az elismerés fénye kezdi bearanyozni. A párizsi Salon kiállításain a választékos színezésű virtuoztechnikájú közhely-festők, másutt a „Vadak”, „Függetlenek társasága” Tart pour Tart döbbenetéi kápráztatták Hortobágy küldöttét. Talán meg is riadt egy kissé ezektől és letette az ecsetet, hogy ösztönös sugallattól indíttatva kezébe vegye a mintázó fát és a mintázógyűrűt.

A szobrász kifejező eszközei jóval szerényebbek, tömörebbek. Az alkotótól nehéz testi munkát, asz- kézist követel, de fukar a nézőkhöz is. A szemlélő az őt elsősorban izgató színek hiányában, a szobornál, a reliefnél a befejezettséget igényli. Mindenestre az emberábrázolás, amely témájánál fogva mindenkihez közel áll, enyhíti a távolságot alkotó és néző között.

Medgyessy Ferenc midőn kezébe vette az agyagot, megtalálta önmagát. Szent áhítattal nyúlt az agyaghoz, a kőhöz, alkotásai az anyag tiszteletéről tanúskodnak. Szobrai tömörek, zártak, részletgazdaságuk sohasem öncélú.

Ki volt a művész mentora, nem tudjuk, nem is fontos. Az ókori Kelet nagy szoboralkotásai váltak számára útmutatókká, ide vonzotta sajátos lelkülete. Távol áll tőle, hogy megjárt utakat továbbtaposson. Az ő művészetének útja az ókori alkotások és a mai élet összekötő hídja lett. Sok támadásban volt része. Legsajátabb értékeit, a lágy, de nehéz kontúrozást, formáinak tömör darabosságát, tömegeinek bonthatatlanságát dilettantizmusnak hitték és hirdették sokan. Szobrainak jellemzésében visszatérő jelzők: egyszerű,

nyugodt. Pedig valójában Medgyessy művészete rendkívül sokrétű és bonyolult, formái mély lel- kületének kifejezői. Vaskos mintázása mélyén a kiformálás gyengéd szeretete lakozik. Mintázásának lendületéről nem beszélhetünk, sohasem volt ez törekvése. Csak a lényeget adja, a zavaró, öncélú formaszépséget szándékosan elveti. Portré-szobrainál az arckép csak ürügy, hogy fejet mintázzon a magaszabta normák szerint.

Meleg barátság fűzte Móricz Zsigmondhoz. Többízben megmintázta. Ezek a szoborváltozatok a maguk sommázó tömörségével a halhatatlanság megjelenítői.

Reliefművészetében nem a magasmintázás tetszetős technikáját műveli hanem lenyúl a mélybe árkolja a hátteret, mint az egyiptomiak és a klasszikus görögök. Tehát a kevésbé tetszetős, nehezebb utat járja.

Külsőségek nélkül indult s élete során egyre nagyvonalúbb s egyre szűkszavúbb megoldásokat keresett és talált. Ez az út a klasz- szicitás felé vezető út, melynek küzdelmeiből és sikereiből nyújt számunkra ízelítőt Medgyessy Ferenc kiállítása.

Lázár Pál

VASUTASOK

A megafon recsegve közvetíti a saruzóknak az utasítást. A gurító- demb tetején lévő bódéból egymást érik az utasítások, s a dombon szinte egymás nyomába érve rohannak le a rakott és üres vagonok. A váltótorony előtt sikongva kapja el a váltókerék a sarut, szikrázva tolja maga előtt, azután a kivetőnél a fékezés megszűnése után simán gördül a vagon helyére.

Szaladgáló vasutasok mindenütt. Tolatáskor nem lehet egy perc pihenőt tartani. Hatalmas értékek, emberéletek forognak kockán. A váltók ■csattognak, és vége hossza nincs a kocsik száguldásának.

Pető István brigádja gurít a dombó vári vasútállomáson. (Pető tolatós brigádja éri el a legjobb eredményeket, a három brigád versenyében.)

Milyen emberek dolgoznak a brigádban? Erre nagyon nehéz válaszolni, nehéz, mert mindannyian becsülettel helytállnak, szorgalmasak és szívvel-lélekkel vasutasok. Ez utóbbi tény a legfontosabb. Azonban hiába vasutasok, hiába egyforma a ruhájuk, mégis különböznek valamiben egymástól. Néhány vasutas munkáját, szokását megfigyeltük, s azért adjuk közre, tanuljon belőle az, akinek még tanúim kell és okuljon belőle s f, ki jól dolgozik.

Papp Lajos, saruzó, Ő a saruzók „főnöké’. Hosszú évek óta itt, a torony szomszédságában rakja a vágányra a vas-sarut, és olyan gyakorlata van már a munkában, hogy a saruzással méterekre meg tudja állítani a kocsit, vagy futtatni a 19 vágány végéig. Ilyes saruzó vasutas még nem volt az állomáson. És nagyon szeret tréfálkozni. Most is. amikor a megafonon közvetítik: „a 25-re hat rakott! Vigyázz Lajos, fogd meg!” Odaszól segítőjének ... Szaladj, Pista... s a Pista lélek szakadva rohan felfelé a gurítódombon, hogy még időben a kocsik alá rakja a fékezőt, amikor már felérne, akkor szólnak újból le a gurítóházból: „Hat rakott, meg egy mozdony” — és jót nevetnek ... mert tudni kellene a tanuló saruzónak is, hogy egyszerre hat rakott kocsit nem szabad leengedni, csak akkor, ha géppel jön. A „tanulópénz” ötven méter szaladás a 10 kilós saruzóvassal. Mégegvszer nem fogják „beugratni”.

Amikor a kocsik leszaladnak a gurítódombról és amikor az első saruzók lefékezték a kocsit, akkor veszik kezelésbe az alsó saruzók, ők fékezik úgy, hogy a vagon csak éppen odaérjen, csak egy picit pöccintse

meg az ütközőt. Bittner Arnold és Pora János a legjobb saruzók. Éjjel- nappal ott futkároznak a sínek mellett a gurítás ideje alatt. Ha télen fúj a szél, akkor jobban vigyáznak a vagonokra, hogy ne legyen kár. Van olyan saruzó is, aki éjjel szeret elbóbiskolni. Ilyenkor a megafonon leszólnak a gurító-toronyból : „Éltek még?’’ — sa saruzók lóbálják lámpájukat, hogy élnek, nem alszanak, de van olyan vasutas is, aki szeret aludni. Pintér Lajos csak egy vágányon dolgozik, míg a többi saruzó két-két vágányon fékezi a vagonokat. Pintér kétlaki. Nappal a földeken dolgozik, és este, amikor szolgálattételre jön, fáradtan áll munkába és éjjel gyakran elbóbiskol. A múltkor egy kocsit összetöretett, nem vigyázott.

Köztudomású, hogy a vasutasok

szeretik a bort. Pető brigádjának

tagjai is. de nem „iszós" emberek. Nem olyanok, mint Vati Károly, akit iszákosság.a miatt alacsonyabb beosztásba helyeztek, mert munkaidő alatt részeg volt.

Az I-es tartalék, a 411,063-as gép. Petőékkel van állandóan szolgálatban. Magyari József a vezér, és úgy

tud gurítani, hogy öröm nézni, amikor a kocsik rohannak lefelé a domb. ról.

Horváth István VlII.-at tartják a brigádban a legjobb munkaerőnek. A síktolatásnál dolgozik. Neki csak az a hibája, hogy túlbuzgó, nagyon szereti a szakmáját, amikor egy kis ideje van, akkor oda megy, segíteni, ahol kell, saruzni, vagy vonatot összeállítani.

Szalai Sándor, a legcsendesebb ember, egész nap szavát is alig hallani, mindent megtesz, amit mondanak néki. De önállóan nem tud dolgozni. Szebényi Rudolf már nem olyan csen des ember, de annál lassúbb. Saját magáról azt tartja, hogy tud ő olyan lassan menni, hogy a nadrágjára foltot lehet varrni. Különben nincs vele soha sem baj, az utasításokat végrehajtja — „csak ne lenne olyan kényelmes” — mondja rá a brigádvezető.

Tarr János (Kossuth), ő az iparvágányoknál dolgozik egy tolatómozdonnyal, harmadmagával. Tizenegy üzem és vállalat munkája függ tőlük. Az állomás főnököknek az a véleménye, hogy a legjobb munkaerő. Nincs olyan kocsi, amit ne állítana

ki időre, még ha össze is kell szólal- kozni a brigádvezetővel.

Horváth Attila és Rigócdky Zoltán a két legfiatalabb brigádtag. Most tanulják a tolatós szakmát. Horváthbói jó vasutas lesz, már rá lehet bízni önálló munkát, Rigóczky nem lesz jó vasutas — ezt tartják róla a brigádban —, mert nagyon makacs, és nem nagyon szereti, ha parancsolnak, ha utasítást adnak egy munka elvégzésére.

Koch Henrik, Péter Lajos a brigádban már hosszú évek óta dolgozik, és jól. Tóth Tstván VII. váltókezelő. Olyan emlékezőtehetsége van, hogy nála nem kell felírni táblára a gurító vezető utasítását, tudja, hogy a kocsikat hova kell gurítani, és jöhetnek lefelé a dombról a kocsik, olyan gyorsan és olyan sűrűn, hogy csak váltóhossz térköz marad, ő akkor sem téved. Volt rá példa, amikor 6—8 kocsi „lógott a lírában” — a gurító dombon —, mindegyiket a helyére vezényelte.

*

Vasutasok... Erőlködve csattog a gőzgép a gurítódombra, az imént érkezett tehervonatot vontatja fel, hogy szétosszák újból elegyszerint; vonatokká állítsák össze, s a vasutasok ott szaladgálnak a guruló vagonok mellett, zászlóikkal, sípjukkal irányítva ezt a szinte kiismerhetetlen munkát... Pálkovács Jenő