Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

Ifjúsági kulturális seregszemlét rendez a szekszárdi járási KISZ bizottság A Szekszárdi Járási KISZ Bi- ^ zottság a közelmúltban ülést tartott, amelyen felmérték a járás területén, elsősorban a fiatalok kö­zött folyó népművelési munka hely zetét. A jelenlévők elmondották jó és rossz tapasztalataikat és ezeket a bizottság felhasználta a járási ifjúsági kulturális seregszemle meghirdetésében és a tervek elké­szítésében. A seregszemle célja, hogy annak kapcsán a járás fiataljai találkoz­zanak, megismerjék egymást, tá­jékozódjanak az ifjúsági szerveze­tek, a művészeti csoportok életéről. Egymás jó tapasztalatait átvegyék, tanuljanak egymástól, hogy olyan munkát végezzenek, amely kultu­rális forradalmunkat előbbre viszi. A bemutatón korhatárra való tekintet nélkül résztvehet- nek KISZ-szervezetek, művelődési otthonok, tömegszervezetek, isko­lák, szakszervezeti együttesek tánc csoportjai, népi együttesei^ énekka­rok, zenekarok, szólóénekesek és hangszerszólisták, szavalok ést mesemondók. A seregszemle elő­készítő bizottsága gondoskodik ar­ról, ■ hogy akár csoportos, akár egyéni szereplők olyan műsorszá­mokkal lépjenek fel, amelyek min­den szempontból, így a felkészült­ség színvonalának szempontjából is megfelelőek. Az énekkarok két számmal sze­repelhetnek, egy munkásmozgalmi, vagy forradalmi dallal és egy sza- badonválasztott kórusszámmal. A zenekarok műsorában ugyanez a kívánalom. Községenkint legfeljebb két szólóénekest lehet szerepeltet­ni egyenkint legfeljebb nyolc per­ces időtartammal. A mesemondók személyenkint legfeljebb tízperces időtartammal szerepelhetnek. JV agy gondot fordít arra az elő­készítő bizottság, hogy a szavalok csakis klasszikus és ha­ladó magyar és külföldi költők műveit tűzzék műsorukra. A hang­SZÍNHÁZI level fl romantikus asszony-rói Milyen lehet az a romantikus asszony?... A cím után ítélve ro­mantikus élményt jelentőnek ígér­kezett az előadás, melyben most így utólag visszagondolva valóban volt egy kis romantika — lehet, hogy hamis, lehet, hogy elhihető, de inkább az előbbi. — Vitatha­tó dolog ez, mert szubjektív ér­zelmek döntik el végeredmény­ben, hogy mi romantikus és mi hétköznapi az egyén számára. Mindenesetre a cím vonzó volt, s a plakáton szereplő színészek neve mellett nyilván eZ is hoz­zájárult ahhoz, hogy két teltház­nyi jegy elkelt... Harmadik ok­ként még azt is megemlíthetjük: a plakáton szerepelt, hogy az elő­adást csak 16 éven felüliek láto­gathatják, s talán éppen ezért látogatták fokozott mértékben a 16 éven aluliak. Az előadott művet műfajilag elemezni felesleges lenne, hisz annyi szó esett már az operettek langyosscigáról — mindenki ütött már rajtuk egyet —, hogy ilyen szempontból újat mondani lehe­tetlen. Csak az lenne új, ha töb­bet kérnénk ebből a műfajból, azt viszont — reméljük vélemé­nyünk megértésre talál másoknál is — nem tesszük. A darabról ennyit: A század elején játszódik Cannes-ban. Kö­zéppontjában egy énekesnő fie- rezna.y Éva áll, ő a romantikus asszony, aki elválik csillagász fér­jétől azért, mert házasságukban nem talál semmi romantikái, beleszeret egy kalandorba, aki elég romantikával szolgál, s aki­ről a végén kiderül, hogy orvos, s éppen olyan prózai lény, mint első férje. A logikai bukfenc, ami a nézőnek feltűnő jvolt, azonban ott van, hogy első férje a darab háromnegyed részében ostromolja az énekesnőt szerelmével, s végül mégis — csupán a happy and kedvéért — hirtelen beleszeret egy másik színésznőbe, akivel — következtetve a befejezésből — boldog házasok lesznek. Így leír­va is, de látva még hihetetle­nebb ... Elnézést, hogy nem a plakáton szereplő sorrendben szólok né­hány szót a szereplőkről. Zózó táncosnő (Galambos Er­zsi), megjelenésekor már sikert aratott, ezt a sikert még fokozni is tudta az előadás kétharmadán keresztül. A végén kissé vissza­esett, de a nagyközönség ezt ke­vésbé vette észre. Mme Gellai (Fónay Márta) sikerét különösen méltatni felesleges is. Azt nyúj­totta, amit a közönség várt tőle. Jót, szórakoztatót vártunk, meg is kaptuk. A romantikus asszony, Kamilly Judit kevésbé volt romantikus, mint ahogy vártuk. A darab sze­rint is rá kellett volna összponto­sulni a néző figyelmének, ezt a figyelmet azonban magára vonta az előbb említett két szereplő szín­vonalasabb játéka. A romantika hőse André, (Goz- mány György), valóban különös­nek, romantikusnak hatott meg­jelenésével, s ez maradt a darab végéig. Csupán néhány pillanatra zökkent ki szerepében, amikor sze repétől idegen figurát formált. Cipősarkának katonás összekop- pantó.sai inkább egy huszárkapi­tányra, mint kalandorra emlékez­tettek. A többi szereplő: Képessy Jó­zsef, Baracsi Ferenc, Orosz Vil­mos, Kéry Gyula általában jól ol­dották meg feladatukat. Röviden ennyit az előadásról. Viszontlátásra Pataky bűvészest­jén, ahol azt hiszem módunkban lesz csodálkozni. BUN1 GÉZA szerszólisták a következő hangsze­rekkel szerepelhetnek a találkozón: zongora, hegedű, tangóharmonika, gitár és népi hangszerek. Egy-egy fellépő két számmal nevezhet. A KISZ-bizottság már most fel­hívta .a művészeti csoportok, első­sorban a színjátszó együttesek fi­gyelmét, hogy a seregszemlén való részvétel alapos előkészítése érde­kében rendezzenek a községek egymás közt csereműsorokat, hogy annál színvonalasabb legyen majd szereplésük a találkozó műsorában. szekszárdi járási ifjúsági kulturális seregszemle talál­kozójára május 25-én Öcsényben kerül sor, a nevezéseket azonban már április 1-ig el kell küldeni a járási KISZ bizottság címére. A múltban lezajlott kultúrverse- nyek és ifjúsági seregszemlék sok jó tapasztalatot nyújtanak ezek újabb megrendezéséhez. A szek­szárdi járásban most felelevenítik ezt a jó hagyományt és felhasznál­ják a múltbeli tapasztalatokat, hogy ez a találkozó a kultúrcso- portok és KISZ-szervezetek további munkájában egyaránt hasznos le­gyen. A szekszárdi városi művelődési ház márciusi műsora Szekszárd színházkedvelő közön­sége egyre inkább megérdemelné, hogy a városnak állandó színháza legyen. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség és kilátás, s a városi mű­velődési otthon hivatott megoldani ezt a kérdést, hetenkint legalább egyszer színielöadást biztosítani Szekszárdnak. Március hónapban hat alkalommal szerepelnek hivatá­sos művészek a városban. Március 1—2-án Pataki György bű vészestje, Pataki Ferenc világhírű fejszámoló vendégszereplésével. Március 5-én Mikszáth: Az eladó birtok című színművét adja elő az Állami Faluszínház együttese. Március 12-én Shakespeare: Ro­meo és Júlia című színművével ven­dégszerepei az Állami Faluszínház. Március 19-én Maria Tesarova: A jégeső sem akadály című darabját mutatja be a Pécsi Nemzeti Szín­ház. Március 25-én Gobbi Hi da, Básti Lajos közreműködésével a Nemzeti Színház művészei vendégszerepeinek a Madame Belzebub című bohózat­tal. Március 30-án Klabund: A szere­lem varázsa vagy Krétakör című művét mutatja be az Országos Ka­maraszínház. KÖNYVISMERTETÉS UJ KÖNYV 'Kraus-Kulka: Halál gyár A két csehszlovák lakatos megjár­ta a pokolhoz vezető utat és magát a poklok poklát Birkenaut, Ausch- witzot. Tanúságtételnek szánták a könyvet, hogy a világ tudomást sze­rezzen a példátlan kegyetlenkedé­sek, gyilkosságok sorozatáról. Egyet­len koncentrációs táborban sem fed ték fel a nácik céljaikat olyan nyíltan, mint Birkenauban. Itt érte el a tetőfokát a módszeres ember­irtás, itt szervezték meg náci ala­possággal a haláltábort, majd a ha­lálkombinátot. A szerzők mint lakatosok, szaba­don mozogtak a hatalmas tábor bel­ső területén és sok mindent láttak, hallottak. Részletesen írnak az ausch witzi konszernről, a hozzátartozó tá­borokról. A kezdeti időszakról épp úgy, mint az újabb és újabb depor­táltak érkezéséről, fogadtatásuk­ról és későbbi sorsukról. írnak töb­bek között az élő embereken vég­zett kísérletekről, a gyermekekről, a bordélyokról és az elgázosítás első kísérleteiről, de beszámolnak a bir- kenaui Sonderkommandó fegyveres lábadozásáról is az SS legények el­len.-rt rt dates* VITA a „Színjátszók gondjai" című cikkről Lapunk február 23-i, vasárnapi számában Csányi László tollából cikket közöltünk „Színjátszók gondjai” címmel. A cikkhez több hozzászó­lás érkezett, s mivel a kérdés a megye műkedvelő művészeti munkája szempontjából közérdekű, ezért ezt a kérdést a szerkesztőség vitára bo­csátja. Csányi László helyesen foglalkozik a színjátszók Problémáival, mégsem tudunk vele teljes mértékben egyet­érteni. Azt mondja, hogy a falusi csopor­tok a pesti színházakkal akarnak versenyezni. Téved. Mi nem verse­nyezni akarunk, hanem a falusi kö­zönség is igényli azt, amit a vá­rosi, ő is szórakozni akar és ezért néz meg szívesebben egy-egy operet­tet, mint drámát. Téved és nem is­meri a falut, ha azt állítja, hogy a falu érdeklődési köre más, mint a városé. Ma már igen sok falusi em­ber fordul meg a városban és ugyan­azt várja falun is, mint a városban. Hogy milyen nehéz hozzájutni egy- egy darabhoz, arról Csányi László­nak még nincs tapasztalata. A köl­csönzési díj igen sok. A Megyei Könyvtárból sem lehet minden da­rabot megkapni. A bonyhádi színját­szó csoport például elő szeretné adni Kodolányi: Földindulás című szín­művét. A könyvesboltokban ne^ kapható. Az Írószövetséghez és ma­gához az íróhoz fordultunk, még csak választ sem kaptunk. A Megyei Körrn/tárnak három alkalomal ír­tunk — válaszra sem érdemesítet­tek. Telefonon felhívtuk őket, a vá­lasz az volt, hogy kint van kölcsön, később ismét kerestük, akkor az volt a válasz, hogy nincs is meg. Milyen felelőtlen választ adott az a kartárs­nő, aki azt mondotta, hogy kint van. Ez a legkönnyebb válasz. Nem kell, hogy a Megyei Könyvtár sorrajárja a községeket, de azt elvárjuk, hogy levelünkre válaszoljanak, még akkor is, ha nemleges választ kell adniok. A másik, amit Csányi László is bi­zonyára jól tud, hogy a kullúrottho- noknak bevételi terveik is vannak. Számtalan olyan munkát végzünk, ami kiadással jár, de bevételt nem hoz. Ezért kénytelenek vagyunk kasszadarabokkal is fellépni, még akkor is, ha műsorpolitikailag nem helyes. ÉVi költségvetésünk 240 000 forint. Ennek egy igen komoly há­nyadát színielőadásokkal biztosítjuk. Azt kell mondanom, hogy Csányi Lászlónak igaza van és még sincs, mert ő nem a reális helyzetet és nem a falusi nehézségeket látja. Ha Csányi elvtárs is itt élne egy kultúr- 1 házban és neki is gondot okozna a pénzszerzés, vajon milyen színdara­bokkal lépne a közönség elé? Major Mátyás Kép Kantor Zsuzsa; Prai-' it> < -imú Kenetéből Vasárnapi történet A nyulat egy este vitte haza fü­lénél fogva kihúzta a ka­bátja zsebéből a remegő állatot s ma gasra tartotta, hogy mindenki lát­hassa. „No gyerekek, mit hoztam?” kiáltotta. A nyúl reszketve himbáló­zott a levegőben, piros szemében rémület és félelem volt, de ezt sen­ki nem vette észre. „Milyen édes!” — mondta az asszony, a két gyerek pedig kikapta a nyulat az apa kezé­ből s túlzott, értelmetlen szeretet­tel simogatták és dögönyözték, ami végeredményben egyre megy. Első nap a nyúl a fásládában aludt. Az éjszakát aránylag nyugod­tan töltötte. Másnap a két gyerek elkésett a nyúl miatt az iskolából, sőt Jancsit meg is büntette a tanítója, mert óra alatt a nyűiről beszélt a társának. Egyébként Lulunak nevezték el s úgy határoztak, hogy soha nem fog­ják megölni. A nyúl minderről nem tudott semmit. Később egy ládikát csináltak ne­ki s a tűzhely alatt tartották. Lulu lassan megszokta új otthonát, sőt kezdte jól érezni magát. A bőséges táplálkozás következtében rohamos hízásnak indult s ez természetesen szemet szúrt a szülőknek is. — Miért vegyem a drága marha­húst? — mondta az asszony s elha­tározta, hogy leölik a nyulat. A két gyerek a hír hallatára sírva fakadt s éjszaka aludni sem tudtak. „Ke­gyetlenség!” — gondolta Jancsika s úgy nézett apjára, mint egy gyil­kosra. Nem csodálta volna, ha a na­pilapok közlik a fényképet, amint megbilincselve, lehajtott fejjel megy a rendőrök között. Luluból vasárnapra pörkölt lett. „Borzalmas” — mondta a két gye­rek és összenéztek az asztalnál. Az­tán enni kezdtek, mohón és szerte­lenül, mintha féltek volna, hogy ke­vés jut nekik. Közben sírtak, a sós könny végig folyt arcukon s néhány csepp belehullott a pörköltbe és el­vegyült a zsíros lével. Ebéd után elégedetten nyújtóztak el s úgy érez­ték, végeredményben mégsem esett különösebb csorba a teremtés rend­jén. Soha többé nem is gondoltak a nyúlra. CSÁNYI LÁSZLÓ GYENES ISTVÁN: Fénylő sötétség A lány szelíden hátradőlt, a férfi lágyan ráhajolt. Csókolóztak. Didergető éjjel tizenkét óra volt. Félkör-ívben kikerültem, ne lás am és ne lássanak. Félszememnek félig ködbe tűnt el a két sudár alak. Karjuk átfonta a másik vállát, mint az inda, Hajókáztak, szép szerelmi szélben lengő kettős hinta. Kerítésen túl, a kertek puha hó alatt pihentek, ök csak itták egymás száját - s karjukon fehér bot lengett. Élő fán. mint száraz ág, a két bot, úgy lengett a szélben — Én csak álltam, álmélkodtam és lelkemben így beszéltem: Minden élőt vakság ver meg szerelembe^ forró vágyban — Hányszoros a ti vakságtok e tél-sötét éjszakában? S hányszoros a fény, amelynek finom közegében éltek, Üjjatok hegyén őrizve képet egymásról, s emléket? Fölöttetek himbál ködtől halványsárga utcalámpa, Mint a régi, sápadt szentek kopott-arany glóriája. Bocsássatok meg, a szegény látó csendben tovább halad — Nem irigyellek, csak nagyon szégyellem, hogy sajnáltalak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom