Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
Ady Endre: Petőfi nem alkuszik H ajh, Uram-Istenem. öreg ember vagyok én már, s az öregségembe nem igen sokat sikerült átlopnom a fiatalságomból. Hanem a forradalmat ma is olyan bolondosán szeretem, mint valamikor, régen, és Petőfi Sándort jobban. Jobban, egyre jobban szeretem, búsabban és irigyebben e darabos, e vad, mennyeien nagyságos suhancot. Nincs egyetlen jó arcképe sem, de én látom az ő lázas, paraszti, sovány, fiatal arcát éberen és álmomban. És esküszöm, hogy jól látom, jobban, mmt Jókai ibolyaszemei s jobban, mint Barabás Miklós — önmagámnak És nem is akarom, hogy mások helyén is lássam Petőfit, de azt el akarom mondani: hogyan látom én. Aranyos, csúnya, diákos magyar Apolló, szilaj, nagy gyermek, egy őszinteség-Etna, mely örökösen ámíttatni szeret. Egy harag-Etna, mely nem tud úgy haragudni s tombolva rombolni, hogy ez neki ne fájjon legfájóbban. Egy osztá- lyozhatatlan valaki, egy Petőfi, aki annyira sem vitte, hogy azért szeressék, amit ő szeretett. Szeretett: ez a gyűlölködő, okveteti enkedő, nyugtalan, rossz fiú szeretett eleddig leghata’masabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szeretetével, s mert önmagát is érdemesnek tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen felséges élet személyébe, sorsába — soha még — be nem avatkoztak. Szégyeljétek magatokat halottak, élok, falánk senkik, kik írtatok Petőfiről eddig, de szeretni igazán nem tudtátok. Ügy kell őt szeretni, hogy fellángoljon tőle' ismeretlen pora — s önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon, a remete tette, úgy kell felülni a Petőfi dicsőségének magas kőoszlopára s éhezve, ázva csak az ő dicsőségét hirdetni. Petőfi is tudott, mert Petőfi is tudott, szinte megsemmisülni nagyszerű valaki imádatában. Homér, Osszián, Shakespeare és Dickens Tacitus és Dante ragyogtak, ha ő emlékezett rájuk És fiatal volt, irgalmas és igazságtalan, teh t fánvt tudott adni tizedrangú csillagoknak is. Béranger a magyaroknak akkor született, amikor Petőfi olvasót1 »először Béranger-sort, s azért él ma is nekünk, mert Petőfi akarta. Oh, hiszen Bem sem volna ma szemünkben új Hannibál és új Napoleon Petőfi nélkül, s történelem- tanároké volna Mészáros Lázár, ha Petőfi meg nem korholja egy hiányzó nyakra valóért. A nyakra- való Petőfi nyakáról hiányzott, a babér Mészáros fejéről, s babéms Petőfi halhatatlanná tette a nyak- kendős Mészárost. Nem csodálom, hogy Jókai is csak akkor szeretett bele, amikor már nem volt útjában s nem kellett félnie tőle. Még kevésbé csodálom, hogy a Herczeg Ferenc-Pl"* srófos eszű, kisképzeletű svábok csak szavalni tudnak róla, de rosszul. Hogy érthetnék a mai Hiado- rok, hogy valakinek egyszerre nyolcvanezer súlyos és semmi, nagy és kicsi érzésből harsogjon ki a lelke. Ha hallotta, hogy Lajos Fü- löpöt elkergették, ma törö t el a veszprémi rossz utakon a bérelt parasztszekér tengelye. Ma jutott eszébe, hogy ő ódákat ír gyönyörűséges mágnáshölgyekről, akiket a lakájuk hamarabb ölelhet meg, mint ő. Az ő édes, szent csók^zom- júságát oltja Anikó, Mári, vagy a legjobb esetben egy nagy urak k r- ján elócskult, fonnyadt színésznő. És a szüleire gondol kisfiús aggodalommal, és Tacitust olvassa, míg az eltörött tengelyt kalapálja a ko vács. És arra gondol, hogy mit fog csinálni Pesten, forrada mat-e vagy csak forradalmi irodalmat? És elgondolkozik mosolyogva Dickens páratlan derűjén, és eszébe jut, hogy kevés a pénze. S a politikusok, a barátok, a szeretők, a hitelezők, a halhatatlanok s a halandók váltva vonulnak fel izzó, szertelen lelkében. Világtörténelem, Sophokles- drámák és amik a tegnap este a falusi disznótoron történek, egyszerre tolulnak fel. Hát hogyan érthetnék meg azt, hogy honnan jöt(1910) tek a Petőfi-versek, a rossz és lelketlen irodalmi kontrások? Csinálhatott volna Petőfi nyolcvanszor újabbat a poézisban. ha a Parnasszust el nem hagyja vele, nem történik annyi sok baj. De Petőfi sokszor nagyon rossz de gyilkos rímeivel, soraival az akkori Magyarország legkényelmesebb uraira lövöldözött. Nagyon utálta a mágnásokat, holott máig terjedt tapasztalataink szerint akkor és ma is a „törzsökös nemzet”-nek ez a leekulturálLabb csoportia. Ebből is kiválik általában a katolikus mágnás, s ezt én — mint majdnem née^százesztendős kálvinista —szomorúan ismerem be Pe’őfi — s jól tette a magá idejében — nem kínlódott ilyen újfajta megkülönböztetésekkel: egyformán utált minden mágnást. De észrevette, hogy a falusi kúriák legwerbőczye ebb — kicsi kivétellel — talán még hitványabb és ártalmasabb az akkor úgynevezett arisztokratáknál. Petőfi volt az első, aki észrevette, hogy a lecsüggedt koldus nemesség és az eleven pórság közül kell jön- niök az új vezető magyaroknak. Meg tudta érezni a zsidóság hiva- tottságát a kialakulandó, új mgyar társadalomban, de eleve elátkozna a leendő, hazug, nacionalista Rákosi Jenőket. Ez a Rákos-fajta már jelentkezett a Petőfi idejében, s hogyne gyűlölte volna őket Petőfi, aki mindené volt, az egész életé, minden emberé s az egész v lágé. „Megnézem a tengert — írja Herényinek — melyet annyira óhajtok már látni, mert hisz ez rokona a szívemnek, mély és viharos. Megnézem Shakespeare. Shellev és Byron hazáját, a sötét Angliát s ... a fényes Franciaországot...” És mégis igaza volt, amikor gyűlöletével a magas platánok tetején tv járt: a mágnás és a nagy pap mos tanáig megmaradt. Kossuth is fél tőlük, Deák óvakodott, Tisza Kál mán felhasználta őket Tisza Is véi szövetkezik velük. Hajh, Petőfi b< jól érezte, hol a bitangság, hisz»’ az úgynevezett, sőt hamis neví dzsentri ma már majdnem csat kasznárszolgája a főúri és főp^p nagybirtoknak. Van elevenebb i európaibb kicsi hányada is, de töb bik része a Petőfi „Magvar ne- mes”-e. Ez kicsit angolruhás=>bb ostobább, mulatságosabb és siral masabb, de ugyanaz. A „népies” értelmet változtatót Petőfi óta, de a „népies” ma let csakugyan s nagyon aktuális: a m Magyarországnak immár kifakasz tani való hályog-problémája. Furcsa dolog ez: én — néhány szór már bevallottam — a dem ok ráciát, mai formájában, nem trrton túlságosan gyönyörűnek. De okvet len és elkerülhetetlen lépégnek i haladás felé s szükségesebbnél mint Franciaországnak, mint bár mely országnak. Essünk túl rajta mert túl kell esnünk rajta, s nrn igen akad érv a kíméletre. A lep ifjabb mágnás-generációnk — szégyen, hogv erről mi komolyan kötelességesen beszélünk — tanul tabb. de elfogultabb, s betegebb réginél. Nyomorult közjogi helyze tünk szerint nem az ipari munka a legerősebb fegyvertársunk köz katonai rangban, hanem a földhö ragaszkodó paraszt. Petőfi nem al kudott. Petőfi nem alkuszik, s P’ tőfi a forradalomé volt. Nem szabad-W ság kell nekünk, romantikus, sz.laoí pusztai szabadság, de az a szabad Sj ság amelyet Petőfi csak sejtett.W Ütni, vágni, fiatalságot teremteni ez írt öregségével dicsekvő országban : , az!Jj én kardom nem fűzfa...”, „a lobc-i! gommal még találkoztok” — ez mondta Petőfi. PETŐFI SÁNDOR: Óh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve. Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlen igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad egy ideig állván. S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bújdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bűjdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted mitjom s miijein fáklya, Meggyűlt Szíveink lobogó lángja. Oh tekints ránk, fenséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. De, szabadság, mért ha’vány az orcád? Szenvedéseid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még e'eget érted? Koronádat a jövőtül félted? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi. Kész meghalni vagy diadalt nyerni! S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellensége dnek megint kell Küzdeni.,. kísértő lelkeinkkel! ¥ ft $ il $ $ $ ♦ SZÍNHÁZI levél a Romeo és Júliá-ról A z angol renaissance világraszóló büszkesége az angol dráma. At angol irodalom fénykorának, a mely gigantikus és szenvedélyes, zabolátlan és kiegyensúlyozatlan, ellentétben a klasszikus drámákkal, nem isteneket, hanem az ember vad ösztönösségét állítja a mű középpontján ba, büszkesége és betetőző je, leghatalmasabbra nőtt alakja Shakespeare, ö már a második nemzedékéhez tartozik ennek a fénykornak, s benne összegeződnek, benne, az ö zsenialitásában olvadnak össze a tehetséges elődök, s megjelenésével egyszeriben árnyékába került kortársak alkotó erői, a már kialakult stílus és nyelv, s benne válik zseniálissá, ami előtt „csak” nagyszerű lehetett, Munkásságának, időben is és a művek formáját illetően is, második szakaszában íródik a Romeo és Júlia. A színmű végkifejlésében még rá is hatnak a konvenciók, melyek szerint a színpad a szerelem csak re ménytelen lehet, de már elsősorban nyelvezetében feltör valami féktelen szabadság. Alakjai úgy éreznek, ahogy beszélnek, s azonnal tettekké válik minden indulat, amely elönti hőseit. Úgy beszélnek ezek a hősök, ahogy éreznek. Nem gondolatokat közölnek, hanem sokszor látszatra logikátlanul, s inkább érezhetően, mint érthetően, érzelmeiknek adnak kifejezést, amikor indulataik során lelkűk háborgóját, vagy rezzenéseit szavakba öntik. S az indulatot tett követi, a józan megfontolás helyét azonnal és magátólértetődően a vak szenvedély foglalja el, ostromolnak és szeretnek, ha indulatuk azt parancsolja, s ölnek másutt azonnal vako n és meggondolatlanul a szenvedély kényszerében. A klasszikus darabokban a csel ekmény egyszerre folyik az égben az istenek között, s velük párhuzamosan az emberek körében. Az angol renaissancenak erre az óriására, talán legfeltűnőbben jellemző az, életművének egyik legmegdöbbentőbb sajátossága, hogy úgyszólván teljesen hiányzik belőle a vallásos érzés. S ha fel is tűnnek néha nála is a vallás kellékei — a Romeo és Júliában ez jobban érezhető, mint a többi müvében — akkor is elsősorban élő díszle tét jelent, hangulati elem, csupán, vagy a kor jellegzetességeként felvonultatása elkerülhetetlen. Egyedül Angliában öltött a dráma korán nép ies alakot, nemcsak alkalmazkodott a nép szelleméhez, hanem merített is belőle. Shakespeare stílusát, lélek- elemző volta nemegyszer a költészet magaslatairól az emberi lélek legalacsonyabb szenvedélyei felé ragad ja, hogy aztán a másik pillanatban hatalmasan szárnyaljon szinte belát hatatlan magasságok felé. Nincs még egy költő, aki annyira kevéssé lenne klasszikus, mint Shakespeare, de nincs, aki annyira távol állna a korabeli európai középkori szellemtől, mint ö. C hakespeare elsősorban természetesen színpadi költő, s tökéletesen megérteni is csak a színpadon lehet. S hogy mennyire értheti meg a közönség, az mindig azon múlik, milyen előadásban láthatja viszont csodálatos alkotásait. A Romeo és Júlia két fiatal veronai halálban végződő, de mégis a legyőzhetetlen, és éppen a közös halálban diadalmaskodó, szerelmet énekli, festi, mintázza, varázsolja a színpadra. Főszereplője nem Romeo és nem Júlia, hanem a szerelem, a diadalmas, az emberi indulatok, ösztönök eme nemesebbike. Az Állami Faluszínház hatalmas vállalkozásáról, hogy falusi színpadra vitte a Romeo és Júliát, csak a legnagyobb elismerés hangján lehet nyilatkozni. A vállalkozás hatal más, kiváló színészeket igényel, s ren dezést, amely hűen a költőhöz, de a mai kor embere számára nemcsak érezhetően, hanem érthetően is vigye színpadra a művet. A díszlet itt csak háttér, csak a hangulat megteremte séhez jó, ha nincs akkor sem hiányzik, a jelenetek drámaiságára, a fordulatos, lenyűgöző erejű rendezésre, a színészek játékára — de ez már n em is játék — átélésére van szükség, hogy teljes pompájában virágozzék ki, pompázzék és hódítson meg mindenkit, amit a zseni tudatni akart közönségével. Igazi drámai hangulatot tudott teremteni Kertész László rendezése, a fordulatok pergő drámaisága az avatottság kezenyomát viselte magán. A szereplők általában jól illeszkedtek a rendezéshez, csak a két címszereplő nem tudott néhányszor lépést tartani a dráma rohanó iramával. Romeo (Mezey Lajos), mint ábrándos ifjú, az előadás első részében, he- lyenkint egészen kiváló, általában jó volt, úgyszintén a darab végén, ahol indulatainak rabjaként öl. majd magát is megöli. Csak éppen az átmenetet nem tudta megformálni, egyik pillanatról a másikra változott meg és éppen ezért nem tartottuk m eggyözőnek ezt az átformálódást. Júlia (Feleki Sári) alakításában hibát nem lehet találni, szövegmondásában annál inkább, modorossága a beszédben még túlozta, sőt eltúlozta a szöveg amúgyis érezhető modorosságát, s néha túlságosan is leegyszerűsítette. (Shakespeare mondatai elsősorban szavalásra kívánkoznak, semmint prózaivá leegyszerűsítésre). 1Y égig töretlen jó alakítást nyúj tott Júlia dajkája szerepében Sallay ' Kornélia (az előadás legkiemelkedőbb alakja volt), Mercutio szerepében Sallai Tibor, Hajdú Endre Tybalt-ja és Olasz János (Lőrinc barit), bár ez utóbbinál az volt az érzésünk, hogy túlzott szenvedélytelen- sége, néha kirítt a drámai feszültség gél telített jelenetekből. A többi szereplők, miként az egész előadás, jó teljesítményt nyújtottak, anélkül azonban, hogy kiválónak lehetett volna mondani. Dicséretet érdemelnek a díszletek, mértékletességükkel és azzal, hogy jól hangsúlyozták a darab mondanivalóját. LETENYEl GYÖRGY „Szabadság, te szülj nekem rendet“ ímmel műsorfüzetet jelentetett meg Táncsics Könyvkiadó. A műsor- "izet a színjátszók régi óhaját elé- íti ki, a benne megtalálható jelcetek modernek, mai életünk kérdésivel foglalkoznak, könnyén kivite- îzhetôk. A meseszerű népi játéktól megrázóan szép tragédiáig, vagy leplező szatíráig a műfaj legszebb arabjai találhatók meg a füzetben, i. következő egyfelvonásosokat tar- almazza: Nagy Lajos: Uj vendég ér- :ezett — Sós György: Három kiván- ág — Homoródy J.: Tölgy és h rs — ierkesi András: Taktika — Dob^zy mre—Varga Imre: Májusfa. A versek között a klasszikusoktól -apjaink legkiválóbb költőiig a leg- zebb és szavalásra legalkalmasab- ukat találhatják a szavalok. Az rp- ilis 4-i és május 1-i ünnepségek mű- órához nagy segítséget jelent ez az j műsorfüzet. Nagysikerű Makarenkó-emlékest Bonyhádon A bonyhádi járási művelődési otthonban március 13-án nagvsikerű Makarenko emlékestet rendeztek: Előadást Makarenko életéről, mnn. káscágáról Balogh Lajos kollégiumi igazgató tartot+a és előadását Makarenko műveiből vett szemelvények bemutatásával színezte. Az értékes, alanosan felépített előadás u’án Szirmai Fndre tartott élménybeszámolót a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. A hallgatóság soraiban a bonyhádi pedagógusokon kívül párt- és ' tömegszervezeti vezetők is megjelentek. Az előadások után a pedagógus szakszervezet megvendégelte a jelenlevőket. A IIAMDSÂGHOZ
