Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-29 / 100. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

1958 április 29.

Visszasírt szép idők...

A minap népes csoport verbuválódott össze a nagykónyi tanácsnál. Egytől-egyig kisparcellán dolgozó parasztok voltak, olyanok, akik 1956-ban léptek ki a termelőszövetkezetből. S mert hivatták őket, elmentek. Még rájuk nem került a sor, beszélgettek erről is, arról is. Az egyik, Bauer György 10 holdas gazda így szólt barátaihoz:

— Kasziba Jóska, Barkóczi Jani, Ballkó Miklós mikor danutatok közösen a kocsmában, nem láttalak benneteket mostanában ... Az anyátok szentyit, míg a csoportban voltatok, minden héten legalább egyszer mulattatok. Hiányol ám benneteket a kocsmáros, nem tudja teljesíteni a tervét. Miért nem mentek?...

— Ne csúfolódj Gyuri, te is tudod, hogy nem lehet most... kevés a bankjegy, nincs idő. Amikor a csoportban voltunk, jobban ment, de hát most sokat kő dogozni, sok a fizetni való, nincs idő se, pénz se a danuláshó — adta meg a választ az egyik, Kasziba János.

MELLETTÜNK a különleges bőrszállító kocsin festett bőröket szállítanak a szomszédos raktárba. Klemencsics Antal, a Bőrgyár vixos műhelyének művezetője a távolodó kocsi után mutatva megjegyzi:

— Ezeket a bőröket már az új cser zési eljárással készítettük, ezután csak ezt fogjuk használni, ez olcsóbb, meg jobb is, mint az eddig alkalmazott cserzési eljárás.

A hosszú munkateremben a gépek mellett tisztítják, vékonyítják, vasalják a marhabőröket, amelyekből bakancsokat készítenek majd.

A műhelyben a vasalógép és í buffó-gép fel-felsüvöltő hangja hal- lik, munka közben keveset beszélget, tiek a munkások. Nem is igen tudnak egymással szót váltani, mert nagyon kell vigyázni a bőrre, hogy ne legyen selejtes, mert az nagy kár, hisz egy kissé, ha jobban bele szalad a kés tisztítás közben akkor több négyzetdeciméteres darabot kell kivágni és az egész bőrt le kell minősíteni ...

KLEMENCSICS ANTAL művezető ezután hosszasan beszél a bőrgyártási technológiáról, arról, hogy mindig jobb és szebb bőröket akarnak adni a hazai cipőgyáraknak, meg exportra is jobbat akarnak küldeni. Azután minden fordulat nélkül magáról beszél, hogy az elmúlt két év alatt négy fiatal ember tanulta meg mellette a szakmát. Jelenleg is a három műhelyrészvezető mellé, beosztottak egy szakérettségizett fiatalembert, hogy nagy gyakorlattal, alapos szakmai ismerettel biró főművezetőtől a legfontosabbakat sajátítsa el.

— Mert tudja — folytatja — nem mindegy az, hogy ki tanulja a bőrős szakmát. Volt olyan tanuló, aki első látásra a legjobbnak látszott, föléKözbe rájuk került a sor elintézték amiért mentek és ki-ki a maga dolga után nézett. Mi azonban néhány nappal később tovább folytattuk a beszélgetést Bauer Györggyel saját lakásán.

— Vissza sírjuk mi valamennyien a csoportot, mert ott jobb volt. Reggel 7-kor kezdtük a munkát, délután

6-kor meg már abba hagytuk. Most meg? ... — hajnalban megyünk és még 11 órakor is tesszük a munkát. Ha hiszik, ha nem, tavaly még tizenegy órakor is itt csépeltük a napraforgót az udvaron villanyfénynél. A csoportban más volt a helyzet. Ott néhány nap alatt elcsépelte a gép az egész évi termést. A csoportban nem kellett hetekig húzni a kaszát. A gabonát learatta a kombájn, meg az aratógép, nekünk csak kepézni kellett, meg odatartani a zsákot, ahol folyott a mag. A takarmánynak valót is lekaszálta a gép csak gyűjteni kellett. Most viszont kaszálhatunk, arathatunk hajnaltól nap estig, még sincs annyi, amennyi

nyes volt és ez veit a veszte, mert nem fogadta meg a tanácsokat, a maga feje után csinált mindent, sokszor úgy összekeverte a vegyszereket, hogy azokat a Sióba kellett borítani.

AZ A MÖDSZER, hogy elmondom az újdonsült művezető jelöltnek, rr.it hogyan kell csinálni, azután amikor én intézkedem, akkor mellém hívom, nézze meg, csakugyan úgy teszem, mint ahogyan mondom, azután rábízom a feladatok megoldását, először még „tisztes’’ távolból figyelem, vajon jól adagolja-e a cserzőanyagot, s ha nem szükséges közbeavatkozni, akkor talán én örülök legjobban, mert látom, hogy olyan embert kaptam, aki szeret s akar egyedül intézkedni, dolgozni.

SOK FÉLE FORTÉLYA, MÓDJA

VAN annak, hogyan kell nevelni a fiatalokat, az üzemrészben sok olyan fiatal munkás van, aki szereti a szak mát., Jascsületesen dolgozik nyq'lc órát, de van olyan is, aki napközben szívesen „beszélget“, míg gépe megy így munkájának kevés eredménye van. Tudja, ahány ember, annyiféle képpen kell velük beszélni, megértetni velük a munka egyes, esetleg nem tetsző fogásainak elvégzését.

Azt mondja, olyan egy művezető, mint egy tanító? Nem, még ennél is több; tanító, szakember, művezető, ha kell apa, ha kell barát, hogy ilyen vagyok-e, hát... mindegyiket csinálom, és legtöbbször sikerrel.

Közben kikísér a műhely ajtajáig, ott még visszatekintünk a munkásokra amint fényezik, festik, vasalják a bőröket, azután jó munkát kívánva Klemencsics Antalnak, a Si- montornyai Bőrgyár műszaki dolgozójának, kilépünk a műhelyből.

a közösből jutott. Mondtam én akkor is, amikor hordták szét a csoport vagyonát: — „Emberek ráfizetünk mi még erre.” Így is lett. Most szeretnénk mindent visszacsinálni, de hát nem lehet, volt jószágállomány, nincs jószágállomány.

— Már tavaly is hallottam, több volt csoporttagtól, hogy nélkülöz ebből is, abból is, meg én jó magam is így vagyok. Pedig tavaly még nem is volt olyan nagy a baj, hiszen a csoportból mindenki megkapta a takarmány- és gabonavetést. Nem is akármilyent kaptunk, olyan jól elmunkáltuk a földeket, megtrágyáztuk a vetés alá, hogy mindenkinek termett 16 q búza és 24 q árpa egy- egy holdon. Az idén meg jó, ha 5—6 q lesz. De nem is csuda, későn, kukorica után vetettük többnyire a búzát. Egyszántásba kellett vetni, nem tudjuk most fejtrágyázni se. Én nem akarok nagyot mondani, de tudom, hogy nagyon sok volt csoporttag a jövő ilyenkor már a boltban veszi a kenyeret meg a lisztet, pedig a 8—10 hold földje mindenkinek megvan. De hiába igyekszünk, iparkodunk a kisparcellán nem tudunk annyit termelni, mint a közösben és kevesebb a jövedelem is. Én csak magamról beszélek. 5 évig voltam a csoportba^, átlagban egy-egy hónapi jövedelmem 1200—1300 forint volt. Tudtam bútort venni, tudtam építkezni, a feleségem gyógyíttatta magát, most meg csak annyi van, amit éppen megeszünk.

Miért nem alakítanak akkor szövetkezetei? — kérdeztük.

— Az igazság az, hogy félünk a kezdeti nehézségektől. Hiszen megalakítottuk volna már az ősszel... szótak nekem már többen, hogy alakítsunk újra szövetkezetét. De én jó magam úgy vagyok, hogy én tudom mi az egy gazdaságot semmivel kezdeni. Két-három évig dolgozhatunk, mire lesz valami, egy közös gazdaságot nem lehet egy-kettőre kialakítani, jövedelmezővé tenni. De a vége úgy is csak az lesz, hogy újra szövetkezünk. Azt is megmondhatom, hogy az elsők, akik belépünk mi leszünk, akik már voltunk ott, mert tudjuk, hogy ott mi a helyzet. Máskülönben nem sírnánk visz- sza — adta meg a választ.

A beszélgetést szerettük volna tovább folytatni, de jött Bauer Györgyné, aki urát munkára invitálta, de még ő is elpanaszkodta, hogy milyen sokat kell dolgoznia, pedig beteges. Itt nincs pénz, hogy gyógyítássá magát...

Csak egy esztendeig gazdálkodtak kisparcellán, akik 5 esztendeig voltak a közösben, de ez az egy év is elég volt arra, hogy meggyőzze őket: a közösben könnyebb és jobb. Ezt ma már nem szégyellik megmondani. Mi csak azt tanácsolhatjuk a nagykó- nyiaknak: minél előbb alakítsanak ismét közös gazdaságot. Igaz, hogy a kezdet nehéz, de segít az állam, és ha előbb elkezdik, előbb túljutnak a kezdettel járó nehézségeken.

Molnár Lászlóné

—ács—

A „tanító44

0

—

HÍREK

L.

— Május 10-én a Bonyhádi „Vö— Majoson a közeljövőben megkezdik az idei községfejlesztési terv keretében a járdaépítést. 1441 négyzetméter járda készül el, amelyhez rendelkezésre áll már 158 mázsa cement. A községfejlesztésben szerepel még 300 méter hosszúságú villanyhálózatbővítés, az állami beruházásból történő hálózatbővítés mellett.

— Harmincezer forintos költséggel tatarozzák Janyapusztán az épületet, amelyben az iskola és a kul- túrház foglal helyet. A 30 ezer forintból Í0 ezer társadalmi munka lesz, amelyet az ottani lakosság — egyéniek és tsz-tagok végzik majd.

— Az utóbbi években nagyon sok új ház épült fel Tolnán, nemcsak az árvízkárosultak házai, hanem olyanoké is, akik saját erejükből építkeztek. Az új házakból nem hiányzik a fürdőszoba, amelyet vízvezetéken keresztül látnak el vízzel. Az udvarban ásott kútból motorral szivattyúzzák a vizet a lakásba.

rösmarty“ Járási Művelődési Házban a cigány együttes közreműködésével cigányműsort és bált rendeznek.

— Tolnán a május elsejei ünnepi műsor programjában úttörő-zászlóavatás is szerepel. A II. számú általános iskola leány csapatának ajándékoz zászlót a helybeli földművesszövetkezet.

— A Pécsi Nemzeti Színház május

9-én ismét Szekszárdra látogat: Sólyom László: „A nyomozás érdekében’’ című három felvonásos színdarabját mutatja be a Városi Művelődési Házban.

— Növekszik megyénkben a gyümölcstermő területek nagysága. Ebben az évben 226 hold gyümölcsöst telepítettek a megye termelőszövetkezetei és egyéni gazdái. Dunaköm- lődön például saját erejéből negyven holdas gyümölcsöst létesített a 21 taggal megalakult gyümölcstermelő szakcsoport.

A GYULAJI ASSZONYOK

Közel egy éve lesz annak, hogy Gyulaj községben megalakult a nő- tanács, de a megalakult nőtanács nem működött. A régi lelkes és aktív asszonyok összejöttek ugyan többször, beszéltek arról, hogy tenni kellene valamit. Hallottak a Gyermek- város építéséről, látták, hogy a környező falvakban milyen szép és jó munkát végeznek a megalakult nőtanácsok. Elhatározták az év elején, hogy ők is hozzáfognak a munkához, összehívták azokat a lelkes asszonyokat. akik segítségére lehetett számítani. Első ízben 25 asszony jött össze az Uj Barázda Tsz irodájába, megbeszélték az Országos Nőkonferencia anyagát és elhatározták, hogy összehívnak egy nőgyűlést. A január 23-án megtartott nőgyűlésre már 50 asszony jött el, kiegészítették a vezetőséget és hozzáfogtak a munkához.

Kiadták a téglajegyeket és az „egy marék toll“ mozgalom is beindult. A Gyermekváros megsegítésére 10 párnát gyűjtöttek, huzattal együtt, ebből hat darabot az Uj Barázda Tsz asz- szonyai adtak.

A gyűjtésben szép munkát végzett Faragó Jánosné, a nőtanács gazdasági felelőse.

Tartottak legutóbb egy nagyon jól sikerült bátyus páros bált, a bevételből 1457 forintot adtak a Gyermek- város javára. Ezen a bálon az idősebb emberek is jól érezték magukat és azóta is beszélnek a nőtanács által rendezett bálról. Kérték az asz- szonyokat, hogy máskor is tartson a nőtanács olyan bált, ahol az idősebb emberek is szórakozhatnak. Ez a kérdés késztette őket arra, hogy

május elsejére „apák bálját” terveztek. Az előkészületek folynak, asszonyokból és férjekből összeállított kultúrcsoport fog szerepelni és a KISZ tánccsoportja szórakoztatja az apákat. Külön még a nőtanács vezetősége üdvözli a férjeket. A bevételt szintén a Gyermekváros megsegítésére fordítják. — A IV. Nemzetközi Nőkongresszusra, ami június elején lesz Bécsben, 300 db béketikettet íratták alá az asz- szonyokkaL

Tizenkét asszony házról-házra járva beszélt az asszonyoknak a kongresszusról, céljáról és jelentőségéről.

Már különböző előadásokat is tartottak, közösen dolgoznak a KISZ- szel, a Hazafias Népfronttal, a Vöröskereszttel, a Szülői Munkaközösséggel. A Szülői Munkaközösséggel a gyermeknevelésről, a Vöröskereszttel pedig a gyermekparalízisról tartottak előadásokat.

Az ünnepségekre és rendezvényekre is mozgósítják az asszonyokat, az április 4-i ünnepségen például közel 100 asszony vett részt.

Május 1 méltó megünneplésére készülnek most az asszonyok, a többi között abban versenyeznek, hogy kinek a háza tája lesz a legtisztább és kinek a háza lesz szebben fellobogózva.

Az eredményes és jó munkájukért dicséretet érdemelnek a nőtanács tagjai, mert olyan szépen összefogva tevékenykednek. Külön dicséretet érdemel Kiss Tibomé, aki irányítja a községi nőtanács munkáját. A helyi pártszervezet továbbra is segítse mun kájukat, mert sok lelkes és áldozatkész, fáradságot nem ismerő asz- szony van a községben, akik bevonásával még sokkal eredményesebb munkát tudnak végezni.

Lóki Miklósné

Vj házasok vagyunk

Dalmandon már volt egyszer termelőszövetkezet s tagjai több mint 1000 holdon sikeresen gazdálkodtak. A két év előtti októberi események azonban szétzilálták őket és hosszú ideig úgy nézett ki, hogy nem is alakulnak újjá. Az emberek azonban, akik már egyszer belekóstoltak a szövetkezésbe, másképpen határoztak és Béke névvel új szövetkezetei alakítottak. Ez a nagy esemény ezév februárjában történt.

Hozzájuk, az új tsz látogatására indultunk.

— Tizenhárom taggal kezdtük a közös gazdálkodást és most harmincán vagyunk — mondotta Kőmíves József, a tsz elnöke. Megvolt a földünk, és valamennyiünk dolgozni akarása. Hozzá láttunk tehát a munkához. Készítettük a magágyat, vetettünk és ma arról

beszélhetünk, hogy az elvetett cukorrépa, zabosbükköny, tavaszi árpa és zab gyönyörűen sorol.

Nehéz volt a kezdet a dalmandi termelőszövetkezet életében is. Nem csüggedt azonban a tagság és eddig ritkán tapasztalt határozatot foganatosítottak. Az alapító tagoknak éppen úgy, mint az új belépőknek 1000 forintot kellett befizetni és ebből az összegből kezdték el a közös gazdálkodást. Ló- hermagot vásároltak, hogy vetni tudjanak és takarmányt vásároltak lovaik részére. Tervükben 20 darab kocasüldő és 10—12 darab vemhes üsző beállítása szerepel, amelyet vásárlásból év végéig 15 darabra szeretnének növelni.

— Tudja, új házasok vagyunk — folytatta mosolyogva az elnök — nem sok mindenünk van még, de a tagság nagy igyekezttel dolgozik. Dolgoznak, pedig jól tudják, hogy cséplésig nem tudunk egy fillért sem osztani, nincs miből.

A termelőszövetkezet elnökén kívül többen vagyunk a tsz irodájában s az emberek mind úgy vélekednek a jövőről, hogy majd igyekezünk és jövőre gazdagabbak leszünk. Van erre biztosíték is. Elsősorban a tagság szorgalma, a jó vetésforgó, a szerződött növények, a 15 holdas halastó, a daráló és nem utolsó sorban az 58 forint átszámított egymunkaegység érték.

A tagság nem éppen könnyű dolog megoldására vállalkozott, mert 300 hold földjük legnagyobb részt párholdas parcellákban van, mégsem hátrálnak meg, folytatják a munkát ott, ahol másfél évvel ezelőtt abba hagyták.

P. R.

T akctrékoskod j unk

I Az országgyűlés költségvetési vi- I tájában Antos István pénzügyminiszter elvtárs a költségvetési javaslat előterjesztésekor beszélt az egyé- ! ni pénztakarékosság fontosságáról is. I Rámutatott arra, hogy 1957-ben ata- I karékbetétek állománya az év elejéitől annak végéig majdnem két és 'félszeresére növekedett. 1958 első 'három és fél hónapja alatt több mint ,600 millió forint takarékbetétet hegyezett el a lakosság az Országos I Takarékpénztár fiókjainál. Ezzel 'kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az 'egyéni takarékosság egyre inkább tömegmozgalommá válik és ez fontos tényezője az életszínvonal megjavításának.

I Ne menjünk el szó nélkül a fenti megállapítás mellett. Ez is bizonyítja, hogy azok az emberek, akik hivatali kötelességként, vagy társadalmi munkában az egyéni takarékosság elterjesztését, népszerűsítését segítik, jó ügyet szolgálnak. A takarékoskodók számának növekedése azt jelenti, hogy mind több ember tanulja meg fizetésének, jövedelmének jobb beosztását és válthatja valóra a takarékoskodás segítségével vágyait: szépen berendezheti háztartását, rádiót, kerékpárt, motorkerékpárt, televíziót, bútort vásárolhat, vagy éppen saját családi házat építhet magának. Vagyis lényegileg jobb életkörülmények közé kerülnek az emberek, emelkedik életszínvonaluk. Ez pedig mindnyájunk érdeke, mindnyájunk haszna. Ezért ne sajnáljuk a fáradtságot, s terjesszük mindenütt a takarékosság gondolatát, hívjuk fel a nem beosztó, költekező emberek figyelmét a takarékbetétgyűjtésre — meglátjuk, ha ennek előnyeit tapasztalják, hálásak lesznek a jó tanácsért.