Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
III. évfolyam, 108. szám. AKA: 50 FILLÉR. Péntek. 1958 május 9. A GYŐZELEM ÜNNEPÉN K szövetséges fegyverek hosz- ** szú, nehéz küzdelemben, saját barlangjában legyőzték a fasiszta fenevadat. 1945. május 9-én röppent szét a hír az éter hullámain: a sok áldozatot követelő háború befejeződött, ismét béke van, megszűnt a rombolás, Európában elcsendesültek a fegyverek. A fasizmus, amelynek útját koncentrációs táborok, halálkamrák, hazafiak kegyetlen legyilko- lása, emberek millióinak elhurcolása, árvák és özvegyek jelezték, teljes vereséget szenvedett. A német fasiszta seregek kénytelenek voltak feltétel nélkül megadni magukat. A horogkeresztes zászlók, amelyeket a barbárság emelt magasra, porbahullottak. A győzelmi hír hallatára szerte a világon kivonultak az emberek az utcára, virág- és zászlóerdők, transzparensek és mosolyok jelezték az emberiség nagy-nagy örömét. Megszűnt az ember az óvóhelyek, bunkerok lakójának lenni, megszűnt az esti elsötétítés, megszűnt a haláltól való állandó rettegés. Boldog életre vágyott az emberiség. A pusztítás, a rombolás és gyilkosság helyére ismét az alkotás, a béke, a békés munka köszöntött az emberiségre. Szerte a világon egymás után épültek fel újra a családi otthonok, ismét felépültek a folyók felett a hidak, amelyeket a fasiszták robbantottak fel, kiépültek a vasutak és a közutak. Helyreállították romokból az üzemeket és megkezdődött a termelés. Az emberiség nagyszerű terveket szőtt... A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia kormányfői népeik nevében 1945. május 9-én üdvözölték egymást és népeiket, azt kívánták, hogy „annak a siralomvölgynek, amelyet együtt végigjártunk, minden áldozata és szenvedése után most — az igaz barátság és a kölcsönös rokon- szenv szálaival egybefűzve — a győzelmes béke ragyogó napja alatt továbbra is együtt haladhassunk” — írta W. Churchill Sztálinnak. Sztálin válaszában a többi között a következőket írta: „Biztos vagyok benne, hogy a háború idején országaink között kialakult baráti kapcsolatok a háború utáni időszakban sikeresen és szerencsésen fejlődnek majd tovább”. Hasonló szellemben történt üzenetváltás Sztálin és Truman között is. Nem tartott sokáig a félelem nélküli élet. A szövetségesek között egyre inkább az eltávolodás lett a jellemző. Megindult a hidegháború, az atomfegyverek és hidrogénbombák robbantása. Megszűnt a német fasizmus, de az emberiséget mégis újabb háború kirobbanásának veszélye fenyegette. Megindult a koreai, a vietnami háború. Repülőgépek atom- és hidrogénfegyverekkel „járőrszolgálatot” teljesítenek. Az emberek milliói pedig ma is, éppen úgy, mint 1945-ben békére vágynak, nyugodtan akarnak élni, dolgozni, alkotni, gyermeket nevelni. Nem mindenkinek ez a célja és érdeke. Csak elenyésző kisebbség akarata és érdeke a hidegháború fokozása és egy adott pillanatban kirobbantani a harmadik világégést. Vannak, akik a nemzetközi helyzet ilyen alakulásáért a Szovjetuniót és Sztálint teszik felelőssé. A tények azonban mást mutatnak. Ki robbantotta ki a fegyveres harcot Koreában? Ki rendezte meg a vietnami háborút, ki akart Diem Bien Pu-nál gyarmatbirodalmat megszilárdítani? Ki volt az, aki megkezdte Nyugat-Német- ország felfegyverzését? Ki engedélyezte, hogy atom- és hidrogénfegyver kerüljön annak kezébe, aki egyszer már kirobbantott világégést? Ki az, aki erőszakkal meg akarja változtatni a keleteurópai országok társadalmi rendjét? A válasz egyértelmű: a nyugati imperialista országok. Ki az, aki katonai támaszpontokat hozott és hoz létre határaitól sok ezer kilométerre? — Az Amerikai Egyesült Államok. Tt Szovjetunió nem kezde- ** ményezett hidegháborút. Felszámolta háború idején külföldön létesített és a béke- szerződésben — amelyet a nyugati hatalmak is elismertek számára — biztosított támaszpontjait. A Szovjetuniónak nincs egyetlen katonai támaszpontja sem külföldön. Számtalanszor kezdeményezte az atom- és hidrogénfegyverek eltiltását. A Szovjetunió egyoldalúan beszüntette a robbantási kísérleteket, hogy ezzel is tanújelét adja békés szándékainak, megkönnyítse a kormányfői találkozás előkészítését. Sokszor tett javaslatot az együttműködésre tudományos, kulturális, gazdasági téren és lehetne még sorolni tovább. Nyugaton azonban vagy hallgatnak, vagy visszautasítják ezeket. 1WT anapság egyesek szívesen * * emlegetik: a Szovjetunió csak a szövetségesek segítségével tudott győzni. Azok,' akik így vélekednek, szándékosan elhallgatnak történelmi tényeket: Akkor hozták létre a nyugati szövetségesek a második frontot, amikor a Szovjetunió már a döntő vereségek sorozatát mérte a fasiszta csapatokra és nyilvánvaló volt a támadók teljes szétzúzása. A Szovjetunió ereje azóta állandóan növekedett, nem is beszélve arról, hogy szocialista világrendszer jött létre, amely kész egységesen visz- szaverni bármely agresszort. Ez elgondolkoztató a háborús uszítás mai „bajnokai” részére. A magyar nép minden esztendőben hálásan emlékezik azokra, akik győzedelmeskkltek a fasizmus felett, akik kiűzték hazánk területéről a fasizmust. A szovjet győztes fegyverek nyomán, amelyek nemcsak kiűzték az agresz- szort szovjet területről, de internacionalista kötelességet is teljesítve, felszabadították Kelet-Eu- rópa népeit — közte hazánkat is, jött el az igazi szabadság a magyar nép számára. A népi demokrácia az, amely a kommunisták vezetésével igen széleskörűen biztosítja a szabadságjogokat, sokkal szélesebb- körűen, mint bármely polgári demokrácia. A győzelem napján örömmel köszönti minden békét, szabadságot szerető ember a Szovjetuniót, amely ma is következetesen harcol a fasizmus újjáéledése, a háborús gyújtogatok ellen, a népek szabad, boldog életéért. A Gyozeiem ünnepen Moszkvában, a * uros térén — Xa45-ben. A szétvert és megsemmisített hitlerista hadsereg zászlaij amelyeket a szovjet katonák zsákmányoltak a háborúban. Előre ! Száz úttörőt avattak Sióagárdon. s ezzel az iskolai tanulók (I. és H. osztály kivételével) 80 százaléka úttörő. Megyei aktíva értekezletet tartott Szekszárdon a Magyar—Szovjet Baráti Társaság „— A barátság az a szó, amelynek mélyreható értelmet és tartalmat ad az igaz, szívbőljövő barátság érzése. Minket magyarokat az igazi barátság szálai fűznek a szovjet néphez és hegy mennyire igaz a két nép közötti barátság, akkor tudtuk meg igazán, amikor 1956 őszén bajban voltunk” — mondotta Siklósi Imre elvtárs. a KISZ Megyei Bizottságának első titkára, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei aktíva értekezletén. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság csütörtökön megtartott aktívaülése, amelynek megtartására az ellenforradalom óta először került sor, a szovjet és a magyar nép barátságának további elmélyítése jegyében zaj lőtt le. Ezt juttatta kifejezésre az aktíva értekezleten megjelent Borisz Vasziljevics Gorbacsov, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége titkárának felszólalása is. — Népeink kölcsönös bai'átsága nagy erőt jelent s a testvéri együttműködés minden területen megnyilvánul — mondotta többek között. — Népünk nagy érdeklődéssel figyeli a testvéri magyar nép életét, munkáját, kulturális fejlődését. Ismerjük a magyar zenei és irodalmi élet nagyjait, akiknek művei orosz nyelven is kiadásra kerültek. — Hazánkban is megalakult a Szovjet—Magyar Baráti Társaság, amely az önökéhez hasonlóan a barátság elmélyítését tűzte ki célul, s amellyel még hatékonyabbá tehetjük országaink kulturális együttműködését. Közösek a mi ügyeink, ami az egyiknek sikert hoz, az a másiknak is örömet jelent. Mi is, önök is egy célért, az ember boldogulásának előreviteléért dolgozunk — mondotta befejezésül. Az értekezlet beszámolóját Scherer Sándor, az MSZBT megyei titkára tartotta. Scherer elvtárs ismertette a Társaság eddig végzett munkáját, részletesen szólt az eredményekről és feladatokról s ismertette a Népek Barátsága Hónapja eseményeit. A beszámolót követő vitában pedig őszintén és szíve szerint mondta el véleményét a munkás, a munkásasz- szony, a pedagógus. Dr. Kaszás Imre tanár a Népek Barátsága Hónapjának programtervezetéhez kiegészítéseket javasolt, és arról beszélt, milyen segítséget ad a TTIT. A Népek Barátsága Hónapja keretében a gimnázium kismozijában szovjet emberek életéről filmeket mutatnak be. Javasolta, hogy a szovjet nagyfilmeket ismét tűzzék műsorra a filmszínházak. Bárd Flórián, a művelődésügyi osztály helyettes vezetője nagy lelkesedéssel beszélt szovjetunióbeli élményeiről, amelyről 33 esetben tartott élménybeszámolót. Varga János bonyhádi munkás és Göndöcs Fe- rencné, a szekszárdi MSZBT városi titkára az eddigi munkák eredményeiről számoltak be. Az MSZBT központja nevében Hídvégi István elvtárs üdvözölte az aktíva résztvevőit és országos tapasztalatai alapján sok hasznos szervezési módszerekkel ismertette meg a Tolna megyei aktivistákat. Az aktivaértekezlet befejező részében a magyar—szovjet baiátság legjobb Tolna megyei munkásainak arany és ezüstkoszorús jelvényt adtak át. Ezután az aktivaülés megválasztotta az országos értekezletre kilenctagú küldöttségét. Jelentés a téglagyárakból Mindenki örül, hogy végre beköszöntött a jó időjárás, de talán a téglagyárak várták a legjobban. Ma már „teljes gőzzel” folyik mindkét egyesülés üzemeiben a nyersgyártás, sőt a legtöbb téglagyárban már működnek a kemencék is. Áprilisi eredmény: 222 ezer nyerstégla terven felül A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés a rossz időjárás miatt egy hónapos késéssel kezdhetett csak a nyersgyártáshoz. Áprilisban azonban — annak ellenére, hogy még 10-én is fagyok voltak — már nemcsak teljesítette nyersgyártási tervét, hanem közel negyedmillió darabbal, 222 ezerrel többet is gyártott a tervezettnél. Az Egyesülés üzemei közül a Dombóvár I. Téglagyár érte cl a legjobb eredményt, 120.1 százalékra teljesítette április havi nyersgyártási tervét, 133 ezer darabbal több nyerstéglát készítettek, mint amennyit a terv előír. A „rangsorban" utána a szekszárdi (Palánk) gyár következik, 112,5 százalékos tervteljesítéssel. Egyedül a paksi gyár maradt el a tervtől, 98,4 százalékos teljesítéssel. Azonban itt a szárítóhely hiány okozta ezt az elmaradást, a rossz időjárás miatt nehezen száradt a tégla, megteltek a szárítók. Míg műszaki hiba miatt egy percet sem állt az üzem, 18 órát tett ki az időjárás miatti és 30 órát a helyhiány miatti állásidő. Ha a gyárak egy órára eső teljesítményét vesszük figyelembe (az Egyesülés mind az öt gépi üzemében egyforma teljesítőképességű présgép mű kodik), akkor a paksiaké az elsőség. Közel háromszáz darabbal előzték meg az utánuk következő szekszárdi és 567 darabbal a Dombóvár I. gyár óránkénti teljesítményét. A májusi tervteljesítés valószínűleg sokkal jobb lesz az áprilisinál. A hónap első négy munkanapja alatt 207 ezer darabbal több nyerstéglát termeltek az Egyesülés üzemeiben, mint. amennyit az esedékes terv előír.
