Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-30 / 76. szám
0Aôdatô4n> 'hUwétbet A Paksi Művelődési Otthon az egész falué A paksi járási művelődési otthon valamikor iparos-székház volt. Később azután ebben az épületben kezdte meg működését a járási művelődési otthon, amely hivatott Paks kulturális igényeinek kielégítése mellett szakmai tanáccsal, felügyelettel segíteni a járás többi községeinek népművelési tevékenységét is. Tekintettel arra, hogy a kulturális igények az utóbbi években hatalmasan megnövekedtek, a művelődési otthon feladata nem kicsi és működése néhány apró zökkenőtől eltekintve, kielégítő is. Egy évvel ezelőtt még nem lehetett ugyanezt elmondani a művelődési ház munkájára. Napirenden voltak az összeütközések és súrlódások a művelődési otthon és a helybeli KIOSZ- szervezet között. Vélt és jogos sérelmeiket hánytorgatták mindkét szerv vezetői, birtokjogi kérdésekről folyt a vita, s közben a munka, az emberek művelése pangott, elhanyagolták a járás községeinek segítését, de Pakson is veszélybe került a népművelés ügye. Holott már akkor is egy kis jóindulattal el lehetett volna kerülni az összetűzéseket. Most már csak mint a múlt emlékeiről beszélhetünk erről a helyzetről. Ugyanabban az épületben szépen megfér a művelődési otthon is a KIOSZ is, ez utóbbinak két iroda- helyisége van és azonkívül, ha csak akarja, használhatja az egész épületet, s ezért — helyesen — semminemű terembért nem kell fizetnie, ugyanakkor a község és a többi falvak népművelési tevékenységének irányítását, mint állatni intézmény, a művelődési otthon végzi. A művelődési otthonnak is és a KIOSZ-nak is van színjátszócsoportja. Ha azonban úgy hozza a helyzet, a két csoport kisegíti egymást. Kisiparosok is szerepelnek a művelődési otthonnál és fordítva, a művelődési otthon csoportjának tagjai is elmennek szerepelni a KlOSZ-csoportba. A későbbiekben, a fejlődés folyamán, talán szükségtelenné is fog válni a két különálló együttes és szóbakerül- het a közös művészegyüttes létrehozásának ügye is. De hát ezt természetesen döntsék el a helybeli illetékesek, elsősorban a színjátszók. Szombat esténkint, vasárnaponkint a kisiparosok rendszeresen látogatják a művelődési otthont, ahol szórakoznak, beszélgetnek, ugyanúgy, mint bárki, aki beteszi lábát az épületbe, hiszen a művelődési otthon nem egyes zárt csoportoké, hanem mindenkié, az egész községé. Apró dolognak látszik, mégis figyelemre méltó, hiszen a volt viták és súrlódások, az egész községnek kárára voltak, a jó együttműködés pedig mindenkinek hasznos. Ahol még vannak ilyen viták, ajánlani lehet nekik a paksi példát. Jó példa. Kulturális évfordulók áprilisban Április 4. Hazánk felszabadulásának 13. évfordulója. 75 éve, 1883-ban született Juhász Gyula. Április 9. 100 éve született Beze- rédi Gyula szobrász. Április 13. 125 éve, 1833-ban született Révai Sámuel író és könyvkiadó. Április 16. 100 éve született Zala György szobrász. Április 22. Hatvan éve, 1898-ban született Fodor József költő. Április 25. 10 éve, 1948-ban halt meg Márkus László drámaíró és rendező. Április 27. 140 éve, 1818-ban született Zsolnay Vilmos keramikus, a pécsi majolikagyár alapítója. Április 28. Hatvan éve, 1898-ban halt meg Abonyi Lajos író. Bárdosi Németh János: Juhász Gyulához Te voltál itt a költő, bús magányos, miként elődöd: Virág, Dayka, Ányos, vagy mint Arany, a szent öreg, úgy éltél, a szürke porban, a szegedi révnél. Szívedben furcsa bánatok zokogtak, zord titkai a távol csillagoknak, vagy 'Thonuzóba könnye sajgóit benne, rokontalan nagy, bánatos szemedbe? Tán Anna lelke sirt, vagy Európa, Tápé pipacsa, s a homokos róna zokogott árva sípodon oly mélán? Most, hogy rögbe aluszol már némán, jobban megérzem, mi fájt és mi bántott, de lásd, az a könny volt a te cigányod. Üj könyvek Nagy magyar színészek Hont Ferenc és Gyárfás Miklós szerkesztésében szépkiállítású, albumalakú gyűjtemény jelent meg. A könyv elsősorban a színházkedvelő közönség számára készült és felöleli a magyar színészet és színjátszás úgyszólván egész történetét. A könyv az első magyar tragika, Kán- torné megrázó színészi pályafutásának ismertetésével kezdődik és Bajor Gizi életművének összefoglalásával fejeződik be. Ebben a 160 esztendőben zajlik le az a folyamat, amely közben a magyar színész a falusi kocsiszínekben bemutatott görögtüzes Hamlet-előadástól eljut a mai modern magyar színpadig. A könyv szerzői: színháztudósok, színikritikusok, színművészek a magyar színjátszás történetének 23 kiemelkedő alakját, színjátszó stílusát, művészi egyéniségét igyekeznek minél tökéletesebben felidézni. (Bibliotheca Kiadó). V. OVECSKIN : Tavaszi szél A Tavaszi szél az elmúlt években feltűnt szovjet író V. Ovecskin Magyarországon már ismert könyvének, a Falusi hétköznapoknak a folytatása. V. Ovecskin hű krónikása annak a nagyszerű erjedésnek, amely néhány évvel ezelőtt a szovjet mező- gazdaságban megindult és amely kiveti a falu életéből a múlt terhes kölönceit: a dogmatizmust, bürokráciát, tehetetlenséget, rosszakaratot, karrierizmust. Hogyan folyik a mindennap megújuló és mindennap más izgalmas kérdéseket felvető, más és más módszereket igénylő küzdelem a boldog, bőségben élő szocialista faluért — erről hoz hírt a Tavaszi szél. Munkás falusi hétköznapokról szól a regény, egyszerű, becsületes, néha botladozó; de lelkes, céltudatos emberekről, akiknek sikerei és kudarcai sok-sok tanulsággal szolgálnak a magyar falu építőinek is. (Kossuth Kiadó). Szakállszárító öt nap múlva, április 4-én lesz hetvenöt éve, Juhász Gyula születésének. Juhász Gyula nemcsak költőnek volt nagyszerű, hanem mint publicista, keményen harcólt a Délmagyarországban a helyi és országos kiskirályok, a helyi és országos visszásságok ellen. Szakállszárító volt rovatának címe. A rovatában megjelent szellemes, ötletes aforizmák közül közlünk néhányat. * Az Ismeretlen katona halálát ismerős politikusok okozták. * Az iskolában a gyermek hamarabb megtanulja azt, hogy mi a harmadfokú egyenlet, mint azt, hogy mi az elsőfokú teendő. * Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar. * Petőfi Sándorról valami Zerffy is írt lesújtó bírálatot. így Zerffy is bekerült a magyar irodalomba. * A háborúban hallgatnak a múzsák. Annál hangosabbak a hadseregszállítók. SZÍNHÁZI level a „Madame Belzebub”-ról A kárhogy is szeretném másként meghatározni, se több, se kevesebb, mint egy hosszú, kétórásra nyújtott anyósvicc ez a darab. Az anyós körüli bajokkal kezdődik, az anyós okozza a bonyodalmat a folytatásban és a befejezés sem tudja megszabadítani az anyóstól a férfiakat', a férjeket, legfeljebb nem az egyikkel, hanem a másikkal történnek meg majd ugyanazok a dolgok a jövőben. A darab tanulsága is körülbelül ennyi. Ugye ez nem sok? De dicséretére legyen mondva, nem is akar többet adni. Bár azt hiszem nem is lehetne többet, legalábbis a jóízlés határain belül. És a szerzők, ha súrolták is itt-ott, megmaradtak ezek mögött a határok mögött, így aztán az eredmény: Senkinek nem nyújtott maradandó emléket, rosz- szat nem tanult belőle senki, persze jót sem, ellenben a közönség jól szórakozott és ez sem megvetendő szempont. Egy kicsit ugyan öncélú volt ez a szórakoztatás, olyanról folyt a tréfa három felvonáson át, amit már annyian, annyiszor, s olyan szellemesen megírtak, hogy újat adni igazán nem lehetett, de sokszor és jót nevetni, erre is szükség van. S erről gondoskodtak a szerzők Bisson és March, gondoskodtak a színészek, elsősorban Gobbi Hilda és gondoskodott a darab, a Madame Belzebub. Az együttes, amely a bohózatot bemutatta a Nemzeti Színház művészeiből alakult — legszívesebben azt a kifejezést használnám, hogy verbuválódott. Köztük két Kossuth-dí- jas, Gobbi Hilda kiváló művész és Básti Lajos érdemes művész, s a többi szereplők is közismertek, jónevű, jóképességű művészek. Gobbi Hildát megjelenésekor nagy taps fogadta és ez a taps nem szűnt meg az egész előadás folyamán jutalmazni kiváló jeleneteit. Pompesu- né alakjában olyan anyóst formált amilyenek valóban a tréfákban léteznek — no persze a valóságban sem ritkák — ott komédiázott, ahol erre szükség volt, de néha-néha, ha erre volt szükség, egy-egy pillanatra emberivé tudott válni. Alakítása jelentette az egyetlen maradandó élményt, egy pillanatra nem esett ki a darab diktálta ütemből s mindvégig, nemcsak azért, mert a darab is így íródott, hanem alakítása magas színvonalával is uralta az előadást. A közönség sokat várt Gobbi- tól, s nem csalódhatott benne egyetlen néző sem. Básti Lajosban (Henri, zeneszerző) csalódtunk. Nem képességeiben, mert szélesskálájú tudását megcsillogtatta ott, ahol helyén volt a szerepében, sajnos azonban ritkán volt helyén. Szövegét enyhén szólva is hiányosan tudta, többet figyelte a súgót, mint partnereit, s amit egy-egy remek pillanata felépített azt azonnyomban lerombolta szövegbeli bizonytalansága. Berczy Géza Burganeuf szerepében általában jó alakítást nyújtott, Gyurkovics Zsuzsa (Gábriellé) kedves volt, sajnos alig több, Márkus Ferenc (Gorbullon hajóskapitány) szintén sokat küszködött a szöveggel. Gobbi Hildának méltó partnere tudott lenni Temessy Hédi (Diane) és Horkay János (Champeaux, a költő). A plakáton sehol nem találtam a rendező nevét. Ezen az előadás előtt csodálkoztam, az előadás után már nem. Valóban nem volt rendező, vagy, ha valaki a szereplő művészek közül „rendezte” is a darabot, ez igen félkézzel történhetett csak, mert bizony igazán nem lehetett érezni egységes elgondolást, valamilyen irányzatot a rendezésen. Előadták úgy, ahogy a szerzők tollából kikerült, általában nem jobban, mint ahogy megiratott, viszont hiányosabban. Mindeme hiányosságok. mellett azért jól szórakozhatott a közönség, ez elsősorban Gobbi Hilda érdeme természetesen, de nem kis érdemük van benne a többi művészeknek ís. Igen helyes és dicséretes a művelődési háznak az a szándéka, hogy nemcsak a vidéki színházak és a Faluszínház előadásait biztosítja Szekszárdra, félő azonban, hogy a fővárosi színházak egyes művészeinek a vidéki előadások (amelyek nem a színház, hanem alkalmi együttesek előadásai) iránti érdeklődése túlságosan anyagi vonatkozású. LETENYE1 GYÖRGY KULCS Nagyatádi Szabó István volt az új Dózsa György, akit tüzes trón helyett piros-bársonyra ültettek Szapolyaiék. Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék. * Egy kezdő koldust láttam a napokban. Először állt ki a sarokra és meghatóan nagy lámpaláza volt. Olyan testvérnek éreztem szegény, kedves öreget. Elpirult mikor kinyújtotta a kezét. Minden kezdet nehéz, talán ez mégis a legnehezebb! A kezdő gazdagok nem ilyen szemérmesek. * A királykérdést sokféleképpen meg lehet oldani. Nem is merjük leírni például azt a megoldást, amelyet a legnagyobb magyar költő ajánlott. * A forradalmak nem kérnek útlevelet. * Aki a haladás útján csak ballag,; azt elgázolja az idő autója! napon észrevették — nem zártak ren desen. „Látod, — mondta az asszony idegesen — ilyen munka!” A férfi fanyaron mosolygott: „Azért nem kell idegeskedni. Majd szólok és meg csinálják. Ilyesmi minden építkezésnél előfordul.” Az asszonyt azonban nem tudta megnyugtatni. „És milyen hideg ez a lakás! — kiáltotta. — Nem győzök fűteni!’1 Néhány nap múlva elromlott a konyhai vízcsap és állandóan folyt a víz. Amikor Ákos délután benyitott, a felesége valóságos diadallal fogadta. „Idenézz! — és már vitte is a konyhába. — Ilyen munkát végeztek!’1 — és nagyot fújt. „Majd holnap szólok és megcsinálják’1 — mondta Ákos türelmesen. „Akkor is rossz lesz, — kiabált az asszony — mert itt minden rossz!” A férfi idegesen topogott a konyhában. „A másik lakás sokkal rosszabb volt. Kisebb volt és sötét, — mondta. — Soha nem sütött be a Nap." Az asz- szcny nagyon ideges volt. „Nem igaz, — kiáltotta. — Nem volt rosszabb és a Nap is besütött!’1 Ezen az estén alig szóltak egymáshoz. Másnap az asszony kitakarított, aztán elment bevásárolni. Amikor kifizette a kenyeret, eszébe jutott az előző esti veszekedés. „Igazságtalan voltam” —• gondolta és vett egy üveg bort is, a jobbikból, hogy kiengesztelje a férjét. S már indult is haza; ^rögtön begyújtok, hogy estére áó meleg legyen” — gondolta, és sietősre fogta a lépteit. így is elmúlt dél, amire hazaért, s amikor ki akarta nyitni az előszoba ajtaját, kétségbeesve vette észre, hogy elveszítette a kulcsot. Végigkutatta kézitáskáját, megnézte a zsebeit; nem, a kulcs nem volt sehol. Visszaszaladt a fűszereshez, esetleg ott fe- felejtette, de ‘nem is tudtak|' róla. Hazafelé egész úton a járdát nézte, makacsul és reménytelenül, hogy megtalálja a kulcsot. Halálos fáradságot érzett, amikor ismét ott állt a bezárt lakás előtt Éva állhatott így a kiűzetés után a Faradicsom kapujában. Gondolatban végigjárta a lakást, melynek minden zuga olyan kedvessé és meghitté vált most; a kis asztalka a rádióval, a könyvállvány, a sarokban az állólámpa, két karszék között. Ezt az emlékezést igazán nem zavarta, hogy folyik a vízcsap és rosszul zárnak az ablakok. Még megpróbálta a szomszédék kulcsát, de az sem nyitotta az ajtót. Akkor, valami földöntúli csodában bízva, csengetni kezdett. Testével a? ajtónak dőlt, mintha már az is elég lett volna, ha a falakon át bepillanthat. „Ott van a hálószoba, a kovácsoltvas falikart egy hete vettük1’ — gondolta kétségbeesve és a könnyek végigfolytak az arcán. Már nem is mozdult, csengetni sem volt ereje, csak állt az ajtóban, fejét a karjára hajtva és egész testét rázta a sírás, így talált rá Ákos is, amikor hazaérkezett a munkahelyéről. Csányi László f Az új háztömb csak novemberre J készült el, de a vállalat, amely dolgc •zói részére építette a házat, mái ; zeptember elején kiosztotta a lakájokat. Ákosék az első emelet egyik jerkélyes lakását kapták meg. j Ettől kezdve majdnem minder map, estefelé, kisétáltak az építkezéshez. „A mi házunk" —i mondták, janiint karonfogva álltak a téglara- í .ások és habarcsos vedrek között és > mosolyogtak. „Ez lesz a hálószoba1 J— mutatott fel az asszony az állvá- I íyok közé s Ákos lelkesen helyeselt, í sár csak egész halvány fogalma volt »I lakás beosztásáról. Az asszony jzonban tovább tervezett. „Az erké- jlyes szobában tartjuk a gyereket, jtudod, a napfény miatt.” Mert gyere- -Ket is vártak, február végére. I ' Néhány heti késlekedés után november végére készült el a ház, s ( >. lakók zajosan és boldogan beköl- jtöztek.j „Szép lakás” — mondta Ákos. ' imint végigment a két szobán. Az 'asszony azonban, mintha csalódott I olna a több hónapos várakozás I itán. „Lehetne nagyobb is’1 — |nondta óvatosan. * Amikor már teljesen berendezked- ; ek, Ákosnak eszébe jutott, mit jnondott a felesége. „Látod, hogy nem Is kicsi" — próbálta vigasztalni. •Majd hozzátette: „Mindennek bőven ; an helye.” Az asszony vállat vont. I .Lehetne nagyobb is1’ — mondta. ) De azért minden mégsem volt j egészen olyan, mint ahogyan elkép- •zelték. Az ajtók — ezt már az első
