Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 május 4. Pleven nem tudta összehozni az új francia kormányt Párizs : (MTI) A Francia Szocia­lista Párt országos tanácsa pénte­ken este megtagadta a Pleven-kor- mányban való részvételét. Az orszá­gos tanácsülés vitájában utolsónak felszólalt Guy Mollet, a párt főtit­kára, aki némi meglepetésre maga is úgy nyilatkozott, hogy a párt adja meg szavazatait Plevennek, de ne adja embereit a Pleven-kormányba. René Pleven a szocialisták rész­vételétől tette függővé kormányának megalakítását. A szocialisták nega- ! tív válaszának ismeretében felkérte ! a köztársasági elnököt, hogy vegye vissza tőle a megbízást. Coty elnök kormányalakítási kísérletének foly­tatását kérte Pleventől. A közársaság elnöke szombaton újra tanácskozott a nagyobb politi­kai pártok vezetőivel, Guy Mollettől Pinay-ig. Ä TASZSZ jelentése _ Dulles sajtóértekezletéről Washington: (TASZSZ) John Foster Dulles továbbra is azon mesterkedik, hogy a Szovjetunióval a diktátum nyelvén beszéljen. Csütörtöki sajtóértekezletén kije­lentette, az Egyesült Államok korlá­tozza atombombákkal felszerelt re­pülőgépeinek szovjet határok felé való portyázásait, ha a Szovjetunió beleegyezik abba, hogy a sarkvidé­keken létrehozzák az Egyesült Ál­lamok javasolta felügyeleti rend­szert. Dulles azt bizonyítgatta, hogy az Egyesült Államok javaslata nem reklámcélokat szolgáló mesterkedés, hanem „őszinte kísérlet” a sarkvi­dék „problémájának” megoldására. Dulles úgy tett, mintha nem érte­né, hogy ezen a területen az ameri­kai bombázók provokációs repülé­sének problémáján kívül nincs sem­mi más probléma. Ahelyett, hogy vállalta volna ezeknek a békét ve­szélyeztető repüléseknek megszünte­tését, Dulles megkísérelte igazolni az „esetleges szovjet atomtámadás­ra” vonatkozó koholmányokat. Ezek szerint a Szovjetunió „az Északi- sarkon át” veszélyezteti az Egye­sült Államokat. Dulles ezt semmi­féle érvvel nem bizonyította. Feltett kérdésekre válaszolva Dul­les lényegében egész világosan ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok ultimátumként akarja rákényszerí­teni a Szovjetunióra az amerikai javaslatot, az amerikai stratégiai lé­gierő provokációs repüléseinek meg­szüntetése fejében. Dulles válaszaiból kitűnik: javas­latainak felvetésével annak a lehe­tőségét akarja biztosítani, hogy az Egyesült Államok megfigyelhesse a Szovjetunió északi területeit, de ez­zel szemben nem engedi meg a saját területeinek és az Egyesült Államok határain kívül fekvő támaszpontok­nak a megfigyelését. Dulles odáig ment, hogy a leg­magasabb szintű értekezlet összehí­vását attól tette függővé, hogy a Szovjetunió milyen magatartást ta­núsít az úgynevezett „nemzetközi felügyelet” létesítésére irányuló ame­rikai mesterkedésekkel szemben. A kormányfői értekezlettel kapcsolat­ban felvetett kérdésre válaszolva Dulles kijelentette: az amerikai kormány még nem tudja, meglesz-e egyáltalán ez az értekezlt, s a Szov­jetuniónak az északi-sarkvidéki „felügyelet”-re vonatkozó amerikai javaslattal szemben elfoglalt állás­pontja befolyásolni fogja az Egye­sült Államok véleményét a tekintet­ben, érdemes-e megtartani a kor­mányfői értekezletet. Három családanya kapott jutalmat Kisdorogon mat: Illés Ferencné és Fazekas Pál- né 1000—1000 forintot, Ferencz Vil- mosné pedig 1200 forintot kapott. Délután sportesemények és a ma­jális műsora szórakoztatta a lakos­ságot. A csuka parancsára mert arra gondolt, hogy milyen jót esznek majd a csukából. S ekkor ju­tott eszébe a mese, amit a minap az unokájának mondott. — Lóm, — beszélt félhangosan — nem is olyan bolondság! Mi lenne, ha most megszólalna a csuka s tel­jesítené három kívánságomat, ha visszadobom a vízbe, mint a mesé­ben? Egy pillanatra megállt, mintha várta volna, hogy valóban megszó­laljon a hal. — No, — mondta neki. — Nem szólsz? Isten bizony, visszadobnálak, de lásd be, ingyért mégsem tehe­tem. Nekem az a dolgom, hogy ki­fogjalak a vízből, neked pedig, ha élni akarsz, teljesítened kell a kí­vánságomat. A csuka azonban hallgatott, nem is w.ozdult s ezt a lapítást beleegye­zésnek is lehetett venni. — De mit is kívánnék? — be­szélt tovább az öregember s annyi­ra zavarba jött, hogy majdnem azt kívánta, ne is szólaljon meg a csu­ka. Mert mit is kívánhat egy öreg­ember, aki békésen éldegél a felesé­gével s ha szép idő van, már haj­nalban kimegy a folyóhoz, horgász­ni? Sokáig törte hát a fejét, aztán ezt mondta: — Az első kívánságom az, hogy teljék meg az iszákom hallal. Ne egy hitvány csukát vigyek haza, ha­nem szép nagy pontyokat, meg ke- csegét is, mert azt nagyon szeretem. Második kívánságnak megteszi egy üveg bor, — elmélkedett tovább. — ESEMÉNYEK SOROKBAN Szöul (Reuter). A délkoreai általán nos választások első eredményei arra mutatnak, hogy az ellenzéki demo­krata és független jelöltek erőtelje­sen vezetnek Lj Szín Man elnök li­berálispárti jelöltjeivel szemben. •ü London: (MTI) J. E. Hoover, az Egyesült Államok szövetségi nyo­mozó hivatalának főnöke írja a szervezet hivatalos lapjában: — Kötelességem felemelni tilta­kozó szavamat ama veszedelmes irányzat ellen, amely a gonosztevő­ket dicsőítő filmekben és televíziós előadásokban megnyilvánul. A fia­talkorúak példátlan méretű bűnözé­si hulláma borít el bennünket és e veszedelmek közepette filmjeink és televíziós játékaink rikítóan magasz­talják az erkölcstelenséget és di­csőítik a bűnözést. Semmiféle sze- recsenmosdatással sem lehet védeni a legaljasabb útonállók ábrázolását legendás hősök szerepében. * Djakarta (MTI). Az indonéz had­sereg parancsnoksága pénteken kö­zölte, hogy a kormánycsapatok ápri­lis 29-én Pedangtól délre, elfoglal­ták Mauralabuh Alahanpandjang helységeket. Közölték továbbá, hogy április 26-án Savahlun elfoglalásánál 138 lázadó teljes fegyverzetével együtt megadta magát a kormány­csapatoknak. * Oxford: (MTI) A Scotland Yard pénteken kihallgatásra idézte be az oxfordi kollégium két diákját, a 22 éves Paul Thompsont és a 24 éves Cilliam Millert, aki a kollégium „Isis” című folyóiratában cikket írt Anglia kémkedési módszereiről a kelet-európai országokban. * New York: (TASZSZ) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának péntek dél­utáni ülésén szavazásra tették fel az amerikai határozati javaslatot, amely úgynevezett felügyeletet irányoz elő az Északi-sarkvidékén. A Szovjet­unió képviselője a javaslat ellen sza­vazott és így az egyhangúság elve alapján, amelynek értelmében a ta­nács valamennyi állandó tagjának hozzájárulása szükséges valamely ja­vaslat elfogadásához, az amerikai javaslatot nem fogadták el. A szov­jet határozati javaslatot, amely azt követelte, hogy az amerikai katonai repülőgépek szüntessék be provoká­ciós repüléseiket a Szovjetunió ha­tárai felé, kilenc szavazattal eluta­sították. Svédország megbízottja tar­tózkodott a szavazástól. NEMZETKÖZI SZEMLE A houstoni színjáték Nemrégiben történt a texasi Hous­ton városában, az Egyesült Államok­ban: Délután 4 órakor vijjogni kezdtek a szirénák. A houstoni és a galves- toni egyetem orvosi karát nyomban kitelepítették a várostól 64 kilomé­terre. 4.30: Houstont elpusztította egy hidrogénbomba A rádióban rendelkezést olvastak fel, hogy se­gélykórházak azonnal lépjenek mű­ködésbe és közelítsék meg a várost 40 kilométerre. 5 óra: az országút feketéllik az elpusztított városból kifelé özönlő autóktól és emberek­től. Százával szállítják a sebesülte­ket. 6.30: az első sebesültek megér­keznek az előretolt állomásokra, ahol specialisták vizsgálják őket, vajon sebesülésen kívül fertőzöttek-e rádió­aktivitással? 7 órától éjjel 1 óráig az ötszáz sebesültet megoperálták, be­kötözték és mentesítették a robbanás okozta sokktól. Reggel 4 óra: a két kitelepült kórház visszatért a vá­rosba. Mert természetesen nem valódi hidrogéntámadásról, hanem csak egy gondosan kitervelt hadműveletről, pontosabban szólva egy eszeveszett és apokaliptikus főpróbáról volt szó. Mint a Le Monde című párizsi lap tudósításában olvashatjuk, a nagy „főpróbát“' gigászi előkészületek előzték meg. Három hónapig készül­tek rá, háromezer önkéntes mentőt, orvost, ápolót mozgósítottak, nem is szólva arról az ötszáz orvostanhallga­tóról, akik a feltételezett sebesültet játszották. A Ricochet hadműveleti terv feltevése szerint a megadott na­pon délután 4.30 órakor lezuhant ..hatalmas hidrogénbomba’“ a zuha­nás helyétől számítva 16 kilométeres körön belül minden épületet teljesen szétrombolt. És, hogy az „illúzió" tel­jes legyen, a feltételezett robbanási sokkot szenvedő egyetemi hallgatók arcát és kezét hamuszürkére, ajkát szederjes kékre festették, kezükbe vérrel töltött palackokat nyomtak, amelyeket a feltételezett sebekre kel­lett önteniök az elsősegélyállomáso­kon. Nehezen lehetne a houstoni „fő­próbát” egyszerűen érdekfeszítő ese­ményként s a róla szóló beszámoló­kat izgalmas olvasmányokként ke­zelni. Ami ebben a texasi városban történt, Nemcsak elgondolkoztató, de mélységesen nyugtalanító is. Nemcsak azért, mert egy elképzel­hető szörnyű katasztrófa lehetőségére figyelmeztet, s még azért sem, mert ■arra utal, hogy e katasztrófa lehető­sége miatt milyen iszonyatos gyakor­latoknak vetik alá a polgári lakossá­got. Ami leginkább nyugtalanító és I aggasztó ebben, az a nyilvánvalóan I tudatos propaganda és lélektani ha­Í tása. Nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy akik ilyesfajta 'színjátékot rendeznek, azok végered­ményben hozzá akarják szoktatni az , amerikai közvéleményt az atomhá- I berú gondolatához. S mi ezzel egyen­értékű, fokozatosan el akarják sor­vasztani a közvéleményben, a töme­gekben azt a készséget, ljogy fellép­jenek az atomháború lehetősége és egyáltalán az atomfegyver haszná­lata ellen. I Ennek a hátborzongató „riasztási ( gyakorlatnak’“ a fénynél még kemé­nyebben, hangsúlyozottabban rajzo­S lódnak ki a csúcstalálkozó körül folyó nemzetközi küzdelem körvonalai. A haladás kétségtelenül lassabbá vált .noha a jelek többsége változatlanul ,arra mutat, hogy a nagyhatalmak tárgyalására előbb-utóbb mégis sor kerül. Mindaz azonban, ami a világon a legutóbbi hónapokban történt, arra figyelmeztet, hogy a csúcstalálkozó­val nem szabad késlekedni. Minél később kerül sor a csúcstalál­kozóra, annál inkább megnőnek azok a fizikai, katonai és politikai elemek, amelyek nehezebbé teszik a nagy ta­lálkozó eredményes befejezését. Ami a fizikai elemeket illeti, 618 angol tu­dósnak Macmillan miniszterelnökhöz intézett május elsejei levele épp erre ' figyelmeztet: a légkör fokozódó szeny nyeződésére, valamint arra, hogy amennyiben az atom- és hidrogén­fegyver birtoklása újabb és újabb hatalmakra is kiterjed, növekszik a megegyezés nehézsége, s vele együtt nő egy katasztrofális háború kirob­banásának veszélye. A politikai és katonai akadályok­ról szólva elegendő emlékeztetni a NATO-nak arra a határozatára, mely szerint rakétakilövő támaszpontokat helyeznek el Nyugat-Európában és külön emlékeztetni kell a nyugatné­met szövetségi gyűlés döntésére a nyugatnémet csapatok atomfegyver­rel való ellátásáról. A nyugati világ vezető körei lát­hatóan húzzák-halasztják a csúcsta­lálkozó összehívását. Az a mozgás, ami eddig a csúcstalálkozó ! :. ban történt, bizonyíthatóan a szovjet kezdeményezések hatására és a közvélemény nyomására történj Erre vonatkozóan hadd idézzünk néhány mondatot a New York Ti­mes egyik legutóbbi számából „A nyomás Angliában a legerősebb, ahol a Macmillan-kormányt úgylát­szik ráerőszakolták arra, hogy az el­lenzék néhány érvét elfogadja. A Szovjetunió, mint a csúcstalál­kozó hirdetője, sikeresen őrzi meg a kezdeményezést, viszont az Egyesült Államok még mindig szenved attól a hátrányos helyzettől, hogy negatív­nak látszik ... Dulles visszautasítja a szovjet Loreley-t, de az áramlatok egyre közelebb és közelebb lökik csónakját a csúcstalálkozó sziklájá­hoz." Az idézet eléggé beszédes. Valójá- bán az tükröződik benne, hogy a Nyugat és elsősorban az Egyesült Ál­lamok fél egy olyan csúcstalálkozó­tól, amelyben nem tud „erőhelyze- téből“’ tárgyalni, vagyis nem tudja egyoldalú eredményekre késztetni a Szovjetuniót. Ezért az időhúzás Nyu- gat-Európa és benne Nyugat-Német- ország atomfegyverzésének terve. De még valamit remélnek a haloga­tástól. Azt, hogy a közvélemény vé­gül is belefárad — nem a főkérdések­be, a csúcstalálkozóba —, hanem a csúcstalálkozóhoz vezető technikai előkészületek vitáiba. Ha pedig ez bekövetkezik — remélik egyszer Washingtonban —, akkor kihull a nagy küzdelemből az egyik legkelle­metlenebb partner: a nemzetközi közvélemény. A nemzetközi élet nehéz és fá­rasztó szakasza áll tehát előttünk. Soha ilyen nagy felelősség nem ter­helte még a vezető államférfiakat. És soha ilyen nagy, történelmi fel­adat előtt nem állott még a nem­zetközi közvélemény, a nukleáris fegyverek árnyékában élő néptöme­gek százmilliói. A csúcstalálkozó ide­je és sorsa nagymértékben ennek a közvéleménynek, ezeknek a százmil­lióknak éleslátásától és kitartásától függ.___________________________ A május elsejei ünnepségekről Ha már annyi halam van, miért ne{ ihatnék rá valami jófajta borocskát? { De mit is kívánjak harmadiknak? i Megállt, összeráncolta a szemöl-1 dókét s így gondolkozott, sokáig.' Közben a csuka is megmozdult az iszákban, mintha csak biztatni akar-i ta volna. , — Könnyű ám neked, te csuka! — korholta az öregember. — Ha negy­ven évvel ezelőtt jöttél volna, adnék neked dolgot, tudom! Akkor még ta­lán csinos nőket is kívántam volna magamnak, — és fanyaron mosoly­gott. — De most? Még pénz se kell, te csuka, mert elég az, amennyi van. Legfeljebb egy ladik kellene, de az se fontos, mert nehezen bírnám már az evezőt. — Látod, te bolond állat, — be­szélt tovább. — Ezzel aztán véged, nincs ki a három kívánság. Isten bizony, segítettem volna rajtad, de nem tudok, lásd be te is. A csuka ismét ficánkolni kezdett az iszákban, az öregember azonban csak legyintett. — Nyugodj bele, oktalan jószág, nem kívánok semmit. A te sorsod az, hogy megegyelek, az enyém pe­dig, hogy hetven évesen ne tudjak három akármilyen kis kívánságot kitalálni, önző vagy, mit mondhat­nék egyebet? Akkor jösz a kin­cseiddel, amikor már nem érek vele semmit, s talán még azt is gondolod, hogy én vagyok a hálátlan! A csuka mégegyszer megmozdult, de az öregember már ügyet sem ve­tett rá. Csak ment tovább a folyó­parton, sértődötten és magában még mindig zsörtölődve. CSÁNYI LÁSZLÓ tos, egésznapos műsor szórakoztatta a dolgozókat. Szekszárdon a szovjet elvtársak is adtak kultúrműsort nagy tetszés mellett. A falvak és a tanyavilág népe is ünnepelt, szóra­kozott. Az Alsóleperdi Állami Gaz­daságban például a nagyapák és unokák futballmérkőzését rendezték meg. TEHERGÉPKOCSI, VONTATÓ ZETOR, MOTORKERÉKPÁR, BELSŐ- ÉS KÜLSÓGUMI MINŐSÉGI JAVÍTÁSÁT, VULKANIZÁLÁSÁT HATÁRIDŐRE VÁLLALTA AZ Épület-karbantartó KTSZ GYÜNK Kisdorogon május 1-én az ünnep­ségen megjelenteket kultúrműsorral szórakoztatták az iskola tanulói. Mű­sorukban népi táncok, szavalatok szerepeltek. Május 1-én három sok- gyermekes családanya kapott jutal­Az öregember már korán reggel kiment a folyóhoz, árnyékos helyet keresett és kivetette horgait. Türel­mesen üldögélt a parton, nézte a vi­zet, amely egyre csillogóbb lett s az emelkedő fényben váltotta színét; előbb szürkés-zöld volt, majdnem piszkos színű, aztán fakulni kezdett s mindig kékebb és áttetszőbb lett, mintha valaki kékítőt öntött volna bele. A Nap egyre meredekebben tűzött át a fák ágain s a vizen sárga foltok keletkeztek, melyek legjob­ban az arany csillogásához hason­lítottak. Az öregembernek ezen a napon nem volt szerencséje; a halak ügye­sen lerágták a csalétket, a horog éppen csak megmozdult, kicsit ol­dalra dőlt s rögtön vissza is billent s az öreg tudta, hogy ez mit jelent. Üj csalétket tett a horogra és to­vább vá.rt, türelmesen. Arra számí­tott, hogy délig kerül a horgára va­lami jóféle hal, amit nyársra húz majd és megsüt, a délutáni fogást pedig elviszi haza. De elmúlt a dél is és nem fogott semmit.Üres kenye­rét rágcsálta hát és várt tovább. A fénylő foltok már eltűntek a vízről, a kékes csillogás tompa, szürkés-zölddé változott s az öreg egy kicsit bosszúsan gondolt arra, hogy üres iszákkal kell hazatérnie. Ekkor akadt horgára a csuka. Szép, nagy csuka volt, lihegve ficánkolt a horgon. „No, téged megfogtalak’’ — mosolygott az öregember s indult is, hogy sötétedés előtt hazaérjen. Bal­lagott a folyóparton, vállán horgász­botjaival, iszákjában pedig a rop­pant hallal, amely még most is élt s karcsú teste időnként nagyot rán- dult. Az öregember mosolygott, Megyénk községeinek és falvai­nak lakói, munkások, parasztok, ér­telmiségiek és az ifjúság lelkesen ünnepelte május elsejét. A nagygyűléseken, felvonulásokon közel 100 000 ember vett részt. A fel­vonulásokon a társadalom minden rétege képviselve volt. Ott voltak a 19-es veteránok, a munkásőrök egységei. Több községben 30-án, má- ius 1-e előestéjén a KISZ-fiatalok fáklyás felvonulásokat rendeztek. Dombóváron 800, Kölesden 250 fia­tal vonult fel. Tamásiban a KISZ- fiatalok lovasbandériuma tette szí­nessé a felvonulást. A legtöbb helyen színes, változa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom