Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Éljen szabad, független hazánk, zerkilencszáznegyvenöt május 1. örökké emlékezetes ünnepnapja a magyar munkásságnak és az egész dolgozó népnek. Az arcokon még ott a nyoma a háborús évek szörnyű szenvedéseinek, az éhezésnek, a nyomornak, a létbizonytalanságnak. De már közel egy hónapja, hogy a szovjet hadsereg diadalmasan előrenyomuló csapatai kiverték az országból a hitlerista megszállókat, szétverték velük együtt a reakciós uralkodó osztályok erőit is. Az emberek még lesoványodottak, ruhájuk kopott, de hirdetik nemcsak a transzparensek, hanem az ujongó arcok is: Üj világot építünk, de most már magunknak. Az ország gazdái mi vagyunk. Hatalmas seregszemlét tart a magyar munkásosztály, a felszabadulás óta ez a munkásság első, hatalmas demonstrációja, kifejezte nemcsak a munkásosztály, hanem az egész magyar dolgozó nép érdekeit is. E tekintetben a régi május elsejék és a mostani között nem volt különbség. A magyar munkásság születése óta hordozója volt a leghaladóbb eszmének, a szocializmusnak, május elsején mindig is a széles néptömegek legközpontibb kérdéseit vitte az utcára. Most azonban az ország életében már vezetószerepe van a munkásosztálynak, forradalmi párt ja, a Magyar Kommunista Párt vezetésével programot ad, — a háborús pusztítások helyreállítását, a közellátás megjavítását, az élet normalizálását, a közélet megtisztítását a fasiszta maradványokéi — az egész népnek. És természetes, hogy ezen a napon a munkásosztállyal együtt ünnepli a proletárinternacionalizmus nagy ünnepét az egész magyar nép. Budapesten félmillió ember, de a vidéki városokban, falvakban is tíz és százezrek tesznek hitet a fiatal magyar demokrácia mellett. A tizenhárom évvel ezelőtti május elsejének követelései között a legfontosabb az ország gazdasági újjáépítése. E terven a Magyar Kommunista Párt vezette — az antifasiszta harcban összekovácsoló- dott — Nemzeti Függetlenségi Front pártjai közösen dolgoznak. Ez ad konstruktív tartalmat az éhségre, anarchiára, gazdasági csődre spekuláló reakció elleni harcnak. A felszabadult munkásság válasza pedig: Éjt nappallá tevő munka, ami magával ragadja a parasztságot is. A májusi verseny hatására határozták el a MÁV munkásai, hogy az év végéig a forgalomban levő vasúti kocsik számát hétezerről tizenhétezerre emelik fel, ugyanezen idő alatt kijavítanak 450—500 mozdonyt. A májusi verseny adott lendületet a posta újjászervezésének, az építőipar, a bányák, a gyárak munkájának. Az első szabad, felejthetetlen május emléke tovább él közöttünk, erőt ad mai munkánkhoz, harcunkhoz egyre növekvő feladataink megvalósításában. Hetedik évtizede évről évre nagyobb arányokban ünnepük meg i világ minden táján a munkások, a iolgozók május elsejét, a munka ün- >epét. Május 1-e azóta mindig és mindenütt a munkásosztály vezetésével a jobb életért küzdő, az elnyo- nás és a szolgaság ellen harcoló nép- nilliók seregszemléje volt. Ezt a :üzdelemláncot a nagy Szovjetunió étrejötte, majd a népi demokratikus országok felszabadulása szakította meg olyan mértékben, hogy itt már a felszabadulás boldog érzése, tudata 's lehetősége adott igazi tartalmat az nnepségekhez. E világméretű ünnepségekhez a elszabadulás előtt a mi megyénk dolgozó népe is lelkesen csatakozott, harcoltak és küzdöttek a sendőrszuronyok árnyékában. Har- oltak a békéért, népünk felemelke- Kiéséért a felszabadulás után. Az È tlábbi szemelvények ezekről adnak ^hiteles képeket. I 1898 Dunaföldváron a városháza előtt ’.okezer földműves ember jött össze. 3eszéltek a néphez Nemecskó Ferenc és Sári Ferenc elvtársak. A rendőrség persze közbelépett és a szó nokokat letartóztatta. Csak elvtársaink higgadtságának volt köszönhető, hogy nem ismétlődtek meg az emlékezetes dunaföldvári vérengzés sek. 1907 Tolna. A tolnai öntudatos munkáság igazán méltóképpen ünnepelte neg május 1-ét. Nagy menetet ren- ezett, melyben résztvettek az ösz- ,zes szervezett munkások, köztük a nőmunkások is. A menet élén vörösruhába öltözött nők hosszú vörösszalagot vittek, míg mellettük az egyik munkás piros zászlós májusfát vitt. így járták be a várost, majd megállapodtak a dunaparti sörcsarnokban, ahol a dalárda éneklése és zene mellett késő estig együttmaradtak. 1908 Bonyhád. A munkások méltóan ünnepelték meg május elsejét. Délelőtt a városi vendéglőben nyilvános gyűlés volt, a délutáni tüntető felvonuláson mintegy 600 munkás vett részt. A tüntetőmenet bejárta a város főbb utcáit, hangosan éltetve a választójogot és a munkásság követeléseit. Abcugolták a klerikálisokat. Ezután a városon kívül fekvő Kálváriahegyre vonultak, s ott egy vendéglőben nagyszabású ünnepélyt rendeztek. Az ünnepély késő éjjelig tartott, amelyen Hidas, Bátaapáti, Kismá- nyok és Börzsöny község is képviseltették magukat. Szekszárd. A múzeum táján, amikor a felvonuló tömeg már megközelítette a 2000 főt, szinte egy vezényszóra felhangzott: „Általános, titkos választójogot adjatok, majd nem leszünk akkor, sej hazátlan bitangok.“ A gimnázium elé érve a tömeg hatalmas tüntetésbe kezdett. A Garay- térre érve hangzott fel az ismert dal: „Itt van újra május elseje..." A munkássággal rokonszenvezők a felvonulókkal együtt énekeltek. A FELSZABADULÁS UTÁN alapvetően megváltozott a helyzeti A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és az egész dolgozó magyar nép szabad nép módjára, erejének tudatában büszke öntudattal és a boldog jövőbe vetett szilárd hittel ünnepeli a május elsejéket. Az első május elsejék a felszabadulás, a földosztás felett érzett határtalan öröm jegyében zajlottak le. Utána a hatalom újabb és újabb bázisainak meghódítása, a jó forint megteremtése, az államosítások megvalósítása felett érzett büszke öröm lengette még nagyobb erővel a vörös zászlókat. Utána pedig az új és új munkasikerek adta önbizalom. 19SO Mözsön traktorokkal, kocsikkal vonultak a dolgozók. A menet bemutatta a különbséget a múlt és a ma mezőgazdasága között, az ökrökkel húzatott eke és a traktorok között. A fiatalok lelkesen énekeltek a felvonulás útvonalán. Decs. Feüobogózott, virággal díszített házakkal várta Decs lakossága május 1-nek megünneplését. Az egész falu az utcán tolongott és nagy lelkesedéssel tapsolta meg a felvonuló gépállomás traktorait. Az ünnepélyen, melyet a községháza előtti téAkik a jó munka örömével ünnepelnek itt titzel Tivadar, a Bonyhádi Zománcgyár legrégibb dol- {(1 ;ozója. 1912 óta megszakítás nélkül dolgozik — mint ! nyomdász — a gyár táblaüzemében, most kapta meg jó munkájáért a „Kiváló dolgozó“ jelvényt. Horváth Lajos f , felszabadulás évfordulója alkal- ^ Wnával tüntették ki a „Könnyűipar J K iváló dolgozója’’ jelvénnyel Horváth I } »Lajost, a Simontornyai Bőrgyár fő- J j nűvezetőjét. Horváth elvtárs nem- ' ífí'sak azzal érdemelte ki e kitüntetést, i s , logy részlege állandóan túlteljesíti j j j érvét, ő maga több újítást dolgozott j « nár ki és vezetett be, hanem azzal ( M's, hogy nagy szeretettel foglalkozik j jli fiatal dolgozók tanításával, neveié-j i j sével. I W ^ 1917. május elseje Pétervárott írta: V. Vinogradov 1917. május elsejét szokatlan körülmények között ünnepeltük, örültünk annak, hogy a februári forradalomban politikai eredményeket vívtunk ki, hogy megalakíthattuk szakszervezeteinket és megjelenhetett a munkások újságja, a „Pravda”. Ugyanakkor egy pillanatra sem feledkeztünk meg arról, hogy Oroszországban csupán burzsoá demokratikus forradalom zajlott le. Mindannyian bizton hittünk abban, hogy eljön az idő, amikor a Bolsevik Párt, élén Leninnel, végső győzelemre vezet bennünket. 1917. május elsején mi, orosz proletárok szabadon vonultunk fel Pétervár utcáin. Mindenfelől jelszavak hangzottak: „Éljen a népek testvérisége!”, „Éljen az Internationale!”, „Éljen a szociaüz- mus!” Az első szabad május elseje megmutatta, milyen szervezett, mennyire érett politikailag az orosz munkásosztály. A tüntetők rendkívül fegyelmezetten viselkedtek. Az utcák forradalmi daloktól visszhangzottak. A szél hatalmas zászlókat lengetett. A csoportok a város központja felé igyekeztek, ahol tömeggyűléseket rendeztünk. Nagyon érdekes volt, hogy a tömeg az egyik gyűlésről a másikra vándorolt. Hiszen a különféle tribünökről más-más párt képviselői mondották el véleményüket a jelenlegi helyzetről. De a legtöbben az Oroszországi Szociáldemokrata (Bolsevik) -Munkáspárt Központi Bizottságának tribünje kőiül gyülekeztek. Az egybegyűlteket V. I. Lenin üdvözölte és kifejtette előttük, mit jelent május 1. a világ proletariátusának, mit kell tennie az orosz proletariátusnak a szocialista forradalomért vívott harcában. Lenin szavait számtalanszor szakította félbe a tömeg viharos éljenzése. Beszéde végén a tömeg egyetlen hatalmas „Hurrában” tört ki. Sokan megjegyezték, Vlagyimir Iljics szavaiból érezni lehetett, hogy együtt érez és gondolkodik a munkásokkal. Az ünnep előestéjén Lenin gyári dolgozók és katonák előtt is beszélt. A fiatalok számára nem szerveztünk külön gyűlést, de hamarosan híre jött, hogy az egyik téren egymást váltják a fiatal szónokok. Sokezer ifjúmunkás gyűlt össze, s valamennyien a fiatal munkaerők szörnyű kizsákmányolása ellen tiltakoztak. Sohasem láttam ennél lelkesebbhangú ösz- sze jövetelt. így ünnepeltük május elsejét 1917-ben, így vetítette előre fényét a történelmet formáló Szocialista Forradalom. Pfeiffer Dániel zománcozót is most tüntették ki „Kiváló dolgozó“ jelvénnyel. A gyárban együtt dolgozik feleségével, aki a peremtörlés munkáját végzi.
