Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-08 / 107. szám
1958 május S. TOLNA MEG if El NÉPÚJSÁG 3 A nagyszékely! helyzetről és a sovinizmusról Mielőtt a mondanivalóm lényegére térnék, fontosnak tartom megmondani, hogy Nagyszékely község lakossága úgynevezett őslakosokból és telepesekből tevődik össze. Az arány egyenlő: 50 százalék ide, 50 százalék oda. A probléma amiről beszélni szeretnék, éppen ebből adódik, amit egyszersmindenkorra tisztázni kell. Arról van ugyanis szó. hogy Nagyszékelyen az elmúlt fél esztendőben lábrakapott és burjánzik a sovinizmus, amiről tudnak a gyönki járási pártbizottságon, a járási tanácsnál, a községi tanácsnál, a pártszervezetnél és harcolnak is e jelenség ellen több, kevesebb sikerrel. Hogy miben mutatkozik meg a sovinizmus a községben? A telepesek nagyobbik része azért vádolja a községi tanácselnököt, Kozák Pál elvtársat, mert érvényesülni ehgedi az őslakosok gyermekeit, javasolja, hogy középiskolára és főiskolára menjenek. Ezt — mint a tanácselnök egyik hibáját — nekem is elmondta Hornyák István, aki különben becsületes ember, tekintélye is van a községben. De vele együtt még sokan nem értenek egyet ezzel, s ha alkalom adódik mindig meg is mondják; nem helyeslik, hogy középiskolába járhatnak, az úgynevezett svábok gyermekei. Pedi; ígyvélekedőknek nincs igazuk, /vij szociafista társadalmat építünk és nincs helye fajgyűlöletnek. Minden becsületes dolgozó ember egyenlőjogú ebben a hazában. Mindegy az. hogy valakinek az apja milyen nyelven beszélt, vagy beszél. Ha a szocializmus ügye mellé állt, magyar államipolgár. tevékenységével és mindennap; munkájával a szocializmus ügyét szolgálja, van tehetsége, akarása, az igenis tanulhat és tanuljon is. Máskülönben nem is fedi a valóságot az, hogy Nagyszékelyben csak az őslakosok gyermekei tanulhatnak tovább. A jelenlegi helyzet e téren a következő. Kilenc őslakos és 14 telepes ember gyermeke jár közép és felsőbb iskolába a községből. S ez így helyes is. Nem szabad, hogy ez ellen bárkinek is kifogása legyen. A sovinizmus megnyilvánul még abban is, hogy névtelen leveleket írogatnak a járási pártbizottsághoz és a járási tanácshoz a községből, hogy a tanács és a pártvezetőség rosszul dolgozik, mert nem akadályozza meg, hogy az őslakos becsületes, szorgalmas emberek boldoguljanak. Nevezetesen azt helytelenítette egy tucat névtelen levéliró, hogy Nádasi János 10 holdas középparaszt miért tarthat nyolc szarvasmarhát és 9—10 disznót. Hogy Hambuk János miért foglalkozhat marha- és sertéshizialással, miért nem kiáltja ki ezeket a tanács osztályellenségnek, miért nem teszik őket lehetetlenné. A tanács miért nem tesz megkülönböztetést egyik, vagy másik ember közölt. A névtelen levélíróknak (többes számban írták a levelet, így: elítéljük és megbélyegezzük a tanácsot, mert. .. stb.) nincs igazuk. Aki szorgalmasan dolgozik, jól gazdálkodik. sok állatot tart, az boldogulhat, gyarapodhat és ez így van rendjén. Mert valaki jómódban él, azért még nem osztályellenség, nagy hiba volna annak tekinteni. Attól nem 11 félni Nagyszékelyben senkinek, ogy valaki is vagyont, 20, vagy 50 hold földet, palotát szerezzen tíz holdjából. Erre nincs módja, gazdálkodása ezt nem engedi meg. Ami pedig azt illeti, hogy nem tesz különbséget a tanácsnál egyik, vagy másik ember között, hogy mindenkitől egyformán követelik meg az adófizetést, azzal a legmesszebbmenőkig egyet lehet és kell is érteni, aki más véleményen van. ellensége a haladásnak. Végül szeretnék még egy idevágó, Nagyszékelyben vitatott kérdést felvetni. Azt mondta Hornyák István, hogy nem nézik jó szemmel, ha a tanácselnök eljár — néhanapján, ha meghívják — egyik, vagy másik őslakos családhoz, hogy egy pohár bor mellett elbeszélgessenek. Nem nézik A Magyar-Szovjet Baráti Társaság hírei jó szemmel, mert ebből arra lehet<j, következtetni hogy me g vesztegeti k, JaJ sok mindent elnéz nekik, és nem jcj{ az, ha nagyon jóban van egy „bete-jü lepült" tanácselnök az őslakossal. ín Véleményünk, hogy igenis jól van és csakis így van jól. Kozák Pál elvtárs a községi tanács elnöke ízzig-vérig proletár, alföldi kubikos. Nem keli a, őt félteni attól, hogy a községber ti- bárkinek is engedményt tesz, hogyj} nem marad hű osztályához, pártjá-já hoz. Hogy hű maradt és akar marad- X ni azt mióta Nagyszékelyben van Si, bebizonyította, és ma is azt igazolj; $ minden tevékenysége. S hogy őslako-M sokhoz is eljár beszélgetni, ahhoz* j nemcsak, hogy joga van, de ez köte-lj! lessége is. Minden falubeli becsületes embert egyformán képvisel a tanácsban, nincs oka és nincs joga embereket kategorizálni, becsületes emberek között megkülönböztetést tenni. Nem lenne teljes a kép, ha ezek után szó nélkül hagynánk, hogy a járási tanács és a járási párt- bizottság ismervén a nagyszékelyi helyzetet, tett-e valamit a sovinizmus megszüntetése érdekében. Öröm mel írhatom, hogy tett. A járási ta nács elnöke, Márton elvtárs a közelmúltban személyesen járt Nagyszékelyen, résztvett a községi tanács vb ülésén, ahol világosan és félreérthetetlenül megmondta, hogy nem osztályellenség az, akinek van 10 hold földje, nyolc szarvasmarhája, maga gazdálkodik, családjával dolgozik. Hasonlóan a járási pártbizottság titkára is járt a közelmúltban Nagyszékelyen, párttaggyűlésen tisztázta a kommunistákkal a sovinizmus fogalmát, azt, hogy miképpen lehet és kell ellene harcolni. Enne! már van is eredménye ... Ma mái nem olyan nyíltan mutatkozik a sovinizmus, mint három hónappal ezelőtt, valamivel burkoltabban. De még ma is van és harcolni kell ellene továbbra is. Harcolni kell ellene majj is, holnap is mindaddig, míg akárjí ilyen, akár amolyan formában meg-*' mutatkozik. Molnár Lászlóné Magyar szovjet baráti találkozó Dombóvárait A még szebb Szekszárdért A városi tanács Szekszárdon nem kis erőfeszítéseket tesz a város szépítése érdekében. Az erőfeszítések nem is hiábavalóak, mert még a legelfogultabb szemlélők is kénytelenek elismerni, hogy a megyeszékhely összehasonlíthatatlanul tisztább, rendezettebb, mint az elmúlt években volt. Az utcákat rendszeresen takarítják, öntözik az úttesteket, csökkent a por és szemét, a parkot rendezték, amelynek eredményeképpen valóban kellemes pihenőhelyévé vált a szekszárdiaknak. Ezt a gondot tehát úgy látszik sikerül megoldani, különösen akkor, ha a tisztaságot nemcsak a városi tanácd hivatalból tekinti szívügyének, hanem a város minden lakója elemi kötelességének tartja, hogy a tisztántartott utcákra ügyeljen is, ne szórja tele tíz perc múlva szeméttel, amit előtte fáradságos munkával rendbehoztak. Van azonban egy másik égető kérdés is a városszépítés terén. Igazán nem dicsekedhetünk a szobrok és emlékművek bőségével. Az emlékművek szárma a város területén mindössze egy, a szobroké pedig írd s mond három. A szobrok elhelyezését is lehet kifogásolni, mert míg a Garay-szobor és a sétakerti Hősök- szobra szép helyen van, addig a Bezerédj-szobornak szebb helyet is lehetett volna találni, ahol jobban díszítené a várost, hiszen a volt megyeháza monumentális épülete mellett eltörpül, s különben is több hely lenne a városban, amely szobor nélkül sivár, elkelne valami ami szépítené. De nem is ez a főbaj, hanem az, hogy a szobrok száma kevés. Persze szobrokkal szépíteni egy várost nem olyan könnyű dolog, mint a tisztaságra fokozottan ügyelni, ezért felelőtlenség lenne, most új szobrokat követelni Szek- szárdnak amúgyis szűkös városfejlesztési alap terhére, inkább csak javaslatot lehet tenni a városi tanács vezetőinek; ha majd mód lesz rá, erről se feledkezzenek meg. Sokkod égetőbb az emlékművek kérdése. Egyetlen emlékművünk van, a szovjet hősök emlékműve, amely esztétikailag nem méltó a hazá.nkat és városunkat felszabadító szovjet harcosokhoz. Kivitelezése szegényes, művészietlen, s akárhányszor látja a járókelő, kénytelen megállapítani, hogy bizony sokkal többet, sokko.l szebbet érdemelnének azok az emberek, akiknek annyit köszönhetünk, akik kétszer szabadítottak fel bennünket. Természetesen a megbecsülés és szeretet elsősorban nem azon múlik, hogy milyen emlékműveket állítunk, ennél sokkal több a testvériségnek, az eggyétartozásnak az érzése, amely az emberek lelkében él, de bizonyos mértékig fokmérője lehet a szeretetnek a szemmellátható megnyilvánulás is. Az anyagi lehetőségek szűkösek, hiszen rengeteg megoldásra váró problémája van városunknak, de talán lehetne tenni valamit. Csupán javaslatként egy ötlet: Lehetőségeihez mérten járuljon hozzá a városi tanács, s a város valamennyi üzeme, vállalata egy új, az eddiginél szebb, művészibb szovjet hősi emlékmű felállításához, de próbáljuk megkeresni a módját az egész társadalom mozgósításának a nemes cél megvalósítása érdekében. Az egyéni hozzájárulások — a formáját természetesen alaposan ki kell dolgozni — fedezhetik a fennmaradó költségeket, s ha ezt meg tudjuk oldani, bizonyosan valamennyiünknek öröme telik majd egy szebb, egy méltóbb szovjet emlékmű látványában. Arról nem is szólva, hogy vá- rosszépítési szempontból is komoly jelentősége lenne. (—ei) Anyák napja Pálfán nyelven előadott népdalkórusa: a szovjet katonák meghatódva hallgatták a szovjet haza honi tájait idéző énekeket. Katonás tapssal köszönték meg az egyes számokat. Szügyi Éva tanítóképzős Puskin Any egin-j ével Tatjana levelét szavalta el: először oroszul, majd művészi átérzéssel magyar nyelven. Az újdombóvári általános iskola leánytáncosai ügyes matróz táncukkal járultak hozzá az est sikeréhez. Az ügyes magyarul és oroszul elhangzó összekötő szöveg Arató Klára és Lieb János gim- názistákat dicséri. Alig ért véget a műsor, a vendégek és a vendéglátók vidám táncra perdültek a gimnazisták és a szovjet élvtársak zenéjére. M. P. Dombóvár kin műveiből adnak és erosz nyelven. elő magyar \í V-I Mint a megye valamennyi községében, Pálfán is ünnepélyes keretek « közt rendezték meg az Anyák Nap-* ját. Az iskola tanulói színes kultúr-« műsort rendeztek, majd minden gye-« rek virágcsokor és kézcsók kíséreté-« ben egy levelet adott át édesanyját nak, amelyet erre az alkalomra írt A levelek megható szeretetről tanúskodnak, a mérhetetlen tiszteletről amelyet a gyerekek édesanyjuk iránt éreznek. íme az egyik: ,.Drága anyám! Ezen a napon, Anyák Napján engedd meg, hogy megköszönjem fáradozásaidat és szeretetedet. Tudom azt, hogy nincs annyi köszönő szó, amennyit megérdemelnél. Bármennyire is szeretném, mégsem tudóm szavakkal kifejezni a köszönetét a betegágyam mellett töltött éjszakákért, a tiszte ruhákért, a. jó ebédekért és azért a sok-sok aggódó gondoskodásért, amelyet irántam tanúsítottál még akkor is, ha rossz voltam. Nagyon sokszor megbántottam Édesanyámat, hol akarva, hol akaratlanul, de ezen a napon megfogadom, hogy minden erőmmel és akaratommal igyekszem jó gyermeked lenni. Még egyszer megköszönöm szeretetedet és kérem, hogy ezzel a szerető gondoskodással maradj mellettem sok hosszú éven keresztül. Szerető, rossz, de megjavulni akaró fiad: Pista.*’ Sok hozzáfűznivaló a levélhez nincs. Szabatosabban megírni lehetett volna, de szebben és őszintébben aligha. Kedves és meleg ünnepség színhelye volt az elmúlt napokban a Dombóvári Tanítóképző kultúrterme. A két dombóvári középiskola, a gimnázium és a tanítóképző növendékei közös hangversenyt rendeztek a szovjet katonaság tiszteletére. Tanáraikkal együtt sokszáz diák jelent meg ünnepi öltözetben, és előadásukkal felejthetetlen élményt szereztek saját maguknak is és az est meghívott vendégeinek is. Nagy taps fogadta a fegyelmezetten bevonuló szovjet katonákat és azok családtagjait. A KISZ vezetőség magyar és orosz nyelvű köszöntője után a két iskola énekkara és szólistái legszebb számaikat adták elő, Kodály, Verdi, Musszorgszkij kórusokat. Nagy hatást váltott ki a tanítóképző énekkarának orosz Gépkiállítás Tamásiban Tamásiban 1200-an nézték meg az MSZBT járási titkársága "megszervezésében bemutatott képkiállítást. A képkiállítás látogatói különösen sokat időztek a TU 104-es repülőgépet bemutató képek előtt. A képkiállítást az iskolákban is megrendezték. Ennek jó megszervezése a pedagógiai szakosztály munkáját dicséri. Tamási község kultúrotthoná- ban és az iskolákban mindenütt emlékünnepséget tartottak Lenin elvtárs születésének 80. évfordulója alkalmából. Az iskolások részére kétrészes diafilmet mutattak be a nagy Lenin ifjúságáról és életéről. A tamási járás községeiben Nagykónyiban, Magyarkeszin, Ozorán és még több helyen nagy lelkesedéssel készülnek a Népek Barátsága Hónapjának méltó megünneplésére. Merle István MSZBT járási titkár Irodalmi estet rendesnek Ssekssárdon A Babits Mihály Irodalmi Társaság és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság magyar és orosz írók műveiből két nyelven irodalmi estet rendez. Az irodalmi esten a magyar előadókon kívül fellépnek szovjet katonák is. A műsoron Petőfi, PusZenei híradó A Népek Barátsága Hónapja keretében Szekszárdon is megrendezik a Magyar—Szovjet Zenei Hetet. Május 16-án magyar, orosz és szovjet zeneszerzők kórusműveiből hangversenyt tartanak a városi énekkarok közreműködésével Május 22-én a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Liszt Ferenc Zeneiskola közös rendezésében Husek Rezső zongoraművész magyar és szovjet klasszikusok műveiből ad elő. Ezt követi május 29-én a zeneiskola növendékeinek magyar és szovjet zeneszerzők műveiből összeállított hangversenye. Baráti segítség A szovjet helyőrség katonái járásonként két termelőszövetkezetnek nyújtanak segítségei a tavaszi munkák elvégzésében. Sporthír Kocsola község futball csapata szovjet katonákkal játszott labdarúgómérkőzést két héttel ezelőtt. Az elmúlt vasárnap a szovjet katonák látták vendégül a kocsolai labdarúgókat és visszavágó mérkőzést játszottak. A vendéglátók magukra vállalták a kocsolai labdarúgók autóval történő szállítását is. „Hogyan fényképezzünk a szabadban ?“ címmel Ottófi József tart előadást május 11-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Városi Művelődési Házban a város amatőrfotósai részére. Az első előadása lesz ez egy sorozatnak, amelynek keretében a művészfotó kérdéseit tárgyalják meg, helybeli és budapesti kiemelkedő fotósok előadásai alapján. ÍREK — Bezárult a megye kisipari szövetkezeteinek jubileumi kiállítása, amelyet a szekszárdi Balogh Adám Múzeumban rendeztek meg. A kiállítást az egy hónapos nyitvatartási idő alatt 6433-an tekintették meg. — A szekszárdi Bezerédj István Közgazdasági Technikum IV. osztályos tanulói május 10-én délelőtt 11 órakor tartják ballagásukat”. A most érettségizők 1963-ban találkoznak. — A mórágyi nőtanács asszonyai nagy lelkesedéssel indítottak gyűjtést a Gyermekváros javára. Összesen 978 forintot gyűjtöttek és ebből 12 darab párnát készítenek. A párnákat május 18-án. ünnepi nőgyűlés keretében adják át a Megyei Nőtanácsnak a Gyermekvárosba való továbbítás céljából. — A KIOSZ megyei vezetősége május 8-án délelőtt 10 órára összehívta a választmányi értekezletet a Szekszárdi Városi Kultúrház helyiségébe. — Még ezen a héten megkezdik Szekszárdon a Csörge-tó iszaptalaní- tását. Ezzel a város fürdőzőinek, kirándulóinak régi problémáját oldják meg. — A tamási járási és községi nőtanács — értesüléseink szerint — még ebben a hónapban megrendezi Tamásiban az „apák-napját,” kint az erdőben, egy majális formájában. — A Szovjetunióban nemrégiben elsajátították a porofor gyártását. A porofor alkalmazásával előállított szintetikus kaucsuktalp igen szép és rendkívül tartós. A szovjet tudósok és mérnökök az utóbbi időben sokat gondolkoztak azon, hogy tartósabbá tegyék a gépkocsikerekek gumijait. Erre a célra nemrégiben olyan hőálló kordfonalat kezdtek felhasználni, amelyet nem gyapotból, hanem tartós vegyi rostokból készítenek. Ezáltal kétszeresére növelték a gumiabroncsok tartósságát, jelentősen csökkentették a gépkocsiipar nagy kaucsukfogyasztását. Egy újabb műanyag, a poliretán, négyszeresére növeli a gépkocsiabroncsok tartósságát. A közeljövőben a gépkocsi gumiabroncsa hosszabb életű lesz, mint maga a gépkocsi. — Az Angol Filmintézet pályázatot hirdetett a béke és a nemzetközi megértés ügyét legjobban előmozdító filmszövegkönyv megírására. A new- yerki Johan J. Smith alapítvány vállalta a pályázat védnökségét. A díjnyertes mű ezer font jutalomban részesül. Az Angol Filmintézet Mary Fieldet, Anthony Asqith-ot és Michael Redgravet jelölte meg a zsűribe. — A Dombóvári Fatelítő Vállalat bővíti szociális létesítményeit. Ebben az évben férfi és női öltözőt és mosdót építenek, saját erőből történő beruházással.
