Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-26 / 98. szám
1958 április 26. TOLNA MEGÏKI NÉPÚJSÁG 3 Egy újítás — évi közel félmilliós megtakarítás Sok újítással — sőt néhány találmánnyal is — segítették már a Si- montomyai Bőrgyár dolgozói a bőr- kikészítés technológiájának fejlesztését. Több olyan új eljárást dolgoztak ki, melyeknek bevezetése nem csak saját üzemükben, hanem az ország többi bőrgyárában is segített növelni a termelékenységet, csökkenteni az önköltséget. Most ismét egy ilyen újításról számolhatunk be olvasóinknak, amit a krómos gyárrészleg négy műszaki dolgozója, Wächter János gyárrészleg vezető, Küzdy Endre gyárrészlegvezető helyettes, Miski Dániel, a cserzőműhely főművezetője és Horváth János, a kikészítőműhely főművezetője dolgozott ki az elmúlt évben. Az év eleje óta már az új kikészítési módszer szerint gyártják a cipőfelsőbőröket. Tervszerűbb munka — jobb eredmény — Dalmandi tapasztalatok — gcsan kérdezik, hogyan, minek köszönhető e pálfordulás? Alig egy hónappal ezelőtt Takács István elvtárs személyében új igazgató került a Dalmandi Gépállomás élére. Első ténykedése volt, hogy fel- töltötte a műszaki apparátust és Leállított még egy kovácsot, asztalost és motorszerelőt. Megvásárolta a már említett alkatrészeket. Tervei között szerepel még, hogy a műszaki vezetőket, a raktárost és a gépállomás dolgozói közül jónéhányat látogatásra Nagydorogra küld át, hogy ott megnézzék a raktár rendet, a gépek karbantartását, tárolását, javítását. MINDEBBŐL KITŰNIK, hogy a gépállomás régebbi vezetősége ludas azért, hogy a Dalmandi Gépállomásról többen csak legyintve beszélnek, de terhel itt másokat is a felelősség, például a Gépállomások Megyei Igazgatóságát. Hatáskörükbe tartozott volna, hogy az említett hibák mellett ne menjenek el bekötött szemmel. Rendet kellett volna teremteniök a gépállomás vezetői között és segíteni a jó kollektív szellem kialakításában. Néni kis szerep hárult volna a Gépállomások Megyei Igazgatóságára annak megértetésében, hogy társadalmi tulajdon védelme is van a világon, hogy a mindenáron való önköltség csökkentés nem helyes, mert a javítások minőségének rovására megy. Ez volt, de szinte egycsapásra és egyik hétről a másikra megváltozott sok minden. Az emberek ma már nem ötletszerűen kezdik, s hagyják abba a munkát, valamennyien törekednek arra, hogy éves tervüket túlteljesítsék, hogy becsületet szerezzenek a Dalmandi Gépállomásnak. Pálkovács Róza A TAVASZ bizony váratott magára és a késés miatt összetorlódtak a munkák. Igyekezni kellett a Dalmandi Gépállomáson is, hogy a termelőszövetkezetek és egyéniek igényeit gyorsan és jól kielégíthessék. S/ántottak a gépek, dolgoztak a tárcsák, hengerek, fogasok, vetőgépek és a traktorosok szorgalmas munkája nyomán szépült az 56 000 holdas határ. Igyekezetüket fényesen igazolja, hogy a legutóbbi dekádértéke- tés szerint tavaszi tervüket 44.1 százalékra teljesítették és ezzel a hatodik helyet szerezték meg. Munkájuk bőven van, erőgépeik jó állapotban vannak, a napokban igazságot tettek több vitás dologban, Ko- csoláról átcsoportosították a gépeket Gyulajra, mert ott két termelőszövetkezet van, Kocsolán pedig egy sem. A gépállomás igazgatójának olyan tervei is vannak, hogy körzetük 11 termelőszövetkezetével megbeszéli, hegy milyen gépei vannak a gépállomásnak, milyen gépekkel és mikor tudják kielégíteni a termelőszövetkezetek igényeit úgy, hogy mindenki egyformán kapjon és mindenki elégedett legyen. KEZD KIALAKULNI a gépállomás belső rendje. Az emberek biza- kodóbban. lelkesebben dolgoznak. A nemrégen vásárolt 70 000 forint értékű kombájn és cséplőgép alkatrész biztosítéka, hogy mire megsárguí a kalász, minden rendben lesz. Szép és dicséretreméltó dolgok ezek és merjük remélni, hogy a terv valóraválik. Vannak azonban kételkedők, akik évek óta ismerik a Dalmandi Gépállomást és nem éppen jó hírnevéről. Ezek az emberek joAz új gyártási eljárás lényege: A korrigált marhabőröknél az alapfestés elhagyása. A régi technológia szerint ugyanis a cserzés után a félkész bőröket hordókban a végleges fedőszínnek megfelelő alapfestésnek alapszínezésnek vetették alá. Ma ezt a műveletet elhagyják, megtakarítva ezzel jelentős meny- nyiségű — Nyugat-Németország- ból importált — anilin festéket. Ugyanakkor a kikészített felsőbőr minősége nem lesz gyengébb. Az újító kollektívának ezt a problémát kellett megoldania, hogy e munkaműveletet minőségi romlás nélkül el lehessen hagyni, s a félkész i bőrök így is lecsiszolhatók legyenek. I Biztosítani kellett azt, hogy az így gyártott bőrből készített cipő, ha i megkopik, vagy megsérül a bőr felülete, a sérülés helyén ne legyen más színű (ezt eddig az alapfestés biztosította). Éppen ezért a kenésnél olyan összetételűre készítik el a kenőanyagot, hogy annak egy része — vékonyan — beivódjék a bőrbe. Az újítás bevezetésével évenként közel félmillió forintra tehető az az összeg, amit a megtakarított import-festékanyag értéke kitesz. Természetes, hogy amennyiben a többi bőrgyárak is átveszik az újítást — egyelőre csak Simontornyán alkalmazzák — országosan sokkal nagyobb lesz a megtakarítás. Ez azonban nem az egyedüli előnye az újításnak. A régi módszerrel a félkész felsőbőröket színenként külön kellett gyártani és tartalékolni. Az alapfestésnél mindegyik bőrt a végleges színének megfelelő színűre kell festeni, így már a félkészárunál a gyártás befejezése előtt egy hónappal el kellett dönteni, hogy abból milyen színű felsőbőrt készítenek. Ez megnehezítette a gyár gyors alkalmazkodását a lakosság — a kereskedelem — néha bizony elég gyorsan változó igényeihez. Ma a félkész bőröket egységes, természetes alapszínben gyártják és csak megfelelő erősség szerint osztályozzák. Ha tehát a gyár kap egy rendelést bármilyen színű bőrre, azt három napon belül tudja teljesíteni. Az újítást egyelőre a korrigált marhabox felsőbőröknél alkalmazzák. De a kis kollektíva már folytatja a kísérleteket másféle bőrökkel is, így például kísérleteznek a vékonyabb, gyengébb borjúbőröknél is, az alapfestés elhagyásával. — Az értényi Nőtanács az elmúlt héten, csütörtökön és pénteken ösz- szejövetelt tartott. A község orvosa tartott egészségügyi előadást, pénteken pedig az asszonyok a Nőtan cs előtt álló feladatokat beszélték meg. Az egészségügyi előadást a nagy érdeklődésre való tekintettel, a közel- . jövőben megismétlik. — Kiss József foglalkozás nélküli, alsónyéki lakos április 19-én ellopta Gebes József kerékpárját a várdombi borbélyműhely elől. A kerékpárt a sértettnek visszaadták, Kiss József ellen pedig eljárást indítottak. — Az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaságban a közelmúltban 96 000 forint nyereségrészesedést o ztottak. A nyereségrészesedésből egy dolgozó, nyolcnapi munkabérének megfelelő összeget kapott. — Május 1-én mutatkozik be Bony- hádon először az 50 tagú bonyhádi cigány népiegyüttes. Az együttes a I „Férjhezmegy a cigányvajda lánya” című saját gyűjtésű népi játékot mutatja be. A tamási járási pártbizottság vég- rehajitóbizottságra az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaságban tartotta legutóbb a járási pártvégrehajtó bizottsági ülést. Napirenden szerepelt a kísérleti »•■'■’daság nárt=zervezetének beszámolója, a párt vezető szerepéről és irányításának érvényesüléséről. * Pincehelyen és Tamásiban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg Lenin elv— A biletyaei gimnázium első osztályának egyik legjobb tanulója Szte- van Cuca, a várostól meglehetősen távoleső Brbica községből jár iskolába. A 11 éves diák m nden nan kilométert gyalogol, de az év eleje óta még egyetlen nap sem hiányzott és sohasem késett el az előadásokról. — Pincehelyen és Regölyben a földművesszövetkezet vagyonvédelmi ankétot tartott a közelmúltban. Az ankétot nagy érdeklődés előzte meg. — A Zomba Szentgál-pusztái Jóbarátság Tsz tagjai az idén jó terméseredményeket várnak. Búzából 12 mázsás, árpából 14 mázsás, kukoricából pedig 16 mázsás (májusi morzsolt) átlagtermésre számítanak. — Ruppert Béla dunaszentgyörgyi lakos nemrégiben megjelent L. Balog József tamási lakos pincéjében és megfázására hivatkozva egy pohár bort kért közben ellopta a falon levő zsebórát. Ruppert Bélát elfogták és eljárást indítottak ellene. Á tamási járás pártszerveinek életéből társnak 88. születésnapjáról. A Tamásiban tartott ünnepi megemlékezésen közel kétszázan vettek részt. * Kócs Árpád elvtárs, a tamási járási pártbizottság titkára, az elmúlt napokban Magyarkesziben fogadónapot tartott. Ennek keretében mintegy hetvenen fordultak hozzá kérdéssel panasszal. Kócs elvtárs a jogos panaszok elintézése érdekében a meg- felelő intézkedéseket megtette. A decsi iskolaépítés és a mi véleményünk Vontatók hordják a téglát a decsi tanácsház melletti piactérre. Láthatóan nem is kis menyiséget raknak itt le. — Csak nem a tanácsházat akarják bővíteni? — Dehogy. Iskolát akarunk építeni. — Itt a piactéren? Hiszen itt a hely is kicsi... — Nem itt, hanem vagy tíz kilométerrel „odébb”. — De akkor miért itt rakják le a téglát? — Hiszen éppen ezt kérdezzük mi is, mi, akik építtetni akarunk. A decsi tanácsnál zajlott le ez a beszélgetés. Titokzatosnak, érdekesnek tűnt, ezért aztán tovább érdeklődtünk, mire kiderült, hogy itt egy nagyszerű helyi kezdeményezés kezdődő kálváriájáról van szó. Még nem fejeződött be az ügy, a felelős-égre ,is kevésbé lehet hivatkozni, de éppen ezért talán még időben lesz, ha a nyilvánosság elé visszük az ügyet. A községi tanács elhatározta, hogy a „Decsi Alföldön”, a nagykiterjedésű tanyavilágban építtet egy iskolát az úgynevezett Gyöngyösoldalon. Ezt a tervet a tanyai lakosok kulturális elmaradottságának felszámolása érdekében dolgozta ki a tanács. Az itteni gyermekeknek körülbelül négy kilométert kell gyalogolniok a legközelebbi iskoláig, azaz kellene gyalogolniok, mert emberileg nézve is ez képtelenség. Így aztán az itt lévő mintegy 50 tanköteles gyermek lényegében tanulás nélkül növekszik és feltűnően nagyarányú ezen a részen az analfabétizmus. A kéttantermes iskolára, a tanítói lakásra a tervet társadalmi munkával — ajándékképpen — elkészítette a Nagytétényi Metallochémia. Ez tehát nem került pénzbe. Sőt, még szakember-segítséget is ígértek az építkezésekhez. Jelentős társadalmi munkát ajánlott fel a környékbeli lakosság, a községfejlesztési alapból megvásároltak és meghozattak vasúton 50 000 téglát s egyéb formában is segíteni ltudták volna az építkezés költségeinek a fedezését. A tanács szerint tehát az építkezés anyagi feltételei lényegében biztosítottak voltak. Igen ám, de az építkezéshez engedély is kell. Kérték az engedélyt a járási tanácstól. Az engedélyt meg is kapták. Mire megérkezett a tégla — a járási tanács visszavonta az építkezési engedélyt, rendelkezésekre hivatkozva. Ugyanis a rendeletek értelmében kulturális épületet kültelken csak tanyaközpontban, üzemegységben stb. lehet építeni, márpedig a szóban forgó Gyöngyösoldal nem tanyaközpont, nem is üzemegység, hanem egy szétszórt település. A rendeletek szerint tehát a járási tanács „jogosan” vonta vissza az építkezési engedélyt, de a rendelkezés szerencsére rugalmas és van egy olyan pontja is, hogy egyéb helyen is lehet például iskolát építeni kivételesen indokolt esetben. Azt viszont már nem a járás, hanem a megye jogosult elbírálni, hogy fennállnak-e a szükséges kivételes indokok, ami miatt ott szükséges az iskola felépítése. A községi tanács fellebbezett a Megyei Tanács végrehajtó bizottságához, kérte, hogy a jogszabályok értelmében engedélyezze az iskola felépítését. Az ügy tehát még nincs lezárva, ugyanis a fellebbezés nemrégiben történt, és a Megyei Tanács VB még nem dönthetett. Nem tudjuk, milyen lesz a döntés, „nemhivatalosan” hallottunk olyan dolgokat, hogy van, aki támogatja, van, aki ellenzi a decsiek tervét, Ebből következtetve az elutasítás is, az engedélyezés is lehetséges. Ezért mondjuk el mi is véleményünket, még mielőtt döntés születne. Véleményünk szerint feltétlenül indokolt a decsiek kérelme és csak dicséretes az a törekvésük, hogy igyekeznek megoldani a tanyavilág kulturális problémáit. Ennek egyik alapja éppen egy iskola megépítése, hogy legalább írni-olvasni megtanulhassanak a gyermekek. A kivételes körülmény tehát adva van, így a jogszabályokba is „belefér” az engedélyezés. Ha távlati tervekben gondolkodunk, ez is indokolttá teszi az iskola megépítését: a nagykiterjedésű termőföld miatt ugyanis feltétlenül szükséges* hogy emberek lakják ezt a vidéket, különben parlagon maradna a föld. Meg kell jegyezni még azt is, hogy már az eddigi huza-vona is többlet- költséget követelt, mert a téglát nem szállíthatták mindjárt a helyszínre, hanem a községben le kellett rakni. Boda Ferenc Sstálinvárosi emlékek Minden magyar ember joggal büszke szocialista iparvárosunkra, Sztálinvárosra. így aztán elképzelhető, mennyire megörültem, amikor közölték velem, hogy részt vehetek a Sztálinvárosban április 5-én tartandó nagygyűlésen. Számtalanszor láttam már fényképet szocialista városunkról, s enyhe várakozást éreztem az utazás előtt. Valahogy a szememben túl nagynak tűnt az ellentét a képek mutatta iparváros és a régi Dunapentele között. A városban való tartózkodásom kétségeimet a legteljesebb mértékben eloszlatták. Amikor megláttam a gyönyörű vasútállomást, a moő,ern házakat, tiszta utcákat, a Dózsa filmszínházat, a sporttelepet, olyan gondolatom támadt, hogy szocialista városunk még Budapestnél is szebb lehet néhány év múlva. S ekkor tudtam csak igazán felmérni a múlt és a jelen közötti ellentétet, ekkor fogtam fel, hogy milyen nagyjelentőségű volt hazánk számára a felszabadulás. Ilyen gondolatok viliództak bennem, amikor a mellettem elszá- guldó személygépkocsikat, autóbuszokat, teherautókat nézegettem, amelyek a töméntelen sokaságot, a nagygyűlésen megjelenni óhajtó emberek tömegét szállították az új állomásról be a városba. A főteret már jóval a gyűlés előtt ellepték a vidékről idesereglettek és sztálinvárosiak egyaránt. Senki sem unatkozhatott, mert a városi tanács gondoskodott hangulatról is: az úttörőzenekar és a városi tanács zenekara szórakoztatta az ünneplő embereket. S amikor kezdetét vette a nagygyűlés, a díszemelvényre felsorakozó szovjet párt- és kormányküldöttséget és a magyar pártvezetőség és kormány néhány tagját a főtéren feketélő óriási tömeg lelkes tapsa és éljenzése kísérte. N. Sz. Hruscsov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője kalaplengetve válaszolt a kedves fogadtatásra. A jelenlévő újságírók ugyancsak dolgoztak. A felszólaló Kádár János elvtárs hatalmas tapsot kapott. Utána Kozlov elvtárs kért szót. A szovjet küldöttség nevében üdvözölte a nagygyűlést és kifejezte, hogy milyen nagy élmény volt mindnyájuk számára ezt a sztálin- városi látogatás. Hruscsov elvtárs is beszélt. S azzal nyerte meg a többi között a nagygyűlés közönségének tetszését, hogy közvetlen módon mondotta el, amit akart. Derültséget keltett tréfás mondataival. Beszédét komolyra fordítva elmondta, hogy a szocializmus és a kommunizmus ellenségeinek mi azt mondjuk: szidhatnak bennünket, mi azzal npm törődünk, de ha hozzánk nyúlnak, azt megkeserülik! S e szavak után a szovjet kommunista párt és kormány vezetője hosszú, lelkes tapsot kapott. Kifejezte, hogy bármennyire is üvöltenek ellenségeink, győzelmünk elkerülhetetlen, ügyünk győzni fog! A gyűlés után a kikötőt néztem meg és több társammal sétáltam a kellemes látványt nyújtó Duna-völgyben. A kikötőben nem volt élet, a hajók, uszályok, von- tatógőzösök mozdulatlanul vesztegeltek a rakpart mentében. De így is magam elé tudtam képzelni ennek az annyira fontos kikötőnek egy-egy mozgalmas napját. A helytörténeti kiállításon tett látogatásomkor lelki szemeim előtt fellebbent az idő súlyos leple a város közel 4000 éves múltjáról, szinte magam előtt láttam a rómaikori katona-települést, amely a Duna partján volt. A kiállításon az érdeklődő az ókori agyagedényektől, üvegektől kezdve a legújabb kor történelméig sok tárgyat láthat. A múzeumtól a város belseje felé haladva, meglepett, hogy oly sok ember igyekszik egy irányba, az Arany Csillag Szálló felé, ahol Sztálinváros kedves vendégei, a szovjet küldöttség tagjai, ebédeltek. Igen megható volt az emberek figyelme. Várták a szálló előtt a küldöttség tagjait és búcsúztatták őket. Amikor aztán jönnöm kellett haza, bizony szívesebben maradtam volna még ebben a kedves, szép városban, amely pár órai ottlétem alatt nagyon közel került szívemhez. KOLB JÓZSEF IV. B) Tamási, gimnázium ÚJ KÖNYV Tolnai Lajos: VÁLOGATOTT MÜVEI Tolnai a századvégi prózaírásnak egyik legvitatottabb alakja. A kor- társ-irodalom félretolta, lenyomta, nyomorúságba taszította, már-már minden elismerést megtagadott tőle; a népi írók. elsősorban Móricz Zsig- mond, újra felfedezték, mintegy elődjüknek tekintették prédikátori indulataival, vad bátorságával, kíméletlen valóság-látásával. (Rangját azonban máig sem tisztázta az irodalomtörténet, legfeljebb irodalom történeti helyét. Ebben a kötetben a legjava Tolnai, a klasszikus mutatkozik be a Bach-korszakról szóló regényével, amelyben félelmetes képet ad a lezüllő dzsentriről és a Bach- korszak bevándoroltjai kezén nyomorúságosán kapitalizálódó magyar földbirtokról. A regény mellett legjava novellái is szerepelnek, amelyek még Tolnai ismerőit is meglepik finomságukkal. HÍREK
