Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-24 / 96. szám

1938 április 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A TERVEK Tizenhárom, pártalapszervezet negyedévi munkaterve fekszik előttem. A dombóvári járásból érkeztek, onnan, ahol egykor, nem is olyan rég, alig 13 évvel ez­előtt Eszterházy Pál herceg még mintegy 32 000 hold földdel ren­delkezett. Az egykori cselédek, akik jól ismerték a botosispánok kegyetlenkedéseit, készítették eze­ket a terveket. A munkatervek — a szó legne­mesebb értelmében véve a mun­ka, mégpedig a pártmunka tervei. Nincsenek ezekben frázisok. Rö­viden, tömören csak a napirendi pon tok címeit sorolták fel a tervek ké­szítői. Meghatározta 13 kommunista kollektíva azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket a második negyedévben akar elvégezni. Sok­rétű, igen gazdag programot ál­lítottak össze a pártvezetőségek, benne tükröződik egy egész járás élete. Nehéz lenne még csak cím­szavakban is megjelölni azokat a kérdéseket, amelyeket pártvezető­ségi üléseken, taggyűléseken vitat­nak meg az elkövetkező két, há­rom hónapban. Csupán néhány kiragadott példa álljon itt szem- léltetőül: a községi tanácsok mun­kája; a községfejlesztési tervek végrehajtása; a társadalmi tulaj­don védelme; a tömegszervezetek tevékenységének megvitatása; a falvak áruellátása és az árufelvá­sárlás; növényápolás, aratás, csép­iéi; a kultúrmunka számos terü­lete, mint például az iskolánbelüli oktatással kapcsolatos tennivalók; Itözbiztonság; sport; a gépállomá­sok kapcsolata a termelőszövetke­zetekkel — és lehetne még sorol­ni tovább. Miről beszélnek ezek a tervek? Mindenekelőtt arról, hogy a párt- szervezetek tervszerűen végzik munkájukat. A tervszerűség ala­posabb, sok részletre kiterjedő munkát tesz lehetővé, egyik biz­tosíték arra, hogy valamennyi kommunista kap pártmegbizatást, kap munkaterületet, ahol politikai munkát fejt ki. Azt a felelősséget is tükrözik ezek a munkatervek, amelyet a kommunisták a dol­gozók iránt éreznek. Az adott te­rület vezetőivé lettek, nemcsak beleszólnak egyes ügyekbe, ha­nem kezdeményezői is számos ak­ciónak. Irányítók, vezetők, saját gaz­dáik lettek az egykori cselédek. Gazdák lettek az egykori kisem­mizettek, a soha meg nem kérde­zettek, akik elnyomatásuk idején azzal a csekély jogukkal sem él­hettek, amit a törvény itt-ott még csak biztosított számukra. Hány cseléd volt rászorulva arra, hogy gyerekét visszatartsa az iskolából, mert szüksége volt gyermeke munkaerejére is, hogy valameny- nyire is fenntarthassa a családot. S most ezek az emberek, akik azóta pótolták tanulmányaikat, s akiknek látóhatáruk az elmúlt esz­tendőkben igen nagy mértékben kiszélesedtek, megvitatják, bele­szólnak, irányítják a község éle­tét. Erről beszélnek szótlanul is a munkatervek. K. BALOG JANOS Néhány indát A próbázás előtt — Levél — Mi, szakályi úttörők adtunk köz­ségünk dolgozóinak az év folyamán tarsolyunkból nótát, táncot, dalt, mesejátékot. Most is nagy izgalommal készülődünk, tanulunk, de ez egyszer nem tánc, dal, mesejáték, színdarab előadására, hanem az úttörő próbá- zásra. Telik-múlik az idő. Pajtások, köze­ledik a próbázás napja! Nálunk is május 1-én lesz az úttörőavatás, mint sok más községben. Addig min­den pajtásnak le kell tennie az újonc­próbát. Mi, az 1633. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai, izgalommal ké­szülünk és várjuk a próbázás napját. A regölyi pajtásokkal baráti találko­zót rendezünk, amin, reméljük, őszin­te, önzetlen barátság fejlődik ki köz­tünk és a két falu között. E talál­kozón, április 27-én ejtjük meg a próbát a csernyédi völgyben. A Megyei Úttörő Elnökség veze­tőit ezúton is szeretettel meghívjuk vendégünknek. A próbázás után, hogy kedvünk még jobb legyen, — gulyást főzünk. Reméljük, ez még a próbázásnál nem valami jó eredményt elért paj­tások kedvét is felvidítja. Persze, a gulyáslevest mi, úttörők fogjuk el­készíteni. Úttörő vezetőnk már tudtunkra adta, hogy mind Szakályból, mind Regölyből a bennünket, úttörőket tá­mogató nevelők is elkísérnek, ök lesznek a próbázó állomások vezetői. őrsvezetők! Pajtások! Akarjátok, hogy őrsötök minden tagja sugárzó arccal térjen haza a kirándulásról? Ha igen, egész évi munkánk leméré- sére készüljetek! A hátralevő időt még jól felhasználhatjátok! A szakályi úttörők nevében: Máthé Melinda rajtanácselnök A paksi járás termelőszövetkeze­teiben a legutóbbi hetekben 26 csa­lád, 39 tag lépett be. Az új belépők 57 hold földet vittek be a közös gaz­daságokba. A nemrég alakult sár- szentlőrinci Kossuth Termelőszövet­kezetbe az elmúlt hetekben ismét hét tagot vettek fel, akik már dolgoznak is a szövetkezet nagy tábláin. A kajdacsi Igazság Győzelme Ter­melőszövetkezetbe is tíz tagot vettek fel a közelmúltban. S még arról is beszámolhatunk, hogy az Igazság Győzelme tagjai és a kiskajdacsi Béke Tsz tagjai elhatározták, hogy egyesítik közös gazdaságukat. Azért döntöttek így, mert ha több lesz a föld, több állatot tarthatnak, keve­sebb adminisztrációs és irányító munkát végző emberre lesz szükség: — eredményesebben gazdálkodhat­nak. Az egyesítés után a kiskajdacsi Béke Termelőszövetkezet üzemegy­sége lesz a községben lévő Igazság Győzelme Tsz-nek; A Tamási Járási Tanács Mezőgaz­dasági Osztályáról jelentették, hogy a termelőszövetkezetek között a já­rásban első a tamási Új Elet Tsz. Eb­ben a közös gazdaságban már elvé­gezték az őszi gabonák tavaszi ápolá­sát, fejtrágyázását, az évelő pillan­gósok tavaszi ápolását, földbe tették már a burgonyát és a többi kora­tavaszi növények vetőmagját is. Eb­ben a szövetkezetben csupán csak a kukorica elvetése van vissza. A tag­ság szinte minden nap részt vesz a közös munkában, mintaszerűen mun­kálják meg a földeket és nagy gon­dot fordítanak az állattenyésztés fej­lesztésére. Már az idén eddig 120 kö­vér sertést adtak el az államnak és jelenleg is száztizet hizlalnak. Az év végéig összesen 400 darab hízott ser­tést adnak el. A szövetkezet saját erejéből minden hónapban 10 forint előleget oszt a tagoknak. Az egyéni­leg dolgozó parasztok látják, hogy a termelőszövetkezeti tagok hogyan boldogulnak a közösben és egyre töb­ben kérik a felvételüket. Ebben a gazdasági évben már 27 új tagot vet­tek fel a szövetkezetbe. Jelenleg is vannak dolgozó parasztok, akik fel­vételüket kérték a közösbe. A bölcskei Petőfi Termelőszövetke­zetben is kielégítő ütemben haladnak a tavaszi munkák. Itt is földbe tet­ték már — a kukorica kivételével — a tavaszi növények vetőmagját. Kü­lön említésre méltó, hogy a szövet­kezetben 28 hold étkezési zöldborsót termelnek. A borsó szépen fejlődik még e héten elvégzik az első kapá­lását. — A Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz eddig 41 bejelentés érke­zett, amelyeknek vizsgálata folya­matban van. Egyébként a járási népi ellenőrzési bizottságok létrehozása megyénk hat járásában és Szekszárd városban befejeződött. Nagy vasút — kicsiben A vasúti sínek folyóméterenként alig nehezebbek 10 kilónál, s a sí­nek is olyan keskeny nyomközűek, hogy felnőtt ember könnyen át­lépheti. A személy és teherszál­lító vagonok valamikor lóvonta- tásra készültek, most kis Diesel mozdony vontatja ezeket. Dombóvár. A gazdasági vasút pályaudvara néhány pár sínnel, teherkocsikkal és a pályaudvaron várakozó vegyesvonattal fogadja a látogatót. A forgalmi iroda ab­lakán a függönyt elhúzták, jelezve ezzel azt, hogy a jegykiadás meg­kezdődött, s néhány perc múlva indul a vegyesvonat Inám felé. A váróterem üres. Nincs olyan nctfjV forgalom mint a nagyvasúton, nincs söntés, ahol vonatokra váró emberek csapják agyon az időt. Kint a pályaudvaron pedig még jelző sincs, ami a mozdonyvezetőt, a vonatvezetőt utasítja. Különben mindenben kicsinyített mása a nagyvasútnak. De még sem az! A gazdasági vasutaknál mások a lehetőségek, de a vasúti rend a fegyelem az azonos. A forgalmi irodában Farkas István elvtárssal, a főnökkel be­szélgettünk a gazdasági vasút munkásairól, a feladatokról, a tá­volabbi tervekről. A múltról ke­vés szó esik, mert igaz az, hogy húsz-harminc éve építették a vasutat, de akkor lóvontatású ko­csik jártak, és személyszállítás nem volt, a teherárut is csak a földbirtokosok szállították gazda­ságukból a mintegy tíz kilométe­res vasúton. A jelenről már többet tudnak mondani. Az elmúlt években egész sor olyan községet kapcsoltak be a kisvasúti hálózatba, amelytől tá­vol van a nagyvasút, és autóbusz- járata sincs. Dombóvárról, So- mogyszil, Gölle, Inám, Szentiván, Attala, Cserepespuszta, Nak, Vá- rong, Láp afő, Nosztány, Szilfás, Mászlony, Konda és Dalmand köz­ségekbe lehet kisvasúttal árut és személyeket szállítani. Itt is menetrend szerint közle­kednek a vonatok mint a nagy­vasúton. Éppen olyan sok baj van a szállíttatókkal, az utasokkal, mint a nagyállomáson. Itt is elő­fordul, hogy az utas lemarad a vonatról, hogy a szállítónak kocsi­álláspénzt kell fizetnie. Az emberek a „kisvasutasok’’ már több év óta együtt vannak. Többen közülük a nagyvasúttól ke­rültek ide. S ezek az emberek az irányító szerepet töltik be. Ilyenek többek között Farkas István ál­lomásfőnök, Várnai János, Sváb János vonatvezetők. A vonatok most még csak 15 ki­lométeres sebességgel közlekednek. De a távolabbi terv az, hogy át­építik a vasutat, nehezebb sínekre, jobb alépítményre, akkor megrö­vidül a menetidő, gyorsabban köz­lekedhetnek a vonatok. A távolab­bi terv még az is, hogy egészen a Balaton vidékéig felvezetik a gaz­dasági vasutat, és modern sze­mély- és teherkocsikat állítanak forgalomba. Amíg ez megvalósul, addig is a lehetőségekhez képest, a legjobban oldják meg feladatai­kat. Amíg mindezt megtudtam Far­kas István főnöktől, elérkezett a vegyesvonat indulási ideje, és a forgalmista indítási engedélye után lassan kigördült a kis pálya­udvarról a vonat Inám község felé, Kadlicskó Lajos mozdonyve­zetővel, Szigeti Lajos vonatvezető­kalauzzal, Horváth János fékező­vei, mintegy harminc utassal és két teherkocsi áruval. P. J. Az idei szokatlan időjárás egyrészt szükségessé tette, hogy az őszi gabo­nák fejtrágyázását termelőszövetkezeteink és az egyéni gazdák elvégez­zék, másrészt pedig, hogy e munkával igyekezzenek, mivel a tavaszi munka, éppen az időjárás következtében eléggé összetorlódott. A megye területén termelőszövetkezetek és egyéniek vetéseit figyelembevéve több mint 32 000 holdon fejezték be eddig ,«,z ősziek fejtrágyázását és még 4—5000 holdon végzik el ezt a munkát. Képünk egy őszi búza tábla fejtrágyázását mutatja. H-I-REK — A Furkó pusztai Kendergyár az I. negyedévi tervét 102.7 százalék­ra teljesítette. Az önköltséget 8 száza­lékkal csökkentette a tervezetthez viszonyítva. — Takács Gézáné mözsi lakos el­len eljárást indítottak, mert ellopott Kvanduk Jánosné lakásáról egy függönyt, egy térítőt, egy dunnahu­zatot, mintegy 800 forint értékben. Az ellopott tárgyakat lefoglalták bűn­jelként, — Érdekes kiállítás nyílt meg a bonyhádi járási kultúrházban „Az atomháború és a béke szolgálatá­ban" címmel. Magyar és német nyelvű magyarázattal 50 képben mutatják be az atom történetét. A kiállítást már az első napokban is igen sokan megtekintették. — Tűz keletkezett a nagykónyi földművesszövetkezeti szénatelepen, elégett körülbelül 500 mázsa széna és mintegy 100 mázsa alomszalma. A tűz úgy keletkezett, hogy egy Sallai nevű bonyhádi szénapréselőgép tulaj, donos megbízásából hozzá nem értő emberek gázolajjal akarták bemele­gíteni a motort, miközben szikra pat­tant ki a gépből. Az ügyben folyik a nyomozás a felelősség megállapítása és a felelősségrevonás érdekében. — Korszerűsítik a decsi földmű­vesszövetkezeti cukrászdát: beállíta­nak többek között egy kávéfőzőgépet is. Ugyanakkor jelentősen megnöve­lik az árukészletet is, hogy ki tud­ják elégíteni a vendégek igényeit. — Bartos József magyarkeszi la­kos a tél folyamán kilőtt egy őzbakot a magyarkeszi védterületen és húsát 10 forintos áron forgalomba hozta. Bartos rendelkezik ugyan fegyver- tartási engedéllyel, „vadász’’, de neki sem szabad védterületen vadászni — ezért eljárás indult ellene. — A kisgyermek tüzet okozott Felsőnyéken. Hérincs György öt éves Lajos nevű unokája az udvaron ját­szadozott és meggyújtotta a szalmát a konyhából kivitt gyufával. Több gazdasági felszerelés, takarmány és szalma égett el. A kár mintegy 12 000 forint. * Lapunk április 13. számának első oldalán képeket közöltünk a kisipari szövetkezetek kiállításáról. Az egyik képen látható családi ház modelt nem a Szekszárdi Építőipari KTSZ tanulói készítették, hanem Érett György kőműves, a Bonyhádi Építő­ipari KTSZ dolgozója. Bútorokat ad a megyei tanács a legjobban rászoruló művelődési otthonoknak A megyei tanács művelődésügyi osztálya mintegy 120 000 forint érték­ben különböző bútorokat vásárol és azoknak a művelődési otthonoknak és könyvtáraknak juttatja, amelyek felszerelése a leghiányosabb és emiatt élénk kulturális élet a köz­ségben nem tud kialakulni. A bútor- vásárlás keretében 16 szekrényt, 500 széket, 20 asztalt és három könyv­tári katalógus-asztalt vesz a műve­lődésügyi osztály és oszt szét a műve­lődési otthonok között. Faültető iskolások ... Kedden délután kivonultak a tolnai I. számú általános iskola nyolcadikos fiútanulói a Dunapartra. Néhányan egy-egy nyaláb facsemetét cipeltek, a többiek ásót, lapátot. Ezek után már könnyű volt a következtetés: fa­ültetéshez készülődnek. Lent a Dunaparton néhány felnőtt ugyancsak facsemetét ültetett, a fia­tal nyárfásban pótolták a „foghíja­kat”. Az iskolások az egyik felnőtt irányításával láttak munkához, olyan igyekezettel, mintha legalábbis egy egész erdőt akarnának ültetni. — Nem úgy, te ... először a porha nyó földet kell visszarakni — magya­rázza egy szürkekabátos, szőke fiú, Schmidt János, a társának. Jancsi a csemetét tartja, a (másik a földet szórja vissza a gödörbe lapátjával. — (Hallgassatok a Jánosra, ő a szakértő... — mondja a felügyelő tanítónéni, és magyarázóan teszi hoz­zá: — Otthon van kertjük, és ott fog­lalkozik eféle dolgokkal.. : Beszélgetés közben kiderül, hogy más osztályok is voltak már kint fát ültetni. — A húgom azzal dicsekedett, hogy ők fejenként 25 fát ültettek el — mondja Dala Lajos. A fiatalember, aki az ültetést irá­nyítja, megjegyzi: — Nem tudom, majd mennyi ma­rad meg ezekből a csemetékből. Akik itt laknak a közelben, azt mondják, hogy a sportolók tördeltek ki sokat a régebbi ültetésből. —■ Nem tudjuk, milyen sportolók lehettek azok — veszik védelembe a fiúk a sportolókat. — Aki sportolni akar, az nem idejön, hanem a sport­pályára. A nyolcadikosok igyekeznek meg­védeni a sportolók becsületét, ami nem is csoda, hiszen többségük sportol. A faültetés miatt elmaradt például a labdarúgó edzés. Nem baj, majd pótolják. Közben megered az eső. Egyik-má­sik fiú bizonytalankodik, abbahagy­ják-e a munkát, vagy sem. Az apró kis Dalrnan Laci megjegyzi: — Nem baj, ha esik.. s jobban nö­vünk mi is, meg a csemeték is . ? Nekem meg ugyancsak elkel a növe­kedés, nem számít ez a kis eső... (Viharkabát van rajta.) Mégis csak abbahagyják a munkát, de nem az eső miatt. Néhány gimná- zista jön, hajójukat hozzák, amelyet irpajd tálvolból 'irányítanak, rádión keresztül. Odatódulnak a bárkához figyelik a gimnázistákat, akik a hajó motorjának teljesítményét próbálják ki. Hátha valamelyikük jövőre már ebben is közreműködik? Eláll az eső, a nyolcadikos fiúk új­ból a faültetéshez látnak. A Duna­parton 2000 ezüstjuhar- és szilfacse­metét ültettünk el — mondják a vezetők, — és ennek jórészét az isko­lások ültették el. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom