Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

Utó 8 április 2. TOLNA MEGYEI NËPÜJ8ÂG S Százezer piros tojást festenek a Sárközben A könyvárus • • • Tartják már a hagyományos sárközi lakodalmakat is Régen vederrel öntözték, vagy az itatóvályúban fürdették meg a leányokat húsvét hajnalán a sár­közi legények. Az utóbbi évek so­rán a leányfürdetést a Sárközben is az illatos locsolás váltotta fel, de azért Decsen, Sárpilisen és Bá- tán is vannak még a régi szoká­soknak követői. A legények „bandákba” verőd­ve járják a lányos házakat. A lo- csolkodó mondóka még ma is járja a Sárközben: Kis kertben jártam, Virágot láttam. El akart hervadni, Szabad-e locsolni? A legkedvesebb locsoló legény­nek hímes, sárközi motívumokkal díszített tojással kedveskedik az eladó leány. A legények mellett a gyerekek is sorra járják a lá­nyos házakat s húsvét reggelén sokezer pirostojást osztanak szét a szakajtókból a locsolókat váró sárközi leányok és menyecskék. Dér Istvánná, az idős bátai nép­művész, már hetek óta tanítja a fiatal lányokat a tojáshímzésre, s ő maga is többszáz tojás sárközi mintázását végezte el eddig. A de- csi asszonyok szerint Sárköz öt községében, Decsen, Sárpilisen, Őcsényben, Alsónyéken és Bátán nem kevesebb, mint százezernyi pirostojást festenek húsvétra. Több lakodalom is lesz húsvét- kor a Sárközben. Régi szokás sze­rint ugyanis a szüret idejei lako­dalmak mellett, karácsony és hús­vét ünnepét emelte ki az egyház a sárközi esküvők számára. Arany Dénes decsi református lelkész jegyezte fel. hogy 1759-ben a du- namelléki Superintendencia hatá­rozata egy éppen száz évvel előbbi körlevélre hivatkozva, sza­bályozta így a csaknem teljesen református sárközi települések ré­szére az esketések idejét. „A mi Superintendenciánk az 1658-ik esztendőben, az házasságnak sza­bados idejéről ily végzést ad tilal­mas legyen az házasulás, minden környüllálásával karácsony és húsvét ünnepe előtt négyhetekkel, mely végzést mi is megtartatni akarunk” — írta az egyházi ha­tározat, s ennek nyomán a szü­ret idején túl különösen húsvét lett a házasságkötések ideje a Sárközben. Igaz, hogy a Superintendencia háromszáz éves határozatát már nem veszik szószerint a sárköziek, és a húsvét előtti négy „hetekben” is egymást érik a meseszép nép­viseleti lakodalmak. Március 26-án például Kiss Mária és Gaj­dácsai István decsi fiatalok eskü­vőjén, azt megelőzően Könczöl Bátán már a farsang elején Mária és D. Kiss János lakodal- több lakodalmat jegyeztettek elő mán pörögtek-forogtak a hagyó- húsvét utánra a tanácsházán. Sok mányos sárközi viseletű leányok lakodalom lesz másutt is, ilyenkor és legények. Most a napokban az öreg szüléktől tanult, a sárközi Varga Éva és Szabó Miklós kötőt- nép ajkán született régi-régi nó­tek házasságot, ugyancsak szín- ták csendülnek fel a lakodalmi pompás népviseletben. vacsora közben. Végig kű lábas a házunk eleje. De szép legény volt minálunk az este Nem lösz nyugta a szívom fájdalmának Míg ménye nem löszök édesanyjának. Öreg utca hajtott cserepesháza Oda visznek engö net nem sokára Föl teszik a tulipántos ládámat, Két karommal ölelem a babámat. Nagy Ferenc A jűtőházi bejárati jelző előtt mozdonyok állnak. Elől egy 424-es, mögötte egy 411-es típusú, a sort egy 328-as gép zárja be. Mind a három mozdony több napos útról tért vissza a fűtőházba, hogy fel­töltsék a szerkocsit, szénnel, vízzel, azután átvegye majd a váltószemély­zet és induljon újabb útra. 411—078. A mozdony száma alig olvasható az olajtól, koromtól pisz­kos számtábláról. A mozdonyvezető, aki kinéz a parányi ablakon az is fekete, csak a szemei és a fogai fe­hérlenek. Rábai Ernő, mozdonyve­zető, alig múlt még 25 éves, és már több mint egy éve — a vizsgák le­tétele után — önállóan vezeti a moz­donyát. Az idegen ember, aki nem szokta meg a meredek mozdonylépcsőn való felmászást, óvatosan kapaszko­dik az alig vállszéles ajtó felé. A mozdony „konyhájában” keresztül csapja a szél a szénport, amely a szerkocsiból elszóródott, felkavarja s csapkodja a gépalkatrészekhez, a munkások arcába. Rábai leveszi fe­jéről az olajos sapkát, a kerek sap­kából kiemeli az okmányokat —itt tartja minden mozdonyvezető, itt nem lesz piszkos. — Hol és merre voltunk? 364 ki­lométert utaztunk, 57 órát voltunk úton, 10 mázsa szenet takarítottunk meg. — Amíg ezt elmondja, addig Boros Vince az elsőfűtő néhány lapát szenet szór a tűzre, a „segédfűtő” gőzcsavarját megnyitja, hadd „dol­gozzon” helyettük. — Kicsit gyenge utunk volt — mondja Rábai mozdonyvezető, ami­kor azt kérdezzük, milyen ered­ménnyel tértek vissza. — Amikor Kaposvárról elindultunk 1314 tonnás vonattal, azt hittük majd keresünk a „bolton”, de hiába vittük a túlsúlyos vonatot, visszafelére nem adtak vo­natot, üresen, mozdonymenetben jöt­tünk vissza Fehérvártól, ha vonatot adtak volna, akkor, valamivel több szenünk fogyott volna el, ha hoztunk volna legalább 6—700 tonna súlyt is magunkkal. Es az a legnagyobb baj, hogy ez igen általános. Hogyan lehet így spórolni, ha a feleutat üre­sen tesszük meg, és még a dolog érdekessége az is, hogy nem egyedül jöttünk, együtt jöttünk egy 424-es géppel, amely Pusztaszabolcstól jött gépmenetben, nagyon sokat kellene a vonatirányítóknak, a vonatok ösz- szeállítóinak tenni még, hogy min­den mozdonyt kihasználjanak. Amíg beszélgetünk, a jelzőt sza­badra állítják, előttünk elindul a 424-es gép, mi nagy zörgéssel indu­lunk utána, beállítják a mozdonyt a szénszerelő alá, a mozdonyvezető át­vizsgálja a gépet, a fűtők meg ola­joskannákkal, törlőrongyokkal fel­szerelkezve, a gép tisztítását kezdik meg. Rábai bemegy a mozdonysze­mélyzet várószobájába, kiállítja az okmányokat, kiszámítja, hogy miből mit takarítottak meg, milyen ráfize­tés volt az úton. Itt, amikor már az asztalokat csak okmányokat elszámoló mozdonyve­zetők ülik körül, jut idő arra, hogy többet mondjon munkájáról, éle­tükről. ök is részt vesznek a KISZ- brigádok versenyében, 5 százalékos szénmegtakarítást, 2 százalékos ja­vítási költség megtakarítást és 10 százalék túlsúlytovábbítást vállal­tak. A vállalásaikat mindig telje­sítik. A szolgálat után hazamennek pihenni, s az alvás után, ha van idő, akkor szórakozni, sportolni mennek. A kereset hogyan alakul? Havi 3—4 ezer forint, a fűtőké valamivel ke­vesebb, s akkor még több, ha sok szenet megtakarítanak. Amikor Rábai Ernő végez az ok- mányok elszámolásával, visszamegy a mozdonyhoz, ellenőrzi, hogy Boros és Bódis fűtők végeztek-e a munká­val, amikor a szenet is felvették, akkor átadják a gépet és kissé fá­radtan indulnak a mosdó felé. P. J. Hűvös, majdnem hidegnek mondható szél csipkedi a járó-ke­lők bőrét a dombóvári piacon. A2 árusasztalok melletti asszonyok topogva, nagykendőkbe húzva nyakukat, kínálgatják áruikat: „Tessék itt a finom tejföl”. „Al­mát tessék venni”. „Friss a túró. Vigyen belőle kedves”, — mondja egy idős parasztnénike egy fiatal- asszonynak. Az árusok hosszú sorában egy idős asszony kicsit különáll a töb­bitől, s félrehúzódva kínálja áru­ját vevőinek. Furcsa ez így piacon. Előtte az asztalon nem tejföl, túró, káposzta, vagy zöldség van, nem is színes fejkendők, vagy tűzhelytisz­tító, hanem könyvek ... Igen köny­vek — regények, szakkönyvek — drágábbak, olcsóbbak ... Az ő asz­taloméi kevesebben állnak meg, mint a minden izében mozgó ka­ticabogár árusénál, aki vásári por­tékáját 1 forintért adja ... De azért neki is van vevője. Most ép­pen egy olajosruhájú ember for­gatja könyveinek lapjait — kivá­laszt egyet és megveszi. Egy falu­si néni meséskönyvet vesz kereszt­fiának húsvétra, egy fiatalasszony . pedig varrószakkönyvet választ. Odalépek asztalához én is, válo­gatni kezdek a könyvek között. Kiválasztok hármat és fizetek. Közben beszélgetésbe elegyedünk, először a könyvekről majd az ő munkájáról beszélgetünk. Megtu­dom, hogy Moksai Józsefnének hívják, s minden piaci napon itt árusítja a könyveket. Olyan em­berek vesznek tőle könyvet, akik a könyvesbolt ajtaját meg nem nyitanák, itt viszont feszélyezet- lenül vásárolnak: vasutasok, házi­asszonyok, nagybajuszú falusi bá­csik, bőszoknyás nénik a vásárlói. — Mennyi a forgalma naponta? — kérdezem. * Összébb húzza magán a zöld ballonkabátot és rövid számve­tést végez magában, csak aztán válaszol: — Most általában 300— 400 forint, de csak piaci napokon. — És mennyit keres ezen? — A forgalom 15 százaléka az enyém ... Tudja, szeretik az em­berek a könyvet, csak meg kell vele őket ismertetni és nemcsak szépirodalmi könyveket vesznek, hanem politikai és szakkönyveket is. A motorosokat alig győzöm el­látni szakkönyvvel... Csak na­gyon hideg van itt, és 70 éves fej­jel dolgozni... Ezelőtt az állomáson volt egy kis bódéja Moksai néninek, de most azt átvette az IBUSZ. Elő­fordult, hogy napi 1000 forint for­galmat csinált. Fáj neki, hogy nem maradhatott ott, miért? — Két falusi néni lép mellénk: — könyvet választanak: mesés­könyvet, s amint nézegetik, be­szélgetnek a könyvekről, Moksai néni elad nekik egy másik köny­vet is, amit majd nem a gyerek, hanem ők olvasnak otthon. b. g. I Híres emberek i ' Filmszínészek Vízszintes: 1. Híres olasz filmszí­nésznő — a Trapéz című film fősze­replője. 10. Mutatószó. 11. Kínai név. 12. Emiatt történik minden. 13. Be­cézett női név. 14. Külföldön szoká­sos sportkellék. 17. A festők szerszá­ma. 20. Község Tolna megyében. 23. Kihalt nép. 24. Amerikai asszonyok neve előtt áll. 26. így mondják a könnyűt németül. 27. Híres filmszí­nésznő. 31. Gyümölcsök. 32. Apró. 33. Női név. 34. Foghús. 35. U. S. N. 36. Nem létezik. 39. Ütötte. 41. Gyorsan. 43. M. O. V. 44. R. N. S. 47. Diadal — névelővel. 50. Felszólítás a megje­lenésre. 52. Népszerű francia film­színész. Függőleges: I. Sovány, kivénhedt paripa. 2. Mutatószó. 3. Tiltás. 4. író­szerszám — fordítva. 5. Olaj, ango­lul. 6. Gyulladás. 7. Előidéz. 8. Egyip­tomi istennő. 9. Papírmérték. 14. Ha­talmas tehetség — ismert idegen ki­fejezéssel. 15. Francia komikus, film­színész. 16. Odább nyomni, lö. Még ma is filmező komikus filmszínész, kalapjáról mindenki ismeri. 19. El­húzza a csíkot. 21. Mithológiai alak. 22. Melltűt. 24. Enyém, angolul. 25. Sam mássalhangzói. 27. Enyém, né­metül. 28. Lakatos Kálmán. 29. U. a., mint a 12. alatti. 30. Német határo­zatlan névelő. 37. Madár. 38. Étel —» fordítva. 39. Zeneszerző. 40. Táplál­koznál. 42. Elvetik. 43. Nekem né­metül. 45. Cigarettázik. 46. Elődje. 48. Tiltás. 49. Rendás Dániel. 50. Én németül — fonetikusan. 51. Sértetlen Szorgalmasan készülnek a paksi színjátszó együttesek A paksi művelődési házban lázas készülődés folyik. A művelődési ház csoportja próbálja Tamási Áron: Énekes madár című mesejátékát, amellyel a Tolna megyei Műkedvelő Színjátszó Hetek műsorában szere­pel. A színjátszó együttes tagjai mel­lett dicséret illeti Zsíros Lajost, aki a darab technikai kivitelezését végzi. Az Építőipari KTSZ színjátszói a megyei KTSZ fesztiválra készülnek. A Cipőipari KTSZ a „Bukfenc” című bohózatot mutatja be a KTSZ-feszti- válon. I A rendőrkapitányság színjátszócso- I portja nemrégiben fejezte be turné­ját, amelynek során a járás közsé­geiben bemutatták Kodolányi: Vég­rendelet című drámáját. A csoport most új feladatok megoldására ké­szül, folynak a Rogozin ügy próbái. Molnár—Török: Pál utcai fiúk c. színművének előadására a II. sz. ál­talános iskola növendékei készülnek. Nem múlik el este, hogy valame­lyik együttes ne tartana próbát a paksi művelődési házban, s a lelke­sedésből arra lehet következtetni, hogy a siker sem marad el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom