Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-08 / 82. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 8. Hruscsov üzenete Eisenhotverhes : Áz Egyesült Államok is szüntesse be az atomkísérleteket NEMZETKÖZI SZEMLE Gazdasági válság és világpolitika Moszkva, április 5. (TASZSZ) A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy az amerikai kormány csatlakozik a Szovjetunió kezdeményezéséhez és ezzel lehetővé teszi, hogy mindenütt egyszer s mindenkorra véget érjenek a nukleáris fegyverkísérletek — mondja Hruscsov üzenete, amelyet Eisenho- werhez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette az atomfegyver-kísérleteket. A Szovjetunió, Minisztertanácsa el. nőkének üzenetét a washingtoni szov jet nagykövet nyújtotta át április 4-én Dulles külügyminiszternek, hogy juttassa el az amerikai elnökhöz. A Szovjetunió kormánya arra a Következtetésre jutott — írja Hruscsov —, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését nem szabad tovább halogatni, mert nem szabad megengedni, hogy az emberek egészségét jóvátehetetlen kár érje. A szovjet kormány — hangsúlyozza Hruscsov — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában hozott határozat végrehajtásaként elhatározta, hogy 1958 március 31-től kezdődően egyoldalúan megszünteti a kísérleteket az atom- és hidrogénfegyver minden fajtájával. A szovjet kormány — mondja a továbbiakban az üzenet — az Egyesült Államok, valamint Belgrád: (Tanjug) A Borba vasárnapi számának első oldalán közölte Vladimir Szimicsnek, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnökhelyettesének kommentárját a jugoszláv kormány ama szándékáról, hogy a nyugatnémet hadsereg atomfegyverkezésének kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjeszti. A mai időben, amelyet a hidegháború állapota jellemez — írja a többi között Vladimir Szimics — nehezen lehet elszigetelt módon elbírálni a bonni parlamentnek azt a Nagy-Britannia kormányához fordul, csatlakozzanak ehhez a lépéshez. Hruscsov üzenete a továbbiakban rámutat: „Ha azoknak az országoknak a kormányai, amelyek jelenleg atomfegyverekkel rendelkeznek, támogatják ezt a javaslatot és a maguk részéről szintén elhatározzák, hogy lemondanak a további kísérletekről, akkor végre valahára megoldódik a világ népeit oly mélyen nyugtalanító kérdés és így nagy lépés történik az államok közötti igazi bizalom megteremtésére, a béke megszilárdítására.’1 Ha az atomfegyverekkel rendelkező országok kormányai nem válaszolnak kedvezően a szovjet kormány határozatára — írja a továbbiakban Hruscsov — és folytatják az atom- és hidrogén- fegyver-kísérleteket, akkor a Szovjetunió számára természetesen nem marad más hátra, mint határozatát, amelynek értelmében az új német hadsereget atommal fegyverzik fel. Vladimir Szimics a továbbiakban arról ír, hogy a nyugatnémet hadseregnek atommal való felfegyverzése milyen veszélyt jelent a világbékére, de különösen Európa e részének békéjére, majd kiemeli: mindez alátámasztja a jugoszláv kormánynak már korábban is jelzett szándékát, hogy a nyugatnémet hadsereg atomfegyverkezésének kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt veti fel. Angol lapok a szovjet atomkísérletek feifiiggesztéséről London (TASZSZ). A vasárnapi angol lapok élénken kommentálják a szovjet nukleáris kísérletek felfüggesztéséről hozott határozatot. A Reynolds News, a szövetségi párt lapja szerkesztőségi cikkében megállapítja, „Washingtonnak semmiféle kijelentései sem ronthatnak azon a tekintélyen, amelyet a Szovjetunió ezzel a lépésével milliók és milliók szemében elért.” A lap úgy véli, „Angliának azonnal követnie kell a szovjet példát. Üdvözöljük azokat a férfiakat — írja a továbbiakban —, akik azért küzdenek, hogy az atomenergiát ne használják fel végtelen pusztításokat okozó fegyverek készítésére és akik ezt a hatalmas energiát a remény eszközévé akarják tenni —, üdvözöljük mind azokat, akik azért küzdenek, hogy Anglia mondjon le az atomfegyverekkel végzett kísérletekről, a rakétatámaszpontok építéséről.’1 „Ha Anglia ezt megteszi, a lehető legnagyobb mértékben közvetlenül járul hozzá a béke biztosításához.” Az Observer arról ír, hogy az utóbbi idők eseményei közül a szovjet atomfegyver-kísérletek egyoldalú beszüntetése a legnagyobb jelentőségű. A lap kijelenti, hogy a Szovjetunió jelentős győzelmet aratott a tömbökhöz közelálló országok támogatásának megnyeréséért vívott harcban. Ezekben az országokban — jegyzi meg a lap — úgy látják, hogy a Szovjetunió ezzel a lépésével is bebizonyította, véget akar vetni az atomveszélynek. Amerika pedig nem ezt akarja. Az Observer elismeri, hogy az atomfegyverekkel végzett kísérletek folytatása „nagy elégedetlenséget vált ki.” Az Observer a szovjet határozattal foglalkozó szerkesztőségi cikkében felhívja a nyugati hatalmakat, szenteljenek komoly figyelmet a Szovjetunió békés lépésének. Felhívja továbbá a lap az angol kormányt, mondjon le az atomfegyverekkel végzett kísérletekről, még akkor is, ha az Egyesült Államok ragaszkodik a kísérletek megtartásához. Párizsi tudósítójának tollából az Observer megállapítja: „Nincs kétség afelől, hogy a szovjet kormány nyilatkozata elmélyítette a NATO-n belüli ellentéteket” s bár a NATO tanácsa eddig még nem tűzte hivatalosan napirendre ezt a „kényes” kérdést, mégis nyilvánvaló, hogy az első helyet foglalja el a NATO-országok képviselőinek tárgyalásain, a NATO titkárságának munkájában. A jelentés hozzáteszi, hogy ez a szám előreláthatólag még áprilisban is növekszik. Ezek szerint tehát az Egyesült Államokban annyi a munkanélküli, mint amennyi Magyarország egész felnőtt lakossága. Hiába ígért tehát Eisenhower gazdasági fellendülést márciusra — Amerikában már nemcsak az ajtón dörömböl a gazdasági válság, hanem láthatóak a válságjelenségek. Persze, a válság várható méreteit, mélységét és tartósságát nem láthatjuk előre, annyi azonban máris biztos, hogy ezek a gazdasági válságjelenségek a világpolitikának egyre jelentősebb tényezői. De hogyan is függ össze a válság a világpolitikával? Hatása sokirányú és meglehetősen bonyolult. Először is: az Egyesült államok ma annyira rátelepedett a kapitalista világ gazdasági életére, hogy az amerikai gazdasági válság azt is válságba taszíthatja. (Lásd: a már említett nyugatnémet példát.) Tehát: valamennyi kapitalista ország munkásai, dolgozói világosan láthatják, hiszen saját bőrükön is tapasztalják a kapitalizmus roppant belső ellentmondásait. A kapitalista országokban Bukarest: (MTI) A Román Újságíró Szövetség május 11. és 13. között nemzetközi riporter-találkozót rendez Bukarestben „A riport — a népek kölcsönös megismerésének és megértésének eszköze” jelszóval. Ezt a témát dolgozza fel az értekezlet beszámolója. * Szingapúr: (Reuter) Az indonéz lázadók szingapúri szóvivője vasárnap közölte, lehetséges, hogy a szumát- rai lázadó csapatok feladják Buk- kittinggit, a „fővárosukat” és gerillaháborúba kezdenek a központi kormány haderői ellen. A szóvivő kijelentette, hogy a helyzet a lázadók számára válságossá vált azt követően, hogy a djakartai csapatok átgázoltak az Indragiri folyón. * Helsinki: (TASZSZ) Több finn lap méltatja a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási egyezmény jelentőségét a szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából. A Német Demokratikus Köztársaságban a népi ülnökök révén szoros kapcsolat alakult ki az NDK bíróságai és a lakosság között. Jórészt ennek tudható be, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent a bűnözés aránya. Míg 1949-ben minden Párizs: (Reuter) Murphy és Beeley, a francia—tuniszi vitában megbízott amerikai és angol jószolgálati megbízott vasárnap este Tuniszból Párizsba érkezett. Mindkét képviselő cáfolta, hogy a jószolgálati misszió végétért. Kijelentette, hogy valószínűleg szerdán felkeresik Gaillard francia miniszterelnököt. * 1957-ben 10 000 új üzlet nyílt a Szovjetunióban. A lakosság 74 milliárd rubellel vásárolt többet, mint 1956-ban. Ilyen nagyarányú árukeresletet most tapasztaltak először. * A világ első nagyméretű vasbeton- hídját, Moszkvában építik fel. A híd a Lenin-hegyeknél íveli át a folyót. Hossza mintegy 7 kilométer, szélessége pedig 24 méter lesz. Ezideig ilyen nagy hidakat acélszerkezetekből szereltek össze. Az új híd emeletes lesz. A földszinten a Metro, az emeleten pedig a városi közlekedés halad majd. 100 000 polgár közül 770 került ösz- szeütközésbe a törvényekkel, 1957- ben már csak 350-en. Ugyanakkor Nyugat-Németországban a büntetendő vétséget elkövetők arányszáma 100 000 polgáronkint számítva, 1949- ben 1090 és 1957-ben 1130 volt. az, hogy saját biztonsága érdekében feloldottnak tekintse magát az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére vonatkozóan vállalt kötelezettség alól. A szovjet kormány nem szeretné, hogy a dolog ilyen fordulatot vegyen — hangsúlyozza Hruscsov. Hruscsov véleménye szerint helyes lenne, hogy éppen a Szovjetunió és az Egyesült Államok, az a két ország, amely először készített atom- és hidrogénfegyvert, és jelentős készlete van e fegyverekből, lépne fel kezdeményezőként az atomfegyver-kísérletek haladéktalan megszüntetésének nemes ügyében. Hruscsov emlékeztet arra, hogy az utóbbi három évben a szovjet kormány egész sor javaslatot tett az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának az atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek megszüntetésére. A Szovjetunió javaslatai szerint létre kell hozni a szükséges nemzetközi ellenőrzést a kísérletek megszüntetése felett. Ennek ellenére — állapítja meg Hruscsov — sajnos, mindez ideig nem sikerült megegyezni az atomfegyver-kísérletek feltétlen és haladéktalan megszüntetéséről, sőt e kísérletek átmeneti megszüntetéséről sem. „Magyarország előtt megnyílt a ragyogó szocialista jövőhöz vezető út” A szovjet sajtó a párt- és kormányküldöttség magyarországi útjáról Moszkva, 1958. április 6. (MTI'. „Igaz barátok találkozása’1, „Tovább erősödik a magyar—szovjet barátság”, „Szívélyes találkozás" — ilyen és ehhez hasonló címekkel számolnak be a szovjet lapok első oldalukon a Hruscsov vezette párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásáról. A Pravdában P. Naumov és M. Ogyinyec ismerteti a küldöttség látogatását. A szovjet párt. és kormányküldöttség magyarországi tartózkodásának minden napja meggyőző erővel mutatja meg, milyen erős és szilárd a magyar és a szovjet nép barátsága — állapítják meg a tudósítók. P. Baranyikov és N. Gyedkov, az Izvesztyija tudósítói írták: a sztálin- városi, éppen úgy, mint az előző napon megtartott budapesti találkozó, a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságának ragyogó ünnepe volt. „Csak azok érthetik meg teljességgel, milyen őszinte lelkesedéssel fogadták Sztálinvárosban N. Sz. Hruscsov vezette szovjet küldöttség tagjait, az MSZMP és a magyar kormány vezetőit, akik jelen lehettek tegnap a sztálinvárosi Gorkij téren1’ — írják'a tudósítók és részletesen beszámolnak a lapok olvasóinak Sztálinváros életéről, a dunai vasműről, s megemlítik, milyen szeretettel fogadták a vasmű dolgozói a műhelyükbe látogató kedves vendégeket. Szombaton jelent meg első ízben az OSZSZSZK írószövetsége szervező bizottságának új lapja, a Lityeratura i Zsizny (Irodalom és Élet). A lap első száma kommentárban emlékezik meg a magyar nép felszabadulásának; évfordulójáról, a szovjet küldöttség magyar- országi látogatásáról. „Országunk népe nagy érdeklődéssel kíséri azokat a híreket, amelyek N. Sz. Hruscsov, az SZKP központi bizottsága első titkára, a Szovjetunió minisztertanácsa elnöke által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásáról szólnak” — állapítja meg a lap, majd így folytatja — „Magyarország előtt megnyílt a ragyogó szocialista jövőhöz vezető út. Amikor másfél esztendővel ezelőtt a nemzetközi reakció fa- siszta-horthysta diverzánsok piszkos keze munkájával igyekezett letéríteni ! Magyarországot erről az útról, a szov- ! jet emberek — a magyar kormány I kérésére — ismét baráti segítő ke- 5 zet nyújtottak testvéreiknek. A szocializmus országának barátsága és támogatása fontos feltétele volt annak, hogy a magyar nép megvédje vívmányait és — ezen túlmenően — egészen rövid idő alatt eltüntesse a reakciós puccs nehéz gazdasági következményeit. A jugoszláv kormány a nyugatnémet hadsereg atomfegyverkezését az ENSZ elé terjeszti Kezdjük két Nyugatról érkezett hírrel! A nyiugatriémetországi Frankfurter Allgemeine Zeitung március 27-i számában, a hirdetési oldalon feltűnő szedéssel hatalmas, negyedoldalas hirdetés jelent meg, amelyet az északrajna—wesztfáliai vas és acélipar) művek tett közzé. (Persze nem a munkások, hanem az igazgatóság.) A hirdetés annyira tanulságos, hogy érdemes röviden ismertetni: „Sztrájk a Ruhrvidéken? Nem! Nem sztrájkot akarunk, hanem munkát. A sztrájk veszélyezteti a munkahelyeket. Jelenleg amúgy is eleget fő a fejünk, hogyan láthatunk el munkával mindenkit. Mindnyájan azt akarjuk, hogy ismét emelkedhes- sék a termelés, hogy ne csökkenjen a vásárlóerő.” Ez a hirdetés önmagáról beszél. íme, így fest napjainkban az agyontömjénezett nyugatnémet „gazdasági csoda.’1 A másik nyugatról érkezett hír meglehetősen szűkszavú. Hivatalos amerikai jelentés adta tudtul, hogy az Egyesült Államokban a munkanél küliek száma a múlt hónapban a következőképpen alakult: Február 29 Március 15 Március 29 5 200 000 6 000 000 5 500 000 kiéleződik az osztályharc, mert a dől gőzök előtt lelepleződnek a kapitalizmus örökkévalóságáról, fölényéről és mindenhatóságáról terjesztett hazugságok — annál inkább, mert a kapitalista világ válságával egyidőben töretlenül felfelé ível a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország népgazdasága. Ez egyben tovább erősíti a szocialista országok dolgozóinak meggyőződését, saját gazdasági rendszerük fölényéről, előnyeiről. Nyilvánvaló például, hogy a magyar munkásoknak semmiféle gazdasági válságtól nem kell tartaniok. A gazdasági válság-jelenségek tehát kétségtelenül nehéz helyzetbe hozzák a kapitalista országok vezető köreit, az egész kapitalista világot. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ne feledjük el, hogy az 1929— 33-as gazdasági válság nyomán került hatalomra Németországban a hitlerfasizmus, a kapitalisták leghar- ciasabb csoportja. Az imperializmus mindenre elszánt megszállottjai a kiélezett osztályharc körülményei között könnyen hajlanak arra, hogy országukban felrúgják a polgári demokrácia „játékszabályait" s nyílt terrorista uralmat vezessenek be: a külpolitikában pedig befogják a fülüket, ha bármiféle békekezdeményezésről beszélnek nekik, tehát: háborús félelemben akarják tartani az embereket. Éppen ezért, a jelenlegi nemzetközi helyzetben a Szovjetunió sorozatos békekezdeményezése fokozott jelentőséget nyer. A szovjet békepolitika, a szocialista tábor lebírhatatlan ereje, a világ közvéleményének támogatásával előbb-utóbb arra kényszeríti a kapitalista országok vezető köreit, ha fogcsikorgatva is, de leüljenek a a tárgyalóasztalhoz. S ez egyúttal igen nagy segítség a kapitalista világ egyszerű emberei számára is. Egyrészt úgy, hogy az esetleges megegyezés révén megélénkülnek a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok, s így a kapitalista országok dolgozói újabb munkaalkalmakhoz jutnak. Másrészt pedig: a szovjet békepolitika sokkal keservesebbé teszi a kapitalisták számára, hogy a válságokozta nehéz gazdasági helyzetből a dolgozók még súlyosabb kizsákmányolásával és legelemibb politikai szabadságaik eltiprásával, továbbá a gazdaság háborús vágányokra, haditermelésre való fokozottabb átállításával találhassanak kiutat. Az NDK-ban jelentősen csökkent a bűnözés ESEMÉNYEK SOROKBAN
