Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

A gépi munkák értékelése a gyönki járásban Napjainkban a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése mellett igen komoly problémaként jelentkezik a magasabb terméseredmények emelé­sének, ugyanakkor az önköltség csők kerítésének kérdése. Míg a nyugati államokban a nagy- iizemesítéssel — ami merőben ellen­tétes a mi szocialista nagyüzemesíté- sünkkel — és a gépek nagymérvű használatával a világpiaci árakon alul képesek termelni, addig nálunk — kivéve a jól működő állami gazda­ságokat és termelőszövetkezeteket — egyéni parasztságunk termékeinek előállítási költségei olyan magasak, hogy képtelen azt a világpiacon érté­kesíteni. Ennek érdekében a SZÖVOSZ azt a feladatot kapta, hogy föld­művesszövetkezetein keresztül szervezze és irányítsa — az egyik önköltséget csökkentő tényező — a gépi munkák egyéni gazdasá­gokban történő mind nagyobb fokú igénybevételét. Itt kapcsolódnak be a földműves­szövetkezetek a termelés irányításá­nak feladatába. Alig két hónapos ezirányú műkö­désük alatt eredmények és hiányos­ságok merültek fel és ezek megtár­gyalását a gyönki FJK igazgatósága szükségesnek tartotta napirendjére tűzni április 22-én. Résztvett ezen a varsádi gépállomás vezetősége is. Eredményként könyvelhető el az, hogy megyei földművesszövetkezeti szinten április 15-ig a gépállo­más körzete az elsők között van 32,3 százalékos tervteljesítéssel. Ez' az eredmény az fmsz-i ig. elnö­kök, agronómusok és gépállomási brigádvezetők jó munkáján kívül, a két vezető szerv lehető legjobb kap­csolatának is tulajdonítható. Nem utolsó sorban jó munkájukkal a gép­állomás dolgozóinak többsége a parasztság elismerését nyerte el. ilyen többek között Nyúl Albert, aki Nagy székely­ben kifogástalan munkája révén a szakcsoportok és egyéni pa­rasztok körében a legnagyobb el­eiismerést vívta ki és mindenki vele szeretné munkáját végez­tetni. Sajnos akad még egy-két rosszul dolgozó traktoros xs, ezekkel szem­ben a gépállomás vezetősége a leg­szigorúbb felelősségrevonást alkal­mazza. Hiányossága a gépi munkák terv­szerű irányításának az, hogy parasztságunk nem szerződik kellő időben a földművesszövet­kezeteknél, s ennek tulajdonít­ható, hogy esetenként tervsze- rűtlenség mutatkozik a gépek csoportosítása és irányítása terén. Mivel nem állnak korlátlan meny- nyiségben erőgépek rendelkezésünk­re, ezért válik szükségessé' az igé­nyek időben való bejelentése. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy szervezettebb, jó minőségű munkával még jobban megkedvel- tessük parasztságunkkal a gépek munkáját, mezőgazdaságunk fejlődé­sének egyik fontos tényezőjét. Térmeg Sándor Gyönki FJK. főagronómusa. A gépi munkaterv teljesítéséért... A tamási gépállomás és a tamási földművesszövetkezet 1958 március 10-én kötbéres szerződést kötött az 1958-as évre 7702 nh. gépi munka leszerződésére. Ebből a tavaszi idényre 2592 nh. gépi munka a terv, ami az alábbi munkákból tevődik össze: Talajmunka: 633 nh. Szállítás 1266 nh. Egyéb munka 693 nh. A tamási földművesszövetkezetnél négy körzeti felelőst bíztunk meg a gépi munkák szervezésével és az ez­zel kapcsolatos teendők ellátásával úgy, hogy a területet négy részre osz­tottuk. A község különböző helyein plakátokat függesztettünk ki, mely­ről az érdekeltek részletes felvilágo­sítást kaphatnak a munkák díjtételé­ről. Ezen kívül a szövetkezet vezető­ségét, dolgozóit is felvilágosítottuk a tanácsülésen és ismertettük a felada­tot és kihangsúlyoztuk a kedvezmé­nyes nagyüzemi díjtételeket. A tavaszi idénytervből április 30- ig részletezve munkanemenként az alábbi teljesítések történtek: Talajmunka: 578 nh. Egyéb vegyes traktormunka 156 nh. Szállítás: 310 nh. Szállításnál a nagy lemaradás az­zal indokolható, hogy a gépállomás a szerződésben lekötött 4 szállító traktorból április 14-ig egyet, 14-e után pedig kettőt tudott kihelyezni állandó jelleggel. Így aztán sok szál­lítási szerződést felbontottak a gaz­dák, mivel azt határidőre teljesíteni nem tudtuk. Ennek ellenére továbbra is azon dolgozunk, hogy tervünk határidőre teljesítve legyen Gyenei György szöv. agronómus. Felhívás a cukorrépa porzására és permetezésére A cukorrépa rovar kartevői az enyhe tél után nagymennyiségben je­lentkeznek. Az első a répabolha, kártétele a répa kicsi levelén tű­szúráshoz hasonló, fehér foltként tű­nik szemünkbe. Ha ilyet észlelünk, azonnal porozzuk répánkat Hungá­ria Matadorral, vagy H. C. H.-val a földművesszövetkezeteknek adott tájékoztató szerinti mennyiségben. A porozás előzetes védekezésként is hasznos úgy bolha, mint barkó ellen, különösen amíg a répa sora nem látható, de kártevő már ész­lelhető. Ajánlatos a múlt évi répaterülete­ket is porozni, mert a földben át­telelő rovarok innen indulnak az új répa felkeresésére. Amikor a répa már látható és barkót találunk, Darsinnal perme­tezünk úgy, hogy 1 holdra 300 liter permetlét számítunk, 100 1-ként 1 kg Darsinnal. A permetlét állandó ke­verés alatt mozgásban kell tartani, mert az arzén csak lebeg a vízben, nem oldódik és leüllepszik a keverő­edény és permetezőgép aljára. A háti permetezőt, ha nincs keverőkészü­lékkel ellátva 10—15 lépésenként meg kell rázni. Amennyiben porozógép nem áll rendelkezésre, nagyon megfelel, sőt kisebb területen jobb a harisnya­szárból való porozás. Rúdra kell fel­függeszteni répasortávolságnak meg­felelően a harisnyaszárakat, ame­lyet két ember állandóan rázogatva visz a sorok felett. A földművesszövetkezeteknél a védekezőszerek rendelkezésre álla­nak. A cukorrépa nagy érték, min­den körülmények között meg kell menteni az első vetést, mert a má­sodvetés tenyészideje, különösen az idei megkésett tavasszal túlságosan rövid. MÉSZÖV Mezőgazdasági Osztály A mérleg fölött... A serdülő lányka is mintha a szo­kásosnál tovább állna egy pillanat­tal a tükör előtt, miután előkészí­tette a másnapi leckét, s a boltba indul. Pedig még nem is sejti a „végzetes titkot”, a „kedves rabsá­got”, amely az örök törvény iróniá­ja szerint öt is, az ő szívét is oda­kötözi egy-két percen belül arany- láncocskájával egy másik szívhez le­het, hogy egy egész életre, — ám ti­tok, hogy boldogságára, avagy gyöt­relemre. Tessék parancsolni! — szól az if­jú tanuló a pult mögül, s mosolyog. Egy kg cukrot kérek, mondja a lány­ka, s az Ö fogai is elövillannak. Az­után a cukor a mérlegre kerül, a mérlegskála mozgásba lendül. —Né­zi a fiú, nézi a leány, majd találko­zik a két tekintet. Mintha egy pil­lanatra mindkét szempáron röpke ijedtség futna át, aztán végtelennek tűnő percre egybeolvad tekintetük, s máris foglya a két hevesebben do­bogó ifjúi szív. Takarékszövetkezet alakult Nagymányokon Nagymányokon 1958. április 27-én a községi kultúrházban több mint 100 taggal megalakult a Nagymányok és Vidéki Takarékszövetkezet. Megalakulásában tevékenyen közreműködött a bonyhádi körzeti föld­művesszövetkezet. A takarékszövetkezet tagjai és a takarékszövetkezetet régen kívánó dolgozók örömmel vették, hogy a földművesszövetkezeti rendszeren be­lül létesül egy olyan szövetkezés, melynek fő célja elsősorban a paraszt­ság kölcsönös segítő szövetkezési formája. A MÉSZÖV részéről Orbán János előadó részletesen ismertette a takarékszövetkezet célját és jelentőségét és egész szervezeti felépítését. Ezen túlmenően a tagság kérdéseire megválaszolt. Az egész alakuló köz­gyűlésen megnyilvánult a tagság aktivitása, hogy mennyire célszerűnek és helyesnek tartják a takarékszövetkezetek megalakulását és szervezé­sét. A közgyűlésen az alapító tagság megválasztotta a vezetőséget, igaz­gatóságot és felügyelőbizottságot, a vezetőség pedig az igazgatóság el­nökét. A takarékszövetkezetben 8 kö zség tömörül. Ezek a következők: Nagymányok, Bonyhád, Majos, Kismányok, Váralja, Máza, Győré és Iz- mény, székhelye Nagymányok. A tagság a vezetőség megválasztásánál fi­gyelembe vette töFb község tömörülését és igen ügyesen minden köz­ségből delegált a vezetőségbe. AGÖ'CS ZOLTÁN „Önkiszolgálók darálója" Kocsolán A kocsolai fmsz-nél ténykedő komplexbrigád egy egészen egye­dülálló jelenségre bukkant, ami­kor sor került a daráló készleté­nek leltározására. Furcsának fur­csa, de sajnos így van. A daráló ajtaja nyitva, tábla, nyitási-zárási idő sehol. Amikor már vagy há­rom órai várakozás után keresés­sel, kutatással előkerült a daráló­kezelő, elmondta, hogy ezt más­képp megoldani nem lehet. A dolgozó parasztok hozzák-vi- szik a daráltatnivalót és a kész darát természetesen nyugodtan be- teszik-kiveszik, hiszen jó embe­rek, megbízhatók. Nem kell félni, hogy elvisznek a darálóból, vagy valamit oda bevisznek. Legutóbb — mint a darálókezelő elmondja — elveszett egy fél zsák dara. Sze­rinte ezen nem lehet segíteni. Ez azt hisszük páratlan jelenség a földművesszövetkezeti mozga­lomban. Nem hinnénk, hogy kö­vetésre találna megye szerte. Mert önkiszolgálók boltjáról hallottunk, de önkiszolgálók darálójáról még nem. A leltározás során rábukkantunk egy általa megvásárolt és a dará­lóban tárolt 5 q-a kukoricára. „Vajon a szövetkezet részéről nem tűnt fel, hogy egy hónap alatt mindössze 575 kg a vámkeres­« A budapest—pécsi műútón a mo­toros, vagy autós akarva, akaratla­nul beleütközik a dunakömlődi ka­nyarban levő földművesszövetke­zeti halászcsárdába. A csárda régen itt áll már, vasrácsos ablakaival lesve az elsuhanó autókat. Az út forgalma akkor is nagy volt, de a csárda kongott az ürességtől. Az az egy-két utas, aki mégis megállt, legfeljebb szomjúságát csillapíthat, ta, de ha éhes volt, akkor éhes is maradt. A csárda nem nagy múltra tekint vissza. Nem járt ide sem Rózsa Sándor, sem Patkó Bandi, legfel­jebb a kömlődi legények iszogattak és nótázgattak benne vasárnapon­ként, — no meg az az egy-két utas, aki csalódva öblögette az út porát. A csárda képe kívülről nem sokat változott. Az elénk táruló kép elég sivár. Vasrácsos pici ablakok, a he­lyenként omladozó sörfoltokkal tar­kított falak nem valami bizalom- gerjesztőén hatnak. A ház előtt levő téglajárdát a parkírozó autók kissé tönkretették. A belső kép már barátságosabb. Az X-lábú kopott asztalokat és fa­padokat rendes asztalok és székek váltották fel. A kis éttermi részben fehér abroszok kerültek az asztal­ÚTSZÉLI CSARDA ra és a szakadozott padló is meg j.ett foltozva. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a külsőségek nem csalogatják ide az utasokat, és mégis, nap mint nap, tele van a kis étterem, ülőhe­lyet is alig lehet kapni. Ha valaki régebben járt erre, csodálkozik a változáson, de csak addig, amíg meg nem kóstolja a híres kömlődi halászlét. A változás oka egyszerű: új veze. tőt kapott a csárda, Baracskai elv­társ személyében, aki közel egy éve vette át a vezetést, és híven a családi hagyományokhoz (ősi ha­lászcsárda sarja), első ténykedése­ként a halászlét vezette be. A fő­zésben is hű maradt a hagyomá­nyokhoz, csakis bográcsban főz. Es­küszik rá, hogy csak bográcsban lehet jó halat főzni. Nem tudni, hogy a bogrács, vagy valami egyéb titok az, ami oly finommá teszi a halásziét, hogy a csárda nap mint nap, megtelik halra éhes utasok­kal. Az új vezető rövid ténykedése alatt az ételforgalom közel felét te­szi ki az összforgalomnak. Ez az arány állandóan javul, mert a jó hír gyorsan jár, ha nem is szárnya­kon, hanem éppen autón, vagy mo­torkerékpáron. Ma már azok az utasok, akik gyakrabban járnak ezen az úton, nem tudnak elmenni anélkül a csárda mellett, hogy egy jó halászlére, vagy rántott halra be ne térjenek. Akad nem egy olyan vidéki törzsvendég, aki rendszere­sen ételhordóban viszi haza a kész halászlét. A csárda múltját és jelenét már ismerjük. A jövőre vonatkozóan vi­szont hamarosan megvalósuló ter­veink vannak. Bizalomgerjesztő külsőt kap a csárda. A vasrácsos szimpla börtön­ablakok eltűnnek, a falon ékeskedő sárfoltokat halászfreskók váltják fel. A csárda melletti gaztenyészet helyét árnyas kerthelyiséggé vará­zsolják. Uj betonjárdát kap az épület, külön bejáratot az étterem. Az utasok és motorosok külön igé­nyei is ki lesznek elégítve, mert biztosítva lesz a helybeli szervice az esetleges javítások elvégzésére. A csárda belseje ugyancsak meg­változik. A söntés elveszti a kocsma jellegét, fagylaltpult, süteményes vitrin és presszógép kerül beállítás­mény mennyisége? Nem kellett volna megvizsgálni az 5 q-a kuko­rica vásárlás körülményeit? — kérdezzük. A dolgozó parasztok elmondták, akik a terményüket betették és kivették, de még a szövetkezet ve­zető tagjai is, így megy ez kérem régóta, nem lehet ez ellen tenni semmit. Mert mindenhol meg le­het találni Csögli kartársat a da­rálókezelőt, ahol egy kis bort mérnek, vagy árusítanak, csak a darálóban nem. A szövetkezet ve­zetőségén a sor, hogy mielőbb vál­toztasson a régóta változtathatat- lanon. Ügy látszik ezen a napon más is rosszul járt. A szünnap ellenére a kocsolai fmsz-nél Károlyi Károly italboltkezelő annyira megnézte a pohár fenekét, hogy nem volt ké­pes a leltárt végig asszisztálni. Neki van egyébként a legna­gyobb rokonsága Kocsolán. Szíves szóval „fogadja” vendégeit. Hogy van rokon? Rég nem láttam ro­kon, mi újság rokon? A rokon ez egyszer megjárta. A szocialista ke­reskedelemben érvényes udvarias- sági szabályokat Károlyi kartárs­nak is be kell tartani. KOVÁCS GYULA előadó ra. Uj, modern söntéspult és ital­állvány frissíti fel a berendezést, Az akváriumban ficánkoló halak kínálják magukat és tetszés szerint választhat belőlük bárki, hogy Íny­csiklandozó illatfelhőbe burkolva, mint halászlét, vagy mint rántott halat láthassa viszont a fehérabro­szon. Az étterem megnagyobbodik. A jelenlegi 40 férőhely 100 főre bővül. Folyóvizes mosdófülke bizto­sítja, hogy az út porától megszaba­dulhasson a betérő utas. A csárda jövője így már szép. A terv hamarosan valóra válik és mire a nyár beköszönt, már az ár­nyas kertben fogyaszthatja az utas a gőzölgő halászlét, vagy ha éppen kedve tartja, a presszó kávét. A gyermekek és édességkedvelők igé­nyei is ki lesznek elégítve, mert bő süteményválasztékban és fagylalt­ban válogathatnak. Az idő halad és a vidéki vendég­látóipar is igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. Igaz, a lehetőségek eléggé korlátozottak, de a jó veze­tés, gazdaságos üzemeltetés bizto­sítja az állandó fejlődést. Most már csak jó étvágyat kívánunk egy valódi, dunakömlődi halászlé­hez az újjáépített csárdában. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom