Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 április 5.

(Folytatás az 1. oldalról.)

győzelmét. Budapest küzdött a század első évtizedében a Habsburg császárok, a magyar tőkések és az osztrák gyárosok, a mágnás politika álnokságai, a jogtosztó törvények légiója ellen, s amikor az imperialista háború pokla szakadt ránk, a béke szavát üzente az egész magyar munkásosztálynak. A budapesti munkásosztály volt az, amely 1918 őszén — amikor felkelt a Habsburg- monarchia ellen, — tovább lépett a polgári forradalomból a kor igazi forradalma, a proletárforradalom felé.

A kommunisták 1919-ben itt Budapesten hívták harcba az ország dolgozóit a proletárdiktatúráért és itt győzött a nép 1919 március 21-én.

(Nagy taps.)

A budapesti munkásosztály védte a megtámadott Magyar Tanácsköztársaságot. A fehérterror, a Horthy- világ sötét napjaiban a budapesti munkásosztály bátorsága, harckészsége példát mutatott az egész ország munkásainak és parasztjainak.

Hányszor zengett itt fel Lenin szava a magyar proletárdiktatúráról: az elbukott elsőt követi a győzelmes második! És amikor a felszabadulás után megindult a nagy harc a nép boldog jövőjéért, a budapesti munkásosztály ott volt a harcok első sorában. Nélkülöztünk akkor, mégis megindultak a gépek a budapesti üzemekben. Félig megbénult, még háborús sebektől vérző hazánk országútjain még csak a felszabadító szovjet hadsereg teherautói hordták a nyersanyagot, s az élelmet, de Budapest, a budapesti munkás talpra- állt és dolgozott. Közben elsőként kiáltotta oda a tőkéseknek, a földesúrnak, hogy vége a régi világnak, kezdődik az új, a szocializmus világa. (Taps.) És a munkás, építő esztendők után, amikor 1956. októberében a néphatalomra támadt az ellen- forradalom, a nemzetiszínűre mázolt álarc mögött a% budapesti munkás- osztály legjobbjai vették észre először a nemzeti függetlenséget, az egész népet fenyegető veszélyt.

Az ellenforradalom vihara után itt Budapesten vonultak fel elsőnek a munkások, pártunk és a

szocializmus mellett és Budapest munkásosztálya járt és jár az élen abban is, hogy helyrehozzuk az ellenforradalom okozta károkat, felépítsük a szocialista Magyarországot. (Taps.) Elvtársak! Barátaink! Azt hiszem drága barátaink, kedves Hruscsov elvtárs, minden szép szónál jobban megértik a budapesti munkásosztálynak a szovjet nép és az önök személye iránti szeretetét, ha végignéznek e hatalmas téren és százezrek arcán láthatják az örömöt, amellyel Önöket fogadják.

Megnyitom Budapest dolgozó népének a felszabadulás ünnepén rendezett nagygyűlését. Borbély Sándor, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára kívánja üdvözölni a nagygyűlést.

Ezután Borbély Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a fiatalok nevében üdvözölte a vendégeket és a nagygyűlés részvevőit.

Utána a budapesti nők nevében Bodonyi Béláné, a Budapesti Nőtanács titkára mondott üdvözlő beszédet. I

Ezután Kádár János elvtárs emelkedett szólásra.

Kádár János elvtárs ünnepi beszéde

Kedves Hruscsov elvtárs! Kedves ■vendéjgeink! Kedves Dobi •eÖ.vtárs, Münnich elvtárs, Marosán elvtárs! Budapesti dolgozók!

— Üdvözlöm önöket legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felszabadulásunk napjának évfordulóján.

— Mai ünnepünknek különleges fényt ad, hogy e napon körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, élén Hruscsov elvtárssal, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkárával, a szovjet kormány fejével. (Nagy taps, éljenzés.)

Nagy öröm számunkra, hogy együtt ünnepelnek velünk annak a nagy népnek küldöttei,

amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadságunkért, (nemzeti függetlenségünkért a II. világháborúban és 1956 őszén, amikor ismét veszélybe került szabadságunk és nemzeti függetlenségünk.

Hruscsov elvtárs nem először jár Magyarországon, itt járt 1957 január elején is, az öt kommunista és munkáspárt budapesti tanácskozásán — az akkori nehéz körülmények között nem tudtuk méltóképpen fogadni őket. Most azonban Hruscsov elvtárs és a küldöttség többi tagja több időt tölt nálunk. Alkalmuk lesz találkozni nemcsak a vezetőkkel, hanem a magyar nép tömegeivel is. E találkozások során, drága vendégeink, bizonyosan érezni fogják mindenütt a magyar dolgozók szívéből feléjük áradó forró szeretetet.

Ez az őszinte, mély szeretet annak a pártnak, annak a kormánynak, annak a népnek szól, amely az

— élet minden területén — szüntelenül segítette és segíti szocializmust építő népünket. Személyesen szól ez a szeretet Hruscsov elvtársnak, aki a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának ipolitikáját képviselve oly következetesen, oly fáradhatatlanul harcol az egész világ népeinek békéjéért és biztonságáért.

Egész népünk nevében kívánom önöknek, kedves vendégeink, érezzék magukat Magyarországon úgy, ahogyan a testvér, a hűséges barát otthonában érzi magát az ember.

Elvtársak! Barátaink! 1945 április 4-én, amikor a diadalmasan előre nyomuló Szovjet Hadsereg kiűzte ha. zánk területéről a hitlerista hordák utolsó maradványait, megkezdődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünnepeljük, hogy megszületett a szabad és független Magyarország és hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás útja és ezen a napon ünnepeljük a megbonthatatlan magyar —szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.)

— Április 4-e a tények erejével hirdeti, hogy nemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar—szovjet barátság ösz- szetartozik és egymástól szét nem választható.

— Kóborolnak manapság a nyugati tőkés országokban egykori kiváltságaikat elvesztett magyar földbirtokosok, nagytőkések és levitéz- lett fasiszták, akik szeretnék szétválasztani nemzeti függetlenségünket a társadalmi haladástól, és mindkettőt a magyar—szovjet barátságtól. Ezek rágalmazzák a magyar kommunistákat és munkásokat, s minősíthetetlen rágalmakat szórnak a Szovjetunióra, mindent azzal, hogy ők „féltik” szabadságunkat, nemzeti szuverenitásunkat és függetlenségünket. Ezek az urak és imperialista gazdáik azt gondolják, hogy a magyar nép nem ismeri a történelmét, hogy a magyar nép emlékezete rövid. De a mi népünk nagyon is jól. ismeri a történelmet, nagyon jól meg tudja különböztetni a hamis szavakat a valóságtól. Azt hiszik tehát ezek az urak, hogy a magyar nép elfelejtette: hogyan adta el a magyar nemesség és burzsoázia nemzeti függetlenségünket 1867-ben a Habsburgoknak az úgynevezett kiegyezéssel és hogyan árulták később is a hazát fűnek-fának, a Vilmos császári német imperializmusnak, azután 1919- ben az Antantnak, majd Hitlernek? A magyar nép nem felejtette el ezt, s azt sem felejtette el, hogy ezek az urak a Horthv-korszak idején egyáltalán nem féltették nemzeti függetlenségünket a német, olasz, francia, angol és amerikai bankároktól és iparmágnásoktól, trösztöktől, amelyek valójában akkor a magyar nép sorsa felett rendelkeztek. A szabadság bajnokainak szerepében tetszelgő egykori földbirtokosok és nagytőkések, csak elődeik hagyományait folytatják ma is: miként elődeik, úgy ők is árulják a hazát, ezúttal némely .arperikai milliárdosnak. Csupán egy a különbség:

most olyasmit akarnak eladni,

ami felett ők már nem rendelkeznek és nem is fognak rendelkezni soha többé. (Viharos taps.)

Ez az ország a nép országa

— Most ez az ország a nép országa és soha többé nem lesz másé. A fel- szabadulással a munkásosztály vezette magyar nép vette kezébe az ország sorsát és a nép valóban a magyar történelem forradalmi hagyományait követi, azoknak a szabadságharcosoknak a hagyományait, akik harcoltak 150 éven át a török hódítók, majd 300 éven át a Habsburg hódítók ellen, 1919-ben pedig az Antant intervenciós csapatai ellen és utána a Horthy—Hitler-fasiz- mus ellen.

— A munkásosztály — saját fel- szabadulásáért küzdve — élére állt a nemzeti függetlenségért vívott harcnak és bizonyosak lehetnek benne a Nyugaton kalmárkodó urak: a magyar nép meg is védi az 1945-ben elnyert nemzeti függetlenségét. (Taps.)

A Nyugaton kóborló gyászmagyarok és imperialista főnökeik adják a süket embert és úgy tesznek, mint akik nem tudják, ki adta népünk kezébe a szabadságot, a nemzeti függetlenséget, kinek a vére hullott a szabad, független, Magyarországért. Azoké az uraké-e, akik a szovjet kormány kellő időben elhangzott figyelmeztetése ellenére 1941-ben belevitték Magyarországot Hitler oldalán a világtörténelem legvéresebb rabló kalandjába és akik utolsóként tartottak ki a náci bitorló mellett?

Nem!

A magyar nép szabadságáért és függetlenségéért, a magyar kommunisták és hazafiak és a szovjet nép fiai adták a legtöbbet, amit ember adhat, az életüket. (Nagy taps.) Vajon ki védte és védi azóta is nemzeti szuverenitásunkat, szabad életünket? Azok-e, akik minduntalan be akarnak avatkozni belső ügyeinkbe, akik nemcsak a diplomácia és propaganda minden eszközét vették igénybe, hogy meg- döntsék Magyarországon a nép hatalmát, hanem 1956. őszén a fegyveres ellenforradalmi támadás megszer vezésétől sem riadtak vissza? Velük szemben a Szovjetunió az, amely mindig Magyarország mellé állt, visszaverve a függetlenségünk ellen irányuló imperlialista beavatkozási kísérleteket, a Szovjetunió segített hatalmas nemzetközi tekintélyével, erkölcsi erejével, politikai tapasztalatával — és ha kellett és kértük — segített katonai erővel is nemzeti függetlenségünk, népi hatalmunk megvédelmezésében. (Nagy taps.)

Ki ne ismerné nálunk a jelentőségét és értékét annak a szüntelen gazdasági támogatásnak, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk, kezdve azon a nyersanyagon, amit közvetlen a fel- szabadulás után adtak —, hogy megindíthassuk gyárainkat — egészen addig a nyersanyagig és minden más féle segítségig, amelynek felhasználásával gyorsan helyreállítottuk az ellenforradalom okozta súlyos károkat.

Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszönheti, hogy 1945-ben újra és most már végérvényesen — ráléphetett az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején egyszer már megkezdett útra. Népünk szereti a Szovjetuniót, mert neki köszönheti, hogy szabad és független, mert a Szovjetunió segíti, hogy szabad és független is maradjon,

mert a Szovjetuniónak nagy szerepe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elmaradt agrárországból iparilag fejlett ország lett, amelynek népe jobban, kulturáltabban él, mint bármikor korábbi történelme során.

A magyar nép békét akar!

A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szövetségi hűség kapcsol össze bennünket azzal az országgal, amely a világbékének és benne hazánk békéjének is legkövetkezetesebb harcosa.

A magyar nép békét akar, békére van szüksége a haza szocialista felvirágoztatásához.

(Taps.) Két szörnyű világháború után j tudjuk mit jelentene egy újabb há- j ború, mit jelentene fiaink és leányaink szenvedése, városaink és fal- vaink pusztulása, de egy új háborúban — ezt is tudjuk — nem lenne hely a földön, ahol ember biztonságban élhetne. Az atom, hidrogén és rakétaháború tüze elérne minden népet és veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét.

A háborút azonban elkerülheti az emberiség, mert a háborút meg lehet akadályozni.

Kinek köszönhetjük és mi adja a reális alapot ahhoz, hogy valóban bízhatunk egy új háború elkerülhetőségében? Ezt annak a politikának köszönhetjük, amely a Szovjetunióban már negyven esztendővel ezelőtt a zászlajára írta a béke jelszavát és mindvégig kitart mellettev

(Nagy taps.) Ez a békepolitika minden nép számára megnyitotta az utat, s az imperialisták minden mesterkedése ellenére újabb és újabb milliókat hódít meg a békés együtt élés.

Ami a háború megakadályozásának reális alapját illeti, vajon mi rettenti el jobban a háborús gyújto- gatókat egy újabb véres kalandtól, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország iparának, tudományának, technikájának rohamos fejlődése, a Szovjetunió, a szocialista tábor növekvő gazdasági, politikai, erkölcsi és katonai hatalma és a népek békeakarata?

Nem is olyan régen, a magyar- országi ellenforradalom idején és utána bizonyos nyugati propagandisták — mint annyiszor 40 éven át — ismét arról szónokoltak, hogy a kommunizmus csődben van. A népi demokráciák és a Szovjetunió vereségéről beszéltek. Hallhattunk és olvashattunk olyat is, hogy a Szovjetunió elszigetelődött, elvesztette vezető szerepét a világpolitikában, hogy csődbe jutott a marxizmus—le- n.jnizmus. Azóta másfél esztendő sem telt el, s hol vannak ezek a propagandisták? Mit látunk? A szocialista országok Szovjetunió vezette tömörülése erősebb, mint valaha. (Nagy taps). Az egész világot ámulatba ejtette a Szovjetunió interkontinentális rakétája és a két szput- nyik. (Taps.) Az egész világ látja, hogy változatlanul a Szovjetunió a kezdeményezője a világpolitikában minden olyan akciónak, amely a béke

fenntartását és megszilárdítását szolgálja. A marxizmus—leninizmus tanításai a revizionisták minden erőlködése ellenére — tiszta fénnyel ragyogják be az emberiség jövőjét. Ehhez a Szovjetunióhoz, a békéért harcoló és a békét megvédelmezni képes hatalmas országhoz kapcsol bennünket, mély és megbonthatatlan barátság, (Nagy

taps.)

A Szovjetunió vezeti azt a tábort, azt a testvéri közösséget, amelynek mi is tagjai vagyunk — a szocialista népek táborát. Ennek a tábornak

tagjai kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartására, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvére építik. De nemcsak erre. Ezeken az elveken túl a szocialista országok kölcsönös viszonyának — mint ezt legutóbb a moszkvai tanácskozás nyilatkozata is hangoztatta — elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítség. Ebben a kölcsönös segítségben a proletámem- zetköziség eszméje ölt testet. Mi magyarok, az ellenforradalmi felkelés súlyos napjaiban tapasztalhattuk a proletárnemzetköziség erejét, és ezért

most a magyar dolgozók nevében — a közöttünk lévő szovjet vezető elvtársak által — az egész szovjet népnek forró köszönetét mondunk. (Lelkes taps.)

A külföldi és a hazai reakció mindent megtett, hogy hazánkat gazdasági csődbe és pénzromlásba kergesse. Le akarták rombolni mindazt, amit a nép 13 év alatt épített. A Szovjetunió és a baráti országok segítsége tette lehetővé, hogy a magyar munkásosztály, a parasztság és a néphez hű értelmiség áldozatos munkája révén nem kellett szembenéznünk az infláció és a nyomor rémével, hanem előre haladhattunk a gazdasági, politikai és kulturális építés útján. Az ipar egész évi termelése a múlt évben két százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben. A múlt évi mezőgazdasági terméseredmény a felszabadulás óta a legjobb volt. A munkások és alkalmazottak reálbére 14—16 százalékkal, a paraszt ság jövedelme 8—12 százalékkal magasabb volt, mint korábban.

A proletárnemzetköziség segítségével felszámoltuk az ellenforradalom okozta gazdasági károkat és tovább építjük a szocializmust hazánkban, (Taps.)

Pártunk ma erősebb, mint volt

Az ellenforradalom óta eltelt idők eseményei leleplezték az ellenségnek azt a rágalmát is, hogy a magyar nép szemben áll a kommunista párttal és nem óhajtja a szocializmust. Pártunk, miután megtisztította sorait az árulóktól és szakított a régebbi hibákkal.

erősebb lett, mint volt és összeforrva a tömegekkel, végzi nagy történelmi feladatát: vezeti a népet a szocializmus felépítésének útján. (Nagy taps.)

Népünk nagy tömegszervezetei és mozgalmai — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a nőmozgalom, a Hazafias Népfront — a párt vezetésével, a tömegek mozgósításával részt vesznek a szocializmus építésében. Ezek a vitathatatlan eredmények tanúsítják, hogy országunkban mély, kitéphetetlen gyökerei vannak a szocializmusnak.

A magyar nép már 1919-ben, a dicsőséges Tanácsköztársaság idején eljegyezte magát a szocializmussal és negyven esztendeje küzd a kommunista párt vezetésével a munkáshatalomért és a szocializmus felépítéséért. (Taps.)

Ezért teljesen felesleges és hiábavaló a nyugati imperialisták minden olyan próbálkozása, amely a népi demokratikus országok, köztük hazánk belső rendjének valamiféle „felülvizsgálását“’ célozza. A magyar nép négy évtizede küzd a szocializmusért. Súlyos véráldozatokkal pecsételte meg ezt a választását. Népünk ebben a kérdésben már 1919-ben döntött és e döntését nem másítja meg a nyugati imperialisták és prókátoraik mesterkedése sem.

Ugyancsak látja az egész világ azt is, hogy kudarcba fulladt ellenségeink kísérlete, hogy Magyarországot kiszakítsa a szocializmust építő

népek nagy testvéri családjából. Ellenkezőleg, a magyar nép az elmúlt másfél év alatt erősítette a testvéri népekhez és országokhoz, köztük elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait. (Taps.)

A szocialista államok szolidaritása nem irányul egyetlen más ország ellen sem, hanem a szocialista államok szabadságát és függetlenségét védelmezi. A varsói szerződés fontosságát és időszerűségét éppen azokban az időkben ismerhettük meg legjobban, amikor ránk támadt az ellenség, de ma is jól érthetjük, amikor a bonni nemzetgyűlés többsége elhatározta Nyugat-Németország atomfelfegyverzését. A német militarizmus már kétízben sodorta háborúba Magyar- országot. Most ugyanez a német militarizmus ismét kezdi fenyegetni Európa és benne hazánk népének békéjét.

A magyar nép egységesen és határozottan tiltakozik az ellen, hogy a német militaristákat atomfegyverekkel lássák el. (Felkiáltások: le velük!) Ismét kijelentjük, hogy mindaddig, amíg az agresszív északatlanti szövetség fennáll,

becsülettel és hűséggel teszünk eleget a varsói szerződés kötelezettségeinek, a szocialista országok segélynyújtási kötelezettségének, amely a leghatékonyabb védelem a feltámadt német militarizmus veszélye ellen. (Taps.)

Hűséges katonái vagyunk a világot átfogó békemozgalomnak. Ez a mozgalom, amely a békeszerető emberek százmillióinak akaratát fejezi ki, ma már olyan erővé vált, hogy egyik fontos gátja a nemzetek szabadságára, függetlenségére törő háborús kísérleteknek.

(Folytatás a 3. oldalon.)