Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-18 / 91. szám
1958 április 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 5 000 holdnál többet vetettek — 3 millió liter tejet fejtek már az idén az állami gazdaságokban „Becsületbolt" a bonyhádi általános iskolában 1650 holdat készítettek elő cukorrépa alá a Tolna megyei állami gazdaságok, s a múlt hétvégi napos időt kihasználva, mintegy 600 holdon vetették már el a magot. Különösen az Alsóleperdi Állami Gazdaság növény- termesztő brigádjai tettek ki magukért: 480 holdas cukorrépa vetéstervükből alig 100 hold vetése van már csak hátra. Hétfőn szinte egész nap esett az eső a megyében, az állami gazdaságok földjén azonban megállás nélkül dolgoztak a traktorosok a vetésterületek előkészítésén. Csupán ezen a napon mintegy 200 holdat szántottak meg. A földművelésügyi minisztériumhoz adott hétfő esti jelentésében Szűcs József, az állami gazdaságok megyei igazgatóságának terv-statisztikusa arról számolt be, hogy a tíz Tolna megyei állami gazdaság eddig 5080 holdat vetett el tavasziakból, s ezen belül, a tavaszi árpa vetését 100 százalék fölött teljesítették. Kedden, az eső nélküli szeles időben, újra megindultak a vetőgépkaravánok az üzemegységekből. Ezen a napon több mint 100 holdnyi területen vetették el a magot az állami gazdaságok. 5642 BÁRÁNY SZÜLETETT AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN Igen jelentős, majdnem tizenhétezres létszámú juhállománya van _ a megye állami gazdaságainak.^ Csupán a mostani tavaszon 5642 bárány született az állami gazdaságokban. Figyelemre méltó az ikerbárányok száma az idei ellés idején. Az anyajuhok 13 százaléka ugyanis ikerbárányt ellett, minden nyolcadik anya tehát két báránnyal örvendeztette meg a gazdaságok juhászait. Több mint 700 iker báránypár született ösz- szesen a megye állami gazdaságaiban. Egy tehénre jutó tejtermelés a Tolna megyei 1955 márciusában-------— 1 956 márciusában 682 liter 1957 márciusában 647 liter 1958 márciusában 798 liter 3 MILLIÓ LITER TEJ AZ ÉV EI SÖ HÁROM ÉS FÉL HÓNAPJÁBAN Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának statisztikai adatai a gazdaságok szarvasmarhatenyésztésének egészséges fejlődéséről, a tejtermelés növekvő eredményéről tanúskodnak. 1956 első negyedévében 2,149.000 liter, egy évvel később, az ellenforradalom kihatásai következtében 64.000 literrel kevesebb, most ez év első negyedében viszont 2,674.000 liter volt a megye tíz állami gazdaságának együttes tejtermelési eredménye. Ennyi tejet az elmúlt évek hasonló időszakában még soha nem fejtek az állami gazdaságokban. A gondosabb, lelkiismeretesebb állatkezelésről, a nagyobb szakmai tudásról és a tehénállomány minőségi javításáról beszélnek az egy tehénre jutó tejtermelésnek és az istálló fe- jési átlagának adatai is. Istálló fejési átlag állami gazdaságokban 7 liter 7.33 liter 7.53 liter 8.19 liter Erményi Imre, bonyhádi járási általános iskolai szakfelügyelő, figyelemre méltó levelében a bonyhádi Vörösmarty Mihály általános iskola újszerű és nagyon hasznos kezdeményezéséről ír. Mivel a kezdeményezés követendő például szolgálhat valamennyi általános iskola számára, hiszen a gyermekek erkölcsi nevelésében nagy segítséget nyújthat a pedagógusoknak. A levélnek közöljük néhány részletét. A bonyhádi általános iskola tanulói között is akadtak olyanok — bizonyára csakúgy, mint a többi iskolában — akik kisebb tárgyakat eltulajdonítottak. Előfordultak kisebb lopások. Az utóbbi időben ezek a szórványosan tapasztalható kisebb lopások megszűntek. Az iskola igazgatója és nevelőtestülete az erkölcsi nevelés egyik fő feladatává tette a becsüle- letességre való nevelést. A figyelemre méltó ötlet az iskola úttörő vezetőjétől indult ki, ez pedig a „Becsületbolt” létesítése. A becsületbolt egy asztalból áll, rajta különböző áruk: ceruza, ceruzahegy, tollhegy, irka, radír, rajzlap, vonalzó, A tanulók önmagukat szolgálják ki. stb. Ezek árát árjegyzék tünteti fel. Megnézik a kiválasztott cikk árát és a pénzt az asztalon lévő tányérba teszik. Szükség esetén visszaadnak önmaguknak. Mindezt komoly becsületességgel teszik. Az érdeklődés és a forgalom nagy és eddig semmiféle visszaélés nem történt. A tanulók éberen őrködnek, hogy saját és mások becsületén ne essen folt. Az asztal főhelyén aranykeretben ez a mondat köszönti, oktatja, neveli a tanulókat: „Pénz nélkül ne vigyél el semmit, a becsület is megkíván ennyit.” A rím egy kicsit sántít, az ütemmel is van némi baj, de a mondat mégis helyes, szép és a legfontosabb, hogy a gyerekek eddig valóban csak úgy vittek el árut, hogy ellenértékét a pénz számára odakészített tányérban hagyták. Az iskola igazgatója és a nevelők, akik egyébként is minden lehetőséget felhasználnak arra, hogy becsületes embereket neveljenek a gondjaikra bízott gyermekekből, nagy örömmel fogadták a nagyszerű ötletet, csakúgy, mint az iskola tanulói. Várják az eredményt s bíznak abban, hogy az éppoly jó lesz, mint eddig, a becsület javára dől el. Dunaföldvári fiatalok — Tudja hogyan szereztünk helyiséget meg-berendezést? — Nem. — „Kölcsönkértük’’ a bölcsődétől, — mondja az egyik fiatal lány a törőgép mellett. Aztán mosolyog a kölcsönkérésen, mert ígéretet kaptak, hogy a gyár majd segíti berendezni a KISZ helyiséget, de az ígéretből nincs még asztal, meg pad, meg szék, és „kölcsönkértek“ azt mondták, hogy gyűlésre kell. Igaz is volt, hogy szükségük volt a padokra, mert amikor a szerepet tanulják, akkor valamire le is kell ülni. S alig áll meg az ember egy percre beszélgetni az egyik gépnél, már hárman-négyen körülveszik: — A KISZ-t keresik? Van nálunk ilyen szervezet, mindannyian tagja vagyunk — mondja Németh Julia. — Soroljam a neveket? Nem fontos? Pedig tudja, mi tizenhatan vagyunk a szervezetben, s mind lányok. — A színdarabot csak lányok adják elő? — Á, dehogy — s mosoly, nevetés futkároz az arcukon a flottillásokkal együtt tanuljuk a szerepet. — Nincs a gyárban fiatalember, KISZ-tag? — Nincs, aki meg van, az már mind nős, aztán nem jönnek közénk. — Ki javasolta, hogy a flottillásokkal együtt tanulják és majd együtt adják is elő műsorukat9 — Hát mi, mit gondol, mi nem akarunk szórakozni? — Ezt nem gondolom. Ki a legfiatalabb közöttük? Gyors számvetés a fejekben, megmondják-e, hogy ki mennyi idős, ki felett hány tavasz múlt már el? — A Juci, a Sarvajcz Juc; 16 éves. Az, amelyik ott a törőgépnél a kévét vágja. — Most van a KISZ-nek helyisége? — Igen, mondja Fekete Éva, kaptunk a gyárvezetőségtől egy szoba- konyhás lakást, ott rendezzük majd be a KISZ helyiséget, már oda vittük a zenegépet, három asztalt, padokat, meg székeket függönyt is kaptunk — amit a bölcsőde ablakáról levettek, nekünk nem adtak újat. És vége nincs annak, amikor terveikről beszélnek, amikor azt kezdik mesélni, hogy a községekben elő adják a színdarabot, és fellép majd a tánccsoport is. Kell a pénz, mert a KISZ helyiségbe térítőkét, hanglemezeket, sportfelszerelést, képeket akarnak venni. A gyártól kevés pénzt kapnak, maguk teremtik elő a klubhoz a szükséges felszereléseket. A gép zörögve töri a kendert, a kenderpor betölti a nagy munkatermet, a lányok szorgalmasan csavarják a tört kendert s kötik kévébe. Vidám beszédük foszlányai a látogatót elkíséri egészen a műhely ajtajáig. P. J. A » első b Karácsony másnapja volt. Akkor viseltem először csizmát. Fehér .takaró vont be falut, mezőt; friss csillogó és tiszta hó, mely vígan ropogott a lábunk alatt. Az ágakról bolyhos fehér pelyh'ek lógtak, mintha virágoztak volna a fák. De én ezt se láttam. A bálra gondoltam egész délután, feledve lasszóvetést, coltot, paripákat, fekete álarcos banditát, merész cowboyt, ki lovon ülve, csípőből lelövi ellenfelét, ezzel leleplezi a legsötétebb gonosztevőt — a scheriff személyében. S elfeledtem a farmer gőgös arcú, de szépséges lányát, kinek rendszerint szőke a haja, s ki természetesen a bátor eowboyé lesz. S kibiceltem a társaimnak, mert bankbetétem, vagyis gyufám időelőtt hozzájuk vándorolt. Eszem, figyelmem nem enyém volt, hanem az ismeretlen szép szemű lányé, ki majd a táncosom lesz. Igaz, nagyobb legények is vannak nálam, de nekem csizmám van. .S ez elég ahhoz, hogy valaki legény legyen. Alig vártam az estét. Az is eljött. Lassan beállt a homály, de azért minden fehér volt, csak az ég lett sötétebb, majd ki- gyúltak apró fényei, mint megany- nyi mécsvilág. Vidáman tapostam a havat, s kicsit félve, szorongva fütyürésztem. Csak csizmám mutatta a legényt; nyurga testem, hosszú végtagjaim egy félszeg, esetlen kamaszról beszéltek. De tüzelt a harsogó zene, mely a faluvégről is odahallott. Utánam bámult egy-egy ablak sötéten merengő, vagy kigyúlt szemével. A kocsma előtt hozzám hasonló fiúk ácsorogtak, feltűnően cigarettázva, ahogy a felnőttekhez illik. Némelyik cifrán, hangosan káromkodott, hogy az is meglássa benne a legényt, ki véletlenül idősebb nála. A kitárt ajtón egyre tódult a gőz, borszaggal és füsttel keveredve. Ott bent asztalt vertek és tolakodtak, mint valami rejtélyes, furcsa ködben. Egyesek lármázva hadonásztak, ezzel bizonyítva, hogy igazuk van. Átküzdve a zajos ivón, beléptem a táncolok közé. S mint a fejbevágás, úgy ért a megjegyzés: „Mennyi gyerek. Mi ez, tánciskola?” A múlt évihez képest kétszázzal nőtt az állami gazdaságok tehénállományának a létszáma, ez a növekedés azonban, ahogy a fenti táblázat adatai is igazolják, minden kétséget kizáróan a szarvasmarhaállomány fajtatiszta, jól tejelő, minőségi javítását szolgálta. Egyébként szerdán már a 3 milliomodik liter tejet fejték a megyei állami gazdaságok tehenészei, s ennek több, mint a háromnegyedét el is küldték az állami tejfeldolgozók részére. Nagy Ferenc Sa|l61erjesztísi versenyfelhívás MSZMP községi vezetőségének, Dunaföldvár Községi pártvezetőségünk ez év április 11-én tartott ülésén hozott határozata értelmében elhatároztuk, hogy a Tolna megyei Népújság, pártunk Megye Bizottságának lapját propagáljuk és megyei pártsajtónk előfizetői táborát növeljük. Ennek érdekében versenyre hívjuk ki az elvtársakat! A verseny időtartama három hónap, vállaljuk, hogy e három hónap alatt kilencven előfizetőt szerzünk. A verseny kezdeti időpontja: 1958 május 1. Befejezése 1958 július 31. A verseny eredményének értékelésére és elbírálására a Tolna megyei Népújságot és a járási pártbizottságot kértük fel. Kérjük az elvtársakat, fogadják el kihívásunkat és válaszoljanak rá. A községi pártvezetőség nevében NIKL ÁDÁM párttitkár, Paks Műkedvelő előadásokról néhány sorban Nemrégiben színjátszócsoportot alakított a tamási falusi sportkör baráti köre. Azóta megtanulták és nagy sikerrel bemutatták Molnár Ferenc: Doktor úr című zenés vígjátékát. Játékával különösen kitűnt: Posszert Pál (ő a darab rendezője is), Németh Géza, Mandl Ilonka, a Schön házaspár és Kántor Marika. A látottak azt mutatják, hogy az együttes a jövőben nagyobb, komolyabb feladatok megoldására is képes lesz. * Bár a nehézségek igen nagyok, fellendülőben van a népművelési munka Bogyiszlón is. A pedagógusok bekapcsolódása és aktív részvétele máris szép eredményeket hozott. Az április 4-i ünnepségen például igen színvonalas kultúrműsort rendeztek. Az úttörők szép felvonulásáért és az ünnepségen való igen fegyelmezett, példamutató magatartásáért elsősorban Rész Antal nevelőt, az úttörő csapat vezetőjét illeti elismerés. A szereplők közül a legjobbak voltak: Kincses József, Bausz János, Avar Ferenc, Telegdi Júlia, Szabó Sarolta és Bánhegyi Katalin. A színvonalas kultúrműsort a jövőben még számos egyéb rendezvény követ. * A kocsolai általános iskola tanulói nagy érdeklődés mellett mutatták be Molnár: A Pál utcai fiúk című színművét. A siker nagyrészt Fenyvesi József tanítónak köszönhető, aki nagy lelkesedéssel dolgozott a szép előadás érdekében. A bevételből a sportolók számára felszerelést vásárolnak. ERDEI RIPORT á l Fölkértem egy ismerős leányt, — persze nem hozzámvalót. Ö már eladó, én még csak kamasz. Egy ajk- biggyesztése elárulta, hogy nem szívesen táncol velem. A rózsaszínű köd, mely odavezetett, lassan elborult a homlokom i1 mögött. Hát ez a bál? Fülledt kánikulai meleg, bántó zsivaj, tolakodó és izzadó párok. Oldalba löktek s én egy lábra léptem. De legtöbbször más az enyémre. Alig vártam, hogy vége legyen. Szédült, kóválygó fejjel kitámolyogtam. A tizenöt éves kor minden keserűsége enyém volt. Ráadásul a csizma is törte a lábam. Csalódottan, bicegő lábbal nekivágtam az útnak. Fagyos, méla arccal nézett a hold, mind akinek már minden közömbös. Csak a csillagok szánakoztak rajtam, reszkető fénynyel, meleg szemeikben. Ügy éreztem megcsalt az élet. De fehérek voltak a fák s az ut-f cák és házak, meghazudtolva avi-í lág csúnyaságát. S fönt biztatón és szomorúan egyre égtek a csillagok. Hegedűs László Az elmúlt vasárnap Gemenc- ben, az európai hírű rezervátumban jártam. Az erdőség hatalmas kiterjedésű, ennélfogva több kerületre van osztva. A délelőtt folyamán a Duna-menti erdőrészt barangoltam be. A terület vadállományára Papp János állami vadász ügyel fel. Dél körül érkeztem vissza a vadászkastélyhoz. Az udvaron tűz égett, s fölötte a bográcsban főtt az ínycsiklandozó halleves. Éppen elkészült, amikor az udvarra értem, s akkor vették le a tűzről. Papp János, a vadász — legnagyobb csodálkozásomra — tenyerére vette a tűzről leemelt bográcsot. S amikor elképedésemet látta, így szólt. — Nem boszorkányság ez. A bogrács fenekére rakódott korom ugyanis jó szigetelő, ez a dolog nyitja. Gondolja el már egy hordó sört is nyertem fogadásból. Mosolyogva tette le a bográcsot a gyepre, megindult köztünk a beszélgetés. A társalgást az asszonyok zavarták meg, akik jelezték, hogy terítve van. Indulni akartam. de nem engedtek, s így velük ebédeltem. Az ízletes és „szemizzasztó” halleves kanalazgatása közben beszélgettünk sok mindenről. — Harmincnyolc éves vagyok — mesélte Papp János. Már régóta itt dolgozom és nagyon szeretem szakmámat. A mostan készülő új filmben a Cimborákban az én neveltjeim is szerepelnek majd. Most lesz egy éve, hogy elvitték őket: egy kis őzgidát és egy kis szarvastehenet. Állítólag egy gepárd fogja széttépni őket. Ha ez így lenne, sajnálnám őket, mert nagyon aranyosak voltak. A gyerekeim meg is siratták, amikor elvitték őket. Innét vittek el a filmesek még egy kerecsensólymot és egy fekete gólyafiókát is. Ezután a régebbi filmezésekről, a Gyöngyvirágtól a lombhullásig című film felvételeiről beszélt, amely itt készült Gemencben. Jókat mulattunk a felidézett, kedves emlékeken, de ugyanakkor mindketten elkomorodtunk, amikor egy harmadik riportfilmről, a Harc az árral című film felvételeiről beszélgettünk. — Rengeteg vad pusztult el akkor, de ami menthető volt, azt megmentettük. Szomorú epizódokat mesélt az árvízről, majd áttért a közelmúlt eseményeire. — A megritkult vadállomány lassan már helyre is állt, a munkát azonban nem hagyjuk abba. A beszélgetés közben megmutatta értékeit. Az előszobában, a falon két hatalmas kitömött rétisas terjesztette szárnyait. — Egymást gyilkolták meg a levegőben — mondta, még akkor is, amikor felszedtem őket, hatalmas karmaikkal egymásba voltak kapaszkodva. Élet-halál harcot vívtak a levegőben, s ebben mind a kettő belepusztult. A falakat hatalmas agancsok, kitömött madarak díszítik. A gyűjteménynek egy igen szép darabja a 14 kilós vadmacska. — Az idén jóformán nem is volt vadkár, s a szaporulat is igen szép. Vannak különleges madaraink is. Nálunk van az Európából kivesző rétisas is, de van két sólymunk is olyan, amely már ritkaságszámba megy. Már költenek — újságolta. Még sokáig beszélgettünk, s e közben egyre jobban kibontakozott előttem egy hivatásának élő ember munkaszeretete. Azután elbúcsúztunk, ő, bár vasárnap volt, ment a munkája után, szétnézni az erdőben. Elindult kőrútjára, az erdő vadjaiért aggódó vadász. V. M.
