Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-09 / 108. szám

1958 május 9.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Szakályi kommunisták a tömegszervezetekben

/V szakályi pártalapszervezet az ellenforradalmi vihar csapásai után a tömegek megnyerése szellemében kezdett munkához. De nem valami levegőben lógó jámbor óhaj alapján, hanem tervszerűen, emberségesen meg győző aprómunkával. Ennek lényege, hogy megértették, a párt politika, ját a különböző szervekben dolgozó kommunisták öntudatos munkájával kell megvalósítani.

A pártszervezet vezetősége ennek alapján pártmegbízatásként adta az egyes kommunistáknak, hogy abban a tömegazervezetben, ahol tagok, meggyőző, felvilágosító szavukkal, példájukkal képviseljék a párt, a nép ügyét. Ezek az elvtársak, mint a tanácsban Kondás Gyula, Takács Gyula, a Hazafias Népfrontban Kővári Mátyás, Ornódi .Ernő, Támer Ferenc, a földszövben Bíró Lajos, Bridánszki Lajos, a nőtanácsban Andirkó Sándomé, Takács Gyuláné rendszeresen beszámolnak a taggyűléseken végzett munkájukról és megbeszélik a felmerült problémákat. S a falu lakosságával folytatott közvetlen személyes beszélgetés alapján határozzák meg a tennivalókat.

Saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, mennyire fontos a kommunisták egységes állásfoglalása egy-egy fontos dologban. Ennek legjobb példája többek között a törpevízmű létesítése körül először kibontakozó ellenzés. Évtizedes gond ugyanis a faluban a vízprobléma. Vannak rengetegen a faluban, akik

két kilométert is gyalogolnak, ha jó vizet akarnak inni. Legtöbben — mint ahogy Bíró elvtárs vagy Martinka elvtárs elmondotta — úgy oldják meg, hogy reggel, amikor a tejet viszik az átvevőhelyre, hazafelé ivóvizet visznek a község központjában lévő artézikútról.

A sok fáradság megtakarítása és az egészségügyi szempontok figyelembevételével a kommunisták egy törpevízmű létesítésének javaslatát terjesztették a tanács végrehajtó bizottsága elé. Itt meg is egyeztek nagyján. De nem készültek fel a párt szervezet vezetői s méginkább nem készítették fel a párttagságot a tanácsülésre, s nem is sikerült a terv keresztülvitele. Megoszlottak a vélemények. Egyesek orvosi lakást akartak inkább, mások arra apelláltak, hogy nem bírja majd a meglévő kút a megterhelést, ismét mások a költségek elosztásával nemi voltak megelégedve.

A legutóbbi tanácsülésre aztán felkészültek, s közben már megindult a háziagitáció is. Rendezték a költségek elosztását is közmegelégedésre, s bebizonyosodott, hogy az orvosi lakás is elhamarkodott dolog lenne, mert egyelőre orvos beállítására nincs lehetőség, de van körzeti orvos. Tehát a lakásépítés egy semmire sem használható holt tőke maradna. Arra azonban van lehetőség, hogy egy magánorvost hívjanak meg a községbe. A kút teherbírását szakemberek vizsgálták felül, s megdőlt, hogy

nem bírja ellátni a községet jó ivóvízzel.

Mindezeket elmondták a kommunisták, s kapcsolódtak hozzá az olyan pártonkívüliek is, mint Bakonyi János, akit azért választottak meg békeküldöttnek, mert azok között van, akik legtöbbet tesznek a közösségért, vagy Bérdi József, Horváth Gyula és a többiek.

— Ilyen szép tanácsülés talán még sohasem volt itt — emlékszik vissza rá And.irkó elvtárs — közel háromszázan vettek részt rajta, s amikor a részletes terveket hallották, azt válaszolták — miért nem így ismertették előbb is, megcsináljuk.

így indulhatott meg a vízhasználati társulás megalakításának előkészítése. Az ideiglenes előkészítő bizottság azóta több mint 200 aláírást gyűjtött a vízmű építők sorába, mintegy 90 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel a falu lakói, s nincs messze az idő, megkezdődhet az építkezés.

A Hazafias Népfrontban dolgozó kommunisták kezdeményezésére alakult meg közel háromszáz taggal nemrégiben a gazdakör is, amely újabb lehetőség a falu dolgozói számára a művelődésre, a szórakozásra.

Csak néhány példa, de ez is mutatja, a szakályi kommunisták igyekeznek meggyőző, emberségesen, körültekintő munkát végezni, hogy a pártszervezet igazán a tömegek vezetője legyen a faluban.

Á Népfrontbizottságok

életéből

A Hazafias Népfront ozorai bizottsága kéthetenként rendszeresen ülésezik. Ezeken a bizottság tagjai beszámolnak a körzetükben végzett munkájukról, s az ott hallott felvetődő problémákról.

Az ilyen rendszeres beszélgetések alapján vetődött fel sürgetően most már a község régi gondja, a vízellátás megjavítása. A Hazafias Népfront a problémát megvizsgálva arra az elhatározásra jutott, hogy egy terpevízmű építése oldhatná meg a vízellátás gondját. A tervrajzok már elkészültek az építéshez. Most a bizottság tagjai azon fáradoznak, hogy a hozzájárulásokat is megszervezzék a községben, a törpevízmű létesítéséhez.

*

A nagyszokolyi Hazafias Népfront bizottság a falu egyik legfontosabb problémájának, a villanyhálózat bővítésének mégvalósításán dolgozik. A faluban ugyanis van olyan rész, ahol egyáltalán nincs villanyvilágítás. Fáradhatatlanul járják, látogatják a falu dolgozóit és beszélgetnek velük többek között arról is, hogy milyen összegekkel kívánnak hozzájárulni a villanyhálózat bővítéséhez. Eddig már több mint 200 000 forint gyűlt össze munkájuk nyomán a rendes községfejlesztési hozzájáruláson felül e komoly beruházás megvalósításához.

*

A nagykónyi Hazafias Népfront bizottság a falu egyik régóta húzódó gondjának megoldásában segédkezik aktívan. A régi kultúrház ugyanis, amellett, hogy nagyon kicsi a falu, megnövekedett igényeinek megfelelően, még nem is a legjobb állapotban van. A bizottság tagjai, már eddig is elértek annyit, hogy a községben vállalták, minden háztól, ahol fogat van, kocsival, ahol nincs, ott gyalogosan vesznek részt az építkezésben.

A mesteremberek pedig azt vállalták, hogy egy-egy napot társadalmi munkával segédkeznek az új kultúrház felépítésében.

Amellett, hogy az új létesítmény a falu kulturális igényeit tökéletesebben kielégíti, méltó helyet és működési területet kap a nemrégiben alakult tánccsoport és ifjúsági zenekar, amelyek a KISZ tagok és úttörők részvételével jöttek létre.

Nagyszabású társadalmi munka ^7 ^ i

Megkezdődött a tisztasági hónap ' **1 SclCiOll

Nem országos jelentőségű az a társadalmi munka, amit a varsádi gazdák végeztek, a község szempontjából azonban mégis számottevő. A közelmúltban javították meg a határban a dűlőutakat, mindössze két nap alatt. Igaz, az gyorsítottad meg a munkákat, hogy az állaíni gazdaság rendelkezésre bocsátott egy traktort, amely felszántotta az út két oldalát, az embereknek nem kellett fáradozni a föld kitermelésével, csak feltölteni a szekerek által kivágott gödröket. Összesen tíz kilométernyi utat hoztak így rendbe, egyik nap is, a másik nap is 135— 135 ember dolgozott az utak javításán, amelyekről így a jövő tavaszig letették a gondot, nem lesznek kitéve annak a behordáskor, hogy kétszer rakodjanak. Az útjavításokra fordított társadalmi munka értéke mintegy 12 000 forint.

Társadalmi munkával végezték például az iskola bekerítését is. A tanácsnak csupán a kerítés anyagát kellett megvásárolni — 520Ó forintért — a kerítésoszlopokat, a drótfonatot a lakosság társadalmi munkában szállította az iskolához, és

Filmszínház

Adorján-pusztán

Május 1-én ismét gazdagodott Tamási Adorján-puszta lakossága: filmszínházat kapott a puszta... A lakosságnak régi vágya volt már, hogy a pusztán filmet vetítsenek, ne kelljen Tamásiba, vagy más közeli községbe gyalogolni annak, aki szombaton, vagy vasárnap szórakozni akar. Elhatározták, hogy egy régi épületben mozit létesítenek, és munkához látott a kis puszta apra- ja-nagyja. A társadalmi munkában a termelőszövetkezet tagsága járt élen, de szívesen segítettek a szőlőhegyiek is. Elkészítettek egy 4x16 méteres termet, amelybe a Moziüzemi Vállalat mintegy 15 000 forint értékű felszerelést, gépet adott. Az első ünnepi előadást május 1-én tartották: a Merénylet a kikötőben című filmet vetítették zsúfolt nézőtér előtt.

A tengelici Petőfi Tsz KISZ sportkör munkájáról

Az utóbbi időben nagyon komoly eredmények születtek a KISZ munkája nyomán. Győzelmek egész sorozatát érte el a labdarúgó csapat. A sportsikerek titka a KISZ fiatalok ál. dozatos, lelkes munkájának, Bállá Tibor tanító és a tsz vezetőinek köszönhető. Iiyen jól még nem játszott a tsz labdarúgó csapata.

A tengelici közönség szép mérkőzést látott vasárnap is, amikor a tsz fiatalok 3:0 arányban győztek a Tengelici Törekvés eben. A győzelemért az egész csapat vezetőségével együtt dicséretet érdemel. Az elért sikerek további jó munkára, nagyszerű eredmények elérésére buzdítja a tsz KISZ fiataljait.

ilymódon készítették el a kerítést is. Az itt végzett társadalmi munka értéke mintegy 3000 forint. Hasonlóképpen társadalmi munkával végezték el 120 hold legelőn a tavaszi .ápolást is. Ezekben és egyéb, kisebb munkákban a varsádi gazdák mintegy 80 százaléka ebben az évben már mintegy hét napot dolgozott társadalmi munkában, s ez már számottevő eredmény.

A *

A községben megkezdődött a tisztasági hónap. A múlt hónap végén megtartott tanácsülésen öttagú bizottságot választottak, amely a hónap végén végigszemléli az udvarokat, a lakásokat, és megállapítja, kik azok a gazdák, akiknél a legnagyobb a rend, a tisztaság. Ezeket a gazdákat a hónap végén nyilvános tanácsülésen részesítik dicséretben.

A tisztasági hónap sórán minden gazda megjavítja portája előtt a járdát is. A tisztasági hónap legelső ténykedése — most folyik a tanácsháza tatarozása.

HIRE

— Hosnyánszki János országgyűlési képviselő május 10-én, szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig fogadónapot tart Szekszárdon, a Hazafias Népfront Megyei Irodáján. (Vörösmarty u. 5, az Egészségház emeletén).

— A Bonyhádi Petőfi Sándor Általános Gimnázium tanári testületé, szülői munkaközössége és KISZ szervezete az 1956 májusában megtartott 150 éves jubileumi ünnepség emlékére 1958 május 10-én rendezi meg a hagyományos Ifjúság' Napját, amelynek műsorán délelőtt 9 órakor a KISZ-szervezet nyilvános ünnepi taggyűlése, 10 órakor az iskolamúzeumi és a fejlődéstörténeti képkiállítás megtekintése, 12 órakor ballagás, a negyedik osztályos tanulók búcsúztatása, délután sportbemutató, este műsoros est, majd ezt követően baráti összejövetel szerepel.

— Sióagárdon a Kultúrotthonban megtartott ünnepségen emlékeztek meg az óvodás- és iskolásgyermekek az Anyák Napjáról. Az óvodások is, az általános iskolások is külön adtak kultúrműsort. Az ünnepségen kedves színfolt volt a hatvan, sióagárdi viseletbe öltöztetett kis óvodás, valamennyien szerepeltek ének-, illetve táncszámokkal és szavalatokkal.

— Nagy székely ben ebben az évben helyreállítják tatarozzák a régi vágóhíd épületét, amely jónéhány éve használaton kívül állt, a vágásokat viszont a község központjában levő mészárszéknél végezték. Ez egészség- ügyi szempontból kifogásolható volt, ezért veszik használatba alkalomadtán a régi vágóhidat, amely a községen kívül áll.

Varsádon kétszemélyes zuhanyozó-fürdőt építtet a községi tanács 9000 forintos költséggel, mivel a lakosságnak nincs semmiféle fürdési lehetősége. A fürdőhöz a meleg vizet a közeli szeszfőzde felmelegedett hűtővize szolgáltatja majd.

)

— A zomba—szentgáli Jóbarátság Termelőszövetkezetnek 19 000 forint közép, és hosszúlejáratú hitelt kell törleszteni ebben az évben. A szövetkezet tagsága úgy határozott hogy ennek az összegnek dupláját fizetik ki, hogy mielőbb visszafizethessék az államtól kapott hitelt.

— A decs—cserencpusztai általános iskolások május 4-én ünnepelték az Anyák Napját. Az úttörők másfélórás műsorral kedveskedtek az édesanyáknak. A kultúrműsorban három jelenet, azonkívül szavalatok és táncszámok szerepeltek.

— A Bonyhádi Járásbíróság garázdaság bűntette miatt hat hónapi javító-nevelő munkára kötelezte Miklós Gáspár cikói lakost. Erre az időtartamra 20 százalékkal kevesebb munkabért kap.

— Dombóvárott nagyszabású diáknapnak ígérkezik május 10-e. Ezen a napon ballagnak a gimnázium negyedik osztályos tanulói, este pedig a tanítóképző rendezi meg nagyszabású, hagyományos hangversenyét.

— A budaörsi ejtőernyős klub május 18-án nagyszabású ejtőernyős bemutatót tart Gyulajon. A bemutató részletes programját később ismertetjük.

Úttörőket avattak Sióagárdon

Sióagárd község lakosságát május 1-én szokatlan kürtszó ébresztette. A kürt hangja nemcsak az úttörőket, hanem a felnőtteket is az utcára csalta. A három kürtös úttörő végigjárta a falu valamennyi utcáját, ébresztőt fújtak. Fél 9 órára 98 úttörőruhába öltözött kislány és fiú gyűlt össze az iskola udvarán, de eljöttek az édesapák, édesanyák, sőt a nagyszülők is. Mindenki látni akarta azt a pillanatot, amikor fiát lányát, vagy unokáját úttörőnek avatják.

Fegyelmezetten ,az izgalomtól pirosló arccal és csillogó szemmel várják a nagy pillanatot, a fogadalomtételt a felsorakoztatott gyerikek. A rajvezetők, Sárosi Miklós, Lambert Ilona és Molnár József jelentést adtak a csapat' vezetőjének, Barsi Miklósnak, majd katonás fegyelmezettséggel a kürtösök megadják a zászlófelhívó jelet. Ezután következett a fogadalomtétel, amely nem egy szülő szemébe könnyeket csalt. A legtöbb szülő számára itt vált világossá, hogy az úttörő csapatban folyó munka a fiatalság helyes nevelését, a jobb, igazabb, emberi tulajdonságok kialakítását segíti elő és a haza, a szülő és embertársaik szeretetére, megbecsülésére tanítja.

Az úttörők fogadalomtétele után a kisdobosok tettek ígéretet arra, hogy hűek maradnak ahhoz a gyönyörű nemzetiszínű, brokátselyemből készült zászlóhoz, amelyet a községi tanács végrehajtó bizottságától kaptak ajándékba. Ezután került sor a piros nyakkendők felkötésére. Az úttörőavató ünnepség után az úttörők résztvettek a május 1-i felvonuláson.

Fellendülőben van az úttörőmunka Sióagárdon, ebben nem kis részük van a nevelőknek, de elsősorban Pető József úttörő vezetőnek.

Hruscsov és as indiánok

A New Statesman áprilisi számában egy amerikai tanár a kö- vetke~ő levelet intézte a szerkesztőséghez:

„Az imént hallgattam a londoni rádióban egy amerikai kommentátor szavait, amelyekben cáfolta és nevetségesnek minősítette Hruscsov megállapításait az amerikai indiának jelenlegi helyzetéről, Hruscsov ezeket a megállapításait abban a levélben tette, amelyet Lord Russelhoz intézett.

Javasolni szeretném, hogy az amerikai kommentátor (és többi társai, akik az amerikai propagandát folytatják Európában) jöjjenek talán haza és nézzenek kissé körül. Ügy látszik ugyanis, hogy Hruscsov jobban tájékozott az amerikai indiánok helyzetéről, mint ők. A szovjet államférfi kifejtette, hogy az amerikai indiánok nem élvezik a kapitalista demokráciával járó előnyöket. Ezt én magam is bizonyíthatom, tekintettel arra, hogy sokéves tapasztalataim vannak ebben a kérdésben.

Évek óta olyan területen tanítok, amely a legnagyobb indián rezervátum közvetlen szomszédságában fekszik. Osztályomban indián tanítványaim is vannak és számos esetben végiglátogattam a Sioux indiánok északdakotai és a Navajok Utah rezervátumát.

Otthonomtól 80 mérföldnyire van a Sioux indiánok Fort Totem rezervátuma. Nemrégiben jártam ott. Körülbelül ezer indián lakik ezen a helyen. Útban Fort Totem felé, az országúton felvettem autómba egy anyát kisgyermekével, akik a rendkívül hideg időjárásban gyalog tették meg a 12 mérföldes utat hazafelé. Az asz- szonynak még három gyermeke van, férje meghalt és a jóléti szervezettől havi 80 dolláros segélyt kap. Ha munkát vállal, ez a segély a napszámmal arányban csökken. Otthona egyetlen szobából álló sá.rkunyhó, amely semmiben sem tér el a többi Sioux- indián otthonának többségétől. Iskolájuk egy volt katonai barakk, amit 90 évvel ezelőtt építettek.

Hasonló a helyzet a Navajo rezervátumban is, ahol múlt nyáron jártam. Itt közel 80 000 ember él, akár egy csordában, a meddő sivatag közepén. Sem megfelelő iskolájuk, sem egészségügyi ellátásuk, vagy rendes jövedelmük nincsen.

Megállapításaim egyébként meg egyeznek az Egyesült Államok

belügyminisztériuma á.ltal közzétett adatokkal is. A nyilvános statisztikák szerint például egy nem indián amerikai farmer évi átlagos jövedelme 1945-ben 2541

dollár volt. Ezzel szemben az indián mezőgazdasággal foglalkozó családok évi tiszta jövedelme nem haladta meg az 501 dollárt. Körülbelül 20 000 olyan indián iskolaköteles gyermek van, akiknek számára az Egyesült Államok nem tud tantermet biztosítani. Az indiánok még alapvető egészségügyi ellátásban sem részesülnek. Sem tüdőbaj elleni oltást, sem fogászati kezelést, sem a szokásos fertőző betegségek elleni preventív oltást nem kapják. Az amerikai lakosság részére a fogászati ellátás aránya a következő: 1800 emberre jut egy fogorvos. Az indiánoknál 19 000-re jut egy. Más viszonylatokban ugyanilyen szörnyű arányok vannak.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok kormányának nincsen elegendő pénzügyi alapja az indiánok legelemibb szükségleteinek kielégítésére, dollármilliók állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a Fort-Totem-i rezervátumtól nem egészen 50 mérföldnyire bombázó támaszpontot tudjanak építeni.”