Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1058 április 2# Miírt marad kevés fiatal faíun az általános iskola elvégzése után? Érdekességek — furcsaságok Kocsolán azt beszélik maguk kö­zött az emberek, hogy a község fia­taljai nem szívesen maradnak a fa­luban, másutt keresnek munkát ma­guknak, mintha a földművelés előtt nem látnának jövőt. Egy idős, ősz- bajúszú bácsi azt mondja: — Hja ... az én időmben máskép volt. Károlyi Lajoséknál apa és fia be­szélget erről a problémáról. Ugyan­is Károlyi Lajos fia egyetlen a köz­ségben, aki a tavaly végzett iskolá­sok közül nem tanult tovább. Vézna, kicsit sápadtarcú fiú, helye inkább az iskolapadban lenne, mint reggel korán az ekeszarva mellett, vagy ka­pával a kezében a kukorica földön. És ő mégis ezt választotta. Hogy miért? Erre az apa felel. — Valakinek a földet is meg kell dolgoznia. — Az igaz ... — ... Az iskolában szintén szóba- kerül a fiatalok elvágyakozása a köz- ségből. Az idén végző VIII. osztályo­sokon kívül három fiú akar csak a faluban maradni. Felvetődik a gon­dolat, hogy a földek művelői kiöreg­szenek és nem lesz fiatal utánpót­lás. Mi az oka annak, hogy a fiatalok szabadulni akarnak a mezőgazdasági munkától? Próbáljuk kideríteni... Az igazgató megjegyzi, hogy van olyan továbbtanuló fiú is: Simon Ká­roly, aki bár jelenleg középiskolában tanul, biztos, hogy visszajön a köz­ségbe és a mezőgazdaságba fog dol­gozni. Az a szándéka, hogy az isko­lában tanultakat otthon, apja föld­jén gyümölcsözteti. Ez az eset azon­ban csak egy a sok közül és ezzel közéi sem oldódik meg a falu problé­mája. Ez a probléma nem is helyi jellegű, hanem felvetődik a legtöbb községben — egyik helyen természe­tesen élesebb, mint másutt — általá­ság e problémája, bizonyára azt bi­zonyítja a Művelődésügyi Miniszté rium határozata, amely szerint a kö­vetkező tanévben már számos általá­nos iskolában — ahol erre mód és lehetőség van — mezőgazdasági és műhelyi oktatást vezetnek be. A fiatalok jelentős részét a tech­nika vonzza a városba, s abban a tudatban készülnek oda, hogy ezt se­hol máshol nem találják meg, hol­ott a mezőgazdasági nagyüzem épp­úgy biztosítja ezt számukra, mint az ipari üzem, csak meg kell vele őket ismertetni. Ha ezt megtalálják a fa­lun, akkor érdeklődési körük kielégí­tést nyer, s kevésbé vonzza őket a város. A másik ok — sa kettő között megtalálható az összefüggés —, hogy a városi életet kultúráltabbnak, nyu- godtabbnak tartják. Arra gondolnak, hogy még otthon hajnaltól estig kell dolgozniok a mezőn, addig egy üzem­ben a nyolc órai munkaidő elteltével leteszik a szerszámot és a nap to­vábbi részét pihenéssel, szórakozás­sal tölthetik. De éppen a mezőgazdasági nagy­üzem technikai fejlettsége, gépekkel való felszereltsége nyújthat módot és lehetőséget arra, hogy könnyebb legyen a mezőgazdaságban dolgozók munkája, kevesebb munkával végez­zék el azt, amit ma még kisparcellá- kon megfeszített munkával végeznek. Hogy a fiatalok mindezt felismerjék, meglássák, ahhoz hozzájárulna, ha kirándulások, gazdaságban tett láto­gatások alkalmával megismertet­nénk velük a nagyüzemi gazdálko­dást. Nemcsak az iskolásokkal, ha­nem iskolán kívüli fiatalokkal is megoldható egy ilyen közös kirán­dulás ... B. G. AZ ÉLELMES APAJELÖLT Egy amerikai apajelölt furfangos ötletet agyait ki születendő gyermeke kelengyéjének beszerzésére. Hetek­kel gyermeke születése előtt sor— j egyszerű űrlapokat hozott forgalom­ba rokonai és ismerősei körében, dara­bonként 1 dolláros áron. Az űrlap minden vásárlójának fel kellett tün­tetnie, hogy fiút, vagy lánykát ió- sol-e, továbbá szőkét, barnát, vagy feketét; két- három-, vagy négykilós gyermeket és azt, hogy a nap melyik órájában jön majd világra az újszü­lött. A befizetett összeg fele az apa­jelöltet illeti, a másik felét pedig an­nak adja, aki a legpontosabb adato­kat tüntette fel az űrlapon. HATÁSOS FIGYELMEZTETÉS A kanadai Georgia városkában az utóbbi időben megszaporodtak a köz­úti balesetek. A város vezetősége ezért igen hatásosnak bizonvuló fi­gyelmeztető táblákat helyeztetett el a legforgalmasabb útvonalakon. A táblákon a következő szöveg olvas­ható: „Figyelem! Városunknak nincs kórháza!” portugál pénzszerzési ÖTLET Egy lisszaboni lapban nemrég a következő apróhirdetés jelent meg: „Alacsony termetűek magasabbak le­hetnek egy kitűnően bevált ameri­kai módszerrel”. Az apróhirdetésre többszázan jelentkeztek, s miután megküldték az apróhirdetésben ki­kötött, 50 forintnak megfelelő össze­get, egy-egy pár cipőbetétet kaptak, amely 2—3 centiméterrel emeli vi­selőjének magasságát. A VESZÉLYES ROLLEROSOK Az olaszországi Montebaldo város­ban február folyamán rollerozó, vagy egyéb járműveken száguldó gyerekek 20 gyalogjárót sebesítettek meg. A városka polgármestere most felhívást intézett a szülőkhöz, melyben határo­zottan kijelentette: „Ha ez a vadulá- nem ér véget, akkor kénytelen leszek úgy rendelkezni, hogy minden gye­reknek vezetői vizsgát kell tennie, mielőtt az utcán rollerozhat.” HA AZ EGÉSZ LEGÉNYSÉG BERÚG Hatalmas tömeg figyelte a svéd­országi Halmstad kikötőjében az „Ems” nevű német motoros hajót, amely szabályos cik-cakkban jött föl­felé a Nissan folyón a kikötőhöz. Amikor a hajó végül is kikötött a rakparton, a svéd vízirendőrség tag­jai felsiettek a fedélzetre és letartóz­tatták a motoros hajó egész legény­ségét, beleértve a kapitányt is, ittas­ság miatt. A dolog magyarázata az volt, hogy a legfiatalabb matróz szü­letésnapja alkalmával valamennyien kissé felöntötttek a garatra és ez okozta a hajó „kissé botorkáló” járá­sát. HOZZÄJÄRULÄS a fegyverke­zési hajszához Az angol hadügyminisztérium nem­régiben kis postacsomagot kapott, amely egy csúzlit tartalmazott. A vevényről hiányzott a feladó neve, ezzel szemben a csomagban cédulán ez a szöveg állt: ,.Ez az én hozzájáru­lásom a harmadik világháború utáni új rafelfegyverzéshez”. * Az utóbbi 75 esztendő alatt az ola­szok átlagos magassága 5 centiméter­rel nőtt. 1880 táján az átlagos olasz 1,62 méter magas volt, 1955-ben pe­dig már 1,67 méter. * A traunsteini női gimnázium ta­nulóinak kényelmes életük van. Ami­kor a tanárnő a szobába lép, nem kell felállniok, elég, ha a fejükkel biccentenek. Az építészeti hatóságok ugyanis megállapították, hogy az is­kolaépület egyik támoszlopa nem bírná ki, ha 30 fiatal hölgy egyszerre állna fel. * Mindenkivel előfordult már, hogy dührohamot kapott, ha valakivel te­lefonon akart beszélni, de a vonal foglalt volt, s két percig, öt percig, tíz percig hiába csengetett. A római telefontársaság most új. különleges szolgálat felállításával kíván segíteni a bajon. Az új hivatallal közö’ni le­het a kitartó beszélgető számát, mire a telefonos kisasszony bekapcsolódik a tengeri kígyó-t>eszélgetésbe és az illető tudomására hozza, hogy más is kíván vele beszélni. * Egy bécsi háziasszony különös hanglemezt készíttetett. Ezt minden­nap a regelizés időpontjában felteszi a zenegépre. Erre felharsan a házi­asszony hangja: „Ne hagyj mindent szanaszéjjel! Ferdén áll a nyakken­dőd. Légy szíves, tedd le egy pillanat­ra az újságot. Gondolj a gyomrodra és ne egyél olyan mohón ...” * A bennszülött Kaiafas Tefot rajta­kapták, amikor a mészárosnál egy nagy darab húst lopott. Másnap a bí­róságra vitték. A szerencsétlen tolvaj itt kora reggeltől késő estig ült a bíró előszobájában, s várta, hogy sorra kerüljön. Aznap kivételesen nagy volt a forgalom: amikor Tefo végre bejutott az ülésterembe, a kimerült ügyész indítványozta, hogy a tárgya­lást napolják el. Az ugyancsak f radt bíró beleegyezett és a határozatot közölte a vádlottal. Tefo izgatottan tekintett a bíró asztalán bűnjel gya­nánt heverő húsra és minden bátor­ságát összeszedve így szólt; „Ha ez a hús még két napig áll, megromlik és ki lehet dobni. A húst én loptam el, meg is büntetnek érte. De legalább engedje meg Lordságod, hogy most megegyem.” nos megoldást kell találni kiküszö­bölésére. Ilyen megoldást céloznak azok a javaslatok is, amelyeket egyes oktatási szervek nyújtanak be a főbb oktatási fórumokhoz. A megyei ta­nács művelődésügyi osztálya pél­dául javaslatot terjesztett a minisz­tériumhoz arról, hogy a 14—16 éves gyermekekkel valamilyen formában még foglalkozzon az iskola. A fiata­lok életében ez az a kor, amikor az iskola felügyelete alól kikerülve az életbe, legtöbben a falusi életnél — ha szabad így kifejezni — magasabb- rendű, kulturáltabb városi életre vágynak. Nem lenne talán haszonta­lan, ha az iskolák legalább a téli hó­napokban hetenként egy nap foglal­koznának a VIIT. osztályt elvégzett tanulókkal s ezeknek a foglalkozá­soknak a témája falun a mezőgazda­ság lenne. S hegy nem helyi jellegű az ifjú­— Mondtam neked, te komisz kölyök, hogy egyenesen haza gyere iskolából! — Nem tudtam egyenesen jönni, mert a sarkon be kell fordulni GYEREKSZÁJ... KÖNYVISMERTETÉS MIKSZÁTH KALMAN: A vén gazember |nem azért loptak, hogy gazdájukat megmentsék. A regényt átszövő sze­relmi történet is valószínűtlen: a kasznárfiú felemelkedée a bárói csa­ládba, az álmok birodalmába tarto­zott. De éppen ezzel a meseszerűség­gel árulja el magát Mikszáth, a rea­lista. Mert a bárói családot csak a csoda menti meg a teljes összeomlás­tól, amelyben a süllyedő nemes meg­fogódzkodhatna. — A Magyar Heli­kon ízléses, szép kiállításban adta közre a regényt, Esti Béla gondozá­sában és jegyzeteivel. Kevesen látták a polgárosulni nem tudó magyar dzsentri csődjét oly éle­sen, mint a maga korában Mikszáth Kálmán. És mégis, az író nem tu-'ta magát teljesen függetleníteni sorsuk­tól, sajnálja őket. Ezért enged néha könyörtelen realizmusából és kicsit elábránddzik sorsuk felett. Ilyen el- ábrándozás szülötte A vén gazember. Bár egyes részletei sok fontos igazsá­got mondanak, az egész mű mintha elkalandozna a valóságtól. Borly, a ,vén gazember”, ugyan végtelen gon­dossággal megrajzolt figura, mégsem tipikus jelenség, hiszen a kasznárok Küzdelem az életért h. BŰCSÜZUNK LÊPOÉKTOL. Az egyik szomszédos újházból gyer­mek jön ki. Megszólítom, hátha mond valami érdekeset — hiszen ismerjük a „gyermekszájat”. Ki­derül azonban, hogy ez a gyermek már nem is annyira gyermek — legfeljebb az életkora miatt. Noha én gyermekkinézése miatt nem az ő, hanem édesapja nevét kérdez­tem (azt Nyúl Benőnek hívják), de a gyermek arról mesél, hogy nem­sokára indul a határba dolgozni. — Hogyan, te már a határban is dolgozol? — Persze, hogy dolgozom ... Muszáj... — Muszáj? Hát ki erőltet? — Nem erőltet senki. Dehát ha nem dolgozunk, nem is várhatunk termést. Kell a pénz a „házba”, meg a megélhetésre. Komoly emberhez méltó gondol­kodás — gyermektől. Egy bogyisz­lói gyermektől, akinek a kezeiről kis megfigyelés után látható, hogy nemcsak ceruzát, tollat mozgat ve­lük, hanem komoly munkaszerszá­mokat is. A küzdelem az életért tőle is embernyi erőfeszítéseket követel. Ha nem jött volna az ár­víz, a pusztító áradat, talán még naphosszakat játszadozna a többi hasonló korú gyermekkel és nem ismerné ezeket a gondokat, ezt a küzdelmet. KÉT KÖZÉPKORÚ ASSZONY- NYAL „folytatódik” a beszélgetés: az egyik Malik Jánosné, szellőz­tet és kikönyökölt az ablakon, a másik pedig Nyúl Béniné, az iménti „gyermek” édesanyja. Nyúl néni 4 gyermek anyja, nekik ne­hezebb a sorsuk, Malikéknél egy gyermek van s a férj útépítésnél dolgozik, nekik kissé könnyebb, dehát ők sem dicsekszenek, nekik is nehéz „helyrevergődni” — mint errefelé mondják. Ez a két család is dohányra szerződött, paprikát termel és amint szavaikból kive­hető, mindent megtesznek, ami csak erejükből futja, hogy legyen élelem a családnak, hogy a szép új házukba megfelelő berendezést is tudjanak berakni, hogy fizetni tudják az adósságot, azaz a köl­csönt. Ezt az utóbbit mindig ki­hangsúlyozzák, ha a megélhetés­ről, a holnapról van szó, mert ez éppen úgy hozzátartozik a megél­hetésükhöz, mint az ebéd, vagy a vacsora. Hiszen mit csinálhattak volna hajlék nélkül? — Az adósság egy tálból eszik az emberrel. Jó volt. hogy kaptuk, de jó tőle megszabadulni is. Ezt mondja ez a két asszony. Igazuk van. Dehát így gondolko­dik itt Bogyiszlón mindenki, aki­nek tartozása van? — Beszélik, hogy van olyan is, aki azt gondolta, hogy csak a köl­csönt kell felvenni, de a törlesztés­ről már meg lehet feledkezni. Aki azonban egy kicsit is gondolkodik, nem feledkezik meg a fizetésről. Maliimé erős hangsúllyal még hozzáteszi: — Tudja nem vagyunk egyfor­mák. Sok ember nem érti meg, hogy örülnünk kell, amiért az ál­lam ennyire segített bennünket. SZOBA HOZZÁK itt is azt a „sérelmet”, amire már előzőleg, még Szekszárdon felhívták a fi­gyelmem. Ez a sérelem pedig az, hogy mint mondják, az árvíz után nem volt igazságos a segélyek el­osztása, a kedvezmények elbírálá­sa. Ez a két asszony is, de a töb­biek is elpanaszolják, hogy meny­nyire igazságtalan volt, hogy X több időre kapta a kölcsönt, mint ők, a másiknak lehasítottak a telkéből az építkezések miatt, persze kárté­rítés ellenében, az egyik ezt okol­ja, a másik azt. Végül rájön az ember, hogy egy tengeri kígyó az egész. Némelyik embernek így látszó­lag van némi igaza, de ez csak ak­kor „igazság”, ha elszigetelten egy ember problémáját nézzük és nem vesszük figyelembe, hogy Bogyisz­lón több ezer emberen kellett se­gíteni és segítettek is. Ha az ál­lam azt mondta volna, hogy ne siessünk, ráérünk 5—10 év alatt is segíteni a bogyiszlóiakon, akkor talán kevesebb lett volna ez az úgynevezett „jogos egyéni sére­lem”. De a bogyiszlóiak földönfu­tókká, hajléktalanokká váltak, tel­jesen elszegényedtek az árvíz kö­vetkeztében és máról holnapra kel­lett a segítség. Létkérdés volt a sietség és legyünk őszinték, a leg­igazságosabb emberek sem tudtak volna „teljes igazságot” tenni. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy hol vannak ezek az egyé­ni kis sérelmek ahhoz a nagy anyagi támogatáshoz képest, ame­lyet a bogyiszlói emberek kaptak. Tehát az egyenleg végül is azt mu­tatja, hogy még a „sérelmek” el­lenére is jobban jártak a bogyisz­lóiak, mintha az állam magukra hagyja őket és némelyik egyéni „sérelem” elkerülése végett nem törődik sorsukkal. Mindezt azért mondtam el, mert a beszélgetésekből úgy vettem ész­re, hogy ezt nagyon kevesen ve­szik figyelembe Bogyiszlón és né­melyik ember úgy érzi, hogy erő­sen „megsértették”. Beszélgettem Kaposi Istvánnal, az OTP szekszárdi fiókjának he­lyettes vezetőjével. O is nagy „szakértője” a bogyiszlói életnek. Napokat töltött Bogyiszlón több pénzügyi szakemberrel együtt és azokat a családokat látogatták meg, akiknek tartozásuk van az állammal szemben. Találkoztak több tragikus sorsú családdal is: öreg, munkaképtelen és sokgyer­mekes családokkal, ahol néha még az egyik szülő is beteg, akiknél hiába a jóindulat, az akarás, nem tudnak megbirkózni a gazdasági problémáikkal — legalábbis egyen­lőre. A falu életére nem ez jel­lemző, de ilyen is van. Mi lesz ve­lük? Meglepetésemre Kaposi István elővett egy papírköteget, neveket, adatokat, jellemzéseket olvasott belőle. Intézkedés indult ezek jö­vőjének a megoldására is. Az Or­szágos Takarékpénztár szekszárdi fiókja keresi a segítési lehetősége­ket. MEGLEPŐDTEM? Talán nem is meglepetés volt ez, hanem egysze­rűen természetes dolog. Nálunk ez így természetes. Az emberek életért vívott küzdelmében az egyé ni erőfeszítés, munka mellett ott van az állam segítsége is. Az ál­lam gondviselése... (Vége.) BODA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom