Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-11 / 85. szám
1958 április 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 8 Tolnai diákok — tolnai tanárok , borravaló, Krapancsák meg én Néha a megkopott, régi igazságú szentenciák új fényt és új tartalmai kapnak. „Non scolae séd vitae disci- mus — nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk." A tolnai gimnáziumban tett látogatás sokszínű benyomását ez az igazság foghatná egy séges keretbe. — A praktikumra, az élet gyakorlati kérdéseire való nevelés és tanítás az a vezérfonál, amely a tantervi előírásiok mellett meghatározza pedagógiai céljainkat — mondja Létay Menyhért, az általános gimnázium nagyszivélyességű és kitűnő igazgatója. Nem könnyű dolog szintézisbe hozni ezt a kettős követelményt. Hogyan csinálják mégis, és van-e már valami konkrét eredménye ennek a törekvésnek? Nyolcszáz naposcsibe hangos csipogása adja meg az első feleletet erre a kérdésre. Itt már tényleg történt valami. De hogyan jutottak éppen erre a gondolatra? — Megyénk mezőgazdasági jellege szinte egyértelmű követelményként az agrikulturális érdeklődés felköltését kívánja a tantervi humán- és reáysmeretek megszerzése mellett. Ezért az iskola biológiai szákköre az első. és másodosztályos tanulók bevonásával express-csibenevelést vállalt. Míg az állandóan egy hőmérsékleten — 20—21 C fokon — tartott teremben a csipogó kis csibehadat nézem, Zsigmond Tibcrné, a szakkör vezető-tanára megismertet a részletekkel: — A szomszédos Baromfikeltető Állomástól kaptuk a csirkéket és az express-neveléshez szükséges ketreceket is. Szerződést kötöttünk a helybeli földmüvesszövetkezettel a csirkék átvételére. A nevelést mi ma gunk, azaz a tanulók végzik. Egymás között beosztják a „csibeügyelet’‘-et. végzik a fűtést az ingyen kapott fűrészporral,, mérik kétóránként a hőmérsékletet, amiről grafikont vezetnek — no és elsősorban az etetés, itatás és tisztántartás munkáját is. Máris gyönyörűen fejlődött az állomány, pedig még tapasztalataik sem voltak, s néha ügybuzgalomból túl-etették ezt a sárga sereget. Rendületlenül bíznak az akciójuk sikerében — nem indokolatlanul! — és jövőre még nagyobb mértékben, tapasztalatokban gazdagabban folytatják a most megkezdett munkát. Nemcsak anyagi sikert akarnak, hanem be akarják bizonyítani a még mindig tamáskodóknak az expre^s-csibene- velés életképességét és gazdaságosságát. Öröm hallani, hogy ilyen egészséges szándék válik itt valósággá, pedig a másik büszkeségük még hátra van — az első kérdésemre a második felelet: a gomba-pince. Itt is megtörtént már minden előkészület a spórák fogadására. A vil- 'anyt a negyedikesek vezették be, a trágyázást, a forgatást, és minden munkát a „csibés"-ek végeznek és az előkészület jeleiből ítélve: felnőt- tes komolysággal. Diákok jönnek szembe. Fűrészport Hoznak, viszik a csirkéikhez, de sietniük kell, mert mindjárt vége a szünetnek, s kezdődik a latin óra. Lám- csak, milyen szépen megfér egymás mellett egy iskolában a praktikum és a humán tudomány ... Nincs idő az elmélkedésre — új meglepetés ajtaja nyílik, amint belépünk a rádió-szakkör tenyérnyi szobácskájába. Nem az a meglepetés, iogy kicsi a hely, hogy nagy a zsúfoltság, hanem az a munka, ami itt folyik. — Az agrikulturális érdeklődés praktikumra váltása csak egyik része a munkának. A mesterséges holdak korszakában a mérföldlépő csizmákkal haladó technika naponta új, nem álmodott csodákat teremt. Ezzel a haladással is lépést kell tartani, és ez nem könnyű feladat. A gimnázium rádió-szakkörének tagjai azonban Kappelmayer Mátyás tanár vezetésével frappáns bizonyítékát adják annak, hogy ez, ha kemény dió is, de nem feltörhetetlen — ismertet} lelkesen a gimnázium igazgatója. így született meg az első távirányítású hajó megépítésének a gondolata, hazánkban ő bennük elsőül. Természetesen „csak” modellről van szó. A munkapadon már majdnem kész állapotban ott fekszik a dunai hajók hajszálpontos, kicsinyített mása. A Takarékossági ankét a Bonyhádi Cipőgyárban Munkások, művezetők, tömegszervezeti aktivisták értekezleten beszéltek a cipőgyári takarékossági lehetőségekről. Az ankéton 15-en mondták el észrevételeiket a takarékosság le- lehetőségeiről. Kolpek Lajos és Appaceller István azt javasolták, hogy a cipők rámadzélességét vizsgálják felül, ugyanis ezideig sokat kellett lecsiszolni a cipőtalpakból. Zentai József a modellek kialakításánál a sajátos hulladékcsökkentésre tett javaslatot. Lengyel László céltanfolyamot javasol azoknak a dolgozóknak, akik anyaggal dolgoznak. Égi Antal a bundacipők osztott szabását javasolta. Az ankéton résztvevők javaslatait a lehetőség szerint megvalósítják és a cipőgyár vezetősége ismerteti a gyár dolgozóival. Az üzemi tanács következő ülésén ugyancsak a takarékosság cipőgyári lehetőségeit vitatják meg. parancsnoki hídtól a társalgó csipke-1 abroszos kis asztalkájáig, a ké-( ménytől a lépcsőig, minden élethű. A( szakkör tagjai — a dolgozó tagozati segítségével — minden porcikájában i magák készítették. így, szárazon is.' impozáns és sok mindent elárul arról a lelkes kis kollektíváról, amely1 készítgette, szépítgette. Magától adódik a kérdés, mit „tud1' ez a hajó és hogyan működik? — A távirányító berendezés már teljes egészében készen van, ki is próbáltuk. A hajó elejébe egy rádióvevőkészülék van beépítve, amit a parton felállított — vagy éppen kézben hordozott — adókészülékkel vezénylőnk — kapom a szakszerű magyarázatot. Tizenkilenc „parancs’‘-ot tud végrehajtani, többek között a hajómotor beindítását, a jobb- és baloldali kormányzásra szolgáló mo torok működtetését, a Kossuth-adóra állított rádióvevő ki- és bekapcsolását, zászlófelvonást, stb., stb. Hajóépítő gimnázisták, ákik gyakorlattá váltják azt, amit mi felnőttek is csak hézagosán, újsághírekből innen-onnan ismerünk. Tanulják a napi leckét, írják a házifeladatot, s ha van egy csöppnyi idejük, távirányítási és egyéb technikai problémák megoldásával foglalkoznak. Az a sokat bántott ifjúság újabb tanújelét adja annak, hogy — ha van, aki kézen fogja — csodadolgokra képes és minden lendületével, lelkesedésével és hitével odaáll a jövő építésének és alakításának gyakorlati munkájához. Milyen jó lenne, ha pár hét múlva, amikor a kis távirányítású hajót a Duna vizére bocsátják építői, minél többen ott állhatnánk a nagy pillanat lelkességében, s úgy rázhatnánk kezet a hivatalos iskolai munka mellett csodákat építő, új jövőt formáló tanárok és diákok — boldog gyerekek! — seregével, hogy velük együtt elmondhatnánk: Ez jó mulatság: férfi munka volt! Jánosy Zoltán Egy reggel azt mondja a feleségem: — Kellene venni egy zabhegyező gépet — Ajjaj! — Ezt én mondtam. — Hogyhogy ajjaj!? Elmégy és veszel. 1800 forintba kerül. A pénz együtt van. Megveszed! — Nem azért ajjaj, hanem miért éppen én vegyem meg, sokkal jobban értesz Te, az ilyesmihez, — Megveszed és kész! (Most már a legfőbb ideje lenne bennünket, férfiakat is egyenjogú- sítani.) Elmentem. Meg akartam venni. Mármint a zabhegyező gépet. Bemegyek a boltba, ahol egy marcona segéd fogad és kérésemre azt mondja: — Ember, honnan jött maga? Méghogy zabhegyező gépet? Jöjjön csak, főnök kartárs, ha akar röhögni. Ez a pofa zabhegyező gépet akar venni. Nézze apuskám — ez már nekem szólt — ez jó vicc volt, ha sok ilyent tud, máskor is bejöhet, de zabnegyező gépet azt nem kap, mert nincs! — Nincs? — Nincs! — És azok ott? — bátorkodtam a sarokban büszkélkedő három masinára mutatni. — Az kérem már el van adva! * Délután találkoztam Krapancsák Benővel, akiről köztudomású, hogy mindent megszerez, amire csak szüksége van. Jelszava: „Összeköttetés, egy kis kenés és kész”. Most is az első, amivel panaszkodásomra reagál: — Összeköttetés, öregem, egy kis kenés és kész! — Most légy szíves magyarázd meg közérthetőbben, mit jelent az gyakorlatban? — Na gyere velem. 1800 a gép, készíts még hozzá kettőszázat. Kmlönben add ide a pénzt, s te ne szólj egy szót sem és próbálj okosabb képet vágni. Szóval elmentünk Krapancsákkal és megvettük a zabhegyező gépet. * Másnap eszébejutott feleségemnek, hogy szüksége lenne még néhány konyhai és egyéb felszerelésre s azokat vegyem meg mielőtt reumáját gyógyítandó fürdőre megy. Megint Krapancsákhoz fordultam. Egy cukrászdában akadtam rá. Mikor kihozták a kávét, Benő megvetően mutatott poharamra. — Csak nem akarsz ilyen löttyöt inni? Pajtikám, egyforintos a blokk alá és egyszeriben olyan jó duplát kapsz szimpla áron, mintha egyenesen Braziliából az angol anyakirálynő tiszteletére importálták volna. Különben is élhetetlen fráter vagy. Hogy tudsz ilyen agyonszabdalt képpel járni? Ügy nézel ki, mintha borotva helyett kultivátor- ral művelte volna meg a borbély a képedet. Ötössel kell fizetni, öregem, s az istennek se elfogadni a visszajáró pénzt! — De Benőkém ebbe én tönkremegyek. Ehhez mégegy fizetés kellene. — Ja, ha te ilyen élhetetlen vagy, akkor vess magadra. Ha te mindent ingyen akarsz... ■ Itt abbamaradt az álom. Mert álom volt Nyájas Olvasó. Hiszen ilyesmi manapság igazán nem történik meg, csak az álmokban meg a mesékben. Most azzal kellene befejezni, hogy itt a vége, fuss el véle, de félek, nincs itt a vége. Mert megint jön az álom, jön a feleségem és azt mondja ... megyek Krapancsákhoz. aki azt mondja... és így tovább körbe-körbe — karikára. De meddig? (—et) Örökifjú öregek kost |\rcgekkel beszélgettem nem- régiben. Testben megöreged tek, de a szívük, a munkásszív, ma is éppolyan hévvel dobog, mint negyven esztendővel ezelőtt. Úttörők voltak ők akkor is, ma is. Úttörői egy szebb, boldogabb világnak, a dicső Tanácsköztársaságnak, mely ha csak néhány hónapra is, a dolgozók millióinak szívét melengette meg, s utána hosszú, keserves évekig adott erőt, reményt, hogy lesz még kikelet az elnyomott munkásembereknek. És lett új élet Erb József s hűséges élettársa, felesége számára is, mintahogy az elnyomott milliók mind felszabadultak e hazában. Ámít minden motorkerékpárosnak tudnia kell! (x) Már érződik a tavasz lehelete nemcsak a természetben, hanem a motoros berkekben is. Kezdődik a motoros idény. Egyre többen veszik elő a beolajozott masinát és féltő gonddal vizsgálják át a gépet. A jó motoros óvatosan vezet, kíméli gépét, ügyel saját maga és a járókelők testi épségére. De külső körülmények — kedvezőtlen időjárás, mások vigyázatlansága, rossz látási viszonyok — a legnagyobb gondosság mellett is bajt idézhetnek elő. A múlt évben csaknem 25 ezer új motorkerékpárt és gépkocsit állítottak forgalomba, aminek következtében megnövekedett közutaink forgalma. Emelkedett a balesetek száma is. A múlt évben 494-en haltak meg, 3280-an pedig súlyos sérülést szenvedtek gépjármű vezetése közben. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy különösen a motorkerékpárok vezetőinek hibájából növekedett ugrásszerűen a balesetek száma. Sajnos ennek az esztendőnek is meglesznek a maga áldozatai, különösen ha a motorosok nem vezetnek kellő vigyázattal, ha nem törődnek a közlekedési szabályok pontos betartásával és mások testi épségével. Sem a hanyagság, sem pedig az önhibán kívül történő, véletlen okozta szerencsétlenségeket nem lehet előre kiszámítani. Ilyesmi bizony gjakran előfordul. A motorkerékpár üzembentartója anyagi kártérítéssel tartozik abban az esetben, ha motorkerékpárjával idegen személyek testi épségében, vagy idegen vagyontárgyakban kárt tesz. Egyetlen motorkerékpáros sem tudhatja, hogy a motorkerékpár használatából kifolyólag mikor következhet be olyan kártérítési kötelezettsége, amelv anyagi erejét meghaladhatja. Az Állami Biztosító segítségére siet a motorosoknak és igazán csekély összegért, évi 50 forintos biztosítási díjért magára vállalja a károkat, amelyeket a motorkerékpáros motorjával okozhat. A jármű használata közben a motorkerékpár vezetőjét ért balesetnél az Állami Biztosító halál esetén 10 000 forintot, állandó és teljes rokkantság esetén 10 000 forintot fizet. Előfordulhat, hogy a motoros súlyos karambolt követ el, mint ahogy számtalan példa volt erre, s éveken keresztül viselheti az okozott kár anyagi következményeit. Az Állami Biztosító ilyen esetekben egy személy sérülése, vagy halála esetén 20 000 forint, több személy sérülése, vagy halála esetén 80 000 forint erejéig vállalja a kár megtérítését. A hátsó ülés utasa által támasztható kárigény szintén 20 000 forint, míg az idegen tárgyakban okozott károkat 3000 forint összegig téríti meg. Per esetén díjtalan jogvédelmet nyújt. A biztosítás a motorkerékpáron tűz és üzemanyag tartályának felrobbanása által előidézett károkra is kiterjeszthető. Megszívlelendő dolgok ezek, s mielőtt a motoros elindul a géppel első útjára, gondoljon arra, fő a2 óvatosság és a biztonság! Mindenkit érhet baleset. A biztosítás éppúgy hozzátartozik a motorkerékpározáshoz, mint a jó fék, s a biztosítási díj olyan kedvezményes, hogy az a motorkerékpár üzemeltetési költségének csak csekély részét képezi. A motorkerékpár szavatossági és balesetbiztosításról bővebb felvilágosítást az Állami Biztosító járási és városi fiókjai adnak. Az első világháború elején kezdődik a történet. Mint annyi soksok fiatalt, az ifjú Erb Józsefet is az orosz harctérre viszik. 1917 hús- vétjáig azonban nemcsak a fegyverek szólnak, nemcsak a golyók röpdösnek egyik oldalról a másikig, hanem az eszmék, a békevágy is átlopódzik a vonalakon. Az ünnepi hangulatban egyszer- csak az orosz állásokból egyre több puskára tűzött kucsma jelent meg, s a világ talán minden nyelvén hangzott a kiáltás: „Ne lőjjetek testvérek!” — Egy tiszt volt csak velünk — mondja Erb elvtárs — a többi az hátul volt. Az ordított is, hogy lőjünk. De mi elhatároztuk, hogy fegyvertelen emberekre nem lövünk. Mikor egymásután ugráltak ki a lövészárkokból az orosz katonák, s az egyik egy narancsot dobott felénk, én is kiugrottam szakaszom tagjaival, s rövid idő múlva a két frontszakasz katonái nagy örömmel barátkoztak, „beszélgettünk” a békéről. * IV em rajtuk múlt, hogy a méltó folytatás csak később alakult ki. Ekkor azonban újra ott áll az első sorokban mint vörös katona. Az egyszerű emberek milliói lélegzettek ekkor fel, s utána annál szívfacsaróbb volta bukás, a Tanácsköztársaság véres eltiprása. — Ha a feleségem nincs, — mondja — az egész osztagunkat elfogják. — Most Erb néni veszi át a szót. — A román ellenforradalmárokat láttam Vecsés felől jönni —, mert ekkor Budapesten laktak. — Először azt sem tudtam mit tegyek. De azután észbe kaptam. Egy nagy csomó tésztát főztem ki, s egy kosárban az uram civil ruhájára raktam, így siettem hozzá a Radecki laktanyába. Először nem hittek nekem, de miután utána néztek, igazam lett, így sikerült az elfogatás elől elmenekülniük. — Az édesapámat is de sokszor elvitték helyettem — szól közbe Erb elvtárs — s mindannyiszor összeverve került elő. Mikor enyhült a helyzet egy kicsit, akkor mertem munka után nézni, de csak itt-ott kaptam néha. így ment ez 1928-ig. De még 1941-ben is „a kommunista” voltam. Ekkor öntötte el a Duna a házunkat s mikor segélyért próbáltam folyamodni, azt mondták: „Menj Kun Bélához segítségért”. Ekkor már megkezdődött a második nagy világégés s a hitleristák azt a gyárat, ahol dolgozott, menekülésük alkalmával felpakolták, s munkásokkal együtt ki akarták hurcolni nyugatra. Egy csoport munkás azonban, köztük Erb elvtárs is, egy sötét éjszakán megszökött. — Gyalogolva, meg mindenféle alkalmatossággal sikerült Bonyhádra kerülnöm — mondja Itt, a cipőgyárban talált munkát. Nem tagadta itt sem meg önmagát, az első újítók, élmunkások között volt. S most kerül szó a fent említett kis házikóról. Ez is valóságos úttörő munka volt. Bonyhádon is súlyos gond a lakáshiány, az volt még 1951-ben is, amikor gondolt egy nagyot és merészet Erb elvtárs és házépítéshez fogott. Mégpedig Bonyhád olyan helyén épült fel kettőjük munkájával a kis ház, amelyre azt mondták nevetve: „Mi lesz itt veled”, „begu- bózhatsz itt, nem jön ide senki”, „nem bírsz egyedül az építéssel.” De nem hallgatott senkire, az üzemiek is segítették és felépült a ház. M a kell megnézni a tájat... Igaza lett Erb elvtársnak, legalább 50 ház épült fel azóta, ahol részben már villany és víz is van. Nyugdíjban van már Erb elvtárs, de a közélettől még most sem húzódott vissza. Mint tanácstag tevékenykedik, képviseli az új települést, segít a gondokon, bajokon, s örül a sikereknek. SZALAI ENDRE
